Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
A Via XX Septembre és az Aurelianusi városfal közötti utcák az olasz tartományok nevét viselik: Sardegyna, Sicilia, Toscana, Lazio stb. Az utcák keresztezik a Via Vittorio Venetot. Ez hivatalos neve, de általában használt név a Via Veneto . A könyv is írja, hogy ez a Dolce Vita utcája. Az 1870 utáni Róma leghíresebb utcája, 1886 és 89 között létesítették. A Porta Pincianat és a Piazza Barberinit köti össze, mindkét oldalán fasor, luxusszállodák,előkelő éttermek és butikok sorakoznak itt. Még légitársaságokat és utazási irodákat is említenek, de szerintem azok az utóbbi években már sehol sem tartanak fenn drága bérű irodákat. A Via Veneto két helyen is nagyot kanyarodik, a Porta Pinciana felől nézve először balra, majd jobbra.
A Via Lombardia keresztutcában található a Casino dell'Aurora. Csak ez maradt meg a Villa Ludovisiből. A nagy területet elfoglaló villát persze a hozzátartozó kertekkel Ludovico kardinális építtette 1621 és 23 között, a 19sz közepén kibővítették. Látogatásra az "amministrazione Boncompagni-tól kell engedélyt kérni, erről nem írnak semmi konkrétat és elérhetőséget sem. A bejárati terem mennyezetét groteszk festmények díszítik, az Aurora teremben az Aurora szekerét ábrázoló mű Guercino alkotása.A tálképek termében szintén Guercino és a holland Paul Brull képei láthatók. Az emeleten egy kisebb teremben az elemeket és a zodiákus jeleket ábrázoló falra festett olaj képet pedig Caravaggionak tulajdonítják.
A hosszúlépésnek van szecessziós sétavárosnézése nagyjából a Szabadság tér és az Opera környéke, az imaginebp-nek pedig szecesszió a Ferencvárosban programja. Mindkettő nagyon jó volt.
Jaj, ne is mondd! Én még Firenzében is képes voltam körbejárni azt a néhány épületet, meg be is lopakodtam, de sajnos a portás nagyon kérlelhetetlen volt, hiába rebegtettem a szempillámat. Egy másik házból meg éppen jöttek ki, egy pár, amikor rákérdeztem, hogy körbenézhetnék-e, a férfin látszott, hogy beengedne, de a nő kérlelhetetlen volt... Azért a külsők megvannak :) Bocs az offért.
"reneszánsz villino Florio. ( A könyvben csillagos látnivaló, pedig nem szórják a csillagokat.)"
Az elmaradt márciusi római utamat a szecessziós villák köré terveztem. Elég sokat bejelöltem, de ez nincs köztük... És ahogy elnézem, van ennél jelentősebb liberty műemlék. Persze lehet, hogy belül csoda, de arról meg nem találtam képet. Egyébként a pontos cím: Via Abruzzi 4. és valami biztosító székhelye, ha jól bogarászom a gugli térképet.
Az útvonal a Via XX Septembren folytatódik a városközpont irányába. Balra a Palazzo delle Finanze sarkán egy tipikus racionalista irodaház, az 1942-ben elkészült Palazzo di Vetro, amely a Rinascente áruház eredeti, a largo Chigin levő épületére hasonlít. A via XX Settembren jobbra az egy korszakkal korábban, 1914-ben befejezett Palazzo dell'Agricoltura. Gyakorlatilag Mezőgazdasági minisztérium. Jobbra a Via Carducci folytatása a Via Piemonte. Ez egy reprezentatív utca, ahol főleg 1800 és 1900 között épült luxusvillák sorakoznak. A párhuzamos via Lucullo 9-es épülete 2016 óta a Museo delle Paste Alimentari. Ez már Ludovisi kerület, főutcája via Boncompagni. A villino Boncompagni 1903-ban épült neobarokk stílusban. Ez most a Museo Boncompagni Ludovisi, egy iparművészeti gyűjtemény. Dístesen berendezett szobák, bútorok, szőnyegeke, dísztárgyak stb. Súlypont a ruharészleg, a 18sz-tól egészen napjainkig, az újabb ruhák között híres tervezők darabjai is. Megnéztem a képeket a wikin, ez egy jó kis múzeum, nem is tudom miért maradt eddig ki.( Persze nem az első vagy az ötödik róümai út programja) A Horti Sallustianitól le lehet vágni az utat, kb 150m.
