ÁÍĹÓÉÓ
anesis - az animi igebol, tobbek kozt jelenti az ellazulast. A zeneben egy hur lazitasa, kovetkezeskep mozgas egy magasabb helrol egy alacsonyabbra. Gyakran talalkozunk afogalommal a gorog szovegekben nemcsak zenei ertelemmel, csakugy mint ellentettjevel 'epitasis".
Majd minden okori teoretikus ugyanugy ertelmezi. Aristox. Harm.I.10.MB:"i d' anesis ex oxiterou topou eisz bariteron", anesis a mozgas egy magas helrol egy alacsonyabbra. Aristeides MB II,8,R.PW.-I.6-7: "anesis men oun estin inika an apo oxiterou topou epi bariteron i foni hori", anesi az, mikor a hang halad egy magas helyrol egy alacsonyabbra. Bacheios Eis.,MB 12,C.v.J. 302:
"knisis melon apo tou oxiterou ftoggou epi to bariteron", dallam mozgas egy magas phtongusrol egy alacsonyabb fele.
Anonimus az anesis mellet hasznalja az analisis valtozatot Bell.30.21, 82,78. Vincent a 'Nocites'-ben az 'anaklisis' fordulatot valasztja.
Arisztoxenosz mondja, hogy sokan egybemossak az 'epitasis'-t a magassaggal, 'oxitita' es az anesist a melyseggel a hangnal, 'baritita'. Arm.I.10.MB.
ÁĚĹËŮÄÇÔĎÓ
ameloditos - nem enekelheto, valami ami dallamtalan, egy kis diasztema mely nem foghato dallamba. Aristoxenos (Arm.I,21,25-28MB):"imitonia, trita kai tetarta tou tonou mporoun na tragoudithoun, alla diasztima mikrotera ap' auta einai amelodita". Feltonous, harmad es negyed enekelheto, de ezeknel kisebb diasztema nem melodikous. Arisztoxenosz szerint ezen diasztemak nem hasznalhatok egy szisztemaban vagy egy sklaban. Arm.I,25,24-25 MB: "ameloditon gar legomen, o mi tattetai kath' eauto en sistimati" (amelodikusnak mondjuk [a diasztemat] mely nem helyezheto magatol egy szisztemaba). Lasd: dodekatomorion.
Ameloditos jelentette meg azt, ami/aki nem kerult enekbe, nem dicsoitett himnusszal, dallammal.
[A kovetkezo lepesben megprobalunk egy "szotart" szerkeszteni Arisztoxenos olvasasahoz. Elso korben az arisztoxenoszi szoveg kulcsszavait gyujtjuk egybe. Kesobb bovitjuk, "kulso" ertelmezesekkel, magyarazatokkal. Szogyujtemenyunk az ujgorog abecet koveti, sokszor megbocsathatatlan amator "atirasban". A vegleges, es a magyar mertekhez, szabalyokhoz igazitott jegyzek elkeszitesenel mindenkepp philologus, nyelvesz es mas, a temaban illetekes szakemberek tanacsat kell majd kernunk. A szocikkek elso sora csak gorog 'beallitassal' olvashato.]
ÁĂĎĂÇ
Agogi - a szo sokjelentesu a zeneben.
1.A phtongusok egymast koveto folyamatos sora. Kleoneides (Bevezetes a zenebe, 14. MB 22., C.v. Jan 207) mondja, hogy az agogi a dallam utja folyamatos phtongusokkal ("agogi men oun estin i dia ton exis ftoggon odos melous"). Arisztoxenos (I,29,32 MB) meg messzebre megy meghatarozasaban ahol minden folyamatos phtongoust kovet es megeloz egy egyszeru diasztema. (lasd: asinthetos, nem osszetett diasztema.)
Aristeidis Kointilianos (MB 19 es 29, R.P.Winnington-Ingram.16 es 29) harom fajta az agogi:(a) az egyenesvonalu, mely folyamatos sorban emelkedik; (b)a folyamatosan lefele halado; (c)a korkoros, mely emelkedik es esik folyamatosan. Azonban itt a felmenet sinimenon tetrachorddal, az ereszkedes diazeugmenonnal tortenik, de lehet ellenkezo is (periferis de i kata sinimmenon men epitinousa kata diezeugmenon de aniousa i enantios", 29. old.), igy metatropikus ("metaboliki").
egyenesvonalou (evtia):
la,ti,do,re,mi
lefele halado(anakamptousa):
mi,re,do,ti,la
Korkoros(perieres):
la,bti,do,re,mi|mi,re,do,#ti,la
sinimmenikus---|diazeugtikus tetrachord
Lasd meg: tetrachordon, diazeuxis. Anon. Bell. 86-87, 82-78, Gev., I,378.
2)Az agogi altalaban a haladas iranyat jelentette. Arisztox. (Arm.II,53,8.MB:"ekeinoi men gar oligorein fainontai tis tou melous agogis" ( azok a teoritikusok) latszik hogy elhanyagoljak a melodia folyamatossaganak kerdeset.)
3)Az agogi jelentette meg a sebesseget is, mint a tempo a mai zeneben (Aristox. I,12,29, II,34,15 MB.) Aristeides a ritmikus 'agogi'-t a gyors es a lassu idovel hozza osszefuggesbe ('Agogi esti hronon tahos i braditis", A zenerol, 42 MB, 39 R.P.W.-I.)
4)Modszer, stilus, Plut.,A zenerol (1141 C,29):"eis tin duthiramvikin agogin etastisas (o Lasos) tous ritmous..." ([ o Lasos] allaxe tous ritmous mesa sto dithirambiko igos...).
Lad. Lasos o Ermioneus.
A kerdesed telitalalat Petyus!
Aristoxenos a tonus fogalmat, csakugy mint a kesobbiek, tobb ertelemben hasznalja. A ket fo (van meg mas mellekjelentes is) de mas jelentesu fogalom:
1) az egesz hang, mely ket fel tonusbol all, melyenek kisebb reszei az harmad tonus, a negyed tonus. A tonus "elmeletileg" 12 reszre, moriara osztott.
2) skalak, Aristoxenosnal dia pason nagysagu eidosok, dor, phryg, lyd stb. Kesobb oszetettebb, bonyolultabb skala rendszerek, tonusok/troposok/harmoniak. Sajnos sok az atfedes az okori zenei fogalmak kozt, igy tartalmukat a szovegkornyezetbol kell kikovetkeztetni. Aristoxenos a dia pason nagysagu skalak emlitesenel nem fogalmaz vilagosan, megemliti az elodok kovetkezetlen szohasznalatat, a kerdesben valo tudatlansagat, majd maga folvazol hat eidost. A kutatok tanacstalanok, nem tudjak mire velni mi vezette Aristoxenost elgondolasaban, milyen gyakorlati, elmeleti szukseg kesztette e rendszerezesben. A kovetkezo "korben" ujra megvizsgaljuk ezt a pontot. Egyertelmu valaszt nem lelunk, de a kesobbi teoretikusok tonus/tropus teoriajat osszevetve az arisztokszenoszival, tisztabban latunk.
Petyus mester, varom tovabbi kerdeseidet, mivel a tema kidolgozasaban, finomitasaban, a hangsulyos pontok megjelolesevel segitsegunkre lesznek.
-A terep felderítése
-A téveszmek leleplezése
-A téma kibontása
-A harmónia tudományának tartalma
-A szisztémák es a tónusok tudománya
-A "régiek" biralata
-A hang "mozgasa"
-A phtongus meghatarozasa
-Anesis, epitasis,barititis,oxititos,tasis.
-Empirikusok es matematikusok
-Az ember hangja (phoni anthropiki)
-A hangszer hangja (Phoni organiki).
-Logodes es zenei dallam.
-Kata topon es 'synehis' mozgas, (kinisis)
-Ptosis.
-A phtongus.
-A diasztema.
-A genosok.
-A 'kinoumeoi ftongoi'.
-A'topos'.
-Az'asyntheton diastema.
-Eratokles.
-A systema.
-A tökéletes systema
-A"mixis".
-A phtongusok.
-Katapyknosin.
-Diagramma.
-A szimfoniak.
-Tonus, feltonus,negyed, harmad.
-Dia tessaron.
-Allo hangok.
-Mozgo hangok.
-Diatonika, enharmonika, chromatika.
-Lychanos es parhypate topos.
-Pyknon.
-A 'suneheias' és az'akolouthias'.
-A tónusnak,mint oktáv,diapason fajta,(eidos).
-A "parasimantiki".
-'Melopoian'.
-'Dianoia' 'akoi', 'mnimi'.
-Az auloshoz.
-A parasimantiki.
-Lipsis i dia simfonias.
-A'synafi' es diazeugtikus kapcsolás.
-A terep felderítése
-A téveszmek leleplezése
-A téma kibontása
-A harmónia tudományának tartalma
-A szisztémák es a tónusok tudománya
-A "régiek" biralata
Megrója a régi teoritikusokat, mivel csak az enharmóniát tanulmányozták.
A dallamok közűl kiválasztva azokat, melyek a
diapasonnal vannak összefűggésben, ennek szentelték minden figyelműket. Nem használtak semmiféle metodust, meg azon teruleten sem, mellyel foglalkoztak.
...az elöttűnk járók kudarcot vallottak, sem
általaban, sem részleteiben nem adtak kielegitö
választ a zenetudományos kérdésekre. Az tehát aki megpróbálkozik a dallam magyarázatával,annak minden erejével elöször tisztáznia kell a hang egy meghatározott mozgását egy körűlhatárolt helyen. Mert nem létezik csupán egy módja ennek a mozgásnak, mivel ez a mozgás változik mikor beszélűnk es mikor énekelűnk . Természetesen ezen két esetben megjelenik a magas és a mély . A kűlönbség a magasság és a mélység közt arányos a nyílással ahonnan a hang jön. Következésképp nem ugyanaz a fajta mozgás megnyilvánulás a mély és a magas.
Mindeddig soha nem gondoskodtak ennek a tisztázásáról, mi a kűlönbség mindegyik esetben.
És természetesen mivel ez nem törtent meg, nagyon
nehéz a ftongus meghatározása . Szűgségszerű azonban annak, aki meghatározza a ftongus
fogalmát, hogy ne járjon úgy, mint néhány Epigonos követő, akik az hitték, hogy a ftogusnak szélessége van, abbeli igyekezetűkben, hogy pontosan meghatározzák, kiterjedést tulajdonítva neki. Ha ez a meghatározás ( ftongusnak) sikerűl , sok más probléma is a
következokben megoldódik.
Mindezek utan, szűkségszerű, hogy egy mélyebb
megértéssel ezen a ponton, tisztázzuk az 'anesis', sűllyedés, az 'epitasis', az emelkedes, a 'barititos', a mély es az 'oxitito' , magas, valamint a 'taseos',
megállási pont fogalmakat, és hogy mi a kélönbség
közték. Mert senki nem mondott erről semmit, sok
minden ezek közűl teljesen figyelmen kivűl esik, mások összekevertek.
Mindezek utan szűkséges megvizsgálni a mély és a magas mértékét, melyik ezek közűl növekszik, mely csökken
vég nélkél, vagy mikor nincs, es mi nincs, az esetben mikor mindkettő történik.
Arisztoxenosz teoriáját a hallás érzetére alapozza, nem érdeklik az elvont modellek, a matematika. Hevesen bírálja a zeneteoritikusokat, szeműkre vetve, hogy nem fogják át a zene egészét, csupán egyes részterületekkel foglalkoztak, így álláspontjuk, következetéteseik nem csak hiányosak, hanem egyenesen hamisak.
Fejtegetése szerint az ember hangja, 'phoni anthropiki', és a hangszereké, 'phoni organiki', "kinite kata topon", egy terűleten mozog. "Ite epitinete epi tou oxis", emelkedik a magas felé(epitasis), "eite aniete epi to bari", ereszkedik a mély felé (anesis), vagy megáll egy meghatározott tonikus ponton (taseis). Az 'epitasi' és az 'anes', a felszállás és a leszállás azonnali, míg a hang megállasa egy meghatarozott időtintervallumra korlátozodik.
A ftongusok időtartamának vizsgálatával a ritmika tudománya foglalkozik. A zenében a hang mozgását zenei/dallam/diasztematikusnak nevezi ellentétben a beszedhanggal, mikor a hang ugy tűnik, nem áll megsemmilyen ponton, hanem folyamatosan mozog, "kinisi phonis synehis/logiki", másszóval 'logodes melos', a beszéd, a szó dallama. A phtongus egy pontra eső hang. Hangzó megtestesűlése egy pontnak. Egy phtongus tehát egy megállot tart mikor a dallamba kerül. A tonikus távolság az egyik phtongustól a másikig, a topos, a hely két ftongus közt a diasztéma.
Eztán meg kell mutatnunk a genosok különbségét , a szerint, hogy mozognak a mozgó hangok,
'kinoumeoi ftongoi', megmutatva a helyet, ahol "élnek",a 'topos'-t. Mindmáig ezt a témát teljesen mellőzték,így ezzel foglalkozva,
kötelességűnk, hogy az alapoktol induljunk el, mivel nem létezik semmilyen előzmény.
Mindezek után először az 'asyntheton diastema'-ról', a nem összetett hangközökről kell beszélnűnk, aztán a szintetikusokról. A 'synthetikus diastema'-nál,- melyek
skálák -,szűkségszerű, hogy tegyűnk néhány észrevételt , az asyntetikus diasztémák szerkezetéről is. A teoretikusok nem érzeték szűkségét ezzel foglalkozni .
Eratokles egyedűl csupán arra szorítkozik, hogy két melodikus mozgást említsen, elindulva a 'dia
tessaron'-tól, felfele illetve lefele, nem tisztázva azt sem, hogy ez az indulás lehetséges minden diasztémáról, és nem hivatkozik semmilyen
törvényszerűségre.Nem tisztazták a diasztémáknál azt ugyanis, hogy létezik-e egy szilárd
alap, mely megmutatja az összetötelét minden
diasztémának, és helyzetét a többiekkel, valamint, hogy mindez milyen körűlmények köt jön létre... Minderről sem bizonyítva sem bizonyiték nélkűl nem tesznek említést. Következesképp, annak ellenére, hogy egy csodálatos rend létezik a dallam szekezeteben, a
zene a rossz sorsra itéltett, azok hibájábol, akik ezen kérdésekbe kontárkodtak. Semmi sem hasonló ahhoz a tökéletes rendhez, amit a hallás érzék nyújt. Minderről megbizonyosodunk ezen értekezés során.
Most azonban a zene egyéb részeiről kell szólnunk. Miután kiderűl, hogy mi módonviszonyulnak egymáshoz az aszintetikus diasztémák, szólnunk kell elöjáróban
ezen systemákról, mint ahogy a tökéletes systemáról, megmutatva hogy hány van belöle, aztán folytatva megjelenitjűk nagyság szerint sorban, megjelölve kűlönbözőségeit, nagyság, összetetel , forma szerint, úgy hogy egy se maradjon ki. Ezzel a terűlettel edddig meg senki sem foglalkozott. Eratokles probálkozott, bizonyítás nélkul, hogy megszámolja egy részét ezen fajoknak. De semmi lényegest nem mondott, hanem mindenben célt tévesztett, még az érzékek adta észrevételeket sem fogta fel helyesen. Minden szisztéma, egy kivétellel, a látókörűkön kívúl esett. Egyetlen nagyság vizsgálatával probálkozott meg Eratoklesz -,a dia pasonnal,érzékszervek tanúsága nélkúl ,- bizonyítékot adni a diasztémák számára és ismétlődésére. Nem sikerúlt észrevennie, hogy egy ilyen módszer nem ad egy hétfokú skálát, hanem a hét többszörösét, kivéve, ha létezik még a dia pente es a dia tessaron séma, csakugy mint a melodikus kapcsolódás törvénye.
Amikor valamely genos skáláit megszámoljuk hozzátéve még a változatokat ,alfajokat,
össze kell vetnűnk a klímákat, megismételve a számbavételt. Ez a kutatás nem történt meg a harmonikus teoretikusoknál , mivel nem tartották
fontosnak. Mert nem értették meg jól, pontosan mi is ez a "mixis". Eztan a szót a phongusokra tereljűk, mivel a diasztémák nem adnak lehetőséget a ftongusok kellő megértéséhez.
Ezen felűl minden egyes szisztéma, ahogy a hangunk valamely pontjára helyezzűk, melodizáljuk , ez az elhelyezés nem hoz valamely változást ezen skálában, a létrehozott dallam azonban ezen elhelyezés révén, nem veszi magára a szokásos kűlönbséget,...
Szűgséges tehát, hogy az aki ezen tanulmányba fog, foglalkozzon a hang szintre helyezéssel általában,reszletekbe menően, amennyire csak célszeru. Másszoval, a skálak természete kötelezőve teszi, hogy megvizsgáljuk tulajdonsagaikat, a hang terjedelmét, a
tónusokat.Nem szabad azok hibájába esni, akik a skálák kialakításakor "súritettek"(katapyknosin), hogy a ftongusokat kellőképp megértsék.
A "harmonikusok" közűl némelyek túlzásba esve
Megpróbáltak egy sűrű skálát szerkeszteni (diagramma). Ezek tehát a részei a harmónia tudományának. A következókben megelőlegezunk egy rövid körülírást. Az első tehát az öszes probléma közül, mellyel foglalkoznunk kell,hogy pontositsuk a sokféle fajta mozgást és azok kűlönbségét...
Kétféle mozgása a hangnak, a 'diastimatiki' es a 'sinehis', folyamatos. Az 'epitasis': 'sinehis' mozgás egy alacsonyabb helyről magasabbra. Az 'anesis': egy magasabbról alacsonyabbra.
Az 'oxitis' ( magas) az 'epitasis' következménye, a 'baritis' (mély) az 'anesis'-e. A 'tasis', a hang egy stabil helye. A 'fthoggos' a hang esése,('ptosis'), a megérkezése a egy pontra, 'tasis'-ra. A 'diastéma' a távolsag két 'fthongus' között.
A legkisebb szimfónia a dia tessáron. Az emberi hang két dia pason es egy dia pente magasságig ér. Hangszereknél, mint a parthenion aulos, vagy a hyperteleion aulosnál három oktáv és még tetrákis. Hasonlóan egy gyerek és egy felnőtt férfi hangja közti különbséghez. A tónus a két első symfónia különbsége. Melódiája lehetséges féltonussal,negyedtónussal és haramaddal,
'imisi','imitonio','triton','tritimorion',
'tetarton', 'tetartimorion'. Az ennél kisebb diasztémák nem énekelhetők. A legkisebb diasztéma az 'ellahiszton enarmonios diesis', a következő az 'elahiston chromatiko diesis', a törthangok közt a legnagyobb a félhang, 'imitonio'. Az első szimfónia négy hangból áll, erről kapta a nevét 'dia tessaron'. Hangközei sokféleképpen helyezhetők el. Az álló hangokból, és mozgó hangokból tevődik össze. A 'dia tessaron' elmondható még mint 'mesis', 'lichanos',
'parhypati' es 'hypati' sor. A genosokban kűlönböző a tetrachord belső rendje. Megkulönböztetett szerepe van a mozgó hangoknak. A mozgó hangok toposát vizsgálva, találkozunk lichanossal, mely egy tónusnyi, nem távolodik el a középtől, mesi, távolabbra. Miderről a következőkben lesz majd szó részletesebben. Mert természetesen létezik olyan zenszerzési technika, ahol a lychanos két tónusra húz el a középtől, és nem csak hogy nem szabad mellőznűnk, hanem becsűlnűnk kell, mint a legszebben hangzót, ellentétben a mai zenészek többségével. Ezek kizárják a ditonon lihanost,magasabbat használva. Mindennek oka, hogy céljuk a dallam megédesítése, ezért időznek sokat a chromatikus genosnál, és még akor is, mikor az enharmoikus genost közelítik,chromatikus felé húznak, a neki megfeleló hangzással. Föltételezzűk tehát, hogy a lychanos toposa, a parhypatis helye és nagysága az elahistis diesis. Mert az utolsó hang nincs közelebb soha a hypatihoz egy diesisnél, és nem távolodik el messzebbre egy fél tónusnál. A toposok természetesen nem esnek egybe, hanem csak az érintkezesi pontjaik,melyek határként használatosak. Mikor ugyanarra a pontra,tasis, érkezik a parhypati es a lychanos, az egyik az emelkedése soran, a másik a leszálláskor,a két topos érintkezik, a mély parhypatis, a magas lychanos. A dia tessáron két és fél tónus.
A pyknon két diasztémából áll, melyek összege kisebb mint a dia tessaronra kiegészített tetrachord maradék.
A pyknont a mélyebben állo ftongus felöl határoljuk be elöször. Ez a hely két diesisből, 'enharmonion elahiston'-bol' áll. Másodszor megadjuk a két chromatikus diesisből, 'hromatikon elahiston'-ból állót. Látjuk a két legmélyebb lihanost,melyek az enharmonikusból és a chromatikusból származnak. Meggyőződtunk arról, hogy az enharmonikus lychanos a mélyebb, aztán jön a chromatikus, a legmagasabb pedig, 'syndonotates', a diatonikus. Eztán vegyűnk egy harmadik pyknont hasonló ftongussal. Aztán egy negyediket egy tónussal egyenlőt. Az ötödik szisztéma egy fél és egy imiolion diasztéma. A hatodik egy fél és egy egész tónus. Felsoroltuk a lychanosokat, melyek behataroljak az eloszor emlitett ket pyknont. Az a lychanos, amely a harmadik pyknont hatarozza meg a chromatikus, es a chromát, a színt ahova tartozik 'imiolion'-nak hivjuk. A lychanos, mely a negyedik piknont adja chromatikus, ahova tartozik tonikus chromatikanak nevezzuk. Az ötödik szisztéma lychanosa, mely a legnagyobb pyknont határolja be, ahol a két diasztéma,hypate-parhyipate és parhypate-lychanos összege egyenlő a lychanos és mese közevel, a legmélyebb diatonikus. A hatodik szisztéma lychanosa, a legmagasabb, 'syntonotati' diatonos.
Tehát a legmélyebb chromatikus lychanos magasabb a legmélyebb enharmonikusnal egy hatod tónussal. A chromatikus diesis az enharmonikusnál egy dodekatimorionnal nagyobb. Az egyharmad, tritimorion diasztéma egy dodekatimorionnal nagyobb az egy negyed diasztémánál. A két chromatikus diesise az enharmonianak,a kétszeres,téhát egy hatod, 'ekton'(ektimorion). Ezen kis diasztémák azonban nem kerülhetnek önallóan egy skálába, mert nem melodizalhatók, a természetük 'ameloditó.' A legmélyebb diatonikus lychanos egy fél tónussal és dodekatimorionnal magasabb a legmélyebb chromatikusnál,tehát hét tizenketteddel. Az imiolion chroma lychanosáig egy fél tónus a távolság, az imioliontól az enharmonikusig egy diesis vezet, az enharmonikus lychanostól a legmélyebb chromatikusig
egy hatod tonus, ektimorion, a legmélyebb chromatikustol az imiolion diasztémáig egy dodekatimorion, a tónus tizenkettede. A tetartimorion három dodekatimorionból áll, így ,
lathato, hogy diasztemank a legmelyebb diatonikustol a legmelyebb chromatikus lychanosig terjedhet. A legmagasabb diatonikus lychanos,sindonotati,magasabb,mint a legmelyebb diatonikus egy diesissel. Látható minden lychanos helye. Minden lychanos alacsonyabban a chromatikusnal enharmonikus, minden mélyebben a diatonikusnál chromatikus,egészen a legmélyebb chromatikusig. Minden lychanos mélyebben a legmagasabb diatonikusnál diatonikus,egészen a legalacsonyabb diatonikusig. Elméletileg a lychanosok száma végtelen, mivel bárhol áll meg a hang a lychanos toposán belül,lychanos a karaktere. Nincs ür a terűletén, sem hely,amely nem fogad be lychanost. Ezért a téma, amiről beszélgetűnk nem kis jelentősegű. "Ost einai mi peri mikrou tin amfisbitisin."
Más zeneteoritikusok ( "harmonikusok"),csak a diasztémákkal foglalkoznak,hogy két tónusu-e a lychanos,vagy magasabb, vagy hogy enharmonikus. Mi belátjuk, hogy több lychanos van, hozzatéve hogy számuk elvileg végtelen [a gyakorlatban nem hallunk az 1/4 tónusnal kisebb hangközt].A parhypatinak két helye van, az egyik közös a diatonikus és a chromatikus skálában, míg a másik csak az enharmonikusban. A két nemben közös jelegű a parhypati. Enharmonikus téhát minden parhypati,mely alacsonyabb a mély chromatikusnál.
Chromatikus és diatonikus minden más parhypati egészen eddig a hatarig.
A 'suneheias' ,(folyamatosság?)és az'akolouthias'
(követes?) fogalmakat nem könnyű pontosan meghatározni, de meg kell kisérelnünk néhany ideiglenes magyarázatot adni. A suneheias természte hasonlit a szavaknak a betűkből való összetételéhez. Létezik a szavak rendje, természetes menete. Hasonló módon a hang és a melódia, a diasztémákat és a ftongusokat egy folyamatos sorba rendezi, egy természeti szabályt követve, így a dallamba egyetlen diasztéma sem kerülhet véletlenül. Ezt a folytonosságot a vizsgálatunk során nem a termeszetellenesen zsufolt diagrammával kell keresni, mint ahogy azzal a harmonikusok próbálkoztak, az egymást követő ftongusoknak a sorát ábrázolva, a legkisebb diasztémát véve, es azzal építkezve. Mert nem lehetséges az, hogy a hang nyolc egymást követő diesist tegyen a dallamba, a gyakorlatban nem megvalositható három diesis egymás utáni leéneklese. Ha két diesis fölé emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit amennyi kiegésziti a tetrachordot. Teljesen lehetetlenség kisérletezni, az elahiston diesisnél nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tonusnál kisebb diasztéma zeneietlen, 'ameloditos'. Ha a parhypatét es a lychanost a hang nem tudja melodizálni a közephez közeli phtongussal, akkor a közep a lychanos után található.
A 'suneheias' természete hasonlít a szavaknak a betűkből való összétetélehez. Nem lehetséges nyolc egymást követő diesis , nem megvalosítható három diesis egymás utáni leéneklése. Ha két diesis föle emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit, amennyi kiegésziti a tetrachordot. Az 'elahiston' (legkisebb) diesisnel nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tónusnal kisebb diasztéma ameloditos.
A tónusnak, mint oktáv, dia pason fajtának(eidos)leírásával Aristoxenos nem sokat bibelődik. Máshol kell keresnűnk a kérdésre feleletet. Felsorolja a "harmonikusok", az őt megelőző teoretikusok elnevezéseit,szeműkre vetve a rendszertelenséget. A "harmonikusok", mondja,
úgy vannak a kérdéssel, mint a városallámok a naptáraikkal, amikor Athénban az ötödik napot számolják, Korinthoszban a tizediket, máshol pedig a nyolcadikat. A hypodor, a myxolyd, a dór, a phryg, a lyd, a hyperphryg hangsorok elrendezve "harmonikusok" szerint: a legalacsonyabb a hypodor, egy fél tónussal magasabb a mixolid, egy fél tónussal a dór, egy tónusssal a phryg, egy tónussal a lyd. A phryg a dórtól tónus, a lyd a phrygtől három diesis távolságra van. Ugyanígy a mixolyd a lydtől.
Az ötodik része a harmónia tudományának a tónusok rendje. 1) 'peri phtogon' 2) 'peri diastimáton' 3)'peri systimáton' 4)'peri genon' 5) 'peri tónon' 6)'peri metabolon' 7)'peri melopoias'.
[Szélhámos, vagy tudatlan az, aki a zenei írásról elhiszi, vagy elhiteti, hogy általa megerthető a zene. Persze nem tudjuk, hogy Arisztoxenos korában milyen zenei írás volt ismeretes, a kesóbbiekben a "parasimantiki" valószínűleg sokat finomodott, fejlődött. A "kovetkezo tanevben" részletesen kifejtjuk, amit a zenei írásról tudunk, így közledve az ókori "partiturákhoz" talán megértjuk, milyen alapon értelmezik a kutatók őket, és "átirataik" mennyiben hitelesek és hol épűlnek hipotézisekre.]
A diasztémák mértéktelen "sűrítése" ('katapyknosin') haszontalan. Ez majd bebizonyosul a következőkben. Egyes dallamok
egyszerűek mások szövevényesebbek, beszélnunk kell még arról is hogy törtenik a dallamok áttranszponálása, hányféle lehet és mely diasztemákkal. Erről eddig senki nem szólt.
A harmónia tudományánál végűl kűlőn beszélűnk a dallamokról. [ez a rész sajnos elveszett.spir. megj.] Mivel ugyanazon phtongusokból változatos dallamok lehetnek, bár nem különboznek egymástól a hangok. Itt a kérdés, hogy használjuk a ftongusokat, ezt zeneszerzes tudománynak hivjuk ('melopoian').
A harmónia tudományát vizsgálva átvettűk annak különböző részeit, így a végére értűnk. nyilvanvaló, hogy a zene megértéséhez szűkséges aláhúzni a hallás és az értelem ('dianoiá) fontosságát. Ettől a két képességtől függ a zene ismerete, a hallástól és az emlékezéstől('akoi", 'mnimi').
Mert tudatositanunk kell, hogy ami a hanggal történik a jelenben, azt megjegyezzzűk mint múltat. Másképp nem lehet követni a zenei jelenségeket. A harmónia tudományának lényegét egyesek a zenei írásban ('parasimantikí) látják. Naluk minden dallam legfelsőbb formája a parasimantiki. Mások az auloshoz próbálják kötni a dallamot, vizsgálgatva miképp keletkezik , a hangszert istenítve. Mindez azonban teljes ostobaság. A parasimantiki nemhogy
a megkoronázása, kiteljesedése lenne a harmónia tudományának, hanem meg csak nem is része! Nem több mint a ritmus jegyzetek a metrika tudományában. Ha valóban a harmónia tudományának kiteljesedese lenne, akkor az aki le tudja írni az iambos metrumot, annak tudnia kéne automatikusan mit jelent. Ugyanez érvényes a dallamra is. Mert ha valaki leírja a phryg skálát, még nem jelenti azt, hogy szűkségszerűen tudja is a phryg dallamot. A parasimandiki csak
a diastémák nagyságát rögziti, így nem ad pontos leírást. Mert az aki lejegyzi jelekkel a diasztémákat, nem alkalmaz kűlön jeleket, hogy valójában mi is történik a dia tesszáronon belűl [lásd: mozgó hangok!], így nem érzékelhető a genosok közti különbség, az áttranszponálás, a kűlönböző alakzatok, sémák. Ugyanaz a jelrendszer használatos a hyperbolaieon tetrachordnál, mint a niténél, vagy a mesonnál és a hypatonnál. A jelek nem képesek megkűlönböztetni a minőségi változást, csupan csak egy meghatározott nagyságot. A diasztéma nagyságok egyszerü ismerete meg nem elegendő a tetrachordok liturgiájának megértéséhez, a ftongusok 'dynamis'-ának, a genosok kűlönbségének érzékeléséhez.
A "harmonikusok" mélységes mély tudatlanságban leledznek, és ha netán tudatosan hallgatják el az igazságot, annak érdekében,hogy megörvendeztessék a műkedvelőket, akkor viselkedésűkminősíthetetlen.
Mert így "kikepzik' a tudatlanokat, hogy bírái legyenek a tudósoknak, abbeli igyekezetűkben, hogy látványos sikert arassanak.
Szörnyű hiba ha valaki a harmónia tudományának törvényeit a hangszerekben megtestesűlve látja. A harmónia tudománya nem fűgg egyetlen hangszertől sem, reszeitől sem, az aulos lyukaitól sem. Lásd az ujjak "táncikáját", ahogy magasabb, alacsonyabb hangokat csalnak ki a hangszerből, szakadatlanul korrigálva, nem is beszélve más játékos fogásokról, a befuvásról, stb. Igy elmondható, hogy nincs lényeges kűlönbség a "rossz" és a "jó" aulos közt. [Aristoxenos itt nyilván túloz, de a hangszerek viszonylagos pontatlansága szigorú teoritikus szempontból igaz lehet. Aristoxenos kizárja a hangszereket a teoritikus tételek bizonyításánál. Csupán a hallásban, az értelemben, az emlékezetben bízik, erre alapoz, minden mást elvet. Nevetségesnek tartja a húrokkal, az aulossal "játszadozók" erőfesz'teseit a zenei törvenyek alátamasztására. Az effajta megközelitést meddőnek, félrevezetőnek,
haszontalannak, pontatlannak iteli meg. Kik ellen iranyul heves támadása, nem derűl ki világosan, mindenesetre a komédiaíróknak gyakran céltáblái a lyra kolloposait (hangoló csomóit) csűrő-csavaró "eszelosök", akik kisebbnél-kisebb hangközöket keresve hallgatják a "semmit".]Igy, felkészűlve hogy visszakanyarodjunk tanulmányunk soran a harmónia tudományának elemeihez (stoiheia), szükséges és nélkűlözhetetlen a következő szillogizmus. A fejtegetés nem sikerűlhet, ha nem létezik az alábbi három előfeltétel: -Elöször is a jelenségeket pontosan kell megfigyelni. -Másodszor tisztázni
kell hogy a jelenségek (phainomenon) közül melyeké az elsőség. -Harmadszor,
a következteteseinknek,és a véglegesen
leszűrt gondolatainknak szigorú, egymásba kapcsolodó logikája kell legyen.
Minden tudománynál, mely több problémából (theorimata) áll, a legjobb módszer, hogy megfelelő kiindulasi alapokat talaljunk(arhas),
melyekre építhetjük a következteteseinket.
Altalában figyelmesnek kell lennünk a legfőbb alapteleink tisztázásánál, nehogy elsodrodjunk a tudomány helyes útjáról, azt kezdve hinni, hogy a hang a levegő mozgása, vagy érdeklődésűnk hiányában, elgyengűlve, elhanyagoljunk kérdéseket, melyek valójában a harmónia tudományához tartoznak .
Három genosa van a dallamoknak: diatonikus, chromatikus es enharmonikus. Ezek kűlönbségére a a későbbiekben térűnk ki. Itt csak annyit kell megjegyeznűnk, hogy minden dallam ilyen, vagy ezek "vegyítese", a belölűk vett közös elemekből.
A diasztémákról szólva, vagy szimfonikusak, vagy diafonikusak. A diasztémákat még rendszerezzűk nagyságuk szerint is. A szimfóniák közűl a legkisebb a dia tesszáron, ezt követi a dia pente, majd a dia pason. Ha a dia pasonhoz hozzáveszűnk egy szimfóniát, újból szimfóniát kapunk. Ez nem áll a dia tesszáron és a dia pente esetében. Szimfóniakrol Arisztoxenosz ránkmaradt írása úgy szól, mint mindenki által ismert, ezért magyarazatra nem szoruló fogalmakról. Gyakran, közvetve, vagy közvetlen szól közönségéhez, belátásukra számítva,érvelésénél praktikus zenei ismereteikre, hangszeres, gyakorlati tudásukra apellál, mellyel beláthatják igazát, a "helyes" teoriát, ha elmeleti kérdésekben tévednek is. Ez úgy tűnik, nem ritka, mert hallgatóságát, szélesebb közönségét, az elötte járókat, többször is elmarasztalja, mivel gyakran meg kérdesfelvetésük sem helyes. Bar a szöveg nem párbeszédes, de kitünik belőle, ezen elöadasok elevenek voltak, meglehet közbeszólasokkal, ellenvélemenyekkel. Annyi mindenképp kitünik, hogy meg ha megszkítás nélkűli előadás is volt, amit kétlek, egész biztosan megelőzte és követte egy rendkivül élénk véleménycsere, a lejegyzett szöveg "feszültségei", "felpörgési", riposztjai erre utalnak.]
A tónus az a diasztéma, mely a dia tesszáron és a dia pente közt keletkezik. A dia tesszáron két és fél tónusból all. A dia pente három és félból.[dia pente - dia tesszáron = tónus].
A tónus részei a féltónus, másnéven 'imitóno', a tónus harmada mint a chromatikus diesis, és a tónus negyede a diesis enarmonion elahistos. Az utobbinál kisebb diasztéma nem hasznalható a dallamban. Meg kell itt említeni, hogy mindmáig sokan vádolták azzal,[Aristoxenost] tévedésben leledzve, hogy azt állítjuk, hogy a tónus felosztható három vagy négy dallamba illő részre.
Ez a félreértés azon alapszik, hogy vádlóink [Aristoxenos ellenfelei] nem fogták fel, hogy más dolog egy harmad részét venni a tónusnak, és más a "megzenesítése" dallamba fűzése a három részének. Mellesleg, egy szigorúan teoritikus szemszögből, minden diasztémánál létezhet még kisebb. A genosok különbözósége abban a tetrachordban látszik, mely a 'mese"-től (közép) a 'hypaté'-ig (alap) terjed, a tetrachord legmagasabb és legmélyebb pontja közt. Itt a szelső ftongusok a helyűkön "rögzítettek",
"mozdulatlan",(akiniti ftoggoi) állandó ftongusok, a köztesek elmozdulnak a két szél felé
[Tetrachord=hypate+parhypate+lychanos+mese]
Mivel a mozgó ftongusok egy meghatározott sávban mozoghatnak csak, pontositanunk kell határértékeiket, kijelölve mozgásterűket. A legmagasabb az a lychanos, amely egy tónus távolságra van a 'mesé-töl, ezzel a diatonikus genosban talalkozunk. A legmélyebb lychanos két tónus távolságra van a 'mesé-től, az enharmonikus genosnál találjuk meg.Mindebbol kikövetkeztethető,
hogy a lychanos 'topos', a hely ahol mozoghat a lychanos, egy tónus nagyságú. A parhypate es a hypate közt egy diasztéma nem lehet kisebb az enharmonikus diesisnél, mivel ez a legkisebb dallamba illő hangkoz.[Aristoxenos diesisnek nevezi a félhangnál kisebb hangközöket.] Meg kell értenűnk, hogy ez a diesis a kétszeresére nőhet, megtéve ezt az utat a lychanos eddig a pontig lefele menet, a parhypate pedig felfele menve,minden phtogus helyét meghatározzuk. Kitünik, hogy a parhypate topos nem nagyobb mint a legkisebb diesis.
Nemelyek kétkedve kérdik, hogy a nóta amely meghatározza az új diasztémát a mese es lychanos közt növekedhet, csökkenhet? Valóban a mese es a parhypate és a mese és hypate közt van diasztéma, mint ahogy minden "nem mozgó " állandó phtongus pár közt. Igy hát elfogadjuk, hogy a mese és lychanos közt diasztémák sokasága létezik? Nem lenne jobb, ha megváltoztatnánk a phtongusok nevét, csupán egynek hagyva meg a lychanos cimkét, a többit meg újra kereszteljük? Minderre a válasz,hogy értékelnűnk kell a phtongusokat
"működés" szerint, látjuk, hogy a niti es a mesi különbözik működésében a paranite és lychanostól, mint ahogy a paramesi a hypatetól, így minden párnak megvan a maga neve, mivel esetűnkben például a diasztéma amibe helyezzük a dia pente. [Ez a részlet magyarázatra szorul, megelőlegezve csak annyit, hogy a hypate, parhypate, lychanos, mese sor, mikor nagyobb szisztémákat építünk a tetrachordokból, helyére, szerepére utaló jelzőt, kiegészítést kap. Lásd pl. paranite (a niten túl)]. Ha megprobálnánk minden helyzetnek megfelelő elnevezéseket adni, melyek illenek a 'pykno' (a tetrachord alsó felén a két "sűrű diasztéma) minden növekedésehez és csökkenéshez, egy végtelen szótarat kapunk. A lychanos topos végtelenül osztható. Valóban, milyen genosok chromáinak kellene bizalmat szavazni? Nem vezettetnek hasonlo osztasú skálával mind, sem az enharmónia, sem a chromatika. Miért kellene kitüntetni a lychanos névvel csupan a kéttónusu lychanost, a kicsit magasabban fekvő ellenében? A kettő közül bármelyiket használjuk, az érzékeink, a hallásunk azonnal jelzi, hogy az enharmonikus genoshoz illenek.
Ha megpróbáljuk követni az egyenlőséget és az egyenlőtlenséget, elvész a lehetőség a hasonló és a kűlönböző érzékelésére. A 'pyknó' sűrűsödés nem helyezhető egy meghatározott nagysághoz, sem az enharmoniánál, sem a chromatikánál, mert egy bizonyos sávba illenek. Nyilvanvaló azonban, hogy határértékeik nincsenek összhangban azzal, mint ahogy az érzékeink felfogják. Az érzékelésnél az olyan fogalmak mint 'pykno' (a tetrachord két alsó, 'sűrű' pontja), a chromatika, az enarmonia, úgy jelennek meg, mint valami közösre, hasonlóra, karakterisztikusra való ráismerés, és nem mint diasztéma nagyság. Minden genos az érzéseinket meghatározott módon "mozgatja", ugyanakkor a genosok, megőrizve karakteruket, többféle skála osztást követhetnek a tetrachordjukban. Igy nyilvanvalóvá válik, hogy míg a nagyságok változnak, a genos megtartja jellegét.
A szélső, a tetrachord állandó, rögzített, nem mozgó phtongusai megtartják nevüket, a legmagasabb a mesi, a legalacsonyabb a hypate. A köztes phtongusoknak is megmarad az elnevezesük, a magasabb a lychanos, a mélyebb a parhypate. Az érzékek a mese es hypate közt a phtongusokat mindig lycchanos es parhypateként fogják föl. Ha azt követelnenk, hogy az egyenlő diasztémák ugyanazt a nevet kapják, vagy a hogy a kűlönbözőek másféléket, ez olybá tünne, mintha az érzeteinkkel viaskodnánk.
a "pykno' fogalmat használjuk mindazon esetben, mikor egy tetrachordnál, melynek két vége dia tessaron nagysagú hangközt zár le, a két alsó diasztéma "sűrűsödik", vagyis kisebb mint a tetrachord fennmaradó része. A tetrachord felosztásánál talalunk igen "jeles" diasztémákat, ismert nagyságokat a diasztéma családban.
Egyik figyelemre mélto ezek közűl az enharmonikus, ahol a 'pykno', a sűrűsödés egy imitónio,félhang, a maradék pedig ditónus,két egesz hangköz.A chromatikának három alfelosztása: a lagy chromatika,az imiolio (másfeles), valamint a tonikus chromatika.A lágy chromatika osztásánál a 'pykno' két chromatikus diesis (elahiston chromatikon dieseon), a maradék tetrachord két mértekkel mérhető : vagy az 'imitonió'-t, a féltónust vesszűk háromszor egy chromatikus diesissel kiegészítve, úgy hogy osztása három féltónusnyi legyen, kiegészűlve még az egész hang harmadával (triton tou tonou). Ez a legkisebb pykno a chromatikában, a lychanosa a legmélyebb.
a chromatikus imiolionál a pykno egy imiolio (egy és egy fél)az enharmoniához viszonyítva a pykno diesisei tűkrözödnek. A chromatikus imiolonnál a pykno nagyobb mint a lágynal, ezt könnyen megkülönböztetheti bárki [ barki? :) lám így gyotör minket galadul A.] mivel az első kisebb a tónusnál, az egészhangnal egy enharmonikus diesissel (1/3t), míg a másodiknál egy chromatikus diesissel (1/4t). A tonikus chromatikánál a pykno két féltónus, két imitónio nagyságú, a maradék egy triimitónio (egy egész és egy fél hangköz). Eddig a pontig az osztás és a két phtongus "mozgásban van", eztán azonban a parhypate rögzűl, mivel elért a mozgássávjának határpontjához. A lychanos egy enharmonikus diesisnyire mozdul el. Igy a lychanos es a hypate közt egy olyan diasztéma keletkezik, mely egyenlő a lychanos és a mese (közép) diasztémával, így a 'pykno' nem hasonlít az előzőekben említett felosztásra. Ekkor törtenik, jelenik meg,- ennel a tetrachord beosztasnál, a pyknon változásával,- a diatonikus genos.A diatonikában két osztásfajta van, a lágy és a syndono. A lágynal a diasztéma a hypate és parhypate közt fél hang, (imitonio), a parhypete és lychanos közt három enharmonikus diesis, a lychanos és a mese (közép) közt öt diesis.A syndono diatonikus osztásánál a hypate és a parhypate közt a diasztéma fél hang , a következő diasztemák mindegyike pedig egész hang (tónus. Lychanosaink száma tehát hat, egy enharmonikus, három chromatikus és kettő diatonikus, ahany tetrachord felosztás. A parhypatek száma kettővel kevesebb, tehát négy. A magyarazat erre, hogy az imitonikus parhypatét hasznájuk két diatonikus és a a tonikus chromatika esetében. A négy parhypate
esetében az enharmonikus elkűlönűl, csak névadóját ismeri, míg a többi három "közösködik" a diatonikában és a chromatikában. A tetrachord diasztémáknál a hypate és a parhypate köztiek egyenlóek, vagy kisebbek azoknál melyek a parhypate és a lychanos közt vannak, és sohasem nagyobbak. Az egyenlöségek egyfelől láthatók,
masfelöl kitűnik az enharmonikus és chromatikus osztásnál,hogy kisebbek a diatonikusnál.
A fentieket a chromatikánál értheti meg valaki, ha figyelembe veszi a pahypatet a lágy chromatikánál, a lychanost a tonikusnál. Az efféle pyknon osztásoktermészetesen"dallamosak", elfogadottak(emmeles). Az 'ekmeles' a nem melodikus akkor keletkezik, ha forditott sorrendet veszünk. Ilyen osztások harmónia
nélkűliségre vezetnek.(Anarmosti gar fainontai ai touautai diaireseis). Másfelöl a diasztéma a parhypate és a lychanos közt lehet egyenlő vagy egyenlőtlen, hasonlóan a lychanos és a mese koztiekhez. Egyenlő a magasabb diatonikusban, kisebb a többiekben, nagyobb amikor lychanosnak magasabbat használunk a diatonikus lychanosnál, a parhypatenál mélyebbeket, melyek ugyanazt a féltonust használjak.
Egészen eddig a pontig a tetrachordok két phtongusa, a pyknonban, mozgásban volt. Egyszer csak azonban akadályba utköznek, megállitja őket valami, és érzékszerveink azt súgjak, nagy es dönto változás következett be a genosok családjaban. A parhypati átérvén az egész rendelkezésére alló teret, megtorpan, a lychanos pedig csak egy enharmonikus diesisnyit lep előre. A pyknon "eltünt", tetrachordunk, mely eddig két kisebb, egy sűrűbb és egy nagyobb részre oszlott, most két egyenlő részre vágódik. Mint tudjuk, a szabály, a pyknonnak mindig kisebbnek kell lennie a maradéknál. Csodák csodája, ekkor jelenik meg a bűszke diatonikus genus, ez az ő háza tája, birodalma, ahová pyknon nem léphet.
A diatonikus genosban kétféle osztást ismerűnk, a lágy (malako) és a feszes (syndono) diatonikát.
A lágy diatonikánál a diasztéma hypaties parhypati
közt egy fél tonus (imitonio), a parhypate és lychanos diasztéma három enharmonikus diesis (enh.dies.=3/12 tonus), a lichanos es mesi távolság öt diesis. A feszes (syndono) diatonikus az, amikor a diasztéma a hyapte és a parhypate közt fél tónus, míg a maradék disztémák egy tónus nagyságúak. A lychanosok száma tehát hét: egy enharmonikus, három chromatikus és kettő diatonikus, természetesen követve ahány tetrachordunk, oszatasunk van a genosokban.
A parhypaték kettővel kevesebbek,tehát négy áll
rendelkezesunkre.Ennek oka, hogy a fél tónusu parhypatét mindkét diatonikus osztásban használjuk, csakúgy mint a tonikus chromatikában. A négy létező parhypate közűl az enharmonikus a az öt magat illető genoshoz tartozik, a három másik közösködik két genosban, a diatonikusban es a chromatikusban (+szin, chroma).
A tetrachord diasztémák közűl azok, melyek a hypate es a parhypate között vannak, egyenlőek, vagy kisebbek azoknál, mint amelyek a parhypati és a lychanos közt helyezkednek el, de sohasem nagyobbak. Az egyenlőség látható az enharmonikus és chromatikus osztásban , ami kisebb az megfigyelhető a diatonikusban. A chromatikából könnyen megértheti bárki mindezt, ha figyelembe veszi egyfelöl a lágy chromatikus parhypatet, másfelol a tonikus lichanost. Es természetesen a hasonló osztasok helyesek a dallamban (emmeles).
Nem helyes dallam, (ekmeles) akkor keletkezik, ha az ellenkező sorrendet választjuk, ha tehát valaki parhypaténak veszi az imitonikust (féltónus), lychanosnak meg az imiolikus (másfeles)chromatikát, vagy a parhypateja egyfelöl imiolikus chromatika, a lychanos pedig lágy chromatikus. Az effajta osztások harmoniátlanok. Másfelől a diasztéma parhypate és lychanos közt dallamosítható egyenlöen, vagy egyenlötlenűl is a lychanos és a mesi közt. Az egyenlöséget látjuk a feszes diatonikában, a kisebbedést az összes többi genosban. A nagyobbodást, mikor magasabb lychanost használunk a diatonikus lychanosnál, parhypatenak pedig valamely mélyebbet, ahol fél tónus található.
Az 'exis'-t a dallam természete felöl vizsgáljuk meg, nem úgy, mint azok, akik úgy veszik űldozobe a fogalmat, mint a diasztémák 'sűrítését' a diagrammán (katapyknosin), és így megtagadják alapjaiban a dallamvezetés (agogi) rendjét. Ez szembeötlő, ha a sűrűn egymás után sorakozó kis diasztémákat (diesis) vizsgáljuk, szem elött tartva, hogy senki sem képes elénekelni egymás utan sorban összefűzve ennyi kis hangközt pontosan,[ se füle se torka, sem esze nem segíti fölfogni, követni].
Nyilvánvaló,hogy a folyamatosság nem a kis hangközökkel,sem az egyenlöséggel,sem az egyenlötlenseggel (isa,anisa)írhato körűl,hanem csakis a természetes törvenyeket követve.
Természetesen nem könnyű megadni a pontos meghatározását a folyamatosságnak, a diasztémak kapcsolodását. Hogy mi a folyamatosság, az a még teljesen tapasztalatlan elött is világos lesz a következő érveléssel: az belátható, hogy a dallam szempontjából nincs diasztéma, mely végtelenűl osztható. Létezik egy felső határa, maximuma, a diasztémák számának, mely a dallamalkotas törvényeit tiszteletben tartja. Föltételezve azt, hogy a fenti állitásunk elfogadható, és valószinűleg nincs más választásunk, mint megengedni, szügségszerű a következtetés, hogy azok a phtongusok, melyek ily módon sorakoznak, egymás után állíthatók folyamatosan, egymást követően. Ezen kategoriaba tartoznak azok a phtongusok, melyek a regi idők óta használatosak, mint például a niti, a paraniti.
Tartozunk a következökben még azzal, hogy meghatározzuk a szűksegszerűségnek megfelelően a lehetséges diasztéma kapcsolatokat. Minden genosban, a mély és a magas fele haladva a dallammal, minden negyedik phtongus a sorban a dia tesszaron szimfóniát , minden ötödik a dia pentet kell hogy adja. Mindazon phtongusok, melyek nem felelnek meg ennek, 'dallamtalanok' ('ekmeles'). Mindazonáltal nem kell elhallgatnunk, hogy a fenti szabály nem abszolut érvényű a skálákon a diasztémák vezetésénél, a dallam szerkesztésénél. Lehetséges az az eset is, mikor egy skála ftongusai megfelelnek a fenti szimfóniáknak, nem mondanak ellent a szabálynak, a dallam megis 'ekmeles', nem megfelelő. Mégis, ha ez a szabály nem érvényesűl általánosságban, ebből az egészre nézve semmi haszon sem származik. Igy vegyuk ezt a szabályt mint alaptételt, mely ha nem létezik, a harmónia tönkremegy.
