Svájc2004
Jul4.
Csörög… még mindig… nem igaz. Ki a fene állította be hajnali háromra az órát? Főleg, hogy egykor feküdtem le. Ja igen én.. Végre szabi! Tehát motorozás. Még szerencse, hogy este most aztán mindent felraktam a vasra, csak fel kell ülni és indulni. A cél adott, a szabi kevés, tehát nem kóborolva indulok, hanem fel a sztrádára, első nap az utazásé. Sorban suhannak el a városok, Polgár, Budapest (fél hétkor már dugó), Bécs, Linz, Salzburg, Innsbruck. Landecknél lelépek a sztrádáról, kicsit megkever egy alagút amire nem emlékeztem. Innentől szép az út, de már eléggé fáradok. A sztrádán végig hőség volt. Most a hegyekbe érve lehűl a levegő, az első hágón egy kis esőt is kapok. A svájci határon esélyem sincs felmutatni az útlevelet, hiába nem eu..nem kérik. Chur a végállomás, ahogy beérek egy hatalmas vihar is odaér. Nem a legkellemesebb így keresni a kempinget. Végül csak megvan, de a vihar nem csitul. Úgy döntök egy éjszakára jó vagyok motelban is. A kempinges recepciós kislány ad térképet, bejelöl egy hotelt ami szerinte olcsóbb fajta. Szerinte… Bejelentés nélkül épp hogy csak adnak szobát. 67 frank, fürdő nélkül, de legalább benne a reggeli. Az esti recepciós kicsit fura fazon, az öltözéke még csak-csak ok, de a füle egy lúdtollal van átlőve. A napi 1300 km a végén a viharral jól lefárasztott, végül is jobb is, hogy nem kempingben szálltam meg, legalább kipihenem magam rendesen.
Jul5. A reggeli meg első osztályú, kilencre úgy érzem sikerült a szoba árát „visszaétkeznem” a kemping szintjére. Maradni semmiképp sem fogok ilyen árak mellett, pakolok, fizetek, indulok. Kellemes meglepetés, a recepciós leányzó törve bár de magyarul búcsúzik el.
Jöhetnek a hágók, szépen sorban egymás után.. Tankolás után első célpont Tiefencastel és Juliet-pass..(lehet, hogy kicsit pontatlanul írom le a neveket, de a térkép most nincs nálam).
Erős szél fogad a SilvapherSee-nél továbbmenve a MalojaPassnál egy kis esőt is kapok. Szerencsére rövid volt, és több nem is volt az út során..innentől kezdve már mindig csak éjszaka esett, nappal igen szép napos idő volt. Mindenesetre az eső után legurultam a Comoi-tóhoz megszáradni. A Garda-tónál megszokott nagy tömegre számítottam, ehhez képest szinte semmi forgalom nem volt, csendes nyugis parti utakon lehet gurulni.
Visszaúton a Splüggenpass fele megyek…nehéz eldönteni, hogy a le vagy a fel út szebb-e. Felfelé a folyton a sziklába bekanyarodó út az érdekes, lefelé az egyforma szerpentinszakaszok ismétlődő mintázata. Kis kitérőt teszek, felmegyek a SanBernardiróra is, bár át nem megyek rajta. Megéri felmenni, a hágón lévő kis tó partján óráig el lehet üldögélni.
Megállok egy kis faluban, egy gyors sodrású patak kőpárkányán ebédelek. Jóleső árnyék és egy jéghideg vizű forrás van még a főtéren. Meg egy kis pékség-vegyesbolt. Veszek egy kis szendvicset, egy banánt és két fornettit. 11 frank. Hát áraik azok aztán vannak. De nézzük a jó oldalát…így számolva tuti, hogy lereggeliztem a szoba teljes árát.
Casistól egy szurdokon visz át az út, feltűnik, hogy egy másik, alacsonyabban lévő út is van, a következő falunál meg is keresem a letérőt, hátha a lentiről jól lehet fotózni. Nem bántam meg…a ViaMala jelzést követve a kis út alagút mentesen fut végig a szurdokon…ami döbbenetesen szép. Van egy pihenőhely is ahonnan meredek lépcsőkön le lehet jutni az aljára.
