Kedves kockásfülünyúl!
Íme az én véleményem, nosza olvasd!
Én aszondom, az eljegyzés egy baromság. legalábbis összecsődíteni rokonságot erre. Brrr...
Ronda bácsi variációja tetszik, mert amit a gyűrű szimbolizál az szvsz szép dolog. Ezért aztán csak akkor viselném, ha nagyon komolyan veszem Őt. Ha Ő is hasonlóan gondolkodik, akkor világos: előbb utóbb házasság lesz. Innen kezdve tökmindegy mikor, másnap vagy tíz év múlva. Szvsz ha mindkét fél komolyan gondókszik, akkor úgyse több idő ez annál, mint ami a bevett szokás (egy éven belül)
A rokonság meg le van ejtve.
Házasságkötés. Itten már van vita: Én magam is őrlődök, hogy kéne. A szertartáshoz semmi kedvem, a hideg kiráz ettől a bohóckodástól. (Ellenben kitűnő szervezőereő egy jó bulihoz, ahol a jófej rokonokkal lehet egy parádésat inni, mulatni és kiröhögni a hülye rokonokat :-)
Meg aztán az is jól szokott elsülni ilyenkor, amikor a hülyerokonokat megdöbbentik a cimborák, akikhez a jófejrokonok rögtön csapódnak.
Szóval ehhez vóna kedvem, de lakodalom eskvő nélkül már télleg hülyén veszi ki magát. Pedig de szép is lenne ketten+tanúk bemenni, gyorsan aláírni, a duma se kell, aztán meg csapraverni a hordót és inni a jóféle borokat.
üdv: egy jóféle bor
Csak utaltam erre a topicra az eljegyzési topicban, hogy itt lehet egy csomót olvasni az eljegyzésről, a házasságról, a köztes időszakról és ilyenekről. Szóval erről szól az: Íme. :-))
De engem télleg érdekelne. Szóval az hiányzik, hogy ugyanazt érezd például, mint amikor először (másodszor, harmadszor) hozzáértél?
Mer az minden kapcsolatban elmúlik. Nálam például máig az a "hab a tortán", hogy ha ránézek, örülök annak, és büszke vagyok, hogy az én párom ez a naccerű ember... És ettől mindig újra megszeretem, már három éve. Ez nem tűnik nagy időnek, de úgy érzem, egyáltalán nem csökkent ez a dolog, sőt egyre jobb.
Ez a kettő elválaszthatatlanul együttjár.
Lényeg a megmentés. Nem törődve senkivel és semmivel, az ártatlan áldozatokkal, a halálhörgéssel és sikollyal. Az eszköz nem számít. Ha kell tűzzel-vassal, fondorlattal, cselszövéssel, álnoksággal, térdig vérben gázolva...
Kockás, ha jól számolom, immár 4 hónap is eltelt legutóbbi véleményem óta. És még mindig nem vagyok más állásponton! Habár azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokminden történt, mégsem bántam meg akkori beírásomat! Az embernek javára válnak bizonyos pofonok az élettől és én sokat megtanultam ebből. Álltam mindkét oldalon. És közben kinyílt a szemem. Az akkori hitem ma már mégjobban erősödik!
Én tiszta szívemből kívánom Neked, hogy találd meg a számításod és légy örökre olyan boldog, amilyennek barátságunk alatt egyszer láttalak Téged!
Nem egészen értelek. Te ezt a harcot csak akkor nyerheted meg, ha én nyerek. Ha vesztek, Te is vesztesz.
Hidd el én oszinte jóakaród vagyok, akárcsak Planney és Pancho barátunk. A többiek csak a jómagyar "dögöljön meg a szomszéd tehene is" álláspontot képviselik. Tudom, hogy okos nyuszika vagy. Hát használd az eszedet és NE HÁZASODJ. Inkább élj boldogan.
