Már a címe is zseniális: "Kettétört egy repülőgép, de még pont le tudott szállni". Még élve kiért az utcára, de ott már elütötte egy autó. De a belsejében ez a mondat tényleg minden pénzt megér. "A repülőtér felkészült a jármű fogadására, mert a pilótáknak volt annyi lélekjelenléte, hogy a landolás manőverezése alatt jelezzék a probléma észlelését."És aki ezt így leírta, az komolyan el tudott végezni egy egyetemet? Vagy van valami OKJ-s újságíró képzés 8 elemivel?
Csak azt tudom üzenni: "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog."
Kun Miklos
Váncsa István
Ilés Béla
Lőcsei Gabriella
Gömöri Endre
Winkler Róbert
Fáy Miklós
Keresztury Tibor
Krausz Barnabás, illetve, mint kiderült, Orsós László Jakab.
Seres László
Para-Kovács Imre
Eörsi István
Pete Péter
Új Péter
Akkor mostmár figyeljük őket, és aki rossz fát tesz a tűzre, az lekerül, de persze minden jó fáért fel lehet kerülni. Persze ajánlás alapján, és megfelelő indokkal.
Valami díjat kellene talán alapítanunk. És mindíg a szülinapomon adományozni annak, aki éppen a listán van. Éppen holnaphoz egy évre lesz legközelebb szülinapom.
Csak ki kellene találni, hogy mi legyen a díj neve, és mi legyen a képletes adomány. ( az oklevelet nem ér mondani)
Az újságírásnak minimum kétféle megközelítése létezik. Az egyik azt mondja, hogy az újságírónak mindig meg kell őriznie a pártatlanságát, mert csak így tudja hitelesen bemutatni az eseményeket. A másik irányzat szerint a függetlenség egy nagy kamu, megvalósíthatatlan. Éppen ezért az irányzat hívei nem is törekednek a függetlenségre, minden fontos kérdésben és vitában markánsan állást foglalnak. Sokak szerint az első sokkal korszerűbb, de nekem ez nem túl szimpatikus. Illetve, inkább úgy mondanám, hogy engem nem izgat különösebben. Persze az is nagy kérdés, hogy egyáltalán van-e független újságírás minálunk. Mindenesetre most a topik kedvéért végiggondoltam, hogy kiket kedvelek a magyar újságírók közül, és csupa olyan nevet találtam, amely inkább a másik irányzathoz tartozik (na jó, azért egy-két kivétel akad).
A tévékritikáikat nagyon szeretem: Fáy Miklós, Keresztury Tibor (őt másért is), Krausz Barnabás, illetve, mint kiderült, Orsós László Jakab.
Seres László, sok kérdésben azonosan gondolkodunk.
Para-Kovács Imre, az abszolút námber van nálam, bár egy kicsit csalódtam benne, amikor megláttam, hogy a népszabóságba is irogat.
Eörsi István, szélsőségesen makacs és fanatikus hozzáállása nagyon szimpatikus, bár kevés dologban értek vele egyet.
Pete Péter
Új Péter, bármennyire is divat manapság őt lesajnálni az indexen, nekem még mindig bejön.
Reggel jöttömben-mentemben észrevettem egy könyvet a polcon, amit nyilván enélkül a topik nélkül nem vettem volna észre.
Kardos G. György összegyűjtött írásai az ÉS-ből, Magyar Hírlapból meg nem tudom honnan.
Lényeg, hogy teljesen elfelejtkeztem Kardos G. Györgyről, pedig régi nagy kedvencem.
Lényeg, hogy mindíg újságíró akart lenni, mert az apja is az volt, végül harminc éves elmúlt, amikor felvették az Újságírók Szövetségébe, és valami vidéki újságban kezdett el írni, utána került a Népszabadsághoz, ahol a piaci rovatot kapta, de azt is elvették tőle. És akkor kezdett el kétségbeesésében szépirodalommal foglalkozni. Aztán mégis újságíró (is) lett.
Tudtam, hogy ide fog kilyukadni a dolog, merthogy abban biztos vagyok, hogy ez lehetetllenség, mármint a politikai újságírással kapcsolatosan.
Ha valaki elég jártas a dolgokban, és elég sok ésszel műveli, akkor előbb-utóbb véleménye is lesz, és a saját bőréből nem tud kibújni.
Vagy zöldeket beszélek?
