Tartalom:
kétféle mozgása a
hangnak, a 'diastimatiki' es a 'sinehis', folyamatos. Az
'epitasis': 'sinehis' mozgás egy alacsonyabb helyről
magasabbra. Az 'anesis': egy magasabbról alacsonyabbra.
Az 'oxitis' ( magas) az 'epitasis' következménye, a
'baritis' (mély) az 'anesis'-e. A 'tasis', a hang egy stabil
helye. A 'fthoggos' a hang esése,('ptosis'), a megérkezése
a egy pontra, 'tasis'-ra. A 'diastéma' a távolsag két
'fthongus' között.
ógörög:
Ta men oun tis armonikis kaloumenis epistimis meri
tauta te kai tosauta esti, tas d' anotero touton
pragmateias uper eipomen arhomenoi telioterou tinos
upolipteon einai' peri men oun ekeinon en tois
kathikousi kairois lekteon tines t' eisi kai posai kai
poia tis ekasti auton peri de tis protis nun peirateon
dielthein.
Proton men oun apanton autis tis kata topon kiniseos
tas diaforas theorusai tines eisi peirateon. pasis de
fonis dunamenis kineisthai ton eirimeon' auton tropon
duo tines eistin ideai kiniseos, i te sunehis kai i
diastimatiki. Kta men oun tin sunehi topon tina
diexienai fainetai i foni ti aisthisei outos os an
midamou istameni mid ep auton ton peramaton kata ge
tin tis aisthiseos fantasian, alla feromeni
sunehosmehri siopis, kata de tin eteran in onomazomen
diastimatikin enandios fainetai kineistai' diabenousa
gar istisin autin epi mias taseos eita palin ef eteras
kai touto poiousa sunehos - lego de sunehos kata ton
hronon -- uperbenousa men tous periehomenous upo ton
taseon topous, istameni d' ep' auton taseon kai
fthengomeni tautas monon autas melodein legetai kai
kineistai diastimatikin kinisin. Lipteon de ekateron
touton kata tin tis aisthiseos fantasian' poteron men
gar dunaton i adinaton fonin kineisthai kai palin
istasthai autin epi mias taseos eteras esti skepseos
kai pros tin enestosan pragmateian ouk anagkaion to de
kinisai touton ekateron" apoteros gar ehei, to auto
poiei pros ge to horisai tin emmeli kinisi tis fonis
ton allon kiniseon. Aplos gar otan men outo kinitai i
foni oste idamou dokin istasthai ti akoi, sunehi
legomen tautin tin kinisin' otan de stinai pou doxasa
eita palin diabainein tina tonon fani kai touto
poiisasta palin ef eteras taseos stinai doxi kai touto
enalax poiein fainomeni sunehos diateli, diastimatikin
tin toiautin kinisin legomen. Tin men oun sunehi
logikin einai famen , dialegomenon gar ion outos i
foni kinitai kata topon ostai midamou dokein istastai.
Kata de tin eteran in onomazomen diastimatikin
enantios pefike gignesthai. alla gar istasthai te
dokei kai pantes ton touto fainomenon poiein ouketi
legin fasin all' adein. Dioper en to dialegesthai
feugomen to istanai tin fonin, an mi dia pathos pote
eis touautin kinisin anagkasthomen elthein, en de to
melodein tounantion, to men gar sunehes feugomen, to
d' estanai tin fonin os malista diokomen. oso gar
mallon ekastin ton fonon mian te kai estikiian kai tin
autin poisomen, tosouto fainetai ti aisthisei to melos
akribesteron. Oti men oun duo kuniseon ouson kata
topon tis fonis i men sunehis logiki tis estin i de
diastimatiki melodiki, shedon dilon ek ton eirimenon.
Fanero d' ontos oti dei tin fonin en to melodein tas
men epirtaseis te kai aneseis afaneis poesthai tas de
taseis autas ftheggomenin faneras kathistanai, -
epeidi ton men tou diastimatos topon on diexerhetai
ote men anueneni ote d' epiteinomeni lanthanin autin
dei diexiousan, tous de orisondas fthongous ta
diastimata enargeis te kai estikotas apodidonai --
ost' epei touth estei dilon lekteon an eii peri
epitaseos ka aneseos eti d' oxititos kai barititos
pros de toutois taseos. I men oun epitasis esti
kinisis tis fonis sunehis ek bariterou topou eis
oxiteron, i d' anesis ex oxiterou topou eis baruteron'
oxitis de to genomenon dia tis epitaseos, baritis de
to genomenon dia tis aneseos. Tha oun paradoxon an
fainoito tois elafroteron ta toiauta episkopoumenois
to tithenai tettara touta kai mi duo' shedon gar oi ge
polloi epitasin men oxititi tauton legousin anesin de
barutiti. isis oun ou heiron katamathein oti
sunkehimenos pos doxazousi peri auton. Dei de
peirasthai katanoein eis auto apoblepontas to
gignomenon ti pot estin o poioumen otan armottomenoi
ton hordodn ekastin aniomen i epiteinomen. Dilon de
tois ge mi pantelos apeirois organon, oti epiteinontes
men eis oxitita tin hordin ( agomen anientes d' eis
barutita' kath on de hronon> agomen te kai
metakinoumen eis oxitita tin hordin, ouk endehetai pou
einai tin ge mellousan esesthai oxitita oia tis
epitaseos. Tote gar estai oxitis otan tis epitaseos
agagousis eis tin prosikousan tasin sti i hordi kai
miketi kinitai. Touto d' estai tis epitaseos
apillagmenis kai miketi ousis, ou gar endehetai
kinisthai ama tin hordin kai estanai, in d' i men
epitasis kinoumenis tis hordis, i d' oxitis iremousis
idi kai estikiias. Tauta de eroumen kai peri tis
aneseos te kai baritutos plin epi ton eneton topon.
Dilon de dia ton eirimenon, oti i t' anesis tis
barititos eteron ti estin, os to poiooumenou, i t'
epitasis tis oxititos ton auton tropon. Oti men oun
etera allilon estin epitasis men oxititos anesis de
barutitos shedon dilon ek ton eirimenon, oti de kai to
triton o di' tasin onomazomen eteron estin ekastou ton
eirimenon, peirateon katanoisai. O men oun boulometha
legein tin tasin shedon esti toiouton oion moni tis
kai stasis tis fonis. Mi tarattetosan d' imas ai ton
eis kiniseis agonton tous fthonggous doxai kai
katholou tin fonin kinisin einai faskodon, os
sympesoumenou legein imin oti sumbisetai pote ti
kinisei mi kineisthai all' iremein te kai estanai.
Diaferei gar ouden imin to legin omalotita kiniseos i
tautotita tin tasin i ei allo ti touton euriskoito
gnorimoteron onoma. ouden gar itton imeis tote fusomen
estanai tin fonin, otan imin i aisthisis autin apofini
mit epi to oxi mit epi to baru prmsan, ouden allo
poiountes plin to toiouto pathei tis fonis touto to
onoma tithemenoi. Fainetai de touto poein en to
melodein i foni' kinitai men gar en to diastima ti
poein, istatai d' en to fthoggo. Ei de kinitai men tin
uf imon legomenin kinisin, ekeinis tis kiniseos tis up
ekeinon legomenis tin kata tahos diaforan lambanousis,
iremei de palin ou tin uf imon legomenin iremian,
stantos tou tahous kai labontos mian tina kai tin
autin agogin, ouden an imin diaferoi. shedon gar dilon
estin oti imeis legomen kinisin te kai iremian [kai] o
ekeinoi kinisin. Tauta men oun entauta ikanos, en
allois de epipleon te kai safesteron dioristai. I de'
tasis oti men out' epitasis out anesis esti pantelos
dulon, - tin men gar einai famen iremian fonis, tas d'
en tois emprosten euromen ousas kiniseis tinas, - oti
de kai ton loipon, tis barytitos kai tis oxititos,
eteron estin i tasis peirateon katanoisai. Oti men oun
iremein sumbainei ti foni kai eis baritita kai eis
oxitita afikomeni, dilon ek ton emprosten' oti de kai
tis taseos iremias tinos tetheisis ouden mallon
ekeinon ekatera tauton tasis estin, ek ton
ruthisomenon este faneron, Dei di katamanthanein oti
to en estanai tin fonin to menein epi mias taseos
esti. Sumbisetai d' auti touto, ean t' epi baruteros
ean t' ep' oxititos istitai. Ei d' i men tasis en
amfoterois uparxei - kai gar epi ton bareon kai epi
ton oxeon to istasthai tin fonin anagkaion in - , i d'
oxitis midepote ti barutiti suniparxei mud' i barutis
oxititi, dilon os eteron estin ekaterou touton i tasis
os [miden] koinon gignomenon en amfoterois. Oti men
oun pente taut' estin allilon etera, tasis te kai
oxitis kai barutis pros de toutos anesis te kai
epitasis, shedon dilon ek ton eirimenon.
