Feró honlapján van néhány részlet a könyvéből, amiből kiderül, hogy az elvtársak hogyan ütötték a kerületi kapitányságon. Először a pofon aztán a beszélgetés. Hogy tudja mindenki, hol van. Így ment ez.
A kihallgató tiszt azzal zárt, hogy nagy szerencséje van (Ferónak), hogy Kádár János ennyi mindent megenged a művészeinek.
Szóval Feró szerintem autentikus maradt, a Beatrice nem.
Nagyon megtetszett ez az ősrégi topik, felhozom, hátha érdekel még most is valakit.
Számomra Nagyferó, aztt hiszem, már mindig is Nagyferó marad, és nem "Ferenc", mert ő (illetve a Beatrice) legalább egyszer, 1978-ban azt mondta, hogy "Nem kell". És erre egy csomó ember elkezdte visszahangozni, hogy Nem kell. Szerintem ő ezzel már annyit tett le az asztalra, amennyit sokan egész életükben nem. Legtöbben egyetlen egyszer sem mondjuk semmire azt életünkben, hogy Nem kell.
Úgyhogy ezután éntőlem mehet a miép-be, meg a dáridóba, meg ahova akar. Ezen lehet csodálkozni, meg szörnyűlködni, meg kiakadni, én is azt tettem. De azt a Nem kell-t akkor is megmásíthatatlanul kimondta, tökmindegy, hogy miért, meg mi sarkallta erre, de hatása, az volt.
A jó kis művészetelméleti fejtegetésekben azért mindenkinek van egy kis igaza sztem. De a Rice messze nem csak művészeti, hanem annál sokkal komplexebb társadalmi jelenség volt, és az is egy érdekes és fontos adalék.
Hol volt ez a koncert? Én a Lajcsis bulival kevertem (azt se láttam, Ricsére meg 1982 óta nem járok, bár az Ifipark záróbuliján - mikor Bikiniként hirdették meg őket, úgy is kezdődött, csak aztán váltottak tagokat és stílust - ott voltam). A költségeket többnyire a klub állja (plakátok stb.), és sokszor fizetnek szállítási költséget is a gázsi mellett (olyanoknak biztos, akik tuti telt házat hoznak).
Másrészt a nagyobb pénzt a fogyasztás hozza, nem a belépők (lásd Cryptoman).
Lehet, hogy felesleges a megjegyzés, de általában a kocsmai zenélésnek a fogyasztásra gyakorolt jótékony hatása és egyéb PR okok miatt (:-)) gyakran nincs pontos összefüggés az eladott jegyek ára és a honorárium nagysága közt - én is tapasztalatból tudom...
=/8-)
Rendkívül egyszerű.
Ez egy ici-pici rockkocsma, ahova max 100-150 ember fér be. 800 forint volt a belépő. Tehát, ha 150 emberrel számolunk is, maximum 120000 jöhet össze.
Akkor kijavítom magam: Egy 2,5 órás koncertért max-max 120000 ft-ot kaphattak, öten. És akkor nem vontam le sem a klub, sem a technika, sem a plakátok költségeit.
Magam is jelen voltam, és számolni meglehetősen jól tudok...
"...mert a médiumok mást jelent: olyan embereket, akik képesek mondjuk halottlátásra."
Igazad van a médiákat illetően, viszont a fentieket egészíteném ki azzal, hogy McLuhan elhíresedett mondata - the medium is the message - évtizedek óta, a magyar művészeti köztudatban A MÉDIUM AZ ÜZENET tőmondatként honosodott meg. Azóta beszélünk pl. médiumhasználatról és médiumról, mint az üzenetet hordozó eszközről. Médium például: a videó, a film, a fotó, a TV stb.
Tévedés.
Médiák a latinban nem létezik. A magyarban ugyan vita van róla (nyelvészek között is), de szerintem is médiák, mert a médiumok mást jelent: olyan embereket, akik képesek mondjuk halottlátásra. Azok valóban médiumok.
A magyar ugyanis a külföldi szavakat nem külföldiül teszi többes számba, hanem magyarul. Vagy akkor a menedzserek helyett is menedzserzst kéne használni. A sor hosszan folytatható.
Azaz a médiának a magyarban inkább _egyes_ száma nem létezik.
"A Beatrice együttes tagjai kb. 50-60000 forintot kaptak a múlt hét pénteki 2,5 órás koncertért, ÖTEN."
