Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Teljesen igazad van a kipróbálásban. Még napirenden a téma, és volt közben lehetőségem kipróbálni a KDP120-at. A billentyűzet az csalódás. Jobbat vártam a sok dicséret után. Elöl éle van, meg egy kicsit sorjásnak éreztem. Fejhallgatóval a kívülálló hallja, ahogy "puffog" a billentyű! A beállítás app nélkül nagyon macerás, ez nem tetszik. Ha leülök zongorázni, én akkor félreteszem a telefont. A hangzás nagyon jó. Hátha összejön, hogy hasonlítsam a KORG-hoz. A könyvtartó is kompromisszumos, de arra tudok megoldást.
Igen, ilyenekben is gondolkodtam, kedvelem is a Yamaha billentőket de az a helyzet, hogy nincs szükségem szintire. Abból is csak a masterkeyboard lehetőségeket használnám csak ki, akkor meg minek a többi..? :)
Az integrációról meg nem is beszélve, egy "mezei" midi billentőt elvileg csak összedugok a Mac Pro-val és mehet a móka. Ez nem biztos, hogy Yamaháéknál is így van..
Tegnap lehetőségem volt kipróbálni a Studiologicot, tetszik a billentés. Nem vagyok zongorista, vagyis az igényeim jóval szerényebbek kalapácsmechanika terén.
A billentés nagyon jó, puha, egyáltalán nem lomha, csendes a mechanika, mégis elég feszes, hogy azért a zongora feeling megmaradjon. Aftertouch érzékeny a lelkem. Fém ház, rendkívűl stabil cucc, nem nyekereg, mégis viszonylag elég könnyű. 14 kg körül van, vagyis nem szakad le a hátam, ha megemelem.
A technikai részével nem untatlak benneteket. A 3 db joystick szerintem szuper, mindenre is programozható.
Nehéz ügy ma jó kalapácsmechanikás midi keyboardot kapni! Ok, van full delux minőségben a Kawai VPC1, de ha vezérlés, kontrollerek is fontosak, hát az nem egyszerű. Esetleg egy Yamaha MO8 szintin még el lehet gondolkodni használtban. Kb. Triton mechanika érzet, de 4 zónás midi master key., kontrollerek és DIN + USB midi kommunikáció, meg ezeregy lehetőség, setupok, pendrive mentéssel stb. és egy komplex hangszer is vagy 200 ezerért, mintsem 150-ért mondjuk egy üres midi keyboard.
Viszonyításként én minap játszottam egy 1,2 milkós Kurzweil Forte 88-on. Abban a fejlettebb Fatar TP40 van, de nekem nem jött be. Iszonyatosan kopog is mikor leér a billentyű és 15 óra után már a kezem is fárasztotta. Én nem fektetnék Fatar/Studiologic hangszerekbe röviden. De ha van lehetőséged, azért mindenképp próbáld ki, mert ízlések és pofonok különbözőek!
A Fatar TP/100LR billentyűzetésről mi a véleményetek?
Lehetőségem adódott egy Studiologic SL 88 Studio megvételére, de nem igazán ismerem a billentését ennek a tipusnak. Volt egy Triton Extreme 88-am korábban, ahhoz képest ez mennyire "más"?
Ráadásul még a CK-88 is követi a P-255 hagyományát a GHS billentéssel :-/
A fő előnye a hangzásbeli újításokon felül az alacsonyabb súlya. A súly körüli élesedő versenynek örülhetünk... De hacsak nem újítják meg a GHS billentyűmechanikát valami sokkal jobbra (meglepne), akkor alapból a Yamaha P-515-öt messze inkább ajánlanámm főleg az NWX billentés miatt, a CK-88 meg bizonyos célfelhasználásokra lesz jó.
Csak egy apró megjegyzés a zengető pedál minősége kapcsán: nagyon nem gondolom, hogy csak ilyen művészeknél érdekes. (Nekik persze nagyon is...). Aki kicsit komolyabban akar komolyzenét otthon játszani, végigcsinál jópár évet zongorán zeneiskolában, annak bőveb szempont lehet.