Touton d' onton gnorimon ehomenon an eii dielthen peri
tis tou bareos te kai oxeos diastaseos, poteron
apeiros ef ekatera estin i peperasmeni. Oti men oun
eis ge tin fonin tithemeni ouk estin apeiros, ou
halepon sunidein, apasis gar fonis organikis te kai
anthtopikis arismenos esti tis topos on dexerhetai
melodousa o te megistos kai o elahistos. oute gar epi
to mega dunataii foni eis aeiron auxein tin tou bareos
te kai oxeos diastasin out epi to mikron sunagein, all
istatai pote ef ekatera. Dioristeon oun ekateron auton
pros duo poioumenous tin anaforan, pros te to
ftheggomenon kai to krinon' touta d' estin i te foni
kai i akoi. O gar adunatousin outai i men poiein i e
krinein, tout' exotheteon tis te hrisimon kai dinatis
en foni genesthai diastaseos. Epi men oun mikron ama
pos eikasin i te foni kai i isthisis exadinatin' oute
gar i foni dieseos tis elahistois ellaton eti diastima
dunatai diasafein oud i akoi diaisthanesthai oste kai
xinienai ti meros esti dieseos eit allou tinos ton
gnorimon diastimaton. Epi de to mega tah' an doxeien
uperteinein i akoi tin fonin ou mentoi ge pollo tina.
All' oun eit ep amfotera dei tauton lambanein peras
tis diastaseos, eis te tin fonin kai tin akoin
blepontas, eit epi men to elahiston tauton epi de to
megiston eteron' estai ti megiston kai elahiston
megethos tis diastaseos itoi koinon tou fthengomenou
kai tou krinontos i idion ekaterou. Oti men oun eis te
tin fonin kai tin akoin tetheisa i tou bareos te kai
oxeos diastasisn ouk eis apeiron ef ekatera
kinithisetai, shedon dilon. ei d auti kath' autin
noitheii i tou melous sustasis, tin auxisin eis
apeiron gignesthai symbisetai tax' an allos eii peri
touton logos, ouk anagkaios eis to paron, dioper en
tois epeita put episkepsasthai peirateon. Toutou d'
ontos' gnorimou lekteon peri ftoggou ti pot esti.
Suntomos men oun eipein fonis ptosis epi mian tasin o
ftoggos esti' tote gar fainetai fthoggos einai
toioutos oios eis melos tattesthai irmosmenon, < otan
i foni fani> estanai epi mias taseos. O men oun
fthoggos toioutos estin' diastima d' esto to upo duo
fthoggon orismenon mi tin autin tasin ehonton. Fainete
gar, os tupo eipein, diafora tis einai taseon to
diastima kai topos dektikos fthoggon oxiteran men tis
baruteras tonorizouson to diastima taseon, baruteron
de tis oxiteras' diafora de esti taseon to mallon i
itton tetasthai. Peri men oun diastimatos outos an tis
aforiseie' to de sustima suntheton ti noiteon ek
pleionon i enos diastimaton. Dei d' akaston touton eu
pos eklambanein peirastai ton akouonta mu paratirounta
ton apodidomenon logon ekastou auton eit estin akridis
eitai tupodesteros, all auton symprothumoumenon
katanoisai kai tote oiomenon ikanos eiristhai pros to
katamathein, otan embibasai oios te genitai o logos
eis to sunienai to legomenon. Halepon gar uper panton
men isos ton en arhi logon anepilipton te kai
diikribomenin ermineian ehonta rithinai, ouh ikasta de
peri trion touton, fthoggo te ka diastimatos kai
systimatos.
Megjegyzesek:
Emlitettuk Aristoxenos elodeit, elsokent a sorbol
Lasost emeljuk ki (548 korul i.e.)Hite szerint a
phtongusnak kiterjedese van. Ugyanigy Epigonos (6.sz.
i.e.) Pythagoras Samosrol, (nem tevesztendo ossze az
iskolaalapitoval), (572 korul i.e.) Hippasos az (5. sz
kezdeterol i.e.) Negy fem diszkosza egyenlo atmeroju,
de kulonbozo vastagsagu, igy a 4:3 aranyu 'sillava', a
3:2 'oxeia', a 2:1 'di okto' hangolassal. Kiserletet
Platon a Phedonban emliti. Lambrokles (5. sz. kezdete
i.e. Simos (5. sz. i.e) Meglehet, hogy a 35 huros
simikoin nevu hangszer az o alkotasa, melyet
Polydeukes emlit, ez valoszinuleg egy psaltirion,
ahogy Reinach es Sachs veli. Ha ez igaz, nem kizart,
hogy egy hangszer segedeszkoz volt a teoria
tanitasaban, velhetoleg a legkisebb diasztema
lepesekben hangolva, melyek kozosek a harmoniakban. Ha
a 35 hur a tonus 1/3 reszevel hangolt, akkor a dia
pason es dia tessaron a kiterjedes, (O+T). Eratokles
(5. sz. i.e.), rola meg kulon ertekezunk. Pluthagoras
Zakintosrol (5. sz. kozepe i.e.)a Tripoda epitoje, ez
harom gitar egy tengely korul forgatva, hogy a zenesz
gond nelkul atjarhasson a dor a lyd es a frig skala
kozt. Damon (430 korul i. e.), akit Platon csodalattal
emlit. Philolaos ( 47O korul i.e.), megprobalta
felderiteni a diasztemak kozti torvenyt, mindaddig
csak a 'sillaba' (T), a 'di oxeia' (t) es a 'dia pason' (O)
volt a vizsgalodas targya. Philolaos a tonust (t) ugy
hatarozza meg, mint a 'sillaba' es a 'di oxeia'
kulonbseget (T-P) 9:8 arnyban ('tonos epogdoos').
'Diesis'-nek hivja a 'sillaba'-bol ket epogdous tonussal
megroviditett hangkozt (T-2t). A diesist Boethius
256:243 aranyban kalkulalta. Mas kis
diasztemakat is kigondolt:
'apotomi' (a) = tonus-diesis a=t-d
'komma' (k)= apotomi-diesis k=a-d=(t-d)-d=t-2d
'diashisma' =Th = diesis:2 th=d/2
'shisma' (s) = komma:2 s=k/2
Architas (4oo-35o kozt i.e.) Aginor Mitilenebol,(350
i.e), Herakleides Pontusbol ( 4. sz. i.e) Stratonikos
(4. sz. ie.)Neki tulajdonitjak a diagramma bevezeteset
a tanitasban, ez egy szisztema mely magaba fogalalta az
osszes harmonia skalat es azok kombinacioit(Athinaios,
A koltokrol II). A diagrammarol Bacheios:" to shima
epipedon eis o pan genos melodite. Diagrammati de
hrometha ta ti akoi dusplita pro oftalmon tous
manthanousi fainitai". A diagramma ezek szerint egy
egyenes, melyrol minden genos lejatszhato. A
diagrammat arra hasznaljak, hogy ami fullel nehezen
eszlelheto, azt a szemmnek lathatova tegye.(E.T.M.
62). Kleoneides: shuma epipedon tas to meloodoumenon
periehon dunameis.
Aristoxenos hevesen biralja a diagramma hasznalatat,
mint a zenei valosagot nem tukrozo, hamis modszert.
Sajnos nem tudjuk elkepzelni a kozeget, ahol
eloadasait tartotta, a sokszor talan csak egy
pillantasal, kezmozdulattal, hanglejtessel kisert
gondolatmenet mogottes tartalmat hallgatoi minden
bizonnyal tudtak, ereztek. Es bar nem suket fuleknek
beszelt, nem lehetett konnyu a dolga. Igy csillapitja
izgaga, furge eszjarasu gorogjeit: Itt majd szepen
kell kerni a hallagatot, hogy fogadja el ezen
meghatarozasokat megelolegezve a bizalmat, mellozve e
pillanatban a szorszalhasogato es minden reszletet
taglalo vizsgalodast,arra keretik, hogy segitse,
keszseges rokonszenvvel a tema kifejteset. Mert nem
konnyu minden igenyt kielegito fogalmakat alkotni.
