Kösz ! Így talán egy kicsit árnyaltabb a kép.
Viszont az első hozzászólásomból kiérezhető szomorúság (fájdalom?) ettől még nem oldódik.
Egy szavazás végeredménye csak kétféle lehet. Pedig akikről dönteni kell, sokfélék lehetnek. Többen is próbálták ezt érzékeltetni. A "nem" azoknak is "nem", akiknek kijárt volna az "igen" esélye. (Dehát ez igy működik)
Régóta folyik itt egymás győzködése. És csak most villant belém, vajon tudjuk-e azt, hogy miről is vitatkozunk ? (vagy csak én vagyok kevéssé tájékozott?)
Megtennéd, hogy leírnád azt, hogy _konkrétan_ hogyan is szólt a szavazásra feltett kérdés? nyolc vagy nyolcvan fogyatékosról szavaztatok-e?
Cute !
Ha abból a múzeumból össznépi szavazással ki lettek volna tiltva a fogyatékosok, akkor szegényebb lennél egy emberi élménnyel. Persze valószínűleg nem éreznéd a hiányát. Át kell élni ezeket a dolgokat.
És végül mindenkinek: péntek este 20.00-kor a RTLKlubon vetítik A csend fogságában c. filmet. Rájöttök majd, nem biztos, hogy a fogyatékosok veszéjeztetik az épeket, a fordított felállásnak is megvan a lehetősége.
Erről nem esett szó eddig.
Kb. fél évvel ezelőtt nyitottam errol egy topicot, es megdobbenesemnek adtam hangot a derekegyhaziak viselkedesevel kapcsolatban. Sot le is bunkoztam oket. Aki akkor a topicba irt, mind letorkolt engem, szoval en voltam a hunyo. Erdekesen alakult a helyzet azota.
Egyebkent muzeumban voltam a 1,5 eves lanyommal a multheten, egy jatekkiallitason. Egyszercsak beozonlott egy csomo fogyatekos a kiserokkel. Eleinte nem tudtam mit is csinaljak, ugy korulfogtak, es mind megsimogatta a lanyom kobakjat. Ezt nemileg feszengve fogadtam, aztan elkezdtunk beszelgetni meg rajzolni, meg hajtogatni meg ilyenek. Rajottem, hogy semmi gaz, csak ugyanugy kell hozzaallni ezekhez az 25-50 eves emberekhez mint a masfel eves lanyomhoz. Csak ok tudnak beszelni, a lanyom meg meg nem. Nekik adtuk amit rajzoltunk (pontosabban amit a lanyom firkalt), es latszott, hogy kimondhatatlanul boldogok. Nagyon meghatodtam, mert ereztem, hogy most valami nagyon jonak voltam a resze, anelkul, hogy megerolteto lett volna.
Ugyanezen a website-on az egyik hírlevélben ajánlanak egy könyvet, idézem:
Ann Shearer: „Gondolkozzon pozitívan"
Vezérfonal az értelmileg akadályozott emberek bemutatásához. - A felvilágosító munka eszközei. - Az értelmileg akadályozott emberekről alkotott elképzelések pozitív irányba terelésének módszerei. - A szülő mint szószóló és példakép. - Hogyan befolyásoljuk a közvéleményt? - Együttműködés a tömegkommunikációval.
Kapható: ÉFOÉSZ
1051 BUDAPEST, Október 6. u.22.
Tel.: (1) 311-6415, 302-2660
A konkrét ügyben valószínűleg hibáztak a kiköltöztetést előkészítők, amennyiben a terep előkészítése (a lakosság meggyőzése) nem volt megfelelő. Persze manapság - amikor divat bármi ellen tiltakozni - tehettek volna bármit is. :-(
Az értelmi fogyatékosság csak részben egészségügyi probléma, sokkal inkább gyógypedagógiai ! Éppen ezért nem ült az a felvetés, hogy a "kastély-kórház" vezetője nem orvos, hanem szociális szervező. Na vajon hol képzik a szociális szervezőket ?
A szakdolimmal jobban behavaztam, mint gondoltam. Ez azt jelenti, hogy a majus 24-vel kezdodo heten tudok elkezdeni oknyomozni...Mindenkitol elnezest ezert, ujra. ( Nyirotol tanultam;-))
Engedjetek meg, hogy karpotlasul a szakdoli anyaggyujtes kozben talalt irast masoljak be ide. Azt hiszem, csak kicsit lesz offtopic...Hosszu lesz, de kerlek, olvassatok el! (Aztan kivancsi vagyok a velemenyetekre is...)
