1. Ne keverj össze két dolgot. A határozatképességet, és többséghez szükséges
szavazatszámot. Azutóbbit természetesen a kormánypártoknak kell biztosítaniuk.
De a határozatképesség valamennyi képviselő egyetemes felelőssége.
2. "Az biztos tetszene Orbánéknak :-) az ellenzék nem szólna hozzá semmihez, nem
lennének interpellációk, stb."
Ha valaki sztrájkol, avval a saját tevékenységét korlátozza, ha már sztrájknak
nevezted.
3. "A sajtó 80 (?) %-a a kezükben van. Amit ki is használnak. Ráadásul sokszor
ugyanilyen destruktív módon."
Tudod, hogy a sajtót csak azért említettem, mert az ellenzék mozgásteréből Te
hagytad ki. A sajtóval kapcsolatos többi kérdés OFF TOPIC.
Kedves I. Blasius 1999-09-13 11:01:44
Nekem evvel egy elvi problémám van.
Képzeld el azt az elvileg lehetséges esetet, hogy a választók komolyan veszik az
egyéni képviselő intézményét, és parlamenti tagok jóval nagyobb része tegyük azt
25-30 %-a különböző nézeteket (tehát egységes állásfoglalású frakciót nem
képezhető) való pártokon kívüli. Akkor most már nemcsak a parlamenti küszöböt el
nem érő pártok szavazóit, hanem az egyéni képviselők szavazóit is lesz@rjuk a
demokrácia nevében?
Kedves SirContact 1999-09-13 11:22:01
Technikai és pénzügyi eszközök biztosítása oldaláról igen.
1999-09-13 11:24:23
Az, hogy OV esetleg hülyeséget mondott, az más kérdés. Más is mondott
hülyeséget. (Számomra a legemlékezetesebb, amikor HGY mondta a TV-ben, hogy
nem tudja, mi az a vizes lobbi, mert mégcsak nem is horgászik.)
T. Asztaltársak,
Nem ehhez a topichoz tartozik, de ezt olvasva jön a gondolattársítás a "kétpólúsú
parlament" témájára. Ami ebben a topicban forog az asztalon, tulajdonképp nem
más, mint a kétpólúsú parlament összes áldása. Amikor a végrehajtó és
törvényhozó hatalom keveredik. A végrehajtó diktálja a törvényhozást, és nem a
törvényhozás a végrehajtót. A farok csóválja a kutyát. Ez nem a jelenlegi kormány
vagy parlament hibája. Ez be lett kódolva már 1988-ban. Csak mostanra lett
szembetűnő.
Kedves SirContact!
Az ellenzéknek lenne lehetősége, hogy kinyögje, hogy mit akar. A törvények általános és részletes vitáiban, a bizottságokban, a velük szimpatizáló töménytelen újságok valamelyikében, mind szépen elregélhetnék, hogy mit akarnak.
A bólogató ellenzék pedig nem olyan rossz dolog, mert így legalább engedhetnék a Kormányt nyugodtan dolgozni, és ha a népnek ez nem tetszik, akkor bemutathatják majd 2002- ben ők, hogy mit tudnak. Bár ezt már sajnos bemutatták, ezért nem csoda, hogy a Kormány nem kér az ilyenek tanácsaiból.
Ha pedig valamilyen csoda folytán a Kormány el is fogadná az ellenzék egy javaslatát, a sajtó utána attól zengene, hogy lám, a béna kormány az ellenzék nélkül nem tud egy épkézláb döntést sem meghozni, ilyenek minek kormányoznak engedjék inkább az ellenzéket kormányozni. Hát erre nincs szükség.
Kedves I.Blasius,
már megbocsáss,de azt hiszem te nagyon-nagyon el vagy tévedve ezekel az ügyekkel kapcsolatban.
Csak egy apró kérdés: Mi köze annak a kazettának, amely csak pár hónappal ezelőtt került napvilágra ahhoz a bejelentéshez amely tavaly történt a min.elnök részéről? Tán jövőbe látó OV?
Ami a kazettáról kiderül , hogy se nem titkosszolgálati eszközökkel(magán nyomi) se nem kormányzati megbízásból (vagy CZS kormányzati tag volt?) se nem ellenzéki politikusok ellen(csak egy személy és nem Szájer hanem Pokorni) pláne nem családtagok ellen.
