Touton d' outos aforismenon te kai prodiirimenon peri melous an eii imin peirateon upotiposai ti pot' estin i fusis autou. Oti men oun diastimatikin en auto dei tin tis fonis kinisin einai proeiritai, oste tou ge logodous kehoristai tauti to mousikon melos* legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prososion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai. 'Epei d' ou monon ek diastimaton te kai fthoggon sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai suntheseos tinos poias kai ou tis tuhousis - dilon gar os to g' ek diastimaton te kai fthoggon suvestanai koinon estin, uparhei gar kai to anarmosto - , ost' epeidi routh' otos ehei, to megisthon meros kai pleistin ehon ropin eis tis orthos gignomenin sustasin tou melous (to) peri tin sunthesin katholou kai tin autis idiotita upolipteon einai. Shedon di faneron, oti tou men epi tis lexeos gignomenou melous to diastimatiki hristhai ti tis fonis kinisei dioisei to mousikon melos, tou d' anarmostou kai diamartimenou ti tis suntheseos diafora tis ton asyntheton diastimaton peri is en tois epeita deihthisetai tis estin autis o tropos. plin epi tosouton g' eiristho katholou kai nun, oti pollas ehontos diaforas tou irmosmenou kata tin ton diastimaton suntesin, omos esti ti toiouton o* kata pantos irmosmenou rithisetai en te kai tauton, toiautin ehon dunamin oian autin anairoumenin anairein to irmosmenon. aploun d' estai proiousis tis pragmateias. To men oun mousikon melos apo ton allon outos aforistho. upolipteon de ton eirimenon aforismon tupo eiristhai outos os midepo ton kath' ekasta tetheorimenon.
Ehomenon d' an eii ton eirimenon to katholou legomenon melos dielein eis osa fainetai geni diaireisthai. Fainetai d' eis tria. Pan gar lambanomenon melos ton eis auto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbutaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fusis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to anarmonion, teleutaio gar auto ka molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
======
~diastimatikin tis fonis kinisin
~logodous mousikon melos legetai
~prosodion
~lexeos gignomenou melous
~diastimatiki tis fonis kinisei dioisei ~asyntheton diastimaton
~eirimenon melos
~irmosmenon
~melos
~diatonon
~hromatikon
~enarmonion
A dallamok genosai:
Pan gar lambanomenon melos ton eis auto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbutaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fusis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to anarmonion, teleutaio gar auto ka molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
Meghatarozas:
Logodous mousikon melos legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai.
tin de tritin ton ritheison epi tou diastimatos adunaton uparxai sustimati pros sustima, dylon gar os ouk endehetai ta men suntheta ta d' asintheta einai ton sustimaton touton ge ton tropon onper ton diasztimaton ta men in suntheta ta d' asuntheta. Tin de tetartin - auti d' in i kata genosanagkaion kai tois sustimasin uparhein, ta men gar auton esti diatona ta de hromatika ta de enarmonia. dilon d' oti kai (tin pemtin, ta men gar auton alogo diastimati oristai ta de rito. Pros de tautas treis eteras prostheteon diaireseis* tin t' eis sunafin kai diazeuxin kai to sunamfoteron merizousan ta sustimata* (pan gar sustima) apo tinos megethous arxamenon i sunimmenon i diezeugmenon i mikton ex amfoteron gignetai (kai deiknitai touto gignomenon en eniois)* epeita tin t' eisuperbaton kai sunehes merizousan, pan gar sustima itoi sunehes i uperbaton esti, tin t' eis aploun kai diploun kai pollaploun diairesin, pan gar to lambanomenon sustima itoi aploun i diploun i pollaploun estin. Ti d' esti touton ekaston en tois epeita deihthisetai.
====
~suntheta
~asintheta
~sustimaton
~diasztimaton
~genos
Oromhir, hogy vege a tanarsztrajknak, es megkezdodhetett az egyetemen a tanitas. Vasarnapi olvasokorunk igy vendegkallgatokent beul Steljos Psaroudakes professzor Ur oraira, es az ott hallotakat itt kommentalja:
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9103586
A hetvegen Panagiotis nevnapjara meghivott minket otthonaba. Elso oromteli meglepetes, hogy a haz elott, az ut tuloldalan az Agia Barbara templom kozeleben, egy patak szelen, suru nadasra bukkantunk. Igy nem kell majd Korinthoszig elzarandokolni a syrinx keszitesehez nadert...:) Ket pulikutyaja is van, azonnal korbetereltek a vendeg nyajat, nehogy elkoszaljanak, elvesszenek. Panagiotis teritett asztallal vart, edesanyja mindenfele finomsagokat sutogetett nekunk. Panagiotis szulei idos koruk ellenere aktiv termeszetjarok, a szoba falan regi kepek, amint sorra megmasszak a gorog csucsokat...:) Igy aztan mi is nyomban "magasroptu" tarsalgasba lendultunk, mirol masrol, mint tudomanyrol es zenerol. Thasos vitte a szot, korholva a tudomanyt, mondvan, hogy ha valamire nem talalnak adatot, az szamukra nem letezik, igy mivel nehezen bizonyithato peldaul, a szerinte ketsegtelen folyamatossag a gorog zeneben az okortol napjainkig, nem nyujtanak segito kezet neki, aki arrol almodik, hogy az ogorog zenebol meritve ihletet, megujitja az ujgorog zenet...:) Bar en is haragszom a tudomanyra es meg jobban a tudosokra, de mint az illedelmes mukedvelohoz illik, megprobaltam csillapitani Thasost, hogy mersekelje fiatalos hevessegu elmarasztalasat. (Thasos fiatal kora ellenere mar hivatasos zenesz, az egyik neves gorog 'ethnik" egyuttes oszlopos tagja.)Latva azonban, hogy tuzet fogott, es minden mersekletre intes csak olaj lenne a tuzre, kihasznalva, mikor lelegzetvetelnyi szunetet tartott a tudomany szapulasaban, segelykero felkialtassal Panagiotishoz fordultam:
-Panagiote, mint nagyremenyu tudos palanta,(fizikus) valaszolj az engem is gyotro kerdesre...!
