Én voltam 4x, 4-5 éjszakára. A legnagyobb kedvencem végigsétálni Amszterdamban a csatornák mentén. Mindegyiken, a főcsatornákon és az összekötő csatornákon is. Mindkét odalukon. Rengeteg féle épület van. A túlpartról látszanak az egész épületek és közelről a részletek. És tükröződnek a csatorna vízében. A hajókázás nekem nem jön be. Egyrészt túl alacsonyan van a hajó, másrészt túl gyorsan megy.
Csatlakozom Véleményhez, soha eszembe nem jutott, hogy Hollandiába kéne menni. Hiba volt. Köszönet a remek beszámolóért, nekem tetszett. (Tehát nem igaz, hogy soha senki nem olvassa el :))))))))))))))))
A jegy árában benne volt a 10 kg-ós kabinbőrönd és egy kis kézi táska, a snack és az üdítő. Az ülőhely nem, viszont egymás mellé kaptuk becsekkoláskor. A beszállókártyát csak 30 órával korábban lehet letölteni. Odafelé a letöltéskor írta, hogy ez nem boarding pass, azt majd a pultnál kapjuk meg. Időközben jött egy sms, hogy tele van a gép, és a kabinbőröndjeinket fel kell adni a pultnál - természetesen ingyen. Visszafelé le tudtam töteni a beszállókártyát, viszont ismét jött egy sms, hogy fel kell adnunk - fizetés nélkül. Szemmel láthatóan ezen a járaton nagyon sok az olyan utas, akik a tengerentúlra/tengerentúlról és/vagy Ázsiába, ill. onnan utaznak. Ráadásul úgy tűnt, hogy sokan más országokból érkeznek Budapestre, gondolom a Balkánról vagy Közép-Ázsiából. Tényleg rengeteg volt a csomag, és elképesztő méretű, alakú mindenféle cucc volt. Ilyenkor a balansszal is kalkulálniuk kell.
Meghoztad a kedvem Hollandiához. A Haarlemi katedrális gyönyörű. Szerintem Hollandia legszebb temploma.
A KLM-nél nem fizetős a csomagfeladás? 10+ éve csak fapadossal utazom. A kisebb bőröndöt is fel kellett adni? A feladásnál attól félek, hogy elveszik a bőrönd.
Haarlem állomás épülete egy gyönyörű art deco épület, Csodaszép majolika díszekkel, fából készült ajtókeretekkel és metszett üvegablakokkal.
Haarlemben a Grote Markt felé sétálva, a házak és a járda felújítása folyt. Kerülgettük az akadályokat. Közben szemerkélt az eső. Ez egész napra megmaradt. Az utca végén feltűnt a St.-Bavokerk impozáns épülete. Befordultunk a Grote Markt-ra. Nem annyira látványos, mint Goudában, de ez is nagyon szép és barátságos. A városházát sokszor átalakították az évszázadok folyamán, de még így is szép. Itt van a turista információ, ahol szintén szereztünk (pénzért) térképet. A tér egyik szélén helyezkedik el a St.-Bavokerk monumentális épülete. Őrzi a középkor hangulatát, az oldalához körben odaépültek a boltok. Ez tipikus volt a középkorban, de mára a legtöbb helyen elbontották. Eddig Mainzban láttam csak ilyet.
Beültünk egy kávéra és sütire a Grand Café Brinkmann-ba, aminek szintén szép art deco belső tere van. Ez egy nagy kávéház, olyan k.u.k. stílusú.
Ezután mentünk St. Bavoba. Ennek a honlapja angolul is olvasható. Haarlem Frans Hals városa. Antwerpenben született, kis gyerek volt amikor a család ide költözött. Aztán már nem hagyta el a várost. A St. Bavoban van eltemetve, a sírja a kóruson belül van, ami többnyire zárva van. Nem mindennapi mutatvány a rácsok között befényképezni, ha az embernek csak telefonja van. Nagyon szép ez a templom is belülről, itt is hosszú időt töltöttünk. Itt találhatók a legszebb, legkedvesebb ajándéktárgyak, legyen az hűtőmágnes, vagy gyógyszeres doboz (gyorsan beszereztem egyet magamnak), bármi.