A via Piemonten továbbmenve északra az 57-es egy tipikus racionalista épület 1936-ból, szemben vele pdeig egy 20sz eleji luteránus templom, természetesen egy német építész műve. Az út balra fordul a Via Sardegnan, ahol a 4-es ház díszes reneszánsz villino Florio. ( A könyvben csillagos látnivaló, pedig nem szórják a csillagokat.) Illetve itt van egy 1965-ben készült multifunkciós épület( lakások, irodák, üzletek), amelyet a könyv a korszak egyik legérdekesebb épületének tart.
Még anno 1990-ben szicíliai körúton voltam csoporttal. Jó társaság volt, szabadidőben hurcoltam őket mindenfelé. Utolsó másfél nap volt Rómában. Hosszú szabad délutánon eljutottunk a San Clementebe. Én is akkor voltam ott először. Az egyik útitárs mesélte, hogy korábban csak a Masolino freskók miatt ment oda, de azt éppen restaurálták. Dühös lett és azonnal távozott. Az igazán érdekes alsó szintekről nem is tudott és persze ezért nem is látta.
Én ezért vagyok még mindig a könyvek híve. A neten keresni kell és amiről nem is tudok, azt nem fogom keresni. Ráadásul a netes kereséskor először a profit orinetált oldalak jelennek meg. Olyan , mint a Wizz fedélzeti újságja. Az egyik számban Varsó volt a téma, és a legfontosabb cikk egy baltás célba dobós helyszínt mutatott be. Biztos van, aki azért megy Varsóba, hogy baltával célba dobjon, de én sajnos nem.
"Vagy már láttam egy helyszínt, de kimaradt valami fontos, vagy nem is tudtam, hogy mit kellene keresni."
Ez itt a lényeg! Vannak olyan helyek ahol én is számtalanszor megfordultam, de egyszer sem fordultam pl. balra és metem 20-50 métert, pedig kellett volna.....
Nekem is ez az egyik nagy felismerés. Még 2009-ben egy umbriai utazás végén volt másfél napom Rómában. Akkor úgy éreztem, hogy én már mindent láttam, unatkozni fogok abban a másfél napban. Pedig dehogy. Azóta rengeteg új helyszínen voltam és a könyv alapján egyre jobban érzem, hogy még mennyi mindent nem láttam. Vagy már láttam egy helyszínt, de kimaradt valami fontos, vagy nem is tudtam, hogy mit kellene keresni.
Nézem a könyvben, hogy mi van még. Sok. Például a Vatikáni Múzeumok. 50 oldalon, többnyire az apróbbik apró betűvel.
Csak beleolvasgattam. Tele van számomra teljesen új információval. Pedig 4 éve úgy felkészültem a Vatikáni Múzeumokból, hogy azt hittem, hogy ennél jobban már nem lehet.
Palazzo delle Finanze. Teljes nevén a Gazdaság és Pénzügyek minisztériuma. 1870 után az első teljesen újonnan készült épület (ex Novo), 1872 és 75 között. Ez egy óriási épület a Via Cernaia és a Via XX Settembre között. Mindkét fő oldalon a gazdasági életet szimbolizáló reliefek vannak, bent pedig a korszak jelentős művészeinek falfestményei. Az épületben található a numizmatikai múzeum.
A XX Settembre északi oldala már a Sallustiano kerület, innen a Via Sellan közelíthető meg a a kerület nevét adó Horti Sallustiani. A terület Julius Ceasar tulajdona volt, az ő halála után szerezte meg a történetíró Sallustianus, ő alakíttatta ki a díszes kertet és építtette a palotát. Vagyonát akkor szerezte, amikor egy afrikai tartomány kormányzója volt. 20-ban, Tiberius idején került császári tulajdonba, Hadrianus felújíttatta, Aurelianus restauráltatta. Alarik gót hordái 410-ben lerombolták. A romok 14m-rel vannak a jelenlegi utca szint alatt, ilyen magasan rakódtak egymásra a rétegek. A romok között számos jelentős mű került elő, amelyek most különböző múzeumokban vannak. A Haldokló gallus a Capitoliumi Múzeumokban, a Feleségét leszúró gall katona szobra és a Ludovisi trónus pedig a Palazzo Altempsben. A maradványok monumentálisak, falfestmények és mozaik borítások is megmaradtak.