" Egy levél -
„Másnak lenni is teljesen természetes"
Mit tanulhatnak a „fogyaték nélküliek" a „fogyatékosoktól", miért is van a világon e kétfajta ember?
Manfred Schleker írja fogyatékos fiának.
Kedves Daniel!
Megint annyira magadra maradtál. „Soha nem fogod elérni az osztály szintjét" - mondta az osztályfőnököd - csak azt felejtette
el hozzátenni, hogy a normál iskola kétes követelményei szerint van ez így. Ezek a mi úgynevezett teljesítményelvű társadalmunk
elvárásaiból fakadnak, tehát mindenekelőtt racionális és motorikus képességekről van szó, a teljesítőképességről a „termelési
folyamatban". Ezért tesznek a rossz osztályzataid olyan magányossá, téged és mindenki mást, akik mások mint a többiek.
Dehát másnak lenni is teljesen természetes. Az emberi létnek nincsenek szabványai. Némelyek vakok vagy süketek, másoknak
tanulási nehézségeik vannak szellemi vagy testi fogyatékosságuk miatt. Vannak érzelemszegény emberek, humor nélküliek, örök
pesszimisták, aszociálisak és - ez pedig igazán nagy fogyatékosság - agresszív férfiak és nők... Azon kell erősen igyekeznünk,
hogy a fogyatékosságot másságként fogadtassuk el. Ha a szociális magatartás volna a mérce, akkor a Down-szindrómásokat
kellen követendő példának tartanunk. Ha pedig az érzékelőképességet tartanánk a legfonotsabbnak, akkor a bőrükkel
érzékelő süket-vakokhoz képest a látók és hallók számítanának fogyatékosnak.
Számomra te vagy a követendő példa érzelmi gazdagságoddal, kompromisszum-készségeddel, más (gyengék) iránti
szolidaritásoddal. Sokan, akik kitűnő tanulók voltak és karriert csináltak, nem tudták ezeket a képességeket kifejleszteni
magukban, vagy éppen elveszítették a nevetés és a sírás képességét...
Ki tervezheti meg a szerencsét és az örömöt, ki teheti szabvánnyá? Te, édes fiam, nagy nehézséggel jöttél a világra, hasonlóan
sok más gyerekhez. Ennek „minimális agyi diszfunkció" (MCD) lett a következménye, a finommozgások, a szemkéz
koordináció zavarai, érzékelési nehézségek (amelyeket a hagyományos pedagógia leegyszerűsítve tanulási zavaroknak nevez).
Az életedre vonatkozó orvosi prognózis nagyon rossz volt. Ennek ellenére „normálisan" élhetsz, de sokkal fáradságosabban,
mint azok a gyerekek, akiknek nincsenek ilyen korlátaik. Az iskoládról szólva pedig megállapíthatjuk: nagyon gyakran kell a
szociális képességek gyakorlásának, az egyéni teljesítményre való törekvéseknek és a türelmes bánásmódnak háttérbe
szorulniuk ahhoz az igyekezethez képest, amivel minél előbb, minél több kétségbevonható tudást közvetítenek nektek a
tanáraitok, és amivel minél több minél több mérhető teljesítményt várnak el tőletek. A „normális" iskola sok tanárának nehezére
esik fel- és elismerni azt, hogy az emberi fejlődés sokfélesége nem mérhető matematikai átlaggal. Hivatásom folytán sok
fogyatékos embert ismerek. Mindenek előtt azt tanultam tőlük, pontosan ők azok, akik áttörhetik azokat a falakat, amelyeket a
„nem fogyatékosok" építettek köréjük sáncként, hogy megakadályozzák őket a nagyobb elismerésre, hatalomra, sikerre, több
pénzer való törekvésükben.
Emberek, akik mint te is, ezen a határon belül élnek, gyengeségük kompenzálásával csodálatos teljesítményt érhetnek el..
Régóta itt van Sokrates példája, akit, púpos lévén, még gyerekkorában kiközösítettek, és ennek nyomán gondolkozott el azon,
mi is tette őt számkivetetté. Gondolkodásának eredménye az a világszemlélet, amely máig filozófiai tudásunk alappillére.