Kiderítettük az Információál, hogy érdemes elmenni a Frans Hals Múzeumba, mert maradt otthon kb, 15 festménye. A Rijskmuseumban a két utolsó festmény annak az intézménynek az irányítóit ábrázolja, amit a város elszegenyedett vagy egyedül maradt, megöregedett polgárai számára hoztak létre. Ez nem szegényház, annál jobb módúak számára épült. Külön volt a női és a férfi részleg, és egy kórház is benne. Ez ma a Múzeum. Ez egy nagy épület, nagy kerttel. Vele szemben pedig a kórház. Az épület kívül-belül impozáns. Tényleg nem szegényház volt. Itt van a képtár, ahol nem csak Frans Hals festményei láthatók, de a tanítványoké és a kortásaké is. Itt van az első női portréfestő munkája, aki szintén F.H. tanítvány volt. Nem volt időnk végigjárni az egész épületet. Visszasétáltunk a kis zeg-zugos utcákon a Grote-Markt-ra. Kitartóan esett az eső. Még beültünk egy gyors ebédre(?). Persze megint rossz időben voltunk, de a club-szendvics pont jól jött. Itt is maradt még sok minden, amiért érdemes visszajönni.
Irány az állomás, és innen a reptér. Az állomásra vezető utcában ekkora már végeztek a járdákkal, eltűntették az útakadályokat.
Haarlemből nem megy közvetlenül vonat s Schipolra, de van direkt busz, a 300-as. Hét percenként indul az állomás elől. Ugyan bejár sok helyet, és gyakran megáll, de 45-50 perc alatt ott van.
Még Haarlemben kaptuk az sms-t, hogy ismét tele van a repülő, fel kell adni a bőröndöket. A csomag automatákkal bénáztunk egy kicsit. Az ott álldogáló asszisztenciának nem sok intenciója volt, hogy segítsen de megoldottuk. A repülőút hazafelé is pont olyan kellemes volt, mint odafele. Kaptunk szendvicset és innivalót, és csak pihegtünk hazáig.
Másnap csomagoltunk. 10-re el kellett hagyni a lakást. Utasítások voltak a házirendben, mi ilyenkor a teendőnk. Nincsenek kukák a házak környékén, hanem föld alatti tárolókban tartják a szemetet, amiket kártyával lehet nyitni. Ezek nz utca végén lévő kis téren voltak találhatók. Első látásra konténereknek tűntek, de csak a szemét ledobó van a föld felszíne felett. A kártyát odaérintve tudtuk felnyitni, pont úgy nézett ki, mint egy panelház ledobója. Külön volt a szelektív konténer. Csak üveget és papirt gyűjtenek. A lakásban a termosztátokat 14 fokra kellett állítani mielőtt elhagytuk azt.
Csomagokkal Haarlem felé vettük az irányt. Az állomáson a peronon van a csomagtároló, de pont úgy működik mint a legtöbb (pl. Leidenben), a kiválasztott szekrénybe bezsúfoltuk a három csomagot, kártyával fizettünk, mire kattant a zár, és kaptunk egy nyomtatott cetlit QR-kóddal és az adatokkal. Ezt kell leolvastatni, és már nyílik is a szekrényünk ajtaja.
Az állomásokra csak megváltott jeggyel lehet bemenni, amit a beengedő kapuknál kell leolvastatni (mint jobb helyeken a metróknál). A jegyeket meg kell őrizni, mert a célállomáson csak ezekkel lehet kijönni. Ha returt vettünk, akkor visszafelé is így működött a dolog. Ha van egy időintervallum (talán 1 óra), am0g ki-be lehet egy állomáson vele mászkálni. Pl. ha a csomagmegőrző belül van. A vonatokon nincs kalauz, ill ha van valamilyen kalauznak látszó személy, nem a jegyeket ellenőrzi, inkább csak felügyeli a szerelvényt. Talán ő mondja be az állomásokat és az egyéb információkat – természetesen csak is hollandul.
