Száz véres gazember Sötéten csillogó bogyószem Mély századok éjéből rám meredő szemek Közönybe fúló sóhaj A füst lilán lebeg dob pereg, s hulló levelek A magány zeng a Vihar hárfáján érceket szentiváni boldog éjjel Tegnapot most váltja fel a holnap Utolsó fénye huny a csillagoknak
Ködbe vész a por Vak éjszakát riasztva hosszú jajjal Az élet felzeng: Itt a drága hajnal! Nézzétek napba törtetően Mint épít büszke kupolát Ó, ember, én hiszek tebenned
Tavaszt lehellő réteken végigterülni jegenye árnyékán S álmodozni az alvó föld szívén Gondolatcsaták közt folyt ki a kandallóban ráznak már a gallyak És föllobog a nagy fektetett nyolcas, a Végtelen
Ragyognak szőke, barna lányfejek Tavaszi, rózsaszínű mámor A nagy élet zaja Éjbe merülve jártam Az éji ködben és a földi sárban Felém integettek a messzi tájak Szivárványszinben és arany sugárban Kuruc harcok tárogatója hallgatott
Halotti koszorú helyett kivittem hozzád a szívemet Rőt paripákon komor óriások ügetnek ismertelen táj felé A három királyok a múltnak süllyesztője Újjongjon mind, ki fiatal!
Vasútmenti fák Magányos puszták fia szép magyar bánat lelkemet kétségek szürkesége járja Nagy Chopin holdfényes dalai pattogó rügyek víg ritmusa Áldatlan magyar sors Magyar busulás búsuló juhásza Gyászmagyarok setesutaságán Alszik az idő.
Kis tetű mászkált a porba' csótány fürdött mocskos lavórba' kajánul vigyorgott tükrébe a sátán kukacok potyogtak fogatlan száján sarokból ártatlan angyal nézte mélán borotva kezében s keze egy téglán azon töprengett éppen csendesen meg kéne ölnie végre már rendesen.
Elolvastam, hogy mit is ír Sredniről a wiki azt mondja, hogy bosszúszomjas, könyörtelen, g... Az a baj, hogy ha ezt írom nem lesz ebből méltatás kétségbe is estem gyorsan miképp lesz a folytatás?
Márpedig én mást ígértem szavamat most állnom kell dicsérnem kell agyba-főbe nem lehetek ilyen dőre léha, hebehurgya nő ki csak ígér, de nem szállít hősi eposzt, költeményt, melyben Sredni száguld egyre fel a tündér fellegekbe s megdicsőül, arca ragyog érzi már, hogy milyen nagyon hálás vagyok neki én s hálám jele ez a szerény, összedobott költemény.
Lássuk csak, hogy mit mondhatnék kedvest és jót őróla... ő a legszebb, s legjóképűbb, láthatatlan modera. Illata nem bűzös borzé se nem görényszagú ő gonosz aki ezt terjeszti, hulljon rája jégeső. Egyebekben másat mit még? Hisz nem láttam, s ismerem, de biztosan jó ember ő IQ bajnok, jó szerető, hatalmas a szíve, mája, biztos nagy a bukszácskája ő a hős, a hős vitéz...