A Via Sellan továbbmenve viszont néhány 1900 körül épült villa látható a 63-as Villino Bencini és a 60-as szecessziós Villino di Rudini.
A Viale Castro Preorino van néhány irodaépület a 118-as Credito Agrario 1950-ben, a Via Gaeta sarkán a Palazzo Pirelli 1936 és 42 között épült. Az utóbbi utca a körzet "vegyes" jellegét mutatja, jobb oldalon villák, bal oldalon pedig magas épületek találhatók. Az út elér a Via XX Settembrehez, ez a város rész főútvonala, egyébként a Via Quirinale meghosszabbítása és az Aurelianusi városfalig, a Porta Piaig vezet. Ez a határ a xatro Pretorio és a Sallustiano kerületek között. Az ókorban is főútvonal volt, akkor vicus Portae Collinea néven. A Via XX Settembre északi oldalától közelíthető meg a Villa bonaparte, más néven Villa Paolina. Napoleon húga 1816-ban vásárolta meg az épületet, amikor a z ex császár már Szt Ilona szigetén volt. A villa a 16sz-ban épült, a 18sz-ban átalakították. A 19 sz végi/20sz eleji városrendezéskor a hozzátatozó park nagy részét levágták. A Brit Nagykövetség épülete 1968 és 71 között készült. A könyv udvarias mondatokban fejti ki, a közelben levő Michelangelo által tervezett Porta Piaval harmonizálva, a saját korszakának megfelelően újragondolva a manierista monumentalitást tervezték meg az épületet. Megnéztem a képeket, nem ronda,de elég jellegtelen.
Az útvonal északnak fordul és a via Solferinon és folytatásán a Via S Martino deglia Battaglian megy tovább. A kettő közötti Piazza dell'Indipendenza is az 1873-as terv alapján jött létre, a 8-as még egy korábbról megmaradt épület a Villino Monteverde. A S Martinon található két, az 1930-as évek tipikus racionalista stílusban épült palota a Palazzo Marescialli és az Istituto tecnico Duca degli Abruzzi. é Az út végén a kerület nevét adó keresztutca a Viale Castro Pretorio . Az ókorban ez volt a környék legfontosabb épülete, a "Castra Praetoria" az állandó császári testőrsé laktanyája. A testőrséget Tiberius 21-23-ban hozta létre, ő építtette a laktanyát is. A testőrég nagyon fontos szerepet játszott a császárok trónra juttatásában és eltávolításában ( meggyilkolásában) egyaránt. Elöljárójuk a praetoriánusok prefektusa nagy hatalommal és befolyással bíró tisztség volt. ( Később a légiók úgy gondolták, hogy ők jobban megérdemlik a császárválasztás jogát, mint a kényelmes római életet élő testőrség) A Constantinus és Maxentius közötti viszály idején rosszul döntöttek, és csatában a Milviusi hídnál az utóbbit támogatták, ezért a győztes Constantinus a testőrséget feloszlatta, a tagjait pedig szétszórták a birodalom különböző területeire. Ez egy nagy négyszögletes épület volt, minden oldalán egy-egy bejárattal. Az Aurelianusi fal megépítésekor három oldalát beépítették a falba. A középkorban a területen szőlőskertek voltak, majd a jezsuiták használták, az 1860-as évektől laktanya, amit 1870 után átvett az olasz állam. 1965 és 75 között erre a helyre építették az új könyvtárat. Biblioteca Nazionale centrale Vittorio Emanuele II. Az ország legfontosabb könyvtárát 1875-ben alapították, a Collegio Romano és további 69 vallási intézmény gyűjteményének átvételével. ( OFF . A Szépművészeti Múzeumban azoknál a műveknél, amelyeknél nem egyértelmű, hogy hogyan kerültek a gyűjteménybe, az szerepel a feliratban, hogy "szerzeményezve". Gondolom az éppen a Vatikáni fogságban levő pápa nem arra buzdította az egyházi intézményeket, hogy adják át a könyvtáraik anyagát.)