Eszerint az ember a középpontban áll, nem pedig az útban.
„Megvédelek a fordított értékrendtől"
„Az erőszak" című dolgozatodban a héber nyelv egy ismert szavát, a „Shalom"-ot értelmezed. Ez üdvözlő szó, a fegyvertelen
kéz gesztusa, tehát olyan gesztus, amilyet pedagógusoknak és politikusoknak kellene gyakorolniuk, írod te. Az üdvözlés
találkozást vezet be, a bizalmat mutatja, de egyszersmind kockázatot is magában foglal. A legfontosabb azonban: az ember áll a
középpontban.
Amikor a történelemórán az első világháború volt a téma, írtál egy megrázó „levelet a lövészárokból". Egy halálfélelemtől
gyötört fiatalember írja ezt a levelet császárhű, soviniszta apjának a háború értelmetlenségéről, és meg akarja győzni őt, hogy az
erőszak csak erőszakot szül. „A háborúk nem érnek véget a békében..." - írod. A középpontban az ember áll...
Nagyon foglalkoztat téged a náci uralom alatt szenvedett zsidók sorsa. Meglátogatsz egy zsidó temetőt szűkebb pátriádban,
Schwäbisch Alb-ban, zsidó szokás szerint követ helyezel a síremlékre, és sírva fakadsz... Te megértetted, sokkal inkább, mint
jónéhány politikus, aki a „később születtem" pózában tetszeleg, sokkal inkább mint sok felnőtt, aki a „kollektív bűnösség"
lehetetlenségéről vitatkozik, hogy ez a te és az én generációm számára örökre „kollektív szégyen" marad.
Az ember álljon a középpontban, emiatt küzdök én érted, hogy felnőttek és pedagógusok maguktól belássák, „normálisak"
legyenek, és tanusítsanak irányodban megértést és türelmet. Megvédelek, amikor túlságosan követeled a társadalom normális
voltát, amelyben az értékek piramisa fejre állt, mert a javak értéke hasznosságukban rejlik. „Életünk értelme az út és nem a cél"
- mondta valaha André Gide francia író. Sokan elfelejtették ezt a felismerést. Zarándokokból repülőgép-utasok lettek.
Némely szigorú bioetikus, mint például Peter Singer, megkísérel újra különbséget tenni az élet értékei és értéktelenségei között.
„Újra visszahelyezés"-nek (replacement) hívja azt az elméletet, amellyel a boldogság mérlegét ábrázolja.: helyettesítsük be a
fogyatékos családtaggal élő család balsorsának összegét azzal az összeggel, amelyet egy egészséges ember ér (beleértve a
társadalom pénzügy hasznát). Eszerint az elmélet szerint az embernek nincs más érdeme mint az értéke: ő is egy eleme a
számításnak.
Az ember méltóságát sem betegsége, sem fogyatékossága nem értékeli le. Sokkal inkább lealacsonyítja az embert egy
mesterségesen létrehozott vagy kikényszerített harmónia, melyben nincs helye félelemnek, gondnak, konfliktusnak. De a
fogyatékosság nem genetikai defektus, hanem a teremtés rendje szerint való.
Itt áll egy mese a kis Marie-ról, aki megtanult falábbal élni. Csak akkor lett ez probléma számára, amikor felserdült, s „csodás
keble, őszibarack ajka, hosszú haja lett" - modja Wolf Biermann. Nem figyeltek fel rá a fiúk. Egy új műláb, ami „húsból, vérből
és csontból való láb" volt, ami megtévesztésig olyan volt, mint a valódi - juttatta csak el a kézfogóig. Amikor az ara összeesett a
menyasszonytáncnál, derült csak fény a jól leplezett titokra. A vőlegény visszavonta házassági ígéretét, ám ekkor arájának
valódi lába nőtt, az ő feje viszont fává keményedett.
Az integráció a fogyatékosság nélkül élő emberek fejében és szívében indulhat csak meg. Fafej esetén kevesebb a lehetőség. A
szociális érzéketlenség azonban nem olyan szembetűnő mint a fafej.
