A többség valami mai dologként kezeli e témát, pedig ez mindig létezett.
Valaki említette az Omegát 68-ból, de volt akkor Illés, (stb) is.
Mégis, ne álljunk itt meg. Ugyan ez már az én emlékezetemen is túltesz - de meséltek valami kispadról a Blaha Lujza téren a Nemzeti mellett...
Bűnranda? Szerintem is, de ez csak a személyes előitéletünkből fakad. Az embereket ez nem érdekli, ők elhitték, hogy nagy zenész és kész.
Másrészt attól még, hogy randa lehet, jó énekes és előadó. Gondolj csak Pavarottira!
Azért a Zámbó Jimmy jelenséget is megmagyarázhatná ilyen okosan valaki. Miért van az, hogy az emberek "normálisabb" (ezért mit kapok..) fele szerint bűnranda, és azért vette meg a Storymagazint, hogy röhögjön rajta, és ijesztgesse a szomszédokat az újsággal, az emberek másik része pedig betegesen rajong érte, "yo pasinak" találja, és a többi, amit ugye mindenki ismer. (na ilyen hosszú mondatot írjon valaki) Igaz érte nem tinilányok rajonganak, hanem a lejjebb is említett 40-es elhanyagolt anyukák.
Szerintem Te is és sokan mások is félreértitek Anterist. Ő nagyon jó, kifejező címet adott a topicnak: Tinilányok beteges rajongása
Tehát nem a normál rajongásról volt szó. Amit Te érzel inkább szeretet, a stilus és a forma iránt ami tetszik Neked. De itt egy egészen másfajta viselkedési formárol van szó. Itt valóban beteges formát ölt a dolog, és a teljes önfeladásig folytatódik, nincs benne egyfajta távolságtartás,
az egészséges én jellemzője.
A könyvet amit igértem, megtaláltam, de nem tudok
kimásolni belőle részeket, mert elég alaposan mindenre kiterkedően tárgyalja a dolgokat. e azért megadom a címet és a kiadót:
Christopher Lasch
Az önimádat társadalma (sokat mondó cím, ugyebár?)
Európa Könyvkiadó Mérleg Sorozat
Aki még soha nem rajongott senkiért, annak nehéz elmagyarázni, hogy miért ilyen népes a rajongók tábora. Általában abból lesz hiteles, jó célszemély aki szintén nagy rajongó volt fiatal korában. A rajongás érzése nem múlik el csak az ember megkomolyodik egy kicsit és egyre értelmesebb célszemélyekért rajong.
Én már tizenévesen több színésznőbe is beleszerettem aztán jöttek az énekesnők és sok-sok zenekar ( OMEGAAAA még 1968-körül )! Ők voltak a nagy-nagy példaképek. El is kezdtem zenét tanulni. 1975-től már a színpadon álltam én is. Fantasztikus érzés volt az első rajongókat látni. Attól kezdve semmi más nem érdekelt, igyekeztem a legjobb lenni.
Ha nem lettek volna a rajongók akkor sokkal nehezebb lett volna végig csinálni ezt a 25 évet.
(A fizetés nem lelkesít senkit, csak azért nem lehet sokáig jól csinálni semmit az előadói szakmában. )
Saafi ne aggódj, a Jáksó profi. A balhésabb rajongó telefonokat jó előre megszervezik. Sokan csak emiatt hallgatják , tehát működik a dolog.
Bevallom én is elmentem a M. Jackson szállodájához egy kicsit nosztalgiázni. Én is láttam a visítozó csajokat és jót mosolyogtam. Nekem tetszett. Csak sajnálni tudom azt, aki nem ismeri ezt az érzést!
Én annakidején, még Jackson fénykorában, elmentem minden koncertjére, mert ő volt a legnagyobb a pop műfajában. Nem zenileg hanem a show miatt amit a színpadon csinált. Elrepültem Berlinbe, elautóztam Münchenbe, Linzbe, Bécsbe. Ez még a 80-as években volt amikor még emberi kinézete volt szegénynek
Azóta sem láttam hozzá hasonlót!!! Az első koncertjén amikor kezdődött a zene és már a színpadon állt egy nagy fényfal mögött mindenki visított. Aztán mikor lassan elindult a süllyesztőbe a 3 méter magas lámpaoszlop a zene egyre erősödött és tudtam, hogy ő ott áll mögötte és mindjárt meglátom élőben hááát szóval nem lehetett megállni, hogy ne ordítsak a többiekkel.
(Amikor nálunk járt a Népstadionban, akkor már elég gyenge volt a show.)
Tehát szerintem a rajongás nem csak a rajongó életét teszi teljesebbé. Hatalmas erőt ad az előadónak is amit aztán ő a színpadi produkcióval vissza ad a rajongóinak. Ez által működik a showbusines.