A harmadik napon mentünk Amsterdamba. Jobb idő fogadott minket mint tavaly. Időre mentünk. Nagyon sokan voltak, de gyorsan bejutottunk. Frans Hals portréi lenyűgözőek. Egész életeket mesélnek el. Ritkán olvasom el a festmények vagy szobrok melletti szövegeket, de most kifejezetten kíváncsivá tettek a portrék, kik is voltak ezek az emberek, hogy éltek, miről is beszél az arcuk. Ezért is fényképeztem le a legérdekesebb festményekhez tartozó szövegeket.
Amikor ezzel a kiállítással végeztünk, beültünk a múzeum kávézójába enni és pihenni egy kicsit. Aztán mindenki elindult kedve szerint nézelődni az állandó kiállítások anyagából, amíg a feje és a lába bírta. Délután volt, amikor eljöttünk a múzeumból. Szép idő volt, és a parkban még kávéztunk, és néztük az életet. Reggel még útitársunk arról beszélt, hogy ő aznap még bemenne a Van Gogh múzeumba is. Most már értette, miért beszéltük le róla. Elvillamosoztunk egy darabig, aztán a Jordan-negyedet jártuk be egy kicsit. Ilyen szép időben jó lett volna hajókázni egyet a csatornákon, de ezt a jövő évre halasztottuk. Egyre inkább úgy beszélünk a következő évről, hogy biztosak vagyunk abban, jövőre is visszajövünk, és már találgatjuk, mi lesz a jövő évi kiállítás.
A templom bejáratával szemben van egy régi dohánybolt. Ez nem a pipamúzeum még. Hétfő lévén azt nem is tudtuk volna felkeresni. Útitársunk szeretett volna jó minőségű holland dohányt vinni ajándékba. Aznap ez a bolt is zárva volt. Körbe sétáltuk a templomot és a környékét. Akkor már igen csak éhesek voltunk. Az időpont természetesen megint ebéd és vacsora között volt. És akkor a sarkon megtaláltuk a hollandok nemzeti eledelét!
Hadd szúrjak közbe itt egy kis történetet. Sok évvel ezelőtt az unokahúgom Erasmus-ösztöndíjjal Amsterdamban járt egyetemre. Szüleinek még a nagyon ősrégi időkből (boldog 70-es évek) van egy holland barátjuk. Amikor Zs Amsterdamba költözött, a szülők megkérték ezt a régi barátot, hogy kísérje figyelemmel az ifjú hölgy ottani életét. Egyszer egy kávézőban ülve M megkérdezte Zs-t, hogy megkóstolta-e már a holland nemzeti ételt. Zs csak nézett kétségbeesetten. Több hónapja élt már kint, de nem igazán tudta megmondani, mi az ottaniak nemzeti eledele. Bártortalanul mondta, hogy nem rég evett sült krumplit… „Az, az!” kálltott fel a holland M boldogan. „És hogy ízlett?”
A holland sültkrumplinak nincs párja, az biztos. És ha még olvasztott gouda sajtot csorgatnak rá, az mennyei. Nagy adagot rendelve, már a vacsorára sincs gond.
Ekkorra már bezárt a Waag, pedig ott szerettünk volna sajtot venni. Az eső is el kezdett szemerkélni. Az állomás felé indultunk. Alig pár lépésre a Markt-tól találtunk egy nyitva lévő sajt boltot. Tobzódtunk a sajtokban. Kis tálkákban apró falatokat lehetett kóstolni. 5-6 különféle sajtból fejenként 1 kg-t hoztunk haza. És kb 33 eurót fizettünk az egy kilós mennyiségért.
Leidenben útitársunk inkább a buszt választotta, mi viszont gyalog mentünk a szállásra. Igyekeztünk még egy kis kitérőt tenni, hogy minél többet láthassunk a városból.