Masodik feltetel: Két bármilyen tetrachord, mely ugyanahhoz a skálához tartozik, egymáshoz kell hogy igazodjon. Szimfoniában kell lenniük egymással, minden phtongusuknál, vagy kell lennie köztük egy "áthidaló, harmadik tetrachordnak, melyhez ellenkező oldalról támaszkodhatnak, minden pontjukon szimfóniát alkotva vele. Ez azonban még önmagaban nem elégséges, hogy összetartsa a tetrachordokat egy skálában. Ki kell elégíteni még némely más feltételt is, melyek nelkűl ez a szabály haszontalanná válik. Amikor a diasztémák nagyságát tanulmányozzuk, fölfedezzük, hogy a szimfóniáknak nincs 'mozgó pontja", vagy ha van az nem érzékelhető, végeik rögzitettek. Ez sokkal kisebb mértékben áll a diafonikus phtongusokra, melyek egy 'toposon' belul elmozdulhatnak. Ezért az érzékelés sokkkal megbizhatóbb a szimfóniak esetében, mint a diafoniáknál. A következtétesünk tehát az, hogy a legpontosabb behatarolása a diafoniáknak a szimfóniakkal történhet. Ha tehát adott egy phtongus mint a kezdete egy skálának, és keressünk egy diafoniát a mély felé, mint a ditono (2 egesz hang), vagy bármely más nem szimfónikus phtongust, a szomfóniákkal lépegető metódussal ( lipsis i dia simfonias) találjuk meg. Az alap phtongusunktól a magas fele haladunk egy dia tesszaronnal, majd a megtalált pontról a mély felé visszalépünk egy dia pentét. Innen a magas felé megyünk egy dia tesszáronnal. Erről a helyről folytatva a mély felé fordulunk egy dia pentet. Innen a magas felé megyünk egy dia tesszáronnal. Erről a helyről folytatva a mély felé fordulunk egy dia pentet. Igy megleljűk a ditonust, mint diafoniat, a mely felöl talalhatő az alapul vett phtongustól. Ha pontosítani szeretnénk a ditonust az ellenkező oldalon, a lépcsőztetését ellenkező irányban kell indítani.
Ha elveszünk egy szimfónikus diasztémaból egy diafonikust, a "lépcsoztetes" (dia simfonias) módszerével, akkor a maradék diafonikus diasztéma a következőképpen ellenőrizhető: elvesszűk a ditonust a dia tesszaronból a szimfónikus diasztéma elején. Nyilvanvaló, hogy a phtongusok, melyek megadják a kűlönbséget, mely a ditonus es a dia tesszaron közti terjedelem, majd egymás után meglelhetők. Ha a legmagasabb phtongustól egy dia tesszaronnal a magas felé lépűnk, aztán innen a mély fele egy dia pendet, aztán megint a magasba dia tesszaront, ekkor megleljűk a legmagasabb phtongust, mely megadja a tavolságát a dia tesszaronnak a ditonustól.Láthato, ha egy szimfónikus diasztéma elejéből elveszünk egy diafonikusat a "lépcsoztetéssel", a maradék pontositható újra ezzel a módszerrel.
A "lépcsöztetés" módszerrel meggyözödhetünk róla, hogy a dia tesszáron két és fél tónus nagyságű, vagy masképp mérve öt féltónus (imitonio). Ha elvégeztűk ezen műveleteket, a hallásunkkal kell ellenőriznűnk a végeredményt. Másfelöl megbizonyosodhatunk arról, hogy a dia tesszaron és alkatrészei, melyek a lepcsöztetéssel jelennek meg, nem tudnak kiadni egy dia pasont összegül, látjuk, hogy a dia tesszaron nagyobb két tónusnal, és kisebb háromnal.
Ha a megszerkesztett szimfónia, mely a szelső ftongusai által behatárolt, nagyobb a dia tesszaronnál,de kisebb a dia pasonnál, az egyetlen szimfonikus nagyság, mely köztűk talalható, csak a dia pason lehet.
Az egymást követő tetrachordok vagy 'synafi' vagy diazeugtikus kapcsolásuak. Az elsőnél a végek átfedéssel, a másodiknal egy kapcsoló egeszhanggal illeszkednek. Egy sor phtongusnál minden negyedik tetrachordot alkot sinafikusan minden ötödik dia pente szimfoniát diazeugtikusan, igy mivel az egymás után következő phtongusoknak meg kell felelnie a fenti feltételeknek, az egymást követő tetrachordokra is kötelező érvennyel bír a szabály. De eppen most, valaki a hallgatosagból kifejezi a kétséget az egymás utaniságról, a folyamatosságról (exis). Mit jelent általánosságban az exis? Másodszor, mely a kettő közűl az érvényes, a sinehis vagy a diazeugtikus, létezhet még más is rajtuk kívűl? Harmadszor, lehetséges, hogy mindkettő ugyanaz? Ezekre a kérdésekre a következő válaszokat adtuk: Sinehes skálák általaban azok, melyek határpontjai (oria) vagy egymást követők vagy egybeesnek. A skála menetben két változat létezik, mikor az egyik magasabb ( ekkor a mélyebb határpontja a magasabb skálának közös a mélyebb skala magasabb határpontjával), a másik az, mikor a mélyebb phtongusa a magasabb skálanak, a következo foka a mélyebb skála határpontjának. Az egymást követő tetrachordoknak közös a jellege a formája is. A skálák elkűlönűlnek fajok szerint, ezek tetrachordjai fajon belűl hasonlóak. Ez úgy lehetséges, hogy egy tónus közvetít. A következtetés, hogy két hasonló tetrachord egymást követő, ha egy tónus segíti öket, vagy a határpontjaik egybeesnek. Az egymást követő tetrachordok szűkségszerűen csak sinimenikusak vagy diazeugmenikusak lehetnek.
Két tetetrachord 'diadohiká' egymást követő, ha egy tónus választja el őket egymástól, vagy a végpontjaik átfedéssel egybeesnek. Igy a diazeutikus tetrachordok synimmenikusak, vagy diazeugtikusak. Az egymást kovető tetrachordok nem lehetnek kűlönböző minőségűek.
'Asynteton' nem öszetett az a diasztéma, amely két egymást diadohikusan kovető phtongusból áll. Ugyanis ha a phtongusok diadohikusak, nincs "hiány". Ha nincs "hézag" nem lehetséges, hogy valami közbeékelődjön. Ha nem lehetséges, hogy közbeékelődjön egy phtongus, nem létezik semmi, ami kiválthatná a szétválasztást vagy az összeillesztést.
Minden összetétel kűlönböző részekből áll, melyek újra oszthatók. A fenti meghatározás gyakran tárgya az elbizonytalanodásnak, a diasztémák karakterének megkérdojelezésének.
Mert megelepődve kérdik : hogy lehet a ditono aszintetikus, nem öszettett, mikor lehetséges tónusokra, egész hangokra osztása? Vagy megint csak, hogy lehet a tónus a szintetikus, mikor fél tónusokra vágható? Ugyanez a kérdés megismétlődhet az imtonioval, a féltonussal.
A tudatanság, melyet a kerdezők elárulnak, azt mutatja, hogy nem értették meg a tényeket és nincs erejuk ahhoz, hogy megértsenek néhany kérdést a diasztéma nagyságokkal kapcsolatban. Némely diasztémak nagyság szerint egyszerre lehetnek összetettek es egyszerűek. Az aszintetikusság úgy tisztázható, mily szerepet játszanak a phtongusok, és nem a nagyságuk szerint. A ditono diasztéma peldául, mikor a mese, a közep es a lychanos által meghatározott,egyszerű, aszinetikus. Azonban szintetikus, összetett mikor a mese es a parhypate adja meg. Azt mondhatjuk, hogy az egyszerű (aploun), a nem összetett, az aszintetikus nem függ a diasztéma nagyságától, hanem a phtongusok szerepetól, helyetol.
A genosok átmeneteinél, áttranszponálásánál, csak a dia tesszaron részek mozognak, míg a kapcsoló diazeutikus rész valtozatlan, mozdulatlan marad. Valamennyi harmonikus skála amely több tetrachordbol áll, diazeutikus vagy synafikus. A diazeutikus kategória a dia tesszaron egyszerű részeivel 'dolgozik', szükségszerűen a változas csakis a dia tesszaron részeken törtenik. A diazeuxis egy kűlőn sajátos tónussal is rendelkezik. Ha tehát bebizonyul, hogy ennek a sajátos elemnek , a tónusnak nincs változása a genos átmeneteknél, váltásoknál, akkor nem marad más, mint elismerni, hogy a változas csak a dia tesszáron részeket érinti. A legmélyebb es legmagasabb ftongus amely a diazeutikus tónust határolja, a kapcsolódás helye [?] itt áll meg a legmélyebb tetrachord. a diazeutikus ftongus tehát mozdulatan marad a genosok valtozasanál.
Minden genosban annyi az egyszerű, nem összetett (apla) diasztéma, mint ahány a dia pentében. Minden genos skálája, mindazok fényében, mit eddig felsoroltunk, synafikusan (kezdet=vég), vagy diazeutikusan, (kezdet és vég közt egy egész hang) tetrachord kapcsolatból áll. megmutatkozott, hogy a synafi a dia tesszaron részeiből all, a diazeuxis pedig egy sajatos diasztéma, tónus, egész hang hozzáadás. ezzel a hozzátétellel, tónussal, a dia tesszarron kiegészűl dia pentére. nyilvanvalóvá válik, hogy egy genos skálája, felvéve valamely színt, nem tevődik össze több egyszerű, nem összetett (apla) diasztémaból, mint amiből a dia pente áll. tehát minden genosban az egyszerű, nem összetett diasztémák száma maximum annyi, mint a dia pente.
Némelyek szokás szerint zaklatottak lesznek a problématól: miért lehetséges több nem öszetett (asyntheta) diasztémát venni? megkérdik, miért nem mutatjuk ki megszorítások nélkül, hogy minden genos annyi egyszerű diasztémából áll, ahányat a dia pente tartalmaz? nekik azt a feleletet adjuk, hogy némely alkalommal a genosok közűl valamelyek kevesebb egyszerű diasztémából állnak, sohasem többől azonban, mint amennyi a dia penteben található. Ez okból kimutatjuk, hogy nem lehetséges több egyszerű diasztéma a genosokban, csak amennyit a dia pente megenged. Néha azonban nemely genosok kevesebbet tartalmaznak, ezt a továbbiakban megmutatjuk.
Egy pyknon diasztéma (a tetrachord két alsó kis sűrű hangköze) nem illeszthető a dallamba egy masik pyknont követve, sem részben, sem egészben. Ugyanis ekkor az törtenik, hogy sem a következő négy phtonus nem alkot dia tesszaron szimfóniát, sem az öt phtongus dia pendet. Az ily módon kiválasztott phtongusok nem adnak melodikus sort, dallamtalanok (ekmeleis). Azok közűl a phtongusok közül, melyek körülveszik a ditonont (két egész hang), a mélyebb a pyknon magasabbjának, a magasabb a pyknon mélyebbjének felel meg.
Szűkségszerű hogy a pyknon összekötések, melyek dia tesszaron szimfóniakká egészitik ki, ditonussal kötődjenek. Miután ez kényszerű, a pyknon és a ditonon egymást váltják. Nyilvanvaló, hogy azok a phtongusok, melyek körülveszik a pyknont, a mélyebb a pyknon magasabbja, magasabb a pyknon mélyebbje. A phtongusok, melyek követik a tónust a pyknon mélyebbjei, mert a tónus (egész hang) a tetrachordok közti diazeugtikus kapcsolat.
Nyilvanvaló, hogy a phtongusok, melyek a tónust határolják, egy pyknon mélyebb hangjai. Két ditónus, két egész hang terjedelmű diasztéma nem követheti egymást. Mert ha ez megtörténik, a magasabb ditónust követne egy pyknon a mély oldal felöl, mert a pyknon legmagasabb hangja a legalacsonyabb tónus, mely határolja a ditonust.
Az enharmonikus es a chromatikus skáláknál két tónus egymás után helyzése nem megengedett. Tételezzűnk fel azonban egy ilyen menetu "skálát. Szükségszerűen a phtongus amely határolja a tónust a magas felől, egy dia tesszaron szimfóniat kell hogy alkosson a rákovetkező negyedikkel, dia pendet az ötödikkel. Ha ez nem törtenik meg ezen föltételezett skálaban, akkor a hangsorunk zeneietlen. Ez a szimfóniakra való kiegészülés példánkban nem történhet meg, nyilvanvalóan. Mert ha enharmonikus a skála, a lychanos, mely a negyedik a hangok sorában, négy tónus távolságra kerűl. ha a chromatikus skála, akár lágy (malako)akár másfeles (imiolios), a lychanos a dia pendetől egy nagy hangköz távolságra esik. ha tonikus, a lychanos szimfóniát alkot a dia pentevel. ez azonban meg nem elégséges, hogy kielégitse a harmónia törvényt, mely megköveteli, hogy a negyedik phtongus dia tesszaronra, az ötodik dia pendere érkezzen. ez a két feltétel itt nem érvényesűl. világos, hogy a phtongus, mely határos a hozzávett tónussal a magas fele, zeneietlen (ekmelis). folytatva, ha a második tónus a mel'y fele helyeződik, akkor a tonikus diasztéma a diatonikus genosba fut. következesképp kiderül, hogy az enharmonikus és a chromatikus genosban nem fér meg két egymást követő tónus.
A terep felderítése, a téveszmek leleplezése , aztan egy igazi szellemi "csata",a téma mesteri kibontása , ez
Aristoxenos stratégiaja, mint ahogy az Arisztotelész egyik
legzseniálisabb, de sokszor kiszámíthatatlanul indulatos tanítványahoz illik.
A 'Biblio proton', az
első könyvtekercse az 'Armonikon Stihionnak', az
'armoniki', a harmónia tudományának tartalmát vizsgálja, elválasztva a zenetudomány egyéb reszeitől. Első
helyre helyezi a sorban, mint a systémák es a tónusok tudományát. Korűlhatárolva a témát, kizár a
zenével összefűggő más tudomány teruleteket, azokat másfajta vizsgálódás körébe utalva.
Aristoxenos, úgy tűnik, vájtfűlű, a zenei kérdésekben jártas hallgatóság elött beszélt , a problémák sűrűjébe vágva. A régiek, az elöttűnk járók , akik a harmónia tudományát művelték , csak az enharmoniaval
foglalkoztak, nem törödtek egyaltán a más genusokkal,
nemekkel.
Ez következik abból, hogy a diagrammák csak az
enharmonikus systémákkal foglalkoztak, nem véve
figyelembe a diatonikus es a chromatikus systémákat.
A téma fölvázolása, kibontása , majd izekre szedése, ez az arisztoxenoszi módszer. A harmónia tudományát leválasztja a más zenei résztudományokról , a tónusokra es a szisztémákra koncentrálva. Megrója a régi
teoritikusokat, mivel csak az enharmóniát
tanulmányozták.
A dallamok közűl kiválasztva azokat, melyek a
diapasonnal vannak összefűggésben, ennek szentelték minden figyelműket. Nem használtak semmiféle metodust, meg azon teruleten sem, mellyel foglalkoztak, ez nyilvanvaló számunkra, mint az az elözöekböl is látszik, ahol megemlitettűk a harmonikusokat.
Természetesen, most felvázoljuk a részeit a
tanulmányunknak, hány fejezete van , es mi a
jelentöségűk egyenként. Megbizonyosodunk majd róla,
hogy az elöttűnk járók kudarcot vallottak, sem
általaban, sem részleteiben nem adtak kielegitö
választ a zenetudományos kérdésekre.
Az tehát aki megpróbálkozik a dallam
magyarázatával,annak minden erejével elöször tisztáznia kell a hang egy meghatározott mozgását egy körűlhatárolt helyen. Mert nem létezik csupán egy módja ennek a mozgásnak, mivel ez a mozgás változik mikor beszélűnk es mikor énekelűnk . Természetesen ezen két esetben megjelenik a magas és a mély . A kűlönbség a magasság és a mélység közt arányos a nyílással ahonnan a hang jön. Következésképp nem ugyanaz a fajta mozgás megnyilvánulás a mély és a magas.
Mindeddig soha nem gondoskodtak ennek a tisztázásáról, mi a kűlönbség mindegyik esetben.
És természetesen mivel ez nem törtent meg, nagyon
nehéz a ftongus meghatározása .
Szűgségszerű azonban annak, aki meghatározza a ftongus
fogalmát, hogy ne járjon úgy, mint néhány Epigonos
követő, akik az hitték, hogy a ftogusnak szélessége
van, abbeli igyekezetűkben, hogy pontosan meghatározzák,
kiterjedést tulajdonítva neki. Ha ez a meghatározás (
ftongusnak) sikerűl , sok más probléma is a
következokben megoldódik.
Mindezek utan, szűkségszerű, hogy egy mélyebb
megértéssel ezen a ponton, tisztázzuk az 'anesis',
sűllyedés, az 'epitasis', az emelkedes, a 'barititos', a
mély es az 'oxitito' , magas, valamint a 'taseos',
megállási pont fogalmakat, és hogy mi a kélönbség
közték. Mert senki nem mondott erről semmit, sok
minden ezek közűl teljesen figyelmen kivűl esik, mások
összekevertek.
Mindezek utan szűkséges megvizsgálni a mély és a magas
mértékét, melyik ezek közűl növekszik, mely csökken
vég nélkél, vagy mikor nincs, es mi nincs, az esetben
mikor mindkettő történik.
Aristoxenos teoriajat a hallas erzetere alapozza, nem
erdeklik az elvont modellek, a matematika. Hevesen
biralja a zeneteoritikusokat, szemukre vetve, hogy nem
fogjak at a zene egeszet, csupan egyes
reszteruletekkel foglalkoztak, igy allaspontjuk,
kovetkezeteteseik nem csak hianyosak, hanem egyenesen
hamisak.
Fejtegetese szerint az ember hangja, phoni anthropiki,
es a hangszereke, phoni organiki, kinite kata topon,
egy teruleten mozog. Ite epitinete epi tou oxis,
emelkedik a magas fele,(epitasis), eite aniete epi to
bari, ereszkedik a mely fele (anesis), vagy megall egy
meghatarozott tonikus ponton (taseis). Az epitasi es
az anesi, a felszallas es a leszallas azonnali, mig a
hang megallasa egy meghatarozott idotintervallumra
korlatozodik. A ftongusok idotartamanak vizsgalataval
a ritmika tudomanya foglalkozik. A zeneben a hang
mozgasat zenei/dallam/diasztematikusnak nevezi -
ellentetben a beszedhanggal, mikor a hang ugy tunik,
nem all meg semmilyen ponton, hanem folyamatosan
mozog, kinisi phonis synehis/logiki, masszoval logodes
melos, a beszed, a szo dallama.
A phtongus egy pontra eso a hang. Hangzo
megtestesulese egy pontnak. Egy phtongus tehat egy
megallot tart mikor a dallamba kerul. A tonikus
tavolsag az egyik fogustol a masikig, a topos, a hely
ket ftongus kozt a diasztema.
Eztán meg kell mutatnunk a genosok* különbségét , a
szerint, hogy mozognak a mozgó hangok, 'kinoumeoi
ftongoi'*, megmutatva a helyet, ahol "élnek", a 'topos'-t.
mindmáig ezt a témát teljesen mellőzték , így ezzel
foglalkozva,kötelességűnk , hogy az alapoktol
induljunk el, mivel nem létezik semmilyen előzmény.
Mindezek után először az 'asyntheton diastema'-ról'*, a
nem összetett hangközökről kell beszélnűnk, aztán a szintetikusokról . A 'synthetikus diastema'-nál*,- melyek
skálák -,szűkségszerű, hogy tegyűnk néhány észrevételt ,
az asyntetikus diasztémák szerkezetéről is. A
teoretikusok nem érzeték szűkségét ezzel foglalkozni .
Eratokles* egyedűl csupán arra szorítkozik, hogy két
melodikus mozgást említsen, elindulva a 'dia
tessaron'-tól*, felfele illetve lefele, nem tisztázva
azt sem, hogy ez az indulás lehetséges minden
diasztémáról, és nem hivatkozik semmilyen
törvényszerűségre. Nem tisztazták a diasztémák , azt ugyanis, hogy létezik-e egy szilárd
alap, mely megmutatja az összetötelét minden
diasztémának, és helyzetét a többiekkel, valamint,
hogy mindez milyen körűlmények köt jön létre...
Minderről sem bizonyítva sem bizonyiték nélkűl nem
tesznek említést. Következesképp, annak ellenére, hogy
egy csodálatos rend létezik a dallam szekezeteben, a
zene a rossz sorsra itéltett, azok hibájábol, akik
ezen kérdésekbe kontárkodtak. Semmi sem hasonló ahhoz
a tökéletes rendhez, amit a hallás érzék nyújt.
Minderről megbizonyosodunk ezen értekezés során. Most
azonban a zene egyéb részeiről kell szólnunk.
Miután kiderűl, hogy mi módon viszonyulnak egymáshoz
az aszintetikus diasztémák, szólnunk kell elöjáróban
ezen systemákról, mint ahogy a tökéletes systemáról*,
megmutatva hogy hány van belöle, aztán folytatva
megjelenitjűk nagyság szerint sorban,
megjelölve kűlönbözőségeit, nagyság, összetetel , forma szerint,
úgy hogy egy se maradjon ki.
Ezzel a terűlettel edddig meg senki sem foglalkozott.
Eratokles probálkozott, bizonyítás nélkul, hogy
megszámolja egy részét ezen fajoknak. De semmi
lényegest nem mondott, hanem mindenben célt tévesztett,
még az érzékek adta észrevételeket sem fogta fel
helyesen. Minden szisztéma, egy kivétellel, a
látókörűkön kívúl esett. Egyetlen nagyság
vizsgálatával probálkozott meg Eratoklesz -, a dia
pasonnal*,érzékszervek tanúsága nélkúl ,- bizonyítékot
adni a diasztémák számára és ismétlődésére. Nem
sikerúlt észrevennie, hogy egy ilyen módszer nem
ad egy hétfokú skálát, hanem a hét többszörösét,
kivéve, ha létezik még a dia pete* es a dia tessaron
séma*, csakugy mint a melodikus kapcsolódás törvénye .
Folytassuk a dolgozatot a következő fejezeteinek ismertetesével. Amikor valamely genos skáláit megszámoljuk hozzátéve még a változatokat , alfajokat,
össze kell vetnűnk a klímákat, megismételve a számbavételt . Ez a kutatás nem történt meg a harmonikus teoretikusoknál , mivel nem tartották
fontosnak. Mert nem értették meg jól, pontosan mi is
ez a "mixis"*. Eztan a szót a phongusokra tereljűk,
mivel a diasztémák nem adnak lehetőséget a ftongusok
kellő megértéséhez.
Ezen felűl minden egyes szisztéma, ahogy a hangunk
valamely pontjára helyezzűk, melodizáljuk , ez az
elhelyezés nem hoz valamely változást ezen skálában, a
létrehozott dallam azonban ezen elhelyezés révén, nem
veszi magára a szokásos kűlönbséget,...
Szűgséges tehát, hogy az aki ezen tanulmányba fog,
foglalkozzon a hang szintre helyezéssel általában,
reszletekbe menően, amennyire csak célszeru. Más
szoval, a skálak természete kötelezőve teszi, hogy
megvizsgáljuk tulajdonsagaikat, a hang terjedelmét, a
tónusokat.
Nem szabad azok hibájába esni, akik a skálák
kialakításakor "súritettek" (katapyknosin), hogy a
ftongusokat kellőképp megértsék.
A "harmonikusok" kozul nemelyek tulzasba esve
megprobaltak egy suru skalat szerkeszteni (diagramma).
Ezek tehat a reszei a harmonia tudoamanyanak. A
kovetkezokben megelolegezunk egy rovid korulirast.
Az elso tehat az oszes problema kozul, mellyel
foglalkoznunk kell, hogy pontositsuk a sokfele fajta
mozgast es azok kulonbseget...
Kétféle mozgása a
hangnak, a 'diastimatiki' es a 'sinehis', folyamatos. Az
'epitasis': 'sinehis' mozgás egy alacsonyabb helyről
magasabbra. Az 'anesis': egy magasabbról alacsonyabbra.
Az 'oxitis' ( magas) az 'epitasis' következménye, a
'baritis' (mély) az 'anesis'-e. A 'tasis', a hang egy stabil
helye. A 'fthoggos' a hang esése,('ptosis'), a megérkezése
a egy pontra, 'tasis'-ra. A 'diastéma' a távolsag két
'fthongus' között.
A legkisebb szimfónia a dia tessáron. Az emberi hang két dia pason es egy dia pente magasságig ér. Hangszereknél, mint a parthenion aulos, vagy a hyperteleion aulosnál három oktáv és még tetrákis. Hasonlóan egy gyerek és egy felnőtt férfi hangja közti különbséghez. A tónus a két első symfónia különbsége. Melódiája lehetséges féltonussal, negyedtónussal és haramaddal, 'imisi', 'imitonio', 'triton', 'tritimorion','tetarton', 'tetartimorion'. Az ennél kisebb diasztémák nem énekelhetők. A legkisebb diasztéma az 'ellahiszton enarmonios diesis', a következő az 'elahiston chromatiko diesis', a törthangok közt a legnagyobb a félhang, 'imitonio'. Az első szimfónia négy hangból áll, erről kapta a nevét 'dia tessaron'. Hangközei sokféleképpen helyezhetők el. Az álló hangokból, és mozgó hangokból tevődik össze. A 'dia tessaron' elmondható még mint 'mesis', 'lichanos', 'parhypati' es 'hypati' sor. A genosokban kűlönböző a tetrachord belső rendje. Megkulönböztetett szerepe van a mozgó hangoknak. A mozgó hangok toposát vizsgálva, találkozunk lichanossal, mely egy tónusnyi, nem távolodik el a középtől, mesi, távolabbra. Miderről a következőkben lesz majd szó részletesebben. Mert természetesen létezik olyan zenszerzési technika, ahol a lychanos
két tónusra húz el a középtől, és nem csak hogy nem szabad mellőznűnk, hanem becsűlnűnk kell, mint a legszebben hangzót, ellentétben a mai zenészek többségével. Ezek kizárják a ditonon lihanost,magasabbat használva. Mindennek oka, hogy céljuk a dallam megédesítése, ezért időznek sokat a chromatikus genosnál, és még akor is, mikor az enharmoikus genost közelítik,chromatikus felé húznak, a neki megfeleló hangzással. Föltételezzűk tehát, hogy a lychanos toposa, a paripatis helye és nagysága az elahistis diesis. Mert az utolsó hang nincs közelebb soha a hypatihoz egy diesisnél, és nem távolodik el messzebbre egy fél tónusnál. A toposok természetesen nem esnek egybe, hanem csak az érintkezesi pontjaik,melyek határként haszanálatosak. Mikor ugyanarra a pontra,tasis, érkezik a parhypati es a lichanos, az egyik az emelkedése soran, a másik a leszálláskor,a két topos érintkezik, a mély parhypatis, a magas lichanos. A dia tessáron két és fél tónus.
A pyknon két diasztémából áll, melyek összege kisebb mint a dia tessaronra kiegészített tetrachord maradék.
A pyknont a mélyebben állo ftongus felöl határoljuk be elöször. Ez a hely két diesisből, 'enharmonion elahiston'-bol' áll. Másodszor megadjuk a két chromatikus diesisből, 'hromatikon elahiston'-ból állót. Látjuk a két legmélyebb lihanost,melyek az enharmonikusból és a chromatikusból származnak. Meggyőződtunk arról, hogy az enharmonikus lychanos a mélyebb, aztán jön a chromatikus, a legmagasabb pedig, 'syndonotates', a diatonikus. Eztán vegyűnk egy harmadik piknont hasonló ftongussal. Aztán egy negyediket egy tónussal egyenlőt. Az ötödik szisztéma egy fél és egy imiolion diasztéma. A hatodik egy fél és egy egész tónus. Felsoroltuk a lychanosokat, melyek behataroljak az eloszor emlitett ket pyknont. Az a lychanos, amely a harmadik pyknont hatarozza meg a chromatikus, es a chromát, a színt ahova tartozik 'imiolion'-nak hívjuk. A lychanos, mely a negyedik piknont adja chromatikus, ahova tartozik tonikus chromatikanak nevezzuk. Az ötödik szisztéma lychanosa, mely a legnagyobb piknont határolja be, ahol a két diasztéma,hypate-parhyipate és parhypate-lychanos összege egyenlő a lychanos és mese közevel, a legmélyebb diatonikus. A hatodik szisztéma lychanosa, a legmagasabb, 'syntonotati' diatonos.
Tehát a legmélyebb chromatikus lychanos magasabb a legmélyebb enharmonikusnal egy hatod tónussal. a chromatikus diesis az enharmonikusnál egy dodekatimorionnal nagyobb.Az egyharmad, tritimorion diasztéma egy dodekatimorionnal nagyobb az egy negyed diasztémánál. A két chromatikus diesise az enharmonianak,a kétszeres,téhát egy hatod, 'ekton'(ektimorion). Ezen kis diasztémák azonban nem kerülhetnek önallóan egy skálába, mert nem melodizalhatók, a természetük 'ameloditó.' A legmélyebb diatonikus lychanos egy fél tónussal és egy dodekatimorionnal magasabb a legmélyebb chromatikusnál,tehát hét tizenketteddel. Az imiolion chroma lychanosáig egy fél tónus a távolság, az imioliontól az enharmonikusig egy diesis vezet, az enharmonikus lychanostól a legmélyebb chromatikusig
egy hatod tonus, ektimorion, a legmélyebb chromatikustol az imiolion diasztémáig egy dodekatimorion, a tónus tizenkettede. A tetartimorion három dodekatimorionból áll, így ,
lathato, hogy diasztemank a legmelyebb diatonikustol a legmelyebb chromatikus lychanosig terjedhet. A legmagasabb diatonikus lychanos,sindonotati,magasabb,mint a legmelyebb diatonikus egy diesissel. Látható minden lychanos helye. Minden lychanos
alacsonyabban a chromatikusnal enharmonikus ,minden mélyebben a diatonikusnál chromatikus,egészen a legmélyebb chromatikusig.
Minden lychanos mélyebben a legmagasabb diatonikusnál diatonikus,egészen a legalacsonyabb diatonikusig.Elméletileg a lychanosok száma végtelen, mivel bárhol áll meg a hang a lychanos toposán belül,lychanos a karaktere. Nincs ür a területén,sem hely,amely nem fogad be lychanost. Ezért a téma, amiről beszélgetűnk nem kis jelentősegű. "Ost einai mi peri mikrou tin amfisbitisin."
Más zeneteoritikusok ( "harmonikusok"),csak a diasztémákkal foglalkoznak,hogy két tónusu-e a lychanos,vagy magasabb, vagy hogy enharmonikus. Mi belátjuk, hogy több lychanos van, hozzatéve hogy számuk elvileg végtelen ( a gyakorlatban nem hallunk az 1/4 tónusnal kisebb hangközt).A parhypatinak két helye van, az egyik közös a diatonikus és a chromatikus skálában, míg a másik csak az enharmonikusban. A két nemben közös jelegű a parhypati. Enharmonikus téhát minden parhypati,mely alacsonyabb a
mély chromatikusnál.Chromatikus és diatonikus minden más parhypati egészen eddig a hatarig.
A 'suneheias' , (folyamatosság?) és az 'akolouthias' (követes?) fogalmakat nem könnyű pontosan meghatározni, de meg kell kisérelnünk néhany ideiglenes magyarázatot adni. A suneheias természte hasonlit a szavaknak a betűkből való összetételéhez. Létezik a szavak rendje, természetes menete. Hasonló módon a hang és a melódia, a diasztémákat és a ftongusokat egy folyamatos sorba rendezi, egy természeti szabályt követve, így a dallamba egyetlen diasztéma sem kerülhet véletlenül. Ezt a folytonosságot a vizsgálatunk során nem a termeszetellenesen zsufolt diagrammával kell keresni, mint ahogy azzal a harmonikusok próbálkoztak, az egymást követő ftongusoknak a sorát ábrázolva, a legkisebb diasztémát véve, es azzal építkezve. Mert nem lehetséges az, hogy a hang nyolc egymást követő diesist tegyen a dallamba, a gyakorlatban nem megvalositható három diesis egymás utáni leéneklese. Ha két diesis fölé emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit amennyi kiegésziti a tetrachordot. Teljesen lehetetlenség kisérletezni, az elahiston diesisnél nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tonusnál kisebb diasztéma zeneietlen, 'ameloditos'. Ha a parhypatét es a lychanost a hang nem tudja melodizálni a közephez közeli phtongussal, akkor a közep a lychanos után található.
A 'suneheias' természete hasonlít a szavaknak a betűkből való összétetélehez. Nem lehetséges nyolc egymást követő diesis , nem megvalosítható három diesis egymás utáni leéneklése. Ha két diesis föle emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit, amennyi kiegésziti a tetrachordot. Az 'elahiston' (legkisebb) diesisnel nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tónusnal kisebb diasztéma ameloditos.
A tónusnak, mint oktáv, dia pason fajtának(eidos)leírásával Aristoxenos nem sokat bibelődik. Máshol kell keresnűnk a kérdésre feleletet. Felsorolja a "harmonikusok", az őt megelőző teoretikusok elnevezéseit,szeműkre vetve a rendszertelenséget.
A "harmonikusok", mondja, úgy vannak a kérdéssel, mint a városallámok a naptáraikkal, amikor Athénban az ötödik napot számolják, Korinthoszban a tizediket, máshol pedig a nyolcadikat. A hypodor, a myxolyd, a dór, a phryg, a lyd, a hyperphryg hangsorok elrendezve "harmonikusok" szerint: a legalacsonyabb a hypodor, egy fél tónussal magasabb a mixolid, egy fél tónussal a dór, egy tónusssal a phryg, egy tonussal a lyd. A phryg a dortol tónus, a lyd a phrygtől három diesis távolságra van. Ugyanígy a mixolyd a lydtől.
Az ötodik része a harmónia tudományának a tónusok rendje. 1) 'peri phtogon' 2) 'peri diastimáton' 3) 'peri systimáton' 4) 'peri genon' 5) 'peri tónon' 6) 'peri metabolon' 7) 'peri melopoias'.
[Szélhámos, vagy tudatlan az, aki a zenei írásról elhiszi, vagy elhiteti, hogy általa megerthető a zene. Persze nem tudjuk, hogy Arisztoxenos korában milyen zenei írás volt ismeretes, a kesóbbiekben a "parasimantiki" valószínűleg sokat finomodott, fejlődött. A "kovetkezo tanevben" részletesen kifejtjuk, amit a zenei írásról tudunk, így közledve az ókori "partiturákhoz" talán megértjuk, milyen alapon értelmezik a kutatók őket, és "átirataik" mennyiben hitelesek és hol épűlnek hipotézisekre.]
A diasztémák mértéktelen "sűrítése" ('katapyknosin') haszontalan. Ez majd bebizonyosul a következőkben.
Egyes dallamok egyszerűek mások szövevényesebbek, beszélnunk kell még arról is hogy törtenik a dallamok áttranszponálása, hányféle lehet és mely diasztemákkal. Erről eddig senki nem szólt.
A harmónia tudományánál végűl kűlőn beszélűnk a dallamokról. [ez a rész sajnos elveszett.spir. megj.] Mivel ugyanazon ftongusokból változatos dallamok lehetnek, bár nem különboznek egymástól a hangok. Itt a kérdés, hogy használjuk a ftongusokat, ezt zeneszerzes tudománynak hivjuk ('melopoian').
A harmónia tudományát vizsgálva átvettűk annak különböző részeit, így a végére értűnk. nyilvanvaló, hogy a zene megértéséhez szűkséges aláhúzni a hallás és az értelem ('dianoiá) fontosságát. Ettől a két képességtől függ a zene ismerete, a hallástól és az emlékezéstől('akoi", 'mnimí).
Mert tudatositanunk kell, hogy ami a hanggal történik a jelenben, azt megjegyezzzük mint múltat. Másképp nem lehet követni a zenei jelenségeket. A harmónia tudományának lényegét egyesek a zenei írásban ('parasimantikí) látják. Naluk minden dallam legfelsőbb formája a parasimantiki. Mások az auloshoz próbálják kötni a dallamot, vizsgálgatva miképp keletkezik , a hangszert istenítve. Mindez azonban teljes ostobaság.
A parasimantiki nemhogy a megkoronázása, kiteljesedése lenne a harmónia tudományának, hanem meg csak nem is része! Nem több mint a ritmus jegyzetek a metrika tudományában. Ha valóban a harmónia tudományának kiteljesedese lenne, akkor az aki le tudja írni az iambos metrumot, annak tudnia kéne automatikusan mit jelent. Ugyanez érvényes a dallamra is. Mert ha valaki leírja a phryg skálát, még nem jelenti azt, hogy szűkségszerűen tudja is a phryg dallamot.
A parasimandiki csak a diastémák nagyságát rögziti, így nem ad pontos leírást. Mert az aki lejegyzi jelekkel a diasztémákat, nem alkalmaz kűlön jeleket, hogy valójában mi is történik a dia tesszáronon belűl [lásd: mozgó hangok!], így nem érzékelhető a genosok közti különbség, az áttranszponálás, a kűlönböző alakzatok, sémák. Ugyanaz a jelrendszer használatos a hyperbolaieon tetrachordnál, mint a niténél, vagy a mesonnál és a hypatonnál. A jelek nem képesek megkűlönböztetni a minőségi változást, csupan csak egy meghatározott nagyságot. A diasztéma nagyságok egyszerü ismerete meg nem elegendő a tetrachordok liturgiájának megértéséhez, a ftongusok 'dynamis'-ának, a genosok kűlönbségének érzékeléséhez.
A "harmonikusok" mélységes mély tudatlanságban leledznek, és ha netán tudatosan hallgatják el az igazságot, annak érdekében,hogy megörvendeztessék a műkedvelőket, akkor viselkedésűk minősíthetetlen. Mert így "kikepzik' a tudatlanokat, hogy bírái legyenek a tudósoknak, abbeli igyekezetűkben, hogy látványos sikert arassanak.
Szörnyű hiba ha valaki a harmónia tudományának törvényeit a hangszerekben megtestesűlve látja. A harmónia tudománya nem fűgg egyetlen hangszertől sem, reszeitől sem, az aulos lyukaitól sem. Lásd az ujjak "táncikáját", ahogy magasabb, alacsonyabb hangokat csalnak ki a hangszerből, szakadatlanul korrigálva, nem is beszélve más játékos fogásokról, a befuvásról, stb. Igy elmondható, hogy nincs lényeges kűlönbség a "rossz" és a "jó" aulos közt. [Aristoxenos itt nyilván túloz, de a hangszerek viszonylagos pontatlansága szigorú teoritikus szempontból igaz lehet. Aristoxenos kizárja a hangszereket a teoritikus tételek bizonyításánál. Csupán a hallásban, az értelemben, az emlékezetben bízik, erre alapoz, minden mást elvet. Nevetségesnek tartja a húrokkal, az aulossal "játszadozók" erőfesz'teseit a zenei törvenyek alátamasztására. Az effajta megközelitést meddőnek, félrevezetőnek, haszontalannak, pontatlannak iteli meg. Kik ellen iranyul heves támadása, nem derűl ki világosan, mindenesetre a komédiaíróknak gyakran céltáblái a lyra kolloposait (hangoló csomóit) csűrő-csavaró "eszelosök", akik kisebbnél-kisebb hangközöket keresve hallgatják a "semmit".]Igy, felkészűlve hogy visszakanyarodjunk tanulmányunk soran a harmónia tudományának elemeihez (stoiheia), szükséges és nélkűlözhetetlen a következő szillogizmus. A fejtegetés nem sikerűlhet, ha nem létezik az alábbi három előfeltétel: -Elöször is a jelenségeket pontosan kell megfigyelni.
-Másodszor tisztázni kell hogy a jelenségek (phainomenon) közül melyeké az elsőség.
-Harmadszor, a következteteseinknek, és a véglegesen leszűrt gondolatainknak szigorú, egymásba kapcsolodó logikája kell legyen.
Minden tudománynál, mely több problémából (theorimata) áll, a legjobb módszer, hogy megfelelő kiindulasi alapokat talaljunk(arhas),melyekre építhetjük a következteteseinket.
Altalában figyelmesnek kell lennünk a legfőbb alapteleink tisztázásánál, nehogy elsodrodjunk a tudomány helyes útjáról, azt kezdve hinni, hogy a hang a levegő mozgása, vagy érdeklődésűnk hiányában, elgyengűlve, elhanyagoljunk kérdéseket, melyek valójában a harmónia tudományához tartoznak ."
Három genosa van a dallamoknak: diatonikus, chromatikus es enharmonikus. Ezek kűlönbségére a a későbbiekben térűnk ki. Itt csak annyit kell megjegyeznűnk, hogy minden dallam ilyen, vagy ezek "vegyítese", a belölűk vett közös elemekből.
A diasztémákról szólva, vagy szimfonikusak, vagy diafonikusak. A diasztémákat még rendszerezzűk nagyságuk szerint is. A szimfóniák közűl a legkisebb a dia tesszáron, ezt követi a dia pente, majd a dia pason. ha a dia pasonhoz hozzáveszűnk egy szimfóniát, újból szimfóniát kapunk. Ez nem áll a dia tesszáron és a dia pente esetében. Szimfóniakrol Arisztoxenos ránkmaradt írása úgy szól, mint mindenki által ismert, ezért magyarazatra nem szoruló fogalmakról. Gyakran, közvetve, vagy közvetlen szól közönségéhez, belátásukra számítva,érvelésénél praktikus zenei ismereteikre, hangszeres, gyakorlati tudásukra apellál, mellyel beláthatják igazát, a "helyes" teoriát, ha elmeleti kérdésekben tévednek is. Ez úgy tűnik, nem ritka, mert hallgatóságát, szélesebb közönségét, az elötte járókat, többször is elmarasztalja, mivel gyakran meg kérdesfelvetésük sem helyes. Bar a szöveg nem párbeszédes, de kitünik belőle, ezen elöadasok elevenek voltak, meglehet közbeszólasokkal, ellenvélemenyekkel. Annyi mindenképp kitünik, hogy meg ha megszkítás nélkűli előadás is volt, amit kétlek, egész biztosan megelőzte és követte egy rendkivül élénk véleménycsere, a lejegyzett szöveg "feszültségei", "felpörgési", riposztjai erre utalnak.]
A tónus az a diasztéma, mely a dia tesszáron és a dia pente közt keletkezik. A dia tesszáron két és fél tónusból all. A dia pente három és félból.[dia pente - dia tesszáron = tónus]
a A tónus részei a féltónus, másnéven imitóno, a tónus harmada mint a chromatikus diesis, és a tónus negyede a diesis enarmonion elahistos. Az utobbinál kisebb diasztéma nem hasznalható a dallamban. Meg kell itt említeni, hogy mindmáig sokan vádolták azzal,[Aristoxenost] tévedésben leledzve, hogy azt állítjuk, hogy a tónus felosztható három vagy négy dallamba illő részre.
Ez a félreértés azon alapszik, hogy vádlóink [Aristoxenos ellenfelei] nem fogták fel, hogy más dolog egy harmad részét venni a tónusnak, és más a "megzenesítése" dallamba fűzése a három részének. Mellesleg, egy szigorúan teoritikus szemszögből, minden diasztémánál létezhet még kisebb." A genosok különbözósége abban a tetrachordban látszik, mely a 'mese"-től (közép) a 'hypaté-ig (alap) terjed, a tetrachord legmagasabb és legmélyebb pontja közt. Itt a szelső ftongusok a helyűkön "rögzítettek", "mozdulatlan",(akiniti ftoggoi) állandó ftongusok, a köztesek elmozdulnak a két szél felé
[Tetrachord=hypate+parhypate+lychanos+mese]
Mivel a mozgó ftongusok egy meghatározott sávban mozoghatnak csak, pontositanunk kell határértékeiket, kijelölve mozgásterűket. A legmagasabb az a lychanos, amely egy tónus távolságra van a 'mesé-töl, ezzel a diatonikus genosban talalkozunk. A legmélyebb lychanos két tónus távolságra van a 'mesé-től, az enharmonikus genosnál találjuk meg.
Mindebbol kikövetkeztethető, hogy a lychanos 'topos', a hely ahol mozoghat a lychanos, egy tónus nagyságú. A parhypate es a hypate közt egy diasztéma nem lehet kisebb az enharmonikus diesisnél, mivel ez a legkisebb dallamba illő hangkoz.[Aristoxenos diesisnek nevezi a félhangnál kisebb hangközöket.] Meg kell értenűnk, hogy ez a diesis a kétszeresére nőhet, megtéve ezt az utat a lychanos eddig a pontig lefele menet, a parhypate pedig felfele menve,minden phtogus helyét meghatározzuk. Kitünik, hogy a parhypate topos nem nagyobb mint a legkisebb diesis.
Nemelyek kétkedve kérdik, hogy a nóta amely meghatározza az új diasztémát a mese es lychanos közt növekedhet, csökkenhet? Valóban a mese es a parhypate és a mese és hypate közt van diasztéma, mint ahogy minden "nem mozgó " állandó phtongus pár közt. Igy hát elfogadjuk, hogy a mese és lychanos közt diasztémák sokasága létezik? Nem lenne jobb, ha megváltoztatnánk a phtongusok nevét, csupán egynek hagyva meg a lychanos cimkét, a többit meg újra kereszteljük? Minderre a válasz,hogy értékelnűnk kell a phtongusokat "működés" szerint, látjuk, hogy a niti es a mesi különbözik működésében a paranite és lychanostól, mint ahogy a paramesi a hypatetól, így minden párnak megvan a maga neve, mivel esetűnkben például a diasztéma amibe helyezzük a dia pente. [Ez a részlet magyarázatra szorul, megelőlegezve csak annyit, hogy a hypate, parhypate, lychanos, mese sor, mikor nagyobb szisztémákat építünk a tetrachordokból, helyére, szerepére utaló jelzőt, kiegészítést kap. Lásd pl. paranite (a niten túl)]. Ha megprobálnánk minden helyzetnek megfelelő elnevezéseket adni, melyek illenek a 'pyknő (a tetrachord alsó felén a két "sűrű diasztéma) minden növekedésehez és csökkenéshez, egy végtelenre nyúló szótarat kapunk. A lychanos topos végtelenül osztható. Valóban, milyen genosok chromáinak kellene bizalmat szavazni? Nem vezettetnek hasonlo osztasú skálával mind, sem az enharmónia, sem a chromatika. Miért kellene kitüntetni a lychanos névvel csupan a kéttónusu lychanost, a kicsit magasabban fekvő ellenében? A kettő közül bármelyiket használjuk, az érzékeink, a hallásunk azonnal jelzi, hogy az enharmonikus genoshoz illenek.
Ha megpróbáljuk követni az egyenlőséget és az egyenlőtlenséget, elvész a lehetőség a hasonló és a kűlönböző érzékelésére. A 'piknó sűrűsödés nem helyezhető egy meghatározott nagysághoz, sem az enharmoniánál, sem a chromatikánál, mert egy bizonyos sávba illenek. Nyilvanvaló azonban, hogy határértékeik nincsenek összhangban azzal, mint ahogy az érzékeink felfogják. Az érzékelésnél az olyan fogalmak mint pikno (a tetrachord két alsó, 'sűrű' pontja), a chromatika, az enarmonia, úgy jelennek meg, mint valami közösre, hasonlóra, karakterisztikusra való ráismerés, és nem mint diasztéma nagyság. Minden genos az érzéseinket meghatározott módon "mozgatja", ugyanakkor a genosok, megőrizve karakteruket, többféle skála osztást követhetnek a tetrachordjukban. Igy nyilvanvalóvá válik, hogy míg a nagyságok változnak, a genos megtartja jellegét.
általanossagban, a szélső, a tetrachord állandó, rögzített, nem mozgó phtongusai megtartják nevüket, a legmagasabb a mesi, a legalacsonyabb a hypate. a köztes phtongusoknak is megmarad az elnevezesük, a magasabb a lychanos, a mélyebb a parhypate. az érzékek a mese es hypate közt a phtongusokat mindig lycchanos es parhypateként fogják föl. ha azt követelnenk, hogy az egyenlő diasztémák ugyanazt a nevet kapják, vagy a hogy a kűlönbözőek másféléket, ez olybá tünne, mintha az érzeteinkkel viaskodnánk.
a "piknő fogalmat használjuk mindazon esetben, mikor egy tetrachordnál, melynek két vége dia tessaron nagysagú hangközt zár le, a két alsó diasztéma "sűrűsödik", vagyis kisebb mint a tetrachord fennmaradó része. a tetrachord felosztásánál talalunk igen "jeles" diasztémákat, ismert nagyságokat a diasztéma családban.
egyik figyelemre mélto ezek közűl az enharmonikus, ahol a 'puknó, a sűrűsödés egy imitónio,félhang, a maradék pedig ditónus,két egesz hangköz.a chromatikának három alfelosztása: a lagy chromatika,az imiolio (másfeles), valamint a tonikus chromatika.a lágy chromatika osztásánál a pikno két chromatikus diesis (elahiston chromatikon dieseon), a maradék tetrachord két mértekkel mérhető : vagy az imitoniót, a féltónust vesszűk háromszor egy chromatikus diesissel kiegészítve, úgy hogy osztása három féltónusnyi legyen, kiegészűlve még az egész hang harmadával (triton tou tonou). Ez a legkisebb pykno a chromatikában, a lychanosa a legmélyebb.
a chromatikus imiolionál a pykno egy imiolio (egy es egy fél)az enharmoniához viszonyítva a pykno diesisei tűkrözödnek. A chromatikus imiolonnál a pykno nagyobb mint a lágynal, ezt könnyen megkülönböztetheti bárki [ barki? :) lám így gyotör minket galadul a.] mivel az első kisebb a tónusnál, az egészhangnal egy enharmonikus diesissel (1/3t), míg a másodiknál egy chromatikus diesissel (1/4t). A tonikus chromatikánál a pykno két féltónus, két imitónio nagyságú, a maradék egy triimitónio (egy egész és egy fél hangköz). Eddig a pontig az osztás és a két phtongus "mozgásban van", eztán azonban a parhypate rögzűl, mivel elért a mozgássávjának határpontjához. A lycchanos egy enharmonikus diesisnyire mozdul el. Igy a lychanos es a hypate közt egy olyan diasztéma keletkezik, mely egyenlő a lychanos és a mese (közép) diasztémával, így a pikno nem hasonlít az előzőekben említett felosztásra. Ekkor törtenik, jelenik meg,- ennel a tetrachord beosztasnál, a pyknon változásával,- a diatonikus genos.A diatonikában két osztásfajta van, a lágy és a syndono. A lágynal a diasztéma a hypate és parhypate közt fél hang, (imitonio), a parhypete és lychanos közt három enharmonikus diesis, a lychanos és a mese (közép) közt öt diesis.A syndono diatonikus osztásánál a hypate és a parhypate közt a diasztéma fél hang , a következő diasztemák mindegyike pedig egész hang (tónus).Lychanosaink száma tehát hat, egy enharmonikus, három chromatikus és kettő diatonikus, ahany tetrachord felosztás. A parhypatek száma kettővel kevesebb, tehát négy. A magyarazat erre, hogy az imitonikus parhypatét hasznájuk két diatonikus és a a tonikus chromatika esetében.