Cserebe a turelemert, megmutatkozik egy csodalatos
rend a zeneben.
Eztán meg kell mutatnunk a genosok* különbségét , a
szerint, hogy mozognak a mozgó hangok, 'kinoumeoi
ftongoi'*, megmutatva a helyet, ahol "élnek", a 'topos'-t.
mindmáig ezt a témá't teljesen mellőzték , így ezzel
foglalkozva,kötelességűnk , hogy az alapoktol
induljunk el, mivel nem létezik semmilyen előzmény.
Mindezek után először az 'asyntheton diastema'-ról'*, a
nem összetett hangközökről kell beszélnűnk, aztán a szintetikusokról . A 'synthetikus diastema'-nál*,- melyek
skálák -,szűkségszerű, hogy tegyűnk néhány észrevételt ,
az asyntetikus diasztémák szerkezetéről is. A
teoretikusok nem érzeték szűkségét ezzel foglalkozni .
Eratokles* egyedűl csupán arra szorítkozik, hogy két
melodikus mozgást említsen, elindulva a 'dia
tessaron'-tól*, felfele illetve lefele, nem tisztázva
azt sem, hogy ez az indulás lehetséges minden
diasztémáról, és nem hivatkozik semmilyen
törvényszerűségre. Nem tisztazták a diasztémák , azt ugyanis, hogy létezik-e egy szilárd
alap, mely megmutatja az összetötelét minden
diasztémának, és helyzetét a többiekkel, valamint,
hogy mindez milyen körűlmények köt jön létre...
Minderről sem bizonyítva sem bizonyiték nélkűl nem
tesznek említést. Következesképp, annak ellenére, hogy
egy csodálatos rend létezik a dallam szekezeteben, a
zene arra a rossz sorsra itéltett, azok hibájábol, akik
ezen kérdésekbe kontárkodtak. Semmi sem hasonló ahhoz
a tökéletes rendhez, amit a hallás érzék nyújt.
Minderről megbizonyosodunk ezen értekezés során. Most
azonban a zene egyéb részeiről kell szólnunk.
Miután kiderűl, hogy mi módon viszonyulnak egymáshoz
az aszintetikus diasztémák, szólnunk kell elöjáróban
ezen systemákról, mint ahogy a tökéletes systemáról*,
megmutatva hogy hány van belöle, aztán folytatva
megjelenitjűk nagyság szerint sorban,
megjelölve kűlönbözőségeit, nagyság, összetetel , forma szerint,
úgy hogy egy se maradjon ki.
Ezzel a terűlettel edddig meg senki sem foglalkozott.
Eratokles probálkozott, bizonyítás nélkul, hogy
megszámolja egy részét ezen fajoknak. De semmi
lényegest nem mondott, hanem mindenben célt tévesztet,
még az érzékek adta észrevételeket sem fogta fel
helyesen. Minden szisztéma, egy kivétellel, a
látókörűkön kívúl esett. Egyetlen nagyság
vizsgálatával probálkozott meg Eratoklesz -, a dia
pasonnal*,érzékszervek tanúsága nélkúl ,- bizonyítékot
adni a diasztémák számára és ismétlődésére. Nem
sikerúlt észrevennie, hogy egy ilyen módszer nem
ad egy hétfokú skálát, hanem a hét többszörösét,
kivéve, ha létezik még a dia pete* es a dia tessaron
séma*, csakugy mint a melodikus kapcsolódás törvénye .
Folytassuk a dolgozatot a következő fejezeteinek ismertetesével. Amikor valamely genos skáláit megszámoljuk hozzátéve még a változatokat , alfajokat,
össze kell vetnűnk a klímákat, megismételve a számbavételt . Ez a kutatás nem történt meg a a harmonikus teoretikusoknál , mivel nem tartották
fontosnak. Mert nem értették meg jól, pontosan mi is
ez a "mixis"*. Eztan a szót a phongusokra tereljűk,
mivel a diasztémák nem adnak lehetőséget a ftongusok
kellő megértéséhez.
Ezen felűl minden egyes szisztéma, ahogy a hangunk
valamely pontjára helyezzűk, melodizáljuk , ez az
elhelyezés nem hoz valamely változást ezen skálában, a
létrehozott dallam azonban ezen elhelyezés révén, nem
veszi magára a szokásos kűlönbséget,...
Szűgséges tehát, hogy az aki ezen tanulmányba fog,
foglalkozzon a hang szintre helyezéssel általában,
reszletekbe menően, amennyire csak célszeru. Más
szoval, a skálak természete kötelezőve teszi, hogy
megvizsgáljuk tulajdonsagaikat, a hang terjedelmét, a
tónusokat.
Nem szabad azok hibájába esni, akik a skálák
kialakításakor "súritettek" (katapyknosin), hogy a
ftongusokat kellőképp megértsék.
A "harmonikusok" kozul nemelyek tulzasba esve
megprobaltak egy suru skalat szerkeszteni (diagramma).
Ezek tehat a reszei a harmonia tudoamanyanak. A
kovetkezokben megelolegezunk egy rovid korulirast.
Az elso tehat az oszes problema kozul, mellyel
foglalkoznunk kell, hogy pontositsuk a sokfele fajta
mozgast es azok kulonbseget...
Aristoxenos "poligrafoteros" volt, a zenen kivul irt
filozofiai, historikus es mas muveket. Sajnos
mindebbol keves maradt rank. Az okori szerzok kozul,
Pseudo-Plutarchos Peri Mousikis cimu muveben nagy
tisztelettel szol rola. A szinhaz Aristoxenos idejeben
"elbarbarosodott", " i pandimos mousiki proeliluthen
eis fthoran"(90,FHG 2,291 toredek). Athinaiostol
(14,31 632ab) tudjuk, hogy azon keves zeneertok, akik
meg ismertek a regi muveszetet, Aristoxenos korul
gyultek ossze, nosztalgiaval emlekezve a regi zene
szepsegere, siratvan romlasat.
A mai olvasot zavarba ejti Aristoxenos. Hol szinte
kovethetetlenul szikar, mashol meg szorszalhasogato
reszletezesbe feledkezik, ujra es ujra osszefoglal,
maniakusan hangsulyozva a modszert, amit ertekezese
kovet. Egy pelda erre,- most meg az ogorog szoveg
kiseret nelkul, erzekeltetve e jeles tarsasag
osszejoveteleinek hangulatat:" Meglehet, jobb volna
megelolegezni ezen ertekezes gondolatvezeteset. Igy,
tudvan az utat amit majd megteszunk, konnyebben
haladunk, ismerven minden alkalommal, mely ponton
vagyunk, nem esve aldozataul a tudatlansagunknak,
hamis kepet alkotva a temankrol. Mint ahogy
Arisztoteles szokta felemlegetni a tortenetet, mint
jartak Platon hallgatoi kozul a legtobben, mikor a
"peri tagathou" tanitast tartotta. Mert ugy jottek
ezen orakra a hallgatok, hogy azt remeltek, majd
nyernek valamit, emberi javakra gondolva, mint
gazdagsag, egeszseg, befolyas, es minden, altalaban a
szerencse kinalta kiveteles ajandekra. Amikor azonban
megbizonyosodtak rola, hogy a tanitas a matematikaval,
a geometriaval, asztrologiaval, az "eggyel mint
olyannal" foglalkozik mint valosagos "agathon"-nal, ez
ugy latom, nekik teljes parodoxonnak tunt. Mindezek
utan egyesek ocsaroltak a dolgot, masok rossz hiret
keltettek. Mi volt az oka mindennek? Az, hogy nem
ismertek az eloadas tartalmat, mint ahogy az
Erisztikusok, felreertettek az "agaton"-t ,(koznapi
jelentesetol megtevesztve ), es tatva maradt a szajuk.
