Háát... 'nem tudom', nekem 'úgy tűnik', hogy ha úgy lenne ahogy Te írtad, vagyis hogy "ha a Nap és a Föld áll"-na, akkor csak annyi lenne a különbség a valós 'forgó rendszerhez' képest, hogy a "Lagrange-pont" 'valamennyivel' közelebb lenne a Naphoz.
De majd cseik 'megmondja a tutit', úgyis megígérte a 5619-ben, hogy: "segitek".. ! ;-)
"A Föld és a Nap között 260 ezer km-re van az a pont, ahol a két égitest vonzóereje egyenlő. Az L1 lagrange pont pedig 1,5 millió km-re van. Miért nem esik egybe ez a két pont? Melyik az a pont a kettő közül, ahová ha egy próbatestet elhelyezel, akkor az nem fogja tudni, hogy a Föld vagy a Nap felé induljon el."
Szerintem ezek a "Lagrange-pont"-ok egyszerű 'kiegyenlítődési' pontok, ahol az égitestek (pl. a Föld és a Nap) gravitációs 'vonzó' ereje, és a "Lagrange-pont"-okban lévó 'égi-test'(-ek) keringésből 'adódó' centrifugális erő éppen kiegyenlíti egymást.
Úgyhogy a fentebbi 'mozgó ábrát' (gif képet) 'tanulmányozva'/értelmezve, nekem nem érthető a kérdésed, hogy: "Miért nem esik egybe ez a két pont?" Vagy az, hogy: "Melyik az a pont a kettő közül, ahová ha egy próbatestet elhelyezel, akkor az nem fogja tudni, hogy a Föld vagy a Nap felé induljon el." Ez utóbbi kérdésedre az a válaszom, hogy egyik pontból sem 'akar' sehova sem "elindulni" semmi ami ott van (elméletileg... mert a valóságban soha nem lehet
olyan pontosan 'bejátszani' semmit sem egy "Lagrange-pont" 'közepébe', hogy az 'örökre' ott maradjon: minden ami ott van 'előbb-utóbb' 'kilép' a "Lagrange-pont" körüli 'körözésből', és elindul 'valamerre'...), de ha már 'kilépett' egy 'égi-test' valamelyik "Lagrange-pont"-ból, akkor annak a 'vonalnak' az egyike 'mentén' indul el (vagy néha azon a 'vonalon') amelyeket láthatjuk a fentebbi 'mozgó ábrán'. (tehát 'afelé' a 'bolygó' felé, amely felé a 'vonal' vezet... ;) ;-)
ha halgattal volna ram, es atnezed newton erotorvenyeit, akkor most tudnad a valasz. szedd ossze milyen erok hatnak itt egy testre, milyen a test valosagos mozgasa es annak hatasa es ezeket osszegezd.
ha nem megy akkor segitek, de magad is ra kell h gyere.
"ahogy Lukács Béla mondta: a végső valósággal nem vagyok beszélőviszonyban."
Az "ő dolga"..! ;-/
***** Kapál az asszony meg az embör, és egyszer csak aszongya az asszony: - Halja kend ?! - No ?! - szól vissza az embör. - Az mondják, hogy állapotos a szomszédasszony ! - Az ű dóga ! - mondja erre az embör. - De azt is mondják, hogy magától ! - Az én dógom ! - válaszol az embör. - Hát akkó' velem mi lesz ?! - A maga dóga ! - zárja le az embör.
1. A centrifugális erő nappal leszorít a Földre, éjszaka pedig felfelé emel.
2. A Nap vonzóerejének a változását is figyelembe kell venni, mert nappal ez nagyobb, mint éjszaka, mert nappal közelebb vagy a Naphoz. És az iránya is fordított, mint a centrifugális erő esetében, mert a Nap vonzóereje nappal emel fel, és éjszaka szorít le.
„Persze ez 'szemlélet' kérdése, mert ahhoz, hogy valamiben hullámok keletkezhessenek és haladhassanak, ahhoz az "alapstruktúrának" 'rugalmasnak' kell lennie. Kérdés, hogy milyen módon ? 'Geometriailag', vagy 'tulajdonság'-ban... ?!”
Szerintem, az alapstruktúra, a végtelen nagy potencia (erő) végtelen sok parányira felaprózva.
Ez a struktúra „pezseg”, mint a szikvízben a buborékok. Előbukkannak, majd feloldódnak. ;-)
„Mert ugye az is 'elképzelhető', hogy az "alapstruktúra" elemei 'szikla-szilárd' méretűek, soha nem változtatják meg alakjukat semmilyen 'behatásra', és valójában amit mi 'fény'-nek, e.m. hullámoknak, mágneses térnek, sőt! 'anyagnak' 'erzékelünk', az csupán, az "alapstruktúrában" 'tovagyűrűző' tulajdonság-változások...”
Az alapstruktúra elemeinek (téridő-kvantum) mérete, alakja, folyton változó, de a maximális térfogata, és a létezési, vagy sajátideje állandó. Azonban van egy tulajdonsága, ami a szinergia, együttműködési képesség. Azok a lokálisan együttműködő elemek, alkotják az elemi részecskéket, hullámcsomagokat, amiket anyagnak tekintünk. „ (az csupán, az "alapstruktúrában" 'tovagyűrűző' tulajdonság-változások...”