-Valszolok, persze,- mondta nagy szemeket meresztve, felkeszulve minden rosszra.
-Szerinted szamonkerhetjuk a tudomanytol a szamonkerhetlent? Latom rabolintasz*, hogy nem! Ugy bizony, tehat nem kovetelhetjuk rajt azt ami nem a dolga, mint ahogy a festot, az acsot, az uvegest sem kotelezhetjuk urkutatasra. De a tudost, ha lehet, buzditsuk csak az okok, a bizonyitekok keresesere. Szamunkra, ugy velem, nincs nagyobb szerencse annal, mint mikor ervekkel es ellenrvekkel csap ossze a gorog zene folytonossagat, es megszakitott fejlodeset hirdeto iskola. Barmelyik melle is alljunk, de akar a koztes, az ellenteteket osszehangolni kivanok taboraba is, az igy szerzett ismeretekkel szinvonalasabban ervelhetunk igazunk mellett.
Errol es masrol folyt a diskurzus,de a tobbirol megkerjuk, hogy szamoljanak be maguk tarsasagunk tagjai, Pnagiotis, Karbon, Thasos.
A vasarnapi olvasokor konnyiteskeppen a szombati 'lumpolas' utan, csak egy listat kapott, hogy gondolkozzon azon, mi erhette es erheti az Arisztoxenoszt olvasot, a szavait hallgatot, ha figyelme ellankad, mar a bevezeto elso konyvben. Akadtak akik azt hittek, ezen tanitasok egeszseget, gazdagsagot, erenyeket, hatalmat ajandekoznak a birtokosanak, es annak aki rahallgat, a szerencse is melle all. Akik ezt vartak, mondanom sem kell, mivel kivansaguk nem teljesulhet, megutkoznek, szidalmazzak a tanitot, rossz hirbe keverik. Pedig egyszeruen csak nem fogtak fol mirol szol a 'zene', es a valosagtol leesett az alluk. Ok persze meguszhattak volna ezt a kellemetlenseget, ha valaki megsugja nekik idoben mirol is van szo, igy ha tetszik marad, ha nem, fel is ut, le is ut, valljunk el bekeben...:)Ezt a gyakorlatot kovette sikeresen Arisztotelesz, Platon eloadasain okulva, ahol megtortent, hogy a hallgatosag 'becsapodott', jora varva, es csillagaszatot kapva. Igy a legjobb amit tehetunk, akarhanyszor is lezarunk egy tematikus egyseget, a kovetkezoket vilagosan felvazoljuk, nehogy rankunjon aki erre jar, mas viragot akarva szedni, utbaigazitjuk himesebb videkek fele. A kivancsiakat azonban marasztaljuk, nem titkolva, hogy ezen tanitasoktol meg nem valnak zeneszekke, erkolcsuk sem javul szemlatomast, de ha figyelnek, megerthetik, hogy nincs igaza azoknak, akik a zeneelmeletet mint haszontalant elvetik, mint ahogy azoknak sem, akik benne talaljak meg a bolcsek kovet. Ez a tanitas az 'eszeseknek' szol, de nem valaszol minden kerdesre, nem riasztoan atfoghatatlan. Igyekezettel tanulhato, muvelheto, a benne talalt rend oromet ad.
~diatonikus tetrachord
~legkisebb konszonáns hangköz, a quart
~határhang között még csak
~tetrachordon, azaz négy húrhang
~egész hang
~félhang (diatonon,
azaz végig tonos szerinti
~határoló hang, rögzítettnek (hestos, álló) ~közbülső
változónak
~kinumenos, mozgó
~melódiafaj (genos)
~diatonikus
~chromatikus ,színezett
~enharmonikus hangzatban maradó
~színezések
~(chroai)
~kanonikosok
~diatonikus
tetrachord (azaz quart = 4 : 3)
~limma,(esetenként 9 : 8) s a félhang értéke egy 256:243 értékű ~metszet (apotome) (6
~Archytas
~Aristoxenos
~szimplex
===
Hangsor tekintetében a legősibb és
legprimitívebb s egyszersmind sajátosan görög egység, amellyel a G.