Én olyannak szeretlek, amilyen vagy, Apád "
(Ezt az irast egy autizmussal egy autizmussal foglalkozo websiton talaltam. A fooldal cime:http://www.hpconline.com/autizmus/)
Nem az volt a kérdés, hogy hová lehet költöztetni? Hanem az, hogy önellátásra képtelen embereket szabad - e olyan környezetbe helyezni, ahol nem biztos hogy megállják a helyüket ? Ez egyébként azok érdekét is szolgálja, akiket költöztettek volna...
Egyébként Ők a fontosak, nem az ellenvélemény ! Csak az a fennforgás is fenáll, miszerint:
" A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve...."
namarmost. ha en megveszek egy hazat, az az en TULAJDONOM. ergo ha nekem ugy tartja kedvem, akar marslakokat is koltoztethetek bele, a nagybecsu "polgarsag" melyentisztelt velemenyenek teljeskoru telibeszarasa mellett.
Lehet, hogy ez a téma már egy kicsit lerágott csont. (bocs, ha nem)
De, miért van az, hogy ma Mo-on a fogyatékosokat még mindig lenézik, nem tekintik állampolgárnak??
Én voltam ilyen fogyatékosokkal foglalkozó szervezetnél, sőt még most is járok velük, és csak azt látom, hogy mindenfelé amerre megyünk a városban, idegenkedés, utálat rí le az emberek arcáról.
Illetve, ezek az emberek vidéken jórészt kastélyokban laknak, de miért?
Mert ezek a kastélyok szinte teljesen el voltak szigetelve a külvilágtól.
Mert csak az számított az "átkosban" aki normális volt.
Azért már majdnem 9 éve demokráciában élün, ideje lenne ha megváltoznának az emberek.
Szerintem azért jó ez a topic, mert két tök igaz állítás áll szemben egymással, és csak a gyakorlati megvalósítás körüli hercehurca emeli fel a vérnyomást !
Persze a szélsőséges megnyilvánulásokat nem szabad figyelembe venni.
Pl. az indulás óta győzködjük egymást Rahellel. Ő a megvalósítást másképpen látja, mégsem durvult el a vitánk. ( persze rengeteg okos érve van ! )
Ha igaz az, amit most írsz, akkor azt kell mondjam, jól elcseszted a topikot, és alaposan keresztbe tettél a saját most emlegetett célodnak is. Ahelyett, hogy eleve ezzel az egyszeru, világos gondolattal nyitottál volna, elkezdted személyeskedve, brutáldemagóg módon csesztetni azokat, akik veled azonos módon a szívükön viselik a fogyatékosok sorsát, viszont veled ellentétben elhitték, hogy a falu lakossága hibás az események ilyen alakulásában. Akár azért, mert eleve nem érdekli oket az elesettek sorsa, akár azért, mert valaki ill. valakik behergelték oket. Nos, még az is lehet, hogy tényleg valami susmus van a dolog mögött. Csakhogy az módszer, és stílus, ahogy Te közelítettél eddig a kérdéshez, csak eltávolított mindannyiunkat a helyzet jobb megértésétol. Most hogyan tovább igazságosztó bajnok?
Üdv, Palánk
A topic címe egy konkrét település konkrét problémájára utal. És mindjárt a válasz is sugallja. Nagy kedvvel és
lendülettel zuhant a témára a csapat. Hülyék a nemmel szavazók. Majdnem egyöntetű a vélemény.
A derekegyházi nemmel szavazók arány igen magas lett. Veletek ellentétben én nem hiszem el, hogy ezek mind
félrevezetettek vagy hülyék. Kellett ott még valami másnak is lenni. (Példáitok a máshol már működő rendszerekről
ebben a vélekedésemben megerősítettek.) Engem ez a mögöttes valami érdekelt volna. Kár, hogy mást nem nagyon...
Manh próbálkozott, de nem segítettünk neki. Leragadt a csapat a jelenség szintjén, általánosságban bölcselkedett, és
nem tisztázódott, hogy mi az igazi ok, mi a nemmel szavazók valódi indítéka, és mi csupán az okozat.
Én is tudom, hogy a jelenlegi ápolási rendszer a középkort idézi fel az egészséges lelkű emberben, és hogy már most
is erős késésben vagyunk. (Mintha pár évvel ezelőtt Gönczöl Katalin is vizsgálódott volna a témában, bár lehet, hogy
nem pontosan a derekegyházival azonos profilú helyeken.) Valaki(k) ott Derekegyházán nagyon elszúrt(ak) valamit, és
megtette (megtették) a falu lakóinak egy részét bűnbaknak. Megint utalok az általatok említett, egyéb helyeken már
végrehajtott kitelepítésekre. Ott nem kellett senkire semmit rákenni, talán mert rendben mentek a dolgok. Gondoljatok
bele, Derekegyházán még további kitelepítéseket terveznek. A lakosok leminősítése struccpolitika.
