Az a nagy büdös helyzet, hogy a mostani hangfalam nekem jobban tetszik, mint az Avantgarde tetszett, és azért éltem vele vagy 8 évet. Azok a kevesek, akik hallották a régi rendszert az Avantgarde-dal, meg a mostanit az új lakásban a pro cuccokkal, azok mindegyike egyértelműen az újat kedvelte (nem kicsit) jobban. Azért persze sok szép percet szerzett az Avantgarde a csöves elektronikákkal, meg a nem csövesekkel is az évek alatt.
Sajnos a helyzet az, hogy az én kedvenc zenéimhez kakaó kell, ugyanis még képtelen voltam olyan bolhapowert hallani, ami egy romantikus nagyorgonát képes lett volna tisztességesen megszólaltatni...
Valahogy mindíg a kevéshangszeres jazz kedvelőinél nyerő. Ami ha belegondolunk, érthető.
Anno voltak nagy hitviták errefelé egyutas-többutas ládákról, tölcséres nem tölcséres...
Aztán kinek mi tetszik: én a tölcséresnél mindíg hallom az emberi énekhangnál a malacnai zsaroltát, az egyutasnál meg igen zavar a mindíg jelenlévő doppler.
Van akit meg a keresztváltó idegesít...
CD-t azóta hallgatok, amióta van T34, oszt az is hol van a 38 cm/sec-félsáv sztereóhoz képest...
Ezzel együtt, ez az erősítő egy hatalmas meglepetézés volt, és nem csak pár óra, hanem majd egy bő hónapnyi együttélés után is...
Eszemben sem volt okoskodni, csak épp nekem kissé furcsa egy ilyen nagy teljesítményű masina otthoni zenélésre "befogva " Azt elismerem, hogy még nem hallottam, de nem is mondtam, hogy rossz lenne. Én pár éve elfordultam a tranyósoktól a csövülletek világába. Ennnek ellenére nem mondtam egy szóval sem, hogy azokat rosszabbnak tartom(már a tisztességesebbeket)-egyszerűen nekem jobban tetszik a SE triódás hang
Más.: Penna t. társ által említett Avantgard Trio a legjobb hang amit eddíg hallottam. Illetve nekem ez tetszett eddíg a legjobban.-Kár, hogy ilyen drágán mérik :):)
Persze..- van akinek félévente vannak új istenei))))
Én kb. 20 évente váltok))))
Az alaplecke persze az, hogy mindíg mindennél van jobb... aztán meg van aki a "perfekcionizmust" hajtja, más meg inkább zenét akar hallgatni, és ne a vasa szóljon...
Végül, de nem utolsósorban: abban a sztereo-fotelben én ülök, s nem más...
Akar a hóhér bármiről is meggyőzni. Csak valahogy herótom van a mindenttudó, sőt mindent jobbantudó bőcsködőktől, akik képesek akadémiai székfoglalót tartani arról, amit életükben nem tapasztaltak.
Tudod az olyasmi, mint amikor a cölibátusban élő pap mesél a házaséletről...
Aztán annyi...
A Linn példa meg azért érdekes, mert nem is egyszer olvastam (nemrég tán hififalván éppen) "komoly" véleményeket az LP 12-ről, ahol a postolókról kiderült, hogy látni is csak képen láttak ilyesmit.
Oszt itt is nyilvánvaló, hogy ezt a vasat soha nem is hallottad...
Aztán a gyanúm az, hogy Thielt sem...semmilyet...pedig érdemes, érhet meglepetés, mint ahogyan én is meglepődtem a meghallgatáskor...
Nem vón elegánsabb megszervezni, hogy megfüleld előbb, aztán utána mesélni?
Én legalább is úgy szoktam...
Ps. Az LP 12-vel olyannyira nincs semmi bajom, hogy tán másodikként vettem meg az országban, még anno Bécsben. Meg az egész lánc amin alapban zenét hallgatok Linn..
Most megy ezzel párhuzamosan az ARC LS15/MC páros...
....nekem valahogy nem jött át, hogy bármi baja lenne a Linnel....