A négy parhypate esetében az enharmonikus elkűlönűl, csak névadóját ismeri, míg a többi három "közösködik" a diatonikában és a chromatikában. A tetrachord diasztémáknál a hypate és a parhypate köztiek egyenlóek, vagy kisebbek azoknál melyek a parhypate és a lychanos közt vannak, és sohasem nagyobbak. Az egyenlöségek egyfelől láthatók,masfelöl kitűnik az enharmonikus és chromatikus osztásnál,hogy kisebbek a diatonikusnál.A fentieket a chromatikánál értheti meg valaki, ha figyelembe veszi a pahypatet a lágy chromatikánál, a lychanost a tonikusnál. Az efféle pyknon osztások természetesen "dallamosak", elfogadottak(emmeles). Az 'ekmeles' a nem melodikus akkor keletkezik, ha ford'tott sorrendet veszünk.
Ilyen osztások harmónia nélkűliségre vezetnek.(anarmosti gar fainontai ai touautai diaireseis). Másfelöl a diasztéma a parhypate és a lychanos közt lehet egyenlő vagy egyenlőtlen, hasonlóan a lycchanos és a mese koztiekhez. Egyenlő a magasabb diatonikusban, kisebb a többiekben, nagyobb amikor lychanosnak magasabbat használunk a diatonikus lychanosnál , a parhypatenál mélyebbeket, melyek ugyanazt a féltonust használjak.
Egészen eddig a pontig a tetrachordok két phtongusa, a pyknonban, mozgásban volt. Egyszer csak azonban akadályba utköznek, megállitja őket valami, és érzékszerveink azt súgjak, nagy es dönto változás következett be a genosok családjaban. A parhypati átérvén az egész rendelkezésére alló teret, megtorpan, a lychanos pedig csak egy enharmonikus diesisnyit lep előre.a pyknon "eltünt", tetrachordunk, mely eddig két kisebb, egy sűrűbb és egy nagyobb részre oszlott, most két egyenlő részre vágódik. és mint tudjuk, a szabály, a pyknonnak mindig kisebbnek kell lennie a maradéknál. és csodák csodája, ekkor jelenik meg a bűszke diatonikus genus, ez az ő háza tája, birodalma, ahová pyknon nem léphet.
A diatonikus genosban ketfele osztast ismerunk, a lagy (malako) es a feszes (syndono) diatonikat.
A lagy diatonikanal a diasztema hypati es parhypati kozt egy fel tonus (imitonio), a parhypate es lychanos diasztema harom enharmonikus diesis (enh.dies.=3/12 tonus), a lichanos es mesi tavolsag ot diesis.
A feszes (syndono) diatonikus nem az, amikor a diasztema a hyapte es a prhypate kozt fel tonus, mig a maradek disztemak egy tonus nagysaguak.
Lichanosok szama tehat het: egy enharmonikus, harom chromatikus es ketto diatonikus,termeszetesen kovetve ahany tetrachordunk ,oszatasunk van a genosokban. A parhypatek kettovel kevesebbek, tehat negy all rendelkezesunkre. Ennek oka, hogy a fel tonusu parhypatet mindket diatonikus osztasban hasznaljuk, csakugy mint a tonikus chromatikaban.
A negy letezo parhypate kozul az enharmonikus a az ot magat illeto genoshoz tartozik, a harom masik kozoskodik ket genosban, a diatonikusban es a chromatikusban (+szin, chroma).
A tetrachord diasztemak kozul azok, melyek a hypate es a parhypate kozott vannak, egyenloek, vagy kisebbek azoknal, mint amelyek a parhypati es a lychanos kozt helyezkednek el, de sohasem nagyobbak. Az egyenloseg lathato az enharmonikus es chromatikus osztasban , ami kisebb az megfigyelheto a diatonikusban. A chromatikabol konnyen megertheti barki mindezt, ha figyelembe veszi egyfelol a lagy chromatikus parhypatet, masfelol a tonikus lichanost. Es termeszetesen a hasonlo osztasok helyesek a dallamban (emmeles). Nem helyes dallam, (ekmeles) akkor keletkezik, ha az ellenkezo sorrendet valasztjuk, ha tehat valaki parhypatenak veszi az imitonikust (feltonus), lichanonnak meg az imiolikus (masfeles)chromatikat, vagy a parhypateja egyfelol imiolikus chromatika, a lichanos pedig lagy chromatikus.Az effajta osztasok harmoniatlanok. Masfelol a diasztema parhypate es lichanos kozt dallamosithato egyenloen, vagy egyenlotlenul is a lichanos es a mesi kozt. Az egyenloseget latjuk a feszes diatonikaban, a kisebbedest az osszes tobbi genosban. A nagyobbodast, mikor magasabb lichanost hasznalunk a diatonikus lichanosnal, parhypatenak pedig valamely melyebbet, ahol feltonus talalhato.
az 'exis'-t a dallam termeszete felol vizsgaljuk meg, nem ugy, mint azok, akik ugy veszik uldozobe a fogalmat, mint a diasztemak 'suriteset' a diagramman (katapyknosin), es igy megtagadjak alapjaiban a dallamvezetes (agogi) rendjet. Ez szembeotlo, ha a surun egymas utan sorakozo kis diasztemakat (diesis) vizsgaljuk, szem elott tartva, hogy senki sem kepes elenekelni egymas utan sorban osszefuzve ennyi kis hangkozt pontosan,[ se fule se torka, sem esze nem segiti folfogni, kovetni].
Igy nyilvanvalo, hogy a folyamatossag nem a kis hangkozokkel, sem az egyenloseggel, sem az egyenlotlenseggel (isa,anisa)irhato korul, hanem csakis a termeszetes torvenyeket kovetve.
E pillanatban, termeszetesen nem konnyu megadni a pontos meghatarozasat a folyamatossagnak, a diasztemak kapcsolodasat. Hogy mi a folyamatossag, az a meg teljesen tapasztalatlan elott is vilagos lesz a kovetkezo ervelessel: Az belathato, hogy a dallam szempontjabol, nincs diasztema, mely vegtelenul oszthato. Letezik egy felso hatara, maximuma, a diasztemak szamanak, mely a dallamalkotas torvenyeit tiszteletben tartja. Foltetelezve azt, hogy a fenti allitasunk elfogadhato, es valoszinuleg nincs mas valasztasunk, mint megengedni, szugsegszeru a kovetkeztetes, hogy azok a phtongusok, melyek ily modon sorakoznak, egymas utan allithatok folyamatosan, egymast kovetoen. Ezen kategoriaba tartozonak azok a phtongusok, melyek a regi idok ota hasznalatosak, mint peldaul a niti, a paraniti es igy tovabb folyamatosan.
'Tartozunk a kovetkezokben meg azzal, hogy meghatarozzuk a szuksegszerusegnek megfeleloen a lehetseges diasztema kapcsolatokat. Minden genosban, a mely es a magas fele haladva a dallammal, minden negyedik phtongus a sorban a dia tesszaron szimfoniat , minden otodik a dia pentet kell hogy adja. Mindazon phtongusok, melyek nem felelnek meg ennek, 'dallamtalanok' ('ekmeles'). Mindazonaltal nem kell elhallganunk, hogy a fenti szabaly nem abszolut ervenyu a skalakon a diasztemak vezetesenel, a dallam szerkesztesenel. Lehetseges az az eset is, mikor egy skala ftongusai megfelelnek a fenti szimfoniaknak, nem mondanak ellent a szabalynak, a dallam megig 'ekmeles', nem megfelelo. Megis, ha ez a szabaly nem ervenyesul altalanossagban, ebbol az egeszre nezve semmi haszon sem szarmazik. Igy vegyuk ezt a szabalyt mint alaptetelt, mely ha nem letezik, a harmonia tonkremegy.'
Masodik feltetel.
"Ket barmilyen tetrachord, mely ugyanahhoz a skalahoz tartozik, egymashoz kell hogy igazodjon. Szimfoniaban kell lenniuk egymassal, minden phtongusuknal, vagy kell lennie koztuk egy "athidalo", harmadik tetrachordnak, melyhez ellenkezo oldalrol tamaszkodhatnak, minden pontjukon szimfoniat alkotva vele. Ez azonban meg onmagaban nem elegseges, hogy osszetartsa a tetrachordokat egy skalaban. Ki kell elegiteni meg nemely mas feltetelt is, melyek nelkul ez a szabaly haszontalanna valik.
Amikor a diasztemak nagysagat tanulmanyozzuk, folfedezzuk, hogy a szimfoniaknak nincs 'mozgo pontja", vagy ha van az nem erzekelheto, vegeik rogzitettek. Ez sokkal kisebb mertekben all a diafonikus phtongusokra, melyek egy 'toposon' belul elmozdulhatnak. Ezert az erzekeles sokkkal megbizhatobb a szimfoniak eseteben, mint a diafoniaknal. A kovetkeztetesunk tehat az, hogy a legpontosabb behatarolasa a diafoniaknak a szimfoniakkal tortenhet. Ha tehat adott egy phtongus mint a kezdete egy skalanak, es keressunk egy diafoniat a mely fele, mint a ditono (2 egesz hang), vagy barmely mas nem szomfonikus phtongust, a szomfoniakkkal lepegeto metodussal ( lipsis i dia simfonias) talaljuk meg. Az alap phtongusunktol a magas fele haladunk egy dia tesszaronnal, majd a megtalalt pontrol a mely fele visszalepunk egy dia pentet. Innen a magas fele megyunk egy dia tesszaronnal. Errol a helyrol folytatva a mely fele fordulunk egy dia pentet. Igy megleljuk a ditonust,mint diafoniat, mely a mely felol talalhato az alapul vett phtongustol. Ha pontositani szeretnenk a ditonust az ellenkezo oladalon, a lepcsozteteset ellenkezo iranyban kell inditani."
Ha elveszunk egy szimfonikus diasztemabol egy diafonikust, a 'lepcsoztetes' (dia simfonias) modszerevel, akkor a maradek diafonikus diasztema a kovetkezokeppen ellenorizheto: elvesszuk a ditonust a dia tesszaronbol a szimfonikus diasztema elejen. Nyilvanvalo, hogy a phtongusok, melyek megadjak a kulonbseget, mely a ditonus es a dia tesszaron kozti terjedelem, majd egymas utan meglelhetok. Ha a legmagasabb phtongustol egy dia tesszaronnal a magas fele lepunk, aztan innen a mely fele egy dia pendet, aztan megint a magasba dia tesszaront. Ekkor megleljuk a legmagasabb phtongust, mely megadja a tavolsagat a dia tesszaronnak a ditonustol.Lathato, ha egy szimfonikus diasztema elejebol elveszunk egy diafonikusat a "lepcsoztetessel", a maradek pontosithato ujra ezzel a modszerrel.
A "lepcsoztetes" modszerrel meggyozodhetunk rola, hogy a dia tesszaron ket es fel tonus nagysagu, vagy maskepp merve ot feltonus (imitonio). Ha elvegegeztuk ezen muveleteket, a hallasunkkal kell ellenoriznunk a vegeredmenyt. Masfelol megbizonyosodhatunk arrol, hogy a dia tesszaron es alkatreszei, melyek a lepcsoztetessel jelennek meg, nem tudnak kiadni egy dia pasont osszegul, latjuk, hogy a dia tesszaron nagyobb ket tonusnal, es kisebb haromnal. Ha a megszerkesztett szimfonia, mely a szelso ftongusai altal behatarolt, nagyobb a dia tesszaronnal,de kisebb a dia pasonnal, az egyetlen szimfonikus nagysag, mely koztuk talalhato, csak a dia pason lehet.
Az egymast koveto tetrachordok vagy 'synafi' vagy diazeugtikus kapcsolasuak. Az elsonel a vegek atfedessel, a masodiknal egy kapcsolo egszhanggal illeszkednek. Egy sor phtongusnal minden negyedik tetrachordot alkot "szinafikusan" minden otodik dia pente szimfoniat "diazeugtikusan" Igy mivel az egymas utan kovetkezo phtongusoknak meg kell felelnie a fenti felteteleknek, az egymast koveto tetrachordokra is kotelezo ervennyel bir a szabaly. De eppen most, valaki a hallgatosagbol kifejezi a ketseget az egymas utanisagrol, a folyamatossagrol (exis). Mit jelent altalanossagban az exis? Masodszor, mely a ketto kozul az ervenyes, a sinehis vagy a diazeugtikus, letezhet meg mas is rajtuk kivul? Harmadszor, lehetseges, hogy mindketto ugyanaz? Ezekre kerdesekre a kovetkezo valaszokat adtuk: Altalaban sinehes skalak azok, melyek hatarpontjai (oria) vagy egymast kovetok vagy egybeesnek. A skala menetben ket valtozat letezik, mikor az egyik magasabb ( ekkor a melyebb hatarpontja a magasabb skalanak kozos a melyebb skala magasabb hatarpontjaval), a masik az, mikor a melyebb phtongusa a magasabb skalanak, a kovetkezo foka a melyebb skala hatarpontjanak. Igy az egymast koveto tetrachordoknak kozos a jellege, igy a formaja is. A skalak elkulonulnek fajok szerint, ezek tetrachordjai fajon belul hasonloak. Ez ugy lehetseges, hogy egy tonus kozvetit. Igy a kovetkeztetes, hogy ket hasonlo tetrachord egymast koveto, ha egy tonus segiti oket, vagy a hatarpontjaik egybeesnek. Igy az egymast koveto tetrachordok szuksegszeruen csak sinimenikusak vagy diazeugmenikusak lehetnek.
Ta exis tetrachorda i siniiptai i diazeugtai' kaleistho de sinafi men otan dio tetrahordon exis melodoumenon omoion kata shima ftoggois i ana meson koinos, diazeuxis, de otan diotetrahordon exis melodoumenon omoion kat shima tonos i ana meson. Oti d' anagkaion eteron poteron simbainein tois exis tetrahordois, faneron ek ton ipokeimanon' oi men gar tetartoi ton exis dia tessaron sumfonountes sinafin poiisousin, oi de pemtoi dia pente diazeuxin. dei d' eteron poteron touton iparhein tois fthoggoi oste kai tois exes tetrahordois anagkaion eteron ton eirimenoniparhein. Idi de' tis iporise ton akouonton peri tou exis' poteron men katholou ti pot esti to exis, epeita poteron kata ena monon gignetai tropon i kata pleious, triton d' ei isos amfotera taout' estin exis ta te sinimmena kai ta diazeugmen. Pros di tauta toutoi tines elegonto logoi' katholou tauta einai sistimata sinehi on oi oroi itoi exis eisin i epallattousin. tou d' exis dio tropoi eisi, kai o men < kath' on to tou oxiterou sistimatos britero oro koinos estin o tou bariterou sistimatos bariterou sistimatos oros> oxiteros, o d' eteros kath' on o tou oxiterou sistimatos bariteros oros exis esti totou bariterou sistimatos oxitero oro. kata men oun ton proteron ton tropon topoute tinos koinonei ta ton exis tetrahordon sistimata kai omoia estin ex anagkis, kata de ton eteron kehoristai ap allilon kai omoia dinatai gignesthai ta eidi ton tetrahordon' touto de gignetai tonon ana meson tethentos, allos d' ou. oste dio tetrahorda omoia toiauta simbainein exis allilon einai on itoi tonos an meson estin i oi oroi epallatousin. Oste ta exis tetrahorda omoia onta i sinimmena anagkaioneinai i diezeugmena. Famen de dein ton exis tetrahordon itoi aplos miden einai ana meson tetrahordon i mi anomoion.
Ket tetetrachord 'diadohika' egymast koveto, ha egy tonus valasztja el oket egymastol, vagy a vegpontjaik atfedessel egybeesnek. Igy a diazeutikus tetrachordok synimmenikusak, vagy diazeugtikusak. Az egymast koveto tetrachordok nem lehetnek kulonbozo minoseguek.
'Asynteton' nem oszetett az a diasztema, amely ket egymast diadohikusan koveto phtongusbol all. Ugyanis ha a phtongusok diadohikusak, nincs "hiany". Ha nincs "hezag" em lehetseges, hogy valami kozbeekelodjon. Ha nem lehetseges, hogy kozbeekelodjon egy phtongus, nem letezik semmi, ami kivalthatna a szetvalasztast vagy az osszeillesztest.
Minden osszetetel kulonbozo reszekbol all, melyek ujra oszthatok. A fenti meghatarozas gyakran tagya az elbizonytalanodasnak, a diasztemak karakterenek megkerdojelezesenek. Mert megelepodve kerdik : hogy lehet a ditono aszyntetikus, nem oszettett, mikor lehtseges hogy tonusokra, egesz hangokra osztasa. Vay megint csak, hogy lehet a tonus a szyntetikus, mikor fel tonusokra vahato. Ygyanez a kerdes megismetlodhet az imtonioval, a feltonussal.
A tudatansag, melyet a kerdezok elarulnak, azt mutatja, hogy nem ertettek meg a tenyeket es nincs erejuk ahhoz, hogy megertsenek nehany kerdest a diasztema nagysagokkal kapcsolatban. Nemely diasztemak nagysag szerint egyszerre lehetnek osszetettek es egyszeruek. Az aszintetikussag ugy tisztazhato, mily szerepet jatszanak a phtongusok, es nem a nagysaguk szerint. A ditono diasztema igy peldaul, mikor a mese, a kozep es a lychanos altal meghatarozott,egyszeru, aszinetikus. Azonban szintetikus, osszetett mikor a mese es a parhypate adja meg. Igy azt mondhatjuk, hogy az egyszeru (aploun), a nem osszetett, az aszintetikus nem fugg a diasztema nagysagatol, hanem az azt tartalmazo phtongusok szerepetol, helyetol.
A genosok atmeneteinel, attranszpolasnal, csak a dia tesszaron reszek mozognak, mig a kapcsolo diazeutikus resz valtozatlan, mozdulatlan marad. Valamennyi harmonikus skala amely tobb tetrachordbol all, diazeutikus vagy synafikus. A diazeutikus kategoria a dia tesszaron egyszeru reszeivel 'dolgozik', igy szuksegszeruen a valtozas csakis a dia tesszaron reszeken tortenik. A diazeuxis egy kulon sajatos tonussal is rendelkezik. Ha tehat bebizonyul, hogy ennek a sajatos elemnek , a tonusnak nincs valtozasa a genos atmeneteknel, valtasoknal, akkor nem marad mas, mint elismerni, hogy a valtozas csak a dia tesszaron reszeket erinti.
A legmelyebb es legmagasabb ftongus amely a diazeutikus tonust hatarolja, a kapcsolodas helye [? valamit nem ertek, megvizsgalni!] Itt all meg a legmelyebb tetrachord. A diazeutikus ftongus tehat mozdulatan marad a genosok valtozasanal.
Minden genosban annyi az egyszeru, nem osszetett (apla) diasztema, mint ahany a dia penteben. Minden genos skalaja, mindazok fenyeben, mit eddig felsoroltunk, synafikusan (kezdet=veg), vagy diazeutikusan, (kezdet es veg kozt egy egesz hang) tetrachord kapcsolatbol all. Megmutatkozott, hogy a synafi a dia tesszaron reszeibol all, a diazeuxis pedig egy sajatos diasztema, tonus, egesz hang hozzaadas. Igy ezzel a hozzatetellel, tonussal, a dia tesszarron kiegeszul dia pentere. Igy nyilvanvalova valik, hogy egy genos skalaja, felveve valamely szint, nem tevodik ossze tobb egyszeru, nem osszetett (apla) diasztemabol, mint amibol a dia pente all. Tehat minden genosban az egyszeru, nem osszetett diasztemak szama maximum annyi, mint a dia pentee.
Nemelyek szokas szerint zaklatottak lesznek a problematol: miert lehetseges tobb nem oszetett (asyntheta) diasztemat venni? Es kerdik, miert nem mutatjuk ki megszoritasok nelkul, hogy minden genos annyi egyszeru diasztemabol all, ahanyat a dia pente tartalmaz?
Nekik azt a feleletet adjuk, hogy nemely alkalommal a genosok kozul valamelyek kevesebb egyszeru diasztemabol allnak, sohasem tobbol azonban, mint amennyi a dia penteben talalhato. Ez okbol kimutatjuk, hogy nem lehetseges tobb egyszeru diasztema a genosokban, csak amennyit a dia pente megenged. Neha azonban nemely genosok kevesebbet tartalmaznak, ezt a tovabbiakban megmutatjuk.
Egy pyknon diasztema ( a tetrachord ket also kis "suru" hangkoze) nem illesztheto a dallamba egy masik pyknont kovetve, sem reszben, sem egeszben. Ugyanis ekkor az tortenik, hogy sem a kovetkezo negy phtonus nem alkot dia tesszaron szimfoniat, sem az ot phtongus dia pendet. Az ily modon kivalasztott phtongusok nem adnak melodikus sort, dallamtalanok (ekmeleis). Azok kozul a phtongusok kozul, melyek korulveszik a ditonont (ket egesz hang), a melyebb a pyknon magasabbjanak, a magasabb a pyknon melyebbjenek felel meg.
Szuksegszeru hogy a pyknon osszekotesek, melyek dia tesszaron szimfoniakka egeszitik ki, ditonussal kotodjenek. Miutan ez kenyszeru, a pyknon es a ditonon egymast valtjak. Igy nyilvanvalo, hogy azok a phtongusok, melyek korulveszik a pyknont, a melyebb a pyknon magasabbja, magasabb a pyknon melyebbje. A phtongusok, melyek kovetik a tonust a pyknon melyebbjei, mert a tonus (egesz hang) a tetrachordok kozti diazeugtikus kapcsolat.
Nyilvanvalo, hogy a phtongusok, melyek a tonust hataroljak, egy pyknon melyebb hangjai. Ket ditonus, ket egesz hang terjedelmu diasztema nem kovetheti egymast. Mert ha ez megtortenik, a magasabb ditonust kovetne egy pyknon a mely oldal felol, mert a pyknon legmagasabb hangja a legalacsonyabb tonus, mely hatarolja a ditonust.
A melyebb ditonust folfele kovetne pyknon, hatrolva a melyebb ditonust a magasabb phtongus az alacsonyabbja a pyknonnak. Ha ez megtortenne, ket pykonon kovetne eyymast sorban. Ez azonban 'ekmeles', antimelodikus, igy ket ditonus egymas melle helyezese hiba.
Az enharmonikus es a chromatikus skalaknal ket tonus egymas utan helyzese nem megengedett. Tetelezzunk fel azonban egy ilyen menetu skalat. Szuksegszeruen a phtongus amely hatarolja a tonust a magas felol, egy dia tesszaron szimfoniat kell hogy alkosson a rakovetkezo negyedikkel, dia pendet az otodikkel. Ha ez nem tortenik meg ezen foltetelezett skalaban, akkor a hangsorunk zeneietlen. Es hogy ez, a szimfoniakra valo kiegeszules peldankban nem tortenhet meg, nyilvanvalo. Mert ha enharmonikus a skala, a lychanos, mely a negyedik a hangok soraban, negy tonus tavolsagra kerul.
Ha a chromatikus skala, akar lagy (malako)akar masfeles (imiolios), a lychanos a dia pendetol egy nagy hangkoz tavolsagra esik. Ha tonikus, a lychanos szimfoniat alkot a dia pentevel. Ez azonban meg nem elegseges, hogy kielegitse a harmonia torvenyt, mely megkoveteli, hogy a negyedik phtongus dia tesszaronra, az otodik dia pendere erkezzen. Ez a ket feltetel itt nem ervenyesul. Vilagos, hogy a phtongus, mely hataros a hozzavett tonussal a magas fele, zeneietlen (ekmelis). Es folytatva, ha a masodik tonus a mely fele helyezodik, akkor a tonikus diasztema a diatonikus genosba fut. Kovetkezeskepp kiderul, hogy az enharmonikus es a chromatikus genosban nem fer meg ket egymast koveto tonus.
Ugyanabban a genosban, nemben, nem letezhet ket egymast koveto felhang. Tetelezzuk fel megis megletet. A vegeredmeny, hogy a phtongus, mely a feltonusunkhoz igazodik a negyedik lepeseben a skalan, dia tesszaron szimfoniat kell hogy alkosson, csakugy mint az otodikkel dia pentet. Ez azonban nem tortenik meg. Kovetkezeskepp a feltonusok egymas utanja zeneietlen. Ha megis a feso reszhez hozzateszunk meg egy fel tonust, akkor a genosunk chromatikussa valik. Igy tisztan latszik, hogy a diatonikus genosban nem lehetseges ket egymast koveto fel tonus diasztema.
[Hatra van meg nehany szabaly, ezekkel dolgozatunk vegen ujra talalkozunk majd, talan szerencsesebb ezt az onmagaban "monoton" felsorolast legutoljara hagyni,erdekesseget, erteket az egesz arisztoxenosi teoria tukreben latjuk majd, onmagukban ezen kristalyos tomerseggel megfogalmazott szabalyok kicsit "remisztoek".]
A kovetkezokben kicsit "felporgetjuk" az arisztoxenoszi szoveg tanulmanyozasanak menetet. Megprobaljuk "aramvonalasitani", "karcsusitani", szepiteni, ekezetekkel ellatva "szalonkepesebb" formaba oltoztetni a kosza ertelmezesi kiserletet, folyamatosan finomitva, kiszurve a felreerteseket, hibakat. Tehat mint jo buvesz tanitvanyhoz illik, megprobaljuk osszefoglalonkat diohelyba zarni, elhagyva az ogorog szoveget, labjegyzeteket stb., hogy aztan majd ujra es ujra elovarazsoljuk, megcsodaljuk, a kerdeseitekkel, kereseitekkel, valaszokkal szinezzuk. Az onjelolt "buveszinasnak" vagyis omeltosagomnak nezzetek el ha itt-ott hibazik. Itt is ervenyes a mondas, gyakorlat teszi a mestert. Egyebkent ha hibazok, szemtelenul Karinthy Mester igazolasat dorgolom az orrotok ala: ...igy lottok ti. Az en szemeim mar egy arnyalattal vilagosabban latjak a celt. :)
Aristoxenos a "paraszimantikusok" utan a hangszereket fetisizalokon veri el a port.
"...pantos gar oftalmofanous ergou peras estin i xinesis. to gar epistatun pasi kai krinon tout'esti' i tas de heiras i tin fonin i to stoma i to pneuma i ostis polu ti diaferein ton apsihon organon ouk orthos dianoeitai' ei de tin psyhin pou katadeudikos estin i xinesis kai mi proheiron mide tois pollois faneron, kathaper ai te hirourgiai kai ta loipa ton toiouton, ou dia touto allos upolipteon ehein ta eirimena, diamartikenai gar sumbisetai talithous, ean to men krinon mite peras mite kurion poiomen, to de krinomenon kurion te kai peras. Ouh itton de esti tautis i peri tous aulous upolipsis atopos' megiston men oun kai katholou malista (atopon) ton amartimaton esti to eis organon anagein tin irmosmenou fisin' esti to irmosmenon oude toiautin taxin ehon. ou gar, oti o aulos trupimata te kai koilias ehei kai ta loipa ton toiouton,oti de heirourgian tin men apo ton heiron tin d' apo ton loipon meron ois epiteinein te kai anienai pefike, dia touta sumfonei dia tessaron i dia pente itoi dia pason, i allon diastimaton ekaston lambanei to prosikon megethos. Panton gar touton uparhonton ouden itton ta men pleio diamartanousin oi aulitai tis tou irmosmenon taxeos, oliga d' estin a tighanousi poiuntes panta tauta, kai gar aferountes kai paraballontes kai to pneumati epiteinontes kai anientes kai tais allais.... energountes. ost einai faneron oti ouden diaferi legein to kalos en tois aulois tiu kakos' ouk edei de touto sumbainein, eiper ti ofelos in tis eis organon tou irmosmenou anagogis, all ama t eis tous aulous anihthai to melos kai eutis astrabes einai kai anamartiton kai orthon. alla gar out auloi oute ton allon outhen organon pote bebaiosei tin tou irmosmenou fisisn' taxin gar tina katholou tis fiseos tou irmosmenon thaumastin metalambanei ton organon ekaston ef oson dunatai, tis aisthiseos autois epistatousis pros in anagetai kai tauta kai ta loipa ton kata mousikin. Ei de tis oietai, oti ta trupimata ara tauta ekastos imeras i tas hordas entetamenas tas autas, dia touth' eurisein to irmosmenon en autois diamenon te kai tin autin taxin diasozon, pantelos euthis' osper gar en tais hordais ouk esti to irmosmenon,ean mi tis auto dia tis heirourgias prosagogon armositai, outos oude en tois trupimasin, ean mi tis auto heirourgia prosagogon armositai. oti d' ouden ton organon auto armottetai alla i aisthisis estin i touton kuria, dilon oti oude logou deitai, faneron gar. Thaumaston d' ei mid' eis ta toiauta blepontes afistande tis toiautis ipolipseos orontes kinountai oi auloi kai oudepoth asautos ehousin all' aksta ton aulomenon metaballei kata tas aitias af' on auleitai. Shedon di faneron, oti di' oudemian aitian eis tous aulous anakteon to melos, oute gar bebaiosei tin tou irmosmeou taxin to eirimenon organon out, ei tis oithi dein eis organon ti poeisthai tin anagogin, eis tous aulous in poiteon, epeidi malista planatai ka kata tin aulopoiian kai kata tin heirourgian kai kata tin idian fisin."
Tomoritve:
Szornyu hiba ha valaki a harmonia tudomanyanak torvenyeit a hangszerekben megtestesulve latja. A harmonia tudomanya nem fugg egyetlen hangszertol sem, reszeitol sem, az aulos lyukaitol sem. Lasd az ujjak "tancikajat", ahogy magasabb, alacsonyabb hangokat csalnak ki a hangszerbol, szakadatlanul korrigalva, nem is beszelve mas jatekos fogasokrol, a befuvasrol, stb. Igy elmondhato, hogy nincs lenyeges kulonbseg a "rossz" es a "jo" aulos kozt. [Aristoxenos itt nyilvan tuloz, de a hangszerek viszonylagos pontatlansaga szigoru teoritikus szempontbol igaz lehet. Errol jo volna hallani Petyust, mint ahogy igen szepen elmondja a syrinxnel peldaul, hogy az ajak, a befuvas szoge stb... mint valtoztatja a jatekot.]Aristoxenos kizarja a hangszereket a teoritikus tetelek bizonyitasanal. Csupan a hallasban, az ertelemben, az emlekezetben bizik, erre alapoz, minden mast elvet. Nevetsegesnek tartja a hurokkal, az aulossal "jatszadozok" erofesziteseit a zenei torvenyek alatamasztasara. Az effajta megkozelitest meddonek, felrevezetonek, haszontalannak, pontatlannak iteli meg. Kik ellen iranyul heves tamadasa, nem derul ki vilagosan, mindenesetre a komediairoknak gyakran celtablai a lyra kolloposait (hangolo csomoit) csuro-csavaro "eszelosok", akik kisebbnel-kisebb hangkozoket keresve hallgatjak a "semmit".
PETYUS válasz erre | adatok | e-mail 2003-01-09 11:10:15 (50)
Az aulossal kapcsolatban igaza lehet. A nádnyelves hangszerek közül a rövidebb csöv?ek eléggé félreintonálhatóak a befúvás által, az ábrázolások alapján pedig az aulos eléggé ilyen lehet, kb. a töröksípnak felelhet meg a cs? geometriája. A lyukak fedésével m?köd? hangszereknél nem lehet egyszer? összefüggést felírni a lyukak helyére és méretére vonatkozóan, mert minden mindennel összefügg.
Hengeres orgonasípokkal már jobban lehet méregetni, itt az állandó stabil befúvás biztosítható egy megfelel? fúvótartállyal, és a síphosszak aránya kb. ki is jön.
Húrokkal nagyon jól lehet méregetni és számolgatni. Aki ezt tagadja, az nincs tisztában a tényekkel. (Fontos, hogy a húrnak nagyon egyenletes legyen a tömegeloszlása, nem lehetnek rajta vékonyabb és vastagabb részek, és hajlékony anyagból kell lennie, a merevség mérési hibát okoz.)
Alapjában véve egyetértek Aristoxenossal, Kodály is valami hasonlókat hangoztatott, de a húrt mint szemléltet? eszközt nem vetném el.
A zenet irasba foglalokkal, az aulos szerepet tulbecsulokkel hadakozva Aristoxenos megfogalmaz nehany elmeleti, modszertani kiindulasi tezist, a kovetkezokben ezzel folytatjuk. Nem hallgathato el azonban, hogy az ellentetek valoszinuleg tudomanyon kivuliek, politikaiak, szemelyes, rokon es ellenszenven alapulok. A korabeli tudos helyzete nem volt veszelytelen a demagogok,-Pythagorasz hiveire allitog ragyujtottak a hazat!-a tiranusok kozt.
Az azonban ketsegtelennek latszik, hogy zenei kerdesekben korat messze megelozo volt Mesterunk tudasa, amit kovetoi es ellenfelei is elismernek, mar nem is neven szolitva, hanem a Zenesznek. Igy a pythagorikus hurkiserleteket is ismernie kellett, utazasai kozben baratja lett a Pythagoraszt koveto eritreai Lambrosznak, maga a zenekulturajarol hires Tarentumban szuletett, melyet Archyas a bolcs filozofus, matematikus es zenetudos kormanyzott, es zeneszcsaladban felnoven, tisztaban volt a zene minden csinjaval-binjaval. Miert veti el a hangszer kiserleteket, es egyaltalan mivel magyarazhato idegenkedese ? Talan a korabeliek es Arisztotelesz "tudomanyos vakfoltja", e pillanatban ne siessunk a valasszal. Ezen kerdesekkel jo volna egy asztalhoz ulni mas tudomanyagak szakertoivel, torteneszekkel, matematukosukkal, filozofusokkal stb., hogy megfogalmazhassunk nehany hipotezist. Es persze Petyussal, a "megpengetett" kasza es soprunyelekkel.:) Tenyleg Petyus, van magyar nyelven tanulmany a toroksiprol? Erdekes lenne azt is megtudni, vajon hogy olvastak Kodalyek Aristoxenost. Ha veletlen megtalalnad a nezeteihez kozel allo passzusokat, annak is hasznat vehetnenk.
Es most az igert szoveg:
"A en oun prodielthoi tis, an peri tis armonikis kaloumenis pragmateias shedon esti tauta' mellontas d' epiheirein ti peri ta stoiheia pragmateia dei prodianoithinai ta toiade' oti ouk endehetai kalos autin diexelthein mi prouparxanton trion ton rithisomenon' proton men auton ton fainomenon kalos lifthenton, epeita dioristhenton en autois ton te proteron tekai ton usteron orthos, triton de tou sumbainontos te kai omologoumenou kata tropon sunofthentos' Epei de pasis epistimis, i tis ek problimaton pleionon sunestiken, arhas prosikon esti labein ex on deihthisetai ta meta tas arhas, anagkaion an eii lambanein prosehontas duo toisde' proton men opos alithes te kai fainomenon ekaston estai ton arhoeidon problmaton, epeith' opos toiouton oion en protois upo tis aisthiseos sunorasthai ton tis armonikis pragnateias meron' to gar pos apaetoun apodeixin ouk estin arhoeides. Katholou d' en to arhesthai paratiriteon, opos mit'eis tin uperorian empiptomen apo tinos fonis i kiniseos aeros arhomenoi, mit' ou kamtoites entos polla ton oikeion apolimpanomen....."
Vazlatosan:
Igy, felkeszulve hogy visszakanyarodjunk tanulmanyunk soran a harmonia tudomanyanak elemeihez (stoiheia), szukseges es nelkulozhetetlen a kovetkezo szillogizmus. A fejtegetes nem sikerulhet, ha nem letezik az alabbi harom elofeletel:
-Eloszor is a jelensegeket pontosan kell megfigyelni.
-Masodszor tisztazni kell hogy a jelensegek (phainomenon) kozul melyeke az elsoseg.
-Harmadszor, a kovetkezteteseinknek, es a veglegesm leszurt gondolatainknak szigoru, egymasba kapcsolodo logikaja kell legyen.
Minden tudomanynal, mely tobb problemabol (theorimata) all, a legjobb modszer, hogy megfelelo kiindulasi alapokat talaljunk(arhas),melyekre epithetjuk a kovetkezteteseinket.
Az alaptetelek megtalalasanak ket szempontja:
-Eloszor is minden teorianak, mely alaptetel, igaznak kell lenni es nyilvanvalonak.
-Masodszor az alapteoriaknak olyanoknak kell lenni, hogy elfogadhatoak legyen az erzekek altal, mint elsodleges igazsagok a harmonia tudomanyaban. Mivel barmi, ami praktikus, gyakorlati bizonyitast kovetel, [lasd pl. hurkiserletek] nem lehet alaptetel.
Altalaban figyelmesnek kell lennunk a legfobb alapteleink tisztazasanal, nehogy elsodrodjunk a tudomany helyes utjarol, azt kezdve hinni, hogy a hang a levego mozgasa, vagy erdeklodesunk hianyaban, elgyengulve, elhanyagoljunk kerdeseket, melyek valojaban a harmonia tudomanyahoz tartoznak."
"Tria geni ton melodoumenon estin' diatonon, hroma, armonia. ai men oun diaforai touton usteron rithisontai' touto d' auto ekkeistho, oti pan melos estai itoi diatonon i hromatikon i enarmonion i mikton ek touton i koinon touton.
Deutera d' esti diaiesis ton diastimaton einai ta men sumfona ta de diafona. gnorimotatai men dokousin eunai autai duo ton diastimatikon diforon, i te megethei diaferousin allilon kai i ta sumfona ton diafonon' periehetai d' i ustera ritheisa diafora ti protera, pan gar sumfonon pantos diafonou diaferei megetei. Epei de ton sumfonon pleious eisi pros allila diaforai, mia tis i gnorimotati auton ekkeistho ,proti.' auti d' estin i kata megethos. Esto di ton sumfonon okto meethi' elahiston men to dia tessaron - sumbainei de' touto ,auti> ti tou fusei elahiston einai' simeion de to melodein men imas polla tou dia tessaron eletto, panta mentoi diafona -, deuteron de to dia pente, o ti an touton ana meson i megethos pan estai diafonon. triton ek ton eirimenon sumfonon suntheton to dia pason, ta de touton ana meson diafona estai. Tauta men oun legomen a para ton emprosten pareilifamen, peri de ton loipon imin autois diaoristeon. Proton men oun lekteon, oti pros to dia pason pan sumfonon prostithemenon diastima to gignomenon ex auton megethos sumfonon poei. kai estin idion touto to pathos tou sumfonou toutou, kai gar elattonos prostethentos kai isou kai meizonos' to gignomenon ek tis suntheseos sumfonon gignetai' tois de protois sumfonois ou sumbainei touto, oute gar to ison ekatero auton suntethen to olon sumfonon poei oute to ex ekateron auton kai tou dia pason sunkeimenon, all' aei diafonisei to ek ton eirimenon sumfonon sunkeimenon."(127-128. old)
Osszegzes:
Harom genosa van a dallamoknak: diatonikus, chromatikus es enharmonikus. Ezek kulonbsegere a a kesobbiekben terunk ki. Itt csak annyit kell megjegyeznunk, hogy minden dallam ilyen, vagy ezek "vegyitese", a beloluk vett kozos elemekbol.
A diasztemakrol szolva, vagy szimfonikusak, vagy diafonikusak. A diasztemakat meg rendszerezzuk nagysaguk szerint is.
A szimfoniak kozul a legkisebb a dia tesszaron, ezt koveti a dia pente, majd a dia pason. Ha a dia pasonhoz hozzaveszunk egy szimfoniat, ujbol szimfoniat kapunk. Ez nem all a dia tesszaron es a dia pente eseteben.
[ Szimfoniakrol Arisztoxenos rankmaradt irasa ugy szol, mint mindenki altal ismert, ezert magyarazatra nem szorulo fogalmakrol. Gyakran, kozvetve, vagy kozvetlen szol kozonsegehez, belatasukra szamitva,ervelesenel praktikus zenei ismereteikre, hangszeres, gyakorlati tudasukra apellal, mellyel belathatjak igazat, a "helyes" teoriat, ha elmeleti kerdesekben tevednek is. Es ez ugy tunik, nem ritka, mert hallgatosagat, szelesebb kozonseget, az elotte jarokat, tobbszor is elmarasztalja, mivel gyakran meg kerdesfelvetesuk sem helyes. Bar a szoveg nem parbeszedes, de kitunik belole, ezen eloadasok elevenek voltak, meglehet kozbeszolasokkal, ellenvelemenyekkel. Annyi mindenkepp kitunik, hogy meg ha megszkitas nelkuli eloadas is volt, amit ketlek, egesz biztosan megelozte es kovette egy rendkivul elenk velemenycsere, a lejegyzett szoveg "feszultsegei", "felporgesi", riposztjai erre utalnak.]
A tegnap emlitett szimfoniakhoz, a dia tesszaron, dia pente es dia pasonhoz meg egy ropke megjegyzest fuzunk: minden mi nem szimfonia az diafonia. Ha a szimfonikus hangkozok "baratsagosak", osszesimulnak, osszecsengenek, akkor a diafonikusok ennek ellenkezojet teszik. Es ma egy bekezdessel tovabb lepve a tonusokrol, mint diasztema alapmertekegysegrol:
"Tonos d' estin o to dia pente tou dia tesszaron meizon' to de dia tessaron duo tonon kai imiseos. ton de toy tonon meron melodeitai to imisy, o kaleitai imitonion, kai to triton meros, o kaleitai diesis hromatiki elahisti, kai to tetarton, o kaleitai diesis enarmonios elahisti' toutou d' elleton ouden melodeitai diastima. Dei de proton men touto auto mi agnoein, oti polloi idi diimarton ypolabontes imas legein oti o tonos eis tessara isa diairoumenos melodeitai. synebi d' autois touto para to mi katanoein oti eteon esti to te labein triton meros tonoy kai to dielonta eis tria tonon melodein. epeita aplos men ouden ipolambanomen einai diastima elahiston."
A tonus az a diasztema, mely a dia tesszaron es a dia pente kozt keletkezik. A dia tesszaron ket es fel tonusbol all. A dia pente harom es felbol.[Dia pente - dia tesszaron = tonus]
A tonus reszei a feltonus, masneven imitono, a tonus harmada mint a chromatikus diesis, es a tonus negyede a diesis enarmonion elahistos. Az utobbinal kisebb diasztema nem hasznalhato a dallamban. Meg kell itt emliteni, hogy mindmaig sokan vadoltak azzal,[Aristoxenost] tevedesben leledzve, hogy azt allitjuk, hogy a tonus feloszthato harom vagy negy dallamba illo reszre.
Ez a felreertes azon alapszik, hogy vadloink[Aristoxenos ellenfelei] nem fogtak fel, hogy mas dolog egy harmad reszet venni a tonusnak, es mas a "megzenesitese" dallamba fuzese a harom reszenek. Mellesleg, egy szigoruan teoritikus szemszogbol, minden diasztemanal letezhet meg kisebb."
Aristoxenos itt, mikozben a tapasztalat alapjan azt allitja, hogy a tonus harmadanal kisebb diasztema nem zenei, nem folfoghato,nem enekelheto, a torthangok egymas utan nem szohetok dallamba, a kis hangkozok hasznalatat megengedi mikor "merteket" vesz, hangkozoket becsul meg. Ellnfelei persze itt mintha megszorongatnak, szemere vetve, hogy "szamol", mikozben a zenematematikat tamadja. Arisztoxenosz ezt azzal vedhetne ki, hogy "szamai" mertekei nem abszolut nagysagok, hanem az erzekekhez igazodnak, csupan segedeszkozok.
A szimfoniak es a tonus utan ma a tetrachordal folytatjuk.
"Ai de genon diaforai lambanontai en tetrahordo toiuto oion esti to apo mesis ef upatin, ton men akron menonton, ton de meson kinoumenon ote men amfoteron ote de thaterou. Epei d' anagkaion ton kinoumenon fthoggon en topo tini kineisthai, lipteos an eii topos orismenos ekaterou ton eirimenon fthongon, fainetai di sundonotati men einai lihanos i tonon apo mesis apehousa, poiei d' auti diatonon genos, barutati d' i ditonon, gignetai d' auti enarmonios' ost' einai faneron ek touton, oti toniaios estin o tis lihanou topos, to de paripatis diastima elaton men oti ouk an genoito dieseos enarmoniou faneron, epeidi panton ton melodoumenon elahiston esti diesis enarmonios' oti de kai touto eis to diplasion auxetai, katanoiteon. otan gar epi tin autin tasin afikontai i te lihanos aniemeni kai i paripati epiteinomeni, orizesthai dokei ekateras o topos, ost' einai faneron pos esti luhanos kinithentos enos otou dipote ton mesis kai lihanou diastimaton. dia gar mesis men ka paramesis en esti diastima kai palin au mesis te kai upatis kai ton allon osoi kinountai ton fthongon, ta de mesis kai lihanou diastimata polla theteon einai. kreitton gar ton fthongon ta onomata kienein miketi kalountas lihanous tas loipas, epeidan i ditonos klithi i ton allon mia itis pot' oun. Dein gar eterous einai fthoggous tous to eteron megethos orizontas' asautos de dein ehein kai ta antistrefonta. ta gar isa ton megethon tois autois onomasi perilipteon einai. Pros di tauta toiouti tines elehtisan logoi' proton men oti to axioun tous diaferontas allilon fthoggous idion megethos ehein diastimatos mega ti kinein estin' oromen gar oti niti men kai mesi paranitis kai lihanou diaferei kata tin dunamin kai palin au paraniti te kai lihanos tritis te kai paripatis, osautos de kai outoi paramesis te ka upatis - kai dia tautin tin aitian idia keitai onomata ekastois auton - , diastima d' autois pasin upokeitai en, to dia pente, osth' oti men ouh oion t' aei ton fthoggon diafora tin ton diasztimatikon megethon diaforan akolouthein faneron. Oti d' oude tounantion akolouthein theteon, katanoiseien an tis ek ton rithisomenon. Proton men oun ei kai kath' ekastin auxisin te kai elatosin ton peri to pyknon gignomenon idia zitisomen onomata, dilon oti apeiron onomaton deiseometha, epeidiper o tis lihanou topos eis apeirous temnetai tomas. Os alithos gar tini an tis prostheito ton amfisbitounton peri tas ton genon hroas: ou gar di pros tin autin dieresin blepontes pantes oute to hroma oute tin armonian .... oste ti mallon tin ditonon tin ditonon lihanon lekteon i tin mikro suntonoteran: armonia men gar einai ti aisthisei kat' amfoteras tas diaireseis fainetai, ta de megethi ton diastimaton dilon oti ou tauta en ekatera ton diaireseon. epeita peiromenoi paratirein to t' ison kai to anison apobaloumen tin tou omoiuou te kai anomoiu diagnosin, oste mide puknon kalein exo enos megethous, dilon d' oti mid' armonian mide hroma, topo gar tini kai tauta dioristai.Dilon d' oti ouden touton esti pros tin tis aisthiseos fantasian' ekeini men gar eis omoiotita enos tinos eidous blepousa to te hroma legei kai tin armonian all ouk eis enos tinos diastimatos megethos, lego de puknou men eidos titheisa eos an ta duo diastimata tou enos elatto topon katehi - emfainetai gar en pasi tois puknois puknou tinos foni kaiper anison auton onton - hromatos de eidos eos an to hromatikon ithos emfainitai. idian gar di kinsin ekaston ton genon kineitai pros tin aisthisin ou mia hromenon tetrahordon diairesei alla pollais. ost' einai faneron, oti kinoumenon ton megethon symbainei to genos, ou gar omoios kineitai ton megethon kinoumenon mehri tinos, alla diamenei' toutou de menontos eikos kai tas ton fthoggon dunameis diamenein. to gar eidos tou tetrahordou touto, di' oper kai tous ton diastimaton orous anagkaion eipein tous autous. Katholou d' eipein, eos an menei ta ton periehonton onomata kai legetai auton i men oxitera mesi upati d' i barutera,diamenei kai ta ton periehomenon onomata kai rithisetaiauton i men oxitera lihanos i de baritera paripati, aei gar tinos metaxi mesis te kai upatis lihanon te kai parupatin esthisis titisin. To d' axiun i ta isa diastimata tois autois onomasin orizestai i ta anisa eterois mahesthai tois fainomenois esti' to te gar upatis kai paripathis [pleonakis ison melodeitai i} lihanou melodeitai pote ison pote anison' oti d' ouk endehetai duo diastimaton exis keimenon tois autois onomasin ekateron auton periehesthai faneron, eiper mi melloi o mesos duo exein onomata. Dilon de kai epi ton anison to atopon' ou gar dunaton diamenontos tou eterou ton onomaton to eteron kineisthai, pros allila gar lelektai' osper gar o tetartos apo mesis upati pros mesin legetai, outos o ehomenos tis mesis lihanos pros mesin legetai. Pros men tin diaporian tosauta eiristho."
A genosok kulonbozosege abban a tetrachordban latszik, mely a 'mese"-tol (kozep) a 'hypate'-ig (alap) terjed, a tetrachord legmagasabb es legmelyebb pontja kozt. Itt a szelso ftongusok a helyukon "rogzitettek", "mozdulatlan",(akiniti ftoggoi) allando ftongusok, a koztesek elmozdulnak a ket szel fele. [Tetrachord=hypate+parhypate+lychanos+mese]
Mivel a mozgo ftongusok egy meghatarozott savban mozoghatnak csak, pontositanunk kell hatarertekeiket, kijelolve mozgasteruket. A legmagasabb az a lihanos, amely egy tonus tavolsagra van a 'mese'-tol, ezzel a diatonikus genosban talalkozunk. A legmelyebb lihanos ket tonus tavolsagra van a 'mese'-tol, az enharmonikus genosnal talaljuk meg.
Mindebbol kikovetkezteto, hogy a lihanos 'topos', a hely ahol mozoghat a lihanos, egy tonus nagysagu. A parhypate es a hypate kozt egy diasztema nem lehet kisebb az enharmonikus diesisnel, mivel ez a legkisebb dallamba illo hangkoz.[Aristoxenos diesisnek nevezi a felhangnal kisebb hangkozoket.] Meg kell ertenunk, hogy ez a diesis a ketszeresere nohet, megteve ezt az utat a lihanos eddig a pontig lefele menet, a parhypate pedig felfele menve, minden phtogus helyet meghatarozzuk. Igy kitunik, hogy a parhypate topos nem nagyobb mint a legkisebb diesis. Nemelyek ketkedve kerdik, hogy a nota amely meghatarozza az uj diasztemat a mese es lihanos kozt novekedhet, csokkenhet? Valoban a mese es a parhypate es a mese es hypate kozt van diasztema, mint ahogy minden "nem mozgo" allando phtonguspar kozt. Igy hat elfogadjuk, hogy a mese es lihanos kozt diasztemak sokasaga letezik? Nem lenne jobb, ha megvaltoztatnank a phtongusok nevet, csupan egynek hagyva meg a lihanos cimket, a tobbit meg ujra kereszteljuk? Minderre a valasz, hogy ertekelnunk kell a phtongusokat "mukodes" szerint, latjuk, hogy a niti es a mesi kulonbozik mukodeseben a paranite es lichanostol, mint ahogy a paramesi a hypatetol, igy minden parnak megvan a maga neve, mivel esetunkben peldaul a diasztema amibe helyezzuk a dia pente. [Ez a reszlet magyarazatra szorul, megelolegezve csak annyit, hogy a hypate, parhypate, lihanos, mese sor, mikor nagyobb szisztemakat epitunk a tetrachordokbol, helyere, szerepere utalo jelzot, kiegeszitest kap. Lasd pl. paranite (a niten tul)].