A város másik csodája a Sint-Janskerk a gyönyörű festett ablakaival. Ez Hollandia legnagyobb belső terű temploma.72 festetta blakából 64 maradt meg az eredetiekből. Bár a honlapja csak hollandul elérhető, a belépő vásárlásakor adnak tájékoztató különböző nyelven, és audio guide is elérhető ingyen angolul is. Én felvettem egy audio guide-ot, de inkább csak ott hallgattam bele, ahol fontosnak tartottam, vagy ahol kíváncsi voltam egy-egy ablak részletes ismertetésére. Sok időt töltöttünk bent. Nem sokkal azután, hogy el kezdtük bejárni a templomot, megszólalt az orgona. Közeledett a Húsvét, és az orgonista gyakorolt. Felismerhető volt néhány részlet a Máté Passióból, például.
Nem először fordult elő, hogy zene szólt egy templomban, amikor épp ott voltam. Ez mindig felemelő érzés. A Youtube-on sok felvétel hallható a Netherlands Bach Society előadásában, akik csak templomokban játszák Bach zenéjét.. Gyönyörűen szólnak ezek a felvételek a holland gótikus református templomokban. Nem csak a zene, de az épület nagyságát is jól érzékeltetik.
Gouda. A lélegzetünk is elállt, amikor odaértünk a Marktra. Egy tágas tér közepén áll a gótikus városháza. Gyönyörű – elölről és hátulról is. A tér majdnem üres volt. Március nem igazán turista szezon, és még hétfő is volt ráadásul. Sok üzlet és vendéglátóhely zárva volt. Alaposan körülnéztünk. A Waag, a Mázsaház viszont ekkor még nyitva volt. Itt van a túrista információ, és itt kaptunk várostérképet. Ezen kívül kézműves termékeket lehetett vásárolni, pl. sajtokat, valamint ajándéktárgyakat. Félóránként felhangzott a harangjátek, amit a városháza két oldalán a harmadik emeleti ablakokban mozgó figurák kísértek. Erre válaszolt aztán a Sint-Janskerk harangja.
Másnapra Gouda volt a program. Nem siettünk, ki akartuk pihenni az előző napi korai indulást. Az állomásra gyalog mentünk, hogy nézelődhessünk még a városban. Kisütött a nap, és Leiden ragyogóan szép volt. Sok a zöld, főleg a fa az utcákban. Ettől még hangulatosabb és szebb volt a város.
Az étkezéseink, vásárlásaink nem kerültek sokba. A templom és múzeumi belépők is megfizethetőek voltak. Ami viszont szinte a luxus kategóriát ütötte, a mindennapi vonatozásunk volt. Az bizony nem volt olcsó. Viszont a vasút gyors, kényelmes, gyakran közlekedik a városok között, ezért nem is izgatott minket egyáltalán, hogy mikor, hányra érünk az állomásra. Maximum 10 perces várakozással volt vonatunk oda, ahová éppen menni akartunk.
Tavaly augusztus 24-én vettem a jegyeket. Szinte azonnal, ahogy megnyílt a lehetőség. Abban biztosak voltunk, hogy ugyanakkor utazunk, mint a Vermeerre (március közepén), így lőttük be a dátumot és az időpontot. Sokan voltak, többen mint a Vermeer-en. Míg tavaly sok volt a külföldi látogató, most a hollandok voltak többen. Egész osztályokat hoztak a kiállításra.
Gondolom a Frans Hals kiállításra jó előre meg kellett venni a jegyet. 2006-ban még minden gond nélkül vettem jegyet a Rembrandt+ Caravaggio kiállításra. Ott a helyszínen, minimális várakozásssal.
Leiden egy csodálatosan szép, kellemes város sok történelmi emlékkel. Egyeteme évszázadokon keresztül képezte a református hit prédikátorait és tudósait Európa minden szegletéből. Sok magyar is megfordult itt az idők folyamán.