Szóval mi fenéről beszélsz? Az égvilágon semmi köze annak a kazettának az eredeti bejelentéshez. Viszont alkalmas arra , hogy egy-két ember fejében összemossák a két 'ügyet", mint azt az esetedben is láthatjuk.
Egyébként ajánlom a többi topic tanulmányozását figyelmedbe ahol nyilatkozatokkal, sajtóforrásokkal alátámasztva megtudhatsz egy-két dolgot erről a témáról. Ennek a topicnak más a témája.
Tisztelettel
Sir
Kedves I.Blasius.
amit itt leírsz az szerintem egy "bólogató" ellenzék definíciója. Szvsz meg ERRE nincs szükség.
Kérdésem továbbra is az (amire nem válaszoltál), hogy ha "Az ellenzéki kezdeményezéseket csírájába elfojtják még mielőtt kiderülhetne, hogy mit is taratalmaz. Hogy legyen így egy ellenzék konstruktív? "
Nem gondolod, hogy előbb talán lehetőséget kellene adni az ellnezéknek arra, hogy kinyögje mit is akar? Vagy egy alkotmányos párbeszédbe már nem mer bele menni a kormányzat?
Tisztelettel
Sir
Simicska Lajost és néhány társát pl. úgy kezelték mintha jogerősen elítélt bűnözők lettek volna. Eőrsi az írásvetítőjén úgy ábrázolta a képzelt visszaéléseket, mintha a bemutatott iratok kapcsolódtak volna az ügyhöz, holott azok az ő jegyzetei voltak, de ez nem nagyon derült ki a nézők számára.
A 168 óra minden héten felteszi a kérdést a képzelt Kaya Ibrahimról, és Joszip Totról, de érdekes módon elfelejtik magukat megkérdezni (Mester, és Bölcs), hogy ugyanmár miért volt pofájuk felvenni a VIP hitelt, és ezek után, hogy mernek még ők vádaskodni.
Lehet, hogy az ellenzéki újságok nem hazudnak mindíg, de iszonyatosan tudnak csúsztatni, és az a képességük is figyelemreméltó, hogy a számukra kínos tényeket milyen ügyesen tudják eltitkolni az olvasók elől. Az ellenzéki TV-k detto.
A megfigyelési ügyhöz kapcsolódóan a Népszabadság lehozott egy hangkazetta részletet amelyen világosan látható volt, hogy meg akarták figyelni Pokorni Zoltánt. Ezek után merik azt állítani, hogy a megfigyelési ügy koholmány.
OK. Most untam meg "a jóságos kormány és a gonosz ellenzék című" című tündérmesét. Nyilván én is a szenyó destruktívok közé tartozom, hogy egyáltalán megnyitottam ezt a topic-ot.
Pl. úgy lehetne konstruktív az ellenzék, hogy
- megszavazza azt, amit annak idején kormánypártként még maga javasolt
- az ellenzéki lapok az ellenzéki politikusokkal karöltve nem hazudoznának a kormánypárti politikusokról össze vissza (na jó, néha azért van egy kicsi igazságuk, de a legtöbb vád koholmány.)
- nem kéne folyton az Alkotmánybírósághoz szaladgálnia az ellenzéknek minden olyan ügy miatt ami neki nem tetszik.
- nem kéne akadályozniuk a parlamenti munkát a nem szavazással.
stb. Üdvözlettel I. Blasius
Még most is előttem van a sok Fideszes képviselő arca amikor kivonult anno a parlamentből :( vagy amikor a kormánypártok képviselői (mostani) nem jelentek meg a parlamentben csak egyvalaki, hogy kérhesse a Ház Elnököt a "számlálásra"-------------nem hatarozat kepes az országgyűlés. hmm hmm
Egyébként egyetértünk én sem helyeslem a kivonulósdit se akkor se most. Egyébként a kormányzat teremtsen olyan helyzetet, hogy ne kelljen az ellenzéknek ilyen végső eszközökhöz nyúlnia. Az ellenzéki kezdeményezéseket csírájába elfojtják még mielőtt kiderülhetne, hogy mit is taratalmaz. Hogy legyen így egy ellenzék konstruktív?
Tisztelettel
Sir.