Másrészt: Az az 1200 watt az 2 azaz kettő ohmon állna rendelkezésére, tehát ezen fölösleges dolog rágódni. A hangfalai amúgy is zabálják a wattokat, normál hangerőn is egy-egy nagyobb beütésnél már 100 fölött másznak azok bele, tehát jó ha van tartalék.
A tanuság inkább az lészen, hogy az ilyen "ipari" hangosítási PA cuccok felnőttek a feladathoz, igényes rendszerben is megállják a helyüket. Ennyi. Csupáncsak ennyi.
Igazad van, meggyőztél! Tényleg szükséges 1200 Watt teljesítmény a szobai zenehallgatáshoz! Azt viszont még mindíg nem értem, hogy jön ide a Linn lemezjátszó, és az sem, hogy tulajdonképpen mi a bajod vele...
Dehogynem, dehogynem. Sz' most is csak a levegőbe mondod! Hallottad már ezt az erősítőt? Vagy éltél együtt egy LP 12-vel rendesen installálva, tisztességes láncban és PU-val? Nyilván kizárólag a presztizse miatt gyártják lassan 40 éve folyamatosan?
Meg meg is veszi a sok marhája jó drágán ))) Persze, hogy van nála jobb. Mindennél van mindíg egy jobb...
Ami a lényeg: meg köll hallgatni a dolgokat, aztán beszélni...amit nem hallottam még soha, pláne nem a saját megszokott körülményeim között, arról mi a fenének szövegeljek?
Aztán biztos találkoztál már olyan csúfságokkal, hogy háttérzaj, dinamika csúcs, dinamika tartalék meg ilyen firlefrancok...
A Thiel meg a Thiel...
A szőlő, meg mint tudjuk Lafontaine óta savanyú...
Nekem meg inkább a szívem szomorú, amikor elmén valami, ami jobb, mint ami van...csak épp most nem az a főcsapásirány...de savanyú szőlőnek mégsem gondolnám, ha már egyszer édesnek tapasztaltam...
Aki régebbóta ismer, az tudja, hogy vagy 15 évig csöveseket hallgattam jórészt tölcséres hangfalakon, Klipschorn, Klipsch LaScala majd egy Avantgarde Trio a maga 108 dB/w/m érzékenységével következett és maradt vagy 8 évig. Egy ideig a magam építette 1.5W-os 45 - ös triódás direkt csatolású erősítővel hallgattam, majd egy Audio Note (eredeti Kondo) Kagekin keresztül, ami 6W volt a maga 2A3 PSE konstrukciójában. De volt AN P3, P4 300B SE és mono PSE erősítőm is, több is - Audio Note DAC4, 5 és Audio Note E dobozok társaságában. Azt gondolom, hogy mondhatom, elég jól ismerem a triódás erősítők, csöves DAC-ok számos fajtáját, típusát vagy 10 - 15 év együttélés után.
A kedvencem a Kageki mellett a 1.5W-os 45-ös volt. Dual mono kivitelben, oldalanként 3 dobozban, külön egyenirányítás a meghajtó (Mullard GZ37) fokozatnak és külön a végfok résznek (83 cső), mono csatornánként két dupla c-s hálózati trafóval. Csak a trafói nehezebbek voltak, mint az MC1250 és majd' háromszor akkora helyet foglalt el. Egy Tamura amorf magos kimenő trafója többe került, mint a komplett MC1250 erősítő hálózati kábellel és mágneses alátéttel, Mana asztallal együtt. A többi alkatrészéről ne is beszéljünk, Black Gate és Audio Consulting kondik, Tamura tekercsek, ritka 45 és monoplate 2A3 RCA csövek, még ritkább 6SL7 meghajtó csövek. No meg vagy 1-2000 óra, ami az építéssel, kisérletezgetéssel elment pár év alatt.
A mostani pro cuccokra épülő egyik rendszerem (Lavry DAC/MC1250 erősítő/Danley SH 100B [98 dB érzékenységű] hangfal) semmivel nem ad kevesebb élvezetet, emóciót, mint a csövesek adtak anno. Természetesen másképp szól, de ugyanannyit hallgatok vele zenét és ugyanolyan, ha nem több örömmel, többféle műfajt mint korábban. Nosztalgiával, de hiányérzet nélkül gondolok vissza néha a régi szép csöves időkre. Miközben meg a másik szobában a jó kis autó akkus Altmann DAC és erősítő szól (ami meg műveleti erősítős, a maga 10 wattjával) egy lapra szerelt 15 inches koax hangszórós DIY hangfallal. Azt is igen szeretem, és semmi problémát nem jelentene vele életem végéig együttélni.