En meg vagyok gyozodve arrol, hogy ha valaki
megelolegezte volna a tanitas temajat, az az
erdekteleneket arra kesztette volna, hogy menjenek el,
az erdeklodoket pedig, hogy johiszemuen maradjanak, es
oruljenek az eloadasnak. Ezert Arisztotelesz, mint O
maga mondta, elorebocsatotta mindazt, ami az
eloadasanak targya volt, a metodussal egyutt, melyet
kovetett. Ezert a legjobb nekunk is, mint azt az
elobbiekben mondottuk, hogy felvilagositsuk a
hallgatot. Mert gyakran tortennek effele tevedesek.
ogorog szoveg:
Eit apodoteon tas ton genon diaforas [autis] tas en
tois kinoumenois ton ftongon*, apodoteon de kai tous
topous en ois kinountai. touton d' oudeis peri oudenos
popot' eshisken ennoian oud intinoun, alla peri panton
ton eirimenon autois imin anagkaion ex arhis
pragmateuesthai,pareilifamen gar ouden peri auton
axiologon. Meta de touto peri diastimaton asintheton*
proton legteon, eita peri syntheton*. anagkaion de
aptomenois imin syntheton diastimaton ois ama kai
systimasin einai pos symbainei peri syntheseos ehein
ti legein tis ton asyntheton diastinaton. Peri is oi
plestoi ton armonikon* oud oti pragmateuteon ystondo'
dilon d' imin en tois embrosten gegonen. Oi de peri
Eratoklea* tosouton eirikasi monon oti apo tou dia
tettaron* ef ekatera diha sxizetai to melos, ouden out
ei apo pantos touto gignetai diarisandes oute dia tina
aitian eipontes oud yper ton allon diastimaton
episkepsamenoi tina pros allila suntithendai tropon,
kai poterpon pantos diastimatos pros pan orismenos tis
esti logos tis syntheseos kai pos men ex auton pos d'
ou gignetai sustimata i touto aoriston estin' peri gar
touton out apodeiktikos out' anapodeiktos op' oudenos
popt eiritai logos. Ousis de thaumastis tis taxeos
peri tin tou melous sustasin ataxia pleisti mousikis
up" enoion kategnostai dia tous metakeheirismenous tin
eirimenin pragmateian. Ouden de ton aisthiton tosautin
ehei taxin oude touautin. Este d' imin dilon touth
outos ehon, oan en auti genometha ti pragmateia, nin
de ta loipa ton meron lekteon. Apodeithenton gar
asuntheton diastimaton on tropon pros allila
suntithetai peri ton sistimaton ex auton sustimaton
lekteon peri te ton allon kai tou teleiou, ex ekeinon
apodeiknuntas posa esti kai poi' atta, tas te kata
megethos auton apodidintas diaforas kai ton megethon
ekastou tas te kata synthesin kai tas kata [to' shima
diaforas opos miden ton melodoumenon mite megethos
mite shima mite sunthesis [mite thesis] anapodektos i.
Toutoou de tou merous tis pragmateias allos men oudeis
popth' ipsando'Eatoklis d'epeheirisen anapodeiktos
axaritmein epi ti meros' oto d' ouden eiriken alla
panta pseudi kai ton phainomenon ti aisthisei
diimartike, tetheoroutai ot autin kath autin
exitazomen tin pragmateian tautin. Ton d' allon
katholoy men kathaper emprosthen eipomen oudeis iptai,
enos de sustimatos Eratoklis epeheirise kat' en genos
exarithmistai ta sximata tou dia pason* anapodeiktos
ti perifora ton diastimaton* deiknus, ou katamathon
oti mi proapodeihthendon ton te tou dia pente*
shimaton kai ton tou dia tessaron* pros de toutois kai
tis suntheseos auton tis pot' esti kath' in emmelos
suntuthentai pollaplasia ton epta sumbainein gignestai
deiknitai' etithemetha d' en tois emprosthen oti outos
hei, dioper tauta men afeistho, ta de loipa legestho
ton tis pragmateias meron. Exirithmimenon gar ton
systimaton (ton) kath' ekaston ton genon kata pasan
diaforan tin eirimenin mignimenon palin ton genon
tauto touto poiteon' pragmateuteon' oude gar autin tin
mixin* ti pot esti kakanemathikesan. Touton d'
ehomenon esti peri ftonggon eipein, epeidiper ouk
autarki ta diastimata pros tin ton ftongon diagnosin.
Epei de ton systimaton ekaston en topo tini tis fonis
tethen melodeitai kai, kath' auto diaforan oudemian
lambanontos autou, to gignomenon en auto melos ou tin
tuhousan lambanei diaforan alla shedon tin megistin,
anagkaion an eii to tin eirimenin metaheirizomeno
pragmateian peri tis fonis tonou katholou kai kata
meros eipein ef oson esti dikaion' esti d' epi
tosouton ef oson i ton sustimaton auton simainei
fusis. Peri de systimaton kai topon oikeiotitos kai
ton tonon lekteon ou pros tin katapuknosin* blepontas
kathaper oi armonikoi alla tin pros allila melodian
ton sustimaton ois epi tinon tonon keimenois
melodeisthae sumbainei pros allila. Peri touton de tou
merous epi braxi ton armonikon eniois symbebiken
eirikenai kata tuhin, oy peri toutou legousin alla
katapuknosai to diagramma*, katholou de oydeni shedon
en tois emprosthen faneron gegenitas touth imin' Esti
d' os eipein katholou to meros touto tis peri
metabolis pragmetais to sunteion eis tin peri melous
theorian.
[Az ujgorog szoveget kesobb csatolom, sietve elkuldve az ekezetes javitast, felven, nehogy mint tobb napi munkam, megint megegye a 'rosseb' :) egyenkent szemezgetven az betuket.]
Az tehát aki megpróbálkozik a dallam
magyarázatával,annak minden erejével elöször tisztáznia kell a hang egy meghatározott mozgását egy körűlhatárolt helyen. Mert nem létezik csupán egy módja ennek a mozgásnak, mivel ez a mozgás változik mikor beszélűnk es mikor énekelűnk . Természetesen ezen két esetben megjelenik a magas és a mély . A kűlönbség a magasság és a mélység közt arányos a nyílással ahonnan a hang jön. Következésképp nem ugyanaz a fajta mozgás megnyilvánulás a mély és a magas.
Mindeddig soha nem gondoskodtak ennek a tisztázásáról, mi a kűlönbség mindegyik esetben.
És természetesen mivel ez nem törtent meg, nagyon
nehéz a ftongus meghatározása .
Szűgségszerű azonban annak, aki meghatározza a ftongus
fogalmát, hogy ne járjon úgy, mint néhány Epigonos
követő, akik az hitték, hogy a ftogusnak szélessége
van, abbeli igyekezetűkben, hogy pontosan meghatározzák,
kiterjedést tulajdonítva neki. Ha ez a meghatározás (
ftongusnak) sikerűl , sok más probléma is a
következokben megoldódik.
Mindezek utan, szűkségszerű, hogy egy mélyebb
megértéssel ezen a ponton, tisztázzuk az 'anesis',
sűllyedés, az 'epitasis', az emelkedes, a 'barititos', a
mély es az 'oxitito' , magas, valamint a 'taseos',
megállási pont fogalmakat, és hogy mi a kélönbség
közték. Mert senki nem mondott erről semmit, sok
minden ezek közűl teljesen figyelmen kivűl esik, mások
összekevertek.
Mindezek utan szűkséges megvizsgálni a mély és a magas
mértékét, melyik ezek közűl növekszik, mely csökken
vég nélkél, vagy mikor nincs, es mi nincs, az esetben
mikor mindkettő történik.
[kinissis tis fonis, a hang mozgasa, a valtozas egyik
hellyrol a masikra kerules. Kata topon kisisis tis
fonis, a valtozas, a mozgasa a hangnak egy
meghatarozott helyen. Aristoxenos ket fajta mozgasat
kuloniti el a hangnak, a folyamatost, synehi, es a
diasztematikust. Az elsot a beszed mozgasanak, kinisi
tou logou, a masodikat melodikusnak nevezi. A synehis
tehat folyamatos, megszakitas enelkuli, mint a beszed
peldaul. A diasztema szeru mozgas, dallamos mozgas,
diasztemak szerint, a synehis, mint a beszed, nem
haszanal diasztemakat. A dallam elidoz egy-egy
ponton].