A Parlament nek konstruktív ellenzékre van szükség. Orbán az ominózus kijelentését akkor tette amikor az ellenzék destruktív módon kivonult a Plenáris űlésről. Ilyen destruktív, folyton kellemetlenkedni akaró ellenzékre tényleg nincs szüksége az országnak. Ha az ellenzék megszavazná, hogy az OGY már harmaddal is határozatképes legyen, utána már senki nem szólna a bojkott miatt és az ellenzék nyugodtan csinálhatná az egyetlen dolgot amihaz ért- a Parlamenti munka hátráltatását.
Ja meg valami olyasmit is mondott O.V. , hogy a parlament müködéséhez nincs szükség az ellenzékre.
Na most akkor, hogy is van ez? Van sapka nincs sapka?
Tisztelettel
Sir
Kedves Rasdi,
"Igen, a parlamenti demokrácia a vesztes, ha vannak olyan képviselői csoportok, amelyek a parlamentben nem érzik magukat felelősnek annak
működőképességéért. Avval, hogy ezt a felelősséget az 54 %-ra akarják hárítani, az azt jelenti. "
Én úgy tudom, de javíts ki ha tévednék, hogy a mindenkori kormányzatnak kell biztosítania a parlament müködőképességét.
Tisztelettel
Sir
Szerintem pedig a Plenáris űlés csak színészkedés. Gondolj bele. A bizottságokban az adott törvényjavaslatot megvitatják, és eldöntik, hogy támogatják- e vagy sem. Később a törvény vitája során a Parlamentben majdnem ugyanezek az emberek újra elmondják közel ugyanazt amit már a bizottságban is megtettek, csak itt nagyobb a közönség. Néha hozzászól egy- két bizottságon kívli képviselő is, de ez ritka. Olyankor is az adott képviselő a saját szakterületéhez tartozó dologhoz szól hozzá, és nem csak úgy egy olyan témában amihez nem ért. Pl. egy alkotmányjogász nem szólal fel a költségvetés vitájában a földművelésügyhöz tartozó témában, és az agronómus se szól bele az oktatásügy kérdéseibe. A többi benn ülő képviselő pedig úgy szavaz, ahogy azt a frakcióvezető mondja, vagy ami egy papíron rajta van, hogy mikor melyik gombot kell megnyomni. A képviselők sokszor olvasnak és gépiesen nyomják az akkor éppen kellő gombot. (Legalábbis zárószavazásokkor, amikor több tucatszor kell szavazni ezt teszik. Lehet, hogy nem mindíg van így, nekem az egyik képviselő ezt mondta. Azt nem értem, hogy miért nem fér össze a Parlamenti demokráciával az, hogy a dolgok a bizottságban történjenek. Ott is képviselők ülnek, ott is érvényesül sokszor a frakcióálláspont, ráadásul ott az adott témában járatosabb emberek vitáznak. Ráadásul a bizottsági űlések is nyílvánosak.
" Kíváncsi lennék arra az Alkotmánybírósági határozatra, amelyik expressis verbis (és nem nyakatekerten belemagyarázhatóan) kimondja, hogy a határozatképességet a kormánypártoknak kizárólagosan biztosítaniuk kell."
Kell a nyavalyát. Csak ha meg akarják szavazni a kormány által benyujtott törvényjavaslatokat.
"A sztrájknak egyéb feltételei is vannak, köztük a minimális szolgáltatás biztosítása. A minimális szolgáltatás pedig a képviselők esetén a határozatképesség biztosítása lenne."
Az biztos tetszene Orbánéknak :-) az ellenzék nem szólna hozzá semmihez, nem lennének interpellációk, stb.
"A sajtó 80 (?) %-a a kezükben van. Amit ki is használnak. Ráadásul sokszor ugyanilyen destruktív módon."
Ez érdekes, amióta az eszemet tudom (kb 10 éve) a mindenkori kormány folyamatosan azon sír, hogy a sajtó miért ellenséges vele. Lehet hogy az újságírók maguk az ős-gonoszok, akik mindenkit utálnak ?!
Becslésem szerint amíg a kormány és ellenzék szembenállását a jó és gonosz harcával azonosítjuk, addig nemigen jutunk előre. Sokkal perspektivikusabb a gonosz-gonosz szembeállítás :-). Másképpen szólva a 'szivatlak, mert én vagyok az erősebb' című taktikát el kéne tenni azokra az időkre, amíg tényleg erősebbek leszünk, addig pedig valamelyes udvariassággal kellene kezelni az ellenzéket (TV felügyekő bizottságtól rendkivüli vitanapig elég sok területen).