A rajongást talán a szerelemhez tudnám hasonlítani. Megmagyarázhatatlan annak aki soha egy kicsit sem érezte.
Valszeg ezt alkatilag nem fogjuk megérteni, amiért talán Te sem érzed azt, hogy feltétlenül utánoznod kell valakit, hogy érezhesd, tartozol valahova. Haj-, ruha, stb viselet, a kedvenc szokásainak átvétele - ezek engem inkább taszítanak, de lehetnek olyanok akiknek szükséges a teljes (?) élethez. Aztán meg félholtra sikoltozni magam ....
Amikor itt járt a májkrémdzsekszon, és állítólag a keminskiben szállt meg, nem lehetett kinyitni a környéken az ablakot, mert 5 percenként felhangzott a sikoltozás. Megnéztük mi az. Kb 50-60 kiscsaj állt a szálloda előtt, és időnként látni vélte az idolt - vagy ez a f@sz ötpercenként villantott egyet az ablakban - és elindul a hiszti ... Háááááát ....
nekem egy idoben - ugy fel evig - az volt a perverziom, hogy a Duna radioban, Jakso musoraban tinilanyok hihetetlenul kifinomult, sifrirozott - ritkabban durva, nyers - felkinalkozasait figyeltem - elsosorban stilisztikailag-tortenetelmeselesileg :) (a szocialpszichologia a buzim); most nem akarnek belemenni a sajat ez iranyu perverzioimba, de igy mufajilag sokszor oszinten lenyugozo a felkinalkozas eme sokszinusege:
van egy lany - az Emma -, aki, amiota vilag a vilag, miden aldott este betelefonal a Lacinak, hogy - "sajnos viszonzatlan " - szenvedelyes es orult szerelmerol beszeljen annak a ferfinak, aki ennek a szenvedelyes es orult, am sajons viszonzatlan szerelemnek a targya - minden este, frankora
egy tini-par invitacioja: "kepzeld Laci, most eppen franciat tanulunk a baratnommel, de nem tudunk tovabb haladni, ugy tudjuk Laci, te otthon vagy a francias dolgokban, segithetnel nekem es a baratnomnek, ugy szeretnenk, barmiben benne vagyunk, veled szeretnenk franciazni"
egy masik: "szia Laci, 5 jatekra kiehezett hamvas lany szeretne veled tarsasjatekot jatszani, ennek a jateknak 'Szabadrablas' a neve, 6-an jatsszak, 5 lany es 1 fiu, a szabaly az, hogy az 5 lanynak a fiu minden kivansagat teljesitenie kell, mas szabaly nincs, na tetszik?, szeretnenk minel hamarabb lebonyolitani a jatekot, adason kivul beszeljunk meg egy idopontot, jo?"
az egyik legszebb egy 16 eves lanytol: "tegnap almomban meztelenul futottam egy vegtelen buzamezon, csak futottam, csak futottam, mikozben a vastag, erett kalaszok, ferfiasan izgatva, egymas utan suhantak at erintetlen szemeremajkaim kozott, csak futottom, csak futottam, es mar nem gondoltam semmire, csak annyit tudtam mondani, hogy: ah, ah, ahh, ahhh, ahhhh, aaaaaaahhhh! [kis szunet, majd ujra a lany:] Koszi Laci, hogy meghallgattal, szia!"
a tinilanyok mellett - lehet, hogy furcsan hangzik - a kabe 40-es anyukak egy reszenel is van egy ilyen betegesen rajongo, "mindentmegtennekerte" vonal: pl. az orszagosan ismert Szkuter-rajongo anyuka, fiucsapatok koncertklipjein (pl. a Pikasszo Brencsen) gyakran latni 40-es anyukakat az elso sorban csapolni (lasd meg csippendel-showk), a Jakshow-ban egyszer egy "elhanyagolt" 40-es anyuka az unokaja furdetese elmeselesen keresztul tett Lacinak bujtatott ajanlatot analis szexre - nagyon durva volt
Elképzelem, hogy végigmegyek az utcán is sikítoznak utánam a nők... Mások levetik a ruhájukat és körbe-körbe szaladgálnak. Hát ez szörnyű lehet. Vagy mégsem? :)
Szerintem tök potcselekvés ez a rajongásdi. Oké, hogy én is a pénztárcámban hordom Oszama bin Laden képét:), de akkor is szánalmas az hogy valakik sikoltoznak, meg sírnak, ha meglátnak valami sztár csávót/csajt. Az osztályunkban is van pár ilyen csaj, ők szerintem a fiuknál levő kudarcaikat kompenzálják így (ej de nagy földmíves, izé, paraszt vagyok), azzal töltik idejük nagy részét, hogy imádottjaik képét ragaszgatják a padra, közben ábrándoznak.
