A pszichiátria kifejezetten keresi és kihasználja azokat az embereket, akik nem érzik jól magukat. Erről szól a "depresszió", és máris lehet rászoktatni az embereket a gyógyszerekre, hadd legyenek függők. Holott inkább lelki támogatásra lenne szükségük.
Egy cipőben járunk.
A pszichiáter szerint nem vagyok szokásos eset, de azért vannak még olyanok, mint én. Ezekszerint ti vagytok azok.
Azt hiszem hasonló okoból meglehetősen erős szexfóbiám fejlődött ki.
Gondoltam is, hogy mindent az alapoknál kell megjavítani. HALÁL AZ EVOLÚCIÓ EGYÉNRE LEBONTOTT KÉSZTETÉSEIRE! Vegyi kasztráció. Csak a visszafordítható 5000 dollár havonta, és nem 100 %-os. Csapdában érzem magam. És nem is kapok segítséget, mert vagy hülyének néznek, vagy nem tudnak segíteni. (Amit el is hiszek, mert ha objektíven nézem magam, akkor én nekem sincs ötletem. De hát miért nézném magam objektíven, ha érzelmekről van szó?) Mindenesetre az antidepresszánsok nekem segítettek. Persze a libidót is lenyomták, de szerintem nem eléggé. Jó lenne, ha sosem kellene ezzel a témával foglalkoznom. A szüleim szerint már felnőttem, ezért ez természetes. De én érzelmileg még mindig három éves vagyok.
Most jól érzem magam. Csak nehogy véletlenül szerlemes legyek!!!!! A csoki meg hízlal. Inkább kiállok a napra.
Pszichiáter már próbált segíteni. Gyógyszer is volt. Pont a legrosszabbkor. Életemben először közel jutottam a célhoz és csütörtököt mondtam. Naná, hogy az antidepresszáns hatása.
Azóta több lánnyal is találkoztam, de mindegyik csak barátságot akar.
Én meg többet.
De nem erőszakoskodhatok, nem erőltethetem.
Nekem csak úgy működik - működne -, hogy valakit SZERETEK és ő VISZONTSZERET. Kíván, és én kívánom.
Sokszor volt, hogy indult egy kapcsolat, mindketten szimpatikusak voltunk egymásnak és valami elromlott. De hogy mi, arra nem bírtam rájönni.
Minek viagra...?
Egyedül vagyok, akkor minek...???
Próbálom elfoglalni magamat, de csak átmeneti dolgok, átmeneti lelkesedéssel.
Amúgy rájöttem olyasmire, hogy túl sokat jár az agyam a szex körül.
A vágyak, érzések, ösztönök elfojtása rengeteg energiát emészt fel, más, hasznosabb dolgok, gondolatok elől. Az agyam pörög, csak nem az van benne, ami jó lenne.
Tiszta hülyeség ez az egész...
Pinky!
Hidd el, hogy egy igazán szakértő pszichiáter tud segíteni. magam is ezen az úton járok, úgy érzem, már eléggé kifelé a gödörből. (genetikai örökség, "rásegítő" nevelés, túlzott, ezért soha el nem ért célkitűzések, stb.)
A depresszió gyógyszeresen is kezelhető - de nem árt vigyázni, van olyan, amelyik javítja a depressziót, de rontja a szexuális potenciált - sajnos, nem vicc.
A viszont-szeretet sem megy magától, elsőre - ha csak valami rendkívüli véletlen nem jön közbe, ugyanis a szerelemhez, a társ-találáshoz nyíltnak, érzelmeket, érzéseket befogadónak kellene lenned - lennem, de az önmagával eltelt depressziós erre csak korlátozottan képes, pl. az elfolytott érzelmei túl lerohanóan szabadulnak fel, minden rokonszenv-megnyílvánulás gyanús, az ön-leértékelés meggátol, hogy pozitívan lépj fel, stb.
(Sokáig nem hittem el, hogy nem a férfiassági dolgokat kell megoldani, magamat kell megváltoztatnom. A Viagra egyébként segít!!
Árak, maszek alapon: 2-3 e ft/alkalom, pszichiáter, urológus. Ha gondolod, írj, bár nem nézem minden nap ezt a postát...Lehet, ha igazán gyógyult leszek, csak az igazi címemet használom majd...)
Pinky!