számolt, az un. diatonikus tetrachord volt, pl. - a régi G.-i gyakorlat
szerint magasabb hangról haladva a mélyebbre - e' d' c' h' vagy a g f
e. Itt a görögök szerint legkisebb konszonáns hangköz, a quart áll
előttünk abban a szerintük egyetlen lehetséges; természetes (a fül
által felfogható) tagolásban, hogy a két határhang között még csak
kettő különböztethető meg jól, még pedig úgy, hogy amíg lehet, az
osztás egész hangot ad és a maradék alant mutatkozik. Így négy hangfok
jön létre (tetrachordon, azaz négy húrhang), melyből a három felső két
egész hangot ad, a harmadik és negyedik pedig egy félhangot (diatonon,
azaz végig tonos szerinti), számokban kifejezve: 1, 1, 1/2. A két
határoló hangot később rögzítettnek (hestos, álló), a két közbülsőt
változónak (kinumenos, mozgó) nevezték s a tetrachord hangjainak két
fő-változatát, mint ők mondták, két melódiafajt (genos) különbőztettek
meg a diatonikuson kívül, a chromatikust (), melyben a
sorrend egy kis terc és két félhang, pl. a fis f e, azaz: 11/2, 1/2,
1/2 (sőt így is: 13/4, 3/8, 3/8 és [3/2 + 1/3], 1/3, 1/3) és
enharmonikust () ezzel a sorrenddel: nagyterc és két
negyedhang, pl. a f' e, azaz: 2, 1/4, 1/4. Olyan változat, mint amilyet
chromatikusnál említettünk, volt több is, ezek voltak a színezések
(chroai) - a harmonikusok elméletében. Természetesen a kanonikosok a
tetrachord 4 hangjának a viszonyát méréssel fejezték ki. A diatonikus
tetrachord (azaz quart = 4 : 3) osztása szerintük két egész hangot ad
(esetenként 9 : 8) s a félhang értéke egy 256:243 értékű (leimma). Azonban tudatában voltak annak, hogy ez a félhang kisebb a
valóságosnál, azaz egy tonos felénél. Megállapították, hogy ha az ő
256:243 értékű félhangjukat levágják a normális egész hangból, ennek a
húron történt lemetszése után egy 2187 : 2048 hányaddal kifejezhető
metszet (apotome) marad vissza, mely csakugyan nagyobb egy félhangnál.
Mind a három -ben többféle mérési eredményt hagytak hátra (6
diatonikus, 5 chromatikus és 4 enharmonikus). Közben szerepelnek a mai
arányszámok is, pl. 15:16 a félhangra és 4 :5 a nagy tercre. A mérések
közül Archytas-nak van legnagyobb érdeme. Látszik, hogy Aristoxenos
szimplex hangközelméletéhez képest pontosabb mérésnél (és a
gyakorlatban is) pl. a normális diatonikus tetrachord valóságos osztása
ingadozó volt, a két egészhang váltakozó nagyságú volt, maga a félhang
sem maradt eszerint mindig egyazon értéknek, továbbá, hogy a második
egész hangköz volt többnyire a nagyobbik (8:7). A tetrachord -
maradjunk általános gyakorlat szerint a diatonikusnál - azonban csak a
kiindulási egység volt.
A quart
két-két hangjának felezését félhangnak (hemitonion) nevezték s az oktáv
és quint szerinti sorozat legkisebb egységének tartották. Ugyanezt a
hangot kezdetben diesis-nek is nevezték, ezt azonban talán a Kr. e.
6-4. században gyakorlatban volt un. <újabb enharmonia> korában annak
az 1/4 hangköznek jelzésére használták, melyet pl. e és f vagy h és c
között a hangsiklás egy nemével tényleg énekeltek. A harmonikusok 1/3
hangközének s az 1/4 különböző hányadaival való számításainak csak
elméleti jelentősége van. Ezek a görög nézetek a modern felfogástól és
érzéstől meglehetősen eltérők.
~Konszonans, ~harmonikusok...:
a görögök
konzonáns hangoknak csakis az oktávot, quintet és quartot tekintették,
mert ezek egyszerű húrarányokkal (1 : 2, 2 : 3, 3 : 4) fejezhetők ki;
de egy másik vizsgálati irány, a harmonikos-oké, melynek Aristoxenos
(Kr. e. 4. század) a feje (már a következő korszakban) s mely a hangok
magassági különbségeit vizsgálta, először teremtett alapot rendszeres,
de egyszersmind a gyakorlaton alapuló összefoglalásra. A görögőknek ez
a kétféle vizsgálati és tárgyalási módja szintén teljesen modern. A
harmonikusok-nak is voltak olyan megállapításaik (így az egész- és
félhangok mellett harmad- és negyedhangok mérése), melyek alapvető
jelentőségűek az Antik G. felfogására. Mindkettő megegyezik abban,
hogy, a G. tényleges fejlődésének megfelelően, a húros hangszer alapján
áll. Az aulos minden túltengése mellett, e korszak vége felé és a
következő egész korszakban a G. elméleti alapja mindig a kithara
maradt; a valóságban sem történt más, mint hogy a görög művészetek
általános fejlődésmenetének megfelelően, a kitharán elért fokonkénti,
lassú vívmányokat átvitték az aulosra, illetve kihasználták utóbbinak
azt az előnyét, hogy az aulos, az állandóan egyenlő húrszámú és
egyszerre csak egyféleképpen felhangolható lanttal szemben, a lyukak
számának tetszésszerinti szaporításával nagy hanggazdagságot jelentett
s a lyukak megfelelő befödésével tetszésszerinti hangok létrehozatalát
engedte meg.
