Még 4 óra és Kolozsváron... hihetetlen... 20 percre lakom a stadiontól :) Álmodni sem mertem volna, hogy egy nap fogom magam és 20 perc alatt elsétálok egy Roxette koncertre :)
Nekem most nincs pénzem új gépre,inkább élvezem a koncerteket emléknek meg felveszek pár számot arra a mostani tökéletes!Olyan botrányosan szar felvételek kerülnek fel youtubre mind képben,mind hangban,hogy az enyém így is a jobbak között van!
Akinek nem tetszik keres jobb minőségűt,nem azért megyek elsősorban koncertre,hogy kamerázzak másoknak......
Szerintem is csodás volt a koncert :) Felvettem minidiszkre, egész jó lett a felvétel. Sajnos a közepén 3 dal lemaradt, mert nem vettem észre, hogy lemerült az aksim :(((( de 75 perc így is megvan. Megpóbálom valahogy feltölteni torrentre és megosztani Veletek is. Még egy kis türelem.
A Perfect Day-t rendesen megkönnyeztem.... (pont ezért nem vettem észre, nem figyeltem a felvevőre :((( )
Szerintem a koncert fantasztikus volt! Nekem a kedvenc részem, amikor a "Perfect day" után, mintha egy könnycseppet törölt volna le az arcáról. Végig libabőrös voltam! A szövegelfelejtés édes volt... Az elején olyan érzésem volt, mintha a zenekarból mindenki Marie-t figyelte volna, hogy minden rendben van-e.
Örülök, hogy ezt a koncertet bevállalták - feledhetetlen élmény marad az biztos!!!
Plusz boldog vagyok, hogy megtaláltam ezt a fórumot, és látom, hogy mocorgás van!!! :)
A képeket és videókat köszönöm, én is megpróbálok megosztani párat - persze csak ha igény van rá!
Bár Marie Fredrikssonon észrevehető nyomokat hagyott a betegsége (2002-ben egy rosszindulatú daganatot távolítottak el az agyából, aminek következtében elvesztette olvasási és számolási képességét, látását a jobb szemére, valamint korlátozódott a jobb oldali mozgása), énekhangja, dinamizmusa, színpadi jelenléte erős, átható és magával ragadó volt. Kész csoda – gondoltam –, hogy itt van, és vállalkozik erre. Aztán rájöttem, hogy a felé áradó szeretet, a zenélés önmagában is gyógyító hatással bír. Amikor megbicsaklott a hangja, egy bizsergés futott végig a hátamon; amikor elfelejtette a szöveg egy részét, mérhetetlen profizmussal hidalta át a helyzetet. Ez végtelenül emberi és hiteles.
Én azon csodálkoztam mennyi külföldi volt, melettünk egy Izraeli srác ült akiide eljött megnézni őket, a végén pedig Románokkal fotózkodtunk akiktől kérdeztem, hogy látták-e Bukarestben őket és ha jólértettem az válaszukat angolul az volt, hogy nem mert ez nagyobb buli.
Tegnap mi a küzdőtérről élveztük végig ezt a király koncertet. A dressed for success remek alapozó volt, nekem nem volt gondom a hangzással, nagyon tuti volt.
Bevallom, nekem legjobban a háttérénekesnő jött be, mintha egy 78-as burda vagy nőklapjából lépett volna elő.....:)
Mi sem hagytuk ki természetesen, noha inkább csak "kocarajongók" vagyunk... de ennek ellenére a nem túl ismert dolgaik is nagyon tetszettek.
Az eleje valóban nem indult valami fényesen, mintha csak valami tribute-banda állt volna ki a színpadra, de miután helyreállt a hangzás, már semmire sem lehetett panasz a részükről. Tényleg csak a zene (és az ének) állt középpontban, és ennek így is kell lennie. Habár azt meg kell vallani, hogy a háttérzenészek számomra igencsak vicces látványnak tűntek, de a svéd könnyűzenében (és a svéd mindennapokban is) ugyebár gyakran előfordul az ilyesmi... :-) a gitáros srác viszont nagyon szépen játszott minden hangszeren, és a "szétgitározások" is igen jól sikerültek, meg a bemutatkozása is. Csak azt sajnáltam, hogy pont a két legismertebb gitárszólót sikerült összecsapni - igaz, az utóbbi szó a Listen To Your Heart-ra egészében is igaz volt. Most vajon tényleg csak a "muszáj" érzet miatt nem tették oda annyira, vagy mert elfáradtak a végére... de sajnos csak a puszta mivolta miatt volt fénypont...
...az igazi viszont számomra a tökéletesre sikeredett Must Have Been Love volt - de emellett a valamiért a csapat karrierje során "elsikkadt" lassú számokat is nagyon tudtam élvezni (lazán be tudtak volna ezekkel is futni, ha a rádióban is gyakrabban lehetett volna hallani ezeket), ahogy a különféle hangszercserélgetésekkel legalább annyira meg tudták dobni ezt az estét, mint a nagy slágerek meg a gyorsabb dolgok.
Marie hangjára és megjelenésére sem lehetett panasz, és ezzel még úgy is megállná a helyét, ha nem ment volna át mindazokon a dolgokon, csak szimplán hallgatásba merültek volna az elmúlt néhány évben.
Kár, hogy a közönség mindezt kevésbé respektálta... nemcsak azt nem értettem, hogy miért pofáznak a lassú számok alatt, hanem azt is, hogy hogy képes valaki bent az állóhely közepén rágyújtani. Meg az oké, ha valaki Metallica vagy Iron Maiden előtt/alatt/helyett berúg, mint a ló, aztán kb. úgy is viselkedik, nade itt?!
Összességében azonban ez egy kihagyhatatlan dolog volt - mellesleg az első Papplacis koncertlátogatásom is ;-) - de nemcsak az örök emlékek tették széppé, és ha majd egyszer visszajönnek, mi is így teszünk...