köszi!
valami konkrétabb dologt nem tudsz mondani nekünk, pölö az embörökről, mijen a mentalitás meg a "közhangulat" ott (félre ne értsd: nem az érdekel, hogy fújjj, magyar v. magyar rulz, csak márc 15-én szlovákiában voltam Királyhelmecen (Kralovsky Chlmec, vagy mi), az közel van az ukránokhoz, és valami viszonyítást szeretnék)
Nekem Munkács tetszett, de a Vereckei-hágó jobb volt. Voltam a Huszt romvárának nevezett csalántengerben is. Nem bántam meg az utat, azért ezt is látni kellett.
Ja, a víz! Iszonyatos ízű!!! Valami a sós víz, a vasas víz és a termálfürdőhűdetojásszagú viz között van. Mondjuk, sok ásványvizet vittünk és azt is alkohollal "fertőtlenítettük". ;)
Horusz: abbbbszolúte semmi nem változott.
Lepusztult, sivár, az emberek fásultak, mindennapjaikat hatja át a szegénység. A főtéren a kultúrházból most is régi hangszórókról szólt a zene, _sőt_ szalagos magnóról. Még szerencse, hogy saját cuccot vittünk, különben lőttek volna a fellépés színvonalának.
Olcsónak tényleg olcsó volt minden, leszámítva azt az apróságot, hogy igazán nem volt mire elkölteni a helyi zsetont. Amolyan karitatívok is voltunk, úgyhogy meglátogattunk egy árvaházat és egy bentlakásos általános iskolát is. A lepratelep gyenge kifejezés. Mi a Beregszászi Magyar Gimnázimban laktunk, ami szintén egy nyopmorúságos hely volt. M.o.-n az utolsó határmenti túristaszálló is jobb. A konyha és a slozi versenyt bűzlöttek, igaz ha a konyhába beküzdötted magad, nagyon finom kaját adtak. A falak repedezettek voltak, de szerencsére a két zuhanyzó között is tátongott egy lyuk ;)
A munkácsi várat is metgnéztük. Hát... én valami Visegrád-szerűre gondoltam, de az hős ukrán katonák átalakították eléggé, a lepusztul részek á la natúr betonnal voltak kiöntve.
Összességében viszont marha jó volt az út, iszonyatosan sokat hülyültünk és az észjakai életet is pezsgettük eléggé. De erről bővebben az Életem legcikisebb helyzete - topicban :)
Én néhány éve voltam, de akkor elég lepusztult volt minden - az emberek is fásultak voltak. Szóval nem egy amerikai álom. De az emberek rendesek. Normális ételt nem ettem se ott, se máshol Ukrajnában, normális hotelt nem találtam. Érdemleges látnivalót Beregszászon nem igazán tudok mondani. Más városok jobban tetszettek. De olcsó volt, amit lehetett kapni, kivéve a sört. Beregszász központjában a régi időkből származó hangszórókból szólt a zene, amikor néhány éve kint voltam. Ha hazajöttél, számolj be, milyen volt. Kiváncsi vagyok, mi változott.