Pedig szerintem ha azt a sok energiát, amit rajongásra fordítanak inkább aerobicra meg hasonlókra fordítanák, még a fiuzási problémáik is megoldodnának. Másrészt meg szerintem az emberek életük céltalansága miatt foglalkoznak azzal, hogy pl. Zámbó Jimmy-s relikviákat gyüjtenek meg ilyesmi.
De végülis a teljes igazságot erről csak Allah tudja.:)
Nagyon leragadtatok a zenei vonatkozásnál pedig szinte a tömegkultúra és -szórakoztatás egész területét megemlíthetnénk kezdve a műsorvezetőktől a focistákon át egészen a menőkenekig.
Egy kicsit más téma.
Emlékszem amikor még a nejem suliba járt, volt egy osztálytársnője aki a buszvezetőket istenítette. :) nem vicc! Teljesen rájuk volt gerjedve. Egyébként ez jellemző a tinikre, hogy kipécéznek maguknak egy célcsoportot és arra totál ráállnak. Van aki a fiatal dokikra bukik, mások a rendőrökre és még sorolhatnám. Sosem felejtem el, amikor katona voltam mindig lödörgött a laktanya környékén néhány lány akiknek a bakák voltak a zsánerei. Fel sem kellett szedni őket, ragadtak az emberre.
Tényleg, most jutott eszembe! A'sszem a fókuszban volt egyszer régebben, hogy bemutattak egy kiscsajt aki hótszerelmes volt valamelyik énekes kissrácba és a műsor elintézte - meglepetésszerűen - hogy a csávó találkozzon a lánnyal. Na, találkoznak, minden, de az egészben az volt a poén, hogy a csaj meg sem ismerte a kölköt élőben és szinte semmi érdeklődés nem mutatott iránta, holott élt halt érte ennekelőtte. Pontosan nem emlékszem már, hogy mi volt a vége de a lényeg, hogy egyszerűen nem érdekelte a valóság, Ő egy álomképbe volt szerelmes és maga a rajongás tette teljessé az életét.
Szerintem azert imad valaki egy masik embert (vagy nem embert, adott esetben), mert ö maga nem tudja, milyen legyen, mik legyenek a celjai, elvei, ezert atveszi egy masik emberet, mert az könnyebb. Kamaszkorban ez szerintem teljesen normalis, hiszen akkor alakul ki az ember sajat ertekrendje, elvrendszere meg a szemelyiseg mas reszei. Epp ezert egy erett szemelyisegnel kamaszkor utan el kell, hogy muljon ez a kritikatlan rajongas, vagyis altalaban az "egyoldalu viszonyulas" egy masik emberhez, fel kell vallalni az önallosagot, amit egy kamasz ezidaig büntetlenül halogathatott.
Tenyleg igaz, hogy föleg lanyokra jellemzö ez a rajongas, lehet, a nevels miatt. (a fiukat azert még ma is önallobbnak nevelik)
Akkor Zolee még az Actionban verte a bőrt... Egyébiránt, azt az alkalmat inkább kihagytam. :-) Ha már ilyen lehetőségeim vannak/voltak, akkor magasra tettem a lécet.
Nem csak a tinilányok tudnak betegesen rajongani, hanem a huszonévesek is, sőt, a fiúk is (utóbbiak inkább engedelmes birkaként utánozzák a nyáladzást). Ez az egész, mármint a "zene" ezen alacsony szintje csak marketing, a pénz, a lemezeladási mennyiségen és egyéb helyről származó bevételeken van a hangsúly, nem magán a zenén. Ezért annyira egyszerűek ezek a slágerek, hogy a zeneileg műveletlen tömeg is fel bírja fogni a maga szintjén. A legfontosabb eszközük a zene helyett inkább a stílus, az előadásmód, a koreográfia, amit a nyáladzás jellemez. Ezzel tudják megfogni a potenciális fogyasztókat jelentő, szinte 100 %-osan befolyásolható, kilóra megvehető, önálló normákkal nem bíró, a reklámok utasításai nélkül megbénuló fiatalokat (elsősorban csajokat). Sajnos ez elég csúnyán hangzik, de kár szépíteni, erre épül ez az egész. Sajna ennyit tud a fogyasztói társadalom.
A zenéhez nincs túl sok köze ezeknek a nyálas "előadóknak". Több fokozat létezik: vagy tényleg csak tátognak, és valójában képzett énekes hangja hallatszik, vagy a saját hangjukat halljuk derekas gépi korrekció után (ahol alacsony, ott "felhúzzák", ahol túl magas, ott "leviszik"). Anyám énekesekkel foglalkozik, és bizony tudna mesélni egy-két dogot, amivel le tudná törni néhány rajongó illúzióit.