Az 1250W (óriási) teljesítményt talán tényleg semmi nem indokolja, már legalábbis addig, amíg valaki egyszer ki nem próbálja :-). Mert utána hiányozhat az a fajta eszköztelenség, szinte korlátlan dinamika érzése, torzítatlanság, természetesség, amit az igazán jó nagy teljesítményű erősítők tudnak, akár halk éjszakai zenehallgatás közben is. Az 1250W valószínűleg nem azért hat pozitívan, mert ennyi teljesítmény kell a mindennapi zenehallgatáshoz, hanem azért mert az ezen a teljesítményen is megbízhatóan működő erősítő elemei soha nem fognak erőlködni a szokásos zenehallgatás hangerején és valószínűleg igen ritkán, pillanatokra hagyják csak el az A-osztályú tartományt. Talán ezért is nem volt olyan nehéz átállni a csöves pár watt A-osztályról, a tranzisztoros A osztály pár wattjára.
Mellesleg a szóban forgó erősítőt Tim de Paravicini egykori barátja, kollégája tervezte, akivel együtt alapították az EAR - Yoshino céget. Tavaly márciusban a frankfurti Musik Messe kiállításon találkozhattam vele és elmesélte, hogy az volt a célja, hogy olyan erősítőt építsen, ami semmivel nem marad el hallgathatóságában, mint a Paravicini - féle híres csöves 509-es monoblokk végfokok.
Mindössze elmondtuk a véleményünket. Nyilván mindenki olyan berendezésekkel hallgat zenét, ami már kiforrta magát az illetőnél, tehát az ízlésének, lehetőségeinek, pénztárcájának,....stb.., de leginkább a józan eszének megfelelő technikai szinten van.
Biztosan sokan hallottunk már nagy teljesítményű erősítőket. Olyan nagy meglepetést nem okozott egy sem egy idő -és némi kis tapasztalat szerzés- után.
Nem értem , hogy jön ide az LP-12 szidalmazása. Ki mondta, hogy az egy rakás szar? --Szerintem nagyon tisztességes egyszerű kis masina. A konstrukcióját sok cég alkalmazta a linn megjelenése előtt is, és utána is. A precízségét sajnos már kevesebben vették alapul .-Szóval senkitől nem hallottam még, hogy szidta volna...
Thiel ide, vagy oda, nagyon sok hangszóró(rendszer) kényes az őt meghajtó erősítőre, és fordítva is. Nem egy ritka jelenség, hogy ugyanaz a hangszóró egyik géphez passzol, másikhoz kevésbé. Ez sem okoz sok újdonságot.
A 2-300 lóerősnél erősebb kocsi -hasonlat elég gyenge. Nem igazán összehasonlítható a két dolog. Egy autónál ha máskor nem is, de előzéskor pl. kihasználható a nagyobb lóerő (vagy inkább a nyomaték) nade hogy egy szobai zenehallgatásnál jó ha van 1200 Watt?? Hátha épp kell???
Tudod, a békaperspektívából még a tehéntrágya kupaca is dombnak látszik...másrészt én ezt az erősítőt csak megfüleltem: sem nem gyártom, sem nem árulom, de még csak nem is szervizelem...igaz nem is keverem össze egy más célú eszközzel-ti. hanszererősítővel...notabene boldogult ifjú koromban ettem olyant is, meg tán építettem is egyet-kettőt...
No, lassan ideje, hogy megszólaljak, mert itten megint a bőcsködés esete forog fönn, oszt olyanok mondanak véleményt, akik nem hallották még a vasat. ( A Linn Sondek LP 12-vel kapcsolatban szokott ez az effekt mindíg előjönni: soha nem hallotta a deliquens ugyan, de az egy rakász szar...)