Nem, nem róla van szó, ismertségben kisebb, szinte ismeretlennek mondható, tudásban viszont szerintem magasabb szinten van (már amennyire én egyáltalán meg tudom ítélni persze laikusként). Elég sok hazai és nemzetközi díjat nyert, de a közismertsége nem olyan nagy - nem nagyon "hajt" a celebségre, és egyébként meg egy nagyon kedves hölgy. De nem írnék itt nevet nyilvánosan, mert nem szeretném hogy ilyen ételemben róla szóljon, vagy a neve kerüljön elő. akármilyen szinten és módon is. Az nem szokott jóra vezetni sok esetben (ez utóbbi természetesen nem neked szólt, általánosságban jegyeztem meg).
aki nagy versenyzongorákhoz is van szokva. Ahhoz képest biztos vagyok benne hogy "gyerekjáték" kategória.
A digitális zongorák billentési érzete nagyon jól le tudja ám követni akár egy prémium hangversenyzongora érzetét is, a különbség radikális volta a hanggenerátor hangképzésének összehangolása a billentéserősséggel, valamint a hangtónus dinamikai lekövetésében vérzik el legtöbb helyen. Az olcsóbb modelleknél meg pláne ez a részlettelenség hangsúlyos.
Olybá, ezt egy karmester, hegedűművésztől hallottam: "naná, hogy egy Stradivarin mindenki a legjobban tudna játszani, de egy átlagos hangszeren úgy játszani mint ha Stradivari lenne, az jelenti ám a profizmust!" Ebben egyet tudok érteni zongorára fordítva is, hogy aki mesterien tud előadni egy digitális hangszeren, annak egy profi akusztikus zongorán már nem lesz nagyobb megmérettetése.
Persze itt elő lehet venni a fél-pedál játékot, ami Ásítósárkány szakterülete. Erről nem tudok sokat érdemben nyilatkozni, de nyilván bizonyos dolgokhoz, bizonyos szinten elengedhetetlen a profi koncert hangszer. Ez a fórum viszont nem olyan művészeken akar fogást venni. :)
Egyszer futottam úgy össze vele, hogy tudtunk beszélgetni, akkor azt mondta teljesen jó arra amire neki kell. Éjjel csendben technikai dolgokat próbálgat rajta, csendben fülessel elsősorban, hogy amikor más alszik ne zavarjon senkit.
A billentését egész jónak mondta, persze ez relatív is lehet egy olyantól, aki nagy versenyzongorákhoz is van szokva. Ahhoz képest biztos vagyok benne hogy "gyerekjáték" kategória. Ugyanakkor ahhoz képest amik a helyi zeneiskolában vannak, ahhoz képest áldás.
Elvileg megyünk majd jövő hónapban koncertjére, ha tudok beszélek vele, én is kíváncsi vagyok mit mond róla most már több év távlatában egy sok nemzetközi és hazai díjjal kitüntetett művész(nő).
Korábban voltam itt más néven, kérdeztelek titeket, és pár éve megvettem a Korg LP380-at másodkézból új állapotban. Ami nagyon tetszett hogy ár értékarányban a billentése érzetre messze a leghűebb, legjobb volt ebben a kategóriában, és ezt most is tartom. Viszont hangban azonos értékű hangszernél voltak jobbak (számorma). A kaszni/hangszóró is jó volt, ebben sem lehetett panasz, de amik benne vannak zengetők na az brutál szar szerintem, zajos, nem is élethű. Ha zengetés nélkül használod meg eléggé steril a hangja.
Aztán sajna történt egy balesetem egy körfűrésszel, kérdéses volt mi marad meg a jobb kezem pár ujjából (részletekbe nem mennék, elég horror). Akkor azt gondoltam, vége, és el lett adva a hangszer (az ország egyik legjobbnak mondott klasszikus zongoristájának, harmadhangszernek vette, technikai dolgokat gyakorolni éjszaka csendben). Eltelt 2-3 év és elég használható lett a kezem, bár nem érzek mindegyikkel. És akkor ahh próbáljuk meg, vegyünk zongorát.