Ha megprobalnank minden helyzetnek megfelelo elnevezeseket adni, melyek illenek a 'pykno" (a tetrachord also felen a ket "suru" diasztema) minden novekedesehez es csokkenesehez, egy vegtelenre nyulo szotarat kapunk. A lihanos topos vegtelenul oszthato. Valoban, milyen genosok chromainak kellene bizalmat szavazni? Nem vezettetnek hasonlo osztasu skalaval mind, sem az enharmonia, sem a chromatika. Miert kellene kituntetni a lihanos nevvel csupan a kettonusu lichanost, a kicsit magasabban fekvo elleneben? A ketto kozul barmelyiket hasznaljuk, az erzekeink, a hallasunk azonnal jelzi, hogy az enharmonikus genoshoz illenek.
Ha megprobaljuk kovetni az egyenloseget es az egyenlotlenseget, elvesz a lehetoseg a hasonlo es a kulonbozo erzekelesere. A 'pikno' surusodes nem helyezheto egy meghatarozott nagysaghoz, sem az enharmonianal, sem a chromatikanal, mert egy bizonyos savba illenek. Nyilvanvalo azonban, hogy hatarertekeik nincsenek osszhangban azzal, mint ahogy az erzekeink felfogjak. Az erzekelesnel az olyan fogalmak mint pikno (a tetrachord ket also, 'suru' pontja), a chromatika, az enarmonia, ugy jelennek meg, mint valami kozosre, hasonlora, karakterisztikusra valo raismeres, es nem mint diasztema nagysag. Minden genos az erzeseinket meghatarozott modon "mozgatja", ugyanakkor a genosok, megorizve karakteruket, tobbfele skala osztast kovethetnek a tetrachordjukban. Igy nyilvanvalova valik, hogy mig a nagysagok valtoznak, a genos megtartja jelleget.
Altalanossagban, a szelso, a tetrachord allando, rogzitett, nem mozgo phtongusai megtartjak nevuket, a legmagasabb a mesi, a legalacsonyabb a hypate. A koztes phtongusoknak is megmarad az elnevezesuk, a magasabb a lichanos, a melyebb a parhypate. Az erzekek a mese es hypate kozt a phtongusokat mindig lichanos es parhypatekent fogjak fol. Ha azt kovetelnenk, hogy az egyenlo disztemak ugyanazt a nevet kapjak, vagy a hogy a kulonbozoek masfeleket, ez olyba tunne, mintha az erzeteinkkel viaskodnank.
Piknon de legestho mehri eos an en tatrahordo dia tessaron symfonounton ton akron ta duo diastimata syntethenta tou enos alatto topon katehi. tetrahordou de eisi diaireseis exairetoi te kai gnorimoi autai ai eisin eis gnorima diairoumenai megethi diastimaton. Mia men oun ton diaireteon estin enarmonios en i to men puknon imitonion esti to de loipon ditonon. Tris de hromatikai, i te tou malakou hromatos kai i tou imioliou kai i tou toniaion' malakou men oun hromatos esti diairesis en i to men puknon ek duo hromatikon dieseon elahiston sugkeitai, to de loipon duo metrois metreitai, imitonio men tris, hromatiki de diesei apax, oste metreisthai trisin imitoniois kai tonou trito merei apax' esti de ton hromatikon puknon elahiston kai lihanos auti baritati tou genous toutou. imioliou de hromatos diairesis estin en i to te pyknon imiolion esti tou [t'] enarmoniou kai ton dieseon ekateras ton enarmonin' oti d' esti meizon to imiolion piknon tou malakou, radion sinidein, to men gar enarmoniou dieseos leiei tonos einai to de hromatikis. Toniaiu de hromatos diaresis estin en i to men puknon ex imitonion duo sugeitai to de loipon triimitonion estin. Mehri men oun tautis tis diaireseos amfoteroi kinountai oi fthongoi, meta tauta d' i men parupati menei, dieliluthe gar ton autis tonon, i de lihanos kineitai diesin enarmonion kai gignetai to lihanou kai upatis diastima ison to lihanou kai mesis, oste miketi gignesthai puknon en tauti ti diaiesei. Sumbenei d' ama pauesthai to puknon sunistamenon en ti ton tetrahordon diairesei kai arhesthai gignomenon to diatonon genos. Eisi de duo diatonou diaireseis, i te tou malakou kai i tou suntonou. malakou men oun esti diatonou diairesis en i to men upatis kai parupatis imitoniaion esti, to de paripatis kai lihanou trion dieseon enarmonion, to de lihanou kai mesis pente dieseon' suntonou de en to men upatis kai paripatis imitoniaion, ton de loipon toniaion ekateron estin. Lihanoi men oun eisin ex, mia enarmonios, treis hromatikai kai duo diatonoi, asai per ai ton tetrahordon diaireseis, parupatai de duo elattous, ti gar imitoniaia hrometha pros te tas diatonous kai pros tin tou toniaiou hromatos diairesin' tettaron d' ouson parupaton i men enarmonios idia esti tis armonias, ai de treis koinai tou te diatonou kai tou hromatos. Ton d' en to tetrahordo diastimaton to men upatis kai paripatis to parupatis ka lihanou i ison melodeitai i elatton, meizon d' oudepote. oti men oun ison faneron, ek de ton hromatikon outos an tis katanoisein, ei parupatin men laboi tin tou malakou hromatos, lihanon de tin toniaiou' kai gar ai toiautai diaireseis ton puknon emmeleis fainontai. to d' ekmeles genoit' an ek tis anatias lipseos, ei tis parupatin men laboi tin imitonaian, lihanon de tin tou imioliou hromatos, i paripatin men tin tou imioliou, lihanon de tin tou malakou hromatos' anarmostoi gar fainontai ai toiautai diaireseis. To de parupatis kai lihanou < to lihanou> ai mesis kai ison melodeitai kai anison amfoteros' ison men en to suntonotero diatono, alatton d' en pasi tois loipois, meizon d' otan lihano men ti suntonotati ton diatonon, parupati de ton baruteron tini tis imitoniaias hristai."
A "pikno" fogalmat haszanaljuk mindazon esetben, mikor egy tetrachordnal, melynek ket vege dia tessaron nagysagu hangkozt zar le, a ket also diasztema "surusodik", vagyis kisebb mint a tetrachord fennmarado resze. A tetrachord felosztasanal talalunk igen "jeles" diasztemakat, ismert nagysagokat a diasztema csaladban.
Egyik figyelemre melto ezek kozul az enharmonikus, ahol a 'pukno', a surusodes egy imitonio, felhang, a maradek pedig ditonus, ket egesz hangkoz. A chromatikanak harom alfelosztasa: az lagy chromatika, az imiolio (masfeles), valamint a tonikus chromatika. [Holnap, atismetelve mindezt, a magyarazatot kiegeszitjuk szemlelteto diagrammakkal es ertelmezesekkel, most gorduljon tovabb a szoveg, addig is turelmeteket kerem, ha valami nem vilagos. S.] A lagy chromatika osztasanal a pikno ket chromatikus diesis (elahiston chromatikon dieseon), a maradek tetrachord ket mertekkel merheto:vagy az imitoniot, a feltonust vesszuk haromszor egy chromatikus diesissel kiegeszitve, ugy hogy osztasa harom feltonusnyi legyen, kiegeszulve meg az egesz hang harmadaval (triton tou tonou). Ez a legkisebb pikno a chromatikaban, a lihanosa a legmelyebb.
A chromatikus imiolional a pikno egy imiolio (egy es egy fel)az enharmoniahoz viszonyitva a pukno diesisei tukrozodnek. A chromatikus imiolonnal a pikno nagyobb mint a lagynal, ezt konnyen megkulonboztetheti barki [ barki? :) lam igy gyotor minket galadul A.] mivel az elso kisebb a tonusnal, az egeszhangnal egy enharmonikus diesissel (1/3t), mig a masodiknal egy chromatikus diesissel (1/4t).
A tonikus chromatikanal a pukno ket feltonus, ket imitonio nagysagu, a maradek egy triimitonio (egy egesz es egy fel hangkoz). Eddig a pontig az osztas es a ket phtongus "mozgasban van", eztan azonban a parhypate rogzul, mivel elert a mozgassavjanak hatarpontjahoz. A lichanos egy enharmonikus diesisnyire mozdul el. Igy a lychanos es a hypate kozt egy olyan diasztema keletkezik, mely egyenlo a lichanos es a mese (kozep) diasztemaval, igy a pikno nem hasonlit az elozoekben emlitett felosztasra. Ekkor tortenik, jelenik meg,- ennel a tetrachord beosztasnal, a pyknon valtozasaval,- a diatonikus genos.
A diatonikaban ket osztasfajta van, a lagy es a syndono. A lagynal a diasztema a hypate es parhypate kozt fel hang, (imitonio), a parhypete es lichanos kozt harom enharmonikus diesis, a lichanos es a mese (kozep) kozt ot diesis.
A syndono diatonikus osztasanal a hypate es a parhypate kozt a diasztema fel hang , a kovetkezo diasztemak mindegyike pedig egesz hang (tonus).
Lichanosaink szama tehat hat, egy enharmonikus, harom chromatikus es ketto diatonikus, ahany tetrachord felosztas. A parhypatek szama kettovel kevesebb, tehat negy. A magarazat erre, hogy az imitonikus parhypatet hasznajuk ket diatonikus es a a tonikus chromatika eseteben.
A negy parhypate eseteben az enharmonikus elkulonul, csak nevadojat ismeri, mig a tobbi harom "kozoskodik" a diatonikaban es a chromatikaban.
A tetrachord diasztemaknal a hypate es a parhypate koztiek egyenloek, vagy kisebbek azoknal melyek a parhypate es a lychanos kozt vannak, es sohasem nagyobbak. Az egyenlosegek egyfelol lathatok, masfelol kitunik az enharmonikus es chromatikus osztasnal, hogy kisebbek a diatonikusnal.A fentieket a chromatikanal ertheti meg valaki, ha figyelembe veszi a pahypatet a lagy chromatikanal, a lichanost a tonikusnal. Az effele piknon osztasok termeszetesn "dallamosak", elfogadottak (emmeles). Az 'ekmeles' a nem melodikus akkor keletkezik, ha forditott sorrendet veszunk, [...itt egy kicsit elbizonytalanodtam, a kovetkezo sorok ertelmet meg nem leltem meg, az "ekmeles", a forditott sorrend peldat.
-valaki paripatinak vesz imitonikust
-lichanosnak imiolikus chromatikat
-paripatin men tis imioliu chromatikis
-lichanonnak lagy chromatikat - hagyjuk egyenlore zarojelben]
Ilyen osztasok harmonia nelkulisegre vezetnek.(anarmosti gar fainontai ai touautai diaireseis). Masfelol a diasztema a parhypate es a lychanos kozt lehet egyenlo vagy egyenlotlen, hasonloan a lichanos es a mese koztiekhez. Egyenlo a magasabb diatonikusban, kisebb a tobbiekben, nagyobb amikor lychanosnak magasabbat hasznalunk a diatonikus lychanosnal , a parhypatenal melyebbeket, melyek ugyanazt a feltonust hasznaljak.
Kedves barataim, mint erezheto a nyersforditas bizonytalansagaibol, a kovetkezo napokban ezen szovegresz ertelmet probaljuk majd meglelni.
Kerdeseink:
-Mi a tertrachord?
-Mi a hypate, parhypate, lichanos es a mese?
-Melyek a tetrachord vegek?
-Melyek a koztes phtongusok?
-Mi a dia tessaron?
-A "diasztema csalad" tagjai?
-Mi az enharmonia?
-Mi a chromatika?
-Mi a lagy chromatika?
-Mi az imiolios chromatika?
-Mi a tonikus chromatika?
-Milyen diasztema nagysagokat hasznalunk a genosokban?
-Mi az osszetetele az enharmonikus piknonnak?
-Melyek a chromatika "szinei"?
-Mibol all a lagy chromatika piknonja? Mi a 'maradek'?
-Melyik a legkisebb piknon a chromatikaban?
-Mekkora a chromatikus imiolin piknon?
-Mennyivel nagyobb a chromatikus piknon a lagynal?
-Mely nem/csalad
diesisei 'tukrozodnek" a chromatikus imiolion piknonjaban?
-Mekkora a tonikus chromatika piknonja es a maradek?
-Miert, hogy az Egri Bikaver, mely tegnap este sok agas-bogas kerdest segitett tisztazni, angolul, franciaul, nemetul, gorogul, mara ugy kupan vert, hogy holnapra hagyom a magyar valszokat?
-Mi a tetrachord? (Michailides)
('tetrahordon')- az osszessege negy egymas utani hurnak vagy ftongusnak, melyek egy tiszta 'tetarti'-t alkotnak. Bachius Bev.26.: " tetrachprdo einai mia seira apo notes pou tragoudiuntai kata suneheia (a tetrachord egy sor nota amely folyamatosan enekelt "exis melodoumenon", es a vegek egy "tetarti" szimfoniat zarnak kozre.) A tetrachord az elo szisztema a prohistorikus Gorgorszagbol. A zene fejlodesevel a torteneti idokben, alapja lett a hetpachordnak es az oktachordnak, kesobb a teljes szisztemaknak ('teleion sistima') A tetrachordnak harom nemet ismerjuk (genos): a diatonikust, a chromatikust es az enharmonikust. A diatonikusnal tonust es feltonust hasznalnak.
[Itt Michailides kottaba irja a diatonikus skalat, persze a pelda santit...:)]
A chromatikus genosban a diasztemaknal az egy es fel tonust, a feltonust, az enharmonikusban a tonus negyedet is hasznaltak.
[Itt a kotta mar olyan jeleket hasznal, melyeket nem tudok ideirni jelenleg. Egyszer majd csak megtanulom, addig elnezest!)
A szelso, mozdulatlan phtongusait a tetrachordnak 'estotes' kulso jelzovel illetjuk, mig a belsok az 'esoteriki', vagy mas neven mozgok, 'kinoumeni'. Mozgok, mert a genosok szerint valtoztatjak a helyuk. (lasd meg kesobb az estotes, genos, diatonon, chromatikon es enharmonion szocikket).
Ket tetrachord egymas melle helyezve, folyamatosan, egy heptachordot
"Megsurusodik" neha az okori arisztoxemosi szoveg, ezert ismetlo kerdeseinkkel, mint legutobb, megprobaltuk "follazitani". Az alap amire mindig visszalepunk, a tetrachord. Wagner reven Musa sok reszkerdest erintett, tudositasat megjegyzesekkel fuszereztuk, igy mar kezd kirajzolodni, mi a hypate, parhypate, lichanos, mese. Szegrol-vegrol megforgattuk a tetrachordot, mozgo koztes es allo szelso phtongusaival. A pyknont, surusodest keresve, kivetul elenk a maradekkal a genosok vilaga, a chromatika,enharmonika, diatonika, a lagy, a tonikus, az imioloin szinek, es torthangok, enharmonikus es chromatikus diesisek jatszanak velunk, "...cerna volna selyem volna, megis kifordulna..." A pyknon mozgasteret "kifulelve" (ez persze meg csak alom, a jovo zeneje:),a genosok szofogado rendje koszont minket, nem csalas, nem amitas, minden szep, tiszta, vilagos es ertheto. Persze azert vannak meg ketsegeink, de zarjuk oket egy idore szogletes zarojelbe. Olvassuk tovabb Aristoxenost.
"Egeszen eddig a pontig a tetrachordok ket phtongusa, a pyknonban, mozgasban volt. Egyszer csak azonban akadalyba utkoznek, megallitja oket valami, es erzekszerveink azt sugjak, nagy es donto valtozas kovetkezett be a genosok csaladjaban. A pahypati aterven az egesz rendelkezesere allo teret, megtorpan, a lychanos pedig csak egy enharmonikus diesisnyit lep elore. A pyknon "eltunt", tetrachordunk, mely eddig ket kisebb, egy surubb es egy nagyobb reszre oszlott, most ket egyenlo reszre vagodik. Es mint tudjuk, a szabaly, a pyknonnak mindig kisebbnek kell lennie a maradeknal. Es csodak csodaja, ekkor jelenik meg a buszke diatonikus genus, ez az o haza taja, birodalma, ahova pyknon nem lephet.
A diatonikus genosban ketfele osztast ismerunk, a lagy (malako) es a feszes (syndono) diatonikat.
A lagy diatonikanal a diasztema hypati es parhypati kozt egy fel tonus (imitonio), a parhypate es lychanos diasztema harom enharmonikus diesis (enh.dies.=3/12 tonus), a lichanos es mesi tavolsag ot diesis.
A feszes (syndono) diatonikus nem az, amikor a diasztema a hyapte es a prhypate kozt fel tonus, mig a maradek disztemak egy tonus nagysaguak.
"Mehri men oun tautis tis diaireseos amfoteroi kinountai oi phtongoi, meta tauta d' i en parupatti meni, dieleiluthe gar ton autis topon, i de lihanos kineitai diesin enarmonion kai gignetai to lihanou kai upatis diastima ison to lihanou kai mesis, oste miketi gignesthai puknon en tauti ti diairesei. Sumbenei d' ama pavesthai to puknon sinistamenon en ti ton tetrachordon diaresei kai arhesthai gegnomenon to diatonon genos. Eisi de duo diatonou diaireseis, i te tou malakou kai i tou suntonou. malakou men oun esti diatonou diairesis en i to men hupatis kai paripatis imitoniaion esti, to de paripatis kai lihanou trion dieseon enarmonion, to de lihanou kai mesis pente dieseon' suntonou de en i to men upatis ka paripatis imitonaion, ton de loipon toniaion ekateron estin."
Lichanosok szama tehat het: egy enharmonikus, harom chromatikus es ketto diatonikus,termeszetesen kovetve ahany tetrachordunk ,oszatasunk van a genosokban. A parhypatek kettovel kevesebbek, tehat negy all rendelkezesunkre. Ennek oka, hogy a fel tonusu parhypatet mindket diatonikus osztasban hasznaljuk, csakugy mint a tonikus chromatikaban.
A negy letezo parhypate kozul az enharmonikus a az ot magat illeto genoshoz tartozik, a harom masik kozoskodik ket genosban, a diatonikusban es a chromatikusban (+szin, chroma).
A tetrachord diasztemak kozul azok, melyek a hypate es a parhypate kozott vannak, egyenloek, vagy kisebbek azoknal, mint amelyek a parhypati es a lychanos kozt helyezkednek el, de sohasem nagyobbak. Az egyenloseg lathato az enharmonikus es chromatikus osztasban , ami kisebb az megfigyelheto a diatonikusban. A chromatikabol konnyen megertheti barki mindezt, ha figyelembe veszi egyfelol a lagy chromatikus parhypatet, masfelol a tonikus lichanost. Es termeszetesen a hasonlo osztasok helyesek a dallamban (emmeles). Nem helyes dallam, (ekmeles) akkor keletkezik, ha az ellenkezo sorrendet valasztjuk, ha tehat valaki parhypatenak veszi az imitonikust (feltonus), lichanonnak meg az imiolikus (masfeles)chromatikat, vagy a parhypateja egyfelol imiolikus chromatika, a lichanos pedig lagy chromatikus.Az effajta osztasok harmoniatlanok. Masfelol a diasztema parhypate es lichanos kozt dallamosithato egyenloen, vagy egyenlotlenul is a lichanos es a mesi kozt. Az egyenloseget latjuk a feszes diatonikaban, a kisebbedest az osszes tobbi genosban. A nagyobbodast, mikor magasabb lichanost hasznalunk a diatonikus lichanosnal, parhypatenak pedig valamely melyebbet, ahol feltonus talalhato.
"Lihanoi men oun eisin ex, mia enarmonios, tris hromatikai kai duo diatonoi, osai per ai ton tetrahordon diaireseis, paripatai de duo ellatous, ti gar imitoniaia hrometha pros te tas diatonous kai pros tin tou toniaiou hromatos diairesin' tettaron d' ouson parupaton i men enarmonios idia esti tis armonias, ai de tris koinai tou te diatonou kai tou hromatos. Ton d' en to tetrahordo diastimaton to men upatis kai parupatis to parupatis kai lihanou i ison melodeitai i elatton, meizon d' oudepote. oti men oun ison faneron ek tis enarmonion diaireseos kai ton hromatikon, ti d' elatton ek men ton diatonon> faneron, ek de ton hromatikon outos an tis katanoiseien, ei parupatin men laboi tin tou malakou hromatos, lihanon de tin toniaiou' kai gar ai toiautai diaireseis ton puknon emmeleis fainontai. To d' ekmeles genoit' an ek tis anantias lipseos, ei tis parupatin men laboi tin imitoniaian, lihanon de tou imioliou hromatos, i paripatin men tin tou imioliou, lihanon de tin tou malakou hromatos. Anarmosti gar fenontai ai toiautai diaireseis. To de parupatis kai lihanou ka mesis kai ison melodeitai ka anison amfoteros' ison men en to suntonotero diatono. elatton d' en pasi tois loipois, meizon d' otan lihano men ti suntonotati ton diatonon, parupati de ton baruteron tini tis imitonaias hristitai.
[Ma a folyamatossaggal (exis) folytatjuk]..., miutan tisztazzuk, mi modon vilagithatnank meg ezt a fogalmat. Megelolegezve a magyarazatot, csak annyit jegyzunk meg, hogy az 'exis'-t a dallam termeszete felol vizsgaljuk meg, nem ugy, mint azok, akik ugy veszik uldozobe a fogalmat, mint a diasztemak 'suriteset' a diagramman (katapyknosin), es igy megtagadjak alapjaiban a dallamvezetes (agogi) rendjet. Ez szembeotlo, ha a surun egymas utan sorakozo kis diasztemakat (diesis) vizsgaljuk, szem elott tartva, hogy senki sem kepes elenekelni egymas utan sorban osszefuzve ennyi kis hangkozt pontosan,[ se fule se torka, sem esze nem segiti folfogni, kovetni].
Igy nyilvanvalo, hogy a folyamatossag nem a kis hangkozokkel, sem az egyenloseggel, sem az egyenlotlenseggel (isa,anisa)irhato korul, hanem csakis a termeszetes torvenyeket kovetve.
E pillanatban, termeszetesen nem konnyu megadni a pontos meghatarozasat a folyamatossagnak, a diasztemak kapcsolodasat. Hogy mi a folyamatossag, az a meg teljesen tapasztalatlan elott is vilagos lesz a kovetkezo ervelessel: Az belathato, hogy a dallam szempontjabol, nincs diasztema, mely vegtelenul oszthato. Letezik egy felso hatara, maximuma, a diasztemak szamanak, mely a dallamalkotas torvenyeit tiszteletben tartja. Foltetelezve azt, hogy a fenti allitasunk elfogadhato, es valoszinuleg nincs mas valasztasunk, mint megengedni, szugsegszeru a kovetkeztetes, hogy azok a phtongusok, melyek ily modon sorakoznak, egymas utan allithatok folyamatosan, egymast kovetoen. Ezen kategoriaba tartozonak azok a phtongusok, melyek a regi idok ota hasznalatosak, mint peldaul a niti, a paraniti es igy tovabb folyamatosan.
"Meta de tauta deikteon peri tou exis ipotiposandes proton auton ton tropon kath' on axioteon to exis aforizein. Aplos men oun eipein kata tin tou melos fisin zititeon to exis ka oux os oi eis tin katapiknosin blepontes eiothasin apodidinai to sinehes. ekeinoi men gar oligorein fainontai tis tou melous agogis' faneron d' ek tou plithous ton exis tithemenon dieseon, [ ou gar dia tosouton dinitheii tis an mehri gar trion i foni dinatai sineirein' ost' einai faneron oti to exis out en toiselahistois out en tois anisois out\ en isois aei zititeon diastimasin, all' akolouthiteon ti fisei. Ton men oun akribi logontou exis oupo radion apodounai, eos an ai suntheseis ton diastimaton apodothosin' oti d' esti ti exis, kai to pantelos apeiro faneron genoit' an diatoiasde tinos epagogis. PITHANON GAR TO MIDEN EINAI DIASTIMA O MELODOUNTES EIS APEIRA TEMNOMEN, ALL' EINAI TINA MEGISTON ARITHMON EIS ON DIAREITAI TON DIASTIMATON EKASTON UPO TIS MELODIAS. Ei de touto famen, itoi pithanon i kai anagkaion einai, dilon oti oi tou proirimenon arithmou meri periehontes ftoggoi exis allilon ehontai. dokousi d'einai toiouton ton ftoggon kai outoi ois tighanoumen ek plaiou xromenoi oion i niti kai i paraniti kai toutois suneheis.
A kovetkezokben, konyvenek vegenm Arisztoxenosz
szabalyokat allit fel.
'Tartozunk a kovetkezokben meg azzal, hogy meghatarozzuk a szuksegszerusegnek megfeleloen a lehetseges diasztema kapcsolatokat. Minden genosban, a mely es a magas fele haladva a dallammal, minden negyedik phtongus a sorban a dia tesszaron szimfoniat , minden otodik a dia pentet kell hogy adja. Mindazon phtongusok, melyek nem felelnek meg ennek, 'dallamtalanok' ('ekmeles'). Mindazonaltal nem kell elhallganunk, hogy a fenti szabaly nem abszolut ervenyu a skalakon a diasztemak vezetesenel, a dallam szerkesztesenel. Lehetseges az az eset is, mikor egy skala ftongusai megfelelnek a fenti szimfoniaknak, nem mondanak ellent a szabalynak, a dallam megig 'ekmeles', nem megfelelo. Megis, ha ez a szabaly nem ervenyesul altalanossagban, ebbol az egeszre nezve semmi haszon sem szarmazik. Igy vegyuk ezt a szabalyt mint alaptetelt, mely ha nem letezik, a harmonia tonkremegy.'
"Ehomenon d' an eii to aforisai to proton kai anagkaiotaton ton sinteinon ton pros tas emmeleis suntheseis ton diasztimaton. En panti de genei apo pantos fthongou dia ton exis to melos agomenon kai epi to baru kai epi to oxi i to tetarton ton exis dia tessaron i ton pemton dia pente sumfonon lambaneto, o d' an midetera touton sumbaeni, ekmelis esto outos pros apantas ois sumbebiken asimfono einai kata tous eirimenous arithmous. Ou dei d' agnoein, oti ouk estin autarkes to eirimenon pros to emmelos sunkeisthai ta sustimata ek ton diastimaton' ouden gar koliei sumfonounton ton ftongon kata tou eirimenous arithmous ekmelous ta sustimata sunestanai,, laal touton mi uparhontos ouden eti gignetai ton loipon ofelos. Theteon oun touto proton eis arhis taxin ou mi iparhontos anereitai to irmosmenon."
Masodik feltetel.
"Ket barmilyen tetrachord, mely ugyanahhoz a skalahoz tartozik, egymashoz kell hogy igazodjon. Szimfoniaban kell lenniuk egymassal, minden phtongusuknal, vagy kell lennie koztuk egy "athidalo", harmadik tetrachordnak, melyhez ellenkezo oldalrol tamaszkodhatnak, minden pontjukon szimfoniat alkotva vele. Ez azonban meg onmagaban nem elegseges, hogy osszetartsa a tetrachordokat egy skalaban. Ki kell elegiteni meg nemely mas feltetelt is, melyek nelkul ez a szabaly haszontalanna valik.
Amikor a diasztemak nagysagat tanulmanyozzuk, folfedezzuk, hogy a szimfoniaknak nincs 'mozgo pontja", vagy ha van az nem erzekelheto, vegeik rogzitettek. Ez sokkal kisebb mertekben all a diafonikus phtongusokra, melyek egy 'toposon' belul elmozdulhatnak. Ezert az erzekeles sokkkal megbizhatobb a szimfoniak eseteben, mint a diafoniaknal. A kovetkeztetesunk tehat az, hogy a legpontosabb behatarolasa a diafoniaknak a szimfoniakkal tortenhet. Ha tehat adott egy phtongus mint a kezdete egy skalanak, es keressunk egy diafoniat a mely fele, mint a ditono (2 egesz hang), vagy barmely mas nem szomfonikus phtongust, a szomfoniakkkal lepegeto metodussal ( lipsis i dia simfonias) talaljuk meg. Az alap phtongusunktol a magas fele haladunk egy dia tesszaronnal, majd a megtalalt pontrol a mely fele visszalepunk egy dia pentet. Innen a magas fele megyunk egy dia tesszaronnal. Errol a helyrol folytatva a mely fele fordulunk egy dia pentet. Igy megleljuk a ditonust,mint diafoniat, mely a mely felol talalhato az alapul vett phtongustol. Ha pontositani szeretnenk a ditonust az ellenkezo oladalon, a lepcsozteteset ellenkezo iranyban kell inditani."
'Epi de ton diastimatikon megethon ta men ton simfonon itoi olos ouk ehein dokei topon all' eni megethei oristhai, i pantelos akariaion tina, ta de ton diafonon pollo itton touto peponthe kai dia toutas tas aitias poli mallon tois ton simfonon megethesi pisteuei i aisthisi i tois diafonon' akribestati d' an eii diafonou diastimatos lipsis i dia sumfonias. Ean men oun protahti pros to dothenti phtoggo labein epi to baru to diafonon oion ditonon i allo ti ton dunaton lifthinai dia sumfonias, eoi to oxi tou dothentos phtongou lipteon dia tesaron, eit epi to bari to dia pente, eita palin epi to oxi to dia tessaron, eit' epi to baru to dia pente. Kai outos estei to ditonon apo tou lifthentos fthoggou eillimmenon to epi to bru. ean d' epi tounantion prostahthi labein todiafonon, enantios poiteon tin ton simfonon lipsin."
Ha elveszunk egy szimfonikus diasztemabol egy diafonikust, a 'lepcsoztetes' (dia simfonias) modszerevel, akkor a maradek diafonikus diasztema a kovetkezokeppen ellenorizheto: elvesszuk a ditonust a dia tesszaronbol a szimfonikus diasztema elejen. Nyilvanvalo, hogy a phtongusok, melyek megadjak a kulonbseget, mely a ditonus es a dia tesszaron kozti terjedelem, majd egymas utan meglelhetok. Ha a legmagasabb phtongustol egy dia tesszaronnal a magas fele lepunk, aztan innen a mely fele egy dia pendet, aztan megint a magasba dia tesszaront. Ekkor megleljuk a legmagasabb phtongust, mely megadja a tavolsagat a dia tesszaronnak a ditonustol.Lathato, ha egy szimfonikus diasztema elejebol elveszunk egy diafonikusat a "lepcsoztetessel", a maradek pontosithato ujra ezzel a modszerrel.
Gignete de kai ean apo simfonou diastimatos to diafonon afairethi dia simfonias kai to loipon dia simfonias eilimmenon. afaireistho gar to ditonon apo tou dia tessaron simfonias' dilon di oti oi tin iperohin periehontes i to dia tessaron iperehi tou ditonou dia simfonias esontai pros allilous eilimmenoi' iparhousi men gar oi tou dia tessaron oroi simfonoi' Apo de tou oxiterou auton lambanetai ftoggous simfonos epi to oxi dia tessaron, apo de tou lifthentos eteros epi to bari dia pente, eit apo toutou eteros epi to eoi to bari dia pente.
A "lepcsoztetes" modszerrel meggyozodhetunk rola, hogy a dia tesszaron ket es fel tonus nagysagu, vagy maskepp merve ot feltonus (imitonio). Ha elvegegeztuk ezen muveleteket, a hallasunkkal kell ellenoriznunk a vegeredmenyt. Masfelol megbizonyosodhatunk arrol, hogy a dia tesszaron es alkatreszei, melyek a lepcsoztetessel jelennek meg, nem tudnak kiadni egy dia pasont osszegul, latjuk, hogy a dia tesszaron nagyobb ket tonusnal, es kisebb haromnal. Ha a megszerkesztett szimfonia, mely a szelso ftongusai altal behatarolt, nagyobb a dia tesszaronnal,de kisebb a dia pasonnal, az egyetlen szimfonikus nagysag, mely koztuk talalhato, csak a dia pason lehet.
Touton d' outo prokataskevazmenon tous akrous ton orizmenon phtongon epi tin aisthisin epanekteon' ei men oun fanisondai diafonoi, dilon oti ouk estai to to dia tessaron dio tonon kai imiseos, ei de simfonisousi, dia pente [tessara,] dilon oti dio tonon kai imiseos estai to dia tessaron, o men gar baritatos ton eilimenon phtongon dia tessaron irmosthi simfonon to bariteron ditonon epi to oxi orisonti ton d' oxitaton ton eilimmenon phtongon dia pente simbebike simfonein to baritato, oste is iperohis ousis toniaias te kai eis isa diirimenis on ekateron imitonion te kai iperohin [men] tou dia tesaron estin iper to ditonon, dilon oti pente imitonion simbainei to dia tessaron einai.
Az egymast koveto tetrachordok vagy 'synafi' vagy diazeugtikus kapcsolasuak. Az elsonel a vegek atfedessel, a masodiknal egy kapcsolo egszhanggal illeszkednek. Egy sor phtongusnal minden negyedik tetrachordot alkot "szinafikusan" minden otodik dia pente szimfoniat "diazeugtikusan" Igy mivel az egymas utan kovetkezo phtongusoknak meg kell felelnie a fenti felteteleknek, az egymast koveto tetrachordokra is kotelezo ervennyel bir a szabaly. De eppen most, valaki a hallgatosagbol kifejezi a ketseget az egymas utanisagrol, a folyamatossagrol (exis). Mit jelent altalanossagban az exis? Masodszor, mely a ketto kozul az ervenyes, a sinehis vagy a diazeugtikus, letezhet meg mas is rajtuk kivul? Harmadszor, lehetseges, hogy mindketto ugyanaz? Ezekre kerdesekre a kovetkezo valaszokat adtuk: Altalaban sinehes skalak azok, melyek hatarpontjai (oria) vagy egymast kovetok vagy egybeesnek. A skala menetben ket valtozat letezik, mikor az egyik magasabb ( ekkor a melyebb hatarpontja a magasabb skalanak kozos a melyebb skala magasabb hatarpontjaval), a masik az, mikor a melyebb phtongusa a magasabb skalanak, a kovetkezo foka a melyebb skala hatarpontjanak. Igy az egymast koveto tetrachordoknak kozos a jellege, igy a formaja is. A skalak elkulonulnek fajok szerint, ezek tetrachordjai fajon belul hasonloak. Ez ugy lehetseges, hogy egy tonus kozvetit. Igy a kovetkeztetes, hogy ket hasonlo tetrachord egymast koveto, ha egy tonus segiti oket, vagy a hatarpontjaik egybeesnek. Igy az egymast koveto tetrachordok szuksegszeruen csak sinimenikusak vagy diazeugmenikusak lehetnek.
Ta exis tetrachorda i siniiptai i diazeugtai' kaleistho de sinafi men otan dio tetrahordon exis melodoumenon omoion kata shima ftoggois i ana meson koinos, diazeuxis, de otan diotetrahordon exis melodoumenon omoion kat shima tonos i ana meson. Oti d' anagkaion eteron poteron simbainein tois exis tetrahordois, faneron ek ton ipokeimanon' oi men gar tetartoi ton exis dia tessaron sumfonountes sinafin poiisousin, oi de pemtoi dia pente diazeuxin. dei d' eteron poteron touton iparhein tois fthoggoi oste kai tois exes tetrahordois anagkaion eteron ton eirimenoniparhein. Idi de' tis iporise ton akouonton peri tou exis' poteron men katholou ti pot esti to exis, epeita poteron kata ena monon gignetai tropon i kata pleious, triton d' ei isos amfotera taout' estin exis ta te sinimmena kai ta diazeugmen. Pros di tauta toutoi tines elegonto logoi' katholou tauta einai sistimata sinehi on oi oroi itoi exis eisin i epallattousin. tou d' exis dio tropoi eisi, kai o men < kath' on to tou oxiterou sistimatos britero oro koinos estin o tou bariterou sistimatos bariterou sistimatos oros> oxiteros, o d' eteros kath' on o tou oxiterou sistimatos bariteros oros exis esti totou bariterou sistimatos oxitero oro. kata men oun ton proteron ton tropon topoute tinos koinonei ta ton exis tetrahordon sistimata kai omoia estin ex anagkis, kata de ton eteron kehoristai ap allilon kai omoia dinatai gignesthai ta eidi ton tetrahordon' touto de gignetai tonon ana meson tethentos, allos d' ou. oste dio tetrahorda omoia toiauta simbainein exis allilon einai on itoi tonos an meson estin i oi oroi epallatousin. Oste ta exis tetrahorda omoia onta i sinimmena anagkaioneinai i diezeugmena. Famen de dein ton exis tetrahordon itoi aplos miden einai ana meson tetrahordon i mi anomoion.
Ket tetetrachord 'diadohika' egymast koveto, ha egy tonus valasztja el oket egymastol, vagy a vegpontjaik atfedessel egybeesnek. Igy a diazeutikus tetrachordok synimmenikusak, vagy diazeugtikusak. Az egymast koveto tetrachordok nem lehetnek kulonbozo minoseguek.
'Asynteton' nem oszetett az a diasztema, amely ket egymast diadohikusan koveto phtongusbol all. Ugyanis ha a phtongusok diadohikusak, nincs "hiany". Ha nincs "hezag" em lehetseges, hogy valami kozbeekelodjon. Ha nem lehetseges, hogy kozbeekelodjon egy phtongus, nem letezik semmi, ami kivalthatna a szetvalasztast vagy az osszeillesztest.
Minden osszetetel kulonbozo reszekbol all, melyek ujra oszthatok. A fenti meghatarozas gyakran tagya az elbizonytalanodasnak, a diasztemak karakterenek megkerdojelezesenek. Mert megelepodve kerdik : hogy lehet a ditono aszyntetikus, nem oszettett, mikor lehtseges hogy tonusokra, egesz hangokra osztasa. Vay megint csak, hogy lehet a tonus a szyntetikus, mikor fel tonusokra vahato. Ygyanez a kerdes megismetlodhet az imtonioval, a feltonussal.
A tudatansag, melyet a kerdezok elarulnak, azt mutatja, hogy nem ertettek meg a tenyeket es nincs erejuk ahhoz, hogy megertsenek nehany kerdest a diasztema nagysagokkal kapcsolatban. Nemely diasztemak nagysag szerint egyszerre lehetnek osszetettek es egyszeruek. Az aszintetikussag ugy tisztazhato, mily szerepet jatszanak a phtongusok, es nem a nagysaguk szerint. A ditono diasztema igy peldaul, mikor a mese, a kozep es a lychanos altal meghatarozott,egyszeru, aszinetikus. Azonban szintetikus, osszetett mikor a mese es a parhypate adja meg. Igy azt mondhatjuk, hogy az egyszeru (aploun), a nem osszetett, az aszintetikus nem fugg a diasztema nagysagatol, hanem az azt tartalmazo phtongusok szerepetol, helyetol.
"Oste duo tetrahorda omoia toiauta simbaenein exis allilon einai on itoi tonos ana meson aestin i oi oroi epallattousin. oste ta exis tetrahorda omoia onta i sinimmena anagkaion einai i diezeugmena. Famen de dein ton exis tetrachordon itoi aplos miden einai ana meson tertahordon i mi anomoion. ton men oun omoion kat' eidos tetrahordon ou tithetai anomion ana meson tetrahordon, ton d' anooion men exis d' ouden titesthai dinaton ana meson tetrahordon. Ek de ton eirimenon faneron oti ta omoia kat' eidos tetrahorda kata duo tropous tous eirimenous exis allilon tethisetai.
Asuntheton d' esti diastima to ipo ton exis ftongon periehomenon. ei gar exis oi periehontes, oudis eklimpanei. mi eklimpanoun d' ouk embeseitai, mi empipton d' ou diairisei, o de mi diairesin ehei oude sinthetin ehei ode exei' pan gar to sintheton ek tinin meron esti sintheton eis aper kai diaireton. Gignetai de peri touto to problima plani dia ton megethon koinotita toiade tis' thaumazousi gar pos pote to ditonon asintheton o g' esti dinaton dielein eis tonous i pos palin pot' estin o tonos asinthetos on g' esti dinaton eis dio imitonia dielein' ton auton de logon legousi kai peri tou imitoniou. Gignetai d' autois i agnoia para to mi sinoran oti ton diastimatikon megethon eneia koina tughanei onta sinthetou te kai asinthetou diastimatos' dia gar toutin tin aitian ou megethei diastimatos to asintheton alla tois periehousi, fthonggois aforistai. to gar ditonon otan men orizosi mesi kai lihanos, asuntheton estin, otan de mesi kai pripati, sintheton' di oper famen ouk en tois megethesi ton diastimaton einai to asintheton all en tois perihousi fthongois.
Arisztoxenos. (375/360 i.e.-?) Tarentumban szuletett es Athenban halt meg. A legjelentosebb alakja a gorog zenei teorianak, nagy hatassal volt utodaira, csak ugy hivtak: a Zenesz. Souda szerint Nagy sandor koraban , vagy az utan elt, a 111. Olympiada 333 korul.
Apja Mnisyas, ismert ugy is mint Spintharos, zenesz volt, o lehetett elso tanitoja. Tanulmanyait Mantiniaban Lambrosnal folytatta, majd a pythagorikus filozofussal Xenophilossal, akivel osszebaratkozott. Kesobb Korinthosba utazott, egy kis idot toltve ott,talalkozott a szamuzott szirakuzai tiranosszal Dionuszosszal.
Athenba erve Arisztotelesz tanitvanya lett a Lyceumban. Ugy tunik, kituntetett helyet vivott ki maganak, mert varomanyosa volt Arisztotelesz utan, a Lyceum vezetesenek tisztere. Azonban Theophrasztosz lett az iskola vezetoje, mire Arisztoteleszt tiszteletlen szavakkal illetve eltavozott. Ettol kezdve nem tudunk sorsarol.
Souda szerint 453 'konyvet' ('biblo') irt. [Pairusztekercs, mai mertekkel egy 'biblo', fejezetnyi terjedelmu kezirat tekercs.] Irasaiban zenei, filozofiai, torteneti, pedagogiai kerdesekkel foglalkozott.
1. 'Armonika stiheia'
2. 'Peri mousikis'
3. 'Peri tonon'
4. 'Peri melopoias'
5. 'Peri tis mousikis akroaseos'
6. 'Rithmika stiheia'
7. 'Peri tou protou hronou'
8. 'Peri organon' vagy 'Peri aulon organon'
9. 'Peri aulon triseos'
10.'Peri auliton'
11.'Peri tgaikis orhiseos'.
12. Egy mubol a ritmika resz (oxirinchus papyrus)
Ezen muvek nagy resze elveszett, reszleteket, hivatkozasokat ismerunk Plutarchosz, Athinaiosz. Porphyriosz stb. konyveibol. Ertekes forrasok: Kleoneides Bevezetese, Quintilianus Peri Mousiki, Gaudentius Armoniki Eisagogi, Bacheios Tehnes Mousikou.
A 'harmonika Stiheia' sok kiadast megert.
[Itt most csak a legjobbat jelezzuk: Rosetta da Rios, Aristoxeni Elementa Haramonica, Roma, 1954. Kesobb az idoszerubb, pontosabb Psarudakes bibliografiat ismertetjuk.]
A genosok atmeneteinel, attranszpolasnal, csak a dia tesszaron reszek mozognak, mig a kapcsolo diazeutikus resz valtozatlan, mozdulatlan marad. Valamennyi harmonikus skala amely tobb tetrachordbol all, diazeutikus vagy synafikus. A diazeutikus kategoria a dia tesszaron egyszeru reszeivel 'dolgozik', igy szuksegszeruen a valtozas csakis a dia tesszaron reszeken tortenik. A diazeuxis egy kulon sajatos tonussal is rendelkezik. Ha tehat bebizonyul, hogy ennek a sajatos elemnek , a tonusnak nincs valtozasa a genos atmeneteknel, valtasoknal, akkor nem marad mas, mint elismerni, hogy a valtozas csak a dia tesszaron reszeket erinti.
A legmelyebb es legmagasabb ftongus amely a diazeutikus tonust hatarolja, a kapcsolodas helye [? valamit nem ertek, megvizsgalni!] Itt all meg a legmelyebb tetrachord. A diazeutikus ftongus tehat mozdulatan marad a genosok valtozasanal.
En de tais ton genon diaforais ta tou dia tessaron meri mona kineitai, to d' idion tis diazeuxeos akiniton estin. pan meg gar diirito to irmozmenon eis sinafin te kai diazuxin, o ge sinestiken ek pleionon i enos tetrahordou. All i men sinafi ek tessaron meron monon [asintheton sinkeitai, ost ex anagkis en ge tauti ta tou dia tssaron mona meri kinithisetai' i de diazeuxis idion ehei para tauta ton tonon. ean oun deixthi to idion tis diazeugseos mi kinoumenon en tais ton genon diaforais, dilon oti leipetai en autois tois tou dia tssaron meresi tin kinisin einai. Esti d' o men bariteros ton ,ton> tonon periehonton oxiteros ton to tetrahordon periehonton to bariteron ton en ti diazeuxei keimenon Omois d' in d' kai outos akinitos en tais ton genon diaforais.
Minden genosban annyi az egyszeru, nem osszetett (apla) diasztema, mint ahany a dia penteben. Minden genos skalaja, mindazok fenyeben, mit eddig felsoroltunk, synafikusan (kezdet=veg), vagy diazeutikusan, (kezdet es veg kozt egy egesz hang) tetrachord kapcsolatbol all. Megmutatkozott, hogy a synafi a dia tesszaron reszeibol all, a diazeuxis pedig egy sajatos diasztema, tonus, egesz hang hozzaadas. Igy ezzel a hozzatetellel, tonussal, a dia tesszarron kiegeszul dia pentere. Igy nyilvanvalova valik, hogy egy genos skalaja, felveve valamely szint, nem tevodik ossze tobb egyszeru, nem osszetett (apla) diasztemabol, mint amibol a dia pente all. Tehat minden genosban az egyszeru, nem osszetett diasztemak szama maximum annyi, mint a dia pentee.
En ekaszto de genei tosauta estin asinteta ,ta. pleista osa en to dia pente. Pan men gar genos itoi en sinafi melpodeitai, i en diazeuxei, kathaper emprosthen eiritai, dedeiktai i en diazeuxei, kathaper emprosthen eiritai. dedeiktai i en diazeuxei, kathaper emprosthen eiritai, dedeiktai d' i men sinafi ek ton di tessaron meron monon sigkeimeni, i de diazeuxis en prostitheista to idion diastima, touto d' estin o tonos' prostethentos de tou tonou pros ta tou dia tessaron meri to dia pente simpliroutai. Ost einai faneron oti, epidiper ouden ton genon endehetai kata mian lambanomenon ek pleionon asintheton sintethinai ton en to dia pente onton, dilon oti en ekasto genei tosauta estai ta pleista asinteta asa en to dia pente.
Nemelyek szokas szerint zaklatottak lesznek a problematol: miert lehetseges tobb nem oszetett (asyntheta) diasztemat venni? Es kerdik, miert nem mutatjuk ki megszoritasok nelkul, hogy minden genos annyi egyszeru diasztemabol all, ahanyat a dia pente tartalmaz?
Nekik azt a feleletet adjuk, hogy nemely alkalommal a genosok kozul valamelyek kevesebb egyszeru diasztemabol allnak, sohasem tobbol azonban, mint amennyi a dia penteben talalhato. Ez okbol kimutatjuk, hogy nem lehetseges tobb egyszeru diasztema a genosokban, csak amennyit a dia pente megenged. Neha azonban nemely genosok kevesebbet tartalmaznak, ezt a tovabbiakban megmutatjuk.
Tarattein d' eiothen enious kai en touto to problimati pos ta pleista prostitheai kai dia ti ouh aplos deiknitai, oti ek tosouton asintheton akaston ton genon sinestiken osa estin en to dia pente. Pros ous tauta legetai, oti ex alattonon asintheton estai poth ekaston ton genon sinkeimenon ek pleionon d' oudepote.Dia tautin de tin aitian touto auto proton apodeiknitai, oti ouk endehetai ek pleionon asintheton sintethinai ton genon ekaston i osa en to dia pente tighanei onta. Oti de kai ex elattonon pote sinthetisetai ekaston auton, en tois epeita deiknitai.
Egy pyknon diasztema ( a tetrachord ket also kis "suru" hangkoze) nem illesztheto a dallamba egy masik pyknont kovetve, sem reszben, sem egeszben. Ugyanis ekkor az tortenik, hogy sem a kovetkezo negy phtonus nem alkot dia tesszaron szimfoniat, sem az ot phtongus dia pendet. Az ily modon kivalasztott phtongusok nem adnak melodikus sort, dallamtalanok (ekmeleis). Azok kozul a phtongusok kozul, melyek korulveszik a ditonont (ket egesz hang), a melyebb a pyknon magasabbjanak, a magasabb a pyknon melyebbjenek felel meg.
Szuksegszeru hogy a pyknon osszekotesek, melyek dia tesszaron szimfoniakka egeszitik ki, ditonussal kotodjenek. Miutan ez kenyszeru, a pyknon es a ditonon egymast valtjak. Igy nyilvanvalo, hogy azok a phtongusok, melyek korulveszik a pyknont, a melyebb a pyknon magasabbja, magasabb a pyknon melyebbje. A phtongusok, melyek kovetik a tonust a pyknon melyebbjei, mert a tonus (egesz hang) a tetrachordok kozti diazeugtikus kapcsolat.
Piknon de pros piknou ou melodeitai outh olon oute meros autou. Simbisetai gar mite tous tetartous to dia tessaron simfonein mite tous pemtous to dia pente' oi de outo keimenoi ton phtoggon ekmeleis isan, ton de to ditonon periehonton o men bariteros oxitatos esti piknou o d' oxiteros baritatos' anagkaion gar en ti sinafi ton piknon dia tessaron simfonounton ana meson auton keisthai to ditonon, osautos de kai ton ditonon dia tessaron simfonounton anagkaion en meso keisthai to piknon' touton d' outos ehonton anagkaion enalax to te piknon kai to ditonon keisthai oste dilon oti o men bariteros ton periehonton to ditonon oxitatos estai tou epi to bari keimenou piknou, o d' oxiteros tou epi to oxi keimenou piknou, o d'oxiteros tou epi to oxi keimenon piknou baritatos. oi de ton tonon periehontes amfoteroi eisi piknou baritatoi, tithetai gar o tonos en ti diazeuxei metaxi toiouton tetrahordon a oi periehontes baritatoi eisi piknou' upo touton de kai o tonos periehetai.
Nyilvanvalo, hogy a phtongusok, melyek a tonust hataroljak, egy pyknon melyebb hangjai. Ket ditonus, ket egesz hang terjedelmu diasztema nem kovetheti egymast. Mert ha ez megtortenik, a magasabb ditonust kovetne egy pyknon a mely oldal felol, mert a pyknon legmagasabb hangja a legalacsonyabb tonus, mely hatarolja a ditonust.
A melyebb ditonust folfele kovetne pyknon, hatrolva a melyebb ditonust a magasabb phtongus az alacsonyabbja a pyknonnak. Ha ez megtortenne, ket pykonon kovetne eyymast sorban. Ez azonban 'ekmeles', antimelodikus, igy ket ditonus egymas melle helyezese hiba.
Dio de ditona exis oy tethisetai. Tithestho gar' akolouthisei di to men oxitero ditono piknon epi to bari, oxitatos gar in piknou o epi to bari orizon to ditonon' to de baritero ditono epi to oxi akolouthisei piknon, baritatos gar in piknou o epi to oxi orizon to ditonon. Toutou de simbainontos dio pikna exis tethisetai' toiton de ekmelous ontos ekmeles estai kai ta dio ditona exis tithesthai.