Szerintem elsosorban legyen egy csomo olyan, aki a kulturahoz ert, vagy a szabadidohoz, gasztronomiahoz, stb. Ezek a szakujsagirok, es persze vannak is ilyenek. Csak attol, hogy abban esetleg tobb eve jo, ne kepzelje azt, hogy o univerzalis. Nyilvan szukseges az, hogy kozben mindenhez ertsen egy kicsit, elvegre kulonben szakbarbar lesz. Ez mondjuk pont igy kovetelmeny kene hogy legyen az elet egyeb teruletein is. Csak amig "ertelmisegi" (magat ertelmiseginek tekinto korokben) sikk azt hangoztatni, hogy o milyen hulye a matekhoz, szinte buszke, hogy nem ert a real tudomanyokhoz, addig ezt nehez elvarni. A muveltseg nem csak a klasszikus muveltseg, hanem sokminden egyutt. Egy szakbarbar sosem lesz szeles latokoru, otletekkel teli, friss es ude.
A masik a politikai ujsagiras. A focihoz es a politikahoz Magyarorszagon ugye mindenki ert. :-) Csak az a baj, hogy mindenkinek van velemenye is, es azt rogton meg is irja. :-( Marpedig en nem egyes partok velemenyet akarom a penzert megvett ujsagban olvasni, mert azt megkaphatom ingyen is az adott politikus sajtotajekoztatojan, meghallgatom a hiradokban, elolvashatom a Metro ujsagban, hanem hiteles tenyeket, szeleskoru, ertelmes elemzeseket. Ez utana mar az egesz lehet konzervativ, liberalis, vagy bulvar stilusu, majd eldontom, melyiket veszem meg, de az nem ugyanaz, mint a partos ujsagiras.
Na látod, nem lehet mindenki profi.
Vagy úgy gondolod, hogy minden újságíró csak egy-két dologgal foglalkozzon, amit jól kitanul, és akkor kész?
Akkor már a napi hírekről nem is beszélünk?
Akkor ne is legyenek újságírók, csak tudósítók?
(Ja, azt mindíg elolvasom, amit Izraelről ír Yehuda nemtudomki tudosító a Népszabiban, mert olyan normálisan ír legtöbbször, de azt mondta kálmi, hogy ne lelkesedjek olyan nagyon, mert általában a kinti cikkeket koppintja. De nem baj, mert úgyse olvasok ottani újságokat. Tehát azt akarom mondani, hogy Nekem már az is jó, ha valaki megmondja, hogy mit kellene elolvasnom)
Ugy vagyok azokkal is, hogy amig arrol irnak, amihez ertenek, nincs baj. De utana kb. olyan, mintha en akarnek riportot kesziteni az egeszsegugy helyzeterol, vagy Mo. gazdasagi helyzeterol. Mi a fenert kell azt hinni, hogy ok mindenhez ertenek? Meg azt sem varom el, hogy a sajat teruleten verprofi legyen, elvegre egy profit mar sokkal jobban megfizetnek az zleti szferaban. De egy eros amator szintet hozhatna barmelyik. Nagyon szerettem Winkler Robert konyvet, mert ertett a kutyakhoz, es jo volt a stilusa. Vagy Bächer fozos cikkei/konyvei is remekek. De amikor valaki csak fikalni tud ezerrel (meg ha tobbnyire igaza is va, mint itt az Indexen pl. Tota "Worluk" Arpad), vagy "univerzalis faszagyerek", azt rosszul birom. (Kiveve magamat. En oszthatom itt az eszemet nyugodtan, elvegre nem penzert teszem. :-) )
Az elvtelensegrol. Tulajdonkeppen rosszul fogalmaztam. Nem elvtelenek, hanem monomaniasok. Az egyiknek barmirol az jut eszebe, hogy "bezzeg a rohadt komcsik". A masiknak az, hogy "mert ez Magyarorszag 2001-ben". A harmadik azzal jon, hogy a "nemzetkozi cionizmus". A negyediknek csinalhat a kormany barmit, "mar megint nincs rajta sapka". Szoval ezt utalom, ezert nem szeretem ar Vancsat sem, mint embert, vagy mint kozeleti szereplot, es persze ez a bajom Lovassal is.
Az a baj, hogy olyan területre tévedtem, pontosabban jöttem, amihez nem értek, már megint csak nézek, mint egy hülye.
Mi az, hogy elvtelenül politizál valaki, és Váncsa István ilyet tenne?
Ki az a Bencsik?
Kun Miklóst, Lőcsei Gabriellát meg Illés Bélát pedig felírtam a kockás füzetembe.
Egyébként pedig ha számít az is, aki nem hagyományos újságcikkeket ír, akkor a Mancsosokat bírom nagyon, pedig tudom, hogy nem kellene túlságosan lelkesednem.