Hidd el, hogy egy igazán szakértő pszichiáter tud segíteni. magam is ezen az úton járok, úgy érzem, már eléggé kifelé a gödörből. (genetikai örökség, "rásegítő" nevelés, túlzott, ezért soha el nem ért célkitűzések, stb.)
A depresszió gyógyszeresen is kezelhető - de nem árt vigyázni, van olyan, amelyik javítja a depressziót, de rontja a szexuális potenciált - sajnos, nem vicc.
A viszont-szeretet sem megy magától, elsőre - ha csak valami rendkívüli véletlen nem jön közbe, ugyanis a szerelemhez, a társ-találáshoz nyíltnak, érzelmeket, érzéseket befogadónak kellene lenned - lennem, de az önmagával eltelt depressziós erre csak korlátozottan képes, pl. az elfolytott érzelmei túl lerohanóan szabadulnak fel, minden rokonszenv-megnyílvánulás gyanús, az ön-leértékelés meggátol, hogy pozitívan lépj fel, stb.
(Sokáig nem hittem el, hogy nem a férfiassági dolgokat kell megoldani, magamat kell megváltoztatnom. A Viagra egyébként segít!!
Árak, maszek alapon: 2-3 e ft/alkalom, pszichiáter, urológus. Ha gondolod, írj, bár nem nézem minden nap ezt a postát...Lehet, ha igazán gyógyult leszek, csak az igazi címemet használom majd...)
nem vagyok szakértő, nem is tanácsot akarok adni elsősorban, csak dumálni egy kicsit, érdekes vagy, (már amit sejtetni engedtél magadból).
Mondják, ha nem tudod hol vagy a térképen, nem szabad tovább menni. Meg kell állni. Különben teljesen eltévedsz.
Helyzetelemzés. Tények ismerete, helyes értelmezésük, összefüggések megtalálása. Hideg fej. Türelem.
Kimozdulás. Cselekvés. Nem roham, csak megindulás...
Ezek egy része meg van nálad, pontosan te tudod mennyi. Talán csak az utolsó kettő hiányzik. Csinálj valamit, valami hasznosat, másokért. Ha van egy kis szerencséd, a többi megy magától (mert azért szerencse is kell).
Még itt vagyok.
Hogy miért vagyok depressziós. Talán már leírtam.
Nincs társam.
Nincs munkahelyem.
Nagyon sok dologhoz nem értek, amihez kellene.
Nincs pénzem.
Rondának látom magam.
Ja és feleslegesnek.
Ja és ez nem önsajnáltatás, mert csak azért írogatok, hogy elmondhassam.
Segíteni senki sem tud, illetve csak az tudna segíteni, ha valaki viszontszeretne.
De ez eddigi 30 évem során még nem történt meg egyszer sem.
Nem kellettem senkinek, mint férfi.
Barátnak, annak jó voltam, jó vagyok.
De szeretném végre férfinak érezni magamat, és ehhez nem egy kurvát akarok igénybevenni.
30 évesen még senkivel nem tudtam eljutni a beteljesülésig. Mindig csak majdnem.
De tegnap éjszaka nem sok hiányzott a világvégéhez.
Azért vagyok depressziós, mert mintha valami belső erő arra hajtana, hogy mindent elrontsak, hogy kisodorjam magam ebből a világból. Lefelé, zuhanni, elsüllyedni, kilépni, befejezni, meghalni.
A lentebb emlitett szemelyes peldat is tartalmazo hozzaszolashoz csak annyit, hogy szuleim 7 eve elvaltak tobbek kozott apam psziches es idegrendszeri bajai miatt, es apamat leszazalekoltak...