Az enharmonikus es a chromatikus skalaknal ket tonus egymas utan helyzese nem megengedett. Tetelezzunk fel azonban egy ilyen menetu skalat. Szuksegszeruen a phtongus amely hatarolja a tonust a magas felol, egy dia tesszaron szimfoniat kell hogy alkosson a rakovetkezo negyedikkel, dia pendet az otodikkel. Ha ez nem tortenik meg ezen foltetelezett skalaban, akkor a hangsorunk zeneietlen. Es hogy ez, a szimfoniakra valo kiegeszules peldankban nem tortenhet meg, nyilvanvalo. Mert ha enharmonikus a skala, a lychanos, mely a negyedik a hangok soraban, negy tonus tavolsagra kerul.
En armonia de kai hromati dio toniaia exis ou tethisetai. Tithestho gar to oxi proton' anagkaion di eiper estin emmelos o ton prostethenta tonon orizon epi to oxi simfonein itoi to tetarto ton exis dia tesaron i to pempto dia pente' mideteron de touton auto simbainontos anagkaion ekmeli einai. oti d' ou simbisetai faneron' enarmonios men gar ousa i lihanos tessaras tonous apo tou proslifthentos afexei fthongois tetartos on,xromatiki d' eite malakou hromatos eih' imiolion meizon afexei diastima tou dia pente, toniaiou de genomeni dia pente simfonisei to proslifthenti fthongo.
Ha a chromatikus skala, akar lagy (malako)akar masfeles (imiolios), a lychanos a dia pendetol egy nagy hangkoz tavolsagra esik. Ha tonikus, a lychanos szimfoniat alkot a dia pentevel. Ez azonban meg nem elegseges, hogy kielegitse a harmonia torvenyt, mely megkoveteli, hogy a negyedik phtongus dia tesszaronra, az otodik dia pendere erkezzen. Ez a ket feltetel itt nem ervenyesul. Vilagos, hogy a phtongus, mely hataros a hozzavett tonussal a magas fele, zeneietlen (ekmelis). Es folytatva, ha a masodik tonus a mely fele helyezodik, akkor a tonikus diasztema a diatonikus genosba fut. Kovetkezeskepp kiderul, hogy az enharmonikus es a chromatikus genosban nem fer meg ket egymast koveto tonus.
...hromatiki d' eite malakou hromatos eith' imioliou meizon afexei diasztima tou dia pente, toniaiou de genomeni dia pente simfonisei to proslifthenti phtongo. ouk edei dege, alla itoi ton tetarton dia tesszaron simfonein i ton pemton dia pente. Touton d' oudeteon gignetai, oste faneron, oti ekmelis estai o ton proslifthenta tonon orizon fthoggos epi to oxi. Epi de to bari tithemenon to deuteron toniaion diatonon poiisei to genos, oste dilon oti en armonia kai hromati ou tetisetai dio toniaia exix. En diatono de tri toniaia exis tethisetai, pleio d' ou. o gar to tetarton toniaion orizon fthoggos oute to tetarto dia tessaron oute to pemto dia pente simfonisi.
Ugyanabban a genosban, nemben, nem letezhet ket egymast koveto felhang. Tetelezzuk fel megis megletet. A vegeredmeny, hogy a phtongus, mely a feltonusunkhoz igazodik a negyedik lepeseben a skalan, dia tesszaron szimfoniat kell hogy alkosson, csakugy mint az otodikkel dia pentet. Ez azonban nem tortenik meg. Kovetkezeskepp a feltonusok egymas utanja zeneietlen. Ha megis a feso reszhez hozzateszunk meg egy fel tonust, akkor a genosunk chromatikussa valik. Igy tisztan latszik, hogy a diatonikus genosban nem lehetseges ket egymast koveto fel tonus diasztema.
En to auto de genei touto duo imitoniea exis ou tethisetai. Tithesto gar proton epi to bari tou iparhontos imitoniou to prostetthen imitonion mite to tetarto di tessaron simfonein mite to pemto dia pete. outo men oun ekmelis estai tou imitoniaiou i tesis. ean d' epi to oxi tethi tou iparhontos, hroma estai, oste dilon oti en diatono dio imitoniaia ou tethisetai exis. Poia men oun ton asintheton dinatai isa exis tithestai kai posa ton arithmon kai poia tounantion peponthen aplos ou dinamena tithesthai onta exis, dedeiktai' peri de ton anison nin lekteon.
[Hatra van meg nehany szabaly, ezekkel dolgozatunk vegen ujra talalkozunk majd, talan szerencsesebb ezt az onmagaban "monoton" felsorolast legutoljara hagyni,erdekesseget, erteket az egesz arisztoxenosi teoria tukreben latjuk majd, onmagukban ezen kristalyos tomerseggel megfogalmazott szabalyok kicsit "remisztoek".]
A diasztémák mértéktelen "sűrítése" ('katapyknosin') haszontalan. Ez majd bebizonyosul a következőkben.
Egyes dallamok egyszerűek mások szövevényesebbek, beszélnunk kell még arról is hogy törtenik a dallamok áttranszponálása, hányféle lehet és mely diasztemákkal. Erről eddig senki nem szólt.
A harmónia tudományánál végűl kűlőn beszélűnk a dallamokról. [ez a rész sajnos elveszett.spir. megj.] Mivel ugyanazon ftongusokból változatos dallamok lehetnek, bár nem különboznek egymástól a hangok. Itt a kérdés, hogy használjuk a ftongusokat, ezt zeneszerzes tudománynak hivjuk ('melopoian').
A harmónia tudományát vizsgálva átvettűk annak különböző részeit, így a végére értűnk. nyilvanvaló, hogy a zene megértéséhez szűkséges aláhúzni a hallás és az értelem ('dianoiá) fontosságát. Ettől a két képességtől függ a zene ismerete, a hallástól és az emlékezéstől('akoi", 'mnimí).
Mert tudatositanunk kell, hogy ami a hanggal történik a jelenben, azt megjegyezzzük mint múltat. Másképp nem lehet követni a zenei jelenségeket. A harmónia tudományának lényegét egyesek a zenei írásban ('parasimantikí) látják. Naluk minden dallam legfelsőbb formája a parasimantiki. Mások az auloshoz próbálják kötni a dallamot, vizsgálgatva miképp keletkezik , a hangszert istenítve. Mindez azonban teljes ostobaság.
A parasimantiki nemhogy a megkoronázása, kiteljesedése lenne a harmónia tudományának, hanem meg csak nem is része! Nem több mint a ritmus jegyzetek a metrika tudományában. Ha valóban a harmónia tudományának kiteljesedese lenne, akkor az aki le tudja írni az iambos metrumot, annak tudnia kéne automatikusan mit jelent. Ugyanez érvényes a dallamra is. Mert ha valaki leírja a phryg skálát, még nem jelenti azt, hogy szűkségszerűen tudja is a phryg dallamot.
A parasimandiki csak a diastémák nagyságát rögziti, így nem ad pontos leírást. Mert az aki lejegyzi jelekkel a diasztémákat, nem alkalmaz kűlön jeleket, hogy valójában mi is történik a dia tesszáronon belűl [lásd: mozgó hangok!], így nem érzékelhető a genosok közti különbség, az áttranszponálás, a kűlönböző alakzatok, sémák. Ugyanaz a jelrendszer használatos a hyperbolaieon tetrachordnál, mint a niténél, vagy a mesonnál és a hypatonnál. A jelek nem képesek megkűlönböztetni a minőségi változást, csupan csak egy meghatározott nagyságot. A diasztéma nagyságok egyszerü ismerete meg nem elegendő a tetrachordok liturgiájának megértéséhez, a ftongusok 'dynamis'-ának, a genosok kűlönbségének érzékeléséhez.
A "harmonikusok" mélységes mély tudatlanságban leledznek, és ha netán tudatosan hallgatják el az igazságot, annak érdekében,hogy megörvendeztessék a műkedvelőket, akkor viselkedésűk minősíthetetlen. Mert így "kikepzik' a tudatlanokat, hogy bírái legyenek a tudósoknak, abbeli igyekezetűkben, hogy látványos sikert arassanak.
====
Petyusnak egy jelmagyarazat kiserlet. A diagrammakat egy "kockas" lapra kell kepzelni, ahol minden negyzet egy fel tonus (1/2), jele:[]. A kepernyon "elfektetve" megjelenitett abra alapja a kezdo lapszel, a sor eleje. Mivel az automata tordelo a szelre zar, ezert a skala kezdetet egy "kitolto" karakter sorral (-----...) probaltam rogziteni, ez a "levego". Ahol a felhangnal kisebb hangkoz, diesis van, ott a ' (felso vesszo) jelet hasznalom. A tonus/eidosok mindegyike, lepcsozetesen egymas melle vannak tordelve a diatonikus, a chromatikus es az enharmonikus genosban. Igazabol ezeket egymasra fenykepezve kellene latni, ahol vonalvastagsaggal, cezurakkal, szinekkel egybol lathato a rendszeruk, helyuk, viszonyuk. Nalam az i= imitonio, 1/2
t=tonus, egesz hang
O=dia pason, oktav
diazeug.= a "kapcsolo" tonus
triimitonio= [][][]
{}=[] a kapcsolojel parral {} csupan a skala epuleseevel, haladasaval megjeleno uj fokot kivantam erzekeltetni.
diesis enh.= a 12 reszre osztott egeszhangbol harom resz
diesis chrom.= 4 a 12-bol
|= a skala epulesenel a {} helyett, a diesisre
--=[] helyiertek szerint, az alaptol valo tavolsag jelolesere
A 24 "kockabol" allo sor a sav amiben tonus/eidosaink elhelyezkednek.
PETYUS válasz erre 2003-01-07 10:51:54 (37)
Így már majdnem értem, de még van egy lényeges információhiányom: A hosszabb sorok felé magasodik vagy mélyül a skála?
spiroslyra válasz erre 2003-01-07 11:29:01 (38)
A a hosszabb sorok fele melyul.
Tehat hypate, parhypati, lichanos, mesi, a tetrachord felepitese. A hypate a mely, erdekes ertelmezesi problema, emlitettuk mar, hogy a hypate tukorforditasa:legmagasabb. A rejtvenyt egyesek azzal magyarazzak, hogy keleti oroksegre utal ez az ellentmondas, ahol a mely az istenhez szolo, az isten kozeli, az istent tisztelo. Ugy zengnek a hangszerek, mint az oblos bika hangja. Masok a lyra hurjainak helyere gondolnak, a mely hur van fent, kozel a zenesz testehez,mikor kicsit ferden tartja (Keleten gyakran vizszintesen tartja a zenesz a hangszert!) igy a niti, a legmagasabb, ami tukorforditasban a legalso.
akarhonnan is nezzuk, az alap a proslambanomenos a nagy savban, egy tonus. Erre ulnek a tetrachord parok, a hypateval, a legmelyebbel kezdodve. Tehat a hosszabb sorok fele magasodunk, mikor lepcsozetesen epitjuk a skalat, mintha csak felrebillentett fejjel olvasnad oket, jobbra forditva kilencven fokos szogben a nyakad. A sor eleje az alap, a mely. Elnezest Petyus, remelem most nem tevesztettem el...:)
Nem tudnád az eredeti rajzokat valahogy elérhetővé tenni?
spiroslyra válasz erre 2003-01-07 17:43:47 (43)
Megegy felszeg kiserlet az 'exis" a hangok soranak a megallapitasara. Persze ez a hipotezis azonnal 'torlendo'. Tegyuk fel hogy egy diatonikus tertrachordot epitunk.
imitonio+tonus+tonus=mi+fa+szo...
[]
{}[][]
{}{}{}[][]
PETYUS válasz erre 2003-01-07 18:00:17 (44)
Azt hiszem, hogy értem, tehát ha jól értem, akkor amíg balról jobbra lebukdácsolok a lépcs?n, addig felmászok a hangskálán.
"Ti d' estti pros o blepondes outo poieisthai tin diastasin ton tonon protethimintai, ouden eirikasin. Oti de estin i kata puknosis ekmelis kai panta tropon ahristos, faneron ep' eutis estai tis pragmateias.
Epi de ton melodoumenon esti ta men apla ta de metabola, peri metabolis an eii lekteon, proton men auto ti pot estin i metaboli kai pos gignomenon - lego d oion pathus tinos symbenondos en ti tis melodias taxei - epeita posai eisin ai metabolai kai kata posa diastimata. Peri gar touton oudis oudenos eiritai logos out apodeiktikos out anapodeiktos.
Teleuteon de ton (meron esti) to peri autis tis melopoias. Epei gar en tois autis phtongois adiaphorois ousi to kath auto pollai te kai pantodapai morfai melon gignontai, dilon ota para tin hrisin touto genoit' an, kaloumen de touto melopoian. I men oun perito irmozmenon pragmateia dia ton eirimeon meron porebteisa toiuton lipsete telos.
Oti d' esti to xinienai ton melodoumenon ti te akoi kai ti dianoia kata pasan diaforan tois gignomenois parakplouthin - en genesei gar di to melos, kathaper kai ta loipa meri tis mousikis............
.......ek dio gar touton i tis mousikis xinesis estin, aisthiseos te kai mnimis' Aisthanesthai men gar dei to gignomenon, mnimoneuein de to gegonos. Kat aloon de tropon ouk esti tois en ti mousiki prakolouthein.
A de tines poiountai teli tis armonikis kaloumenis pragmateias oi men to parasimenestai ta meli faskontes peras einai tou xinienai ton melodoumenon ekaston, oi de tin peri tous aulous theorian kai to ehein eipein tina tropon ekasta ton auloumenon kai pothen gignetai' to di tauta legin pantelos estin olou tinis diamartikotitos. Ou gar otai peras tis armonikis epistimis estin i parasimantiki, all' oude meros ouden, ei mi kai tis metrikis to grapsastai ton metron ekaston' ei d osper epi touton ouk anagkaon esti ton dinamenon grapsastai to iambikon (metron kai eidenai ti esti to iambikon), outos ehei kai epi ton melodoumenon,- ou gar anagkaion esti ton grapsamenon to frigion melos kai eidenai ti esti to frigion melos - dilon oti ouk an ei tis eirimenis epstimis peras i parasimantiki. Oti d alithi ta legomena kai estin anagkaion to parasimainomeno monon ta megethi ton diastimaton diestanesthai, faneron genoit' an episkopoumenois. O gar tithemenos simeia ton diastimaton ou kath' ekastin eniparhouson autois diaforon idion tithetai simeion, oion ei tou dia tessaron tighanousin ai diereseis ousai pleious as poiousin ai ton genon diaforai, i shimata pleiona poei i tis ton asintheton diastimaton taxeos alloiosis' ton auton de logon kai peri ton dynameon eroumen as ai ton tetrahordon fiseis poiousi, to gar uperbolaion kai niton kai meson kai upaton to aito grafetai simeio, tas de ton dunameon diaforas ou diorizei ta simeia (oste) mehri ton megethon auton keisthai, porrotero de miden. Oti d' ouden esti meros tis sumpasis xineseos to diesthanestai ton megethon auton, elehti men pos kai en arhi, radion de kai ek ton rithisomenon sinidein' oute gar tas ton tetrachordon oute tas ton ftoggon dinameis oute tas ton genon diaforas oute, aplos eipein, tin tou sunthetou kai tin tou asunthetou diaforan oute to aploun kai metabolin ehon oute tous ton melopoion tropous out allo ouden, osautos eipein, di' auton ton megethon gignetai gnorimon. Ei men oun di agnoian tin upolipsin tautin eshikasin oi kaloumenoi armonikoi, to men ithos ouk an eien atopoi, tin de agnoian ishiran tina kai megalin einai par autois anagkaion' ei de sunorontes, oti ouk esti to parasimenesthe peras tis eirimenis epistimis, harizomeni de tois idiotais kai peiromeni apodidonai oftalmoides te ergon tautin ektethikasi tin upolipsin, megalin an autis auton atopian tou tropou katagniiin' proton men oti kritin oiontai dein kataskeuazin ton epistimon ton idiotin - atopos gar an ei to auto manthanon te kai krinon o autos - epith oti ,9peras tou xinienai tithentes faneron ti ergon os oiontai anapalin titheasin. pantos gar oftalmofanous ergo peras estin i xinesis."
Mindez annyit mond, hogy szélhámos, vagy tudatlan az, aki a zenei írásról elhiszi, vagy elhiteti, hogy általa megerthető a zene. Persze nem tudjuk, hogy Arisztoxenos korában milyen zenei írás volt ismeretes, a kesóbbiekben a "parasimantiki" valószínűleg sokat finomodott, fejlődött. A "kovetkezo tanevben" részletesen kifejtjuk, amit a zenei írásról tudunk, így közledve az ókori "partiturákhoz" talán megértjuk, milyen alapon értelmezik a kutatók őket, és "átirataik" mennyiben hitelesek és hol épűlnek hipotézisekre.
Elozmeny osszefoglalo:
Dor harmonia:
Dorban dalolt a hagyomany szerint Terpandros, italaldozatokat hozva. Ezt hasznalta Anakreon, Simonides, Bachilides Pindaros nemely melodiaiban. A Paianok, erotikus dalok, a tragedia,- kulonoskeppen a gyaszenekek a tragediaban- dor stilusuak. Pratinas kifejezese 'dorion chorian' meglehet erre utal, az aulos kiserte tancra, redkivuli technikaval, bonyolult dallamvezetessel. Pindaros egy paianjaban elokelo, meltosagteljes, komoly dallamkent jellemzi. Platon szerint a legjobb, ferfias, harcoshoz illo, a megfontolt, tetteit merleglo, a nehezsegekkel szembenezo, meg a halaltol, a katasztrofatol sem felo embert jellemzi.Kovetesre melto pelda. Arisztoteles szerint a koz biztossagot es allandosagot tulajdonit neki a ferfiassag mellett. Heracleides Ponticus is ferfias, szigoru, eros akarasu, bonyolultsagot, diszeket nem viselo dallamkent ismerteti, szembeallitva az oromteljes es konnyed dallamokkal. Aristophanes is elsonek ajanlja, ezen tanulja meg a fiatalsag a lyra hangolasat, mert segit a kivallo jellem formalasaban.
Phryg harmonia:
Stisichoros az Oreszteiaban emliti (hymnein phrygion melos). Tudjuk, hogy az Oreszteianak kithara kiserete volt. Platon irja, hogy a lyra egyik lehetseges hangolasa a phryg. Platon a Politeiaban megengedi hasznalatat a dor mellett. Ferfias, logikus, bekeszereto, istentisztelo, emberbarat.Arisztoteles kovetkezetlenseget lat Platonnal, mert a phryg a bacahanaliak zeneje, a dythirambose is. Peldaja Philostratos, akinek nem sikerult dithirambost irni dorban, tehat a phryg es a dor kizarja egymast. Ugyanakkor hallunk a dor hasznalatarol a dithirambosban, errol tanuskodik egy epigramma a Palatini Antologiabol, valoszinuleg az 5. sz. i.e. elso felebol, ahol a zenesz melodiajat a dor aulossal jatsza. A tragediaban elokent Sophokles alkalmazza, dithirambikusan. Euripides az azsiai nepeknel, a bachikus liturgiaknal emliti. Olympos is szerzett teleturgikus zenet phryg harmoniaban, az Istenek Anyja unnepen. Talan ezek azok a dalok, amiket Platon is, Arisztotelesz is csodal, mert eros, ihleto dallamok voltak, istenhez vezetok, ez okbol, vallasos toltese miatt lehetett Platon megengedo. Ket jellemzo ritmusa a 'paion emvatos' es a trochaios. Masfelol a veszelyes, az orgiasztikus karakterere utalo andekdota szerint, Pithagoras a phryg dallamtol mevadult ifjut, egy illedelmes dallammal megregulazta. Ugy tunik, a phryg sok mindenre alkalmas, oromteli tarsasagba, istentiszteletre, fektelenkedesre, extazisra egyarant.
Lyd haronia:
Olympos is hasznalja, a mas harmoniak mellett. Platon a iastival a 'lagy', 'laza' melodiakhoz sorolja. Anakreonnal is talalkozunk vele. Damon a 'folfedezo'. Pindaros Niobe eskovojen hallja. Ugyano atletakat dicser vele. Sophokles vitte a tragediaba, a khitara jatek jellemzoje. Meg ha 'laza' is, ugy tunik magasan szol. Aristoteles a fiuk neveleseben latja szerepet, mivel konnyen megtanulhato, ugyanakkor illo es szorakoztato. Cassiodorusnal pihenteto, Pindaros kommentatoranal edes.
[előzmény : (6768) spiroslyra, 2002.12.05 11:55]
A iasz (iasti) harmoniat, a lyddel Platon a lagy harmoniakhoz sorolja. Pythermos a lydiai Theosbol a sympotikus dalokkal koti ossze (6.sz i.e.) Heracleides Ponticus korulirasa szerint nem oromteli, hanem szigoru, erdes, meltosagteljes, sulyos, ezert hasznos a tragediaban. Psellus a lagy harmoniak koze veszi. Aulos kiserettel gyaszdalokat is enekeltek erre a harmoniara, a Kaszpi-tenger eszaki reszen, a mariandiniaiak. (Platon csupan a mixolyd es a syndonolyd harmoniat tartja alkalmasnak a siratasra). Timotheus, a hires kithara jatekost, Phrynist az 'ionokampta' jelzovel tiszteli meg, amit valoszinuleg ugy kell erteni, hogy a iaszti harmoniat hasznalta, gyakori valtasokkal, (metabolon). Arisztophanesznal az oromlanyok pajzan dalai hasznaljak. Kesoi korok, tukrozve a multat, mint sokszinu (pikilmeni), csinos (kompsi), elmeelesito (akonistiki tou mialou) valamint fenkolt szellemunek (anipsotiki tou pneumatos) mondjak.
A mixolyd a dorral a ket fo harmoniaja a tragedianak , mielott meg Sophokles bevezeti a lydet es a phryget. Aristoxenos irja, hogy Sapho hasznalta, tole vettek at a tragedia irok. Erzelmes, a siratasra alkalmas, reszvetet kelto harmonia. West ugy fogja fol Aristeides mixolydjet, mint ket synaphikus szisztemat, pyknonnal az alapon, a C-F egeszhang diasztema "belso" hasznalataval, a magasabb szisztema alatt.
A dorral, a phryggel, a lyddel ez a hat harmonia amit ismertet Platon, ehhez ad skalakat Aristeides Quindilianos. Megemlitenek ezen kivul mas harmoniakat is, mint aiol, hypodor, lokrisi.
Az aiollal Lassosnal talalkozunk, Demeter himnuszaban:
Damatra melpo Koran te Klumenoi olohon
meliboan umnon anagneon
aolid' am barubromon armonian.
(Erdekesseg, hogy ter ki a szigma hasznalata elol, mint zeneietlen hangtol! (asigma)
Barubromos azt jeleni, hogy eros es sulyos hangzas (baru+bromos). Nyilvanvaloan, eros hangzas, es nem melysegre utalo. Athinaios szerint az Aiolok minden hajjal megkent, darabos, nyers viselkedeset erzekelteti, erkolcset jellemzi, gyanakvo, poffeszkedo, ures, felelmet nem ismero termeszetet. Heracleides Ponticus szerint kesobb ez lett a hypodor. Pratinas ajanlja az enekeseknek, mondvan, hogy koztes harmonia a feszes es a lagy kozt:
mite syndonon dioke
mite tan aniemenan iasti)
mousan, alla ton mesan
neon arouran aiolize to melei
....
prepoi toi
pasin aoidolobraktais
aiolis armonia.
Pindaros:
Olymp.1.102
...eme de stefanosai
keinin ippio nomo
aiolidi molpa
hri...
Pyth.2.69
to Kasttoreion d' en aiolidessi hordais ekon
athrhston harin eptaktupou
phormiggos antomenos.
Nem. 3.79
pom'aoidimon aiolisin en pnoaisin aulon
Henderson az aiolt a dorral azonositja. Ugy hiszi, hogy Heracleides Ponticus teved, mikor az aiolt a hypodorral egynek veli.
A lokrisi harmonia a korai kolteszetnel emlegetett. Polideukes szerint Phyloxenus a folfedezo:
Armoniai de doris ias aiolis ai protai, kai phrygios de kai lydios, kai ai apo touton, kai lokriki' Philoxenou to eurima.
West kritikaja szerint Philoxenos helyere Xenokritost kell irni.
Athineos Simonides es Pindaros korara datalja.
Dei de tin armonian eidos ehein ithous i pathous, kathaper i lokristi' tauti gar enoi ton genomenon kata Simonidin kai Pindaron ehrisando pote, kai palin katefronithi.
Az arisztoxenosi hagyomany a hypodorral azonositja.
Esti de apo mesis epi nitin uperboleon i apo proslambanomenou epi mesin akaleito de koinon kai lokristi kai upodorion.
ebdomon de ou eudomos, oion to mesis kai nitis uperbolieon, ekaleito de upodorion kai koinon kai lokristi.
to de ebdomon [eidos tou dia pason] koinon ekaleito kai lokrikon kai upodorion.
A hyporor vagy hypophryg nem jelenik meg a rankmaradt tanusagokban elobb mint az 5.sz i.e. vege. Pseudoaristoteles megkerdi, hogy a tragedia kara mert nem enekel igy. A valasza, hogy nem illik hozza. A hypodor meltosagteljes, kiegyensulyozott, igy a kitharodiahoz valo, a hypophrig 'praktiki', az exodosnal hasznaltak a Girionis cimu dramaban.
kata de tin ypodoristi kai hypophrygisti prattomen, o ouk oikeion esti horo. Esti gar o horos kideutis apraktos' eunoian gar monon parehete ois paresin.
E ket dallam szerinte (Ps.-arist) nem eleg melodikus. A melodikus zene az egyszeru emberhez illik.
Proklos szerint a hypodor a dithiramboshoz jarul, es Agathon hasznalta eloszor a tragediaban.
Boethis mondja el a tortenetet Pytagorasszal, mint csillapit le egy zaklatott fiatalembert.
West szerint nincs szo onallo harmoniakrol,hanem atvaltasokrol a dorrol phrygre es forditva, meglehet, hogy a metaboli synimmena tetrachodrol diazeugmenikusra tortent.
e' d'
c'
b+ b^b
b a+
a..a
f
e+
e
d
d
dor.hypodor
d'c'b+
b...b
a g
f g^b
e+ f#
d (e)
phryg. hypophrig
A fenti ket fuggoleges sorban az elso oszlop a dor, a masodik a hypodor stb.
Es ha mar elegge elkeseredett a buszke fulu olvaso,tiltakozva, hogy tonusokbol epult zenepalotank szetesik, ez maga az orulet, vigasztalasara magamnak, masoknak, kozlom, hogy eztan jon a java! :) Menekuljetek innen, mig lehet, idoben, mielott meg kitor az ozenebona...
Spondeion es spondeiazon tropos
Aristoxenos (4.sz. vege i.e.) egyetertve a regebbi zene historikusaival, Olympost (7. sz. i.e.) nevezi meg, mint aki kigondolta a diatonikus (.1/2.12/12.12/12.) az enharmonikus (.1/4.1/4.24/12.) es a chromatikus genos (.1/2.1/2.12/12.) osztasat. Maskepp felirva:imitonio, tonos, tonos a diatonikus, diesis,diesis,ditono az enharmonikus,imitonio, imotonio, tonus a chromatikus nemben.
Olympos, atlepve a diatonikus lihanossal a mesitol a parhipati fele (M-u), es a paramesitol a parhypatira (m-u), folfedezte e dallamvezetes szepseget. Igy tortennek "veletlenul" a csodak. Csak ra kell ismerni. Hany es hany csoda mellett megyunk el a mindennapi zurzavarban, nem is sejtve, hogy a korottunk levo nagy osszevisszasagban letezik egy bamulatos rend... Ettol kezdve nem gyozik dicserni ezen dallamok erkolcsiseget, jellemet, csodalatos hangzasat.
Aristoxenos ugy hiszi, hogy az enharmonikus tetrachord (.d.d.D.) a tritonikus trichordbol szuletett(i.D), a feltonus ket diesisre osztasaval. Az ilyes dalokat 'spondeion melos'-nak neveztek. Aristoxenos nosztalgiaval emlekszik azon idokre, mikor meg osztatlan volt az imitonio.
West Sachs es Kunst nyoman, ugy tartja, hogy Aristoxenos, es akikre ezen bolcse az ozenenek hivatkozik, tevednek. A diatonikus es a chromatikus genos nem Olympostol ered, hanem joval elobbrol oroklott. A tanusagok szerint az elso skalak kicsik voltak. Pseudoplutarchos "keveshurusagrol" 'oligohordia'
beszel, kis terjedelemrol, keves ftongussal Olympos es Terpadros dalaiban. Nem mintha ez lett volna a kizarolagos abban a korban, hanem mert esztetikai, tudatos valasztas volt. Ezen dallamok trichordikusak, egyszeruek. Nem latszik tisztan, hogy a melodia sklaja csak harom ftongusu, vagy csak olyas "tetrachord" melybol hianyzik egy ftongus, tehat valojaban tritonikus 'tetartes'.
Valoszinuleg a masodik feltetelezes ervenyes. Ismerjuk, hogy Olympos 'spondeion melos'-a ot foku skala (.i.D.t.i.).
Eleget tudunk ahhoz, hogy rekonstrualjuk a 'spondeion melos'-t. Aulossal jatszott, enekhang nelkuli (krouma organiko). A skalaja 'pentachord', (.i.D.t.), tetratoniki pemti. Aristoteles meg hozzatesz ehhez a skalahoz egy ftongust, egy fel tonust a paramesi felett. Amikor ez az imitonio egy enharmonikus diesissel (t/4) megnott, harom diesisnyi lett (.dddd.) akkor ez a skala a syndonoteros spondiazmos nevet kapta. Polideukos osi aulosa harom lyuku, tehat ott ftongussal szolt, mint a spondeios melos. A syndonoteros (feszes) spiondeios mas jatektechnikat igenyelt, nagyobb meretu aulost, a fuvoka, a rezgosip alkalmasabb kialakitasat.
Korulirnak egy olyan skalat is, mely enekelt, aulos kiserettel. A kulonbseg, hogy az imitonio az alapon ket diesisre osztott. A harom ftongussal bovuko aulos, egy amely felosztotta a felso imitoniust ket diesisre, egy amely egy egeszhangnyi tavolsagra volt felfele a magasabbtol, es egy harmadik, mely egy tonus tavolsagra volt felfele az elozotol. E harom ftongust, szovegeink szerint kerulni kell az enek dallamban, mert esztetikailag elvetendok, rossz hangzasuak az enekben. Feltetelezzuk, hogy a hangszer skala (krusis) mas, az enekdallamban levo ftongusokat is tartalmazott.
Ez a skala az okori szovegek szerint, ugy gondolhato el, mint egy mely es egy magas tetrachord, az egyik 'synaphi' (tritoniko), a 'masik diazeuxis'-sel kapcsolodva. Tritonikus sinimeno tetrachord klimarol Terpandrosnal szolnak.
Szovegunk egy vegyes ftongus hasznalatrol tanuskodnak a 'kruseos' skalaban. A 'lexeos' skala, az enekelt dal sakalajaban a triti(b+) a parypathival sypmhoniat alkothatott (e+), a niti (e') diafonikus a paranitivel (c), symphonikus a mesivel (a), a niti synimmenon diafonikus a paranitivel (e), a paramesivel (b) es a lichanossal (f). Hogy jelentek meg ezek a harmonkus diasztemak az enekhang es az aulos kozt, nem ismerjuk. Egyetlen tiszta utalas a vegyes 'eterofoniki" gyakorlatra Aristotelese:
kathaper tois upo tin odin krousin' kai gar outi ta alla ou prosaulountes, ean eis tauton katastrefosin, eufrainousin mallon to telei i lupousi tais pro tou telous diaforai, to [to] ek diaforon to koinon idiston ,to. ek tou dia pason gignesthai.
Mint az esetben, mikor a hangszer az eneket kiseri, meg ha a hangszer nem jatsza ugyanazon ftongusokat az enekkel, az orom amit vegul adnak, nagyobb annal a "fajdalomnal", mint amit a kulonbseg okoz, mivel a vegen, a kulonbozoseg utan, az oktav helyzetben levo kozos ftongus,megkulonboztetett oromot nyujt.
Barker mindenzek ellenere, ketsegbe vonja a heterofonia letet Olymposnal. Szerinte Pseudo-Aristoteles sajat koranak hangszeres kisero gyakorlatat irja korul, azon dallamokra utalva (nomos), melyek meg Olympostol , mint elo hagyomany, fentmaradtak. A heterophoniat Barker ez erett 5.sz.ie. kor stilusanak tartja.
Minden mania, igy az ozene is zsarnoksag, ha valaki magat, vagy masokat gyotor vele. Felejthetetlen Latinovics dobozolasa jut eszembe, elkepzelni is szornyu, ha ez tortenne itt es most...:) Akkor hat Kedveseim, lassunk neki a dobozolasnak, pardon, a tonusoknak. Ezen kameleon fogalmak nem jelentik azt, amit jelenteniuk kene a jozan esz szerint, az okorban is ossze-vissza hasznaltak.(Kattints a hozzaszolasaimra, vagy setalj at az Ogorog oldalra, a zeneszotar szocikkekhez. Ha majd megbaratkozunk a technikaval, ugy mint Kazi a nyelvleckejeben, egy egyszeru kijelolessel, a kivant szo mellett ott terem a magyarazat. Lattam egy francia bongeszdet, egy konyvespolc, ahol a kijelolt konyvbe lapozhatunk, a konyvespolc kore egy konyvtarat, a konyvtarhoz egy zenepalotat, a zenepalotahoz egy kertet, ket forrassal, az egyiket, hgy felejtsunk, a masikat, hogy emlekezzunk, az kertet egy szigeten, a szigetet egy tengerbe...:) Ami bonyolultabb es egyben egyszerubb is mint hinnenk. E paradoxon hallatan eloszor en is csak csovaltam a fejem, hogy lehet valami egyszerre nagyon nehez, es egyszeru? Mert akar West leprecsalni minket azzal, hogy az ozenet barki megertheti, ha tisztaban van azzal, mi az oktav, esetunkben a dia pason? Egyaltalan mi az, hogy dia pason, kerdezzuk felenken, mert a sorok kozt olvasva, ugy tunik, hogy ezt mindenki tudja, rajtam kivul, dia pason nelkul nem szuletik gorog, talan meg barbar sem, ott van mindenutt ez a nesze semmi, fogd meg jol. Nem vesztegetnek idot a magyarazataval, mint ahogy reszeivel, a kvinttel, a kvarttal, a tovabbiakban csak dia teszaron, dia pende sem veszkolodnek. Annyit meg megtudhatunk, hogy ezek, es tobbszoroseik valami csudas szimfoniak, de senki sem fecserel idot a magyarazatra, minden vilagos es magatol ertetodo. Ezen hangkozokkel ugy banik minden gyerek, mint ahogy a madar csicserg.Es valoban, a dia tesszaron, a dia pente, a dia pason ott van mindenutt, csak szepen kell szolitani, maris megjelenik, a furdoben ahol zuhanyozunk, es dudoraszunk, egyszerre csak bizonyos hangok felerosodnek, szinte eszre se vesszuk, csak jatszunk veluk,mas alakban szolal meg mikor joapank, vagy joanyank enekel velunk,vagy gyermekeinkkel nyekereszunk, igy almos fizika oran, mikor a tanar egy hurt pengetve valamit magyaraz, amit tan maga se ert, amit magunk sem akarunk erteni, mert jobb lenne az udvaron jatszani, mikor is valami erdekes tortenik, valami varatlan, a hur felenel a papir lovast leveti a "lo", Dia Pason Ur zummog, dormog a sarokba allitott hangszerbe bujva, mikor a talalomra megfujt sipok kozt megtalalja parjat, es visszaszol. Vegyuk el a dia pentebol a dia tesszaront, es megkapjuk, tonusunkat, mely nem az a tonus amirol ma szolunk, vagjuk tizenkettobe, igy majd mericskelhetunk vele, a fele a feltonus, az imitonio, 1/12 a dodekatimorio, 3/12 egy fajta diesis, 4/12 mas fajta diesis, 12/12 a tonus, de nem am az amirol ma szot ejtunk. Amirol ma beszelunk,az a tonus most bujocskat jatszik veletek, talaljatok meg a hozzaszolasok kozt,ha nem lelitek, vagy elvesztitek a turelmetek a keresgelesben, es feladjatok, elarulom hol lapul okelme, es szabad a gazda.
Reggelire ma egy heptanonikus ogdoi tonussal szolgalunk, Philolaos modra. E skala nagysaga 'ogdois'. Philolaos receptje szerint 'sylaba'-bol [T] es 'di' oxeiabol [P] all, ahol P=T+t(9/8).E harmonia diasztema osztasa a kovetkezo:
Y-M syllaba (T) 4/3
M-N di'oxeia [P} 3/2
N-t syllaba (T) 4/3
t-y di'oxeia (P) 3/2
M-t tonos (t) 9/8
[Y=hypate,M=mese,N=nite, t=9/8 tonus]
Philolaos harmoniaja ot epogdos tonusbol(epogdoos logos=9/8) es ket diesisbol all:
P=3.9/8+d
T=2.9/8+d
Mesterunk 'triti'-nek nevezi a ftongust egy tonussal(9/8) a mesi felett, ez az amit Aristoxenos paramesinek hiv.A triti, vagyis harmadik, a felso tetrachordban, a harmadik ftongus a magas felol, valojaban trichordo (tritoniko). A T es a P nagysagabol a skala a kovetkezo format olti:
.d.t.t.t.t.tr.t.
[A d, diesi, itt a leimma=l (256/243).
Pseudoaristoteles es Nikomachus egy masfajta skalaval szolgal, valoszinuleg itt ket 'synimmena' tetrachordrol van szo, mint a kopep a mesi jelzi:
in tou men ano tetrahordou teleuti, tou de kato arhi
Szabad forditasban, ahol a felso tetrachord vegzodik, ott kezd az also. Emlites tortenik az also tetrachordnal a'pikno'-rol, surusodeserol. Ha ez igaz, akkor ez enharmoniarol, chromatikarol arulkodik.(Lasd a zeneszotart!)
A pythagorasi 'oktatoniki ogdoi' egy nyolcadik hur bevezetese, kibovitve a regi 'eptatoniko' szisztemat, mely ket synimmenikus tetrachordbol allt. A regi paramesi egy tonussal magasabra kerult. A kiegeszites egy ftongus tonus tavvolsagra a kozeptol, es fel tonusnyira a regi paramesetol. Igy letrejott egy uj oktatonikus szisztema, ket diazugtikus tetrachorddal. A ftongusok neve is megvaltozott, a beekelodott ftongus (E) a paramesi, a regi paramesi pedig a triti nevet kapta.
Az 'eptatoniki ebdomi'-t Pseudoaristoteles mint ket diazutikus tetrachord skalat emliti, ahol hinyzik a niti diezeugmenon.
Az eptatoniki ogdoi egy osi skala, ugyancsak Pseudoaristoteles ismerteti. Az eptatonikusbol, mely kett synimmena tetrachordbol allt, elvette a tritit,(synimmenon) es hozatette a nitit(diezeugmenon. Pseudoplutarchos hozzateszi,hogy Terpandros talata meg a tritit es a hozzatett nitit:
epta isan ai horde to arhaion. Eit' exelon ton tritin Terpandros tin nitin prosetiken, kai epi touto eklithi dia pason, all' ou di'okto' epta gar in.
Mindenesetre, akar valoban hozott valtoztatast Terpandros a synimmena tetrachordban, akar nem, a skala ket diazeutikus tetrachordbol all, mivel letezik a niti diezeugmenon, triti nelkul.
Hol vagy Petyus? Latod, Musanknak, kinek szarnya van, en botorul milyen munkat adtam: szantasra fogtam a betutengerben! Meg a vegen megharagszik, es jol megtepaz minket, kitepdesi a tollunk, mint a Szirenekkel tette, mikor arra vetemedtek, hogy szebben enekeljenek. De ma kibabralok vele, kerdeseire kerdesekkel felelek, nem tehetek rola, az okorellenkemek kitoroltek a valaszokat...! :)
A tonusokkal kisse elobbre szaladtunk a kelletenel, megesik ez, mikor ismeretlen terepet deritunk fel, magunk mogott hagyva felterkepezetlen teruleteket.
-A teljes nagy szisztema mekkora?
-Hogy hivjuk a teljes nagy szisztema diapason nagysagu reszeit?
-Mit nevezunk dia pason fajtaknak (eidi, oktahorda sustimak)?
-Hany fajta eidi, oktahorda sustima letezik?
-Hany phtongusu a dia pason?
-Hogy hivjuk a hypate hypatontol a parameseig terjedo dia pasont?
-A mixolyd mettol-meddig terjed?
-Hogy nevezzuk a parhypate hypatontol a triti diezeugmenig terjedo dia pasont?
-A lyd eidos terjedelme mekkora?
-Hogy szolitjuk a lichano hypatontol a paraniti diezeugmenonig terjedo dia pasont?
-Mekkora a phryg?
-Mire hallgat a hypate mesontol a triti hypermoleonig terjedo diapason?
-Hol helyezkedik el a hypolyd?
-Mi talalhato a lychano meson es a paraniti hyperboleon kozt?
-Mettol-meddig er a hypophryg.
-Mi a mesi es a niti hyperboleon kozti oktahordon systema neve?
-Mert es hol hypodor a hypodor?
-Mi kulonbozteti meg az egyik eidost a masiktol?
-Milyen semakban, diasztema osztasban kulonulnek el az eidosok?
-Hogy jonnek letre az eidos semak?
-Mi tortenik, ha athelyezzuk az eidosok diazeutikus tonusat, egy hellyel a mely a magas fele?
-Hogy allnak parba az eidosok a tonusokkal?
-Mi a szerepe, mukodese az oktachord semaknak?
-Aristoxenos tonusa?
-Minek nevezzuk az "alapokat" amikre "raenekeljuk" a systemakat?
-Hanyadik resze a a tonus a harmonia tudomanyanak?
-Hany resze van a harmonia tudomanyanak?
-Mely tudomanyhoz soroljuk a phtongusokat, a diasztemakat, a szisztemakat, a genosokat, a tonusokat, a metabolet, a melopiiat?
Legutobb kerdeseinkkel a tonusokat kergettuk, mikor is galad okorkemzeneelharitok, hogy borsot torjenek az orrunk ala, kitoroltek a valaszokat. Most meg, hogy kinnal-keservel megtalaltam oket, a kerdeseknek veszett nyoma. Es mindehhez meg, megtevesztes celjabol, valaszainkat tuskebozot utalasokkal tuzdeltek meg, hogy eltereljek a figyelmunket a lenyegrol.-:)(:- Nezzuk egyenkent oket sorra.
-A teljes nagy szisztema dia pason nagysagu.
-Meghatarozott egysegeit 'eidi tou dia pason'-nak (a dia pason fajtainak), vagy 'oktahorda sytemata'-nak nevezzuk.
Vegynunk "kockas" szamtanfuzetunkbol 24 negyzetecsket.En itt csak szimbolikusan jelzem, mert a karaktereimet nem tudom osszeilleszteni.
Diatonikus skala:
[1 2 3 4 5 6 7 8 9 10... 24]
[][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]
[]
egy szogletes egyseg=imitonio
ket szogletes egyseg=tonus
[][]
elso+masodik=proslambanomenos (tonus!)
{}{}[]
{}{}{}[][]
{}{}{}{}{}[][] I. tetrachord
1/2+1+1=i+t+t
(hypate
parhypate
lichanos
mese)
{}{}{}{}{}{}{}[][][][][] II.tetrachord (synape)
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]diazeuktikus tonus
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][][][][][][][]
A diazeutikus tonus utan megismetlodik az I. es II. tetrachord osztas.
[][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]
[][]
{}{}[]
{}{}{}[][]
{}{}{}{}{}[][] I. tetrachord
{}{}{}{}{}{}{}[][][][][] II.tetrachord (synape)
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]diazeuktikus tonus
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][][][][][][][]
A diazeutikus tonus utan megismetlodik az I. es II. tetrachord osztas.
Ehhez ma hozzavesszuk a chromatikat:
[][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]
[][]proslambanomenos
{}{}[]
{}{}{}[]
{}{}{}{}[][][]hemiolios (triimitonio)v.masfeles
{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]diazeutikus tonus
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][]
Kiegeszitjuk a diatonikus es chromatikus skalat az enharmonikussal. Vegul osszevetjuk alap tetrachordjaikat. Emlekeztetoul, a nagy teljes szisztema (telion mizon)dia pason nagysagu szakaszaihoz kozeledunk (tmimata), az Aristoxenos altal karhoztatott, az elotte jarok altal szerfelett megondolatlan es rendetlen modon targyalt eidosok/tonusok "feszket" epitjuk. Sajnos Aristoxenos irasos hagyatekabol hianyzik, elveszett a tema reszletes kifejtese, de utodai leirnak egy alapjaban neki tulajdonitott es tovabbfejlesztett tonus rendet. A harom alap genos adja a "keretet", a "savot" amibe a tonusokat illesztjuk.
Diatonikus
[][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]
[][]
{}{}[]
{}{}{}[][]
{}{}{}{}{}[][] I. tetrachord
{}{}{}{}{}{}{}[][][][][]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]
{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][][][][][][][][]
A mixolyd, az Aristoxenos altal emlitett, dia pason nagysagu (O) legmelyebb tonus/eidoshoz hozzavesszuk a lydet, mindharom 'genos'-ban. Ha a sorrend zavaro, mivel megszoktuk, hogy a mely, mint valami sulyos, alul van, forditsuk oldalra a fejunk, ezen kis csalassal mintegy talpra allitva szisztemainkat,(tonus torna meszesedes, gemberedes ellen:) melyek mint "madar szarnyak", syrinx sipok illeszkednek a telion mizon, a nagy teljes szisztema "tonus feszekbe".
A mixolyd es a lyd utan a phryg eiodos/tonus, mint a 'kenurjos chronos' ajandeka. Kedves Musa, mig megtanuljuk a szovegszerkesztes ravaszsagait, en a pauzaval,(ujgorogben paula), a kotojel sorral probalom kijatszani a szelre zaro automatizmust, itt nalam ez a jelsor a "levego", az alaptol valo tavolsag. Probalkoztam a fuggoleges sorral, de az nagyon megnyujtja az abrat.
Megjegyzes: mint azt a lydnel is emlitettuk, a szelek lezaratlanok, mivel az arisztoxenoszi szovegbol valoszinuleg nem kibogozhato a pontos hatar, de az is meglehet, hogy az Arisztoxenosz altal emlitett "osszevisszasag" az oka, hogy nem rendezodnek lepcsozetes sorba a szisztemak. Arisztoxenos a naptarral peldalodzik, az elotte jarokra utalva, minden varos a maga modjan alakitja a napok es a hangok sorat. Magatol Aristoxenostol az eidos/tonus/harmoniakrol tobb nem maradt, de utodai leirjak, kibovitve pontositott rendszeret.
A mixolyd, a lyd a phryg eiodos/tonus/harmonia ma kiegeszul a dorral.
dor diatonikus [7i az alaptol]
--------------[]i
--------------{}[][]t
--------------{}{}{}[][]t
--------------{}{}{}{}{}[][]t diazeug.
--------------{}{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t
dor chromatikus
--------------[]i
--------------{}[]i
--------------{}{}[][][]3i
--------------{}{}{}{}{}[]t diazeug.
--------------{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}[][][]3i
dor enharmonikus
--------------'diesis
--------------|'diesis
--------------||[][][][]4i=2t
--------------||{}{}{}{}'
--------------||{}{}{}{}|'
--------------||{}{}{}{}||[][][][]2t
Mint lathato, a mixolyd mellett csak a dor "vegek" lezartak,a tobbi tonus helye bizonytalan, nem kibonthato az Arisztoxenosi szovegbol. De ahogy haladunk, tonusrol-tonusra, kirajzolodik egy "lepcsozetesseg". Hatra van meg a hypolyd, a hypohryg,es a hypodor. Emlekeztetoul, ezek az Arisztoxenosz elotti, meg "rendezetlen" eidos/tonusok.
A mixolyd, a lyd a phryg a dor eiodos/tonus/harmonia ma kiegeszul a hypolyd, a hypohryg,es a hypodorral, es Petyusnak egy jelmagyarazat kiserlettel. Az diagrammakat egy "kockas" lapra kell kepzelni, ahol minden negyzet egy fel tonus (1/2), jele:[]. A kepernyon "elfektetve" megjelenitett abra alapja a kezdo lapszel, a sor eleje. Mivel az automata tordelo a szelre zar, ezert a skala kezdetet egy "kitolto" karakter sorral (-----...) probaltam rogziteni, ez a "levego". Ahol a felhangnal kisebb hangkoz, diesis van, ott a ' (felso vesszo) jelet hasznalom. A tonus/eidosok mindegyike, lepcsozetesen egymas melle vannak tordelve a diatonikus, a chromatikus es az enharmonikus genosban. Igazabol ezeket egymasra fenykepezve kellene latni, ahol vonalvastagsaggal, cezurakkal, szinekkel egybol lathato a rendszeruk, helyuk, viszonyuk. Nalam az i= imitonio, 1/2
t=tonus, egesz hang
O=dia pason, oktav
diazeug.= a "kapcsolo" tonus
triimitonio= [][][]
{}=[] a kapcsolojel parral {} csupan a skala epuleseevel, haladasaval megjeleno uj fokot kivantam erzekeltetni.
diesis enh.= a 12 reszre osztott egeszhangbol harom resz
diesis chrom.= 4 a 12-bol
|= a skala epulesenel a {} helyett, a diesisre
--=[] helyiertek szerint, az alaptol valo tavolsag jelolesere
A 24 "kockabol" allo sor a sav amiben tonus/eidosaink elhelyezkednek.
dor diatonikus [7i az alaptol]
--------------[]i
--------------{}[][]t
--------------{}{}{}[][]t
--------------{}{}{}{}{}[][]t diazeug.
--------------{}{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t
dor chromatikus
--------------[]i
--------------{}[]i
--------------{}{}[][][]3i
--------------{}{}{}{}{}[]t diazeug.
--------------{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}[]i
--------------{}{}{}{}{}{}{}{}[][][]3i
dor enharmonikus
--------------'diesis
--------------|'diesis
--------------||[][][][]4i=2t
--------------||{}{}{}{}'
--------------||{}{}{}{}|'
--------------||{}{}{}{}||[][][][]2t
Kedves Barataim, mindez csak keresgeles egy a klaviaturat 'egyszeruen' haszlalo diagramma keszitesere, mig nem talalunk jobbat. Addig is a folytatas szoban, irasban.
Hypolyd
diatonikus
(Tavolsag az alaptol 8 imitonio)
tonus+tonus+diazeug.tonus+imitonio+tonus+tonus+i
diatonikus
t+diazeug.t+i+t+t+i+i ((10 [] az alaptol)
chromatikus (9 imitonio az alaptol)
3i+diazeug.t+i+i+3i+i+i
enharmonikus (8i az alaptol)
4i+diazeug.t+d+d+4i+d+d
Hypodor
diatonikus (12 imitonio az alaptol)
diazeug.t+i+t+t+i+t+3i
chromatikus
diazeug.t+i+i+3i+i+i+3i
enharmonikus
diazeug.t+d+d+4i+d+d+4i
[][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]
mixolyd ditatonikus (----=[][])
----[]i
----{}[][]t
----{}{}{}[][]t
----{}{}{}{}{}[]i
----[][][][][]{}[][]t
----{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t
----{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t diazeug. (O)
mixolyd chromatikus
----[]i
----{}[]i
----{}{}[][][]trimitonio
----{}{}{}{}{}[]i
----{}{}{}{}{}{}[]i
----{}{}{}{}{}{}{}[][][]tr.