Épp tegnap este beszélgetvén szóba kerültek ezek az ügyek.
Kun Miklost szeretem, mert arrol ir, amihez ert. Igaz, o valojaban tortenesz, tehat nem tekitheto klasszikus ujsagironak. Vancsat en is szeretem, amig nem kezd el o is elvtelenul politizalni. Azokkal viszont mar tele van a hocipom. A Szamitastechnikaban honaprol-honapra remekul irta az a cikkeit a "gyakorlott felhasznalo" szemevel. Illes belat is szeretem, de hat azok is csak kis, szentmentalis tortenetek, nem napi olvasnivalo. A A Magyar Nemzet kulturalis rovatanal szeretem Locsei Gabriellat, de az mar regi szeretet, o mar akkor is jo volt, amikor Bencsik meg normalis volt, es mindketten a Nok Lapjanal nyomultak. (80-as evek vege.) Manapsag egyre inkabb ott tartok, hogy nem tudom, kit erdemes olvasni. Ennel is rosszabb, hogy nem tudom, hogy mit erdemes olvasni, magyaran nincs olyan ujsag, amit mertekadonak tartanek. Minegyikkel van valami bajom. :-(
Akkor most szerinted ki a jó újságíró név szerint?
Ki az akit, Te szívesen olvasol.
Nekem egyenlőre nem sok kedvencem van:
- Gömöri Endre
- Váncsa István (de őt valami szórakoztató újságírónak tartom, valahogy nem az érdekel, hogy miről ír, hanem az, hogyan. Szeretem, hogy vicces)
Az, hogy a pasi az eredmenyekbol milyen kovetkeztetest von le, az mar csak a sajat, belso demagogiamero muszeren mulik. :-) Amit a madzaggyarrol irsz, az reszben igaz. En viszont ugy gondolom, hogy az ujsagiro tarsadalomnak az orszag igazan jol kepzett, kulturalt, szeleslatokoru embereibol kene allnia. Most itt ket lehetoseg van:
a.) en tevedek, es a szakma annyira leertekelodott, hogy mar csak a kutyautoket erdekli az ujsagiroi palya;
b.) ez az a bizonyos elit a mai fiatalsagban.
Egyik sem csabito jovo, mert en meg vagy 40 evig szeretnek itt elni es ujsagot olvasni. :-(
A közgázról jut eszembe, hogy történetesen azon a tanszéken dolgozom, ahol az idei közgáz felvételiket javították. Nálunk közel 80 ember felvételizett. Tudni kell, hogy a felvételi 100 pontos. Namost, a 80 ember közel 70%-a nem érte el a 35 pontot. További 20% 50 pont alatt maradt, és és vagy 3-4 olyan dolgozat volt, amelyiken tényleg látszott, hogy tanult a delikvens, és érti is a dolgokat. Azok olyan 80 pont körüliek voltak.
Nem tudom honnan kezdjem a mondókámat, mert valami nagyon fából vaskarika ügyet látok ebben a Lovas cikkben. A tények persze nem támadhatók, valóban nem, de a következtetés, és a körítés nagyon zavarba ejt.
Leginkább azért, mert 200 fő újságíró iskolába felvételiző ember tudásszintjéből megítélni a magyar oktatás milyenségét, és a magyar emberek olvasottságát, úgy gondolom, egyszerűen badarság. Mintha a kismedgyesi madzaggyár áltl megteremelt hozzáadottértékből próbálnánk kiszámítani Magyarország GDP-jét, feltéve, hogy a madzaggyárban kétszázan dolgoznak. (Bocs, ha ez egy béna a hasonlat)
Statisztikailag persze lehetséges, hogy jó eredményt kapunk, csak nem valószínű. Meg kellene nézni, a tizennyolcévesek felvételi eredményeit!! Mindenki ugyanazt írja, ugyannyi idő alatt, elég sokan is vannak... Jobban elhinném, hogy buták a gyerekek, ha ez is azt igazolná. Az biztos, hogy a műveltség manapság nem egy elfogadott értékmérő, de hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, ki tudja?
A tesztet megnéztem, hát van mit fejlődnöm, persze közgazdaságiba jártam, ez lehet enyhítő körülmény, ugye!:))
Itt es most nem csak a tevekenysegerol, hanem a bekepzeltsegerol van szo. Nekem mostantol kevesse tud hiteles lenni a faszi. Eddig sem tartottam sokra, de mostantol szamomra egy erkolcsi nulla a pasi.
