Sólyom László visszaküldte a többcélú kistérségi társulásokról szóló törvényt 2007. július 3., kedd 11:57
Nem írta alá, hanem megfontolásra visszaküldte az államfő az Országgyűlésnek a kistérségi társulásokról szóló törvényt.
A képviselők által elfogadott jogszabály azt a törvényrészt módosította volna, amely a kistérségeket, a kistérségbe tartozó településeket és a kistérségek székhelyeit határozza meg.
Ez így utólag nekem jó megoldásnak tűnik. Legalábbis gazdpol és reggazd tanulmányaim alapján. Csak ugye az a gond ezzel is, hogy soha az életben nem szavazzák meg 2/3-dal a megyék eltörlését.
Szóval a kezdetben (kb 10 éve) csak muszáj-próbaként meghúzott statisztikai régióhatárok mára bebetonozódtak. Senki nem tett semmit azért, hogy azok evolúciós alaon újraíródjanak.
Budapest helyzete és állapota a magyar regionális reformok jövőjét alapvetően meghatározza.
Fővárosunk gazdasági, pénzügyi szempontból az európai országok között példátlan túlsúllyal befolyásolja egy egész ország gazdasági fejlődését, sőt modernizációs kisugárzó szerepe az államhatárokon (ismét) messze túlnyúlik.
Épp ezért szeretném ismételten leszögezni álláspontomat: legnagyobb nemzeti modernizációs esélyünket játssza el bármilyen politikai erő, ha Budapest regionális szerepét korlátozza, ha a főváros, bekerítésére törekszik.
Másfelől a budapesti városvezetés öncélú, elzárkózó politizálása is az egész ország rovására mehet. Tapasztalatom szerint sajnos meglehetősen hosszú idő óta mindkét kóros, káros tendencia egymást felerősítve jelentkezik, miközben a magyar metropolis regionális szerepének növelésére lenne égetően szükség.
Budapest politikai, gazdasági bekerítésével — a főváros iránt kezdetben gyanakvással, Demszky Gábor személyében a liberális párt szocialista segédlettel aratott 1998-as győzelme után a bűnös város iránt nyílt, időnkint botrányos ellenszenvvel — a fideszes politikusok négy éve nyíltan foglalkoznak. Nem kizárólag a baloldali többségű városvezetés megbuktatása miatt tették-teszik ezt, hanem a magyar konzervativizmus évszázados antimodernizációs, reakciós (bűnös Budapest) tradícióját viszik tovább. Világvárosunk annyiban bélyegezhető bűnösnek, amenynyiben szabad szelleme, innovációs fogékonysága, forradalmi hajlandósága (1948, 1918, 1956) bűnnek minősül egy demokráciában... Most a fideszes megyei vezetők demagóg támadásai erősödnek. Pest megye fideszes közgyűlési elnöke mellé Nógrád megye hasonló vezetője is felzárkózott. Becsó Zsolt elnök-képviselő úr szintén felfedezte a helyzet változását, így Palóciát az északi régióból hirtelen Közép-Magyarországba helyezné, természetesen a főváros nélkül képzelvén el a centrumrégiót. Mészáros András és Becsó Zsolt megyei politikusok dicséretes nyíltsággal hirdetik, hogy megyéjük érdekei a nagyvárosával ellentétesek. Ôk csak azt mondják, amit a többi megyék vezetői és a Fidesz országos vezetői is gondolnak: el kell venni a fővárosban keletkezett bevételeket, el kell venni Budapesttől a jövendő EU-támogatásokat és szét kell osztani a megyék között. Ez a megyerégiós koncepciók lényege, vagyis Budapest elszigetelésével együtt a regionális önkormányzati demokráciát is meg akarják fojtani. Közép-Magyarország területe a kétmilliós világváros kizárásával egyszerűen fejleszthetetlenné válhat, mert ide vezet az összes főközlekedési útvonal, itt működik minden regionális intézmény (klinikák, egyetemek, nagybankok stb.), közösek a foglalkoztatási, a környezetvédelmi problémák. Korántsem mellékesen Budapest rendelkezik az EU-támogatások megszerzéséhez szükséges önerős anyagi potenciállal, amelyből szintén az egész régió fejlődhet. Enynyi