Új fejezet következik, az eddigi legrövidebb fejezet, amely három kerületet is leír, a Castro Pretorio, a Sallustiano és a Ludovisi kerületeket. Ez a város észak-keleti része, a Serviusi és az Aurelianusi városfal közötti terület. Az ókorban itt voltak jelentős középületek, elsősorban a Testőrök laktanyája, arisztokraták villái, mint a Horti Sallustiani és nagy zöld területek is. A középkorban gyéren lakott terület volt, messze a folyótól és itt egyházi intézmények sem voltak. 1600 után ezen a környéken is elindult a villaépítés. Az 1873-as városrendezési terv ezt a környéket a gazdag nagypolgárság lakóhelyévé kívánta tenni, és itt jobban sikerült a tervet "teljesíteni", mint az előző kerületben. A későbbiek során épültek itt közintézmények, mint a Palazzo delle Finanze, bankok és nagyvállalatok székházai is. Egy részük még a 1900 körül Umberto stílusban, mások már a fasiszta korszakban , majd a háború után főleg 1950 és 70 között. A környék egyik reprezentatív főutcája a Via Vittorio Veneto ahol luxusszállodák sorakoznak.
Az útvonal a Termini északi oldalán, a Via Marsalan indul. Itt található az egyébként nem különösebben érdekes 19sz végi templom,a Sacro Cuore di Gesu, amelynek kórusában Antonio Concioli ( 1739-1820) festménye a mi Szent Istvánunkat ábrázolja ( ( S Stefano d'Ungheria). Nagyon közel van a Termini főbejáratához.
Santa Croce in Gerusalemma. II. Lucius pápa(1144-45) idején készült a harangtorony, a templomot a 15. és a 16sz-ban is átépítették. A jelenlegi külső és belső is az 1743-as átalakítás eredménye. A barokk homlokzat mögött elliptikus kupolás átrium található, ott ahol korábban a nartex volt. Az oszlopai még a nartexből származnak. A 12 gránit oszlop is antik, közülök négyet beépítettek a 18sz közepi pilaszterbe. A belső oltárképek is szobrok is a 18sz közepéről származnak, többnyire számomra ismeretlen mesterek alkotásai. Ami nem: a bejáratnál levő szenteltvíz tartók 15sz-iak, a cosmata padlózatot 1930-ban restaurálták. Az apszisban egy 16sz eleji kardinális síremléke Sansovino műve. Az apszis freskóit Antoniazzo Romano készítette 1492-ben. Az apszistól jobbra egy 15sz-i lépcső vezet a Szt. Helena kápolnához, ez még az az ereedti, Constantin kori templomhoz tartozott. A mozaik Jézust és az evangelistákat ill az Igazi Kereszt történeteit ábrázolja. Eredetileg III. Valentinianus császár (423-455) idejében készült, de 1500 körül teljesen felújították. Melozzo da Forli vagy Baldassare Peruzzi. A kápolna padlózata alá Jeruzsálemből, a Kálvária hegyről származó földet szórtak, ezért kapta a templom az " in Gerusalemma " nevet. A mellette levő kápolna 16sz elején készült. Fent a szentélynél található az ereklye kápolnája, itt találhatók a bazilika kincsei: a a kereszt három darabja egy Valadier által készített ereklyetratóban, egy szeg és a felirat egy darabja.A múzeumban 12sz-i freskómaradványokat állítanak ki, amelyek 1913-ban kerültek elő, de csak 1968-ra restaurálták őket, egy Giotto iskolájának tulajdonított Feszület, kódexek stb.
A bazilika melletti kolostort VII. Benedek alapította 980-ban, részben az egykori császári palota amfiteátrumára építették. Sokszor átépítették, ma 18sz-i barokk. A S Maria del Buon Aiuto oratórium is az amfiteatrumra épült a 15sz végén.
A bazilikától balra található az 1974-ben alapított hangszermúzeum, ahol több, mint 1000 hangszer van kiállítva.