A zene egyébként csodálatos dolog, a művészetek közül a legkifejezőbb. Nagyon sajnálom azokat, akik bedőlnek a menedzserek által futtatott "sztároknak", és még nem éltek át olyan élményt, amikor színvonalas zenétől megborzong az ember (mint pl. én pár perce). (Magától a zenétől, és nem a köréje kreált koreográfiától, nyáladzástól, marketinghaccacárétól!)
szerintem e dolog gyökere a kamaszkori értékrend-átrendeződésben van (hű, de szép szó lett...). Gondoljatok bele, ott az a tizennégyéves kamaszlány: ki iránt rajongjon? Szülőt, tanárt tisztelni kamaszkorban vérciki, különben is, eddigre már kiderül, hogy a szülők is emberek, tele vannak hibákkal, tévedésekkel... saját korosztálybeli fiúkért rajongani, az snassz, meg aztán a fiúk lassabban fejlődnek, mint a lányok, ilyenkor még nem jutottak túl a hajhúzkodód szakaszon. Idősebb fiúkat meg még nem érdeklik. Egy sztárt viszont minden különösebb rizikó nélkül lehet imádni, azt képzelsz bele, amit csak akarsz, úgy fantáziálsz róla, ahogy nem szégyellsz, ráadásul mindig tökéleteswen fog előtted megjelenni, hiszen ilyeneknek ábrázolják a filmek és videoklippek.
Lady Secret:
Az, hogy valaki élvezi a lába előtt sikoltozó tömeget, az miért durva? Ezért dolgozott, készült, gyakorolt. A produkció minőségétől tekintsünk el - az más kérdés, hogy milyen szarokért lelkesednek. Hidd el, kevés jobb érzés van, mint lehajolni és belepacsizni a feléd nyúló kezekbe! Az, hogy a buli után melyik sztár hánysuor hány lányt/fiúk ajándékoz meg a testével, megint más kérdés, de ehhez kell az is, aki annyira elborult, vagy csak fel akar vele vágni.
Találkoztam már olyan lánnyal, aki felsorolta az akkori hazai popmezőny szine-javát, hogy meg voltak neki és vérig sértődött, hogy én, a piti dj visszautasítom a felajánlkozását... Mielőtt még elkezdene valaki cikizni miattam: azért én sem vagyok szentéletű... ;-)
Olyasmi ez a rajongás-dolog,mint a cigi vagy a kábítószer.Pótcselekvés.Meg nem értett,14 éves,naiv tinilányok keresik a helyüket.Pasijuk esetleg nem akad,hát beleszeretnek egy sztárba.Azt képzelnek bele imádottjukba,amit csak akarnak,s félelmetesen reális síkon élik meg a képzeletük szülte eseményeket.A rajongás olyan,hogyha egyszer rászoksz,nehéz abbahagyni.Elkap a láz és már nem tudsz anélkül élni,hogy lásd az imádottadat,megveszed a lemezét,szarráhallgatod,hanyagolod a körülötted lévő embereket és az összes szeretetedet rápazarolod egy elérhetetlen sztárra.A managementek természetesen erre építenek,ebből lehetnek sztár a sok tátogó nyálgép senki.Ismertem rajongókat és ismerek olyat is,aki iránt rajonganak.Neki speciel igen bejött a dolog és azt is bevallotta,hogy őt nagyon izgatja,mikor a lábai előtt sikoltoznak a tinilányok.Ez elég durva szerintem.
Te mé' nem aszol?? Most tönkretetted a jó kis elméletemet! :)
Ez az Órdenáré Natália jól bekavart itt nekem. Habár én is említettem volt alant: Ő a Vad Angyal vagy mi a rák. Na majd gondolkodom az ügyön!
Én inkább valami nyers biológiai ösztönre gondolok. Ami ezekben a jelenségekben a közös az a kritikátlanság és az homo sapiens szemével nézve teljesen irracionális viselkedés. Az, hogy semmibe veszik az olyan emberi dolgokat, mint a szépséghez való természetes affinitás, a méltóság megőrzése, stb, pont azt igazolja, hogy valami mélyen beivódott ősi viselkedési kényszer tőr elő ezekből a személyekből. Talán a túlélési ösztön munkálkodik itt.
Sztár=pénz=jólét=jóhelyre szülés=túlélés.
Talán nárcisztikus jegyek sajátossága ez. Egyelőre nem tudok többet mondani, majd estére előszedem a könyvemet ami erről a témárol szol.
Közellenségnek van valami igaza.
A képlet baromi egyszerű: egyfajta megváltót látnak bennük, akin keresztül majd ők is jobb emberek lesznek, lehetnének. Hiszen elég a ruháját, az árnyékát érinteni... csak hát marad a dzsuva.