[baris, alacsony, ellenkezoje az oxis, A mely a hur
feszultseg csokkentesenek a kovetkezmenye.A magas,
oxis az epitasis, az emelkedes, a feszites
kovetkezmenye.}
[epitasis, a megfeszitese a hurnak, a mozgas, egy
alacsonyabb ftongusrol egy magasabbra. Az epitasis a
folyamatos mozgasa a hangnak egy melyebb helyrol,
topos, egy magasabbra. Aristoxenos azt mondja, hogy
sokan azonositjak hibasan az epitasist a magassaggal,
oxitata., es az anesist a melyseggel.]
[Photongos, hangzas, hang, A zeneben egy hangzas egy
meghatarozott magassagban, ember vagy hangszer altal
keltve. A ftongus egy hang esese, helyezkedese egy
pontra.]
[Lasos, Hermionbol, 548/544 korul szuletett, i.e.,
mint Souda iraja, az 58. Olympia idejen, Achaiaban.
Nagy formatumu alakja az ogorog zenenek, nagyhiru
szofista. Souda szerint az elso, aki konyvet irt a
zenerol, mely konyv elveszett, csak a tartalamjegyzeke
maradt fenn Martianus Capellanal. Simonides ellenfele,
Pindaros tanitoja. Ujito. Neki tulajdonitjak az
attikai dithirambost. Epigonos kovetoivel egyutt azt
hite, hogy a ftongusoknak kiterjedesuk van, platos,
melyet Aristoxenos mint hibas nezetet cafol.
Erdekeltek a kiserletek, igy Hippasossal
egyuttmukodott, neki tulajdonitjak a felfedezest, hogy
a rezges, donisis az oka a hang keletkezeseenek.
Kerulte a sygmat , mint zeneietlent:
Damatra melpo Koran te Klumenoi alogon,
Meliboan umnon anagneon
Aiolid ana barubromon armonian.]
[Epigonos, 6.sz. i.e., hires zenesz. Amrakiaban
szuletett, Sykionban elt. Az ujjaival pengetett,
pengeto , pliktron nelkul,neki es iskolajanak
tulajdnitjak a szolo gitar jatek bevezeteset, az aulos
mellozesevel. Kovetoi az epigonistak, a zenei
gyakorlaton tul erdeklodtek az elmelet irant is.
Aristoxeos elesen biralja a ftongusoknak kiterjedest
tuladonito elmelete miatt.]
Aristoxenos teoriajat a hallas erzetere alapozza, nem
erdeklik az elvont modellek, a matematika. Hevesen
biralja a zeneteoritikusokat, szemukre vetve, hogy nem
fogjak at a zene egeszet, csupan egyes
reszteruletekkel foglalkoztak, igy allaspontjuk,
kovetkezeteteseik nem csak hianyosak, hanem egyenesen
hamisak.
Fejtegetese szerint az ember hangja, phoni anthropiki,
es a hangszereke, phoni organiki, kinite kata topon,
egy teruleten mozog. Ite epitinete epi tou oxis,
emelkedik a magas fele,(epitasis), eite aniete epi to
bari, ereszkedik a mely fele (anesis), vagy megall egy
meghatarozott tonikus ponton (taseis). Az epitasi es
az anesi, a felszallas es a leszallas azonnali, mig a
hang megallasa egy meghatarozott idotintervallumra
korlatozodik. A ftongusok idotartamanak vizsgalataval
a ritmika tudomanya foglalkozik. A zeneben a hang
mozgasat zenei/dallam/diasztematikusnak nevezi -
ellentetben a beszedhanggal, mikor a hang ugy tunik,
nem all meg semmilyen ponton, hanem folyamatosan
mozog, kinisi phonis synehis/logiki, masszoval logodes
melos, a beszed, a szo dallama.
A phtongus egy pontra eso a hang. Hangzo
megtestesulese egy pontnak. Egy phtongus tehat egy
megallot tart mikor a dallamba kerul. A tonikus
tavolsag az egyik fogustol a masikig, a topos, a hely
ket ftongus kozt a diasztema.
Ogorog:
Proton men un apandon tin tis fonis kinisin* dioriteon
to mellonti pragmateuestai peri melous avtin tin kata
topon, ou gar eis tropos autois on tughanei'kinite men
gar kai dialegomenon imon kai melodounton tin
eirimenin kinisin, oxi gar kai bri dilon os en
amfoterois toutois enestin auti d' estin i kata topon
kath in oxi te kai baru gignetai - all' ou taouton
eidos tis kiniseos ekateras estin. epimelles d' oudeni
popote gegenite peri touton dioristai tis ekateras
auton i diafora kai touton mi dioristendos ou pani
radion eipein peri phtongon* ti pot estin. Anangeon de
ton boulomenon mi pashin oper Lasos* te kai ton
Epigoneion* tines epathon platos auton oithendes
ehein, eipein peri autou mikron akribesteron. toutou
gar dioristhendos peri polla ton epeita mallon estai
safos (legein). Anagaion d' eis tin touton xinesin
pros tois eirimenois peri t' aneseos kai epitaseos kai
barititos kai oxititos kai taseos eipen ti pot allilon
diaferousin. oudis gar ouden peri touton eiriken, alla
ta men auton olos oude nenotitai ta de synkehimenos.
Meta tauta te de peri tis bareos te kai oxeos
diastaseos lekteon poteron eis apeiron auxisin te kai
elattosin ehei i ou i pi men d ou. Touton de
dioristeon peri diastimatos katholou lekteon epeita
diereteon osahos dunate diereisthai, eita peri
systimatos' katholou de dielthonta lekteon eis osas
pefike temnesthai diireseis. Eita peri melous
upodiloteon kai tupoteon oian ehei fisin to kata
mousikin epeidi pleious eisi fisieis melous, mia d'
estti tis ek pason autou i tou irmosmenou kai
melodoumenou. dia tin epagogin de tin epi touto
gignomenin kaa ton horismon ton apo ton allon
anagkaion pos ton allon epafasthai fiseon.
Aforistendos de tou mousikou melous outos os endehetai
midepo ton kath ekasta tetheorimenon all' os en tupo
kai perigrafi, diereteon to katholou kai meristeon eis
osa fainetai geni diaireisthai. Meta touto de lekteon
peri te suneheias kai tou exis ti pot' estin en tois
sustimasi kai pos eggignomenon.
ujgorog (pontatlan!):
Ekeinos, loipon, pou prokeitai na diapragmateuti ta shetika me to melos, prepei na diapragmateuthi ta shetika me to melos, prepei os proti apo oles energeia na kathorisi ti orismenin kinisin tis fonis se prokathorismenon topon. Dioti den sumbainei na uparhi enas monon tropos autis tis kiniseos. Dioti metaballetai men i proanaferomeni kinisis kai allazei thesin kai otan emeis omiloume kai otan tragoudoume.. Kai bebaios kai stis duo periptoseis ginetai faneron kai to baru kai to oxi. U diakrisi auti metaxi tis barutitos kai tis oxititos parousiazetai analoga me to anoigma ap' opou erhetai i foni. Epomenos de ginetai to idio eidos kinisis gia tin ekdilosin tis barutitos i tis oxititos.
Den ehei deihthi pote mehri tora frontida gia ton kathorizmon tis diaforas tis kathe mias periptoseos. Kai bebaios, afou den epiteuxthike touto, den einai poli eukolon na oristhi ti akribos einai fthoggos.
Einai anagkaion omos, ekeinos pou epithumei na orisi ton fthongon, na min pathi auto pou epathan kai o Lasos kai merikoi apo tous Epigoneious, oi opioi enomisan oti o phtoggos ehei platos, epidiokontas na kathorisoun tin ennoian me megaliteran akribeian. An autos o orismos kathoristhi prosektika, polla apo ta problimata sti suneheia tha einai dunaton na epiluthoun me safineia.
Figyelmessseged jokor jott, hogy kicsit tompitsa mergem, vigasztalasul, mert reggel ota bajlodok a kovetkezo Arisztoxenos levellel, es egy hibas "Back" ekezetestol kitorolte.