( Én csak egyszer voltam ebben a bazilikában,nappal. Teljesen kihalt volt, II. János Pál halála után 2 nappal, én voltam "a látogató". A Szt Heléna kápolna zárva volt, a múzeumról nem is tudtam. Úgy éreztem, hogy ide nem vágyom vissza)
A Via s Croce in Gerusammelaról már messziről látható a bazilika főkapuja. A Via Statilia keresztutcán jobbra fordulva találhatók Néró vízvezetékének árkádjai. Claudius vízvezetékének elágazásaként, a Domus Aurea vízellátására építtette. Dominitianus ezt hosszabbíttatta meg a Palatinusig, majd Septimius Severus újíttatta fel. A vízvezeték további árkádjai a Villa Wolkonsky kertjében vannak. Ez az egyetlen villa, amely megmaradt az 1870 előtti időszakból. Egy orosz hercegnő építtette 1829 és 62 között romantikus stílusban. A kertben egy colombarium is előkerült (Columbario di Claudio Vitale). A villa a brit nagykövetséghez tartozik a inforome@fco.gov. uk email címen lehet engedélyt kérni a megtekintésére.
A Via Statilia és a via S Croce in Gerusalemma sarkán egy modern tető alatt láthatók azok a késő köztársaság kori síremlékek, amelyek 1916-ban kerültek felszínre.
S Croce Gerusalemm. A bazilika helyén Septimius Severus kezdett palotát építtetni, amelyet Heliogabalus (218-22) idején fejeztek be. A palotához tartozott egy kis amfiteatrum és egy cirkusz is. ( gondolom, hogy ugyanúgy kocsiversenyeknek, mint a Circo Massimo) . Az épületet Palatium Sessorianum néven nevezték. A sedeo székhelyet jelent. Később ez lett Szt Heléna ( Constantinus anyja) magánrezidenciája. Valószínűleg már korán a keresztény kultusz céljára használták az épület egy részét. Majd az egyik oszlopcsarnokát, egy 36x22m-es aulát alakítottak át bazilikává. Ez eredetileg nyitott volt, csak később falazták be az oszlopközöket, hogy elválasszák a palota többi részétől. A templom az építtetőről a Basilica Eleniana , a helyszínről pedig a Basilica Sessorium néven is ismert.
Tovább a Via Giolittin az Aurelianusi városfal irányában újabb monumentális romok következnek. Az úgynevezett ( cosidetto) Minerva Medica temploma. A nevét annak köszönheti, hogy itt találtak egy Minerva szobrot, amelyik egy kigyót tart a kezében. A szobor a Vatikáni Múzeumokban van. Az épület szerkezete később mintául szolgált nem csak a bizánci, hanem a reneszánsz és a barokk kor építészeinek is. Egy, a 4sz elejére datálható nagy tízszögletű aula, amely a Horti Licianihoz tartozott. Ebből az aulából mély, apszisos fülkék nyíltak, fent csúcsos ablakok voltak. Az oldalaknak megfelelő boltozat nagyrészt 1828-ban beomlott. A falakat bevakolták, márványborítás és mozaik díszítette.
Az út továbbmegy a S Croce Gerusalemma irányába. Az antik időkben is vezett erre a főút, a Colosseum és a Porta Maggiore összekötésére. A Via Mazzinit is az 1873-as terv alapján alakították ki.
Ipogeo degli Aureli a Via Luzzati 28-as. Ez egy föld alatti sírterület, amelyet csak 1919-ben találtak meg. A 3sz elejéről származó falfestmények pogány és keresztény témákat is ábrázolnak. A Vatikánhoz tartozik, a látogatásra a Pontifica Comissione di Archeologia Sacra-tól kell engedélyt kérni.
S Eusebio. Ez egy 5sz-i titulus, a tér észak-keleti csücskénél. A szerkezete még 13sz-i be a berendezés és a díszítés már
a 17-19sz-ból származik. Szépek az 1600 körül készült diófából faragott kórusszékek és a sekrestyéből jól látható, az egykori kolostorhoz tartozó kerengő, amelyet Domenico Fontana készített a 16sz végén.
Az útvonal északnak fordul, a S Bibiana irányába. A Piazza Pepen látható 6 óriási ív, amely ahhoz a vízvezetékhez tartozott, amely a Piazza Vittorion levő kutat táplálta. A közelben levő Teatro Jivinelli 1909-ben épült szecessziós stílusban.