A topicnak csak a felet volt turelmem atnezni (az elejet meg a veget), de utana kelloen ingerult lettem, hogy ne legyen tovabb ra turelmem. Persze, aki depresszios, az valamennyire onsajnaltato, tul sokat foglalkozik magaval, stb. De azert gyerekek, hagyjuk mar a gyogydumakat... Melyikotoknek van a csaladjaban tobb pszichesen serult ember? Kinek a csaladjaban van halalos idegrendszeri betegseggel rendelkezo ember? Ki orokolt kozuletek erre hajlamot? Melyikotok kapott olyan eros gyogyszereket az idegklinikan, hogy csak eros koncentralassal tudott egyenesen vegigmenni a folyoson? Melyikotoknek fajt a torka napokon at, mert ledugtak rajta egy rohadt gumicsovet, hogy kimossak a gyomrat? Persze, a depresszios embereken leginkabb onmaguk tudnak segiteni, de nekem ne irogasson itt senki gyogytanacsokat, ha egesz eddigi eletet rozsaszin kodben sikerult megelnie! Ez nem azt jelenti, hogy a depresszios embereket kezeljuk az indokoltnal lenyegesen ovatosabban, de nem is azt jelenti, hogy errol ne vegyunk tudomast, es csak legyintsunk erre nehany "bolcs tanacs" kisereteben. Erre jo pelda pl. atyam, aki halalos idegrendszeri betegsegben szenved, es anyam csak legyintgetett, hogy "ugyan, nincs is semmi baja, csak bekepzeli". Noveremen es rajtam kivul ezt nem igazan vette komolyan senki a csaladban. Ez nem azt jelenti, hogy mi allandoan atyankat patyolgattuk, egyszeruen csak igyekeztunk torodni vele, es nem az orrara koppintani, hogy "ugyan ne hagyd mar el magad, semmi bajod nincs". Ez a torodes pedig semmi olyat nem jelentett, amit amugy barmelyik masik embertarsunknak ne kellene megadnunk.
Bocs, csak egy kicsit felhaborodtam.
Udv,
vise
U.i.: Ergo depresszio ide vagy oda, igazan jo lenne egymasra figyelni, es ezt meg is tenni, nem csak az ures, belso meggyozodes nelkuli happy rozsaszin szovegekkel batoritani a masikat.
Pinky !
És miért nincs szakmád?
És miért nincs társad?
És miért nem szeret Téged senki?
Ez nem depresszió, hanem önsajnálat.
Tanulj, dolgozz, szeress! Ez nem lehetetlen, de ne várd senkitől. hogy majd helyetted oldaj meg ezt!
Mondok én valamit: Én például minden egyes kudarcomból tanultam és ezzel erősítettem meg az akaratomat, jellememet.
Válásom után jött a világ-vége szindróma: mikozben megismerkedtem egy lánnyal. Most van egy csodálatos tíz éves lányom. Ha nincs válás - nincs ez a csoda. Akkor most mi van? Nem tudom jobban érzékeltetni, de valahogy így közelítsd meg a dolgot.
Szerintem minden ember alapvetően magányra született (García Marqez:Száz év magány), csak van, aki nem bírja elviselni, ezek az emberek lesznek depisek. Segíteni rajtuk nem lehet, csak ők húzhatják ki magukat a sz...bol, ha akarják. De nem kell őket félteni, mert a depresszió elég kellemes állapot, egyáltalán nem fájdalmasabb, mint a boldogság.
Pinky! Ez nem depresszió, hanem egy teljesen emberi reakció. Ha lenne állásod, társad, szakmád, és mégis folyamatosan rossz kedved lenne...Nos ez a DEPRESSZIÓ!
Nincs állásom, nincs társam, nincs szakmám, nem kellek senkinek, nem vagyok fontos sehol - semmit se érek. Egy nulla vagyok, senki.
Miért ne legyek depressziós...?
CuCu!
Egy Heller könyvet (Isten tudja) fogok pontatlanul idézni.
Nagy az én magányom. Féj az én magányom. De a legjobban az féj, hogy az én magányom olyan, hogy társaság nem enyhítheti.
Úgy érzem, az ilyen dolgok, mint egzisztencia belejátszanak, de valójában mégsem lényegesek. Attól olyan rémisztő, hogy megfoghatatlan.
Még nem láttam olyat, aki tényleg kilábalt volna belőle orvosi segítséggel. (Esetleg időlegesen.)
De a szerelem se segít rajta. Sőt.
Nem segít rajta semmi.
Fekszik az ágyban. Nem megy be dolgozni. Nem eszik. Nem alszik. Csak fekszik. Csak fekszik. Nem beszél. Nem csinál semmit.
Valahol mélyen tudja, hogy talán véget kellene neki vetni, de nem megy.
Sajnálja önmagát, ennek valamennyire tudatában lehet, s ettől esetleg öngyűlölet fogja el.
És még mélyebbre süpped. Ördögi kör.
És én félek tőle.
At alap-kérdésre felelve: mert ha az ember társaságra vágyik, könnyebben megtalálja az ilyen virtuális törzsasztalnál, minthogy baráti asztaltársaságot találjon, építsen, stb...
Adért, mert túsok enber nemfigye loda, aszt ojat ír le, anelyet men lehet eccere érteni, oszt ettű beduran az agya, aszt nem reszeteli az agyát a lefagyás után...