pozitív érv felsorolása ellenére sem tartom lehetetlennek a fideszes megyedemagógok esetleges sikerét, vagyis megszavaztathatják számos Pest környéki térséggel, településsel a város és a vidék végzetes hatású szétválasztását. Budapest vezetése 12 éve változatlan, a főváros regionális politikai koncepcióval azóta sem rendelkezik. Demszky Gábor várospolitikája véget ér a határtáblánál, de leginkább csak a vasúti körtöltésig terjed. Például azért hivatkozhat gátlástalanul Mészáros és Becsó elnök úr a vidéki infrastruktúrák fejletlenségére, mert az M0-s körgyűrű befejezését maga a főváros sem kellően szorgalmazza. Bántóan hiányoznak az agglomerációból a központba vezető felszíni gyorsvasutak, akárcsak a hasonló buszjáratok, vagyis nincs suburban infrastruktúra. Közép-Magyarország regionális hatósugarában közel négymillió ember él, de Budapest vezetése a hatalmas terület regionális megszervezésével, a kistérségek beosztásával, a települési önkormányzatok autonómiájával igazán komolyan sohasem foglalkozott. Kétmillió ember a régióban csak a főváros és a mindenkori kormány öncélú presztízsharcát tapasztalja, miközben velük és értük jóval kevesebb történik. Most is csupán a hírhedt megyerégiós botrány hozza felszínre a valódi gondokat, ám ezek megoldásáról legmélyebben a főpolgármester hallgat. Én nem szeretném, ha netán a fővárost övező megyékben elszenvedett önkormányzati választási vereség kavarná fel az állóvizet, mert ha ezzel a megyementő demagóg programmal nyerne a Fidesz mondjuk Pest, Nógrád, Fejér, Komárom megyékben, akkor a regionális fejlődés jövője is elveszne Közép-Magyarországon. Ezzel együtt az egész országon a regionális reform illúzióvá válna. Mind a Medgyessy-kormány, mind az új főpolgármester egy bekerített Budapesten tanulmányozhatná, hogyan tombol körülötte egy anakronisztikus megyeország. Hol marad, miért rejtőzködik a regionális alternatíva? A régióbarát fővárosi program meghirdetése még mindig nem késett el, hacsak nem a politikai akarat és elszántság hiányzik. Túlságosan szűkre szabott Budapest agglomerációs településeinek köre. Ezt a kört úgy lehet, úgy érdemes tágítani, hogy a külső kerületek, illetve az agglomerációs térségek infrastrukturális fejlesztése közösen történjen. Az M0-s autópálya körgyűrűjének befejezése EU-támogatások igénylésével talán a legsürgetőbb feladatnak látszik. Ennek hatására talán átrendeződhet, reálisabbá válhat az agglomeráció kistérségi hálózata, a változást a főváros támogatásával országgyűlési határozat rögzítheti. Mind Pest megye, mind a többi környező megye kistérségei, városi vonzáskörzetei regionális centrumokhoz, a világvároshoz vonzódnak. Miért nem kérheti a főváros közgyűlése a parlamenttől, a kormánytól Közép-Magyarország regionális határainak módosítását, kiterjesztését a kistérségek, városok véleményének kikérése alapján?
Kötve hiszem, hogy Mészáros és Becsó urak megyerégiós ellenjavaslatai a kistérségek helyi társadalmaitól többségi támogatást nyernének, amennyiben Budapest vezetése a kölcsönös együttműködés, a közös területfejlesztés garanciáit komolyan vállalná. Egyszer még talán maga Demszky Gábor is belátja: Budapest nem Belvárosból és Főpolgármesteri Hivatalból áll, vannak önálló külső kerületei, agglomerációs kistérségei, egyáltalában négymilliós regionális rendszert alkot ez a város. Nem szabad hagyni, hogy bekerítsék!
Az SZDSZ Nógrád Megyei Választmánya nevében Gusztos Péter elnök közölte lapunkkal: örömmel üdvözölték a hírt, amely szerint Mádl Ferenc és Demszky Gábor találkozóján az SZDSZ országos elnökének kezdeményezésére szóba került az ország regionális felosztásának újragondolása.