S Bibiana. Ez a Via Giolitti,a Termini déli oldalán húzódó utca. A templommal szemben a vágányok, körülötte modern épületek. Ez egy nagyon kicsi ókeresztény bazilika ( minuscola basilica paleocristiana), a 4-5sz-ból, amelyet Bernini épített át 1624 és 26 között. ez volt az első munkája építészként. A 8 oszlop, korinthoszi és kompozit oszlopfőkkel még a késő antik korból származik, az épület szerkezet még III. Honorius pápa ( 1216-27) idejéből.Bernini átépítette a szentélyt, befalazta a főhajó ablakait és épített két mellék kápolnát, a másik két mellékkápolna már a 18sz-ból származik.A főoltár alabástrom medencéje Constantinus idején készült. A templom fő látnivalója Bernini S Bibianat ábrázoló szobra a főoltár fülkéjében.
Azt írja a könyv, hogy 1902-ben költöztették ide a város legnagyobb piacát és 201-ig volt itt. Nem tudom, hogy most hol van.Azt azért gondolhatták volna, hogy a piac és az elegáns lakónegyed nem illenek össze. Egyszer jó lenne megnézni ezeket a romokat.
Évtizedek óta hatalmas autóbuszforgalom, és autóbusz-vágállomások is. Ezek csökkentése javítana a tér mai hatásán. 1967-ben, első római utamon méginkább autóbusz-pályaudvar benyomást keltett, borzalmas fekete füstöt okádva gyülekeztek.
Piazza Vittorio Emanuele II. Ez a hivatalos név, de általában csak Piazza Vittorio néven emlegetik. Az 1873-as városrendezési terv egyik fő eleme. A város legnagyobb tere, 316x 174m. Angolos stílusú, mert középen van a zöldterület, a park, körülötte az utcák a közlekedésnek és körben az 1900 körül Umberto stílusban épült monumentális lakópaloták. Ezek árkádosak, ezzel a torinói mintát követik. A római hagyományt viszont a tér keleti oldaláról kiinduló három utca ( Via Principe Eugenio, Via Conte Verde és Via Emanule Filiberto) képviseli, amelyek úgy ágaznak el a térről, mint a Tridente három utcája a Piazza del Popoloról. A térre 13 utca fut be.
A tér közepén levő romok egy monumentális kútépülethez tartoztak, amelyet Alexander Severus építtetett 235-ben. Ennek a díszítésére használták fel a Domitianus (81-96, Titus fia) idejéből származó, különböző fegyvereket ábrázoló márványtáblát. Az egészet tévesen Márius trófeájának nevezik. Mariusnak semmi köze hozzá, ő az ie 1sz elejének hadvezére volt.
Ugyanígy a téren található egy tritonokat, delfineket ábrázoló szoborcsoport, amely eredetileg a Piazza della Repubblican található Najádok kútjáról származik. Nem írják, hogy ott már nem fért el, vagy leszedték.( Jó ez a könyv, csak néha betesz egy félmondatnyi infot, amelyhez nem ad magyarázatot)
Továbbá van a téren egy kapu, a Porta Magica vagy Porta Alchimica. Ez egy 17sz-i palotához tartozott. A kapura mindenféle szimbólumok vannak felvésve. Utánanéztem a wikin, több történet is olvasható, mindegyik valamilyen formában az aranycsináláshoz kötődik és állítólag ezek a szimbólumok annak a titkát mondják el.
A könyv hosszan , részletesen leírja az oldalkápolnákat, szép barokk kápolnák, de semmi különleges. Római színvonalon semmi különleges. Talán az érdekes, hogy a jobb hajóból nyíló V Sixtus által 1584 és 87 között építtetett Cappella Sistina márványborításához az anyagot a Palatinusról, a Septizodium épületéről szedték le és hozták ide.
Via Carlo Alberto. Az 1873-as tervben ez fontos útvonal, a korábbi utca kiszélesítésével, merőlegesen a Bazilika homlokzatára, a dombtető és a domb aljában levő Piazza Vittorio Emanuele II összeköttetésére létesítették. Az utcában található Antonio Munoz ( neki mindenre volt ideje és energiája) által 1928-29-ben épített Ponticio Collegium Russicum épülte eredetileg két templomot is magába foglalt. Az itt levő 4sz-i falakra épült S Andrea templom maradványait 1928-ban eltávolították, de a a 14sz S Antonio Abate templom ma is létezik. Ez egy bizánci rítus szerinti orsz katolikus templom. ( Mint nálunk a görög katolikus) Szép a román kapuzata. A görög kereszt alaprajzú templombelső 15-17sz-i. A bal oldali falon a lebontott S Andrea templomból származó 11sz-i dombormű töredékei láthatók.