----{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t diezeug. (O)
Telion mizon-mixolid=t
Mixolyd enharmonikus
----' diesis enh. (3 morio) t=12m i=6m
----|'d
----||[][][][]ditono
----{}{}{}{}{}'d
----{}{}{}{}{}|'d
----{}{}{}{}{}||[][][][]2t
----{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t diazeug. (O)
Lyd diatonikus (------=[][][]
------[][]t
------{}{}[][]t
------{}{}{}{}[]i
------{}{}{}{}{}[][]t
------{}{}{}{}{}{}{}[][]t
------{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t diazeug.(O)
lyd chromatikus
------[]i
------{}[][][]3i
------{}{}{}{}[]i
------{}{}{}{}{}[]i
------{}{}{}{}{}{}{}[][][]3i
------{}{}{}{}{}{}{}{}{}{}[][]t diazeug.(O)
lyd enharmonikus
-----'diesis (5kotojel=2t+diesis)
-----|[][][][]2t
-----|{}{}{}{}'
-----|{}{}{}{}|'
-----|{}{}{}{}||[][][][]2t
-----|{}{}{}{}||{}{}{}{}[][]t diazeug.
-----|{}{}{}{}||{}{}{}{}{}{}'
A lyd az enharmoniaban alapjaban, a kezdopontban "ingadozo" a grafikus abraban Psarudakes nem zarja be a [] negyzetet, nyitottsagaval, talan csak az arisztoxenoszi szoveg ertelmezhetlenseget jelzi. Kesobb lasd ujra, tuzetesebben a szoveget! A diatonikusban es chromatikusban a teleion mizon alapjatol 3 imitonio, a chromatikusban ket imitonio es egy diesis a tavolsag. A mixolydtol, ahol az alap kozos szinten all mindharom nemben, a lyd igy "ellepcsozik". A legkisebb a tavolsag az enharmoniaban, ahol diesis, a diatonikusban es a khromatikusban a mixolid-lyd tavolsag imitonio.
Mindezen kormonfont korulirasoktol persze megmenekulhetnenk, ha megtanulnam a grafikus abrak szerkeszteset. Mert amit itt szovevenyesen korulirok, az egy pillantassal az abrara tekintve megvilagosul.
tel.miz.-lyd enharm.= 2t+ enharm. diesis
Ennyi maradt irasban magatol Aristoxenostol, akinek eidos/tonusait utodai ismertetik, tovabbfejlesztve. A fentiek csupan annak illusztralasara szolgalnak, hogy elodeinel a kerdeseben meg chaos uralkodott. A rendezett tonus tablazatot elozo leveleinkben mar ismertettuk,meg visszaterunk ra. Most azonban ujbol az aristoxenosi szoveget vesszuk elo, marcsak azert is, mert reszben erinti Petyus problemafelveteset, a rankmaradt zenei iras ertelmezeserol.
"Ti d' estti pros o blepondes outo poieisthai tin diastasin ton tonon protethimintai, ouden eirikasin. Oti de estin i kata puknosis ekmelis kai panta tropon ahristos, faneron ep' eutis estai tis pragmateias.
Epi de ton melodoumenon esti ta men apla ta de metabola, peri metabolis an eii lekteon, proton men auto ti pot estin i metaboli kai pos gignomenon - lego d oion pathus tinos symbenondos en ti tis melodias taxei - epeita posai eisin ai metabolai kai kata posa diastimata. Peri gar touton oudis oudenos eiritai logos out apodeiktikos out anapodeiktos.
Teleuteon de ton (meron esti) to peri autis tis melopoias. Epei gar en tois autis phtongois adiaphorois ousi to kath auto pollai te kai pantodapai morfai melon gignontai, dilon ota para tin hrisin touto genoit' an, kaloumen de touto melopoian. I men oun perito irmozmenon pragmateia dia ton eirimeon meron porebteisa toiuton lipsete telos.
Oti d' esti to xinienai ton melodoumenon ti te akoi kai ti dianoia kata pasan diaforan tois gignomenois parakplouthin - en genesei gar di to melos, kathaper kai ta loipa meri tis mousikis............
.......ek dio gar touton i tis mousikis xinesis estin, aisthiseos te kai mnimis' Aisthanesthai men gar dei to gignomenon, mnimoneuein de to gegonos. Kat aloon de tropon ouk esti tois en ti mousiki prakolouthein.
A de tines poiountai teli tis armonikis kaloumenis pragmateias oi men to parasimenestai ta meli faskontes peras einai tou xinienai ton melodoumenon ekaston, oi de tin peri tous aulous theorian kai to ehein eipein tina tropon ekasta ton auloumenon kai pothen gignetai' to di tauta legin pantelos estin olou tinis diamartikotitos. Ou gar otai peras tis armonikis epistimis estin i parasimantiki, all' oude meros ouden, ei mi kai tis metrikis to grapsastai ton metron ekaston' ei d osper epi touton ouk anagkaon esti ton dinamenon grapsastai to iambikon (metron kai eidenai ti esti to iambikon), outos ehei kai epi ton melodoumenon,- ou gar anagkaion esti ton grapsamenon to frigion melos kai eidenai ti esti to frigion melos - dilon oti ouk an ei tis eirimenis epstimis peras i parasimantiki. Oti d alithi ta legomena kai estin anagkaion to parasimainomeno monon ta megethi ton diastimaton diestanesthai, faneron genoit' an episkopoumenois. O gar tithemenos simeia ton diastimaton ou kath' ekastin eniparhouson autois diaforon idion tithetai simeion, oion ei tou dia tessaron tighanousin ai diereseis ousai pleious as poiousin ai ton genon diaforai, i shimata pleiona poei i tis ton asintheton diastimaton taxeos alloiosis' ton auton de logon kai peri ton dynameon eroumen as ai ton tetrahordon fiseis poiousi, to gar uperbolaion kai niton kai meson kai upaton to aito grafetai simeio, tas de ton dunameon diaforas ou diorizei ta simeia (oste) mehri ton megethon auton keisthai, porrotero de miden. Oti d' ouden esti meros tis sumpasis xineseos to diesthanestai ton megethon auton, elehti men pos kai en arhi, radion de kai ek ton rithisomenon sinidein' oute gar tas ton tetrachordon oute tas ton ftoggon dinameis oute tas ton genon diaforas oute, aplos eipein, tin tou sunthetou kai tin tou asunthetou diaforan oute to aploun kai metabolin ehon oute tous ton melopoion tropous out allo ouden, osautos eipein, di' auton ton megethon gignetai gnorimon. Ei men oun di agnoian tin upolipsin tautin eshikasin oi kaloumenoi armonikoi, to men ithos ouk an eien atopoi, tin de agnoian ishiran tina kai megalin einai par autois anagkaion' ei de sunorontes, oti ouk esti to parasimenesthe peras tis eirimenis epistimis, harizomeni de tois idiotais kai peiromeni apodidonai oftalmoides te ergon tautin ektethikasi tin upolipsin, megalin an autis auton atopian tou tropou katagniiin' proton men oti kritin oiontai dein kataskeuazin ton epistimon ton idiotin - atopos gar an ei to auto manthanon te kai krinon o autos - epith oti ,9peras tou xinienai tithentes faneron ti ergon os oiontai anapalin titheasin. pantos gar oftalmofanous ergo peras estin i xinesis."
Mindez annyit mond, hogy szelhamos, vagy tudatlan az, aki a zenei irasrol elhiszi, vagy elhiteti, hogy altala megertheto a zene. Persze nem tudjuk, hogy Arisztoxenos koraban milyen zenei iras volt ismeretes, a kesobbiekben a "parasimantiki" valoszinuleg sokat finomodott, fejlodott. A kovetkezokben reszletesen kifejtjuk, amit a zenei irasrol tudunk, igy kozledve az okori "partiturakhoz" talan megertjuk, milyen alapon ertelmezik a kutatok oket, es "atirataik" mennyiben hitelesek es hol epulnek hipotezisekre.
Magatol Mesterunktol, Aristoxenostol sajnos csak annyi maradt a tonusokrol, amennyit elodeirol modott. Az errol szolo irasai elvesztek, a meglevok toredekesek, mihelyt a tonusokra terne, megszakadnak. Kozvetett utalasokat talalunk az ot koveto zenetudos nemzedek irasaiban. Stelios Psarudakes professzor szerint lehetseges, hogy a tonusok kapcsolatba hozhatok, kozuk van a 'melopoia', a zeneszerzes tudomanyanak "harmoniaihoz". Lassuk hat kozelebbrol mindezt. Az elozoekben mar targyaltunk errol, Simakis (zenetudos Florina beli kolostorfonok) vezetesevel, ihletett es pontos Alipus forditasanak jegyzeteit bongeszve. Ezen megjegyzesek folernek egy-egy remekbe szabott egyetemi eloadassal. E sorok irojanak volt szerencseje vendegul latni mindket tudos urat. Nagy megtiszteltetes volt szamomra hallgatni e ket "szent szornyeteg" fesztelen beszelgeteset az ozenerol. Elokerult a papi butykos, sajat finom parlat a kolostor pincejebol, cserebe ritka, ido pora ulte zenebolcseletekkel ajandekoztam meg oket. Ervenyes meghivasunk van hozzajuk, szivesen latjak a lyra-muhelyt, tanaccsal, szerszammal varva, de elobb meg egy kicsit "okosodni" kell, hogy jo kerdeseket intezzunk hozzajuk, es meg is ertsuk a valaszukat. Psarudakesrol csak annyit, hogy jegyzetei mernoki pontossakkal irodtak, kretai tengeri medvek sarja, Londonban a Kiralyi Akademian tanult tankhajo tervezest es zenetudomanyt. Idonkent meglepi tanitvanyait a "hullam kolteszettel", a hajoepites tudomanyabol vett szep eszmefuttatasokkal, pihentetve, peldalozva, a zeneteoriaban elfaradt diakokat. Tulterhelt, fegyelmezetlen, zajos tarsasag, ricsaj, es jon Psarudakes, a zongora ele ul, leut egy hangot, finoman, alig hallhatoan csendul, es a "zenebunbanda" tatott szajjal elnemul, meg csak nem is sohajt, mert amit hallottak, az a BILLENTES.
Kezdodik az ozene ora.
Mar a hetedik szadtol (vagy akar meg korabbrol),az Egei tenger koruli gorogok mar othonosan mozogtak, ugyesen bantak a klonbozo zenei stilusokkal. Bar ok maguk a dor stilust tekintettek sajatjuknak, mely a leginkabb kifejezi oket, meglatogatva mas nepeket, atvettek toluk, a maguk izlesere formalva stilusokat. (Nagy kerdes, hogy mily mertekben valtoztattak meg az eredeti stilust?)A hatodik szazadban ez a fajta honositas mar javaban elorehaladt. A hatodik szazad szovegei megkulonboztetik a kulonbozo zenei "szovedeket" (ifi), ezek hasznalatat alkalom szerint. A ion, a phryg, a lyd a dor stilus egyenkent elkulonul, ismertetojeleikkel, jellemzo karakterukkel, erzelmi szimbolizmusukkal (ithos), esztetikajukkal, kozossegi szerepukkel. Az otodik szazad zeneszerzoje kepes volt valtani az egyik stilusrol a masikra egy muvon belul, es ha ezt valoban megtette, nem volt zenei buveszkedes, a zenei karaker, a kifejezes megvaltoztatasanak szandeka veztte. Az otodik szazad vegen i.e. Arisztopanes komikus peldalozasokkal el a kulonbozo stilusokra celozva, Platon a 4. szazadban i.e. mar tisztan elkuloniti a stilusokat erkolcsi tartalmat adva nekik, leirva a lelekre gyakorolt hatasukat, a nevelebeli fontossagukat.
A forrasok megemlitik Lassost Hermionebol,(6.sz. eleje i.e.) mint egy teoria jegyzet irojat.Az iras elveszett, nagy banatunkra, igy a korbol nincs zeneelmeleti uzenet. Az otodik szazadtol i.e. a harmonia jelentese: stilus. A szo sok valtozason ment keresztul, esetunkben a dia pason osztasanak felel meg. Nyilvanvaloan, a khitara jatekosnak, hogy az egyik stulusrol a masikra valtson, at kellett hangolnia a hangszeret, mivel minden stulusnak mas skala szolgalt. Nem ismerjuk az i.e. 6. es 5. sz. skalait. Meglehet azonban, hogy a skalak Platon korabol a valosagot tukrozik. Itt azonban tanacstalanok vagyunk, mert az is lehetseges, hogy nincs kozuk az elethez (psudepigraphes). Mindazonaltal ha a valosaghoz huek, akkor lathato, hogy milyen diasztemakat hasznalnak, hany phtongust, mekkora a hangterjedelem(ektasi).
Ismert az i.e. 5. szazadtol, hogy a zeneszek eltek a stilusvaltas lehetosegevel (metaboli). Meglehet, hogy ez vezette a teoretikusokat arra, hogy kigondoljanak egy olyan szisztemat, mely kozos nevezo a harmoniak, a skalak kozt, igy megmagyarazhato, korulirhato a stilusvaltas, az egyik skalabol a masikra valo atjaras. Aristoxenostol tudjuk, hogy egy bizonyos Eratokles ,( feltetelezhetoen 400. i.e. korul), az iskolajaban tanitotta a korkoros valtasat az octachordoknak, a harmoniaknak, a diasztemak ciklikus athelyezeset a dia pasonban. Igy letrehoztak het fajta dia pasont (epta eidi tou dia pason), melynek mindegyike egy harmonia, skala. Osszevetve ezt az informaciot masokkal, tehat Aristoxenos, az ot megelozo es az ot kovetok hiradasaival, megallapithatjuk, hogy az elodok csak az enharmonikus genost tanulmanyoztak (diesis, diesis, ditono). Eratokles a kovetkezo harmonia szisztemakat javasolja:
Ha a fenti szisztema valoban Eratoklesz javaslata, akkor azt latjuk, hogy harmonia elnevezesek, mint a iasti, hianyoznak, mig masok, peldaul a hypolyd, ujitasok. Ez a rendteremto igyekezet azt jelzi, hogy a teoritikusok megprobalkoztak megzabolazni a stilusokat, legalabbis a skalak tipizalasaval.
Holnap, egyenkent, ujra mikroszkop ala teszuk a skalakat.(Hol az a nagylelku,es okos "internet betyar", aki megajandekozna egy virtualis "hallgatozoval", hangtolcserrel, vagy legalabbis egy "eneklo kancsoval", hogy mindezt ne csak lassuk, hanem ki is tudjuk 'kagylozni" akustikazni? Kazinak ezer a dolga, Petyus sem er ra... :)
Itt most kicsit tetovazok, maradjak a tonusoknal meg, vagy lepjek tovabb, kesobb ujra visszaterve? Maradjunk, tan nem lesz haszontalan.
A zenei iras megjelenese elott a tropousok a dor, a lyd es a phryg volt. Terpandostol Aristoxenosig ot fele lett, dor, aiol, ias=ion, phryg, lyd. A doprt locrisinek is mondtak. Ezt az ot tropust, Plytarchos es Polydeukes Philoxenosnak tulajdonitja," eite tonous, eite tropous eith' armonias", vagyis egykent neveztek ezeket tonusnak, tropusnak, harmonianak. Alypios 15 tropust ismer, nem tudni honan veve. A troposok tehat nem egyszeru skalak, egy sor le es felszallo ftongusokkal. Egy meghatarozott zenei hangzast hoztak letre, es mindegyiknek megvolt a jellege, a helye, az erkolcsi minosege a koztudatban.
A mixolyd a 'mignimi' szobol, egyesitek, osszekeverek, osszerakok szobol ered. Egy kevert harmonia, melynek egy alkatresze a lyd es a masik valami kulonbozo. Pseudoploutarchos szerint (Mous., 16 91136d) a mixolyd patetikus es a tragediahoz illo. A 'mixolidisti' kifejezest Platon (Pol., 3 (398e), Arisztotelesz (Politik.,8,5 (1340b) is hasznalja. A mixolid harmonia a zenei karakteret a ket mixolyd tonustol nyeri, a melytol es a magastol.A magas mixolid hyperiasztiosnak is, (hyper ton iastio) vagy iasti-nak is neveztetik. A iastios neha phrigiosnak is mondjak. A ionrol Pratinas es Platon szol (Pratinas, Karyatides, 5., Platon, Pol.,3 (398e), valamint Athineios, 12,28 (524f,525b). Ioniosnak hivjak, mert ezt a fajta dallamot hasznaltak a Ioniaban, ezzel szemben a Dorok es az Aiolok a dort es az aiolt' (Herakleides Pontikus Athinaio 14, 19 (624cd). A hypermixolid vagy hyperphryg, magasabb volt a myxolidnel (Athinaios, 14,20 (625d), de meg valamennyi tonusnal is magasabb.
A lyd vagy lydistirol lasd (Platon, Pol., 3(398e); Aristoteles, Politik, 8,7 (1342b, Pseudoploutarchos, Mous.,8 (1134 ab). Ez a harmonia Lydiabol erkezett Gorogorszagba. Aulos kiserte egy gyaszos szinnel. Karakteret a mely es a magas valtozata adja. A mely mas neven meg aiolios. Herakleidis Ponticus emliti, hogy az eol 'gauron kai ogodes, eti de kai ypohaunon kai ou panourgon de, ala exirmenon kai tetharikos', tehat buszke es ratarti, gogos, de nem gonosz, mindnesetre vakmero es nagyratoro. A phryg, mint a lyd Kisazsiabol jott Gorogorszagba. A phryg dallamot aulos kiserte es a tobbi harmoniatol megkulonboztette az erdesssege, a nyersessege. A bachikus szertartasokon es a dithyrambosnal, valamint Kybele unnepein hasznaltak .(Aristoteles, Politik.,8,7(1342b), Aristophanes, Nef., 313. A karakteret a mely es a magas valtozat adja, a melyet meg iastiosnak vagy ionnnak is hivtak. A dor a gorogok valasztott harmoniaja. (Platon, Lax., 188d). Ferfias, meltosagteljes, fenkolt. (Aristoteles, Politik, 8,7 (1342b, Pindaros, Ol. 3,9). A hypolyd a legonnyedebb a lydek kozt. (Pseudoploutarcos, Mous., 29 11141b). Mely es magas valtozata kozul a mely meg hypoaioliosnak is mondatik. A hypophryg konnyed ion harmonia. (Pseudoploutarchos, Mous., 33(1142 f) 625D). Pseudoaristoteles, Probl., 19,30 48 920a 922b). A hyperdor, maskeppen dor. Athinaios (14,19 625A), azt veli, hogy nem egeszen dor, mint ahogy a feher es a kevesbe feher, leukos-hypoleukos, az edes es a kevesbe edes, glyko, hypoglyko, igy a hypodor es a dor. Megemliti Pseudoplutarchos (Mus.,33 1142f, valamint Pseudoaristoteles, Probl. 19,30, 48 920a 922b , Heracleides Ponticus Athinaios, 14, 19 (624f).
Megegyszer masfajta reszletezesben, remelve, hogy korbejarva a temat, tisztul a kep. A lyd harmonia, mint a dor es a phryg a harom legosibb gorog harmonia, egymastol tonus tavolsagra. (Pseudoploutarkhos PEM 1134a, Ptolemaios A, 56,5-6, Porphyrios AP. 171,5, Athinaios 14,635d. Az elso ketto a lyd es a phryg elobb letezett a barbaroknal, (a tiszteletre melto idegeneknel:). A gorogok ismertek a kisazsiai lyd es phryg torzsektol, mikor Pelops a Peloponnesusra erkezett.(Athinaios 14,625e, Ptolamaios A., 62, 18-24). De Polydeukes velemenye szerint (4,65), az elso harmoniak a dor a ion es az aiol volt, mig a frig es a lyd kesobbi.Aristoxenos mondja, hogy az elso aki az auloson a lyd harmoniat jatszotta, Python gyaszeneket, epikidieio, Olympos volt. Masok az erosgetik, hogy Melanippidese az elsoseg, mig Pindaros szerint eloszor Niobe lakodalman szolt. Masok Toribosnak adjak a palmat. Platon nem szerette elessege volt, gyaszos hangulata miatt. (Pseudoploutarchos PEM 1136c). Aristeidis Quntilianos szerint Platon mint 'faidres, sympotikas es halares, aneimenas' jellemzi a lydet es a iont. Mindezek mellett Aristotelesz azt hiszi, hogy a lyd harmonia a legalkalmasabb a gyerekek nevelesenel. (PO 1328b MSG 34, 15-18), mig Pindaros szerint 'melos pefilimenon' (N 4,45). A hangszerek, melyeken a lydek jatszottak a magadis, mely az o talalmanyuk. A phrygek auloson jatszottak, Ion ugy hivja hogy alektora, valamint a hydraulos ( sic!) es a kithara (Athinaios 14, 185a, 627d 634f, Anonimos TM 28. Pindaros O 5,21). A hadjaratoknal elonyben reszesitettek a syrinxet es az aulost. (Ath. 14, 627d). A teljes het tonusu lyd harmonia szisztema diesisbol, ditonusbol, tonusbol, diesisbol, diesibol, ditonusbol es diesisbol all. (Ariosteides Qundilianos PM. 18. 10) A 13 arisztoxenosi tonus szisztema tablazatban ket lyd, a mely es a magas, a 'baris' es az 'oxis' talalhato, maskeppen nevezve aiolios. Aristeides Qundilianos szerint a kilencedik es a tizedik helyen all a tablazatban. Kleonides szerint a negyedik es az otodik. (Aristeid. Quind. PM 20,13-4. Kleoneides EA 12,6). Altalaban elismerik, hogy a lyd magas tonus, hisz nem kulonbozott a mixolydtol egy tonusnal tobbel. (Ptolemaios A. 62,24). A feltonus osztasat eloszor a lydeknel tapasztaltak. (Pseudoplout. PEM 1135b.)
A hypolid vagy 'hypolidisti', mely es magas, a mely mas neve hypoeolios(Aristeid Quindilianos PM 20, 11-12, Kleonides EA 12,9. A hypolyd a lydnel egy dia tesaronnal melyebb, mint a hypophryg, hypoiastios, mig a hyper, mint a hyperphryg, hyperiastios... stb.(Ptolemaios A., 62,1-8, Athinaios 10,425a) A diatonikus genosban az otodik eidos diapason a hypolyd, mely a parypati mesontol a triti hyperboleonig terjed, (Aristeidis quintilianos PM., 15,10-15, Bacheios ET 309, 3-5 Kleonides EA 9,12. A hypatoeidi 'topos fonis' a hypate hypodortol a hypate meson dorig terjed, ket tetrachord letevel ezen folul (Anonimos TM 63, 64.) A kitharodosok negy tonust hasznaltak, a hypeiastiot, a lydet, a hypolydet es a iastiot. (Anonimos TM 28). Mig Porphyrios szerint a hypolydet, a iastiot, az aiolt es a hyperiastiot.( AP 156,8-10. Platon nem szerette a lyd harmoniat es az azzal rokon hypolydet es hyperlydet. A hypolyd Polymnistosnak tulajdonitott, mondjak, hogy ove a legnagyobb 'eklusisn' es 'ekbolin' ( Pseudoplut. 1141b. Eklisis mikor valamely ftongus harom diesisel leszall, mig ekboli mikor ot diesist emelkedik. (Bacheios ET. 301 41 302),( mikor is a allam 'vulgaris' lesz). Az aristoxenoszi szisztemaban a ket hypolyd a kilencedik es a tizedik helyen van.(Kleonides EA 12,9., Aristeides Qundilianos PM., 20,13-14.
A hyperlyd egy fel tonussal magasabb a lydnel Arisztoxenosznal, az ujfiloxenikus szisztemaban mint a hypereol tetetik, igy kialakitva egy neofiloxenikus szisztemat 15 tonussal.A ket uj tonussal az ot fo tonus, a lyd, az aiol, a phryg a iastios, a dor, a kozponti helyen, maguk kore vontak a mely es magas tonusokat (Aristeides Qund., PM 21, 1-7). A hyperlyd az elso es a legmagasabb harmonia a hat kozul, melyet a hydraulos hasznal. (Anonimos TM 28).
Az aiol vagy aiolis, az egyik a negy tonusbol, amit a kitharodosok hasznalnak, a legmelyebb tetrachordot formalva. (Porphyrios AP 154, 9 156, 10. 'Barubromo, bari kai epiblitiko iho', mely hangzas (Athineos 14, 624f)/ felfedezojenek Terpandrost tartjak ( Kleoneides EA 49, 21., Pseudoplut. PEM 1112d). A lakedemoniaiak a dor hagyomanyt apoljak, a thesszaliaiak, akik aiol eredetuek, aiolidianak hivjak az aiolok enekeit. A karaktere nem 'panourgon', hanem 'exirmenon', meltosagteljes, 'tetharikos', bator, 'gauron', valtakozo, 'ogodes', nagy formatumu. Illik hozza a bor, a szerelem, az erotikus elvezet halmozas, a kicsapongas. (Athinaios 14, 624cde). Pratinas elveti mind a diatonikus, mind a ionikus laza dallamot, es az aiolt ajanlja. (Athinaios 14,625a).Az aiol egyesek szerint aolisnak, kesobb hypodornak neveztetik, a dor ala rendelve. A valtozas egyesek szerint abbol ered, hogy lattak mennyire mesterkelt, de ugyanakkor szep es ferfias. Mint ahogy a szint ami a feherhez (leuko) kozelit hypoleukonak, az edeset mely nem olyan edes hypoglukonak hivjak, igy a dorhoz kozelitot hypodornak.A romaiak nyilvanos aldozatoknal aiol dallamot hasznalatak. (Athinaios 10, 425. leoneides EA 45, 14.
A hypoaiol a neophiloxenikus szisztemaban a 15 tonus kozt az aiolnal melyebb. Aristoxenosznal melyebb a hypolydnel.(Aristeides Quind. PM 20,12., Kleonides EA 12,9).
Hyperaiolio, magasabb az aiolnal a neophiloxenikus szisztemaban. (Aristeides Quind., PM., 21, 1-4).
----
Ismetles:
A zenei iras megjelenese elott a tropousok a dor, a lyd es a phryg volt. Terpandostol Aristoxenosig ot fele , dor, aiol, ias=ion, phryg, lyd. A dort locrisinek is mondtak. Neveztek ezeket tonusnak, tropusnak, harmonianak. Alypios 15 tropust ismer. A troposok egy meghatarozott zenei hangzast hoztak letre, jelleggel, a hellyel, minoseggel a koztudatban.
A mixolyd kevert harmonia, melynek egy alkatresze a lyd es a masik valami kulonbozo. Pseudoploutarchos szerint patetikus es a tragediahoz illo. A magas mixolid hyperiasztiosnak is, vagy iasti-nak is neveztetik. A iastiost neha phrygiosnak is mondjak. A Ioniosnak, mert ezt a fajta dallamot hasznaltak a Ioniaban, ezzel szemben a Dorok es az Aiolok a dort es az aiolt. A hypermixolid vagy hyperphryg, magasabb volt a myxolydnel de meg valamennyi tonusnal is.
A lyd harmonia Lydiabol erkezett Gorogorszagba. Aulos kiserte, gyaszos szinnel. Az 'eol gauron kai ogodes, eti de kai ypohaunon kai ou panourgon de, ala exirmenon kai tetharikos', tehat buszke es ratarti, gogos, de nem gonosz, minenesetre vakmero es nagyratoro. A phryg, mint a lyd Kisazsiabol jott Gorogorszagba. A phryg dallamot aulos kiserte es a tobbi harmoniatol megkulonboztette az erdesssege, a nyersessege. A bachikus szertartasokon es a dithyrambosnal, valamint Kybele unnepein hasznaltak , a mely formajat iastiosnak vagy ionnnak is hivtak. A dor a gorogok valasztott harmoniaja. Ferfias, meltosagteljes, fenkolt. A hypolyd "leglegisebb" a lydek kozt. Mely valtozata a hypoaioliosnak is mondatik. A hypophryg konnyed ion harmonia. (Pseudoploutarchos, Mous. A hyperdor, maskeppen dor "nem egeszen dor", mint ahogy a feher es a kevesbe feher, leukos-hypoleukos, az edes es a kevesbe edes, glyko, hypoglyko... igy a hypodor es a dor.
A lyd harmonia, mint a dor es a phryg a harom legosibb gorog harmonia, egymastol tonus tavolsagra. A lyd es a phryg elobb letezett a barbaroknal, (a tiszteletre melto idegeneknel). Polydeukes szerint az elso harmoniak a dor a ion es az aiol voltak, mig a pryg es a lyd kesobbiek. Az elso aki az auloson a lyd harmoniat jatszotta,- Python gyaszeneket, epikidieio,- Olympos volt. Masok az erosgetik, hogy Melanippidese az elsoseg, mig Pindaros szerint eloszor Niobe lakodalman hallatszott. Masok Toribosnak adjak a palmat. Platon nem kedvelte, mint 'faidres, sympotikas es halares, aneimenas' jellemzi a lydet es a iont. Mindezek mellett Arisztotelesz velemenye, hogy a lyd harmonia a legalkalmasabb a gyerekeknek nevelesenel. A hangszer melyeken a lydek jatszottak a magadis. A phrygek aulost hasznaltak. A hadjaratoknal elonyben reszesitettek a syrinxet es az aulost. ( A teljes hettonusu lyd harmonia szisztema diesisbol, ditonusbol, tonusbol, diesisbol, diesibol, ditonusbol es diesisbol all. (Ariosteides Qundilianos PM. 18. 10) A 13 arisztoxenosi tonus szisztema tablazatban ket lyd, a mely es a magas, a baris es az oxis talalhato, maskeppen nevezve aiolios. Aristeides Qundilianosnal a kilencedik es a tizedik helyen all a tablazatban. Kleonidesnel a negyedik es az otodik. Altalaban elismerik, hogy a lyd magas tonus, hisz kulonbsege a mixolydnal nem tobb egy tonusnal . (Ptolemaios A. 62,24). A feltonus osztasat eloszor a lydeknel tapasztaltak.
A hypolid vagy hypolidisti, a mely valtozat mas neve hypoeolios. A hypolyd a lydnel egy dia tesaronnal melyebb, mint a hypophryg, hypoiastios, (lasd a hyper, mint a hyperphryg, hyperiastios... stb.) A diatonikus genosban az otodik eidos diapason a hypolyd, mely a parypati mesontol a triti hyperboleonig terjed. A "hypatoeidi topos phonis" a hypate hypodortol a hypate meson dorig terjed, ket tetrachord letevel ezen folul. A kitharodosok negy tonust hasznaltak, a hypeiastiot, a lydet, a hypolydet es a iastiot. Mig Porphyrios szerint a hypolydet, a iastiot, az aiolt es a hyperiastiot. Platon, mint mar emlitettuk, nem szerette a lyd harmoniat , az azzal rokon hypolydet es hyperlydet. A hypolyd felfedezoje Polymnistos , mondjak, hogy ove a legnagyobb 'eklusisn' es 'ekbolin'. Eklisis mikor valamely phtongus harom diesisel leszall, mig ekboli mikor ot diesist emelkedik, "mikor is a dallam vulgaris lesz". Az aristoxenoszi szisztemaban a ket hypolyd a kilencedik es a tizedik helyen van.
A hyperlyd egy fel tonussal magasabb a lydnel Aristoxenosnal, az ujfiloxenikus szisztemaban mint a hypereol szerepel, igy kiegeszitve egy neofiloxenikus szisztemat 15 tonussal. A ket uj tonussal az ot fo tonus, a lyd, az aiol, a phryg a iastios, a dor, a kozponti helyen, maguk kore vontak a mely es magas tonusokat. A hyperlyd az elso es a legmagasabb harmonia a hat kozul, melyet a hydraulos hasznal.
Az aiol vagy aiolis, az egyik a negy tonusbol, amit a kitharodosok muvelnek, a legmelyebb tonus. 'Barubromo, bari kai epiblitiko iho', mely hangzas alkalmazoja Terpandros. A lakedemoniaiak a dor hagyomanyt apoljak, a thesszaliaiak, akik aiol eredetuek, aiolidianak hivjak az aiolok enekeit. A karaktere nem panourgon, hanem exirmenon, meltosagteljes, tetharikos, bator, gauron, valtakozo, ogodes, nagy formatumu. Illik hozza a bor, a szerelem, az erotikus elvezetek halmozasa, a kicsapongas. Pratinas elveti mind a diatonikus, mind a ionikus laza dallamot, es az aiolt ajanlja. Az aiol egyesek szerint aolisnak, kesobb hypodornak neveztetik, a dor ala rendelve. A valtozas egyesek szerint abbol ered, hogy lattak mennyire mesterkelt, de ugyanakkor szep es ferfias. Mint ahogy a szint ami a feherhez (leuko) kozelit hypoleukonak, az edeset mely nem olyan edes hypoglukonak hivjak, igy a dorhoz kozeli a hypodor.
A hypoaiol a neophiloxenikus szisztemaban a 15 tonus kozt az aiolnal melyebb. Aristoxenosznal melyebb a hypolydnel.
-----
Reszletezobben a hyperaiol tonusrol
Az ujphyloxenosi rendszerben az aiolnal magasabb. Aristoxenosi valtozatat a hyperlyddel egeszitik ki a kesobbi zeneteoritikusok, hogy az ot fo tonus mindegyikenek legyen mely es magas parja.(Aristeides Quindilianos PM., 21, 1-4.
A phryg harmonia Phrygiabol hozta nevet. Homeros szerint Phrygia a Helespontustol Saggarioig terjedt, hires volt borarol es szollejerol (ampeloessa), puha gyapjujarol, finom sajtjarol es feher lovairol (aiolopolous). Neves phryg zeneszek, aulos jatekosok, mitikus alakok, Yagnis, Marsyas,Kybele a syrink feltalaloja, Olympos a megalkotoja a "sokfeju torvenynek" polikfalos nomos, Apollon tiszteletere. Pseudoplutarchos PEM 1133d., Eusebios BEP 25,57., Tatianos BEP 4. 242. A phryg harmonia fo hangszere az aulos es valamennyi fuvos hangszer. (Anonimos TM 28. ,Pausanias 9,12-6. A phrygek a feltalaloi az 'elumos aulosnak' (skutalias), 'pyxo'-bol,[ ez talan a pixari nevu igen kemeny fa ]. Polydeukes 4, 74. Athinaios 4, 176f. A Phrygek Athineos szerint (4, 183e) hasznaltak a trigonont, (harfafele) es a hydraulist a viziorgonat. (Anonimos 28). A phryg egyike volt a harom fo osi gorog harmonianak, melyekbol kesobb kifejlodtek a tobbiek, a lydek, a dorok. (Bacheios ET 303,3-4. Pseudoplut. PEM 1134ab. Aristeudes Qundilianos, PM 23,1-3. Athinaios 14, 635d., Ptolemaios A., 30,18)Ezeket a harmoniakat minden gorog torzs magaenak tudja, fuggetlenul a helytol ahol elnek. Polideukes (4,65) elkulonul allaspontjaval, szerinte az elso harmoniak a dor, az ias es az aiolis. Ugyancsak szelsoseges allaspont Heracleides Ponticuse, aki tudatosan torli az emlekezetbol a phryg harmoniat, nevet sem akarva hallani.(Athinaios 14,624 c. ) Tlestios Selinountos irja:
'Oi protoi aoidoi ton Ellinon stous aulous
itan sunodoi tou Pelopos.
Epexan to frygio nomo "oreias mitros'
Az elso zeneszei a gorogoknek az aulossal
Pelopos kiseroi voltak.
A phryg nomost jatszottak "a hegyek anyjat".
A phryg dallam zajos volt, fektelen, orgiasztikus, kialtasokkal, dondulesekkel, utesekkel. Megengedte azonban ez a harmonia a niniatos nomost is,ezek dicsoito dallamok lanyokkal, aulos kiserettel. (Polydeukes 4,80). Aristeides Qundilianos a phryg harmoniat mint teljes diapason szisztemat jeleniti meg, tonus, diesis, diesis diesis ditonus, diesis diesis es tonus sorban. Terjedelme hat tonus (itt diasztema t=12/12 dodekatimorio) feletti, azzal a megjegyzessel kiegeszitve, hogy mint teljes szisztemat a regiek hat tonusnal nagyobbnak tartottak, de lehetett kisebb is.(PM 18, 6-1). Kleonides a het fajta (eidi) diapason sema koze veszi a phryget, mely a lychanos hypatitol a paraniti diezeugmenonig terjed, hat tonus tavolsagban.(EA.,9,10). A mely phryg a iastio.(Aisteides Qundilianos PM., 20,12, Kleonides 12,7. A phryg helye a magas lyd es a mely dor kozt van (Aristoxenos AS.128,15-16. Bacheios ET 303, 10-11. Aristeides Koint. PM23.1-3). A phryg harmonia a legalkalmasabb a dithuramboshoz. Valamikor Philoxenos megkiserelte a dor harmoniat erre hasznalni, de sikertelenul.(Aristoteles PO 1342b., 1346a) A phryg dallam 'goero, thrunodes', gyaszos, noies. (Aristeides Quind. PM., 85, 3-5). Aristoteles azonban alkalmasnak gondolja a nevelesben is nemely phryg dallam hasznalatat aulossal. Hiba szerinte, hogy egyesek elvetik. (PO 1342a). Platon a harcosoknak szanja(P 399a). Neha, mikor a phryg dallam a niti synimmenont hasznalja, egy illetlen "szegyen erkolcsu" (ithos dropis) hangzas jon letre. (Pseudoploutarchos PEM 1137c). A nitis synimennon hasznalatat Olymposnak tulajdonitja, szetzullesztve (alliosi) a dallamokat. (PEM 1137cd 1143 b). Theophrastosnak a phrygrol nagyon hizelgo velemenye volt, gyogyito es fajdalomuzo, ha valaki alkalmasan jatsza, nosius iate i mousiki kai oti autous pou pashoun apo ishialgia tous kani na min ponoun, an kaoios organopektis paixi kala ti phrugiki armonia(Athinaios 14,624b.)
A zenei iras megjelenese elott a tropousok a dor, a lyd es a phryg volt. Terpandostol Aristoxenosig ot fele , dor, aiol, ias=ion, phryg, lyd. A dort locrisinek is mondtak. Neveztek ezeket tonusnak, tropusnak, harmonianak. Alypios 15 tropust ismer. A mixolyd kevert harmonia, melynek egy alkatresze a lyd es a masik valami kulonbozo.Patetikus es a tragediahoz illo. A magas mixolid hyperiasztiosnak is, vagy iasti-nak is neveztetik. A iastiost neha phrigiosnak is mondjak. A hypermixolid vagy hyperphryg, magasabb volt a myxolidnel de meg valamennyi tonusnal is.
A lyd harmoniat aulos kiserte, gyaszos szinnel. Az eol buszke es ratarti, gogos, de nem gonosz, minenesetre vakmero es nagyratoro. A phryg dallamot is aulos kiserte es a tobbi harmoniatol megkulonboztette az erdesssege, a nyersessege. A bachikus szertartasokon es a dithyrambosnal, valamint Kybele unnepein hasznaltak , a mely formajat iastiosnak vagy ionnnak is hivtak. A dor a gorogok valasztott harmoniaja. Ferfias, meltosagteljes, fenkolt. A hypolyd "legkonnyedebb" a lydek kozt. Mely valtozata a hypoaioliosnak is mondatik. A hypophryg legies ion harmonia. A hyperdor, maskeppen dor "nem egeszen dor", mint ahogy a feher es a kevesbe feher...
A lyd harmonia, mint a dor es a phryg a harom legosibb gorog harmonia, egymastol tonus tavolsagra. A lyd es a phryg elobb letezett a barbaroknal, (a tiszteletre melto idegeneknel). Polydeukes szerint az elso harmoniak a dor a ion es az aiol voltak, mig a phryg es a lyd kesobbiek. Az elso aki az auloson a lyd harmoniat jatszotta,- Python gyaszeneket, epikidieio,- Olympos volt. Masok az erosgetik, hogy Melanippidese az elsoseg, mig Pindaros szerint eloszor Niobe lakodalman hallatszott. Masok Toribosnak adjak a palmat. Platon nem kedvelte. Mindezek mellett Arisztotelesz velemenye, hogy a lyd harmonia a legalkalmasabb a gyerekek nevelesenel. A hangszer melyeken a lydek jatszottak a magadis. A phrygek aulost hasznaltak. A hadjaratoknal elonyben reszesitettek a syrinxet es az aulost. ( A teljes hettonusu lyd harmonia szisztema diesisbol, ditonusbol, tonusbol, diesisbol, diesibol, ditonusbol es diesisbol all. A 13 arisztoxenosi tonus szisztema tablazatban ket lyd van, a mely es a magas, maskeppen nevezve aiolios. Aristeides Qundilianosnal a kilencedik es a tizedik helyen all a tablazatban. Kleonidesnel a negyedik es az otodiken. Altalaban elismerik, hogy a lyd magas tonus, hisz kulonbsege a mixolydnal nem tobb egy tonusnal . A feltonus osztasat eloszor a lydeknel tapasztaltak.
A hypolid vagy hypolidisti, a mely valtozat mas neve hypoeolios. A hypolyd a lydnel egy dia tesaronnal melyebb, mint a hypophryg, hypoiastios. A diatonikus genosban az otodik eidos diapason a hypolyd, mely a parypati mesontol a triti hyperboleonig terjed. A "hypatoeidi topos phonis" a hypate hypodortol a hypate meson dorig terjed, ket tetrachord letevel ezen folul. A kitharodosok negy tonust hasznaltak, a hypeiastiot, a lydet, a hypolydet es a iastiot. Mig Porphyrios szerint a hypolydet, a iastiot, az aiolt es a hyperiastiot. Platon, mint mar emlitettuk, nem szerette a lyd harmoniat , az azzal rokon hypolydet es hyperlydet. A hypolyd felfedezoje Polymnistos , mondjak, hogy ove a legnagyobb eklusisn es ekbolin. Eklisis mikor valamely phtongus harom diesisel leszall, mig ekboli mikor ot diesist emelkedik, "mikor is a dallam kozonseges lesz". Az aristoxenoszi szisztemaban a ket hypolyd a kilencedik es a tizedik helyen van.
A hyperlyd egy fel tonussal magasabb a lydnel aristoxenosnal, az ujfiloxenikus szisztemaban mint a hypereol szerepel, igy kiegeszitve egy neofiloxenikus szisztemat 15 tonussal. A ket uj tonussal az ot fo tonus, a lyd, az aiol, a phryg a iastios, a dor, a kozponti helyen, maguk kore vontak a mely es magas tonusokat. A hyperlyd az elso es a legmagasabb harmonia a hat kozul, melyet a hydraulos hasznal.
Az aiol vagy aiolis, az egyik a negy tonusbol, amit a kitharodosok muvelnek, a legmelyebb tonus. Elso alkalmazoja Terpandros. A lakedemoniaiak a dor hagyomanyt apoljak, a thesszaliaiak, akik aiol eredetuek, aiolidianak hivjak az aiolok enekeit. A karaktere nem rafinalt, hanem meltosagteljes, bator, nagy formatumu. Illik hozza a bor, a szerelem, az erotikus elvezetek halmozasa, a kicsapongas. Pratinas elveti mind a diatonikus, mind a ionikus laza dallamot, es az aiolt ajanlja. Az aiol egyesek szerint aolisnak, kesobb hypodornak neveztetik, a dor ala rendelve. A valtozas egyesek szerint abbol ered, hogy lattak mennyire mesterkelt, de ugyanakkor szep es ferfias. Mint ahogy a szint ami a feherhez (leuko) kozelit hypoleukonak, az edeset mely nem olyan edes hypoglukonak hivjak, igy a dorhoz kozeli a hypodor.
A hypoaiol a neophiloxenikus szisztemaban a 15 tonus kozt az aiolnal melyebb. Aristoxenosznal melyebb a hypolydnel.
Az ujphyloxenosi rendszerben a hyperaiolios az aiolnal magasabb. Aristoxenosi valtozatat a hyperlyddel egeszitik ki , hogy az ot fo tonus mindegyikenek legyen mely es magas parja.
A phryg armonia fo hangszere az aulos es valamennyi fuvos hangszer. A Pfrygek Athineos szerint hasznaltak a trigonont, (harfafele) es a hydraulist, a viziorgonat. A fhryg egyike volt a harom osi gorog harmonianak, melyekbol kesobb kifejlodtek a tobbiek, a lydek, a dorok. Ezek a harmoniak minden gorog torzs tulajdonai, fuggetlenul a helytol ahol elnek. Polideukes szerint az elso harmoniak a dor, az ias es az aiolis. Heracleides Ponticuse aki tudatosan torli az emlekezetbol a phryg harmoniat, nevet sem akarva hallani.
Az elso zeneszei a gorogoknek az aulossal
Pelopos kiseroi voltak. A phryg nomost jatszottak "a hegyek anyjat". A frig dallam zajos volt, fektelen, orgiasztikus, kialtasokkal, dondulesekkel, utesekkel. Megengedte azonban ez a harmonia a "niniatos nonmos"-t is, dicsero dallamok lanyokkal, aulos kiserettel. Aristeides Qundilianos a phryg harmoniat mint teljes diapason szisztemat jeleniti meg, tonus, diesis, diesis diesis ditonus, diesis diesis es tonus sorban. Terjedelme hat tonus (itt diasztema t=12/12 dodekatimorio) feletti, azzal a megjegyzessel kiegeszitve, hogy mint teljes szisztemat a regiek hat tonusnal nagyobbnak tartottak, de lehetett kisebb is. Kleonides a het fajta (eidi) diapason sema koze veszi a phryget, mely a lyhanos hypaitol a paraniti diezeugmenonig terjed, hat tonus tavolsagban. A mely phryg a iastio. A phryg helye a magas lyd es a mely dor kozt van A phryg harmonia a legalkalmasabb a dithyramboshoz. A phryg dallam gyaszos, noies. Aristoteles azonban alkalmasnak gondolja a nevelesben. Platon a harcosoknak szanja. Neha, mikor a fryg dallam a niti synimmenont hasznalja, egy "illetlen" hangzas jon letre. A nitis synimennon hasznalatat Olymposnak tulajdonitjak, szetzullesztve a dallamokat. Teophrastosnak a frygrol kedvezo velemenye volt, gyogyito es fajdalomuzo, ha valaki alkalmasan jatsza.
---
A hypophryg a tizedik es a tizeneggyedik az arisztoxenoszi szistemaban, 13 tonussal, melyek kozt a legmelyebb, megkettozodik melyre, magasra. 'Ypofrigioi duo, oxiteros kai baruteros kai upiastios kaleitai'. (Kleonidis EA 12.10. Aristeides Koind. PM 85, 10). Alupiosnal a 13. a 15 tonusu neofiloxenosi szisztemaban. Neve semmi kapcsolatban nem all Phrygiaval. Technikai okbol kapta nevet, mivel egy dia tesszaron diasztema tavolsagra van a phrtygtol. ( Ptolemaios A. 63, 4). A hypophryg nemnel csak a hypodor melyebb egy egesz hanggal(tonussal).(Bachheios ET 303, 23-27.). A hypophryg egy teljes diapaszon sema, a hatodik a sorban, a lichanos meson-tol a paraniti hyperboleon-ig terjed. (Kleoneides EA 9,13, Bacheios 309, 5-7). A hypophryget aulossal es hydraulissal jatszottak. Arisztoxenos megnevez egy hyperphryg aulost. (Anonimus TM 28, Arisztoxenos AS 128, 17). A hyprerphryget az orchestikaban hasznaltak. (Anonimus TM 28). Pseudoaristoteles megkerdi: 'giati oi horoi ton tragodion den tragoudoun ston upfrugio kai ston upodoriou;' miert a kar a tragediakban nem enekel hypophryget es hypodort? A valasz, mert nem illik ezen tancokhoz. A jellege a hypophrygnek,"praktikos", mig a hypodor meltosagteljes, allando, ezert nem illenek a tanchoz, mig masok sokkal kozelebb allnak a szinpadhoz. A tanc a nepet fejezi ki. (Psudoaristoteles 922b, 920 a.)
A hyperphryg eles, a 13 tonusu aristoxenosi szisztemaban, hypermixolyd, vagy hyperphryg. (Kleoneides EA 12, 4. Arist, Koint. PM 21,1). Az ujphyloxenoszi szisztemaban a kilecedik helyet birtokolja mind a harom nemben. (Aulipios EM 377, 392, 406. Magasabb a mixolydnel. (Athinaios 14, 625d. Ptolemaios A 63, 3-7, Kleoneides EA45 13.)
Ias vagy ion, Ioniabol az egyike a fo harmoniaknak.Ionia Kisazsai nyugati partjan a "leggorogebb" terulet, varosai Ephesos, Militos, Mius, Priini, Kolofon, Theos, Levedis, Erithrai, Klazomenai, Phokaiai, Hios, Samos, varosallamok szovetsegebol allt, a hires Ion tizenket varosallam, 'Ionikin dodekapolin'. A ion harmonia megalkotoja Pythermos, a dallamok ioniki, iasti, ias. Csodalatos harmonia sema (Athinaios 14, 625bed. Az arisztoxenoszi szisztema nem ismeri, megemliti ugyan az iastios tropost, mint a mely frig masodik nevet. (Kleonides EA 12, 7, Aristeides Quind. PM.20, 5-21. A 15 tropusu neophyloxenikus szisztema a tizedik helyen emliti. Osszetetele: diesis,diesis, ditonus, triimitonus, tonus. Egy tonussal kisebb mint a teljes szisztema, megfelelessel mindharon genusban, nemben, a diatonikus, a chromatikus es az enharmonikusban. A hangzasat a lyddel vetik ossze. (Aristeides Qund. PM 18,10., Pseudoplut. PEM 1135e. Platon szerint a teritett asztalhoz illo, lagy zene. Igy nem ajanlatos a harcosoknak. A tragediakhoz azonban illik. (Platon P 399a, Aristeid. Qund. PM 19, 2-5., Pseudoplut. PE< 1137.a, Pseudaristot. PR MSG 108, 7-110.9.) A kitharodosok negy harmoniaja kozul az egyik. (Anonimus TM 28., Porphyrius AP 156, 10. A het auloshoz illo dallam kozul az egyik.(Anonimos TM 28, Athinaios 15.665d., Polydeukes 4,65. A trigononnal,(harfafele) is jatszottak. (Athinaios 15, 665).
A hypoiasti tropos vagy harmonia a 'iastiho' csak nev szerint hasonlit. A 14. helyen all a neophyloxenikus szisztemaban, mig az arisztoxenosziban masodik neve a mely hypophrignek. (Aristeides Quind. PM, 20,2, Kleonides EA 12,10).
A hyperiastio a iastionak megint csak nevrokona. A negyedik neophyloxenikus, Arisztoxenosnal az magas mixolid. (Aristeid. Quond. PM,20,15, Kleonides EA 12,5). Aulossal (Anonimos TM 28) es kitharaval (Porphyrios AP 156,10) jatszottak. Egy teljes szisztema, tonus, tonus, diesis, Diesis, harom tonus. A dallama gyaszos (Aristeides Quind. PM, 18,20-23, Platon P 398e).