Annak az elvnek felismerése,
hogy a hang: rezgés, három 6., 5. és 4. századi -nak nevéhez is
van kötve. Lasos volt-e ez, a dithyrambos egyik nagy mestere, tehát
maga is praktikus zenész és komponista, vagy kortársa, Hippasos, avagy
a 5.-4. századi Archytas, ma már nem lehet eldönteni. A zenetörténeti
kutatás is megindult még ugyan-. csak az Antik G. periódusában, Glaukos
(5. század) és Herakleides Pontikos (4. század) műveivel. Sajnos,
mindkét irányú művekből semmit vagy elenyészően csekély maradványokat
bírunk ahhoz, hogy teljes ítéletet alkossunk felőlük; de így is
megállapíthatjuk a zenei gyakorlat és az elméleti s történeti
vizsgálódás karöltvejárását s fejlődését.
====
Ket tonus nagysagu lichanoshoz:
ditonou lihanou deomeni kai oux i favlotatai ge alla shedon i kalliszti, tois men pollois ton nun aptomenon mousikis ou panu eudilon esti, genoito... Oi men gar ti nin katehousi melopoia sunitheis monon ontes eikotos tin ditonon lihanon exorizoousi* suntonoteras gar hrontai shedon oi pleistoi ton nun. touton d' aition to boulesthai glikainein aei
Dia tessaron:
To men oun dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos.
Nincs mit hozzáfűzni, nagyon jó és lényegretörő összefoglalás a gregorián zene hangnemeiről.
Csupán egy apróság ütött szemen (nem kékült be ;o) ) az F finális-hoz a lyd hangnem tartozik, ami valóban megfelel az ógörög diatonikus ion skálának, de ezt nem szabad összekeverni, mert akkor teljes lesz a katyvasz.
A nagy szekund,
mely a quart és quint különbsége az oktávában, az ő nézetűk szerint is
disszonáns. Ezt tekintették a hangemelkedés egységének (tonos).
http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/zeneilex/gorog.txt
A tonus mint "szisztema" temahoz labjegyzet, Petyus kommentarjara varva, a gorog zeneelmeletre utalo pontok megvilagitasahoz...:)
Hangnemek
A tonalitást gregorián elméletírók (s hatásukra mindmáig a karkönyvek) a nyolc tónus rendszerével jelölik. A nyolc tónus rendszere (a görög zeneelméletre utalva, de valójában attól egészen függetlenül) a VIII-IX. században alakult ki. A dallamok zöme ekkor már közismert volt, tehát az elméletet utólag dolgozták ki azért, mert a zsoltárokat tonálisan össze kellett hangolni keretversükkel (antifonájukkal).
A nyolc tónus tana szerint a dallamok négy alaphangon helyezhetők el: D, E, F, G. A D-dallamok nagyjából a későbbi eol-dór hangnembe, az E-dallamok a frígbe, az F-dallamok az iónba, a G-dallamok a mixolídbe sorolhatók.
Minden alaphanghoz (finális, a gregorián dallamok utolsó, befejező hangja) azonban két tónus tartozik, egy autentikus és egy plagális. A hangnemre nézve tájékoztat a finálison kívül a domináns hang (tenor, túba, recitáló hang, tartóhang), amely a második legfontosabb hang. Minden autentikus hangnemben a recitáló hang (domináns) öt hanggal (kvint) a finális fölött található, a plagális hangnemekben a domináns a finális fölötti harmadik hang (terc). E szabály alól akkor van kivétel, ha a recitáló hang H-ra (ti) esne. Ekkor a domináns kis szekunddal feljebb kerül (dó). A dallam hangterjedelme és dominánsa dönti el, melyikhez soroljuk. Az autentikus hangnemek magasabbra nyúlnak a finális fölé, a plagális hangnemek a finális körül helyezkednek el.
tónus
alaphang
domináns
hangterjedelem
1. tónus
D
A
C-d
autentikus
2. tónus
D
F
A-a
plagális
3. tónus
E
c
D-e
autentikus
4. tónus
E
A
C-c
plagális
5. tónus
F
c
F-f
autentikus
6. tónus
F
A
C-c
plagális
7. tónus
G
d
F-g
autentikus
8. tónus
G
c
C-d
plagális
A tónusok lényegét egyes középkori tankönyvek mintadallamokkal érzékeltették. Egy ilyen példasort összehasonlíthatunk a fönti táblázattal, s ennek alapján összevethetjük a motivikus tartalmat a fenti képletekkel.