Azt reméltem, hogy több jön ki a témából, hiszen több volt/van benne.
Biztos az én elvárásaim voltak túlzóak.
Telecom_monista
(Azért, ha majd a beigért lista megjelenik, választok belőle, és egyet-kettőt megnézek, mihelyt szerét ejthetem.)
Békéstarhos, Békés megye. 2 ház, kb. 10-10 lakó, 2-2 gondozó. Tavaly nyáron már működött, problémamentesen.
Pécsvárad, Baranya megye. Megvették a kiszemelt házakat, költözés a közeljövőben. Szavazásnak, tüntetésnek nyoma sincs.
A folyamat a vonatkozó törvénynek megfelelően fel fog gyorsulni, ugyanis a jelenleg fennálló intézményhálózat azontúl, hogy nem képes felkészíteni egy valamilyen fokban önálló életvitelre a bentlakókat, emberséges környezetet sem tud biztosítani, ezért felszámolandó.
Véleményem szerint a derekegyházi példa azért sem tolerálható, mert a számtalan külföldi és sokasodó hazai pozitív példa helyett a helyi véleményformáló műintézetekben valószínüleg azt emlegetnék, hogy lám, lám, azért nem véletlenül nem engedték be a gyogyósokat a faluba ott abban a Berekegyházában sem. Természetesen mindezt annélkül, hogy esélyt adtak volna az emlegetett településen a fogyatékosoknak.
Ez felveti a megfelelő propaganda hiányának kérdését is. Meg kellene győzni a derekegyházi hülyézőket, nemmel szavazókat arról, hogy azért nem minden úgy van, mint a doktor úr mesélte.Minden olyan településen, ahol szóba jön a kitagosítás, illene felvilágosítani a lakókat a konkrét tervekről, és megbeszélni a felmerülő problémákat, elkerőlendő a derekegyházi példát.
Ha egy kicsit is balszerencsesek lesztek, akkor a jovoheten lesz egy kis idom, es irok nehany mukodo hazai peldarol.
Elozetes: Leteznek hasonlo intezmenyek alapitvanyi, intezeti ill egyhazi (egy nemzetkozi intezmenyrendszer reszekent) iranyitas alatt.
A legtobb telepulesen egy, de nehany helyen tobb ilyen haz is van. ( A legtobb, amennyirol tudok: negy.)
Szoval exkluziv anyagok, csak elszant topic olvasoknak.:-)))
Kedves Telecom_monista!
1. Arról, hogy a derekegyházi nép sértené az értelmi fogyatékosok "önálló" otthonban költözésének ellenzésével az Ő alkotmányos jogaikat csak a saját véleményemet tudom leírni.
Azt gondolom, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt lévőkkel szemben valóban beszélhetünk az egyéb alkotmányos jog megsértéséről. Tudod, szerinem itt bejön a képbe az íratlan jog is egy picit, erkölcs, stb.???
Attól függ a kérdés szerintem, hogy ki az értelmi fogyatékos gondnoka.
Ha hozzátartozó, aki gondját is viseli, akkor gondolom kevésbé korlátozott az egyéb alkotmányos jogában (szabad lakóhely megválasztás), hiszen rokonával él, otthon (most feltételezzük, hogy szeretetben - gondolom, hogy aki vállalja fogyatékos gyermekének nevelését, az szeretetből teszi).
Ha az "állam", akkor ugye kevésbé érvényesül pl. a lakóhely szabad megválasztásához való jog, hiszen - csak példaként! mondjuk a szülők nem vállalták a gyermek nevelését - ugye valahol lakni, élni kell, s ez az ő esetükben, többedmagukkal "intézetben" laknak. Abban a pillanatban azonban, amikor azt mondjuk, hogy: nem, ide az én szomszédomba - bármilyen feltétellel is - nem költözhet, akkor valahol sértem a jogait.