Ezt a napot teljes egészében Leidenre szántuk hiszen sok látnivalója van. Sétáltunk egész nap. Felmentünk a Várnak (De Burcht) nevezett egy szem bástyára (mára csak ennyi maradt belőle) a panorámáért. Ekkor fedeztük fel a csodálatos gótikus templomot szemben. Leereszkedve körbejártuk a templomot, de nem találtunk semmi információt róla, még igazán azt sem tudtuk kitalálni, van-e egyáltalán olyan bejárat rajta, ahol bemehetnénk körülnézni. Otthon kerestük az útikönyvünkben (jó öreg Panoráma Hollandiai utazások), de még utalás sem volt rá. A várostérképünkön megtaláltam: Hooglandse Kerk. Kerestem az interneten: van honlapja, de csak hollandul. Van telefonszám és email cím is. Nem ez az egyetlen, ami most kimaradt. Miután a délutánunk egy részét elmosta az eső, nem sikerült eljutni sem a Pieterskerkhez, sem egyetlen múzeumba sem. Ha jövőre is lesz rendkívüli kiállítás a Rijskmuseumban, visszatérünk még ide.
Három óra után ültünk be enni (ebéd, estebéd?) a Városháza alatti panorámás étterembe. Rá kellett jönnünk, ez a legrosszabb időpont egy kiadós étkezésre. Ebéd már nincs, a vacsora csak 5-től. Ilyenkor csak szendvicsek, saláták, pizzák és pasták elérhetők, esetleg hamburger. Maradtunk egy csirkés paradicsomos pennénél. Még reggelire valót vásároltunk mielőtt haza indultunk. Siettünk, mert igen csak esett.
Leszállás után felkaptuk a csomagjainkat, és már húztunk is a vonathoz. Leidenben foglaltunk egy apartmant, onnan csillagtúráztunk minden nap. 20 perc alatt ott is voltunk. Első dolgunk volt megtalálni az turista információt térképért és buszjegyért. 1988 óta az is máshová került, és sajnos az akkori térképem is eltűnt a sok költözésben. Nem is emlékszem helyijáratú buszokra akkoriban. Én biztos, hogy gyalogoltam. Most is kinevetett a házigazdánk, hogy buszra szálltunk 3 megállóért, de a csomagokkal így sokkal kényelmesebb volt.
Az airbnb apartman neve Downtown8, remek helyen van, és egy tágas, 2 hálószobás, jól felszerelt nappali-konyhás lakás. Az ára is kedvező volt, A tulajdonos házaspár nagyon kedves volt: sikerült délután 2 óra helyett délelőtt 11-kor beköltöznünk.
Nagyon régen utaztam már flag carrier járattal. Most a KLM-et választottuk nem csak a kedvező ára miatt, hanem mert így gyakorlatilag 4 teljes nap állt a rendelkezésünkre Hollandiában. Meglepett, hogy mennyivel kényelmesebben ülök. Nem csak a lábtér volt nagyobb, de elképesztően kényelmesek voltak az ülések. (legalább is nekem.) Persze magas útitársunknak azért kényelmesebb volt a folyosó melletti ülésen ülni. Ülést nem vettünk, de még így is egymás mellé kaptuk a helyeket. A beszállítást korán elkezdték, lassan csordogált az új utasok. Gondolom csatlakozó járatokról érkeztek, majd Amsterdamból indultak tovább a tengerentúlra vagy Ázsiába. Még előző napon kaptuk az sms-t, hogy tele lesz a járat, ezért a csomagokat fel kell adnunk a pultnál. A várakozás alatt fergeteges volt a hangulat a fedélzeten. A Cabin crew mindent megtett azért, hogy szórakoztasson bennünket. Nagy ovációval fogadtak minden érkezőt, és segítettek nekik minél optimálisabban elhelyezni a csomagjaikat fenn. A Wizzair korosztálynál idősebbek voltak, de jókedvűek, segítőkészek, és remek hangulatot csináltak. Ez nem változott a leszállásig. A jegyárban benne volt egy snack, ez esetben egy jókora szelet banánkenyér, és üdítő is. Ez nagyon jól jött, mert annyira korán kellett otthon elindulnunk, hogy kimaradt a reggeli.