Oc-to sunt be-a-ti- tu-di-nes. (Nyolc a boldogság.)
A négy autentikus és a négy plagális skála nyolc hangnemet, nyolc modust jelent. A modus az adott alaphangra épülő skálát és annak minden lehetséges kombinációját jelenti, tehát egyszerre jelent magasság szerint sorba rendezett hangokat és az azokból felépíthető végtelenül sok dallamot. Ha e hangokból éppen zsoltáréneklésre alkalmas dallamokat szerkesztünk, a zsoltártónusokhoz jutunk.
A IX-X. században a dallamok tonalitásában jelentős változás következik be. Ebben két ok játszhatott össze: a dallamérzék stílusváltozása és a tónuselmélet megalkotása. Ezért olyan dallamokat komponáltak, amelyek megfeleltek az ???előírásoknak. Vagyis a fő- és mellékhangok jól mérlegelt egyensúlya, a tónusra jellemző fordulatok helyett a finális és a domináns hangsúlyozása, az ambitus teljes kihasználása jellemzi a tónust. A tónus ambitus-határa áthágható, s akkor egyetlen fix pont marad: a finális. Ezzel viszont az autentikus és a plagális közti határ végleg eltűnik, s a modern értelemben vett dór, fríg stb. skálák jönnek létre. Az ilyen dallamok már nem is sorolhatók be a nyolc tónus rendszerébe, általában római számokkal és ennek megfelelő görög nevekkel jelöljük az összevont tónusokat:
1-2. tónus
I.
Protus
D
dór, eol
3-4. tónus
II.
Deutorus
E
fríg
5-6. tónus
III.
Tritus
F
Dia tessaron limmahoz:
dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos
Touton d' onton gnorimon to tonieon diastima peirateon aforisai. Esti di tonos i ton proton sumfonon kata megethos diafora. Diaireistho d' eis tres diaireseis* melodeistho gar autou to te imisu ka to triton meros kai (to) tetarton* ta de touton elattona diastimata panta esto amelodita. Kaleistho de to men elahiston diesis enarmonios elahisti, to d' ehomenon diesis hromatiki elahisti, to de megisthon imitonion.
Touton d' outos aforismenon tas ton genon diaforas othen gignontai kai on tropon peirateon katamathein. Dei de noisai ton sumfonon diastimaton (to) elahiston to katehomenon ta ge pleista upo tettaron fthongon* othen di kai tin prosigorian upo ton palaion eshe...(tina di taxin pleionon ouson noiteon; en i isa ta te kinoumena eisi kai ta iremounta en tais ton genon diaforais. Gignetai d' en to toiouto oion to apo mesis ef' upatin* en touto gar duo men oi periehontes fthoggoi akinitoi eisin en tais ton genon diaforais, duo d' oi periehomenos kinountai). Touto men oun outo keistho. ton de sughordion pleionon t' ouson ton tin eirimenin taxin tou dia tessaron katehouson kai onomasin idiois ekastis auton orismenis, mia tis estin i mesis kai lihanou kai paripatis kai upatis shedon gnorimotati tois aptomenois mousikis en i tas ton genon diaforas angkaion epsikepsasthai tina tropon gignountai. Oti men oun ai ton kineisthai tina tropon gignontai. Oti men oun ai ton kineisthai pefikoton fthongon epitaseis te kai aneseis aitiai eisi tis ton genon diaforas faneron. tis d' o topos tis kiniseos ekaterou ton fthongon touton lekteon. Lihanou men oun esti toniaios o sympas topos en o kineitai, oute gar elatton afistatai mesis toniaiou diastimatos oute meizon ditonou. Touton de to men alaton para men ton idi katanenoikoton to diatonon genos (oux) omologeitai, para de ton mipo suneorakoton sughoroit' an epahteon auton* to de meizon oi men sughorousin oi d' o. Di; in de gignetai touto aitian, en tois epeita rithisetai. Oti d' esti tis melopoiia ditonou lihanou deomeni kai oux i favlotatai ge alla shedon i kalliszti, tois men pollois ton nun aptomenon mousikis ou panu eudilon esti, genoito... Oi men gar ti nin katehousi melopoia sunitheis monon ontes eikotos tin ditonon lihanon exorizoousi* suntonoteras gar hrontai shedon oi pleistoi ton nun. touton d' aition to boulesthai glikainein aei, simeion d' oti toutou stohazontai, malista men gar kai pleiston hronon en to hromati diatribousan, otan d' afikontai pote eis tin armonian, eggus tou hromatos prosagousi sunepispomenou tou ithous. Pei touton men oun epi tosouton arkeito* o di tis lihanou topos tonieos upokeistho, o de tis paripatis dieseos elahistis. oute gar eggitero tis upatis proserhetai dieseos oute pleion afistatai imiseos tonou. Ou gar epallatousin oi tpopi, all' estin auton peras i sunafi, otan gar epi tin autin tasin afikontai i te parupati kai i lihanos, i men epteinomeni i d' aniemeni, peras ehousin oi topoi* kai estin o men epi to baru parupatis, o d' epi to oxi lihanou. Pei men oun ton olon topon lihanou te kai paripatis outos oristho, peri de ton kata ta genoi te kai tas hroas lekteon To men oun dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos.
