Politano inkább személyes okok miatt maradhatott ki.
Tegnap néztem ezt a harmatgyenge válogatottat. Úgy játszottak az olaszok, mint Ventura idején és a Mancini-korszak második felében: lassan, ötlettelenül, oldalpaszokkal, beindulások és cselek nélkül. Új elem volt, hogy csak szabálytalanság árán tudták megakadályozni az ellenfél támadásait.
Ellenben nagyon tetszett a ma Eb-t nyerő U-17-es válogatott játéka. Gyorsak voltak futásban, helyzetfelismerésben, passzjátékban, a csapatrészek közel voltak egymáshoz. A játékosok jó része technikás, páran nagyon ügyesen cseleznek. Jó volt nézni, mint az EL-döntőt.
A négyből három korosztályban jelenleg Olaszország az Európa-bajnok.
Az olasz válogatott május 31-én gyűlik össze a covercianói edzőközpontban, ahol megkezdi a felkészülést az Eb-re. Később Spallettiék június 4-én Törökország ellen játszanak, majd június 9-én Bosznia-Hercegovinát fogadják. A két felkészülési erőpróba között Spalletti kihirdeti a végső, 26 fős keretet. A második mérkőzés után a csapat elutazik Iserlohnba, ahol az olaszok alaptábora lesz. Spalletti együttese az Eb C-csoportjában Albániával kezd, majd jön a spanyolok elleni találkozó Gelsenkirchenben, végül a csoportkört Horvátország ellen zárja Lipcsében.
Akkoriban a tornákra névsor szerint osztották ki az olaszok a mezeket, védők-kpk-csatárok sorrendben, 94-ben annyi kivétellel, hogy Baresi megkapta a 6-ost, Baggio a 10-est.
Olaszország 22 éve (!), 2002 óta nem veszített egyenes kieséses meccset világbajnokságon. Utoljára az igencsak emlékezetes, Dél-Korea elleni nyolcaddöntőn kapott ki hosszabbításban az Azzurri Byron Moreno ámokfutásának köszönhetően - azóta 2006-ot vb-győzelemmel, 2010-et és 2014-et csoportkörös kieséssel, 2018-at és 2022-t pedig vb-szereplés nélkül zárta a Squadra Azzurra.
Ami viszont még döbbenetesebb mutató: egyenes kieséses vb-meccsen rendes játékidőben utoljára 36 éve (!!), 1986-ban szenvedett vereséget Olaszország. Az 1986-os nyolcaddöntőben, Michel Platini szerzett vezetést a címvédő olaszok ellen Mexikóvárosban. Platini góljához később Stopyra is hozzátette a magáét, így a gallok 2-0-ra nyertek - Olaszország pedig azóta sem bukott el rendes játékidőben kieséses vb-meccset, hiszen 1990-ben az argentinok, 1994-ben a brazilok, 1998-ban pedig a franciák ellen is csak büntetőkkel maradtak alul az azúrkékek.
Bízunk benne, hogy a két említett sorozat 2026-ban sem szakad meg - de akkor már nem azért, mert az olaszok ismét lemaradnak a vb-ről, hanem mert ismét megnyerik azt :) Forza Italia
Remélem, Pellegrini sem sérült meg, és a többi válogatottban játszó másik 6-7 ASRoma játékos sem. Utálom a felkészülési borzalmas idióta, és sérülést hozható meccseket.
Ma este megkezdi 2024 évi szereplését a Squadra Azzurra.
A világ 9. legerősebb csapatának mért olaszok ellenfele a világranglista 52. helyén tanyázó Venezuela lesz.
A mérkőzésnek az Inter Miami 21550 férőhelyes stadonja ad helyet, amely stadion a floridai Fort Lauderdale-ben található.
Az ellenfélről: A venezuelai válogatott 2023 ban 11 mérkőzést játszott ebből 5 megnyert 4 döntetlen mellett 2 vereséget szenvedett. A két vereségét Kolumbiától szenvedte el, idegenben kétszer 1-0.
A 2023 as vb selejtezőkőn hazai pályán Chilét 3-0 ra Paraguayt 1-0 ra verték, míg Ecuador ellen 0-0 döntetlen született. Idegenben Brazília és Peru ellen kétszer 1-1 re végeztek, míg az említett Kolumbiától 1-0 ra kikaptak.
Olaszország 2023 ban
Hazai pályán 4-0 ra verte Máltát, 5-2 re Észak Macedóniát, 2-1 re Ukrajnát. Angliától 2-1 re kikapott.
Idegenben :3-2 re verte Hollandiát, 2-0 ra Máltát, Ukrajnával és Észak Macedóniával döntetlent játszott 0-0 ill. 1-1,Angliától 3-1 re kikapott.
Fantasztikus ötlet volt az Eb előtt dél-amerikai válogatottak ellen az Egyesült Államokban játszani. Most támogatom a játékosokat abban, hogy sérülésre hivazkozva otthon maradjanak.