Hát nem tudom, ezt honnan vetted, de nagyon nem vagy tisztában az árakkal és bérekkel e téren. Ennyiért ugyanis a Wigwam klubban se lépne fel a Beatrice együttes (de még a duplájáért sem), nem a tévében Lagzi Lajcsinál. Itt mondjuk 2 nagyságrendet tévedhettél, az 5-6 millió már talán közelít a kapott összeghez. Ebből persze valószínűleg ferencünk (direkt kisbetű) rakott el olyan 4,5 - 5,5-et (pénzügyekben nem ismer tréfát, lenyúl mindent, amit lehet, volt már belőle pár problémája, meg kell kérdezni korábbi zenésztársait és (volt) barátait, tudnék mondani neveket is).
MÉDIÁK szó a magyar nyelvben nem létezik.,
maximum a "véndiák" kifejezés tekitetében fedezhető fel némi fonetikai hasonlóság, de ennek ellenére jelentésbeli párhuzam itt nem vonható.
Köszönöm, meglesz, meglesz - csak sűrű volt ez a hét, egyelőre más dolgom van, és röviden nem is lehet gondolatokat kifejteni (legalábbis nekem sosem megy :-)), úgyhogy kívánságod biztosan teljesülni fog, csak mégegy kicsivel később...
Még mindig érdeklődve olvaslak benneteket és ha addig a változás meglehetősen erős szele szét nem fújja a topicot talán sikerül is leírnom, amit már régóta szeretnék (elnézést a múltkori dagályosságért, bár tökéletesen szándékos volt a dolog).
Egyelőre csak egy megjegyezésem lenne - ha elfogadjátok a hozzászólást -, hogy az idealizmus távolról sem egyenlő a naívizmussal. Az, hogy egy ember mindig ideákhoz viszonyít, azok felé próbál közelíteni, még nem jelenti azt, hogy amit mond, teljesen életidegen, csak kicsit nyugodtabb; sztoikusabb és távolságtartóbb a világ dolgaival szemben - és persze örökké elégedetlen... :-)
Ha figyelmesen elolvasod az idézet előzményeit, meg fogod érteni - remélhetőleg -, hogy miért és mire fel írtam azon sorokat.
Nem, nem hiszem azt, hogy _mindenki_ mexikói szappant néz, de hogy nagyon-nagyon sokan az biztos, mivel egyébként nem készülnének e bóvlik ezrével, futószalagon. (Nem érné meg.)
Ez - gondolom - logikus.
Azt hogy TE beletartozol-e a Dzsimmi-hívők büszke és népes táborába nem tudom, de ez a probléma szempontjából - ti. hogy az olcsó és ócska "szórakoztató" műsorok gyakorlatilag egyeduralomra tettek szert a médiákban, és minden mást kiszorítottak onnan - indifferens.
Személyeskedő támadásaidra - engedelmeddel - nem reagálok.
Hogy a témánál maradjak: A Beatrice együttes tagjai kb. 50-60000 forintot kaptak a múlt hét pénteki 2,5 órás koncertért, ÖTEN.
Mondjátok, szerintetek elég volt Nagy Ferónak a pénz arra, hogy a hangszereket Bp.-ről Őrbottyánba (ahol lakik) elszállítsa, vagy netalántán maradt még egy sörre is?
Zenész - megélhetés - magyarország = 0
tudod mit, ha számodra a mexikói filmsorozatok és társaik jelentik a "kortárs művészetet" (amit én ugyebár elnyomni szándékozom), akkor azt kívánom neked, hogy ezen "művészi alkotások" képezzék összes szellemi táplálékodat az életben.
Watson, te mi a büdös francért feltételezed zsigerből mindenkiről (na jó mindenkiről nem, de két emberről mindenképp ;))) aki a magaskultúrális vátesz félisten képeddel nem ért egyet, hogy éjjel-nappal atlétában nézi mekszikói szappantott, közben a kőbányásztól hagymásakat büfög a mekdonalcos hambi után, a konyhában két rádió a hokedlin hogy eccere üvölcsön Dzsimmi a király és a csipkés kombiné, a sublótón kilóra áll a Juli, vagy Ibolyka, vagy hogyishíjják, de aztat egyépként is csak arcoskodásból olvassa mert diszlekcicás, sőt! az első adandó alkalommal lopni fog a sarki közértben az az erkölcsileg nyüves????