PB nem azon gondolkozik, hogy az ellenzéket kelljen az országgyűlés
határozatképességének biztosítására kötelezni. Mivel az ellenzék az 50 %-ot el
sem éri, ez (elnézést, de) hülye megfogalmazás lenne. Ismereteim szerint PB csak
annyit mond, hogy a parlament egészének, beleértve minden parlamenti pártot és a
független képviselőket is, egyetemes kötelezettsége az országgyűlés
működőképességének biztosítása. Ez a képviselőknek képviselői mivoltukból
adódó egyetemes kötelezettsége, ami egy csoportra se hárítható át, és ezalól a
kötelezettség alól nem vonhatják ki magukat az ellenzék képviselői se. Ráadásul ha
ott van, és nem szavaz, egyértelmű a bénító szándék.
Evvel viszont én, a magam részéről messzemenően egyetértek. (Hogy ezt hogy
lehet biztosítani az más kérdés.)
1999-09-10 11:05:31
"A határozatképességet a kormánypártoknak kell biztosítaniuk, azért vannak
többségben !" Ez a megállapításod, ha többször is mondod el, téves. Kíváncsi
lennék arra az Alkotmánybírósági határozatra, amelyik expressis verbis (és nem
nyakatekerten belemagyarázhatóan) kimondja, hogy a határozatképességet a
kormánypártoknak kizárólagosan biztosítaniuk kell. A tapasztalatok alapján
sokmindent el tudok képzelni az AB-ről, de ezt azért szeretném a saját szememmel
látni.
1999-09-10 11:30:43
"Ha nem megyek el a munkahelyemre, az lógás. Ha elmegyek, de nem dolgozom,
az sztrájk." A sztrájknak egyéb feltételei is vannak, köztük a minimális szolgáltatás
biztosítása. A minimális szolgáltatás pedig a képviselők esetén a határozatképesség
biztosítása lenne.
Előrebocsátom, hogy a háromhetes ülésrenddel én se értek egyet. De a
határozatképesség hiányát evvel hozni összefüggésbe, azért SZVSZ illogikus.
1999-09-10 12:11:13
"Történelmileg úgy alakult, hogy az ellenzéknek nincs más lehetősége, mint a
parlamenti szereplés, ezért érzékenyebbek az ülések ritkítására, a
vizsgálóbizottságok megfúrásásra, a rendkivüli vitanapok szabotálására stb."
Az előző ciklusban elfogadtam volna. Most nem igaz. A sajtó 80 (?) %-a a
kezükben van. Amit ki is használnak. Ráadásul sokszor ugyanilyen destruktív
módon.
Kedves Halászkirály 1999-09-10 10:08:52
A látványos kivonulás és a helybenülő nemszavazás között jelentős stílusbeli
különbség van. Ugyanúgy mint a nyílt kritika és az áskálódás között. A látványos
kivonulás figyelemfelhívó gesztus, a helybenülő nemszavazás bénító "taxis blokád".
A figyelmet kevésbé hívja fel, de a stabilitást jobban veszélyezteti. Nem jobbító,
hanem buktató célzatú.
Kedves HitetlenTamaska 1999-09-10 10:14:49
"a politikai kompromisszum csak eufemizált változata a kölcsönös zsarolásnak.
Ezen nincs mit megbotránkozni." Lehet, hogy így van. De én ennél idealistább
vagyok és megbotránkozom.
Kedves I. Blasius 1999-09-10 10:40:57
"Be kéne látnia az ellenzéknek, hogy ebben a játszmában csak ő veszíthet." Sajnos
ebben tévedsz. Az ellenzék egy ideje arra a "nemzetmentő" álláspontra
helyezkedett, hogy "most minél rosszabb, nekünk annál jobb". Ennek a be nem
vallott mottónak a jegyében tevékenykednek. De ezt csinálták a "taxis blokád"
idején is, úgyhogy a lényeget tekintve semmi újság. Hogy mi az, aminél
alkalmazzák, a felismert lehetőségtől függ.
1999-09-10 11:16:45
"és mondják el a véleményüket napirend előtt, interpellációban stb."
