Ki lehet-e jönni ebből a függőségből? És hogyan? Az AA-jellegű megoldások kissé nevetségesek, de amúgy a közösség nem rossz megoldás. Viszont itt épphogy "közösségben" van az ember. Egy terápiás csoport semmivel sem kevésbé "virtuális". Én már abban a fázisban vagyok, amikor már nem jó a "szer", de a hiánya már elvonási tüneteket okoz.... köszi, ha segít valaki
Nekem sokat segített, hogy kényszerűségből sokkal kevesebb időt tudtam gép/internet előtt tölteni. Így az igényem is visszafejlődött. Most már van otthon is netem, de csak ritkán ülök le esténként (email olvasáson kívűl) netezni. Van, hogy egyáltalán nem is kapcsolom be otthon a gépet. A melóhelyen is sokkal ritkábban kattintok a Fórumra, és kevesebb időt töltök olvasással, beírással. Szóval keresni kell másik elfoglaltságot. Én például lakást vettem. :-) Nagyon sok időt elvitt a dolog, és ha a munkámmal is végezni akartam, akkor nem tudtam sokat netezni. Talán kicsit kusza, de a lényeg remélem átmegy. :-)
Az ünnepeket a gép előtt töltöttem. Egyre több idő naponta. Ha akadályoztatva vagyok, magyarán kedves családom valamelyik tagja el merészeli foglalni a gépet, ideges leszek, nem találom a helyem. utálom érte magam. Elpocsékolt időnek tartom, mégis itt vagyok.
hát én is lehetné netfüggő.azv utóbbi egy hétben mást se csináltam, csak neteztem ,letöltöttem egykét lemezt, meghallgattam, eleludtam, aztán az eész elölről.most meg mint a mosott szar.dehát van még alattam egypár lépcsőfok, szall nem parázok...
Szia! Az a része is nagyon vonzó számomra, hogy láthatatlan lehetek, mert a külsőm mindig gondot okozott. De az is hogy a megszólalások között el lehet gondolkodni. Beszélgetés közben gyakran éreztem azt, hogy nem ezt , vagy nem így kellett volna mondani. És az ia jó, hogy könnyű abbahagyni. Élőszóban, de olykor még telefonon is olyan nehéz lerázni valakit, akinek éppen szómenése van.
Azért rossz szerintem a net, mert lehet, hogy olyan valakivel társalogsz, aki a valóságban nem is lenne szimpatikus... Kissé ámítás ez a fórumozás.
De azért ezen felül szerintem még terápiás hatása is lehet - egy bizonyos fokig... Mondjuk azokra, akik egyáltalán nem mernek megszólalni... De persze rá is lehet kapni, mert az után, miután a neten már valaki meg mer szólelni, szóval az életbe tovább kéne lépni, és ez elmarad... Mert a társalgás vonzó, és leragadunk a gépnél...
Mivel az SOS oldal finanszírozása megszünt, ezért a jövőben nem tudom vállalni, hogy rendszeresen benézek erre a topikra. Akinek szüksége van tanácsokra, esetleg terápiára vágyik, az előbb-utóbb remélhetőleg megtalál majd a világháló más oldalain. Addig is kattintsatok a képre alul, ha van valami üzenetetek. Elérhető vagyok még a http://www.extra.hu/bulimia címen is.
Megértő, hasznos, és egymást elfogadó beszélgetéseket kívánok mindenkinek!
Treuer Tamás dr.
pszichiáter főorvos, pszichoterapeuta
Mivel az SOS oldal finanszírozása megszünt, ezért a jövőben nem tudom vállalni, hogy rendszeresen benézek erre a topikra. Akinek szüksége van tanácsokra, esetleg terápiára vágyik, az előbb-utóbb remélhetőleg megtalál majd a világháló más oldalain. Addig is kattintsatok a képre alul, ha van valami üzenetetek. Elérhető vagyok még a http://www.extra.hu/bulimia címen is.
Megértő, hasznos, és egymást elfogadó beszélgetéseket kívánok mindenkinek!
Treuer Tamás dr.
pszichiáter főorvos, pszichoterapeuta
Azóta alig kapcsoltam be a gépet, viszont minden este futok! Jó dolgokat írtál az okokról, ez is segített. Valószínűleg tényleg az öröm hiányzott/hiányzik, de ezt egyelőre megoldotta a futás meg egy új munkahely.
Egy interjún pont egy pszichológussal hozott össze a sors, ő mondta, hogy a depire tök jó a futás, szvsz nagyon igaza lehet. Te nem szoktad felírni receptre? :-)))
