Csak ha fedett térbe mész. Ott viszont elég hülyén néznek rám az emberek, pedig a maszkom már a karneválon is sikert aratott...saját készítésű Batman-maszk!!!
Pont a nejem beszélt rá... Bár már a mamának korábban is volt néhány "furcsa" testi és szóbeli utalása a dologra, de én akkor úgy tettem, mint aki nem veszi a lapot... :)
A házasság olyan lesz, amilyet csináltok. :) Ahogy elfelejti bármelyikőtök, hogy ketten feleltek érte, onnan egyenes út a pokolba. Ha mindketten tesztek érte, akkor még mindig lehet válás a vége, de nem mindegy, hogy barátként vagy ellenfelekként váltok. Ha vele akarsz élni, ne keress kibúvókat, házasodj és tedd boldoggá! Ha csak azért házasodnál vele, mert "így szokás", "már együtt vagyunk X éve", "ideje, hogy megállapodjak", "nem jött jobb", akkor ne csináld, rábaszás lesz a vége.
Másrészt: nem olyan ciki ám elválni, sőt! Nem tudom, mi ez az életreszólósághoz ragaszkodás még a fiatalok részéről. Ami nem működik, azt el kell engedni, nem szabad ragaszkodni hozzá, mert az a társadalmi elvárás, mert csak boldogtalan lesz mindenki. Azt a "régen nem dobták el, hanem megjavították"-marhaságot el kéne már felejteni. És ha időben engeded el a kapcsolatot, mikor még barátokként tudtok elválni, akkor a gyerek is csak nyer vele, mindkét oldalról egy-egy nevelőszülőt és azt, hogy össze lehet majd ereszteni a két fél családot, nem kell attól félni egy ballagáson vagy egy esküvőn, hogy cirkusz lesz, mert tovább harcolnak a felek.
A házasság olyan, mint a sivatagi délibáb: Az ember elindul, a távolban pálmák, olajliget, egy oázis... Aztán mindez eltűnik, és az ember kettesben marad a tevével.