Ehhez mar nem is eleg egy fazek, hanem konderok kellenek. Lattam tegnap egy dokumentum filmet, ahol emberevo benszulott leszarmazottak kertek unnepelyes diszbe oltozve bocsanatot, egy hajdan, az osapaik altal elfogyasztott lelkesz ukunokaitol, visszaszolgaltatva stolajat,bibliajat. Utanna hatalmas konderokban rotyogtatott, orias veloscsontokkal ekes etkeket foztek a kibekules oromere. Megkerjuk Musat, hogy hozzon Jakabra akkora konderokat, amibe te is belefersz, nyakiglab Petyus! :) Az unokaim majd igy bocsantot kerhetnek az unokaitoktol, hogy ozene levesbe foztelek ossze benneteket. :)
Touton d' eis touton ton arithmon diirimenon ton diastimatikon diaforon tis deuteras ritheisis thateron meros peirateon diaskepsasthao - in de ta meri tauta diafonia te kai sumfonia - lipteon te tin sumfonian eis tin episkepsin. Fainetai de diastima sumfonon sumfonou diaferein kata pleius diaforas on mia men estin i kata megethos, peri is aforisteon i fainetai ehein. Dokei de to men alahiston ton sumfonon diastimaton up autis tis tou melous fuseos aforisthai, melodeitai men gar tou dia tessaron elatto diastmata polla, diafona mentoi panta. To men oun elahiston kat' autin tin tis fonis fisin oristai, to de megiston outo men [oun] ouk eoiken orizesthai* fainetai gar eis apeiron auxestai kata g' autin tin tou melous fusin kathaper kai to diafonon. pantos gar prostithemenon simfonoun diastimatos pros to dia pason kai meizonos kai elattonos kai isou to olon gignetai sumfonon. Outo men oun ouk eoiken einai ti megiston sumfonon diastima* kata mentoi tin imeteran hrisin-lego d' imeteran tin te dia tis antropou fonis gignomenin kai tin dia ton organon - fainetai ti megiston einai ton sumfonon. Touto d' esti to dia pente kai to dis dia pason, to gar tris dia pason ouk eti diateinomen. Dei de tin diastasin orizein enos tinos organou topo kai perasin. taha gar o ton parthenion aulon oxitatos fthoggos pros ton ton uperteleion baritaton meizon an poiseie tou eirimenon tris dia pason diastima kai kataspastheisis ge tis suriggos o tou surittontos oxitatos pros ton tou aulontos barutaton meizon an poiseie tou rithentos diastimato* tauton de kai paidos foni mikrou pros andros fonin pathoi an. othen kai katanoeitai ta megala ton sumfonon* ek diaferouson gar ilikon kai diaferonton metron tetheorikamen, oti kai to tris dia pason sumfonei kai to tetrakis kai to meizon. Oti men oun epi men to mikron i tou melous fusis auti ta dia tesaron elahiston apodidosi ton sumfonon, epi de to mega ti imetera pos to megiston orizetai dunamei, shedon dilon ek ton eirimenon* oti d' okto megethi sumphonon diastimaton sumbainei radion sunibein.
===
Rosetta 20.
~diafonia
~sumfonia
~dia tessaron
~elahiston
~megiston
~dia pason
~meizonos
~elattonos
~isou
~megiston sumfonon diastima*
~antropou fonis
~fonis organon
~dia pente kai to dis dia pason
~tris dia pason
~organou topo kai perasin
~parthenion aulon
~uperteleion baritaton meizon aulon ~kataspastheisis ge tis suriggos o tou surittontos oxitatos pros ton tou aulontos barutaton meizon an poiseie tou rithentos diastimato*
~paidos foni
~andros fonin
~dia pason kai to tetrakis
~mikron
~dia tesaron
Egy kis kitero. Emlitettuk Arisztoxenosszal a tonust, es azt is, hogy ket fogalmat jelolnek ugyanazzal a nevvel. Egyfelol egy diasztemat, a dia teszaron es a dia pende leeneklesenel erzekelheto kulonbseget, melyet Arisztoxenosz munka hipoteziskent tizenket reszre oszt, a fele a feltonus, hat moria (diesis), harom moria az 1/4 tonus (tetartimoria), negy az egy harmad tonus. Azt mondjak, hogy a gorog diasztemak vilagaban a tonus volt az alapmertekegyseg. Az egy moria a dodekatimorio.
A masik tonus fogalom nagyobb rendszerekre utal, melyre, melyben ehelyezve a kisebb osszekapcsolt, kotott, szisztemak megszolalnak.