Sőt a törvényjavaslatok vitája során. Érdemi vitát folytassanak, és ne úgy fikázzák
egymást (ez oda-vissza érvényes) mint mi itt.
"A szavazók felé ez lenne a tisztességes magatartás!" !!!
I. Blasius 1999-09-10 12:37:10
A polgármesterség összeférhetetlenségével messzemenően egyetértek.
Tulajdonkép mind a két választott funkciót lejáratja (mivel arra utal, hogy azok
betöltéséhez fél ember elegendő), és gyakorlatilag egyiknek se tud teljes
emberként eleget tenni.
"Egyébként pedig a Plenáris űlés úgyis csak színészkedés, a fontos dolgok a
bizottságokban dőlnek el." Bármennyire is tetszetős, a parlamenti demokrácia
fogalma miatt nem tudok ebben egyetérteni. Régen rossz, ha a bizottságokban
dőlnek el a dolgok. A bizottságok előkészítenek, ami fontos ugyan, de a lényegnek
a plenáris ülésen kell eldőlnie. A plenáris ülésen elvileg van mód kiegészítés
felvetésére.
Kedves SirContact 1999-09-10 14:50:18
"Mindenképpen a parlamenti demokrácia a vesztes és ezen keresztül mi is".
Igen, a parlamenti demokrácia a vesztes, ha vannak olyan képviselői csoportok,
amelyek a parlamentben nem érzik magukat felelősnek annak
működőképességéért. Avval, hogy ezt a felelősséget az 54 %-ra akarják hárítani, az
azt jelenti.
Pokol Béla
Szavazási bojkott, üléstermi jelenlét
az Országgyűlésben
A hangulat pattanásig feszült az Országgyűlésben, amikor a fontosabb szavazásokra kerül sor, különösen a napirend megszavazására. A nyári szünet előtti hónapokban többször csak ismételt nekirugaszkodásokkal, órás szünetek utáni próbálkozásokkal sikerült összehozni a magyar parlament határozatképességéhez szükséges képviselői arányt, de egyszer a teljes kudarc miatt egy egész heti ülésezés elmaradt. Ebből okulva az Országgyűlés elnöke és a kormánypárti frak-ciók vezetői drákói intézkedésekkel próbálják meg azóta a fontosabb szavazásokra biztosítani a képviselőik jelenlétét. Nemzetközi testületi ülésekre kiutazások letiltva a szavazások idejére, a miniszter- és államtitkár-képviselők jelenlétének biztosítására a miniszterelnök tett lépéseket, ennek ellenére a Ház határozatképességének biztosítása a kormánypártok részéről alig megoldható.
Mi okozza ezt az állandósult problémát? A nyugat-európai parlamentekben a határozatképesség biztosítása nem jelent gondot, pedig a képviselők jelenléte a plenáris üléseken ott sem nagyobb, mint nálunk. Sőt állítható, hogy a szavazási jelenlétet tekintve akár csúcstartónak is tekinthetők a magyar képviselők. Persze a hazai közvéleményben meglehetősen elterjedt a vélemény, hogy a képviselőket azért fizetik, hogy ott üljenek, de egy kicsit közelebbről megvizsgálva látható ennek tarthatatlansága. A parlamenti törvények ugyanis az élet minden területére kiterjednek, így a képviselők csak munkamegosztással, egy-egy terület törvényeire szakosodva tudnak érdemileg dönteni. A többi képviselő a frakciókon belüli illetékes képviselőtől átvéve az álláspontot tudja csak leadni érdemben a szavazatát a legkülönbözőbb törvények vitájánál. Ennek következménye, hogy csak az egyes szakterületre szakosodott képviselők rágják át magukat a területükre eső törvényjavasla-tokon, munkamegosztással kiegészítve egymást az eltérő törvénytömeg feldolgozásában. Ebből két dolog is következik a plenáris terem vitáiban való részvételre. Egyrészt e vitákban érdemben csak az éppen vitatott törvényjavaslat területére szakosodott képviselők vesznek részt és tudnak részt venni a különböző frakciókból, és a többi képviselő legfeljebb csak tapsolni tud a frakciótársának. Másrészt túl sok időt nem tölthetnek azzal, hogy tapsolással múlassák idejüket, mert nekik meg fel kell készülni vaskos anyagok átnézésével és elemzésével az ő területükre eső és néhány óra vagy nap múlva kezdődő törvényjavaslatok vitájára. Aki sokat ül a plenáris teremben, jóízűen hallgatva a legkülönfélébb területre eső törvényjavaslatok vitáját, az egyetlen területre sem tud szakosodni, tapsolás-teljesítmény pedig nem elég arra, hogy a következő ciklusban is számítson rá a parlamenti pártfrakció.