Tavaly új állapotú használtként szembe jött velem ez a Roland. Gyereknek vették zeneiskolához, de kb csak állt a sarokban nem használta. Elég jó áron volt, így nem hagytam ott. Eléggé megcsappant a pandémia alatt a választék elektronikus zongorák tekintetében ez meg ott volt. Azt én is érzékeltem, maga a hangja, azaz hangrendszere gyengébb mint pl a LP380-é, nincs annyira "dögös" a mélye meg "vastag" hangja, de ugye mind a teljesítménye is kisebb az erősítőnek, a hangszóró teljesítménye is, és egyben mérete is kb 2/3-a méretben (felületben meg fele kb). Ilyen értelemben igazat adok, viszont azt vitatom kicsit mennyire pocsék a hangja a beépített rendszerrel. Van jobb, de annyira nem szidnám, mert hallottam sokkal rosszabbakat is. A billentése kicsit lágyabb mint a Korg-é volt, a kalapács mechanika érzete is talán kicsit kisebb, de nem gondolom rossznak egyáltalán. Maga a zongorahangok, egyéb hangok viszont szerintem elég jók - árkategórián felüli.
Ugyanakkor gyanítom, te 120R-t hallgattál meg, na az ég és föld a 130R hangjához képest, volt egy olyan is, azt otthagytam pont emiatt (meg más miatt is).
Mondjuk én totál hobbista vagyok, nem hasonlítottam össze 20-30 db zongorát ilyen értelemben - lehet értelme se lett volna számomra öregemberes tanulóként :-). Meg vagyok vele elégedve, néha bohóckodóm a mindenféle egyéb beépített dologgal, alapok, dob kíséret, többszáz hangminta, bár a pár gombon kezelni ezeket ami rajta van kicsit nehézkes. De ez tényleg huszadlagos dolog, zongoraként szeretném használni.
Annak idején családilag végigpróbálgattuk az elérhető modelleket, és hasonló szempontok mentén a Kawai KDP-90 mellett döntöttünk pont a JD-s féle szempontok mentén.
Emlékszem, éppen az F-130R (vagy talán még F-120R, nem vagyok benne biztos) és RP-401R összehasonlítása volt az, ahol majdhogynem lehidaltam. Fejhallgatón keresztül pont ugyanaz volt az élmény. Viszont saját hangszórón megszólaltatva az F-130R hangja nagyon soványka volt az RP-401R-rel való összehasonlításban: ez volt amin próbálva egészen megdöbbentem. A konklúzióm az lett, hogy ez talány egyszerű fizika, a zengőtest tömege alighanem sokat számít. Az RP-401R maradt versenyben első körben
Ami a Yamahát illeti az YDP-163 volt igazából versenyben... Akkoriban még nem volt a piacon a Korg LP-380. A Casio-kat meg épp nem lehetett próbálni valami disztribútor körüli elhúzódó adminisztrációs zűr miatt, ha jól rémlik...
Aztán az utolsü körben a Kawai KDP-90 nyert a fentiekkel szemben elsősorban árban, egy kicsit természetesebbnek találtuk a Rolandnál a fő zongora hangszínt, és az 5 év garancia is mellette szólt).
Szóval pont a JD-s által említett felhasználásnál pont hasonló utat jártam be akkoriban... így sok év után az egyetlen dolog, amin elgondolkozom, ahogy a gyerekek nőnek, lehet, hogy egyfajta családi kamarazenekarnak lehet majd értelme, amihez a házi stúdió megközelítés több rugalmasságot adna. Szóval, ha lesz upgrade valamikor, akkor nem feltétlen a saját hangszóró lesz ott a szempont... de ez is, ha lesz valaha is, bőven odébb van még időben.
Nekem egy viszonylag régebbi modell van, Roland F-130R, ebben is PH4 standard billentyűzet van . Bár én nem vagyok hozzáértő, sőt laikus kifejezetten, és totális hobbiminimalista szint kategória, de kellemesnek érzem a használatát. Illetve ennek a zonginak a hangja is tetszik - főleg ebben a kategóriában. De ez utóbbi már kicsit ízlések és pofonok.
Igen, kicsit olyan, mint egy pianínó és egy hangversenyzongora közti különbség hellyel-közzel. Előbbit csépelni kell, meg kell dolgozni a hangokért, a profibb billentésnél meg jobban lehet árnyalni a finomságokat, jobban érzi a kezünk a hangszert és a reagálását.