A dor nevet a harcos torzsrol kapta, Phyloxenos irja le eloszor( Ptolemaios A 56, 4-10, Porphyrios AP 171, 3,10, Athinaios 14, 635d, Pseudoplut. PEM 1134a, Aristeides Quind. PM 23, 1-3. Aristoxenosnal a nyolcadik, a neophyloxenosi rendben a tizenharmadik.(Aristeid. Quond. PM 20,12, Kleonides EA 12,8, Alypios EM 13, 28, 43). Herakleides Pondicus ferfias, meltosagteljes, szigoru, lenduletes harmoniakent irja le. Tonus, tonus, diesis, diesis, ditonos, tonos, diesis, diesis es ditonosbol all, tullepve a teljes diapason sziszteman egy tonussal. (Aristeides Qundilianos PM 18, 13-15. Psudoplutarchos leirja, hogy jott letre a"kozep" es legdallamosabb dor tonus, mikor Olympos a diatonikus genos-ban ketszer leszallitotta a dallamot a diatonikus paraipatira, egyszer a paramesitol, maskor a mesitol, atlepve a diatonikus lichanost, es eszerevette a dallam szepseget. Igy, miutan csodalta es elfogadta ezen szisztema analogiajat, igy vezette a dor tonus dallamat.( 1134f-1135a). A dor tonus, ahonnan ered a hasonlo tropus es melodia, alapjaban "kozep" tonus, mert sem nem magas, sem nem mely. Igy kozeparanyos, mig a myxolyd mint magas tonus "mozgekonyabb "kinikoteres", a melyebb tonusok lazabbak (Ptolemaios A 99,17-25). Korulbelul ez a rend ervenyes a hangszerekre is(Aristeides Quindilianos PM 81, 27-31). Az aristoxenosi octachordnal a dor tonust az egyenlitohoz hasonlitjak, mely a foldgomb kozepvonala, a mely es magas tonusok az eszaki es a deli feltekere esnek (Ptolemaios A 106, 23-25, 107, 11-18). Damaszkinos a kozep dort az olyan etekhez hasonlitja, mely sem nem szegenyes, sem nem dozsolo.(Photios PG 103, 1261). Sinesios Ptolemaidosnal a peldalozas "dorrol frigre", mint a komolyrol a fecsegesre valtas. A dor mint a negyedik a diapason sorban a hypate mesontol kezdodik (Ptolemaios (65,11-13, 75,8, Aristeid. Quind. PM 15, 13-14, Bacheios ET 309, 2-3, Gaudentios AE 347,8.A ftongusok formalasaban szabalyozo szerepet jatszik a legmelyebb, eppen hogy hallhato proslamvanomenos dorios, a legalacsonyabb phtongus, amitol a tobbiek tavolsagot nyernek. (Aisteides Quntilianos PM 21,22-24, 22, 1-10). A mixolyd diatesszaron diasztemara van a dortol.Egy tonussal a dor folott a phryg, felette a lyd stb.(Pachymeres PA 52, Kleonides EA 9,8-14, 63, 12). A dor Bellermann es Neubecker szerint megfelel a la-nak. A hangszerei a dor phorminx es aulos. (Pindaros O 1, 18, Polydeukes 4, 78. Anakreon het es husz huron jatszotta (Athinaios 14, 635d). Pausanias (9,12,5-6) megemliti, hogy a thebai aulos jatekos Pronomios fedezte fel, es tudott valtani phrygre, lydre, mig elotte mas aulos kellett minden harmoniahoz. A dor harmonia eyszeru, szereny, a dallama a daktilus, anapestus, trocheus ritmussal parosult.Karaktere mindenki altal csodalt es elfogadott. Platon a harcosoknak ajanlja, nemi tulzassal az igazi zenesznek kizarolag ezt ajanlva. (L 188d). Arisztolelesz szerint, mit peldaval alatamaszt, a dithyrmbusban nem haszanalhato, kozli, hogy a tragediak kardalaiban hasznos. Hangsulyozza a kiegyensulyozottsagat, ajanlva a nevelesben (PO 1342b, 1340a). Ellentmond Platonnak, helyeselve az aulos hasznalatat a phryg es dor dallamoknal. (PO 1342a). Psudoplutarchos szerint a dor dalok nem hasznaltak a hypate tetrachordot, mig mas tonusok konnyen jartak arra. Akad azonban szokatlan hasznalatara is sok pelda, igy letezett dor "parthenia" szuzek kardala (Arisztophanes O 919, Pseudoplut. PPEM 1136f, 1137d), csakugy mint Alkman, Pindaros, Simonides, Bachilides dalai, de meg utcai enekeket is szereztek ra, "prosodia-t", (Pausanias 4,4,1), paiant, siratot, szerelmes dalokat.
Tonus, tropus, harmonia, a vartnal tobbet idoztunk itt, mivegre, mikor rankmaradt alapszovegunk alig husz sorban szol a temarol?Arisztoxenosz azonban minden bizonnyal ennel tobbet mondott, megha mindez szamunka elveszett is, nezetei hatassal voltak a kesobbiekre, az uj szisztemak kialakulasat befolyasolva. Visszapillantva: tropusaink a dor, a lyd es a phryg . A dort locrisinek is mondtak. Alypios 15 tropust ismer. A mixolyd kevert harmonia, melynek egy alkatresze a lyd es a masik valami kulonbozo.Patetikus es a tragediahoz illo. A magas mixolid hyperiasztiosnak , vagy iasti-nak is neveztetik. A iastiost neha phrygiosnak mondjak. A hypermixolid vagy hyperphryg, magasabb a myxolidnel. A lyd harmoniat aulos kiserte, gyaszos szinnel. Az eol buszke es ratarti, gogos, de nem gonosz, minenesetre vakmero es nagyratoro. A phryg dallamot a tobbi harmoniatol megkulonboztette az erdesssege, a nyersessege. A bachikus szertartasokon es a dithyrambosnal, valamint Kybele unnepein hasznaltak , a mely formajat iastiosnak vagy ionnnak is hivtak. A dor ferfias, meltosagteljes, fenkolt. A hypolyd "legkonnyedebb" a lydek kozt. Mely valtozata a hypoaioliosnak is mondatik. A hypophryg lenge ion harmonia. A hyperdor, maskeppen dor "nem egeszen dor", mint ahogy a feher es a kevesbe feher...
A lyd harmonia, mint a dor es a phryg a harom legosibb gorog harmonia, egymastol tonus tavolsagra. Polydeukes szerint az elso harmoniak a dor a ion es az aiol voltak. Az elso aki az auloson a lyd harmoniat jatszotta,- Python gyaszeneket, epikidieio,- Olympos volt. Masok az erosgetik, hogy Melanippidese az elsoseg, mig Pindaros szerint eloszor Niobe lakodalman hallatszott. Masok Toribosnak adjak a palmat. Platon nem kedvelte. Mindezek mellett Arisztotelesz velemenye, hogy a lyd harmonia a legalkalmasabb a gyerekek nevelesenel. A hangszer melyeken a lydek jatszottak a magadis. A phrygek aulost hasznaltak. A hadjaratoknal elonyben reszesitettek a syrinxet es az aulost. ( A teljes hettonusu lyd harmonia szisztema diesisbol, ditonusbol, tonusbol, diesisbol, diesibol, ditonusbol es diesisbol all. A 13 arisztoxenosi tonus szisztema tablazatban ket lyd van, a mely es a magas, maskeppen nevezve aiolios. Aristeides Qundilianosnal a kilencedik es a tizedik helyen all a tablazatban. Kleonidesnel a negyedik es az otodiken. Altalaban elismerik, hogy a lyd magas tonus, hisz kulonbsege a mixolydnal nem tobb egy tonusnal . A feltonus osztasat eloszor a lydeknel tapasztaltak.
A hypolid vagy hypolidisti, a mely valtozat mas neve hypoeolios. A hypolyd a lydnel egy dia tessaronnal melyebb, mint a hypophryg, hypoiastios. A diatonikus genosban az otodik eidos diapason a hypolyd, mely a parypati mesontol a triti hyperboleonig terjed. A "hypatoeidi topos phonis" a hypate hypodortol a hypate meson dorig tart, ket tetrachord letevel ezen folul. A kitharodosok negy tonust hasznaltak, a hypeiastiot, a lydet, a hypolydet es a iastiot. Mig Porphyrios szerint a hypolydet, a iastiot, az aiolt es a hyperiastiot. A hypolyd felfedezoje Polymnistos , mondjak, hogy ove a legnagyobb eklusisn es ekbolin. Eklisis mikor valamely phtongus harom diesisel leszall, mig ekboli mikor ot diesist emelkedik, "mikor is a dallam kozonseges lesz". Az aristoxenoszi szisztemaban a ket hypolyd a kilencedik es a tizedik helyen van.
A hyperlyd egy fel tonussal magasabb a lydnel Aristoxenosnal, az ujfiloxenikus szisztemaban mint a hypereol szerepel, igy kiegeszitve egy neofiloxenikus szisztemat 15 tonussal. A ket uj tonussal az ot fo tonus, a lyd, az aiol, a phryg a iastios, a dor, a kozponti helyen, maguk kore vontak a mely es magas tonusokat. A hyperlyd az elso es a legmagasabb harmonia a hat kozul, melyet a hydraulos hasznal.
Az aiol vagy aiolis, az egyik a negy tonusbol, amit a kitharodosok muvelnek, a legmelyebb tonus. Elso alkalmazoja Terpandros. A lakedemoniaiak a dor hagyomanyt apoljak, a thesszaliaiak, akik aiol eredetuek, aiolidianak hivjak az aiolok enekeit. A karaktere nem rafinalt, hanem meltosagteljes, bator, nagy formatumu. Illik hozza a bor, a szerelem, az erotikus elvezetek halmozasa, a kicsapongas. Pratinas elveti mind a diatonikus, mind a ionikus laza dallamot, es az aiolt ajanlja. Az aiol egyesek szerint aolisnak, kesobb hypodornak neveztetik, a dor ala rendelve. A valtozas egyesek szerint abbol ered, hogy lattak mennyire mesterkelt, de ugyanakkor szep es ferfias. Mint ahogy a szint ami a feherhez (leuko) kozelit hypoleukonak, az edeset mely nem olyan edes hypoglukonak hivjak, igy a dorhoz kozeli a hypodor.
A hypoaiol a neophiloxenikus szisztemaban a 15 tonus kozt az aiolnal melyebb. Aristoxenosznal melyebb a hypolydnel.
Az ujphyloxenosi rendszerben a hyperaiolios az aiolnal magasabb. Aristoxenosi valtozatat a hyperlyddel egeszitik ki , hogy az ot fo tonus mindegyikenek legyen mely es magas parja.
A phryg harmonia fo hangszere az aulos es valamennyi fuvos hangszer. A Phrygek Athineos szerint hasznaltak a trigonont, (harfafele) es a hydraulist, a viziorgonat[Ez kicsit meglepoen hangzik, Athineos gyakran szoszatyar es nem mindig szavahiheto! :)]. A phryg egyike volt a harom osi gorog harmonianak, melyekbol kesobb kifejlodtek a tobbiek, a lydek, a dorok. Ezek a harmoniak minden gorog torzs tulajdonai, fuggetlenul a helytol ahol elnek. Polideukes szerint az elso harmoniak a dor, az ias es az aiolis. Heracleides Ponticus aki tudatosan torli az emlekezetbol a phryg harmoniat, nevet sem akarva hallani.
Az elso zeneszei a gorogoknek az aulossal
Pelopos kiseroi voltak. A phryg 'nomos'-t jatszottak 'a hegyek anyjat'. A phryg dallam zajos volt, fektelen, orgiasztikus, kialtasokkal, dondulesekkel, utesekkel. Megengedte azonban ez a harmonia a "niniatos nonmos"-t is, dicsero dallamok lanyokkal, aulos kiserettel. Aristeides Qundilianos a phryg harmoniat mint teljes diapason szisztemat jeleniti meg, tonus, diesis, diesis, diesis, ditonus, diesis, diesis es tonus sorban. Terjedelme hat tonus*[t=12/12*] feletti, azzal a megjegyzessel kiegeszitve, hogy mint teljes szisztemat a regiek hat tonusnal nagyobbnak tartottak, de lehetett kisebb is. Kleonides a het fajta (eidi) diapason sema koze veszi a phryget, mely a 'lychanos hypate'-tol a 'paraniti diezeugmenon'-ig terjed, hat tonus tavolsagban. A mely phryg a iastio. A phryg helye a magas lyd es a mely dor kozt van. A phryg harmonia a legalkalmasabb a dithyramboshoz. A phryg dallam gyaszos, noies. Aristoteles azonban alkalmasnak gondolja a nevelesben. Platon a harcosoknak szanja. Neha, mikor a fryg dallam a 'niti synimmenon'-t hasznalja, egy "illetlen" hangzas jon letre. A nitis synimennon hasznalatat Olymposnak tulajdonitjak, "szetzullesztve" a dallamokat. Teophrastosnak a frygrol kedvezo velemenye volt, gyogyito es fajdalomuzo.
A hypophryg a 10. es a 11. az arisztoxenoszi szisztemaban, 13 tonussal, melyek kozt a legmelyebb, megkettozodik melyre, magasra. "Ypofrigioi duo, oxiteros kai baruteros kai upiastios kaleitai. Alupiosnal a 13. a 15 tonusu neofiloxenosi szisztemaban. Technikai okbol hivjak igy, mivel egy dia tesszaron diasztema tavolsagra van a phrtygtol. A hypophrygnel csak a hypodor melyebb, egy egesz hanggal. A hypophryg egy teljes diapason sema, a hatodik a sorban, a lichanos meson-tol a paraniti hyperboleon-ig . A hypophryget aulossal es hydraulissal jatszottak. Arisztoxenos megnevez egy hyperfryg aulost. A hyprerphryget az orchestikaban hasznaltak.Pseudoaristoteles megkerdi: -Miert a nem enekel a tragedia kara hypophryget es hypodort? -Mert nem illik ezen tancokhoz.[Aki nem hiszi, jarjon utanna! Lazitsunk egy kicsit, mondtam mar , hogy trefalta meg a tudos urakat egy kofic? Akkor megegyszer az anekdota. Komoly szakfolyoirat roppenttete fel e hirt,ha emlekezetem nem csal, akkor az Archeologia mult decemberi szama, hogy kiserletek folynak a "beszelo vazaval". Valaki a laboratoriumaban lezerrel letapogatja a fazekas targyak barazdait, az agyagba vesett vonalakat, mint lemez barazdakat, melyekkel a forgo korongot enekelve hajto mesteremberek rankhagytak az okori dallamokat, es igy velhetoleg pletykaikat is.(Lasd: kis hatasok elmelete...Elnezest, a szerzo nevet elfelejtettem, de igerem ,ha eszembe jut, ideirom, a bibliografiaval egyutt. Ha valaki veletlenul tudja, ertesitsen...:) A kiserlettol sokat varunk, mert a gorogok szerettek a muhelyekben labatlankodni, kulonosen huvosebb telidokben melegedve. Meg korai lenne, nem akarom kikiabalni mire jutottak a barazda kodolok, de a kesobbiekben folyamatosan viszaterunk az "eneklo korsonkhoz", friss hirekkel az okorbol.] A jellege a hypophrygnek,"praktikos", mig a hypodor meltosagteljes, allando, ezert nem illenek a tanchoz, mig masok sokkal kozelebb allnak a szinpadhoz. A tanc a nepet fejezi ki.
A hyperphryg eles, a 13 tonusu aristoxenosi szisztemaban, hypermixolyd, vagy hyperphryg. Az ujphyloxenoszi szisztemaban a kilecedik helyet birtokolja mind a harom nemben. Magasabb a mixolydnel.
Ias vagy ion, Ioniabol az egyike a fo harmoniaknak.Ionia, Kisazsai nyugati partja, Ephesos, Militos, Mius, Priini, Kolofon, Teos, Levedis, Erithrai, Klazomenai, Phokaiai, Hios, Samos, varosallamok szovetsege. A ion harmonia megalkotoja Pythermos, a dallamok ioniki, iasti, ias. "Csodalatos" harmonia sema. Az arisztoxenoszi szisztema nem ismeri, megemliti ugyan az iastios tropost, mint a mely phryg masodik neve. A 15 tropusu neophyloxenikus szisztema a tizedik helyen emliti. Osszetetele: diesis,diesis, ditonus, triimitonus, tonus. Egy tonussal kisebb mint a teljes szisztema, megfelelessel mindharon genusban, nemben, a diatonikus, a chromatikus es az enharmonikusban. A hangzasat a lyddel vetik ossze. Platon szerint az mulatsaghoz valo, lagy zene. Igy nem ajanlatos a harcosoknak. A tragediakhoz azonban illik. A kitharodosok negy harmoniaja kozul az egyik. A het auloshoz illo dallam koze tartozik. A trigononnal,(harfafele) is jatszottak.
A hypoiasti tropos vagy harmoia a iastiho csak nev szerint hasonlit.A 14 helyen all a neophyloxenikus szisztemaban, mig az arisztoxenosziban masodik neve a mely hypophrignek.
A hyperiastio a iastionak nevrokona. A negyedik neophyloxenikus, Arisztoxenosnal a magas mixolid. Aulossal es kitharaval jatszottak. Egy teljes szisztema, tonus, tonus, diesis, Diesis, harom tonus. A dallama gyaszos.
A dor a nevet a harcos torzsrol kapta, Phyloxenos irja le eloszor. Aristoxenosnal a nyolcadik, a neophyloxenosi rendben a tizenharmadik. Herakleides Pondicus mint ferfias, meltosagteljes, szigoru, lenduletes harmoniat irja le. Tonus, tonus, diesis, diesis, ditonos, tonos, diesis, diesis es ditonosbol all, tullepve a teljes diapason sziszteman egy tonussal. Pseudoplutarchos leirja, hogy jott letre a "kozep" , a legdallamosabb dor tonus. Mikor Olympos a 'diatonikus genos'-ban ketszer leszallitotta a dallamot a 'diatonikus paraipati'-ra, egyszer a paramesitol, maskor a mesitol, atlepve a diatonikus lihanost, eszerevette a dallam szepseget. Miutan megcsodalta es elfogadta ezen szisztema analogiajat, igy vezette a dor tonus dallamat. A dor tonus, eredoje a hasonlo tropus es melodia, alapjaban "kozep" tonus, mert sem nem magas, sem nem mely. Igy kozeparanyos, mig a mixolyd mint magas tonus mozgekonyabb "kinikoteres", ezzel szemben a melyebb tonusok lazabbak. Korulbelul ez a rendezo elv, szemlelet, ervenyes a hangszerekre is. Az aristoxenosi octachordnal a dor tonust az egyenlitohoz hasonlitjak, mely a foldgomb kozepvonala, a mely es magas tonusok az eszaki es a deli feltekere esnek. Damaszkinos a kozep dort az olyan etekhez hasonlitja, mely sem nem szegenyes, sem nem dozsolo. Sinesios Ptolemaidosnal a peldalozas "dorrol frigre", mint a komolyrol a fecsegesre valtas. A dor mint a negyedik a diapason sorban a hypate mesontol kezdodik A ftongusok formalasaban szabalyozo szerepet jatszik a legmelyebb, eppen hogy hallhato proslamvanomenos dorios, a legalacsonyabb phtongus, amitol a tobbiek tert,tavolsagot nyernek. A mixolyd diatesszaron diasztemara van a dortol. Egy tonussal a dor folott a phryg, felette a lyd. stb. A dor Bellermann es Neubecker szerint megfelel a la-nak. A hangszerei a dor phorminx es aulos. Anakreon het es husz huron jatszotta. Pausanias megemliti, hogy a thebai aulos jatekos Pronomios fedezte fel, aki at tudott valtani frygre, lydre, mig elotte mas aulos kellett minden harmoniahoz. A dor harmonia eyyszeru, szereny, a dallama a daktilus, anapestus, trocheus ritmussal parosult. Karaktere mindenki altal csodalt es elfogadott. Platon a harcosoknak ajanlja, nemi tulzassal az igazi zeneszt minden mastol eltiltva. Arisztolelesz szerint, mit peldaval is alatamaszt, a dithyrmbusban nem haszanalhato, ellentetben tragediak kardalaival. Hangsulyozza a kiegyensulyozottsagat, ajanlva a nevelesben. Ellentmond Platonnak, helyeselve az aulos hasznalatat a phryg es dor dallamoknal. Psudoplutarchos szerint a dor dalok elkerultek a hypate tetrachordot, mig mas tonusok konnyen jartak arra. Akad azonban szokatlan hasznalatara is sok pelda, igy letezett dor 'parthenia' szuzek kardala, csakugy mint Alkman, Pindaros, Simonides, Bachilides enekei, de meg utcai dalokat is szereztek ra, 'prosodia'-t, paiant, siratot, szerelmes dalokat.
A hypodor egykent a legalacsonyabb tonus az aristoxenosi es a neophyloxenosi szisztemakban. Forrasaink ellentetes iranybol kozelitve vezetik vissza Arisztoxenosig. Igy Aristeides Quindilianus alulrrol indit, a legmelyebb ftongusrol, mig Kleoneides magasrol."Oxitatos men a hypermixolidios, baritatos de o hypodorios, oi de exis oi apo ton oxitaton mehri tou baritatou imitonion allilon iperehontes, parallili de duo tonon, oi de troiti triimitonion' - 'analogos de exei kai epi ton loipon tonon diastaseos, o de hypermixolidios tou doriou to dia pason estin oxiteros (Kleonides EA 12, 11-12, Plutarchos PZ 9, 2). A kerdes sok fofajast okozott minden korban zenetudosainknak, vitazva azon, honnan helyes elindulni?(Pseudoplutarchos PEM 1142f). Herecleides Ponticos is elbizonytalanodik, mikor edes, mikor kevesbe, a dor (14, 624-625). A hypodor, egy 'dia tesszaron'-nal melyebb, a hetedik dia pason sema, a kozeptol, mesi, a nite hyperboleon'-ig. 'Koinon'-nak, 'lokristi'-nek is hivjak. ( Aristeides Qund., t5, PM 15, 14-15, Bacheios ET 309, 7-9, Kleonides EA 9,14, 63, 12). A melysege magaval nonta melodikus lazasagat. (Ptolemaios A 99, 17-25). A velemenyek megutkoznek azon, hogy a hypodor a hypoprryggel egyutt mennyire tancolhato. Anonymos a hypodorra szavaz, mig arisztotelesz mindkettot elveti az orchestikaban. Minden harmoniak kozt a legjobb a kitarahoz (922b, 920a). Alypiusnal reszletes tablazatot talalunk a hypodorrrol mindharom genosban.
A hyperdor a mely mixolyd masik neve, a harmadik az aristoxenosi szisztemaban. (Aristeides Quind. PM 20, 15, Kleonides EA 12,5. Nemelyek, ma mar elegge helytelenul, a re-nek feleltetik meg.
A topic-kozi diplomaciai kapcsolatok apolasara, utolagos engedelmukkel, idemasolom a Disz urfi es Esz kisasszony rovatban kozolt "mentegetozesemet", hogy miert gyujtok a Platon oldalra viziorgonakat. A hozzaszolasnak "erkolcsi" tartalma illik a fentebb szoltakhoz. Megbizonyosodhatunk felole, hogy zeneesztetikai kerdesekben, idotlen az erzelmi zurzavar, tudos berkekben is. Bolcsessegtek, remelem, azert hasznat latja.:)
"Mielott megkerdezned, miert gyujtok a Platon rovatba viziorgonakat, hat csak azert, mert Platon, a vengonosz, kitiltotta a szep hangzasuk miatt a varosallamabol az orgonakat, nehogy az ifjak kisertesbe essenek...:)"
[előzmény : (62) spiroslyra, 2002.12.03 19:04]
Mi történt volna az ifjakkal kísértésbeesés esetén?
[előzmény : (63) spiroslyra, 2002.12.03 19:07]
Megromlott az erkolcsuk.[... a fiataloknak...tuniillik, a zene nem helyes hasznalatatol...] Ezzel persze mar az okorban sem ertett egyet mindenki. A zene embert alakito, a lelekformalo hatasat elutasito, es az azt abszolutizalo, a zene mindenhatosagat hirdetto nezetek kozt, Arisztotelesz az arany kozeputat valasztja. Sextus Empiricus kihasznalva a kulonbozo iranyzatok erveit, megkerdojelez minden allitast. Az ozene lexikon "ithos" szocikke a lelekrol es a zenerol szolva, leirja a kulonbozo hangok, harmoniak, genosok, dallamok, ritmusok hatasat, erejet. Aristeides a zenei hangok leirasaban az otodik pontban az"ithos"-t a magassaggal hozza osszefuggesbe, eszerint mas az erkolcs alakito hatasa a magas es a mely hangoknak, "etera gar ithi tois oxiterois, etera tois bariterois epitrehei, kai etera men paripatoidesin, etera de lihanoidesin". Vagyis maskent hatnak a lelekre a tetrachord szisztemakban a masodik, parhypate, maskent a hamadik fok, a lichanos koruli hangok. (Tetrachord:hypate, parhypate lichanos, mesi). A dallamban az ugynevezet "diasztaltioon" meltosagot, emberseget ad a leleknek, "megaloprepeia kai diarma psihis androdes". A hosi cselekedeteknel, a tragediaban hasznos.(Kleoneides , Bevezetes a Zenebe, 13.)A 'sistaltikon' a leket szerenysegre, alazatra vezeti, es hijaval van a ferfiasssagnak, "andrikis diatesis', masfelol viszont a szerelem erzetehez alkalmas, "eis tapeinotita kai anandron diatesin".[Figyelmeztetes: ezen kategoriaknal el kell vonatkoztatni a mai, koznapi jelentestol!Az analitikus ertelezes azonban itt, osszefoglalorol leven szo, nem lehetseges. Idovel azonban sort keritunk ra. Az effele dallamokat a siratoknal, aldozat hozatalnal alkalmazzak. Az "isihastikon" a leleknek beket, derut ad, alkalmas a himnuszokhoz, halaado enekekekhez.
A dor harmonia ferfias, meltosagteljes, neha komornak, aradonak mondjak, a legkivalobbnak tartva. A hypodor, a regi aiol, buszke szelsosegesen unnepelyes, mely. A phryg vagy ias ihletett, lelkesito, sot eroszakosan ingerlo es erzellem felkorbacsolo, "orgiastiko kai pathitiko", a dithirambushoz jar. A hypophryg kemeny es szigoru, ugyanakkor "karcsu". A lyd lagy es oromteli. Arisztoteles szerint a legalkalmasabb a gyerekek nevelesenel. A hypolyd bachikus, elveteg, reszegito. A myxolyd patosszal teljes, panaszos, siratos.
A diatonikus genos termeszet kozeli, ferfias, szigoru, egyszeru.A chromatikus a legedesebb, nagyon panaszos, erzelemdus. Az enharmonikus felzaklato de egyben mertekre is hozo, katartikus.
A Ritmusok kozul a "tesis'-sel (a tancos leteszi a labat) kezdodo nyugodt, mig az 'arsis'-szal indulok (lab fel) felzaklatjak az elmet. Az egyenlo aranyu ritmusok oromtelibbek az aszimetrikusoknal. Igy a daktilus hasznalatos meltosagteljessegevel az epikus kolteszetben, az anapestus az indulokban, a trocheus konnyed, legies, a tancokhoz valo.
Bibliografia a temahoz:
Paul Girard, L' education athenienne, Parisi 1891.
H.Albert, Die Lehre vom Ethos in der greichischen Musik,Lipsia 1899.
L.P Willkinson, "Philodemus on Ethos in Music", Classical Qurterly 32, 1938, 174-181.
E.A Lippman, "The Sources and Development of the Ethical View of Music in Ancient Greece", Mus. Quarterly XLIX,1963.
W.D.Anderson, Ethos and Education in Greek Music, Cambridge, Mass. 1966.
Az osszefoglalo es a bibliografia Solon Michailides, az Ogorog zene enciklopediaja, MIET, Athen, 1989. cimu munkajabol valo. A gorog kiadas az angol utan kisse megkesve jelent meg, a temat ma mar sokkal arnyaltabban kozeliti meg a zenetudomany.
A tónusok [ vigyázz, itt nem a 12 részre osztott diasztéma!] a tökéletes nagy systéma ('teleiou meizonos systimatos') részei ('tmimatá'). Dia pason fajták ('eidi dia pason') vagy oktachord szisztémák, a 'teleion meizon' sistémába helyezve. A tónusoknak hét a faja, mint a dia pason phtongusainak száma, a nyolcadik lényegében az első megduplázása. A hypate hypatontól a parameseig mixolyd. A parhypati hypatontól a triti diazeugmenonig lyd. A lychanos hypatontól a paraniti diazeugmenonig phryg. A hypate mesontól a niti diazeugmenonig dór. A parhypati mesontól a triti hyperboleonig hypolyd, a lychanos mesontól a paraniti hyperboleonig hypophryg, a mesetől egész a niti hyperboleonig hypodor. Az egyik sémat a masiktól megkűlönbözteti az alakja ('schemá'), tehát a diasztémák rendje. A sémák a diazeutikus tónus áthelyezésével alakulnak ki, egy hellyel a mély és magas felé.
Nem tisztazott az octachord semak szerepe, mukodese. Milyen szukseg, zenei gyakorlat szulemenye? Lehet hogy letezik megfeleles a harmoniakkal (armonies), a dallam szerkesztes szisztemaival. Arisztoxenosznal a harmonia tudomany otodik resze, alapok ahova a szisztemakat helyezzuk. Adrasztos szerint Arisztoxenos tonusai dia pason plusz dia tessaron nagysaguak. Ariszteides irja, hogy Arisztoxenos tonusainak szama 13, fel tonus tavolsagban egymastol, az alabbi sorrend szerint:
aristoxenosi tropusok: neo-aristoxenosi:
1.hypodor..................hypodor
2.hypophryg mely...........hypoiastikus
3.hypophryg magas..........hypophryg
4.hypolyd mely.............hypoaiol
5.hypolyd magas............hypolyd
6.dor......................dor
7.phryg mely...............iastius
8.phryg magas..............phryg
9.lyd mely.................aiol
1o.lyd magas...............lyd
11.mixolyd mely............hyperdor
12.mixolyd magas...........hyperiastius
13.hypermixolyd............hyperphryg
14.........................hyperaiol
15.........................hyperlyd
Kesobb a tonusok 15-re bovultek,ket diapason nagysaggal. Ekkor szisztematikus troposoknak neveztek el oket ( tropoi systimatikoi) lasd fent, szembeallitva mint neo-aristoxenosi tropusok. A 13 tonus ket dia pason plusz egy dia teszaron, a 15 tropos harom dia pason es egy tonus nagysagu. A troposusok vegso soron 15 teljes valtozatlan systema, 'teleia ametabola', egyformak, a kulonbseg csak a magasaguk. Az arisztoxenoszi 'tonos' talan a teljes kisebbik systema('teleion ellason') egy diazeutikus tonussal.
Hogy mukodott valojaban a 'tonos/tropos', mi kesztette Arisztoxenoszt a bevezetesere, erre nem tudunk biztonsaggal valaszolni. Minden bizonnyal arra hasznaltak, hogy megmagyarazzanak minden fajta tonikus atvitelt, mozgast ('metaboles'). Nyilvanvalo, hogy Arisztoxenosz azert javasolta a 13 tonust, hogy egy oktavot "letakarjon". A 'proslambanomeni', az alphoz tett tonus. A hypermixolid alapjaban veve a hypodor megduplazasa, mivel a 'proslambanomenoi'-k ket dia pason tavolsagra esnek. Nem lathato, hogy a kesobbiekben miert emeltek a tonusok szamat tizenotre. A tizenot tropus egy szimmetriat formal, az ot kozep troposnak egy-egy hyper- es hypo valtozata van.
A tónusnak, mint oktáv, dia pason fajtának(eidos)leírásával Aristoxenos nem sokat bibelődik. Máshol kell keresnűnk a kérdésre feleletet. Felsorolja a "harmonikusok", az őt megelőző teoretikusok elnevezéseit,szeműkre vetve a rendszertelenséget.
A "harmonikusok", mondja, úgy vannak a kérdéssel, mint a városallámok a naptáraikkal, amikor Athénban az ötödik napot számolják, Korintoszban a tizediket, máshol pedig a nyolcadikat. A hypodor, a myxolyd, a dór, a phryg, a lyd, a hyperphryg hangsorok elrendezve "harmonikusok" szerint: a legalacsonyabb a hypodor, egy fél tónussal magasabb a mixolid, egy fél tónussal a dór, egy tónusssal a phryg, egy tonussal a lyd. A phryg a dortol tónus, a lyd a phrygtől három diesis távolságra van. Ugyanígy a mixolyd a lydtől.
Az ötodik része a harmónia tudományának a tónusok rendje. 1) 'peri phtogon' 2) 'peri diastimáton' 3) 'peri systimáton' 4) 'peri genon' 5) 'peri tónon' 6) 'peri metabolon' 7) 'peri melopoias'.
Egy meghatarozas: a tonusok a tokeletes nagy systema ('teleiou meizonos systimatos') reszei ('tmimata'). Dia pason fajtaknak ('eidi dia pason') vagy oktachord systemaknak is nevezik oket. A teleion meizon systema ket synimmena tetrachord (dekapentachord egy tonossal az alapon). A tonusoknak het a faja, mint a dia pason phtongusainak szama, a nyolcadik lenyegeben az elso megduplazasa. A hypate hypatontol a parameseig a dia pason neve mixolidion. A parhypati hypatontol a triti diazeugmenonig lyd. A lychanos hypatontol a paraniti diazeugmenonig phryg, A hypate mesontol a niti diazeugmenonig dor. A parhypati mesontol a triti hyperboleonig hypolyd. A lychano mesontol a paraniti hyperboleonig hypophryg, A mesetol egesz a niti hyperboleonig hypodor. Az egyik semat a masiktol megkulonbozteti az alakja ('schema'), tehat a diasztemak rendje. A semak a diazeutikus tonus athelyezesevel alakulnak ki, egy hellyel a mely es magas fele.
A jelek:
i = imitonio (1/2 tonos)
t = tonos
tr = triimitonio (3/2 t)
D = ditonon (2t)
d = diesis (enharm., vagy chrom. 1/4, 1/3 t)
Most mar csak a tokeletes nagy szisztemat kell emlekezetunkbe idezni. Egy meghatarozott csoportja a phtongusoknak a szisztema. A tetrachord szisztema az alapja minden mas szisztemanak. Ket modon hozhatok parba a tetrachordok, vagy ugy, hogy az egyik eleje megfelel a masik vegenek,synimmena, vagy pedig az illesztes egy parosito tonusssal tortenik, (dazeutikus tonus). Nevezetes systema a teleion meizon, ket tetrachord synimmena diazeutikusan ket masik synimenikus tetrachordddal.
A 'suneheias' természete hasonlít a szavaknak a betűkből való összétetélehez. Nem lehetséges nyolc egymást követő diesis , nem megvalosítható három diesis egymás utáni leéneklése. Ha két diesis föle emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit, amennyi kiegésziti a tetrachordot. Az 'elahiston' (legkisebb) diesisnel nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tónusnal kisebb diasztéma ameloditos.
Katholou men oun noiteon ousan imin tin theorian peri melous pantos pos pote pefiken i foni epitinomeni kai aniemeni tithenai ta diastimata. fusikin gar di tina famen imeis tis fonin kinisin kineistai kai ouh os etihe diastima tithenai. Ka touton apodeixeis peirometha legein omologoumenas tois fainomenois , ou kathaper oi embrosten, oi men allotriologountes kai tin men aithisin ekklinontes os ousan ouk akribi, nitas de kataskebazontes logous te tinas arithmon einai kai tahi pros allila en ois to te oxi kai to baru gignetai, panton allotriotatous logous legontes kai enantiotatous tois fainomenois' oi d' apothespizontes ekasta aneu aitias kai apodeixeos oud' auta ta fainomena kalos exirithmikotes. Imeis d' arhas te peirometha labein fainomenas apasas tois empeirois mousikis kai ta ek touton sumbainonta apodeinunai. Esti di to men olon imin theoria peri melous pantos mousikou tou gignomenou en foni te kai organois. Anagetai d' i pragmateia eis duo, eis te tin akoin kai eis tin dianoian. ti men gar akoi krinomen ta ton diastimaton megethi, ti de dianoia theoroumen tas ton (fthongon) dynameis. Dei oun epethisthinai ekasta akribos krinein. ou gar estin osper epi ton diagrammaton eithistai leghesthai. esto touto eutheia grammi, - outo kai epi ton diastimaton eiponta apillaxthai [dei]. O men geometris ouden hritai ti tis aisthiseos dunamei, ou gar ethizei tin opsin oute to euthi outhe to periferes out' allo ouden ton touton oute fablos oute eu krinein, alla mallon o tektonkai o torneutis kai eterai tines ton tehnon peri tauta pragnateuontai. to de mousiko shedon estin. arhis ehousa taxin i tis aisthiseos akribeia, ou gar endehetai faulos aisthanomenon eu legein peri touton on midena tropon aisthanetai. Esthai de touto faneron ep autois tis pragmateias. Ou dei d' agnoin, oti i tis mousikis xinesis ama menontos tinos kai kinoumenou esti kai touto shedon dia pasis kai kata pan meros autis, os eipein aplos, diateinein. Eutheos gar tas ton genon diaforas aisthanometha tou men periehontos menontos , ton de meson kinoumenon' kai palin otan menontos tou megethous tode men kalomen upatin kai mesin, tode de paramesin kai nitin, menontos [gar] tou megethous otan tou autou megethous pleio shimata gignitai, kathaper tou te dia tessaron kai dia pente kai eteron' osautos de kai otan tou autou diastimatos pou men tithemenon metaboli gignitai, pou de mi. Palin en tois peri tous rithmous polla toiauth oromen gignomena' kai gar menontos tou logou kath' on dioristai ta geni ta megethi kineitai ton podon dia tin tis agogis dynamin, kai ton megethon menonton anomoioi gignountai oi podes' kai to auto megethos poda te dunatai kai suzigian dilon d' oti kai ai ton diareseon te kai shumaton peri menon ti megethos gignontai. katholou eopein i men ruthmopoiia pollas kai pantodapas kiniseis kineitai, oi de pdes ois sumainometha tous rutmous aplas te kai tas autas aei. Toiautin d' ehousis fusin tis mousikis anagkaion kai en tois peri to irmosmenon sunethisthinai tin dianoian kai tin aisthisin kalos krinein to te menon kai to kinoumenon. Aplos men oun eipein toiauti tis estin i armoniki klitheista epistimi oian dieliluthamen sumbebike d' autin diaireisthai eis epta meri. Os estin en men kai proton to diarisai ta geni kai poiisai faneraon, tinon pote menonton kai tinon kinoumenon ai diaforai autai gignontai. Touto gar oudeis popotai diorise tropon tina eikotos' ou gar epragmateuonto peri ton duo genon, alla peri autis tis armonias' ou min all' oi ge diatribontes peri ta organa diisthanonto men ekastou ton genon, auto de to pote arhetai ex armonias hroma ti gignesthai, oudeis oud epeblepse popot' auton. oute gar kata pasan hroan ekastou ton genon diisthanonto dia to mite pasis melopoiias empeiroi einai mite sueithisthai peri tas toiautas diaforas akribologeisthai' aut' auto pos touto katemathon oti topoi tines isan ton kinoumenon fthongon en tais ton genon diaforais. Di' as men oun aitias ouk in diarismena ta geni proteron, shedon eisin ai eirimenai' oti de dioristeon ei mellomen akolouthein tais gignomenais en tois melesi diaforais, faneron. Proton men oun ton meron esti to eirimenon' deuteron de to peri diastimaton eipein, midemian ton uparhouson autois diaforon eis dunamin paralimpanontas. Shedon de, os aplos eipein, ai pleious auton eisin atheoritoi. ou dei d' agnoin, oti kath' in an genometha ton eklimpanouson te kai atheoriton diaforon, kata tautin agnoisomen tas en tois melodoumenos tas en tois melodoumenois diaforas. Epei d' estin uk autarki ta diastimata pros tin ton ftoggon diagnosin- pan gar, os aplos eipein, diastimatos megethos pleionon tinon dunameon koinon estin- , triton an ti meros eii tis olis pragmeteias to peri ton fthongon eipein osoi t' eisi kai tini gnorizontai kai pateron taseis tines eisin, osper oi polloi upolambanousin, i dunameis kai auto touto ti pot' estin i dunamis. Ouden gar ton touton diaratai katharos upo ton ta toiauta pragmateuomenon. Tetarton d' an eii meros ta sustimata theorisai posa t' esti kai poi' atta kai pos ek te ton diastimaton kai fthoggon sunestikota. Oudeteron gar ton tropon tetheoritai to meros touto upo ton emprosthen' oute gar ei panta tropon ek ton diastimaton suntithetai ta sustimata kai midemia ton suntheseon para fusisn estin episkepseos tetuhiken ai diaforai pasai ton sustimaton up oudenos exirithmintai. Peri men gar emmelous i ekmelous aplos oudena logon pepointai oi pro imon, ton de sustimaton tas diaforas oi men olous ouk epeheiroun exarithmein- alla peri auton monon ton epta oktahordon a akaloun armonias tin episkepsin epoiounto-, oi d' epiheirisantes oudena tropon exirithmounto, kathaper oi peri Puthagoran ton Zakunthion ka Aginora ton Mitulinaion. Esti de toiauti i peri to emmeles te kai ekmeles taxis oia kai i peri ton grammaton sunthesin en to dialegesthai' ou gar panta tropon ek ton auton grammaton suntithemeni xillabi gignetai, alla pos men, pos d' oun.
Pemton d' esti ton meron to peri tous tonous ef on tithemena ta sustimata melodeitai. Peri on oudeis ouden eiriken, outai tina tropon lipteon outai pros ti blepontas ton arithmon auton apodoteon astin. alla pantelos eoike ti ton imeron agogi ton armonikon i peri ton tonon apodosis, oion otan Korinthioi men dekatin agosin Athinaioi de pemton eteroi de tines ogdoin. outo gar oi men ton armonikon legousi barutaton men ton upodorion ton tonon, imitonio de oxiteron touton ton mixolidion, touton d imitonion ton dorion, tou de dorion tono ton frigion, osautos de kai tou frugiou ton ludion etero tonou' eteroi de pros tois eirimenois ton upofrugion aulon prostitheasin epi to baru, oi de au pros tin ton aulon trupisisn blepontes treis men tous barutatous trisi diesesin ap' allilon horizousin, ton te upofrigion kai ton upodorion kai ton dorion, ton de frigion apo tou doriou tono, ton de ludion apo tou frugiou palin treis desesis afistasin' osautos de kai ton mixolydion tou lydiou. Ti d' esti pros o blepontes outo poieisthai tin diastasin ton tonon protethumintai, ouden eirikasin. Oti de estin i katapuknosis ekmelis kai panta tropon ahristos, faneron ep autis estai tis pragmateias.
Vegyunk ket diesist, enharmonikus elahistost. Ez a legkisebb pyknon. Ket chromatikus es ket enharmonikus diesis, a ket legmelyebb lihanos. A kovetkezo a chromatikus imiolius lichanos. Ezt koveti a tonikus chromatikus lichanos. Az otodik pyknon a mely diatonikus, a hatodik a magas .
A legmelyebb chromatikus lichanos es a legmelyebb enharmonikus kulonbozik a tonus egy hatodaval.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus
A chromatikus diesis egy dodekatimorionnal nagyobb az enharmonikusnal.
...
....
A mely diatonikus lichanos es a mely chromatikus kulonbsege egy fel es egy dodekatimorion tonus, 7/12.
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...............15-8=7
........8
--------.......7
A mely, masneven lagy diatonikustol az chromatikus imiolion lihanosig a kulonbseg
imitonio egy fel tonus.
......6
------.........9+6=15-9=6 6/12=1/2 tonus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
A tavolsag az imioliontol az enharmonikusig egy diesis.3/12 dodekatimorio, 1/4 tonus, enharmonikus diesis.
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
.........9-6=3 3/12=1/4
......6
Az enharmonikustol a mely chromatikusig egy ektimorion .
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
....
----....4+4=8 malako chromatikus
......6
........8-6=2 2/12=1/6 ektimorion
A legmelyebb chromatikustol az imiolionig
egy dodekatimorion. 1/12 tonus.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
........8
.........9-8=1
A lichanosok terulete a mely diatonikustol a mely chromatikusig terjed.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
......6
------......6 6+6=12 tonikus chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
A syndonos diatonikus lichanos a mely diatonikusnal egy diesissel magasabb.3 moria, 3/12 , 1/4 enharmonikus elahistos diesis.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
..................18-15=3
...............15
[Aristoxenos itt lezar egy fejezetet, es jo szokasa szerint, mielott tovabb haladna, vissza es egyben elore nez. E korbejaras okat most ne firtassuk, nemelyek arra gyanakszanak, hogy rankmaradt muve egy utolagos osszeallitas, tobb konyvebol osszerakva, ezzel magyarazhato a tobbszori nekifutas. De meglehet, hogy tudatos modszerrol van szo, az ismeretek fokozatos elmelyiteserol, az ismetlessel az emlekezet felfrissiteserol. Ha valojaban ezek elo eloadasok voltak, melyeket utolagosan jegyezetek le, ha ez igaz, akkor az idonkent felbukkano, vitazo, polemikus elu, kerdesekre valaszolo mondatok, nem stilaris jegyek, hanem az elobeszed jelei. Aristoxenos muve nem tobb szaz oldalnal, de ezt egy lendulettel elmondani, ugy hogy a hallgatosag,- meg ha jaratos is a zeneben,- felfogja, igen nehez. Mindenesetre ,vigasztalasunkra megjegyzi, hogy akinek esze van, annak megertheto ez a tudomany, persze ha ez jo emlekezettel is parosul. A lassu eszjarasuakat es nem jo memoriajuakat hol finomabban, hol goromban eltanacsolja. Magara vessen tehat az, aki mint en, csekely ertelemmel es veszkodo emlekezettel probalja kovetni...:)]
Jegyzetek:
Eloszor meghatarozuk a nemeket, genos. A mozgo es allo hangokat, melyek megadjak a nemek jelleget. Masodszor szemugyre vesszuk a diasztemakat. Eztan megnezzuk, hogy mukodnek 'tasis' es 'dynamis' szerint. Negyedszerre megszamoljuk a szisztemakat, skalakat. Otodszorre sorjaztatjuk a tonusokat [Itt nem a diasztema alapegysegrol, a dia tesszaron es a dia pente kulonbsegerol, a tizenket dodekatimoriara,stb. osztott hangkozrol van szo, mint tonusrol, hanem mas jelentesben ertendo! Vigyazat, egybeeses!]- a hypodorius, a myxolidios, a dor, a phryg, a lyd, a hyperfrig hangsorok. A legalacsonyabb a hypodor, egy feltonussal magasabb a mixolid, egy fel tonussal a dor, egy tonusssal a phryg, egy tonussal a lyd. A phryg a dortol tonus, a lyd a phrigtol harom diesi tavolsagra van. Ugyanigy a mixolid a lydtol.
Ugy tunik, hogy tetovazik, neha beengedi, neha nem, de mikor megtiltja, akkor utanna teljesen le kell "nullazni", kilepni, lezarni a gepet es ujra inditani, hogy engedjen dolgozni.
Ezt a levelet haromszor tiltotta le a gepem, valami nagyon gonoszat muveltek itt, ugy tunik a "cenzor" ahol elektronikus postalada szot lat, azonnal tilto tablat nyom az orrom ala. Az elobb egy kutato cimet probaltam bemasolni egy egyetemi listarol, de megakadalyozta a rendszer.
[Kedves Barataim, sajnos ma arra ebredtunk, hogy a tudomanyos kutatokozpont konyvtara megszuntette minden elektronikus levelezes lehetoseget. Az Indexet eddig szerencsere nem tettek tilto
listara, de ezzel a huzassal megnehezitettek a kapcsolattartast. Elnezest ezert, ha leveleitekre kicsit kesve valaszolok majd, mivel at kell vandorolnom mas konyvtarakba, ahol nagyobb a sorbaallas es kevesebb gepido all rendelkezesre. Spir.]
A 'suneheias' , (folyamatosság?) és az 'akolouthias' (követes?) fogalmakat nem könnyű pontosan meghatározni, de meg kell kiserelnünk néhany ideiglenes magyarázatot adni. A suneheias természte hasonlit a szavaknak a betűkből való összetételéhez. Létezik a szavak rendje, természetes menete. Hasonló módon a hang és a melódia, a diasztémákat és a ftongusokat egy folyamatos sorba rendezi, egy termeszeti szabályt követve, így a dallamba egyetlen diasztéma sem kerülhet véletlenül. Ezt a folytonosságot a vizsgálatunk során nem a termeszetellenesen zsufolt diagrammával kell keresni, mint ahogy azzal a harmonikusok próbálkoztak, az egymást követő ftongusoknak a sorát ábrázolva, a legkisebb diasztémát véve, es azzal építkezve. Mert nem lehetséges az, hogy a hang nyolc egymást követő diesist tegyen a dallamba, a gyakorlatban nem megvalositható három diesis egymás utáni leéneklese. Ha két diesis fölé emelkedik a hang, nem haladhat továbbb, csak annyit amennyi kiegésziti a tetrachordot. Teljesen lehetetlenség i kisérletezni, az elahiston diesisnél nyocszor kisebb diasztéma használhatatlan. Leszállítva a dallamot két diesis után egy tonusnál kisebb diasztéma zeneietlen, 'ameloditos'. Ha a parhypatét es a lichanost a hang nem tudja melodizálni a közephez közeli phtongussal, akkor a közep a lihanos után található.
Peri de syneheias kai tou exis akribos ou panu radion en arhi diorisai, tupo de peirateon uposiminai. Fainetai de touauti tis fussis einai tou cunehous en ti melodia oia kai en ti lexei peri tin ton grammaton sunthesin' kai gar en to dialegesthai i foni kath ekastin ton sullabon proton ti kai deuteron ton grammaton tithisi kai triton kai tettarton kai kata tous loipous arithmous osautos, ou pan meta pan, all esti touauti tis fusiki auxisis tis suntheseos. Praplisios de kai en to meldein eoiken i foni tithenai kata suneheian ta te diastimata kai tous fthoggous fusikin tina sunthesin diafilattousa, ou pan meta diastima melodousa out ison out anison. Zititeon de to sunehes ouh os oi armonikoi en tais ton diagrammaton katapuknosesin apodidonai peirontai, toutous apofenontes ton ftoggon exis allilon keisthai ois sumbebike to elahiston diastima diehein af' auton, ou gar oti [mi] dunaton dieseis okto kai eikosin exis melodisai ti foni estin, alla tin tritin diesin panta poiousa oux oia te esti prostithenai, al' epi men to oxi elahiston melodei to loipon tou dia tessaron, - ta do elatto panta exadinatei-touto d' estin itoi oktaplasion tis alahistis dieseos i mikrou tini pantelos kai ameloditon elatton, epi de to bari ton duo dieseon toniaiou elatton ou dunatai melodein.Ou prosekteon ei to sunehes ote men ex ison ote d' ex anison gignetai, alla pros tin tis melodias peirateon blepein katanoein te prothumoumenon ti meta ti pefiken i foni diastima tithenai kata melos. ei gar meta parupatin kai lihanon mi dunaton egguero melodisai ftoggon mesis, auti an eii meta tin lihanon, eitai diplasion eitai pollaplasion diastima orizei paripatis kai luhanou. Tina men oun tropon to te sunehes kai to exix dei zitein, shedon dilon ek ton eirimenon' pos de gignetai kai ti meta ti diastima tithetai te kai ou tithetai , en tois stoiheios deihthisetai.