Nos, ebből alakult ki a több évtizedes parlamenti demokrá-ciával rendelkező országokban, hogy a parlamenti üléstermekben csak kevés képviselő vesz részt a vitákban. A szavazásokon persze ugrásszerűen megnő a jelenlét, de ezt nem a határozatképesség jogi kényszere, hanem a politikai kényszer hozza ott létre. A kormánypártok részéről ugyanis az, hogy le ne szavazzák a kormányt, az ellenzék részéről pedig az, hogy ha mód nyílik, talán meg tudják buktatni a kormánypárti javaslatot.
Az Országgyűlésben más a helyzet. Itt ugyanis a magasan meghúzott határozatképességi küszöb miatt a jogi kényszer a kormány leszavazása nélkül is lebénítja a parlamenti munkát. Az 1989-es többpárti átalakulásban feltehetően az ide vonatkozó nyugati parlamenti szabályozások ismerete hiányában az összes képviselő felének jelenlétéhez kötötték a határozatképességét, és ezt a nehezen módosítható alkotmányba bele is vették. Még ezzel sem volt baj addig, amíg az elmúlt egy-két év szórványos kísérletei után, a mostani parlamenti ciklus szocialistaszabad demokrata ellenzéke nem kapott rá a szavazási bojkottra mint egyik fő harci eszközre. A szocialisták szavazási karmestere szemügyre veszi a kormánypárti patkó telítettségét, és ha reménytelinek ítéli meg vagyis láthatólag nincs határozatképes többség önmagában a kormánypárti oldalon , akkor egy intésre bojkottba lépnek képviselőik, és jelen vannak ugyan, de nem használják a szavazógombokat. Így határozatképtelenné téve meg sem kezdheti munkáját az Országgyűlés. Most, a szeptemberi kezdésnél tele volt a kormánypárti patkó, így elmaradt a bojkott (miniszterek, államtitkárok leállva a kormányzati teendőkkel, külföldi parlamenti meghívások, Európa Tanács parlamenti közgyűlési bizottsági ülés kormánypárti képviselő esetében eleve lemondva erre az időre etc.), de ez a kormánypártok felett lebegő harci eszköz alaposan hozzájárult a kormány ellenzék viszonyok elmérgesedéséhez. Ez ugyanis nem érvekkel vívott csatát jelent, amelyeket minden politikai élesség mellett is elviselhetővé tesz az érvekben megjelenő ráció, hanem a megalázó trükkök csatáját.
Erre nem gondoltak 1989-ben, amikor a nyugat-európai parlamentekhez képest szokatlanul magas képviselői jelenlétet írtak elő a határozatképességhez. Az osztrákok parlamentje már akkor határozatképes, ha az összes képviselő egyharmada jelen van, és már az egyharmadon belüli többség elég a törvények elfogadásához. Kivételképpen csak az alkotmánymódosításhoz írják elő Ausztriában az összes képviselő felének jelenlétét ami pedig nálunk már az egyszerű napirend-megállapításhoz is elengedhetetlen. A francia Nemzetgyűlésben már csak azért sem jelenthet problémát a határozatképtelenség, mert ott pedig a plenáris ülésen is létezik a helyettesítési jog, és minden képviselő szavazhat egy másik helyett is, ha az megbízza ezzel. (Nálunk ez csak a bizottsági üléseken lehetséges, de a plenáris ülésen nem.) A német alkotmány egyáltalán nem ír elő határozatképességi minimumot, ráhagyva a jelenlét szabályozását a politikai kényszerre, és majd a frakcióvezetők gondoskodnak arról, hogy behajtsák a terembe a szavazásokra a képviselőket, vagy azért, hogy le ne szavazzák a kormányt, az ellenzéki frakcióvezérek meg éppen azért, hogy talán sikerül ez. Az angol alsóházban tíz százalék jelenlét mellett elismert a határozatképesség.