Úgy döntök, hogy nem Churba megyek vissza, hanem nyugatabbra keresek kempinget. Laax-ban nagy feliratok köszöntik a motorosokat, valami tali van. Trun-ban gyorsan megtalálom a térkép jelölte kempinget. (többet nem jelölt a környéken, pedig mint később kiderült, szinte minden faluban van). Viszont ez is tökéletes, be lehet hajtani a motorral is, nem kell kint hagyni a járgányokat és ott telepszel le ahol akarsz. Végiggurulva a kempingen egy másik GS is feltűnik, köszönök neki, majd gyors sátorverés és kezdem melegíteni a vacsit, valami zacsilevest. Már épp kész lennék, mikor megjelenik egy német srác, mint kiderült a másik GS gazdája és meghív egy sörre.. Az italt mellőzöm, de leülünk dumálni. Nagyon érdekli a motorom két pontfényszórója… a gépén a Touratech fél katalógusa rajta van, de ilyenje nincs. Nem csoda…. Ez hazai. Dumálunk kicsit, majd visszamegyek a sátorhoz és megtekintem a lábosban lévő hideg masszát. Ez lett volna a leves. Ránézek az órára..másfél óráig beszélgettünk. Ez ahhoz képest sok, hogy én nem tudok németül. Ő meg persze nem beszélt magyarul. Az angolja kicsit rosszabb az enyémnél, amit elég nehéz elképzelni, tekintve, hogy én kb 35 szót variálok. Némi fantáziával sokáig kitart. Neki ettől kisebb volt a szókincse, de a felesége időnként besegített.
Jul6.
Félálomban kóválygok ki a sátorból, ébredésképp megkeresem a folyót amit egész éjjel hallgattam. Kis erdősáv választja el a kempingtől, az ösvény mentén tornapálya van kialakítva. Forró tea, kétszersült. Jól nem lakok, de legalább felmelegszek. Napsütés hétágra. Disentis, Muster, OberalpPass, Andermatt, Innerkirchen majd kitérő Brienzbe tavat nézni.Vissza a Grimselpasson. Ahogy leérek a kempingbeli német motorost találom az első elágazásnál. Lepattan a vasról, úgy üdvözöl mintha ezer éve nem látott volna..egyébként már hazafele tart.
A tömegtől eltérően én a Nufenenpass felé fordulok. Ez kifejezetten olaszos környék. Passo de Locogmano. Hazafele újra Muster felé megyek. A sziklafalban egy régi alagút van, kíváncsiságból bemegyek, egy kis hegyi falú van a túloldalon..na ezt sem zavarja átmenő forgalom. Vissza a kempingbe, majd felderítem a konzervkészleteimet. Töltött káposzta. Felbontás után kell némi fantázia, hogy meglássam benne a fedélen lévő kaját. Valószínűleg azért töltött, mert betöltötték a konzervbe.
Jul7.
Át a Furkapasson, irány Brig. Kis város de ez is sok. A hágókhoz vagyok öltözve, itt meg dögmeleg van. Zermat felé megyek, de nem lehet elmenni addig. 9 km-el korábban le kell parkolni, vonatra szállni és így tovább. Fityiszt.. én motoros vagyok. A hegyet innen is jól látom, inkább elgurulok megnézni a másik oldalt is. SaasFee előtt begurulok valami mélygarázs szerűségbe, sorompó fogad, jegyet ad. Na itt már megint fizetni kell. Benn az autosok javában pakolnak ki a járgányokból. Aha… nem lehet behajtani a faluba. Elektromos buszok hozzák-viszik az embereket meg a csomagokat. Besétálok..közben átkozom magam, hogy csak én lehetek ilyen bolond, hogy 32 fokban teljes motoros felszerelésben gyalogolok. Ekkor a saroknál szembejön két sílécet cipelő fickó, téli overálban..OK…megnyugodtam. A falucska egyébként szép, főleg a régi faházak érdekesek.
Visszaút a Szt.Gotthard hágón át, szerintem a régi út táblázása eléggé félrevezető, vagy visszaküld a kiindulási pontra vagy át az új útra. A régi viszont macskaköves. Esőben nagy élmény lehet. A hágón emlékmű található, a tó közepén egy postakocsi. Gondolom nem egy ló megbánta, hogy megszületett mire ide felvonszolta ezeket a négykerekűeket.
Hazaúton már csak automata benzinkutakat találok, többen ott virít az „OnliSwissCreditCard” felirat… szóval mindenki más le van sajnálva. De legalább tényleg jó a benzin minősége, a napi átlag 4,47 l. Szép egy 1150-es masinától. Itthon legalább egy literrel többet evett volna ebben a stílusban hajtva.
Jul8.
Rövid a szabi, tehát hazafelé indulok, de legalább nem egy nap alatt. Kis kitérőt teszek a ViaMala-t újra meg kell nézni. Tiefencastel, Albulapass.az eleje kicsit rossz, de építik, fentebb már korrekt az aszfalt. Zernez, StaMaria, Umbrailpass. A Stilferjochra fel a svájci oldalon még mindig nincs aszfalt. Mondjuk határőr sincs. Fenti parkoló 2750 méteres magasságán újra kész motorkiállítás fogad. Az út két oldalán két olasz egymást túlordítva a világ legjobb hamburgerét kínálja. Az egyiket kipróbálom, tényleg nem rossz.