Aristoxenos szerint a symposiont kisérő zene feladata, hogy tompítsa a bor erejéből fakadó hevületet és megőrizze a lelki egyensúlyt, azaz hogy a bor kiváltotta ütemtelenséget és tántorgást követően állítsa helyre a rendet és a helyes mértéket. Ez ad alkalmat a symposionokra elégiákra. Mindezek ellenére olybá tűnik, hogy itt már a zene katartikus hatását nem eredeti értelmében értik. A görög kultuszban általános elismertségnek örvend az az elképzelés, hogy minden rezdület a túlzásra törekszik és időről időre ki kell hogy süljön. Ez adja a nyitját sok szokás megértéséhez. A zene katartikus hatása abban áll, hogy azáltal előidézője ama kisülésnek, hogy a lelket gyorsan juttatja el a mámoros túlzás állapotába. Miképpen Aristotelés szerint a tragédia azáltal gyógyít ki a félelemből, levertségből és szánalomból, hogy a lélekben betegessé fokozódott affektusokat a cselekmény révén gyorsan tetőfokukra segíti, utána a lélek nagyobb mértékben mentesül azoktól. Ily módon a symposion esetében is a borivás és a zenehallgatás eredeti célja az, hogy a mámor tántorgását és fékevesztettségét a ritmus és a bor révén oly mértékűre fokozódjék, hogy a lélek utána kisültsége lévén már szabadnak érezze magát. Minden egyes orgiasztikus kultusznak az az értelme, hogy a kérdéses istenség vadságát béklyóitól megszabadítva egyszerre robbantsa ki, hogy az azt követően bennünket békén hagyjon és kegyes legyen hozzánk.
Ide tartoznak Archilochos gúnydalai is. A Démétér-kultuszban mindenkinek megvolt az a joga, hogy természetének minden irigységét, gonoszságát, gyűlölködését, gunyorosságát, valamint a tisztességtelen beszédre való hajlamát szavak révén a kisülésig fokozhassa. Itt azután minden kitörhetett az emberből, amit addig különben eltitkolt, az ünnepély mámora megengedte ezt és a kultusz egész ünnepélyessége lehetővé tette, hogy itt csak szavak formájában jusson el mindaz a kisülésig, ami egyébként akár tettlegességig is fajulhatott volna. (A régiek a szavakkal vívott párbajon kívül egyéb bajvívást nem ismertek.) Még maga Platón is azt a meghatározást találja tenni (a Törvényekben [935. sk.]), hogy a nyilvános harci játékok alkalmával jutalmakat és díjakat kellene kiosztani, s hogy ennek alkalmával minden polgárnak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy annak megfelelően nyilváníthassák ki egymásnak dicséretüket vagy rosszallásukat, hogy a másik miként vívta meg küzdelmét a harci emelvényen és az életben. Csak töltsék be az ötvenedik életévüket és mondhassanak magukénak egy nemes cselekedetet, s ezen legyen beszédük mentes a haragtól és szellemességtől ékes. Minden jambikus, komikus és lírikus szerzőnek azonban meg kellene tiltani, hogy haraggal vagy anélkül másokon mulasson. -- Látható, hogy Platón korában milyenek voltak az erkölcsök.
Kedves Petyus!
Ha a "repülő" szoban az ő hasznalom, az elfogadhato? Ha visszaigazolnad,idekopognad, hogy a forgalomban levo betutipusok kozul melyeket javasolnad, megkoszonnem. Meg egy ohaj-sohaj, szeretnenk,- ebben Musa is egyetert velem -, ha a lyra-muhely programjaban megemlithetnenk a neved, azok kozt kiemelve, akik aktivan tamogattak, segitettek a letrejottet. Szivem szerint en ugy neveznelek meg, mint a lyra-muhely magyar tagozatanak vezetojet,(a gorog tagozat az en lennek:), ha nincs ellenedre, es elvallalnad ezt a szerepet. Ne ijedj meg, ez nem jar mas terhes feladatokkal, csak annyival amit eddig is, es eztan is teszel a lyra-muhelyert, idod, kedved szerint.
[Kedves Barataim! Kerlek mondjatok meg, mely jelek alkalmasak innen a hosszu ekezetekre, mert kicsit elbizonytalanodtam.
"repülő ékezetes karakterek és Prószéky-kódolás használata! (repülő ékezetek: a'=á, e'=é, i'=í, o'=ó, o:=ö, o"=ő, u'=ú, u:=ü, u"=ű, Prószéky-kódok: a'=á, e1=é, i1=í, o1=ó, o2=ö, o3=ő, u1=ú, u2=ü, u3=ű)]
Hogy is mondtuk? A téma fölvázolása, kibontása , majd izekre szedése, ez az arisztoxenoszi módszer. A harmónia tudományát leválasztja a más zenei résztudományokról , a tónusokra es a szisztémákra koncentrálva. Megrója a régi
teoritikusokat, mivel csak az enharmóniát
tanulmányozták.
Kai toi ta diagrammata g'avton edilou tin pasan tis
melodias' taxin, en ois peri systimaton oktahordon*
enarmonion monon elegon' peri de ton allon megeton te
kai shimaton (ton) en auto te to genei touto kai tois
loipois oud' epeheirei oudeis kataamanthanin, all
apotemnomenoi tis olis melodias tou tritou merous en
ti [genos] megethos [de], to dia pason*, peri toutou
pasan pepoiintai pragmateian. oti d' oudena
pepragmateutai tropon oude peri auton touton on
immenoi tughanousi shedon en imin gegenitai faneron en
tois embrosthen ote epeskopoumen tas ton armonikon
doxas, ou min all' eti mallon nun este eusinopton
diexionton imon ta meri tis pragmateias osa esti kai
intina ekaston auton dunamin ehei' ton men gar olos
oud' immenous eurisomen autous ton d' ouh ikanos,
osth' ama touto te faneron estai kai ton tupon
kapipsometha tis pragmateias itis pot' estin.
A dallamok közűl kiválasztva azokat, melyek a
diapasonnal vannak összefűggésben, ennek szentelték minden figyelműket. Nem használtak semmiféle metodust, meg azon teruleten sem, mellyel foglalkoztak, ez nyilvanvaló számunkra, mint az az elözöekböl is látszik, ahol megemlitettűk a harmonikusokat.
Természetesen, most felvázoljuk a részeit a
tanulmányunknak, hány fejezete van , es mi a
jelentöségűk egyenként. Megbizonyosodunk majd róla,
hogy az elöttűnk járók kudarcot vallottak, sem
általaban, sem részleteiben nem adtak kielegitö
választ a zenetudományos kérdésekre.
újgörög (figyelj, a ford. csal!):
Auto to simperasma sinagetai apo to gegonos oti ta shetika dagrammata euriskontai ektos ton enarmoniaon sistimaton gia ta opoia monon endiaferontan, eno gia ta diatonika i ta hromatika kanis mehri tote den eihe dosi prosohin. Molonoti ta diagrammata auton efanerosan olin tin taxin tis melodias, omos mesa auti milousan monon gia enarmonia oktahorda sistimata.[Itt D.K.szarvashibat vet, az oktachordot eghorda szoval forditva! Spir. megj.] Os pros ta alla omos megethi kai ta shetika shimata, pou anikoun s' auto to idio genos, alla kai sta upoloipa, oute epiheirouse kaneis na ta meletisi.
Alla, afou apehorisan apo tin olin melodian tou tritou merous ena kapoio mikro tmima (genos, megethos), ekeino to shetiko me tin diapason, gi auto kai monon edeihnan en sineheia olin ton tin frontida.
Oti bebaia kammian methodon den hrisimopoiousan, oute kai gi auta akomi me ta opoia sunebainen va ehoun anasholisin, s' emas ehei gini shedon faneron apo osa exetethisan proigoumenos, otan episkopousame tis gnomes ton Armonikon. Alla bebaia tora tha kanome mia eusinopti parousiasi ton tmimaton tis pragmateias, posa diladi einai auta kai poia simasia ehei to kathena ap/ auta. Tha diapistosomen, loipon, oti oute se poius tomeis epetihan ikanopoitikin proodon.
[oktachord: szisztéma hat hanggal vagy húrral, skála öt hanggal. Aristoxenos elott 'armonianak' hivták.Aristoxenos után a fogalmat a dia pasonnal
helyettesitették. Az eptachord szisztémából az
octachordba való átmenet Nichomakhos (Egheir.5)
szerint Pythagoras érdeme, aki elsöként egészitette ki a nyolcadik húrral (ogdoon tina ftongon) a mesi es a
paramesi közt (la-si) kialakitva igy egy teljes
'armonia'-t két dizeutikus tetrachorddal:
mi-re-do-si-la-sol-fa-mi.]