Honnan tudod, hogy nem egy vagyok azok közül, akiknek - szerinted - a helyébe kellene képzelnem magam?
Honnan tudod, hogy nem egy színész vagyok[..]
Honnan tudod, hogy nem egy pedagógus vagyok[..]
Honnan tudod, hogy nem egy nélkülöző zenész vagyok[..]
Honnan tudod, hogy nem egy író vagyok[..]
Ha illik rád a minta, akkor igazán és rohadt nagy gáz amit mondasz.
Bélánk meg nem talán nem is veti el annyira sulykot. A lövésig menő problémákat többnyire a merevek empátia és humorérzéktől mentes, végsőkig hajszolt kérlelhetetlensége okozza. Amely többnyire különösen nagy erkölcsi felsőbbrendűség-tudattal is párosul :(
SC
off-off
PS. Gondolatmeneted kirántotta az emlékeim mélyéből Modor Ádám nevét M.Á. 1991(?) környékén rinyált a 168 órában, akkor amikor nem engedték aluljáróban könyvet árulni a cégét - más cégekkel egyetemben. Azzal érvelt, hogy igazi irodalomat, és az igazi értekeket ad ki, így kivételt kellene velük tenni. (Sejtheted, hogy a topik során mikor jutott eszembe a neve.) Aki nem engedte: D.G. fészkesfővárosi főpolgármester, aki M.Á. egykori kiadótársa volt a héroszi időkben. Talán még valami hátbaszúrásról is szó esett...
Haragszik a nyavalya.
Nem haragszom én senkire. Rád sem.
A topikot is inkább első döbbenetemben és csalódottságomban nyitottam, semmint haragomban.
A szmájlit pedig láttam, de - fene tudja - valahogy nálam nem jött be.
Ahogy elnézem, másnál sem. Na mindegy.
Most azt mondhatnám, hogy viszlát egy másik topikban, de ha jól tudom ezt a nickedet külön erre a témára gyártottad, úgyhogy az inkognitód többszörösen garantált.
Nem baj.
Úgyis fel foglak ismerni! >:-)
tudod mit, ha számodra a mexikói filmsorozatok és társaik jelentik a "kortárs művészetet" (amit én ugyebár elnyomni szándékozom), akkor azt kívánom neked, hogy ezen "művészi alkotások" képezzék összes szellemi táplálékodat az életben.
"Watson, remélem egyszer módom lesz naivitásodat egy jó nagy pofángyűréssel kijózanítani:-))))))"
Te részeg vagy, cimbora?
Ezzel a stílussal egy kocsmában próbálkozzál!
(Látom, végül is sikerült átlépned azt a "keskeny ösvényt", ami az embert elválasztja az állattól. Remélem azért előbb-utóbb visszatalálsz - esetleg majd ha kijózanodtál.)
Én mindenesetre ezennel befejeztem veled a társalgást.
Azt írod, hogy egy igénytelen műsorban való szereplés nem egyeztethető össze az igényességre neveléssel. Az igényszintek viszont eltérőek lehetnek, szerintem Feró nem úgy éli meg megnyilvánulásait, műsorokban való közreműködését (főszerepét), hogy azokkal igénytelen produkciókat hoz létre.
Másokkal elég kritikus tud lenni, nem tudom, hogy hogyan állhat hozzá magához. Elfogadja, látszólag élvezi is, amit csinál, hiszen egy országos csatorna egyik vezető műsorvezetője. Persze produktumait látva ez igen kétes hírnév, és annak csak örülök, ha az újjá éledő Juszt-éra kinyomja őt (is) a képernyőről, vagy legalább hajnalra száműzi.
"Amennyiben például a tévében a sok venezuelai-mexikói hulladék helyett klasszikus művek adaptációit sugároznák, ez az igényszint lassan de biztosan növekedésnek indulna."
A röhögésből felocsúdva jegyzem meg, hogy a néhai szovjet népnevelés éppen így működött. A föld felett néhány száz méterre lebegő szocialista erkölcsű, humanizált kultúra és művészet, a klasszikus, romantikus zene válogatott nyomatása mindenhol miközben a kortárs művészetet meg lenyomták (három "T" kategória), a népbutító nyugati silányságtól és popularitástól megkímélték az egyszerű embert, stb.
Hát, a példa magáért beszél: kurva messzire lehet így jutni...