A nógrádi szabaddemokraták egyetértenek a köztársasági elnökkel, aki hatpárti egyeztetést javasolt a kérdésben. A régióbesorolás fontos kérdése az EU-csatlakozásra váró Magyarországnak és a fejlődés irányát kereső Nógrád megyének. Az SZDSZ ez idáig a megye pártjai közül egyedüliként jelezte határozott fenntartásait a jelenlegi besorolással kapcsolatban. Többször hangsúlyozták, hogy azt szeretnék, ha Nógrád megye a központi régióhoz tartozna.
A továbbiakban is arra törekszenek, hogy rábírják a megye politikai erőit a kérdés újragondolására. A szabaddemokraták készek a megyei szintű párbeszédre annak érdekében, hogy a Nógrádnak legkedvezőbb megoldást megtalálják.
Talán mégsem ártott volna felülvizsgálni a valamikori, Kádár, Csikós Nagy és egyéb fenomének által megrajzolt tervezési-statisztikai régióhatárokat, ha már Európa felé vettük az irányt, ahol a régióknak egész más szerepet szánnak, mint tájékunkon a vármegye- és egyéb hangzatos közigazgatási rendszerek. Az unióban ugyanis a régiók dolga hangsúlyozottan nem a közigazgatás, hanem a területfejlesztés. A fejlesztési régiók határait pedig nem generalisszimuszok, hanem természetes földrajzi képződmények, évszázados gazdasági kapcsolatok határozzák meg. A régió karavánútjai, minként a holland parkban a sétányok nyomvonala, évek hosszú során taposódik ki, máshová önteni a kavicsot, telepíteni a padokat, víztisztítókat, szeméttelepeket, turista centrumokat badarság lenne. Ráadásul az önkényesen kijelölt régiók nagyvárosai-megyeszékhelyei ádáz küzdelmet vívnak a régióközpont cím elnyeréséért. S ha már végképp nem tudnak megegyezni, valamelyik hivatalt jó-rossz kompromisszumként a közöttük félúton található kisvárosba (pl. a Debrecen és Nyíregyháza közötti Újfehértóra) telepítik, csakhogy ne kelljen a nagyságos uraknak túl messzire utazniuk ügyeket intézni. Ez egy nagyon-nagyon jó kompromisszum csak tovább kéne fejleszteni. Én minden régióközpontot kisvárosba telepítenék, félúton a nagyvárosok között. Ekkor ugyanis nemcsak a megyei hivatalnokoknak, hanem a megyék, a régió minden polgárának elérhető közelségbe kerülne az új centrum, mindössze néhány kilométerrel odébb, mint az eddigi megyeszékhely, de mégsem az ország másik vége (lásd pl. a Kunszentmárton és Nyíregyháza közötti 200 km) el lehetne érni, hogy ez a távolság 100 km alatt maradjon bármilyen viszonylatban.
Szerintem tehát a következő régiókat és régióközpontokat kéne kialakítani. Észak-Dunántúli régió Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Komárom-Esztergom megyék a Győr, Szombathely, és Veszprém közötti Pápa székhellyel. Dél-Dunántúli régió Zala, Baranya, Tolna és Fejér megyék, a Zalaegerszeg, Pécs és Szekszárd közötti Dombóvár székhellyel. Dél-Magyarország Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megyék és a Szolnoktól elszakadó Tiszazug a Kecskemét, Szeged és Békéscsaba közötti Csongrád székhellyel. Közép-Magyarország Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Nógrád megyék a Budapest, Szolnok, Eger és Salgótarján közti Jászberény székhellyel. Kelet-Magyarország Borsod-Abauj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdu-Bihar megyék a Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza közti Polgár székhellyel.
Van erről a régiósdiról egy határozott elképzelésem, amit jó fél éve leírtam, de csak egy hét múlva tudom ide bekopizni, mert otthon maradt a file, újra kitalálni meg lusta vagyok.
Üdv: Tib
/Túlzott érdeklődést nem váltottam ki, de azért még próbálkozom.../
Nyilván a regionalizmusé a jövő, a megyéket azonban nem kell feltétlenül megszüntetni, hiszen tapadnak azokhoz pozitív, identifikációs érzelmek is.
Számomra az a kérdés, hogy igazi, életképes régiókat hozunk-e létre, vagy csak adunk a szarnak egy pofont, s megyünk az EU - pénztárba, mondván, jófiúk vagyunk.