2. Véleményem szerint - elismerve, hogy nincs helyismeretem, nem tudok a konkrét ügyről - nem azt jelenti az az "önállóság", ami ellen a falu tiltakozik, hogy kiköltöztetnek egy házba 8 értelmi fogyatékost teljesen magukra hagyva őket. Ezt nem tudom elképzelni. Biztos vagyok benne, hogy nekik is van ápolójuk, gondviselőjük. Úgy képzelem el ezt, hogy szoktatják őket a "normális, önálló" életre.
Itt elmesélem,hogy van ismerősöm, aki értelmi fogyatékos, vidéken lakik, bejár Budapestre dolgozni, egyedül. Jó fura Őt látni reggel a busznál, Ő kicsit másképp viselkedik. Körbe-körbe futkos a buszmegállóban, néha magában motyog. A legkevesebb az, hogy ez valakit „zavar". Eddig még senkit nem támadott meg. Dolgozik, él, van, van, aki szereti, és Ő is szeret. Most mondjátok meg, ha nem szembesülsz konkrét esettel, Őt nézve, felmerül bennetek, hogy tiltakozzatok?
3. Arról, hogy ellenséges környezetbe kényszerítették a gondozottakat, csak azt gondolom - ahogy már előttem is írták, én is írtam - "helyi ügy" , személyes ellentét, üzleti ellentét válthatta ki az ellenséges fogadtatást. Nézzünk körül, azért igen kirívó eset ez a derekegyházi! Nem? Gondolom az ember ilyen felháborodást hasonoló ügyben nem várna? Őszintén? Amikor az ember „beteg" emberrel találkozik, ha az csak a lábát törte is el, mi az általános: együttérzés, megértés. Itt valami egyéb van, ha ilyen nagy az ellenszenv. Derekegyházán biztos nem büntetőeljárásban jogerősen elítélt gyilkosokat ápolnak kényszergyógykezelés keretében (ők máshol vannak).
4. Hogy ki provokálta a falu népét, ki provokálja? Nem tudom, de valószínűleg itt van a kutya elásva! ??
Figyeljetek. Működik egy gyógy-intézmény. Engedéllyel, legálisan. Nincs itt semmi diktátum. Semmi gond. Nem tudom elképzelni, hogy most attól tartana egy település lakossága, hogy majd „rajzanak a betegek", és megszállják őket. Attól tartanak tán, hogy gyermekeik veszélyben lesznek, attól tartanak, hogy az értelmi fogyatékosok rongálni fognak, rabolni, fosztogatni, zaklatni? De miért??? Vagy csak attól, hogy pl. a boltban rá lesznek „kényszerülve", hogy szót váltsanak velük? Hm...
Szeretném, ha tudnátok, hogy fentieket normál, halk, nyugodt hangon mondtam el!:))
Egyfelől az ott lakókban sokkal erősebb a megfelelés-készség. Ennek köszönhető, hogy ha egyszer Pista bácsi hangosan szidja a sérülteket, azonnal felsorakozik mögé mindenki.
Másrészt sokkal kevésbé okoz arrafelé gondot az embereknek, ha kimutatják az érzelmeiket (pl. ordibál a szomszéddal reggel, másnap megint jóbarátok). Az sem ciki annyira, ha kiderül valakiről, hogy marhaságot beszélt.
Volt hasonló eset egy művészteleppel: a falu nem kért a festőkből, mer' azok mások. Erre a nekik szánt kastélyt eladták vmi makkos cipős vállalkozónak. Később a festők tartottak egy kiállítást (csakazértis) és a falusiak megszeppenve ismerték be, hogy talán mégsem kellett volna alapból gyűlölködni. Több néni el is sírta magát, de akkor már késő volt. Ilyesmit itt is el tudok képzelni.
Köszönöm az idézetet az Alkotmányból. Én is így tudtam, éppen ezért nem értettem és nem értek most sem pár dolgot.
A teljesség igénye nékül:
1. Elhiszem, hogy az információd valós, és az ápoltak "cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt" állnak.
Akkor viszont hová tegyem azokat a véleményeket, megfogalmazásokat, hogy a derekegyházi népek meg akarván
akadályozni a kitelepülésüket, alkotmányos jogaikat (pl. a lakóhely szabad megválasztása) sértették meg az ápoltaknak? Érzed ugye, hogy a "cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság" státusza ezen állítás valóság és igazságtartalmát erősen kérdésessé teszi. Merthogy az ápoltaknak nincs ilyen joguk (saját akaratából,
önként vonult be mindegyikük az intézetbe?), és ezt maga az Alkotmány mondja ki. (Kéretik nem félremagyarázni: nem azt írtam, hogy nincs semmilyen alkotmányos joguk az ápoltaknak!!!! Természetesen nem jogfosztottak!!!!)