Este még sétáltunk egyet vacsora előtt Utrechtben. A Dómtorony most fel van állványozva, nem látható, de a gyönyörű Pieterskerk most éppen nyitva volt, és reméltük, végre megnézhetjük belülről is. Sajnos, éppen csendes áhitat volt, így nem maradhattunk. Reméltük, hogy másnap délelőtt végig látogathatjuk Utrecht templomait is, de kiderült, hogy csak 11 után nyitnak, ill. nem is mindegyik van minden nap nyitva. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az óváros üzletei is csak 11 után nyitnak, legyenek azok édesség-, cipő-, ruha-boltok. Este 7-kor pedig már zárva voltak. Igaz, van néhány nagy plázája is Utrechtnek az állomás környékén.
Ebéd után már mennünk kellett Eindhovenbe. Sajnáltuk, hogy el kellett jönnünk. Nagyon jól sikerült ez a pár nap, és tartalmas volt.
Volt egy jól végződő ügyem a holland vasúttal. Elkapkodtam a vonatjegy megvásárlását Amsterdamba, és az automatán az első Ams…. kezdetű helységet választottam, oda vettem jegyet. Sietni kellett, megvettük a jó jegyet Amsterdamba, és elutaztunk. Amikor visszajöttünk, bementem az ügyfélszolgálathoz, és előadtam töredelmesen a bénázásomat. Az ügyintéző elkérte a rossz jegyeket, ellenőrizte, hogy nem használtuk fel őket. Aztán elkérte a jó jegyeket, azokat is leellenőrizte. Majd minimális levonással visszakaptam a pénzt.
Delft teljesen elvarázsolt minket. Csak kapkodtuk a fejünket. Itt született, alkotott haláláig Vermeer. Van múzeuma, de a festményei most vendégségben voltak Amsterdamban. Megtaláltuk a „Kis utcát”, amit az egyik festménye is megörökített. Az Oude Kerkben egy fotó kiállítást találtunk, ahol művész mai környezetbe helyezte, és újra gondolta Vermeer festményeit. Szenzációsak lettek a fotók. Legalább akkor élményt jelentettek, mint az eredeti festmények.
Az Oude Kerk és a Nieuwe Kerk közöt mindössze egy évszázad a korkülönbség, az Öreg templom a XIII. században épült, az Új Templom a XIV-ben. Egy belépővel lehet látogatni a kettőt, amit bármelyikben megvehetünk. Érdemes megnézni még a Maria van Jesse Kerk-et is. Ez katólikus templom, és fiatalabb, a XVIII. században épült, de az 1800-as években neogótikus stílusban átépítették. Itt nyugszik Vermeer felesége, aki katólikus volt, és a gyerekeik. Gyönyörű a város főtere, a Városháza és a Prinsenhof, ahonnan Orániai Vilmos kormányozta az országot, és ahol megölték. A Nieuwe Kerkben van eltemetve, síremléke monumentális, de nekem nem tetszett.
Ebédelni a Delfts Brouwhuis-ba tértünk be. Nagyon jó hely, nagyon jó árakkal. Helyben főzik a söröket. Én ugyan bort ittam, és az is hibátlan volt. Még elsétáltunk a szélmalomhoz, aztán vissza az állomásra, és onnan haza.
Este ismét csavargás Utrechtben. Gyors vacsora, és bedőltünk az ágyba.
Másnap Delftbe vonatoztunk. Reggelit a pályaudvaron ettünk Lebov-nál, mielőtt a vágányokhoz mentünk volna. Remek szendvicseik, salátáik és leveseik vannak. Nagyon jó a kávé, és az árak is barátiak. Másnap a reptérre menet is itt ebédeltünk.
Szerencsénk volt az időjárással, gyönyörű tiszta, napsütéses idő volt. Odafele átszállás nélkül jutottunk el, de haza már csak átszállással lehetett jönni. Viszont Hollandiában könnyű vonatozni, és Hágában is csak átkellett sietni egy másik vonathoz, ami haza vitt minket Utrechtbe.