De nem folytatva a példák felsorolását annak bizonyítására, hogy 1989-ben meggondolatlanság volt a többségi jelenléthez kötni a határozatképességet, inkább a következő kérdést kell megválaszolni. Mi a magyarázata annak, hogy a legtöbb nyugati parlamentben a többségnél kisebb létszámhoz kötik ezt? A magyarázat a parlamentáris kormányzás lényegéből fakad. Abból, hogy a parlamenti kormánytöbbség képviselői adják rendszerint a minisztereket és az államtitkárokat, akik ugyan képviselők maradnak, de a kormányzati munkájuk folytonossága sokszor csak a döntő fontosságú szavazásokra korlátozza parlamenti jelenlétük lehetőségét. Így bár a parlamenti többség biztosításához hozzá tudnak járulni ők is, de másod-harmadrendű szavazásokra nem kell bejönniük az ülésterembe, és az 1/3-os kvórum, a határozatképesség nélkülük is biztosítható. Erre nem figyeltek 1989-ben, amikor a többpárti kormányzásra áttérés eufóriájában nem az egyharmados, hanem a többségi jelenlétet írták elő a határozatképességhez.
Most már nehezen tudjuk feloldani a problémát, hisz mind az alkotmány, mind a házszabály módosítása 2/3-os többséghez kötött, és ehhez a jelenlegi kormánypárti 54 százalékos többség kevés. A harci eszközként kipróbált szavazási bojkott kedvesebbnek tűnik néhány ellenzéki vezérnek ahhoz, hogy lemondjanak róla. (Bár a képviselőházi liftben nem egy szocialista képviselő megvallja tanúk nélkül, az ebéd utáni ellazulásban, hogy ő sem tartja helyesnek ezt az eszközt...) A kormánypártok egyetlen igazi fegyvere a szavazási bojkott elleni harcban az, hogy dönthetnek plenáris ülések többhetes időközönkénti összehívásáról, aminek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság nem kifogásolta. Ma ez háromhetes periódusokat hozott létre, de vannak hangok kormánypárti képviselők között, hogy kényszerűségből akár négy- vagy öthetes plenáris ülésezés is szóba jöhet még. Megítélésem szerint azonban ilyen megoldás csak mint ellen-harcieszköz jöhet számításba a szavazási bojkott elleni garanciák házszabályba vételének kialkudására. Egy ilyen garancia lenne, ha szavazási kötelezettséget vennénk be a házszabály rendelkezései közé a képviselők számára, komoly pénzbeli szankcióval sújtva a határozatképtelenségre játszó képviselőket. Szavazási kötelezettséget ír elő a portugál alkotmány is, és innen véve a mintát, már benyújtásra került egy ilyen irányú képviselői indítvány az Országgyűlésben, igaz, ennek nincs esélye elfogadásra a szocialisták támogatása nélkül.
De alkotmánytechnikailag lehetséges lenne az is, hogy magához a határozatképességhez szükséges arányhoz nyúljunk hozzá, és a nyugat-európai parlamentek főszabályának megfelelően leszállítanánk mi is egyharmadra. Ekkor 129 képviselő jelenléte mellett is döntésképes lenne az Országgyűlés. Persze ez is elképzelhetetlen a szocialisták támogatása nélkül, mert ehhez alkotmánymódosítás kell, és az ő magatartásuk megváltozása most még nem valószínű. Őszintén szólva az említett ellen-harcieszközön kívül nem látok más eszközt arra a kormánypárti oldalon, hogy a szocialisták számára is értelmes kompromisszumnak tűnjön a szavazási bojkott eszközéről való lemondás. A három-, négy-, öthetes ülésezési ciklusváltások lehetőségének megvitatása, időleges kipróbálása a tavaszi ülésszakban talán segíthet. Bár szó se róla, ideálisnak egyáltalán nem lenne tekinthető az ülésezés ritkítása, csak a bojkott kényszere adhat igazolást.
T. I. Blasius!
A nem szavazás elítélése. Ugy emlékszem az előző ciklus idején is egyszer előfordult, hogy az akkori ellenzék nem szavazott, így nem volt határozatképes az OGY. (Pechjükre ők joval kisebb %-ot tettek ki akkor.)
