Igen, bentlakásos. Idővel a legtöbb helyen bejárósnak is lehet lenni, de előbb van a hétvégi adaptáció (pár hét után), előbb annak kell sikeresnek lennie. Persze akármikor el is lehet hagyni a terápiát, de azt kudarcként szokták értékelni a gyógyulók, illetve ha ittasan megy vissza vagy sorozatosan nem sikerül az adaptáció, el is küldhetik. Ez szintén nem jó élmény. Dolgozni kell érte, hogy ott gyógyulhasson a delikvens.
Párommal mi is kaparósozunk, néha lottózunk. De van úgy, hogy napokig, hetekig itt van a kaparós az asztalon. A lottószelvényt meg esetenként napokig meg sem nézzük. :-) De azért z esélyt megadjuk. A lottóval kapcsolatban meg amúgy is van egy konteó-elméletem. :-(
Kalka, szerintem Burginak igaza volt. És igazából (ahogyan az előző hozzászólásomban kifejtettem), ha nagyon egzaktak akarunk lenni, akkor azzal a vacsi utáni borral kinulláztad a "mióta nem ittam alkoholt" naptáradat.
De tudod, én aki csak másodkézből vagyok ebben a topikban, a pálya széléről kiabálok.
Nincs gyógyult alkoholista. Csupán tünetmentes. Ám itt elvekről is kellene szó legyen. Szerintem iszonyatos visszatartó erő (kellene legyen) az, hogy egy esetenként sok-sok éves szériát egy deci bor is képes kinullázni. Jó kimondani, hogy pl. 6541 napja nem ittam. És ezt a számot az a deci bor is kinullázza.
Gondolkodtam reagáljak-e a hozzászólásodra, de olyan emlékek tolultak fel bennem a kapcsán, hogy úgy döntöttem (ismét) megemlítem, amit talán már írtam.
Az én exem (aki, mint talán emlékeztek rá, azóta eléggé emberhez méltatlanul meghalt) oly mértékig képe volt verbálisan elintézni, hogy férfi létemre nem egyszer sírtam. A fájdalom pedig olyan összetett volt, hogy az elme minden zugában tudott rombolni. A bűntudat, hogy nem tudok segíteni, az igazságtalan bántás, és a magány, amiben a problémámmal egyedül maradtam.
Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha együtt maradok vele. De még a halála után is kísért a lelkiismeret furdalás, hogy ha vele maradok, vajon akkor is ez lett volna a vége?
Hasonló tapasztalatom van ezekkel, nekem a nagymamám halála után maradt egy adag, amit bekapkodtam, majd egy időben anyámnak írtak fel frontint (vérnyomáscsökkentés ! céljából). De én nem igazán éreztem, hogy jobb lett volna tőle, meg azt sem, hogy megpusztulnék nélküle, szóval amikor elfogyott, akkor hagytam a fenébe. Lehet szerencsénk van. A covidot sem tudtam az istennek sem elkapni sehogysem, pedig csak kilincset nem nyalogattam :D
Egyszer belelapoztam egy amolyan önismereti könyvbe a boltban és ezt olvastam benne: Soha ne nézz magadra olyan ember szemével, aki nem szeret.
Utólag sajnálom, hogy nem vettem meg a könyvet, és még a címére sem emlékszem. De ezt a mondatot gyakran felidézem, küldöm neked is.
Nagyon kevés olyan ember van, aki igazán rossz ember. Sérüléseink, hibáink vannak, egyikünknek ilyen, másoknak másmilyen. De ne nézzünk magunkra olyanok szemüvegét át, akik csak a hibáinkat keresik és várják, hogy újra elkövessük őket.
Egyébként meg mindenki elmegy - csak idő kérdése...
Csak szólok, hogy már voltam rákos, és a Csejtei professzor szerint kb. már kb. 8 éve halottnak kellene lennem (2016-ban nem sok reményt adott nekem). Azóta ő meghalt, én még itt vagyok. :)
Leiomyosarcomám volt, ami pl. a Komár Lászlót is elvitte, elég ritka ráktípus, de annál pusztítóbb.
Te Solo, ha mindkét szülőd rákban halt meg, akkor komolyan el kellene gondolkodnod az ital végleges lerakásán. Az alkoholnál nincs rákkeltőbb szer, és neked jó eséllyel örökölt hajlamod van rá.
Hát azért a benzo elég erős függőséget tud kialakítani annál, aki fogékony rá.
De amúgy én is akkor szedtem sokat (gyakran ilyen 3x2 mg-okat meg még többet), amikor még ittam. Mikor a piával leálltam, érdekes módon a frontinigényem azonnal lecsökkent 3x1-re, aztán két-három tiszta hónap után már csak este kellett bevenni.
De annak idején, mikor hirtelen megvonták kórházban (az alkohollal együtt), simán deliráltam.
Napi 3 szor szeded! Nagyon gyorsan kezd elhagyni a déli adagot, majd később a reggeli adagot is.
Én naponta háromszor sohasem szedtem, este vagy délelőtt, de csak amikor nagyon feszült voltam.
Én mostanában esténként bevezettem az egy órás sétát (mindegy hol vagy hogy merre). Nagyon jót tesz, kikapcsol, agyilag tisztul az ember, és az egész testednek jó, ha lenne időm egy reggeli sétát is beiktatnék. Szerintem egy félórás séta simán kiválthat egy 0.25 frontint.
Sziasztok! Szeretném jelezni (Burgi, Saifullah), hogy a Triptofán-Melatonin kombó működik. Drasztikusan csökkentettem a Frontint (egyharmadára), és jól alszom. Jövő héten teljesen el akarom hagyni, majd arról is beszámolok. A bioritmusomat is elkezdtem rendbe rakni, éjfélkor már lefekszem, és tudok aludni így is.
Mert én pl. pont azért nem lottózom, mert egy komolyabb nyeremény esélye kisebb, mint pl. hogy belém csapjon a villám. Szóval elhanyagolhatóan csekély. Nem látom értelmét, hogy ilyenre költsek.