A tonus ket egyenlo felre osztasa lehetelen, mindazonaltal a zenematematikusok kedvenc gyotrodese volt, es e celhoz kozelitve, bar soha el nem erve, ragyogo matematikai felfedezeseket is tettek. Megkockaztathato talan az is, hogy e megoldhatatlan problema megoldasara tett erofeszitesek lenditettek elore a tudomanyt, a matematikat, eletet adva neki. Persze mintha leteztek volna tudatosan 'szemfenyveszto' kisereletek is, hogy az ellenfeleket nehez helyzetbe hozzak. Ilyen az ullo es kalapacs alkiserlet, mely persze visszjara, kigondolojuk ellen fordul! Mindig kibujik a szog a zsakbol! Ez Panagiotis felsegterulete, matematikus, analitikus, kritikus elmet kivan, de Szabo Arpadban meg ennel is tobbre talalt a tema, amit en jobb hijan tudomanyos kolteszetnek nevezek, az intuicio, a filologiai alapossag magasiskolajanak. Nem elegedve meg csupan az egyszeru konstatalassal, hogy a pelda lehetetlen, a problema moge nezve azt kereste, hogy vezethet el a hamis kiserlet az igazsaghoz. Persze a pythagoraszi mese szep, elso hallasra belatasra csabitja a gyanutlanokat, de tipikus kozelitessel konnyeden elfogadni, vagy ugyanilyen gyorsan a hasznalhatatlan legendak vilagaba utalni,- mint kiderul a kesobbiekben,- nem celravezeto. Zarojelben megjegyezve, Thasos baratunk ugyancsak nagy szemeket meresztett, mikor azon publikaciokra hivatkoztunk, melyek bizonyitjak a kiserlet lehetetlenseget, az ullon aranyos sulyu kalapacsokkal kicsengetni a szimfoniakat, a dia tessaront, a dia pentet, a dia pasont. Ebbol is erezheto, hogy zenesz korokben milyen erosen elnek hamis legendak. De egy mai zenesznek, nemcsak a megszokas, a tekintelyelv alapjan valo 'tenyek' elfogadasa teszi tuskesse az okori zenei tanulmanyokat, hanem az is, hogy mas filozofiaval , fogalomrendszerrel el, meg ha azok neha megteveszto modon hasonlitanak a maiakra. Ezen is ezert okkal megutkozhet Thasos, mert nem tobbet es nem kevesebbet mondunk, mint hogy eddig szerzett tudasa a zenerol,- kicsit persze sarkosan fogalmazva,- az ogorog zenehez erve haszontalan. Sot kifejezetten akadaly, mert nehez megszabadulni a beidegzodott gondolatoktol. Ezen allitas kezdetben engem is meghokkentett, de ugy a tudos West, mint professzorunk Psaroudakis is megerositi, alahuzza, nyomatekositja. Elfogadni persze nem kotelezo, de erdemes tunodni rajta.:) Igy kezdodik Az okori gorog zene cimu alapkonyv eloszava, vagy az egyetem indito eloadasa: felejtsetek el ezen teruletre lepve amit eddig tudtatok, az okori zeneben csak ballaszt. Persze ez ellen lehet berzenkedni, de az amugy gyors felfogasu, eszes, zeneiskolai es hangszeres gyakorlattal rendelkezo diakok is hallatlan nehezen tudtak kovetni az eloadasokat, mert valami szokatlannal, ujjal talalkoztak. Ezen vizsgakra nem lehetett rutinbol, feluletesen keszulni, aki elbliccelte az orakat, akar csak egyet is kihagyva, elvesztette a fonalat, es ertetlenul allt a vizsgakerdesek elott. Psaroudakes turelmes, gondos vezetese, eloadasanak hallgatasa nelkul szinte lehetetlen volt tulelni a vizsgat. Thasos erre persze joggal szogezi nekem a kerdest, mi haszna belolem, hisz nem tagadva, mikor csak lehet elismetlem, szemelyemben az ogorog zenet mukedvelo modon kozelito figurara talaltak, mig neki lektorra volna szuksege nyomban, nem holmi amatorre! :)Es erre csak egy magyar mondassal valaszolok neki: Segits magadon es az Isten is megsegit! A mi isteneink, szent-szornyeteg kutatoink: West, Polmann, Siamakis, Psaroudakes, ha nem is megkozelithetetlen elefantcsonttoronyban ulve irjak veretes tanulmanyaikat, de meggondoljak kire, mikor es miert pazaroljak az idejuket. De ha valaki egy lyraval a kezeben kopogtat be hozajuk, es latjak, hogy zenelmeleti kerdesektol nyugtalanul, egy almatlan ejszaka utan keresnek valaszt fogas kerdesre, hat leultetnek az asztalukhoz, bort is toltenek a poharunkba, a tudosok mellet mindig van egy tudossasszony, aki terul-fordul es a szellel belelt tarsasag ele, akik mindenfele elhetetlen es ehetetlen elmeletekkel vidulnak, finomsagokat varazsol. Higyjetek el tapasztalatbol szolok, meg aztan, nem dicsekveskent mondom, hogy lektorunk nem hivatalosan, de baratsagunknak rangot adva, segitojenek szolit (boitos).Tarsasagunk 'haziasszonya', Amerso is nagy faba vagta a fejszejet, az archeologia utan szandekszik elvegezni az egyetem okorzenei studiumat, hogy a kesobbiekben mindezt hasznosithassa, egy gyereklany kortol ot kisero kivansagert,- a