Kimaradt a harangtorony. Az alapja még 11-12sz-i, a torony fő eleme 1375-76-ban épült, de csak a 15sz második felében fejezték be, a piramis alakú csúcsot pedig már II. Gyula (1503-13) pápasága idején tették rá. Ez a város legmagasabb (75m) és egyben legkésőbb elkészült középkori harangtornya.
Vissza a templomlombelsőbe. A templomot 36 monolit márvány és 4 gránit oszlop osztja 3 hajóra. Az oszlopsorból mindkét oldalon kiszedtek egy-egy oszlopot, a két legdíszesebb kápolna, balra a Cappella Paolina, jobbra pedig a Cappella Sistina előtt. A cosmata padlózat a 12sz végéről származik. A belső legfontosabb látnivalója a főhajón végigfutó, 5sz-i, 36 képből álló mozaiksorozat, Ó és Újszövetségi jelenetekkel. 1593-ban erősen restaurálták őket ( molto restaurato), sőt a homlokzat belső falán levő mozaikképeket ekkor készítették. Nem írja a könyv, hogy felhasználták-e a korábbi elemeket. A diadalív mozaikja is ebből a korból származik. Az apszis mozaik viszont már későbbi, a szentély 13sz végi meghosszabbítása idejéből, Jacopo Torriti készítette 1295-ben. Az apszis alsó részén levő domborművek a 15sz végéről származnak és a korábbi főoltárt díszítették. A könyv itt ír valamiről, amit nem tudok beazonosítani. 1931-ben lebontották itt a szentélynél a boltozat egy részét és így előkerült a 13sz végi ( az apszismozaikkal egyidős) freskódíszítés egy töredéke, amely prófétákat ábrázol, és Pietro Cavallini vagy Cimabue vagy esetleg a fiatal Giotto műve. Nézegetem a tavalyi fotóimat, de nem találom. Igaz, hogy nem lehetett nagyon közel menni az apszishoz, sőt a baldachin miatt még az apszismozaikot sem lehetett jól látni.
A Bazilika homlokzata különleges, középen a tényleges templom, mellette két palotaszerű épület. A könyv a palazzo szót használja, a jobb oldalit 1605-ben, a baloldalit annak pontos másaként 1743-ban fejezték be. Kanonoki lakások és irodák vannak bennük. A templom jelenlegi homlokzatát Fuga a régi homlokzat elé építette. Kritizálták érte, mert túlságosan hasonlít a Lateráni Bazilika homlokzatához, és a kritikusok szerint az a szigorú stílus nem illik ehhez az épülethez. Ferdinando Fuga egyébként részt vett a Lateráni Bazilikafelújítására kiírt pályázaton, de tervét elutasították) A homlokzat mögötti folyosón IV. Fülöp spanyol király szobra. ( Ürögdi szerint I. Fülöp, de ebben biztosan téved) Az új homlokzat mögötti régi dísze a Filippo Rusuti és műhelye által a 13sz végén készült mozaik. A loggian levő négy márvány angyal 1932-ig a főoltár baldachinján állt, akkor hozták ide.
Az apszishoz vezető monumentális lépcsősort Carlo Rainaldi építette 1669 és 75 között.
A patriarcális bazilikák között a Sta Maria Maggiore az egyetlen, amelynek belseje meglehetősen (abbastanza) közel áll az eredeti, 5sz-i megoldáshoz. A későbbi változtatások közül legfontosabban az apszis megnövelése, az ablakok felének befalazása, az oldalhajók beboltozása, a főhajó mennyezete és természetesen a mellékhajókból nyíló oldalkápolnák.