Ipokeisto meta to puknon ito apuknon tithemenon ssustima epi me to oxi mi tithesthai elatton diastima tou leipomenon tis protis sumfonias, epi de to bari mi elaton toniaion' upokeisto de kai ton exis keimenon fthongon kata melos en ekasto genei itoi tous tetartous [ tois tetrasi] dia tettaron symfonein i tous pmptous [ tois dia pente] dia pente i amfoteros' o d' an ton fthoggon miden i touton sumbebikos, ekmeli touton einai pros tous ois asumfonos estin. Upokeisto de kai tettaron gignomenon diastimaton en to dia pente, duo men ison os epi to polu, ton to puknon katehondon, duo d' anison, tou te leipomenou tis protis sumfonias kai tis uperohis i to dia pente tou dia tessaron uperehei, enantios tithestai pros tois isois ta [de] anisa epi te to oxi kai to baru. Upokeistho d kai tous tois exis fthoggois sumfonountas dia tis autis sumfonias exis autois einai. Asuntheton de upokeistho en ekasto genei einai diastima kata melos o i foni melodousa mi dunatai diairein eis diastimata. Upokeistho de kai ton sumfonon ekaston mi diaireisthai eis asuntheta panta megethi. Agogi d' esto i dia ton exis fthoggon , esothen ton akron, [on] en ekaterothen asuntheton diastima' euteia d' i epi to auto.
===
- Mi a pyknon?
- Ket kis diasztema a tetrachordban, a hypate felol. A tetrachord harminc moriabol all, dia tessaron diasztema. A moria a tonus 1/12 resze. A tetrachord felosztasa: hypate, parhypate, lichanos, mesi. A pyknon mindig kisebb, (legfeljebb egyenlo) a resznel mely a tetrachordbol marad, a tetrachord "surusodese" a pyknoma.
-Melyik a legkisebb pyknon?
-A legmelyebb allo ftongustol kiindulva vegyunk ket diesist, enharmonikus elahistost.Ennek erteke ketszer 3/12 dodekatimorio.
...
---... 3+3=6=1/2tonus=6/12 moria
..............................30 (tetrachord)
h--p--l----------------------m
hypati (a kezdet es a veg :)
parhypati (tul a vegen)
lychanos (a mutato)
mesi (a kozep)
-Mit mutattunk meg a fentiekben?
-A ket legmelyebb lichanost.
-Honnan vettuk a ket legmelyebb lichanost?
-Ket genosbol, az enharmonikusbol es a chromatikusbol.A genosok a hasznalatban levo, tipikus tetrachordok, Aristoxenos hatot ismertet.
-Mire kovetkeztetunk osszehasonlitva a ket pyknont?
-Az enharmonikus lihanos melyebb mint a chromatikus, a sorban utannuk kovetkezik a diatonikus.
-Aristoxenos harmadik pyknon kereso lepese?
-"Meta tauta triton eliftho pyknon pros to auto".
A lyhanosa chromatikus, a szint, chromat, amihez jarul imioliosnak hivjuk.
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
-A negyedik pyknon nagysaga?
-Egy tonus. A lihanosa chromatikus, az alkategoriat amibe soroljuk tonikus chromatikusnak nevezzuk.
......6
------......6 6+6=12 tonikus chromatikus
-Az otodik pyknon?
-Imitonion es imiolion. A lihanosa a legnagyobb a pyknonok kozul, a ket diasztema amibol all (hyate-parhypate es lichanos-mesi) egyenlo a lichanos es a mesivel. A neve 'diatonos baritati', (mely, vagy lagy).
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
-A hatodik pyknon?
-A legmagasabb, upszilotatin diatonos.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
-Mennyivel magasabb a legmelyebb chromatikus lichanos a legmelyebb enharmonikusnal?
-A tonus egy hatodaval. 2/12=1/6 a kulonbseg ket dodekatimorio.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus
-Mi az oka a kulonbsegnek?
- A chromatikus diesis egy dodekatimorionnal nagyobb az enharmonikusnal.
...
....
Ket chromatikus diesis es ket enharmonikus diesis kulonbsege ektimorion, 1/6 tonus.
-Mi jellemzi a hasonlo diasztemakat?
-Ameloditon diasztemak, nem "melodithun", nem foglalhat el onallo helyet egy skalaban.
-Mennyivel magasabb a mely diatonikus lichanos a mely chromatikustnal?
-Egy fel es egy dodekatimorion tonussal, 7/12-del.
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...............15-8=7
........8
--------.......7
-Mekkora a diasztema a mely, lagy diatonikustol az chromatikus imiolion lihanosig?
-Imitonio, egy fel tonus.
......6
------.........9+6=15-9=6 6/12=1/2 tonus
-Mikor chromatikus, mikro enharmonikus es mikor diatonikus a lihanos?
-Minden lihanos a chramatikusnal alacsonyabban enharmonikus. Minden lichanos a diatonikusnal alacsonyabban chromatikus, a legmelyebb chromatikusig. Minden lichanos alacsonyabban a legmagasabb diatonikusnal diatonikus egesz a legmelyebb diatonikusig.
-Mekkora a lichanosok szama?
-Vegtelen. [Teoretikusan, a gyakorlatban a hallaskuszob szab hatart.] Mivel minden pontjan a lichanos toposanak megallhat a hang, es a kovetkezmeny lichanos.Nincs ur a lichanos toposzaban, sem hely, mely nem fogadhatna be lichanost. Kovetkezesekepp, a tema amit targyalunk nem jelentektelen.
Pyknosis:
A legmelyebb allo ftongustol kiindulva vegyunk ket diesist, enharmonikus elahistost. Ez a legkisebb pyknon.Vegyunk ket chromatikus es ket enharmonikus diesist, ezzel megmutattuk a ket legmelyebb lihanost. Az enharmonikus a melyebb. A kovetkezo a chromatikus imiolius lichanos. Ezt koveti a tonikus chromatikus lichanos. Az otodik piknon a mely diatonikus, a hatodik a magas diatonikus.
A legmelyebb chromatikus lichanos es a legmelyebb enharmonikus kulonbozik a tonus egy hatodaval. 2/12=1/6 a kulonbseg ket dodekatimorio.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus
A chromatikus diesis egy dodekatimorionnal nagyobb az enharmonikusnal.
...
....
Ket chromatikus diesis es ket enharmonikus diesis kulonbsege ektimorion, 1/6 tonus.
A mely diatonikus lichanos es a mely chromatikus kulonbsege egy fel es egy dodekatimorion tonus, 7/12.
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...............15-8=7
........8
--------.......7
A mely, masneven lagy diatonikustol az chromatikus imiolion lihanosig a kulonbseg
-Imitonio egy fel tonus.
......6
------.........9+6=15-9=6 6/12=1/2 tonus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
A tavolsag az imioliontol az enharmonikusig egy diesis.3/12 dodekatimorio, 1/4 tonus, enharmonikus diesis.
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
.........9-6=3 3/12=1/4
......6
Az enharmonikustol a mely chromatikusig egy ektimorion .
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
....
----....4+4=8 malako chromatikus
......6
........8-6=2 2/12=1/6 ektimorion
A legmelyebb chromatikustol az imiolionig
egy dodekatimorion. 1/12 tonus.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
........8
.........9-8=1
A lichanosok terulete a mely diatonikustol a mely chromatikusig terjed.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
......6
------......6 6+6=12 tonikus chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
A syndonos diatonikus lichanos a mely diatonikusnal egy diesissel magasabb.3 moria, 3/12 , 1/4 enharmonikus elahistos diesis.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
..................18-15=3
...............15
A mai Aristoxenos levelet 'elrontottam". Ennyit sikerul csak megmenteni belole:
A suneheias természte hasonlít a szavaknak a betűkbol való összetételéhez.Létezik a szavak rendje, termeszetes menete. Hasonló módon a hang es a melódia, a diasztémákat és a ftongusokat egy folyamatos sorba rendezi, egy termeszeti szabályt követve, így a dallamba egyetlen diasztéma sem kerűlhet véletlenűl. Ezt a folytonosságot a vizsgálatunk során nem a természetellenesen zsúfolt diagrammával kell keresni,mint ahogy azzal a harmonikusok próbálkoztak, az egymást követő ftongusoknak a sorát ábrázolva...
Osszegzes:
Más zeneteoritikusok ( "harmonikusok"),csak a diasztémákkal foglalkoznak,hogy két tónusu-e a lychanos,vagy magasabb, vagy hogy enharmonikus. Mi belátjuk, hogy több lychanos van, hozzatéve hogy számuk elvileg végtelen ( a gyakorlatban nem hallunk az 1/4 tónusnal kisebb hangközt).A paripatinak két helye van, az egyik közös a diatonikus és a chromatikus skálában, míg a másik csak az enharmonikusban. A két nemben közös jelegű a paripati. Enharmonikus téhát minden parhypati,mely alacsonyabb a
mély chromatikusnál.Chromatikus és diatonikus minden más parhypati egészen eddig a hatarig.
I men gar alli diaferonta peri tou diastimatos monon,
oion poteron ditonos estin i lihanos i sintonotera os
mias ousis enarmoniou' imeis d' ou monon pleious en
ekasto genei famen einai lihanous mias alla kai
prostithemen oti apeiroi eisti ton arithmon. To men
oun peri ton lihanon outos aforistho' parupathis de
eisi topoi, o men koinos tou te diatonou kai tou
hromatos, o d' eisi topoi, o me koinos tou te diatonou
kai tou hromatos, o d' eteros idios tis armonias'
koinoi gar duo geni ton paripaton. Enatmnios men oun
esti paripati pasa i barutera tis baritatis
hromatikis, hromatiki d kai diatonos i loipi pasa
mehri tis aforismenis. Ton de diastimaton to men
upatis kai paripatis to parupatis kai lihanou itoi
ison melodeitai i alahiston, to de paripatis kai
lihanou to lihanou kai mesis kai isin kai anison
amfoteros, toutou d' aition to koinas einai tas
paripatas ton genon, gignetai gar emmeles tetrahordon
ek paripatis te hromatikis barutatis kai diatonou
lihanou tis syntonotatis. O de tis paripatis topos
faneros esti ek ton emprosten, diairetheis te
suntetheis osos estin.
1)diatonikus sindonos lichanos 1/2+ 1
2)diatonikus malako 1/2 + masfel
3)lagy chromatikus pyknon 1/3+1/3
4)chromatikus, (imiolion)
5)tonikus chromatikus, pyknonja ket fel tonus
6)enharmonikus pyknon fel tonus.
Kerdeseink:
- Mi a pyknon?
- Ket kis diasztema a tetrachordban, a hypate felol. A
tetrachord harminc moriabol all, dia tessaron
diasztema. A moria a tonus 1/12 resze. A tetrachord
reszeinek neve, 'onomasia': hypate, parhypate, lichanos,
mesi. A pyknon mindig kisebb, legfeljebb egyenlo a
resszel mely a tetrachordbol marad, a tetrachord
"surusodese", pyknoma.
-Melyik a legkisebb pyknon?
-A legmelyebb allo ftongustol kiindulva -'akinito', vagy
'estotes fthnoggo', a tetrachord ket szelso pontja, mely
ellentetben a kozepekkel, a mozgo ftongusokkal, meses,
vagy estotes, mindig megtartja viszonylagos erteket-
vegyunk ket diesist, enharmonikus elahistost.Ennek
erteke ketszer 3/12 dodekatimorio, 1/4 tonus:
...
---... 3+3=6=1/2tonus=6/12 moria
..............................30 (tetrachord)
h--p--l----------------------m
hypati (a kezdet es a veg :)
parhypati (tul a vegen)
lychanos (a mutato)
mesi (a kozep)
-Mit mutattunk meg a fentiekben?
-A ket legmelyebb lichanost.
-Honnan vettuk a ket legmelyebb lichanost?
-Ket genosbol, az enharmonikusbol es a
chromatikusbol.A genosok a hasznalatban levo, tipikus
tetrachordok, Aristoxenos hatot ismeret.
-Mire kovetkeztetunk osszehasonlitva a ket pyknont?
- Mi a pyknon?
- Ket kis diasztema a tetrachordban, a hypate felol. A
tetrachord harminc moriabol all, dia tessaron
diasztema. A moria a tonus 1/12 resze. A tetrachord
felosztasa: hypate, parhypate, lichanos, mesi. A
pyknon mindig kisebb, (legfeljebb egyenlo) a resznel
mely a tetrachordbol marad, a tetrachord "surusodese"
a pyknoma.
-Melyik a legkisebb pyknon?
-A legmelyebb allo ftongustol kiindulva vegyunk ket
diesist, enharmonikus elahistost.Ennek erteke ketszer
3/12 dodekatimorio.
...
---... 3+3=6=1/2tonus=6/12 moria
..............................30 (tetrachord)
h--p--l----------------------m
hypati (a kezdet es a veg :)
parhypati (tul a vegen)
lychanos (a mutato)
mesi (a kozep)
-Mit mutattunk meg a fentiekben?
-A ket legmelyebb lichanost.
-Honnan vettuk a ket legmelyebb lichanost?
-Ket genosbol, az enharmonikusbol es a
chromatikusbol.A genosok a hasznalatban levo, tipikus
tetrachordok, Aristoxenos hatot ismertet.
-Mire kovetkeztetunk osszehasonlitva a ket pyknont?
-Az enharmonikus lihanos melyebb mint a chromatikus, a
sorban utannuk kovetkezik a diatonikus.
-Aristoxenos harmadik pyknon kereso lepese?
-"Meta tauta triton eliftho pyknon pros to auto".
A lyhanosa chromatikus, a szint, chromat, amihez jarul
imioliosnak hivjuk.
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
-A negyedik pyknon nagysaga?
-Egy tonus. A lihanosa chromatikus, az alkategoriat
amibe soroljuk tonikus chromatikusnak nevezzuk.
......6
------......6 6+6=12 tonikus chromatikus
-Az otodik pyknon?
-Imitonion es imiolion. A lihanosa a legnagyobb a
pyknonok kozul, a ket diasztema amibol all
(hyate-parhypate es lichanos-mesi) egyenlo a lichanos
es a mesivel. A neve diatonos varitati, (mely, vagy
lagy).
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
-A hatodik pyknon?
-A legmagasabb, upszilotatin diatonos.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
-Mennyivel magasabb a legmelyebb chromatikus lichanos
a legmelyebb enharmonikusnal?
-A tonus egy hatodaval. 2/12=1/6 a kulonbseg ket
dodekatimorio.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus
-Mi az oka a kulonbsegnek?
- A chromatikus diesis egy dodekatimorionnal nagyobb
az enharmonikusnal.
...
....
Ket chromatikus diesis es ket enharmonikus diesis
kulonbsege ektimorion, 1/6 tonus.
-Mi jellemzi a hasonlo diasztemakat?
-Ameloditon diasztemak, nem "melodithun", nem
foglalhat el onallo helyet egy skalaban.
-Mennyivel magasabb a mely diatonikus lichanos a mely
chromatikustnal?
-Egy fel es egy dodekatimorion tonussal, 7/12-del.
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...............15-8=7
........8
--------.......7
-Mekkora a diasztema a mely, lagy diatonikustol az
chromatikus imiolion lihanosig?
-Imitonio, egy fel tonus.
......6
------.........9+6=15-9=6 6/12=1/2 tonus
-Mikor chromatikus, mikor enharmonikus es mikor
diatonikus a lihanos?
-Minden lihanos a chramatikusnal alacsonyabban
enharmonikus. Minden lichanos a diatonikusnal
alacsonyabban chromatikus, a legmelyebb chromatikusig.
Minden lichanos alacsonyabban a legmagasabb
diatonikusnal diatonikus egesz a legmelyebb
diatonikusig.
-Mekkora a lichanosok szama?
-Vegtelen. [Teoretikusan, a gyakorlatban a
hallaskuszob szab hatart.] Mivel minden pontjan a
lichanos toposanak megallhat a hang, es a kovetkezmeny
lichanos.Nincs ur a lichanos toposzaban, sem hely,
mely nem fogadhatna be lichanost. Kovetkezesekepp, a
tema amit targyalunk nem jelentektelen.
Pyknosis:
A legmelyebb allo ftongustol kiindulva vegyunk ket
diesist, enharmonikus elahistost. Ez a legkisebb
pyknon.Vegyunk ket chromatikus es ket enharmonikus
diesist, ezzel megmutattuk a ket legmelyebb lihanost.
Az enharmonikus a melyebb. A kovetkezo a chromatikus
imiolius lichanos. Ezt koveti a tonikus chromatikus
lichanos. Az otodik piknon a mely diatonikus, a
hatodik a magas diatonikus.
A legmelyebb chromatikus lichanos es a legmelyebb
enharmonikus kulonbozik a tonus egy hatodaval.
2/12=1/6 a kulonbseg ket dodekatimorio.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus
A chromatikus diesis egy dodekatimorionnal nagyobb az
enharmonikusnal.
...
....
Ket chromatikus diesis es ket enharmonikus diesis
kulonbsege ektimorion, 1/6 tonus.
A mely diatonikus lichanos es a mely chromatikus
kulonbsege egy fel es egy dodekatimorion tonus, 7/12.
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
...............15-8=7
........8
--------.......7
A mely, masneven lagy diatonikustol az chromatikus
imiolion lihanosig a kulonbseg
-Imitonio egy fel tonus.
......6
------.........9+6=15-9=6 6/12=1/2 tonus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
A tavolsag az imioliontol az enharmonikusig egy
diesis.3/12 dodekatimorio, 1/4 tonus, enharmonikus
diesis.
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
.........9-6=3 3/12=1/4
......6
Az enharmonikustol a mely chromatikusig egy ektimorion
.
...
---...3+3=6 enharmonikus lichanos
....
----....4+4=8 malako chromatikus
......6
........8-6=2 2/12=1/6 ektimorion
A legmelyebb chromatikustol az imiolionig
egy dodekatimorion. 1/12 tonus.
....
----....4+4=8 malako chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
........8
.........9-8=1
A lichanosok terulete a mely diatonikustol a mely
chromatikusig terjed.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
......6
------......6 6+6=12 tonikus chromatikus
....*4,5
----*....*4,5 4,5+4,5=9 imiolio chromatikus
....
----....4+4=8 malako chromatikus
A syndonos diatonikus lichanos a mely diatonikusnal
egy diesissel magasabb.3 moria, 3/12 , 1/4
enharmonikus elahistos diesis.
......6
------............12 6+12=18 syndono diatonikus
......6
------.........9 6+9=15 malako diatonikus
..................18-15=3
...............15
Tartalom:
A pyknon két diasztémából áll, melyek összege kisebb mint a dia tessaronra kiegészített tetrachord maradék.
A pyknont a mélyebben állo ftongus felöl határoljuk be elöször. Ez a hely két diesisből, 'enharmonion elahiston'-bol' áll. Másodszor megadjuk a két chromatikus diesisből, 'hromatikon elahiston'-ból állót. Látjuk a két legmélyebb lihanost,melyek az enharmonikusból és a chromatikusból származnak. Meggyőződtunk arról, hogy az enharmonikus lychanos a mélyebb, aztán jön a chromatikus, a legmagasabb pedig, 'syndonotates', a diatonikus. Eztán vegyűnk egy harmadik piknont hasonló ftongussal. Aztán egy negyediket egy tónussal egyenlőt. Az ötödik szisztéma egy fél és egy imiolion diasztéma. A hatodik egy fél és egy egész tónus. Felsoroltuk a lychanosokat, melyek behataroljak az eloszor emlitett ket pyknont. Az a lihanos, amely a harmadik pyknont hatarozza meg a chromatikus, es a chromát, a színt ahova tartozik 'imiolion'-nak hívjuk. A lychanos, mely a negyedik piknont adja chromatikus, ahova tartozik tonikus chromatikanak nevezzuk. Az ötödik szisztéma lychanosa, mely a legnagyobb piknont határolja be, ahol a két diasztéma,hypate-parhyipate és parhypate-lychanos összege egyenlő a lychanos és mese közevel, a legmélyebb diatonikus. A hatodik szisztéma lychanosa, a legmagasabb, 'syntonotati' diatonos.
Tehát a legmélyebb chromatikus lychanos magasabb a legmélyebb enharmonikusnal egy hatod tónussal. a chromatikus diesis az enharmonikusnál egy dodekatimorionnal nagyobb.Az egyharmad, tritimorion diasztéma egy dodekatimorionnal nagyobb az egy negyed diasztémánál. A két chromatikus diesise az enharmonianak,a kétszeres,téhát egy hatod, 'ekton'(ektimorion). Ezen kis diasztémák azonban nem kerülhetnek önallóan egy skálába, mert nem melodizalhatók, a természetük 'ameloditó.A legmélyebb diatonikus lychanos egy fél tónussal és egy dodekatimorionnal magasabb a legmélyebb chromatikusnál,tehát hét tizenketteddel. Az imiolin chroma lychanosáig egy fél tónus a távolság, az imioliontól az enharmonikusig egy diesis vezet, az enharmonikus lychanostól a legmélyebb chromatikusig
egy hatod tonus, ektimorion, a legmélyebb chromatikustol az imiolion diasztémáig egy dodekatimorion, a tónus tizenkettede. A tetartimorion három dodekatimorionból áll, így ,
lathato, hogy diasztemank a legmelyebb diatonikustol a legmelyebb chromatikus lihanosig terjedhet. A legmagasabb diatonikus lychanos,sindonotati,magasabb,mint a legmelyebb diatonikus egy diesissel. Látható minden lychanos helye. Minden lychanos
alacsonyabban a chromatikusnal enharmonikus ,minden mélyebben a diatonikusnál chromatikus,egészen a legmélyebb chromatikusig.
Minden lychanos mélyebben a legmagasabb diatonikusnál diatonikus,egészen a legalacsonyabb diatonikusig.Elméletileg a lychanosok száma végtelen, mivel bárhol áll meg a hang a lychanos toposán belül,lychanos a karaktere. Nincs ür a területén,sem hely,amely nem fogad be lychanost. Ezért a téma, amiről beszélgetűnk nem kis jelentősegű. "Ost einai mi peri mikrou tin amfisbitisin."
Ogorog:
Pyknon de legestho to ek duo diastimaton synestikos a
suntethenta elatton diastima periexi tou leipomenou
diastimatos en to bia tessaron. Touton outos orismenon
pros to baritero ton menonton fthongon eilifto to
elahiszton puknon' touto d' estai to ek duo dieseon
hromatikon elahiston. esontai de duo lihanoi
eilimmenai duo genon barutatai men armonias i de
hromatos. katholou gar bariratai men ai enarmonioi
lihanoi isan, ahomenai d' ai hromatikai, suntonotatai
d' ai diatonoi. Meta tauta triton eilifto puknon pros
to auto' tetarton ,d'> eiliftho puknon toniaion'
pemton de pros to auto, to ex imitoniou kai imioliou
diastimatos sunestikos sustima eiliftho' ekton de to
ex imitoniou kai tonou. Ai men oun ta duo [ta] prota
liftenta pukna orizousai lihanoi eirintai' i de to
triton pyknon orizousa lihanos hromatiki men estin,
kaleitai de to hroma en o estin imiolion. I de to
tetarton puknon orizousa lihanos hromatiki men estin,
kaleitai de to hroma en o esti toniaion. i de to
pemton lifthen sustima orizousa lihanos, o meizon idi
piknou in, epeidiper isa esti ta duo to eni, baritati
diatonos estin. i de to ekton lifthen sustima orizousa
lihanos suntonotati diatonos estin. I men oun baritati
hromatiki lihanos tis enarmoniou baritatis ekto merei
tonou oxitera estin, epeidiper i hromatiki diesis tis
enarmoniu dieseos dodekatimorio tonou meizon esti. Dei
gar to tou autou tritimorion tou tou tetartou merous
dodekatimorrio uperehein, ai de duo hromatikai ton duo
enarmonion dilon os to diplasio. touto de estin
ektimorion, elaton diastima tou elahistou ton
melodoumenon. Ta de toiauta amelodita estin,
ameloditon gar legomen o mi tattetai kath eauto en
sustimati. H de baritati diatonos tis baritatis
hromatikis imitonio ka dodekatimorio tonou oxitera
estin. Epi men gar tin tou imioliou hromatos lihanon
imitonion in ap autis, apo tis imioliou epi tin
enarmonion diesis, apo de tis enarmoniou epi tin
baritatin hromatikin ektimorion, apo de tis baritatis
hromatikis epi tin imiolion dodekatimorion tonou. to
de tetartimorion ek trion dodekatimorion sunkeitai,
ost einai faneron, oti to eirimenon diastima estin apo
tis baritatis diatonou epi tin baritatin hromatikin. I
de suntonotati diatonos tis baritatis diatonou diesei
esti suntonotera. Ek touton di faneroi gignontai oi
topoi ton lihanon ekastis' i te gar barutera tis
hromatikis pasa estin enarmonios lihanos i te diatonou
baritera pasa esti diatonos mehri tis baritatis
diatonou. Noiteon gar apeirous ton arithmon tas
lihanous' ou gar stisis tin fonin tou apodedigmenou
lihanou topou leihanos estai, diakenon d' ouden esti
tou lihanoidous topu oude toiouton oion mi dehesthai
lihanon. Ost' einai mi peri tou diastimatos monon oion
poteron ditonos estin i lihanos i suntonotera os mias
ousis enarmoniou' imeis d' ou monon pleious en ekasto
genei famen lihanous mias alla kai prostithemen oti
apeiroi eisti ton arithmom. Ta men oun peri ton
lihanon outos aforisttho' paripatis de duo eisi topoi,
o men koinos tou te diatonou kai tou hromatos, o d'
eteros idios tis armonias' koinoi gar duo geni ton
paripaton, enarmonios men oun esti paripati pasa i
baritera tis baritatis hromatikis, hromatiki de kai
diatonos i loii pasa mehri tis aforismenis. Ton de
diastimaton to men upatis kai paripatis kai lihanou
itoi ison melodeitai i alatton, to de parupatis kai
lihanou to lihanoy kai mesis kai ison ka anison
amfoteras. toutou d' aition to koinas einai tas
paripatas ton genon, gignetai gar emmeles tetrahordon
ek paripatis te hromatikis baritatis kai diatonou
lihanou tis suntonotatis. tis paripatis topos faneros
esti ek ton emprosthen,diairethis te syntetheis osos
estin.
Megjegyzesek:
Pycnon (Hypate-Lichanos) resto della quarta
Enarmonico 2/4 di tono 2 toni
Cromatico grave 2/3 di tono 1 tono + 5/6 di tono
Cromatico emiolico 3/4 di tono 1 tono + 3/4 di tono
Cromatico tonico 1 tono 1 tono e mezzo
Hypate-Lychanos resto della quarta
Diatonico grave 1 tono +1/4 di tono 1 tono e mezzo
Diatonico teso 1 tono + 1/2 tono 1 tono
http://users.unimi.it/~gpiana/dm3/dm3ari01.htm
A legalapvetőbb zenei fogalmakat, kifejezéseket is, de például az ábécés hangneveket is a görögök használták
először. Ilyen eredetű a szimfónia, a melódia, a
muzsika (vö. múzsa), a harmónia (vö. harmonika,
harmónium). De a zene nómenklatúrája is
elképzelhetetlen lenne a görög eredetű szavak nélkül
(kromatikus, enharmonikus, diatonikus stb.). A
legelterjedtebb görög hangszer, a khitara is tovább él
nyelvünkben. Utódai: a gitár és a citera. Előbbinek a
neve arab, majd spanyol, a másiké latin közvetítéssel
került a görögből hozzánk.
A görög eredetű szavak végigmentek a magyar szóvá
válás útján. Magyar hangzókészlettel ejtjük ki és
magyar betűkkel írjuk le őket, és teljesen
hajlékonyak: a magyarban előforduló illeszkedések –
összetétel, toldalékolás – lehetségesek velük. Ám
alakilag megőrizték ismertetőjegyüket: az -ia
végződés, az összetételekben szereplő -fon, -ton
elárulja eredetüket. Ezek a szavak nemcsak alaki, de
jelentésváltozáson is átmentek. Ma sokukat nem eredeti
jelentésükben használjuk (kromatika, szimfónia,
enharmónia). A görög zeneelmélet hatása olyan erősnek
bizonyult, hogy sokszor új zenei fogalmak is görög
nevet kaptak (politonalitás). Hasonló folyamat
játszódott le a latin nyelvvel is: aleatória (alea
’kocka’, a véletlen zenéje, mely a kockavetés
esetlegességére utal), szerializmus (seria ’sor’, a
sorszerkezettel való komponálás). E szavak a
klasszikus latinban sohasem léteztek.
Néhány szó óriási „karriert” futott be: a kezdetektől
szinte folyamatosan használták. Ilyen egyik legrégebbi
zenei szavunk, a szimfónia is, amelynek érdekes a
története. Eredeti jelentése a görögben: ’összecseng’.
’hangverseny’ jelentésű, később egy ütős hangszert
jelöl. Ezután – ugyancsak a latinban – több forrás
húros hangszerként, hárfaként, lantként említi. Az
ókori asszír-babiloni zenében azonban dudaszerű (tehát
fúvós) hangszert jelent. „A középkorban hol fúvós, hol
húros hangszer” (Hexendorf Edit 1951). Van azonban egy
másik jelentése, amelynek szintén van utóélete. Már a
görögöknél konszonáns hangközt – speciálisan oktávot –
is jelentett. A rómaiak olyan hangszert is értettek
alatta, amely oktávban kíséri az éneket. A VII.
században symphoniaci: a pápai énekkar gyermekkara,
amely a férfiak énekét ugyancsak oktávban kísérte.
Többszólamú hangszeres darabok jelölésére csak a
XIV–XV. századtól használják. Ilyen értelemben tovább
specializálódott, a bécsi klasszicizmus idején egy
sajátos műfajt, négytételes zenekari művet jelölt, ami
több-kevesebb változással ma is érvényes. Először
tehát ’összecseng’, majd ’konszonáns hangköz’, majd
valamilyen (vonós, fúvós vagy akár ütős) hangszer,
végül maga a (hangszeres!) mű, műfaj. Manapság a
szimfonikus többnyire egyszerűen ’zenekari’-t jelent
(’szimfóniák előadására alkalmas’). Végig logikus,
rész-egész viszonyon alapuló jelentésátvitel.
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1241/124104.htm
A lihanos az ujj,a mezet cseno, a mutato, amivel
megpenditjuk a lyra harmadik hurjat, a tetrachordban a
hypate, paripathe, lichanos, mesi sorba illeszkedik. A negyedik ftongus a kozeptol, (mesi) a hypate, a mesit koveti a lichanos... A pykno, a "surusodes" a tetrachordban, melynek ket szele szimfonikus dia tessaron, a ket hangkoz osszege, es kisebb helyre szorulva mint a maradek tetrachord.
Az enharmonikus,ahol a pyknon fel tonus, a maradek ket tonus. A
chromatikusnak harom alfajat ismerjuk. A lagy
(malako), a masfeles, (imiolion) es a tonikus. A
malako chromatikus pyknonja ket kis chromatikus diesis
(diesis chromatiko elahisto). A maradek ket fele modon
merheto, vagy egy feltonus haromszor es egy
chromatikus diesis, ugy hogy a felosztasa megfelel
harom feltonusnak es egy egyharmad tonusnak. Ez a
legkisebb chromatikus pykno, a legmelyebb ebben a
nemben. Az imiolio chromatiko pyknonja egy masfel
tonus (imiolion), az enharmonikus pykno diesisenek
megfeleloen. A chromatikus imiolio pyknon nagyobb mint
a malako, es konnyen megkulonboztetheti akarki, mert
az elso egy enharmonikus diesissel kisebb mint a
tonus, mig a masodik egy chromatikus diesissel. A
tonikus chromatikus pyknonja ket fel tonus, a maradek
triimitonion, egy egesz es fel tonus. Egeszen eddig a
pontig a ket ftongus mozoghat, eztan azonban a
parypati rogzul, aterve a neki megszabott teret. A
lichanos egy enharmonikus diesis mozgasteru. Igy a
lichanos es a hypate kozt a diasztema egyenlo a
lihanos mesivel. A diatonikus genosnak lagy es feszes
valtozatat ismerjuk, malako, syndono. A malakonnal a
hypate paripate egy fel tonus, a paripate lichano
harom enharmonikus diesis, a lychanos mesis ot diesis.
A syndodo diatonikusnal a hypate paripati egy fel
tonus, a kovetkezo diasztemak tonusok. Igy hat
lichanosunk van, egy enharmonikus, harom chromatikus
es ket diatonikus, amennyi az ismertetett tetrachordok szama. Paripati kettovel kevesebb, tehat negy.Imitonikus paripatit hasznalunk a ket diatonikus nemnel es a tonikus chromatikanal. A negy paripati kozul az enharmonikus az enharmoniahoz tartozik, a
tobbi harom kozos a maradek ket nemmel, a
diatonikussal es a chromatikussal.
A nemek kulonbsege a tetrahordokban ott latszik, hogy tortenik a mozgas a mesitol a hypateig, a ket szelso es rogzitett ftongus kozt. Mivel szegsegszeru, hogy a mozgo ftongusok egy meghatarozott savban maradjanak,meg kell hataroznunk a hatarpontokat. Igy a legmagasabb az a lichanos, mely egy tonusnyira van a kozeptol es a diatonikus genoshoz tartozik. A legmelyebb az a lichanos mely ket tonusra van a
kozeptol, az enharmonikus genoshoz . Igy nyilvanvalova valik, hogy a lichanos terulete, toposa, egy tonus.
Paripati es hypate kozt nem lehetseges kisebb koz az enharmonikus diesisnel, mert ez a legkisebb folfoghato hangkoz. Ez a diesis ketszeresere nohet. Mikor eler erre a pontra, tasisra, a lichanos a leszallo, a paripati a felszalo agban, minden ftongus helyre kerul. Igy nyilvanvalova valik, hogy a paripate toposa nem nagyobb egy kis desisnel.
A genos nem valtozik egy bizonyos pontig a mozgo
hangokkal. Mikor a genos jellege megmarad, a ftongusok is e szerint mukodnek. A szelso ftongusok kozul a legmagasabb a mesi, a legmelyebb a hypate, a mesi es a hypate kozt a hallas mindig megkulonbozteti a lichanost es a paripatit.
A legkisebb szimfónia a dia tessáron. Az emberi hang két dia pason es egy dia pente magasságig ér. Hangszereknél, mint a parthenion aulos, vagy a hyperteleion aulosnál három oktáv és még tetrákis. Hasonlóan egy gyerek és egy felnőtt férfi hangja közti különbséghez. A tónus a két első symfónia különbsége. Melódiája lehetséges féltonussal, negyedtónussal és haramaddal, 'imisi', 'imitonio', 'triton', 'tritimorion','tetarton', 'tetartimorion'. Az ennél kisebb diasztémák nem énekelhetők. A legkisebb diasztéma az 'ellahiszton enarmonios diesis', a következő az 'elahiston chromatiko diesis', a törthangok közt a legnagyobb a félhang, 'imitonio'. Az első szimfónia négy hangból áll, erről kapta a nevét 'dia tessaron'. Hangközei sokféleképpen helyezhetők el. Az álló hangokból, és mozgó hangokból tevődik össze. A 'dia tessaron' elmondható még mint 'mesis', 'lichanos', 'parhypati' es 'hypati' sor. A genosokban kűlönböző a tetrachord belső rendje. Megkulönböztetett szerepe van a mozgó hangoknak. A mozgó hangok toposát vizsgálva, találkozunk lichanossal, mely egy tónusnyi, nem távolodik el a középtől, mesi, távolabbra. Miderről a következőkben lesz majd szó részletesebben. Mert természetesen létezik olyan zenszerzési technika, ahol a lichanos
két tónusra húz el a középtől, és nem csak hogy nem szabad mellőznűnk, hanem becsűlnűnk kell, mint a legszebben hangzót, ellentétben a mai zenészek többségével. Ezek kizárják a ditonon lihanost,magasabbat használva. Mindennek oka, hogy céljuk a dallam megédesítése, ezért időznek sokat a chromatikus genosnál, és még akor is, mikor az enharmoikus genost közelítik,chromatikus felé húznak, a neki megfeleló hangzással.Föltételezzűk tehát, hogy a lichanos toposa, a paripatis helye és nagysága az elahistis diesis. Mert az utolsó hang nincs közelebb soha a hypatihoz egy diesisnél, és nem távolodik el messzebbre egy fél tónusnál. A toposok természetesen nem esnek egybe, hanem csak az érintkezesi pontjaik,melyek határként haszanálatosak. Mikor ugyanarra a pontra,tasis, érkezik a parhypati es a lichanos, az egyik az emelkedése soran, a másik a leszálláskor,a két topos érintkezik, a mély parhypatis, a magas lichanos. A dia tessáron két és fél tónus.
Ogorog:
Tauton d' eis touton ton aritmon diirimenin ton
diasztimatikon diaforon tis deuteras ritheisis
thateron meros peirateon diaskepsastai - in de ta meri
tauta diafonia te kai sumfonia-lupteon te tin
sumfonian eis tin episkepsin. Fainetai de diastima
sumfonon diaferin kata pleious diaforas on mia men
estin i kata megethos, peri is aforisteon i fainetai
ehein. Doki de to men elahiston ton sumfonon
diastimaton up autis tis tou melous fiseos aforistai,
melodeitai men gar tou dia tessaron elatto diastimata
polla, diafona mentoi panta. To men oun elahiston kat'
autin tin tis fonis fusin orista, to de megiston outo
men [oun] ouk eoikenorizestai' fainetai gar eis
apeiraon auxestai kata g' autin tin tou melous fisin
kathaper kai to diafonon. pantos gar prostithemenou
sumfonou diastimatos pros to dia pason kai meizonos
kai ellatonos kai ison to olon gignetai sumfonon. outo
men ouk eoiken einai ti megiston sumfonon diastima'
kata mentoi tin imeteran hrisin-lego d' imeteran tin
te dia tis antropou fonis gignomenin kai tin dia ton
organon- fainetai ti megiston einai ton sumfonon.
Touto d' esti to dia pente kai to dis dia pason, to
gar tris dia pason ouk eti diateinomen. Dei de tin
diastasin orizein enos tinos organou topo kai perasin.
taha gar o ton parthenion aulon oxitatos ftonggos pros
ton ton uperteleion baritaton meizon an poiseie tou
eirimenou tris dia pason diastima kai kataspasteisis
ge tis suringgos o tou surittontos oxitatos pros ton
tou aulountos barutaton meizon an poseie tou rithendos
diastimatos' tauton de kai paidos foni mikrou pros
andros fonin pathoi an. othen kai katanoeitai ta
megala ton sumfonon' ek diaferouson gar ilikion kai
diaferonton metron tetheorikamen, oti kai to tris dia
pason sumfonei kai to tetrakis to meizon. Oti men oun
epi men to mikron i tou melous fusis auti to dia
tessaron elahiston apodidousi ton sumfonon, epi de to
mega ti imetera pos to megiston orizetai dinamei,
shedon dilon ek ton eoirimenon' oti d' okto megethi
sumfonion diastimaton sumbainai gignestai radion
sunidein.
Touton d' onton gnorimon to tonieon diastima perateon
aforisai. Esti di tonos i ton proton sumfonon kata
megethos diafora. Diareistho d' eis tris diareseis'
melodeistho gar auto to te imisu kai to triton meros
kai tetarton' ta de touton elattona diastimata panta
esto amelodita. Kaleistho de to men elahiston diesis
enarmonios elahisti, to d' ehomenon diesis hromatiki
elahisti, to de megiston imitonion.
Touton d' outos aforismenon tas ton genon diaforas
othen gignontai kai on tropon peirateon katamathein.
Dei de noisai ton sumfonon diastimaton elahiston to
katehomenon ta ge pleista upo tettaron fthongon' othen
di kai tin prosigorian upo ton palaion eshe... tina di
taxin pleionon ouson noiteon; en i isa ta te kinoumena
eisi kai ta iremounta en tais ton genon diaforais.
Gignetai d' en to touto oion to apo mesis ef upatin'
en touto gar duo men oi periehontes fthonggoi akinitoi
eisin en tais ton genon diaforais, dio d' oi
periehomenoi kinountai. Touto men oun outo keistho.
ton de sughordion pleionon t' ouson ton tin eirimenin
taxin tou dia tessaron katehouson kai onomasin idiois
ekastis auton orismenis, mia tis estin i mesis kai
lihanou kai paripais kai ipatis shedon gnorimotati
tois aptomenois mousikis en i tas ton genon diaforas
anagkaion episkepsasthai tina tropon gignondai. Oti
men oun ai kineisthai pefikoton fthoggon epitaseis te
kai aneseis aitiai eisi tis ton genon diaforas
faneron. tis d' o topos tis kiniseos ekaterou ton
fthongon lekteon.. Lihanou men oun esti toniaios o
sumpas topos en o kineitai, oute gar elatton afistatai
mesis toniaiou diastimatos outai meizon ditonou.
Touton de to men elatton para men ton idi
katanenoikoton to diatonon genos [ oux] omologeitai,
para de ton mipo suneorakoton sughoroit' an
epahthendon auton' to de meizon oi men sughorousin oi
d' ou. di' in de gignetai touto aitian, en tois epeita
rithisetai. Oti d' esti tis melopooiia ditonou lihanou
deomeni kai ouh i faulotati ge alla shedon i kallisti,
tois men pollois ton nun aptomenon mousikis ou panu
eudilon esti, genoito.............
Oi men gar ti nin katehousi melopoiia sunitheis monon
ontes eikotos tin ditonon lihanon exorizousi'
sundonoterais gar hrontai shedon oi pleistoi ton nun.
toutou d' aition to boulesthai gukainein aei, simeion
d' oti toutou stohazontai, malista men gar kai
pleiston hronon en to hromasi diatribousin, otan d'
afikontai pote eis tin armonian, eggus tou hromatos
prosagousi sunepispomenou tou ithous. Peri touton men
oun epi tosounton arkeito' o di tis lihanou topos
toniaios upokeistho, o de tis paropatis dieseos
elahistis. oute gar eggutero tis upatis proserhetai
dieseos outae pleion afistatai imiseos tonou. ou gar
epallatousin oi topoi, all estin auton peras i sunafi,
otan gar epi tin autintasin afikontai i te paripati
kai i lihanos, i men epiteinomeni i d' aniemeni, peras
ehousin oi topoi' kai estin o men epi to baru
paripatis, o d' epi to oxi lihanou. Peri men oun ton
olon topon lihanou te kai paripatis outos oristho,
peri de ton kata geni te kai tas hroas legteon. To men
oun dia tessaron on tropon exetasteon, eitai metreitai
tini ton elattonon diastimaton eitai pasin estin
asummetron, en tois dia sumfonias lamvanomenois
legetai' os fainomenou d' [ex] ekeinou duo tonon kai
imiseos, keisto touto an einai to megethos.
A tegnapi szoveg tartalmanak ekezetesitese. "Megjavult" a Pallas, persze lehet hogy csak en vaditom meg a keresojet, illetektelenul, hosszu szovegek ekezetesitesere hasznalva.
A diasztémákat nagyság, szimfónia vagy diafónia,szintetikus vagy aszintetikus, vagy a genos szerint, rito vagy arito kategoriákba soroljuk. Ezen felosztást kibővítjűk még azzal, hogy a systémák kapcsolódásukkal lehetnek 'kata sinafin', 'kata diazeuxin' vagy 'mikton', vegyesek. Eztán elkűlönítűnk 'sinehes', folyamatos és 'hiperbaton' szisztémákat. A felsorolast folytatjuk az 'aploun', egyszerű, a 'diploun', és a 'pollaploun', többszörös szisztémákkal.
Három fő genos ismeretes,diatonikus, chromatikus és enharmonikus. Első ezek kozűl a diatonikus, mert az ember előszőr ezzel talalkozott. Az utolsót nagy nehézséggel, sok gyakorlással lehet csak elsaját'tani.
Sajnos az ekezetkitevesre hasznalt Pallas kereso helyett ma a kovetkezo uzenetet talalom:
The page cannot be displayed
"The page you are looking for is currently unavailable. The Web site might be experiencing technical difficulties, or you may need to adjust your browser settings."
Ezert az ekezeteket ezen level szavaira maskor tesszuk ki. Elnezest.
Arisztoxenosz 8.
Tartalom:
A diasztemakat nagysag, szimfonia vagy diafonia,
szintetikus vagy aszintetikus, a genos, rito vagy
arito kategoriakba soroljuk. Ezen felosztast kibovitjuk meg
azzal, hogy a systemak kapcsolodasukkal lehetnek 'kata
sinafin', 'kata diazeuxin' vagy 'mikton', vegyesek. Eztan
elkulonitunk 'sinehes', folyamatos es 'hiperbaton'
szisztemakat. A felsorolast folytatjuk az 'aploun',
egyszeru, a 'diploun', es a 'pollaploun', tobbszoros
szisztemakkal.
Harom fo genos ismeretes, diatonikus, chromatikus es
enharmonikus. Eloso ezek kozul a diatonikus, mert az
ember eloszor ezzel talalkozott. Az utolsot nagy
nehezseggel, sok gyakorlassal lehet csak elsajatitani.
Alapfogalmak:
genos: A "gigneste"-bol.Ftongusok osszessege, sajat
renddel es hangzas minoseggel. Kulonbozo
elhelyezese es rendje a "dodekatimorio"-nak, a tonus
1/12 reszenek a tetrachordban,igy keletkezik az
egyenlotlen phtongusokbol szott tetrachord, es ezek
tovabbepulnek. A genosok kulonbsege Aristoxenos
szerint, a mozgo ftongusokkal magyarazhato, es a
'topo-szal, a helyyel amin belul mozognak.
A diatonikus genos, a diateino-bol, valamit feszitek, folyamatosan feszitve tartok. Nikomachos
szerint az egyeduli, mely csupan fel es egeszhanggal
dolgozik. (APE 262.11-16) A chromatikus es az
enharmonikus genos a diatonikusbol ered. Ket fajtaja,
a 'malako', lagy, es a feszes, 'sindono', amelyeket
szineknek, 'chroa' hivunk. A lagy diatonikus szin
dallama feltonus, harom diesis es ot diesis, 6+9+15=30, a sindono 6+12+12=30 (Kleonides EA 7,4,6). Jelleme
szerint ferfias, es szigorou. Ez a
legtermeszetesebb genos, konnyen enekelheto, meg az
iskolazatlanoknak is, mert megszokott es hallomasbol
ismert. Mindezek mellett nemes es ertekes forma.
chromatikus genos: A pyknont haszanalo genos.
Pyknonrol akkor beszelunk egy tetrachordban, ha az
osszege a ket kis diasztemanak kisebb mint ami a
tetrachordbol marad. Alkotoreszei kozt mindenkepp van
egy triimitonios, egy masfel tonus. Sorban: feltonus,feltonus es masfel tonus=harom feltonus=triimitonia.
Osszehasonlitva a diatonikus MI Fa Szol-LA-val, MI FA
SZOL' LA (feltonus, feltonus, triimitonio). Harom
fajtaja, a 'malakon', lagy, az 'imiolion', a masfeles, a
'tonieon' es a 'sindonon', ezek a szinei a chromatikus
genosnak. A szinek ezek szerint 'diesis', 'tritimorio',
'diesi isi', isi me tono es 1/2, 1/3 tonus.
Megjegyzendo, hogy a 'tritimorios'= 4 dodekatimorio.
Kovetkezeskep a lagy, a malako chroa szine, 'chroa-ja':
4+4+22 (vagy 12+6+4)=30. 3O dodekatimorio a
tetrachord. A tonikus es a sindono chromatikus genos:
feltonus, feltonus es tritimorio. A chromatika a nevet
a 'chrozin'=szinezesrol kapta. A ful szamara szokatlan
jellegu, csak a nagyon kepzett zenesz tudja hasznalni.
Enharmonikus genos: Itt is a pyknon jatszik fo
szerepet. Hangsora ditonos, diesis, diesis. A ditono
Fa-La koze nem fer mas ftongus. A diesis az
enharmoniaban a legkisebb (3 dodekatimorio)
Tetrachordja: 3+3+24=3. Jelleme szerint elenkito, a
strukturaja a "legpontosabb". A hangzasa
szokatlan.
Ogorog:
Proti men oun esti diastimaton diairesis kath'in
megethei allilon diaferi' deutera de kath in ta
symfona ton diafonon' triti de kath in ta syntheta ton
asyntheton' tetarti d' i kata genos' pempti de kath'
in diaferei ta rita ton alogon. Tas de loipas ton
diaireseon os ou xrisimous ousas eis tautin tin
pragmateian afeteon ta nun. Systima de systimatos
tautais te dioisei tais (aytais) diaforais plin mias
megethei te gar dylon os diaferei systimatos systima
kai to [te] sumfonous i diafonous einaitous orizontas
fthonggous to mmegethos.tin de tritin ton ritheison
epi ton tou diastimatos diaforon adinaton
uparxaisustimasi pros sustima, dilon gar os ouk
endehetai ta men syntheta ta d' asuntheta einai ton
systimaton touton ge ton tropon onper ton diastimaton
ta men in suntheta ta d' asuntheta. tin de tetartin -
auti d' in i kata genos - anagaion kai tois sustimasin
uparhei, ta men gar autin esti diatona ta de xromatika
ta de enarmonia. dilon d' oti kai pemtin, ta men gar
auton alogo diastimatioristai ta de rito. Pros de
tautas treis eteras prostheteon diaireseis' tin t' eis
sunafin kai diazeuxin kai to synamfoteron merizousan
ta sustimata' apo tinis megethus armaxamenon i
sunimmenon i diazeugmenon i mikton ex amfoteron
gignettai (kai diknutai touto gignomenon en eniois)'
epeita tin t' eis uperbaton kai sunehes merizousan,
pan gar sustima itoi sunehes i uperbaton esti, tin t'
eis aploun kai diploun kai pollaploun diairesin, pan
gar to lambanomenonsustima itoi aploun i diploun i
pollaploun estin. Ti d' esti touton ekaston en tois
epeita deihtistai.
Touton d' outos aforismenon te kai prodiirimenon peri
melous an eii imin peirateon upotiposai ti pot' esttin
i fisis autou. Oti men oun diastimatikin en auto dei
tin tis fonis kinisin einai proeiritai, oste tou
logodous kehoristai tauti to mousikon melos' legete
gar di kai logodes ti melos, to synkaimenon ek ton
prosodion ton en tois onomasin' fusikon gar to
epiteinein kai anienai en to dialegesthai. Epei d ou
monon ek diastimaton te kai fthonggon sunestane dei to
irmosmenon melos, alla prosdeitai suntheseos tinos
poias kai ou tis tuhousis - dilon gar os to g' ek
diastimaton te kai fthongonsunestanai koinon estin,
uparhei gar kai to anarmosto -,ost' epeidi touth outos
ehei, to megiston meros kai pleistin ehon ropin eis
tin orthos gignomenin sustasin tou melous ,ti. peri
sunthesin katholou kai tin tautis idiotita upolipteon
einai. Shedon di faneron, oti tou men epi tis lexeos
gignomenou melous to diastimatiki hristhai ti tis
fonis kinisi diaisei to mousikon melos, tou d'
anarmostou kai diimartimenou ti tis suntheseos diafora
tis ton asuntheton diastimaton peri is en tois epeita
deihthisetai tis estin autis o tropos. plin epi
tosouton g' eiristho katholou kai nn, ti pollas
ehontas diaforas tou irmosmenou kata ton diastimaton
sunthesin, omos esti ti toiouton o' kata pantos
irmosmenou rithisetai en te kai tauton, toiautin ehon
dunamin oian autin aneroumenin anerein to irmozmenou.
aploun d' estai proiusis tis pragmateias. To men oun
mousikon melos apo ton allon outos aforistho.
upolipteon de ton eirimenonaforismon tupou eiristhai
outos os midepo ton kath' ekasta tetheorimenon.
Ehomenon d' an ei ton eirimenon to katholou legomenon
melos dielein eis osa fainetai geni diaireisthai.
Fainetai d' eis tria' pan gar lambanomenon melos ton
eis tauto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon
i enarmonion. Proton men oun kai presbitaton auton
theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou
fisis prostinanei, deuteron te to hromatikon, triton
de kai anotaton to enarmonion, teleutaio gar auto kai
molis meta pollou ponou sunithizetai i aisthusis.