Elindultunk vacsora helyet keresni. A város annyira elragadó volt, hogy csak csavarogtunk, és gyönyörködtünk az esti hangulatban. Végül a Kartoffel-t választottuk, ahol aznap special day volt, és három fogást kaptunk 10 euróért, valamint remek sört és bort is ittunk hozzá. Nagyon jó hely, lent a az egyik csatorna alsó partján, jók az árai is, és van terasza is.
Másnap irány Amsterdam. Nagyon rossz idő volt, fújt a szél és esett is. 11-re volt belépünk a múzeumba, ahol egy fantasztikus Vermeer kállítást láttunk. Sokan voltak, de a látogatók nem tülekedtek, és mindig mindenki adott helyett másoknak is képek előtt. Inkább vissza-visszatértek egy-egy festményhez. Egy kávészünet után átmentünk a múzeum más anyagaihoz. A legendás Éjjel őrjárat most már csak egy nagy üvegkalitkán keresztül látható. Körben a falakon megtalálhatóak más festők által is megörökített polgárőrségről készült festmények. Remekművek egytől egyig.Délután volt mire kijöttünk a múzeumból.
Elállt az eső, de hideg volt. A múzeum előtti egyik bódéban vettünk sült krumplit, jó nagy adagot. Innen gyalog sétáltunk az állomásra. Én 1988-ban voltam utoljára Amsterdamban, amikor a punkok még ott laktak az állomás előtti téren, úgy kellett átlépdelni rajtuk-közöttük. Eltűntek a coffee-shopok, viszont rengeteg a kávézó, ahol igazi kávékat lehet inni, és milyen jókat! Nosztalgiáztunk egy nagyot gyaloglás közben.
Utazásunk fő célja a Vermeer kiállítás volt Amsterdamban. Még január elején megvettük a múzeumi belépőt és a repülőjegyeket. Azt a tanácsot kaptuk, hogy Utrechtben szálljunk meg, ami nincs messze Amsterdamtól, és ahol jóval olcsóbbak a szállások. Találtunk is egy remek kis szállodát, a Hotel Restaurant Brass-t. 326 euró volt a kétágyas szoba három éjszakára. Mivel a Wizzair délutánra tette át az indulásunkat, így későn értünk Utrechtbe. Ezt előre leleveleztem a szállodával. Emailben kaptam tőlük kódot a bejutáshoz és a szobához, amit aznap du 3-kor aktiváltak, és az elutazás napján de. 11-ig élt (ez volt a check-out vége).
A hotel az egyetemmel szemben egy hangulatos téren áll. Körülötte éttermek és bárok teraszokkal. Március közepén nem volt sok turista a városban, és többször esett vagy szemerkélt az eső, így a teraszok néptelenek voltak. De az biztos, hogy nyáron nagy a zaj esténként. Ez volt az egyetlen, de visszatérő panasz az értékelésekben. A szoba kényelmes volt, és gyönyörü panorámánk volt az ablakból a térre. Reggeli nincs a szállodában, de nem is volt baj, mert számtalan helyen lehet reggelizni a városban. A recepciós nagyon helyes volt, az utcán várt ránk, hogy segítsen a ködok működtetésében.
Van 2 db Budapest-Eindhoven eladó jegyem. Oda: Budapest - április 25. péntek 6.10 Vissza: Eindhoven - április 27. vasárnap 17.25 (Pont a Király Napra eső hétvgéről van szó.)
További infoért érdeklődni: evee_bozso@yahoo.com e-mail címen vagy facebook-on levélben Bozsoki Ivettnél.
sziasztok nem túd valaki munkát mezőgazdaságra vagy kertészkedésre vagy gondnoki munkára gondoltam sajnos nem beszélek nyelvet vagy bármiféle munka érdekel nem vagyok válogatós fajta midnekinek köszönöm a segítségét
esetleg megadhatom az e-mail címemet: imrekincses@freemail.hu