Meránóban most nem sikerül eltévedni, lehet, hogy javítottak a táblázáson. Kis mellékútankon érkezem Zell am See be. Sátrat verni nincs kedvem, a motelek viszont tele vannak. A következő falúban zemmerferikkel probálkozom, eredménytelenűl, minden tele. Meglátok egy motelt, na majd itt! Fordulnék be a parkolóba..de nem tudok, tele van Porscheval. Kb 70 db. Klubbtalálkozó. Ezért nincs szállás. Egy utolsó próbát teszek még egy helyen ahonnan épp egy motoros jön ki…és siker, kapok szobát, egész jó áron.
Este séta a városkában, aztán sűrű alvás.
Júl9.
Reggel felpakolok, indulnék amikor visszahívnak..nem ettem meg a reggelit. Nem is gondoltam, hogy ennyiért benne van az árban. Kinézek pár mellékutat és természeti parkot amerre még nem jártam, aztán irány haza. Késő este érkeztem meg Nyíregyházára. Jó lett volna még pár nap, ha másnak nem, hát pihenni, de az út így is nagyon megérte.
Prága-Cseh Paradicsom 2004
Szóval folyamatosan meló 19.-e estig, aztán hazamentem és tíz perc alatt összepakoltam. Illetve a zsákban csak pótoltam az elhasznált ruhaneműt, sok minden még benne volt
az előző útról. Férfias pakolás . Felgurultam Bp-re a barátomhoz, már
pizzával várt. Reggel hétkor gyülekeztünk a Bécsi úton, öt motorral nyolc
fő. Komáromban az új hídon gurultunk át, a szlovák részt hamar letudtuk. A
határ közelében megebédeltünk, az étterem nagyon rendben volt, és még a
tetőszerkezeten is motorok álltak. Brno körzetében sztrádáztunk kicsit majd
lefordultunk Kutna Hora felé, a csontkápolnát akartuk megnézni. Meg is
néztük. Én szerintem többször nem fogom. Közel 50 000 ember
csontjai..illetve 40m3-el kevesebb. A gulákba rakva is megdöbbentőek, de a
"díszítésként" használtak.... eléggé bomlott elme kellett az elkészítéshez.
Igaz a pestisjárványok és a sorozatos háborúk idején ez nem volt ritka.
Prágában harcoltunk kicsit a szálloda portással.. mindenért kaukciót kért,
még a kulcsért is, és előre is kellett fizetni. Majd kivándorolni az
épületből és megkerülni az egész tömböt. A szobák még nagyon ujjak voltak,
régi bérházból átalakítva. Viszont innentől már rendben volt a szállás. Este
még vacsora egy környékbeli kiskocsmában. Másnap egész nap a belvárosban
csavarogtunk..számoltuk a teheneket. Mint művészeti alkotás mindenhol ott
vannak. Még a háztetőkön és a buszmegállók tetején is. Térkép is van
hozzájuk. Késő délután a Közlekedési Múzeumban voltunk.. vagy
technikai? ..Mindegy, rengeteg szép régi járgány volt ott.
Vasárnap újra motorra ültünk. Irány a Cseh Paradicsom.a porladó sziklák.
Végigsétáltuk a turistajelzés egy részét, mondjuk a motorosfelszerelés nem a
legidálisabb túracucc. A környék nagyon szép, ha valaki erre jár,
kihagyhatatlan. A szűk szurdokösvények szabdalják fel a magas sziklákat.
Több helyen kilátó van kiképezve. Utána Jicin-be gurultunk, kaja a főtéren,
jól elment az idő. Vissza Prágába, majd este be a belvárosba. Vacsora egy
régi sörfőzdéből kialakított kocsmában, az üstök és a csapok egy része még
mindig az eredeti helyén volt. Vacsi után még sétáltunk az óvárosban, a
Károly hídon még este 11-kor is nagy a tömeg.
Reggel összecihelődtünk és mellékúton indultunk haza.. A táj nagyon szép
csak nem haladtunk. Délután ötkor még mindig Csehország. Szlovákiában az
577-es utat akartam még megmutatni a csapatnak, ez egy nagyon szép hegyi út.
Zólyomnál elköszöntem a csapattól, nekem kerülő lett volna Sahy felé menni.
Már sötétben indultam a határ felé, reméltem, hogy nem tévedek el, mert a
tanktérképet nem láttam, és sehol sem akart jönni egy helyiség hogy
megnézhessem lámpafényben. Szerencsére már a határtól 30 km-re jelezték
Tarjánt. Hatvanig legurultam, sztrádára álltam, majd az első kútnál magamra
szedtem minden ruhaneműt, miután megláttam a 12 fok kiírást.. Vagyis jogosan
kezdtem fázni.
Fél kettőre értem haza, kisakkoztam a kocsit a garázsból és be a mocit..majd
rajtaütésszerűen elaludtam. Reggel be a munkahelyre.. "kipihent" állapotban,
csík szemekkel. Végül is mire való egy hosszú hétvége.pihenésre?
Fotok: www.mgp.hu -n |