[dia pason: a kifejezés az "i dia pason ton chordon
symfonian" frázisból ered, a 'simfonia' az elsö es az
utolsó hang közt az oktávban. Ezt tartották a
legtökéletesebb szimfoniának. (Symfoniák: dia pason,
dia tessaron, dia pende es ezek összétetelei,
többszörösei.)
Kudarcba fúlt a regiek minden probálkozása
Arisztoxenosz szerint, hogy a zenét pontosan leirják. Meg azon terűleteket is, melyeket ismerni véltek, minden modszer nélkűl vizsgálták, megmaradva a diapason körben, az enharmóniát véve csupán alapul, mellözve más genusokat. De kik voltak azok, akiket igy kurtán, furcsán elintéz? Megelölegezűnk egy hosszú névsort,az irásos emlékek szerint. Természetesen közűlűk nem mind megbizható zenetudós, de néha, ha akár csak pár szóval is, tanúskodnak a görög zenéröl. Es ha mar lendűletet vettűnk, nem állunk meg Arisztoxenosznál, felsoroljuk utodait is. A számunkra fontos neveket megcsillagozzuk.
Homeros
Thamiris
Fimios
Dimodokos
Olin
Zambolas
Jagnis
Eumolpos
Orpheus
Olympos
Musaios
Marsias
Lynos
Olympos
Tyrtaios
Terpandros
Klonas
Thalitas
Alkman
Archilochos
Pythagoras*
Epigonos*
Lasos*
Korinna
Ibikos
Sapho
Stisichoros
Sakadas
Polimnistos
Arion
Alkaios
Phrinichos
Bachilidis
Pindaros
Aischylos
Simonides
Praxila
Pratinas
Labroklis*
Anakreon
Simos*
Knisias
Phrynihos (komikos)
Agathon
Krexos
Philolaos*
Phrinis
Sophokles
Lambros
Diodoros
Pronomos
Melanippidis
Euripides
Eratokles*
Ion
Damon*
Pythagoras (Zakinthos)*
Lambrokles*
Telestis
Platon
Philolaos
Thimotheos
Arisztophanes
Damon
Aginor*
Aristoxenos*
Aristoteles
Kifisodoros
Hreacleides Pontikus*
Dorion?
Architas*
Eukleides*
Theophrasztos
Hibeh papirus*
Ktisibios
Philodimos*
Didimos*
Plutarchos
Thrasillos*
Ptolemaios*
Heliodoros
Nicomachos*
Kleonides*
Dionysios
Ifestion
Theon Smirneus*
Adrastos
Mesomides
Polydeukes
Ptoleaios*
Athinaios
Aristeides Quindilianus*
Pappos
Porphyrios
Sextus Empirikos*
Backheios*
Alypios*
Gaudentios*
Capella*
Boethius*
[A névsor nem teljes, es meg kell keresni a nevek pontos átiratát, ahogy az a magyar ókortudományban meghonosodott. Ez érvényes a szakkifejezesekre is.]
Mielött ujra Aristoxenos szöveg faggatásába fognánk, nem állhatunk ellen a kisértésnek, hogy megtudakoljuk, ki volt vegul is az ózene "fejedelme", mindenki által elismert, koronazatlan királya? A válasz kiábránditó:
szinte semmit sem tudunk eletéröl. Tarentumban
szűletett 376-375 korul i.e., a negyedik században. Szűlövárosában ekkor egy ragyogó elme kormanyozta népét, Archytas, a filozófus, politikus, matematikus, zenetudós bölcs. Aristoxenos apja, maga is muzsikus. Ifjú titánunk, nem tudni mikor, bekalandozta a
szárazföldi Görögorszögot, Megtelepedett egy idöre az arkadiai Mantineában, zenét tanult Lambrossal. Visszatérve Itáliába Xenofilosnal tanitványkodva mélyitette el zenei tudását, kesöbb a tanitványból a pythagorikus filozófus
barátja lett. Második utazása Korinthosba vezette egy kis idöre, itt ismerte meg a száműzott Dionysost, Syracusa turannosát.
Megtelepedve Athénben, kevéssel 330 utan i.e.,
beiratkozott Arisztotelész Lyceumába. 332-ben meghalt Arisztotelész. Arisztoxenosunk, mint a legélesebb elméjű tanitvány, ugy hitte,- és nem alaptalanúl -, neki jár a Lyceum vezetésének
tiszte, de nagy kiébránduléséra, az "isteni szavú"
Theophrasztosra esett a választás. Indulatos
természetéhez hiven, csúf szavakkal illetvén a
megboldogult Arisztotelészt, eltűnt a szinröl. Hova kerűlt, mit tett eztán, ismeretlen a sorsa.
Simeion de' ta gar diagrammata* abtois ton enarmonion
ekkitai monon systimaton, diatonon* d' i chromatikon*
oudeis popot eoraken.
Ez következik abból, hogy a diagrammák csak az
enharmonikus systémákkal foglalkoztak, nem véve
figyelembe a diatonikus es a chromatikus systémákat.
Ujgorog ford. (Lasd az 1. lev. figyelmeztetest!):
Auto to simperasma sinagetai apo to gegonos oti ta shetika diagrammata evriskonte ektos ton enarmonion sistimaton, gia ta opoia monon endiaferontan, eno gia ta diatonika i ta
hromatika kaneis mehri tote den eihe dosei prosohin.
[Diagramma: egy vázlat, vonalas ábra, amelyet arra
használtak, hogy a tanulók szemmel kövessék az akusztikus kűlönbségeket
a kűlönbözö nemekben.]
[diatonon: diatonikus genos, ahol a tónust és a féltónust használták . A 'diatonos' a 'dendono'
igéböl: feszitek. Két fajtája , a malakon és a syndonon.
A malakon d. 1/2 féltónus, 3/4 három diesis, 5/4 öt diesis.
A syndonon d.: 1/2, 12/12, 12/12.]
[chromatiko: a genos ahol használatos a másfél tónus. Igy a chromatikus tetrachord:féltónus, féltónus, másfél tónus, mi-fa- fa#-la, vagy mi-fa-solb-la.
Három szine, chroa, a chromatiko malako, az imiolio es a toniaio vagy syndono.
A malako az a tetrachord, ahol a pyknon kisebb mint a maradek tetrachord, egyenlö két
enharmonikus desissel, melyböl kivonunk 1/12 tónust.
Mivel az enharmonikus diesis 1/4 tónus (3/12), a
chromatikus pykno egyenlo 3 X 1/4=3/4, vagy
9/12-1/12=8/12.
Igy a malako chromatiko felirható igy
is: 4/12, 4/12, 22/12.
Az imioloinnál a pykno, az összege a két alsó kis
diasztemának, egy féltonus es egy enharmonikus diesis összege, tehát 1/2+1/4=3/4=9/12.
Masképp emeletes törtekbe törve: 4 1/2 törve 12, 4 1/2 törve 12, 21/12.
A syndononnal a pykno két féltonusból,imitonionból
áll(mi-fa-fa#), a maradék egy es fél tónus (fa#-la).
Más alakban: 1/2(6/12), 1/2 (6/12), 18/12.
Az aristoxenosi megközelitésben, a malako chromatikában a pykno két 'elahistes chromatikes diesis', tehát 4/12+4/12=8/12, es a maradék egy féltónus, imitonio háromszor véve, vagyis 1/2X3=3/2 vagy 18/12 hozzáadva
még egy chromatikus diesist(4/12), vagyis
18/12+4/12=22/12.
Az imiolio chromatiko az, ahol a pykno másfélszerese az enharmonikus pyknonnak (1/4+1/4=1/2=6/12.
Az enharmonikus pykno igy majd fél 3/12), tehát
6/12+3/12=9/12.
Igy a két elso diasztémája a chromatikus tetrachordnak, ha pyknonkent vesszuk,
Aristoxenos szerint 9/12 tónus.
A maradéka a tetrachordnak 21/12, összességében 4 1/2 törve 12-vel + 4 1/2 törve 12 +21/12.