De nemcsak az a lehetőség, hogy csupán formalitás lesz az életképtelennek tűnő régiók kialakítása, hanem az is, hogy voluntarista kormányunk hozzájuk akarja igazítani a valóságot. S ekkor komoly akadálya
lehet a szerves, természetes fejlődésnek. /Márpedig Magyarországon mindenből ilyen-olyan központot igyekeznek csinálni.../
S komolyan fennáll az utóbb írt fejlemény bekövetkeztének veszélye. Ebből a szempontból borzasztó, hogy az előző kormány a területfejlesztési bizottságokkal az egész problémakört eltávolította az önkormányzatok nemcsak ható-, de nagyrészt látóköréből is. Így lett az önkormányzatok mindennapjait érintő kérdés a mindenkori hatalom kusza érdekviszonyainak s átláthatalan helyi alkuknak alárendelve. Az a struktúra, amelyet az MSZP /az SZDSZ beletörődésével/ magának épített ki, a Fidesz kezébe jutott. Igaz, a Fidesz helyi szinten kénytelen alkudozni a cocikkal - ez nem esik nehezükre.
Csak az a baj, mintha senki sem törődnék a közérdekkel...
Én is támogatnám a régiók létesítését, mert szerintem is kicsik a megyék. Sajnos azért a feltételes mód, mert a mostani koncepció a megyéket is meghagyná, ami teljesen szükségtelen. Persze kell az álláshely a politikusnak, haverjainak stb.
Nagy hibának tartom azt is, hogy a régiók határai követik a jelenlegi megyehatárokat. Szerintem az egészet el kellene felejteni, és a jelenlegi helyzetnek megfelelően kialakítani az új határokat. A régiók száma is változhatna. Lehetnének eltérő méretűek is, mint most a megyék közt is van eltérés.
Némi összehasonlító gazd.földrajzi ismeretek alapján úgy vélem, kis hazánkban a 4szintű helyi irányítási rend (régió, megye, vonzáskörzet, település) erős túlzás. kevesebb hatékonyabb lenne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a régió (mint EU elvárás) rossz lenne, hanem azt, hogy a magyar megyék túl kicsik. SZVSZ igen hasznos lenne a régiók bevezetésével a megyék mexüntetése — persze tudnék örülni annak is, ha a régiókat hívnánk szép magyar szóval megyéknek. Soká éljen és virágozzék A Megye!
Továbbá + vagyok győződve arról is, hogy a tanulmányok képviselői nem dolgoztak, dolgoznak hiába: a határok nem 1 csapásra, 1*i kormány6ározattal alakulnak ki, hanem némi evolúció során. Persze, jobb lenne, ha már a mostani kormányzat figyelembe venné a szakmai érveket, de ha nem teszi, majd jön más (jobb?). Előbb-utóbb összeforr, ami összetartozik.
Próbálom még egyszer, hátha sikerül... /Kedves Galadriel, hogy tudtál reagálni? hogy olvashatom el? Meg a sajátomat..?/
Biztosan téma volt már, de most, a végkifejlet előtt talán érdemes újra eszmét cserélni:
Miféle régiókat találtak ki nekünk? Hogy kapcsolódik Zalaegerszeg Győrhöz, Nógrád Zemplénhez? Lehet-e, érdemes-e az uniós igényeket csak papíron, életképtelen régiók létrehozásával, voluntarista módon "kielégíteni"? Vagy számolnunk kell új, a valós gazdasági-térségi viszonyok ignorálása/megerőszakolása árán kialakuló hatalmi-politikai központokkal?
Miféle érdeket szolgál /s egyáltalán keresztülvihető-e/ Budapest vonzáskörzetének mesterséges szűkítése?
Hogy van az, hogy a "jövőt képviselő" Fidesz pont ebben a kérdésben fogadja el a "múlt" örökségét?
Helyes volt-e /még az előző ciklusban/ a regionalizmus kérdéskörét kiszakítani az önkormányzatiság kontextusából?
Pótolható-e az elmaradt politikai és szakmai vita?
Rábírható-e a kormány, hogy álláspontját felülvizsgálva másik, jobb koncepciót támogasson /a kiválasztottnál szinte csak jobb elképzelések fogalmazódtak meg.../? Elképzelhető-e, hogy a kormány gerjesztette botrányok közepette, a politikai erők közös munkájával ebben a kérdésben igazi társadalomépítő tevékenység kezdődjék..?
????