Sta Maria Maggiore. A csodálatos hóesésre 356 augusztus 5.-én került sor, Liberius pápa idején. (Ürögdinél 352) Ezért használják a Basilica Liberiana., és a hó miatt Sta Maria ad Nives elnevetést is. Az épület azonban későbbi, III. Sixtus (432-440) idejébő, Mária istenanyaságának szentelték, amelynek dogmáját a 431-es zsinat fogadta el. 1966- és 71 között ásatásokat folytattak a bazilika alatt. A feltárt épület Augustus korából vagy még korábbról származik, Hadrianus majd Constantinus idején is felújították és erre épült jelenlegi bazilika .
A bazilika első jelentős átépítésére IV. Miklós (1288-92) idején került sor, meghosszabbították az apszist, és ekkor készült az apszis és a homlokzati loggia mozaikja. A 15sz-ból származik a mellékhajók boltozata, a 16sz elején készült a főhajó aranyozott, kazettás mennyezete, amelyhez az aranyat a Katolikus királyok( Aragóniai Ferdinánd és Kasztiliai Izabella adományozták az első, Peruból érkezett aranyszállítmányból . ( Ürögdi szerint, a vejük I ( Szép) Fülöp adományozta). A 16sz folyamán épültek a mellékhajókból nyíló kápolnák,. V.Pál ( 1605-21) idején készült a homlokzat jobb oldala, X. Kelemen építtette az apszishoz vezető monumentális lépcsősort, majd végül XI. Kelemen ( 1700-21) megbízásából Ferdinando Fuga készítette a jelenlegi homlokzatot és rendezte az épület egyenetlenségeit, az asszimetriát. Érdemes megnézni az alaprajzot, a 16sz folyamán készült kápolnák különböző alakúak és méretűek. Fuga ezek mögé épített egy egyenes falat. így most az alaprajz egy téglalap, amiből egyrészt "kilóg" a két kupolás kápolna domború apszisa és a főapszis.
SS Vito e Modesto ez egy 8sz-i templom, amelyet a 15sz végén átépítettek. Utóbb többször is, de azokat a hozzátoldásokat az 1970-es években eltávolították. Az egyszerű homlokzaton a szép márvány kapuzat 1477-ben készült
Sta Maria Maggiore . A bazilika az Esquilinus domb Cispius nevű csúcsának tetején áll. Én mindig azt hittem, hogy ez egyetlen nagy tér, amelynek a közepén áll a bazilika. Nem így van.
A Via Merulanera tekintő főhomlokzat előtti tér a Piazza S Maria Maggiore. A monumentális, 14.3m magas korinthoszi oszlopfős oszlopot V. Pál hozatta el. Maxentius bazilikájából és 1614-ben Carlo Maderno állította fel. Ekkor készült a tetején levő bronz Mária szobor is. Maxentius bazilikájánál eredetileg 8 ilyen oszlop volt, ez volt az utolsó, amit elhoztak.
Az épület túlsó felén, az apszis mögötti tér pedig a Piazza di Esquilino. Az itt levő obeliszket korábban, 1587-ben, V. Sixtus idején állította fel Domenico Fontana. Ez az obeliszk és párja( a most a Quirinale terén levő) eredetileg Augustus mauzóleumának bejáratát díszítették. Ezeket még hieroglifák nélkül hozták el Egyiptomból és a rómaiak faragtak rá valamit, aminek természetesen semmi értelme. Innen egyenesen végignézve a Via Depretis- Via Quattro Fontane- Via Sistina vonalon, az út végén a Spanyol Lépcső tetején levő obeliszk látható, amelyet viszont sokkal később 1789-ben állítottak fel.
A bazilika bal oldalfalánál levő utca a Via Liberiana, a jobb oldalánál levő a Via di Esquilino.
Szubjektív vélemény:
A könyv elég sokat ír a bazilikáról. Elolvastam Ürögdy és Péteri Pál könyvében is a leírást. A többi magyar nyelvű útikönyv komolytalan. De ebben a két könyvben is viszonylag kevés a tényszerű leírás, több a dícséret/lelkendezés. Nem tudom, mi lenne a jó szó. Viszont többször végigolvastam a mellékhajókból nyíló, főleg barokk kápolnák leírását. Néhány kivételtől eltekintve inkább a harmad, mint a másodvonal mesteri dolgoztak itt. Szóval Ürögdy és Péteri Pál nem hibáztak, amikor mellőzték ezeknek a részletes leírását. Igyekszem csak azt leírni, amit ők kihagytak és érdekesnek találok.