2. Ha ügyeik önálló vitelére nem képesek az ápoltak, akkor nyilván nem ők döntöttek a sorsukról, hanem valaki más(ok). Az események fényében azt kényszerülök megállapítani, hogy akik nevükben
döntöttek, rosszul döntöttek. Nem képviselték az ápoltak érdekeit elhivatottan. Ellenséges miliőbe helyeztek (kényszerítettek?) egy, az átlagosnál sérülékenyebb embercsoportot.
Nem ismerjük (én legalábbis nem) a ki tudja mióta gerjedő indulatok mélyén rejlő igazi okokat. Akárhogy is, de mára ez a közhangulat alakult ki a faluban. Ami az ápoltak számára nem kevés kockázatot hordoz magában. Ezeket a kockázatokat kellett volna az ápoltakat képviselőknek időben felismerni, megelőzni, kezelni. Nem tudták, és
ezzel ők ártottak igazán az ápoltaknak. A falu népét pedig tovább provokákják, ami méginkább rontja az ápoltak pozícióját.
Ezért téves az az érv, hogy mivel máshol ez a rendszer működik, és jól, a derekegyháziaknak kötelességük tűrni a rájuk kényszerített helyzetet. Derekegyházán ezért vagy azért nem jött össze a dolog. Ellenpéldák ide vagy oda. Legfőképpen pedig a látszólag az ápoltak oldalán fellépők hibájából nem jött össze. Mert az akció az övéké volt, a falusiaké csak a reakció. Tovább lehet gondolni a topic címében feltett kérdést...
(Írja már le ide valaki, hogy hol található az orszgban egy ilyen jól működő rendszer. Egyszer azért megnézném személyesen. Sőt ha már itt tartunk, a derekegyháziakat is meg lehetne oda hívni tapasztalatcserére. Össze lehetne hasonlítani a körülményeket.)
Mert természetesen az ápoltak helyzetét valahogy rendezni kell, ha a helyzetük rendezést kíván. Derekegyháza példája arra volt jó, hogy lássuk: így nem szabad. A vásár kettőn áll. Itt erről megfeledkeztek. A falusiak nem akarnak elfogadni egy diktátumot. Ma már ilyen világ van nálunk is. Szerencsére.
Esik!
Persze, hogy elfogadom és elhiszem, hogy működnek ilyen otthonok bárhol, itt is működhet. De nem mindegy, milyen fokú fogyatékosokkal.
A legjobb állapotban lévő gondozottakat kitelepítették. Azt, hogy mi értelme van, nem nagyon értjük: reggel bevonulnak az intézetbe a foglalkoztatóba, este haza.
De - ha mégis folytatnák a kitagosítást- az már rázósabb ügy lenne.
Szerintem- mint leendő gyógypedagógus- tévedésben van! azok a gyerekek, akik kisegítő iskolába járnak, más kategória.
Részletes esetleírásokat nem tartanék etikusnak a nyilvánosság előtt, de elég sok megbotránkoztató esetről tudok /láttam, vagy hallottam/, amiért a falunak ez a határozott és meglehetősen egyöntetű véleménye kialakult.
Valahol elhangzott " a derekegyháziak a lábszagú nyugalmukat féltik" - és valóban, - részemről legalábbis - ez az igazság. Mert mi van (volt?) itt?
Nyugalom. Sokan lakunk itt emiatt, s nem azért, hogy különösebben szép; jó ellátottságú; jó munkalehetőségekkel ellátott község lenne!
Ide még a bűnözési hullám sem ért el igazán. Pl. lezáratlan kerékpáromat a bolt előtt felejtettem, másnap jutott eszembe, elhoztam.
Most senki sem tudhatja, lesz-e következő ház és melyik, mert eladásra sok jelentkező van.
Azt mondjátok meg, miért máshol élők döntenek egy falu jövőképéről?
Akiknek semmi köze a községhez, de csakazértis megmutatják a büdös parasztjának, hogy az lesz, amit fentről kitaláltak!