Elég rossz sorsolás. Az új Horvátország válogatottját még sosem sikerült legyőzni, míg a spanyolok többnyire feltörlik a padlót az olaszokkal. Éppen a két legutóbbi Eb a kivétel, amikor az olaszok jutotrak tovább két spanyol siker (2008 és 2012) után.
2012-ben elég volt a második helyhez is két döntetlen ezekkel a csapatokkal szemben.
Az az érzésem, hogy a horvátok leszerepelnek, míg az olaszok a spanyolok mögött másodikként mennek tovább, hogy utána rögtön kiessenek a 16 között az A csoport másodikja, a magyar válogatott ellen. Itthon hatalmas ünnep lesz egy hétig, és mindenki elhiszi, hogy jön az újabb angolverés (C1), de egy sima 0-4 lehűti a kedélyeket.
2. pont: ebben az esetben nem a szabályokról van szó, hanem egy összetett kép részéről a bírói döntés meghozatala során. Ha egy játékos a biztos labdavesztés tudatában látványosan feldobja magát, akkor hiába volt egy kisebb kontakt, a bíró nem tudja reálisan értékelni annak valós súlyát. Azt látja, hogy a játékos reménytelen helyzetben rájátszott valamire, aminek nem lehet kiszámítani utóbb az eredeti kimenetelét, az akadályoztatás tényleges mértékét. .Erre mondják többen, hogy az ukránnak nagyobb esélye lett volna a büntetőre, ha nem dobja fel magát. Ha nincs színészkedés, láttuk volna, hogy milyen mértékben töri meg a mozgását a belépő. Itt jön be a képbe a labdavesztés ténye megint: ha az akadályoztatás mértéke elhanyagolható, főleg a labda megjátszásának esélye viszonylatában, a játékvezető sípja könnyen néma marad.
Ami Osimhen esetét illeti, a problémám éppen ott kezdődik, hogy szerinted jól csinálta. Ez arra utal, hogy kereste a kontaktot. Ne azért adjanak büntetőt, mert valaki kihasználja a gyorsaságát, és beugrik egy lendületben lévő láb elé.
Elolvastam a cikkhez írt hozzászólásokat. Az egyik bölcs hozzászóló szerint azt is figyelembe kell venni, hogy az olaszokat többen kedvelik, így ezért is szavazhattak relatíve sokan arra, hogy nem volt büntető. Arról már nem írt, hogy akár ugyanennyien lehetnek, akik az ukránoknak, illetve csak az olaszok ellen szurkolnak, ők pedig a büntető mellett tették le a voksot.
Azt el kell ismerni, hogy volt valamekkora kontakt (Cristante bal sípcsontja ért hozzá Mudryk bal vádlijához) , de a játékvezetőket több minden befolyásolhatta abban, hogy nem ítélték meg szabálytalanságként Cristante mozdulatát.
1.
A játékvezetői felfogás az volt az egész mérkőzésen, hogy csak az egyértelmű eseteket kell lefújni. A kicsit is kétes szituációknál mindig továbbot intett a bíró.
2.
Az ukrán akkorát pörgetett a labdába, hogy az garantáltan az olaszok birtokába került.
3.
Cristante annyira lassú volt, hogy a suta mozdulatával még a Mudryk felé érkező labdát akarta lefülelni, ám mire befejezte a mozdulatsort (félúton már nem lehetett megállítani), azaz letette a lábát, Mudryk éppen el akart futni mellette, és egy kicsit érintkezett az alsó lábszáruk.
4.
Az ukrán az elvesztett labda tudatában kaszkadőröket megszégyenítő mutatványba kezdett, miután hozzáért Cristante lába.
A 3. pontról az az eset jut eszembe, amikor tavasszal az Eintracht-Napoli meccsen a hazai védő a 16-os oldalsó széle felé terelte a labdát, majd amikor ki akarta rúgni, akkor a háta mögül keselyűként érkező, váratlanul elé kerülő Osimhen lábát találta telibe. Teljesen egyértelmű volt, hogy a védő a labdát akarta megjátszani, és a lábát már nem tudta visszahúzni. Büntető lett az esetből, én nem értettem vele egyet.
Maradjunk annyiban, hogy többszöri elemezés után sem egyértelmű sokak számára az eset. A játékvezetői döntés során a bíró nagyobbat hibázott volna, ha a 93.p-ben egy ilyennel ad hatalmas esélyt a meccs és a továbbjutás eldöntésére, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy Mudrik szimulálása (amely az ő célja tekintetében érthető volt) látványos és nyilvánvaló volt. Vélhetően rászóltak a játékvezető fülére, hogy Mudrik rájátszása a nyilvánvaló ami miatt a mérkőzés fontosságát és az adott körülményeket tekintve indokolatlan az eset további elemzése. Korrekt döntés született.