Szóval: a kisebb testvére járt már nálam és nem voltam meggyőzve általa és tőle. Aztán jött az, ami miatt ezt a topicot nyitottam. Aztán az sajnos elmente magát, és jött egy másik, amelyik teljesítményre hasonló, de biz nem ugyanaz az osztály, bár az iskola azonos.
Arról vélemény egyelőre azért nincs, mert pár paramétert műszaki okok miatt nem sikerült eleddig az előzővel teljesen azonosra hozni (hálózati kábel, IC kábel, hangfal kábel, alátámasztás) de az alapvető dolgok azért hallhatóak.
Itt egy páran felfedezik, hogy hát jééé ez egy hangosító cucc. Igen, na és?
A dolog lényege számomra éppen az volt, hogy a hájgendvasak töredékéért olyasvalami megszólalást sikerült hallani, amit eleddig ilyen kategóriában még nem. S pláne nem annyiért, amennyiért.
Aki ismeri közelebbről a Thiel ládákat, tudja faxnis banda, istentelenül komplikált keresztváltóval. (én is azon imádkozom soxor, ebbe a láncba sokkal jobb lenne egy pár fáintos Isobarik)
Alapban a Linn két 180 W-os monoblokkjával hallagtom őket. Szépen ki van egyenlítve a hangkép, de... és ez a de akkor tűnt fel, amikor ez a vas megjött.
Egyszerűen szarik a Thiel faxnijaira. Úgy szólal meg (és teljesen semlegesen), hogy bármekkora beütés, bármekkora fortissimó mellett sem veszi észre, hogy lóg rajta egy rahedli komplex impendancia. A hangszerek rezzenetlenül maradnak a helyükön, és a nagyzenekar nagy hangerőnél sem nem akar mindenáron a középfelé rohanni. A romantikus nagyorgona tuttijátból nem hebegés, hanem padlóremegés lesz )))
Szépek a pianók, (ha épp a ventillátort nem eszi elő a nyavaja) és akkora levegője van a zene körül a térnek, hogy ihaj.
Evett is a fene rendesen, hogy nem tudtam ezt egyidejüleg a négy Hallograph-al együtt megfülelni.
Mindenesetre, pláne olyannak, akinek a forrásai szimmetrikusak, érdemes meghallgatni. Diszkó ide, diszkó oda...
(ps. akinek még soha nem volt a segge alatt 200- 300 pacinál erősebb kocsi, és csak a kisménesek világát ismeri, az nem is tudja elképzelni milyen érzés az, amikor tulajdonképpen akkor és azt csinálok, amit akarok. Ha kell megyek, ha kell lassulok: motorfékkel...) Oszt itt sem szükséges mindíg a teljes ménest basztatni... csak ha épp kell, akkor mindíg ottvannak...
Szép dolog a bolhapowerek világa, mindaddig, amíg a karmesterbácsi nem csap a lovak közé...amikor eccerre igen sokan kezdenek reszelni- fúni- püfölni stb. stb.
Az még nem zárja ki, hogy tisztességes szerkezet, sőt azt sem, hogy jó a hangja. Ennek ellenére nekem sem kéne ilyen monstrum .Amúgy semmi sem indokolja az ilyen óriási teljesítmény otthoni használatát.Kicsit az autó"hifi"sekre emlékeztet a dolog.
Készséggel el tudom hinni, hogy jól szól, de az 5x5-ös szobámba túlzás lenne, pláne olyan hangfalakkal, melyek képesek lennének elviselni a teljesítményét. Én már be sem férnék... :-)))
Nagyon meglepne a hangja ha hallanád, mint ahogy sokakat meglepett, akik hallották.
A diszkók mellett például sok ilyennel koncertezik a Pink Floyd, David Gilmour, és amíg élt ilyet is használt Rick Wright (RIP) a studiójában. Ilyen adja az erősítést a Quested 3 és 4 utas aktív dobozaihoz, amit például Sting, Michel Jarre vagy a már említett Pink Floyd is használ több studiójában, de számos található például az Abbey Road-i studiókban is.
Ha kiváncsi vagy szivesen megadom egy vásárlónk címét és meghallgathatod nála otthoni körülmények között, igen igényes környezetben, nála meg van oldva, hogy a ventillátor sem indul el és így nincs zaja.