Azt hiszem, hogy az "aranyzsinor", vagy szamarvezeto az esetemben egy Ozene fogalomtar. Emellett Kleonides lehetne a tanacsadonk, aki mint Aristoxenos leghusegesebb tanitvanya egy csodalatra melto es a tanulast szolgalo jegyzetet hagyott rank. Kleonides olvasasat mint egy elso es kozelito probalkozast, a fosodorban, az Okori zene rovatban elkezdem, ott ahol az Arisztoxenos elso "piszkozatat" befejeztem. Aztan mint Arisztoxenosz eseteben, ezt a nyomvonalat folytatva, de most mar a masodik fokozatban jobban letisztazva, megvaltva az 'ektelensegtol', 'felekesitve' egy kizarolag neki szant rovatba tesszuk. A kovetkezo lepes, ha a szovegunk mar elegge 'erett' es Petyus szigorubb tekintetet is allja,- ha o is ugy gondolja,- elkuldenenk Patyus Kabocas vendeghazaba, hogy ott szepuljon, gyarapodjon. Talan kicsit korulmenyesnek talaljatok ezt a tobbszori "szurest", olyan ez mint az aranymosas, a nagy folyo elenk hozza a mindennapok hordalekaval az aranyszemcseket, es ha turelmesek vagyunk meglathatjuk a vegen, de mar mint mives ekszert.
Becserkészem Árpádot, beültetem ebbe a kis szűk szobába. Élvezni fogja a dolgot. Csak aztán ki ne túrjon a helyemről!
Szpirosz! Remek ez az új topik. Ne vedd zokon, hogy azt hajtogatom: rendszerezz! Jó volna az elején megszabni a haladás útját (bocs: tanmenetét!), amihez, ha elvész az olvasó, kapaszkodóként visszanyúlhat.
Tus men un embrosten (immenous tis armonikis
pragmatias symbebiken os alitos) armonikous einai
bouleste monon, avtis gar tis armonias* iptondo monon,
ton d' alon genon* oudemian popot ennoian eihon.
A régiek, az elöttűnk járók , akik a harmónia tudományát művelték , csak az enharmoniaval
foglalkoztak, nem törödtek egyaltán a más genusokkal,
nemekkel.
[armonia : Aristoxenos idéjében a fogalom gyakran az
enharmonikus genost jelenti. Az enarmonikus genosban
használták az 1/4 tonust:
mi-mi*-fa-la
1/4 1/4 2t
A ditonus diastéma (fa-la) mint egyszerű diasztéma
értendö, nem szintetikus, nem ugras, nem diasztéma
tritis mint ahogy látszik. Mert semmilyen más hang nem
létezhet az enarmonikus genosban a triti (fa) es a
tetarti (la) közt a tetrachordban. A phtongusok
neve ugyanaz marad mint a diatonikus nemben,
összhangban a tetrachorddal: hypati, parhypati,
lychanos, mesi..]
[genos: a diasztémak rendje egy tetrachordban vagy egy
nagyobb systémában. Három faja, a diatonikus, a
chromatikus es az enharmonikus.]
újgörög fordítás:
Oi men, loipon, palaioterroi (pou sinebi na asholithoun pragmatika me tin Armonikin) ithelan na einai monon armoniki, dioti asholountan monon me autin tautin tin armonian, horis na endiaferontai katholou gia ta alla geni.
(Figyelem! Az újgörög fordítást: 'Aristoxenou Armonikon Stoiheion', dr. D. Koutroumbastól, Georgiadis Kiadó,1997., a szakmabeliek nem tekintik jónak, jobb híján idézzűk, felhíva az elövigyazatosságra.
Kulturális és Kommunikációs Központ, ParaRadio Budapest
danczics@hotmail.com
"Az antikvitás számára a zene ethos-t fejezett ki. Egy másik elképzelés szerint a Szférák harmóniáját jeleníti meg. Arisztoxenosz volt az első, aki a zenei hangokról mint zenei tért alkotó tényezőkről beszélt. Rameau ehhez egy további diskurzusmódot társított: 4) a zene mint fizikai jelenség, azaz mint az alkotó frekvenciák összessége. Ezt az elképzelést fejlesztette tovább Helmholtz érzékelésre alapozott zeneelmélete, amiben 5) a zenét mint az érzékelés sajátságaira alapozott gyakorlatot határozta meg. Feltűnő, hogy mind az öt diskurzusmódot áthatja a téri analógia: laikus és zeneértő berkekben is általános a zenei mozgás, zenei tér analógiája."
[Talan fol lehetne kerni az elkovetkezo lyra-muhelyben egy eloadas megtartasara Arisztoxenos es a zenei ter cimmel, vagy mas, ethos, szferak zeneje stb. temaban. S.]
Muzsika 2002. szeptember, 45. évfolyam, 9. szám, 47. oldal
Batta András:
Gőz és gőg nélkül
Péterfy Jenő zenekritikái
Összeállította, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Wilheim András
A német szövegeket fordította Grossmann-Vendrey Zsuzsa
Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2002
243 oldal, 1950 forint
"Mindnyájan, akik könyvtárakban régi újságcikkek tanulmányozására kényszerülünk, tudjuk, milyen sziszifuszi munka a nagy nehezen előhalászott, szakadásra mindig kész lap átnézése vagy a mikrofilm szemgyilkoló átpörgetése. Mennyivel kényelmesebb kézbe fogni egy könyvet, s milyen hasznos lenne, ha több ilyen tematikus gyűjtemény láthatna napvilágot, illetve ha a régi lapok repertóriuma fönt lenne a "hálón"!
Mindenesetre legalább Péterfy kritikái feltámadtak, s csak ámulunk és bámulunk: 126 írásában előttünk áll az első (?) igazán jelentős magyar zenekritikus, kritikusgenerációk Ábrahámja, Csáth Géza, Tóth Aladár, Kroó György elődje. Merthogy tudva-tudatlanul mindannyian az ő köpönyege alól bújtak elő. A szaktudás, az ihlet és megérzés, a személyes hang és az irodalmi rangú szövegírás alkot harmóniát (már) Péterfy kritikáiban is. Újra felfedeztük tehát a magyar zeneélet Eduard Hanslickját? Bár kritikai életműve jóval kisebb, a minőség alapján mégis igennel kell válaszolni. Csakhogy Péterfyből hiányzott a Hanslickra jellemző professzoros tudálékosság és elfogultság. No meg nem vitriollal, hanem tintával írt. Péterfy Arisztoxenosz késői tanítványa volt: arról számolt be, amit hallott, s nem arról, amit hallani akart."
Ha következetesen van valamilyen betű helyett másvalamilyen betű a szövegben, az nem gond, egyszerűen lecserélhető. Tehát a kalapos ékezet nem gond, azzal már tudok valamit kezdeni.
1.
A terep felderítése, a téveszmek leleplezése , aztan egy igazi szellemi "csata",a téma mesteri kibontása , ez
Aristoxenos stratégiaja, mint ahogy az Arisztotelész egyik
legzseniálisabb, de sokszor kiszámíthatatlanul indulatos tanítványahoz illik.
A 'Biblio proton', az
első könyvtekercse az 'Armonikon Stihionnak', az
'armoniki', a harmónia tudományának tartalmát vizsgálja, elválasztva a zenetudomány egyéb reszeitől. Első
helyre helyezi a sorban, mint a systémák es a tónusok tudományát. Korűlhatárolva a témát, kizár a
zenével összefűggő más tudomány teruleteket, azokat másfajta vizsgálódás körébe utalva.
Aristoxenos, úgy tűnik, vájtfűlű, a zenei kérdésekben jártas hallgatóság elött beszélt , a problémák sűrűjébe vágva.
Tus men un embrosten (immenous tis armonikis
pragmatias symbebiken os alitos) armonikous einai
bouleste monon, avtis gar tis armonias* iptondo monon,
ton d' alon genon* oudemian popot ennoian eihon.
[Kedves Musa es Barataim! Kiserletet teszek az ekezetek kitetelere, sajnos a hosszu betuket Pl. "Első" es "sűrűjébe" meg nem talalom. Kerlek, ahogy idotok engedi, javitsatok a szovegen,az eluteseken, altalam nem eszrevett hibakon, a stiluson. Ha megmutatnad masoknak, Arpadnak, es segitenenek, hozzaszolnanak, tanacsokat adva,kijavitva, az nagyon hasznos lenne.]
A cel Arisztotelesz legelesebb eszu tanitvanya, Liceum iskolajanak vezetesere legeselyesebb tudosa, Arisztoxenos - valoszinuleg hirtelen, erdes termeszete miatt azonban Theoprastosra (Isteni szavu) esett a valasztas -
irasainak, rankmaradt toredekeinek olvasasa, ertelmezese.