Amugy az előző nemszavazás alkalmával, maga Pokorni úr hűtötte a zajongó képviselőket, hogy jusson eszükbe, hogy ök is voltak ellenzéskben, és csináltak ilyet.
Az ellenzék jogainak korlátozása.
Nem tudom, de szerintem nem egy súllyal esik a latba az, hogy néhány képviselő másodállásban polgármester, vagy az hogy minden ellenzéki erő, csak 3 hetente juthat szóhoz a parlamentben.
Szerintem a mai ellenzék viselkedik úgy, hogy a kormányt tekinti ellenségének, fröcsög rá, Hát igen, vannak ilyen érzékeny figurák, folyamatosan sz@rba verjük az orrukat, mégis haragszanak :-)
Off {
Különösen jók például az ilyen párbeszédek:
Felvetés: Az Önök javaslata szerint szegények helyzete nem fog javulni.
Válasz: A gazdagok helyzete javulni fog. Különben is hogy meri ezt éppen Ön felvetni, amikor az Ön pártja annak idején...
}
Kedves I.Blasius,
Logikusnak tűnik ez kétségtelen. Igázából el is tudom képzelni, hogy pont így történt.
Ennek ellenére mégesem hiszem, hogy a mostani kormányzat felmentést kaphatna az ellenzék íly mértékü korlátozása felöl csak azért mert ezt a másik kormány kezdte. Ez olyan mint az oviban.Nem én kezdtem hanem ő.
Mindenképpen a parlamenti demokrácia a vesztes és ezen keresztül mi is.
Ebből számomra annyi derül csak ki, hogy a jelenlegi kormányzatot csak a hatalom érdekli nem pedig a párbeszéd. Más hülyeségével takarózni meg elég snassz szvsz. Számomra nem meggyőző érv.
Tisztelettel
Sir
Gondolj bele logikusan. Suchman nagyon népszerűtlen volt szdszes körökben, már akkor amikor csak privatizációs miniszter volt. Úgymond ő nem az szdsz és gazdasági bandába, hanem az mszps- be tartozott. Erre Horn Gyula még egy tárcát adott neki. Erre besokallt az szdsz és próbálkozott azon, hogy kiüsse a nyeregből Suchmant. Sok sikerdíjas ügy lehetett, ami nem került nyilvánosságra de ez kipattant Deutsch Tamás felszólalása után. Valószínűleg nem ő járt oknyomozó riporterként a dolog után, hanem a tippet kapta valakitől. Akkoriban a Fideszes sajtó elég gyenge volt, így kizárásos alapon valószínű, hogy egy szdsz közeli forrából kapta a tippet. Az tippadó pedig nem tudta, hogy Budai révén érintett az szdsz is, ők csak Suchman nevére koncentráltak. Ezt egy képviselő ismerőstől tudom, bár lehet, hogy csak egy teória, de végül is mindegy, a lényeg, hogy az akkori kormánypártok tisztázni akarták magukat, ezért engedték meg a vizsgálóbizottság felállítását, és nem azért mert kedveskedni akartak volna az ő kis ellenzéküknek. Az pedig már vitathatatlan, hogy az szdsz vitte el a balhét a választásokkor az ügy miatt (ami egyébként nagyon jó volt).
A polgármesterek összeférhetetlenségére nem kell bizonyíték, bizonyára emlékszel az akkori parlamenti vitákra, amikor az mszp- szdsz- es képviselők nagyon támogatták, hogy összeférhető legyen a polgármesteri és a képviselői tisztség.
Kedves I.Blasius
akár lehetett igy is a forgatókönyv. De talán, ha alátámasztanád az állításaidat valami többel mint a "szerintem".
irod:"Azt akkor még nem tudták az szdszesek, hogy ők ugyanúgy érintve vannak a dologban, és az egész ügy miatt ők szívnak majd a választásokon." Már ne is haragudj, de ezt elég nehezen tudom elhinni.
Bizonyítékokat plíz. A többire is.
Tisztelettel
Sir
Én csak azért írtam, hogy annak idején mi volt, hogy kiderüljön, hogy az ellenzék mai panaszaiért önmagát okolhatja.
Írod, ellenzék= ellenség. Szerintem a mai ellenzék viselkedik úgy, hogy a kormányt tekinti ellenségének, fröcsög rá, előrehozott választásokat sűrget, ott próbál ártani ahol csak tud.