tancccal szeretett volna foglalkozni vilageleteben - igy tanctorteneti tanulmanyokat valaszt masodik szakanak. Vele egyutt en is, mert ne, vendeghallgatokent ujra beulok az egyetemi orakra,folfrissiteni, leporolni, ujra rendbe szedni most mar 'erettebb' fejjel a tanulnivalot. Akinek kedve, ideje van hozza, kovethet minket, beszamolunk a hallottakrol...:) Amerso barati tarsasagunkat meghivta, szivesen latja otthonaban is, igy, mivel diakokrol van szo, ahol szamit a kiadas, egy kavezoban, ahol talalkozunk, bizony az arak nem az o penztarcajukhoz mertek, igen borsosak. Thasos azt javasolja, hogy ritkitsuk a kavehazi osszjoveteleket, otthoni kornyezetben, ugyanebbol a penzbol ehetnek is, ihatnak is, internetezhetnek is kedvukre. Javasolja, hogy az erre szant penzt gyujtsuk ossze egy perselybe (koumbara). Meglatjuk... megfontoljuk a dolgot, Amerso maris kesz arra, hogy kiprobalja rajtunk szakacsmuveszetet...:) Egy recep eleje:
Ha ket tetrachordot egy fazekban osszefozunk-fuzunk... talad ki Petyus a veget! :)
u.i.: Thasos szombaton szuletesnapi bulira hiv bennunket, Isten eltesse!:)
Touton d' outos aforismenon te kai prodiirimenon peri melous an eii imin peirateon upotiposai ti pot' estin i fusis autou. Oti men oun diastimatikin en auto dei tin tis fonis kinisin einai proeiritai, oste tou ge logodous kehoristai tauti to mousikon melos* legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai. Epei d' ou monon ek diastimaton te kai fthongon sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai suntheseos tinos kai ou tis tihousis - dilon gar os to g' ek diastimaton te kai fthoggon sunestanai koinon estin, uparhei gar kai to anarmosto -, ost' epeidi touth' outos ehei, to megiston meros jai pleistin ehon ropin eis tin orthos gignomenon sustasin tou melous (to) peri tin sunthessin katholou kai tin tautis idiotita upolipteon einai. Shedon di faneron, oti tou men epi tis lexeos gignomenou melous to diastimatiki hristhai ti tis fonis kinisei dioisei to mousikon melos, tou d' anarmostou kai diimartimenou ti tis suntheseos diafora tis ton asuntheton diastimaton peri is en tois epeita deixthisetai tis estin autis o tropos. plin epi tosouton g' eiristho katholou kai nun, oti pollas ehontos diaforas tou irmosmenou kata tin ton diastimaton synthesin, omos esti ti toiouton o kata pantos irmosmenou rithisetai en te kai tauton,toiautin ehon dunamin oian autin anairoumenin anarein to irmosmenon. Aploun d' estai proiousis tis pragmateias. To men oun mousikon melos apo ton allon outos aforistho. upolipteon de ton eirimenon aforismon tupo eiristhai outos os midepo ton kath' ekasta tetheorimenon.
Ehomenon d' an eii ton eirimenon to katholou legomenon melos dielein eis osa fainetai geni diaireisthai. Fainetai d' eis tria* pan gar to lamvanomenon melos ton eis tauto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbitaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fisis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to enarmonion, tekeutaio gar auto kai molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
=======
~diastimatikin kinisin
~logodous
~logodes melos,
~epiteinein
~anienai
~irmosmenon melos
~asuntheton
~geni
~diatonon (Proton men oun kai presbitaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fisis prostughanei)
~hromatikon (Deuteron)
~enarmonion. (Triton de kai anotaton to enarmonion, teleutaio gar auto kai molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.)
Agapite Karbon! :)
A vasarnapi randevu Aristoxenossal valoban 'fesuletlenebb', izgagabb volt, Tasosnak koszonhetoen... es ettol lett erdekes, mint mondod, valoban izgaga termeszettel koveket hajit a teoriai diskurzusba, altalaban 'nyugalmat' eroltetnek magukra az ilyes temakrol filozofalok, es gyakran allovizbe ful a vita, a beszelgetes. A gorog dialogusok kiegyensulyozott hanghordozasa, stilusa mogott azonban erzekelheto, hogy ez dinamikus egyensuly, egymasnak feszulo, igen nagy szellemi erokkel, es gyakran indulatakkal. (Miert, ma tan maskepp van? Pillants a tudos maszkja moge, es elkepedsz!:) De hat a hurt is ketfelol kell fesziteni, hogy zeneljen, csak mikor elpattan, ertjuk meg igazan, hogy a zenei harmonia, mondhatnank a beke, ellentetes erok egymasnak, -egymastol nem fuggetlenitheto - feszulese. Thasos mint mondod, valoban olajat ont a tuzre, ettol megelevenedik a diskurzus. Egyetertek veled, hogy Panajotis jelenlete, kiegyensulyozottsaga, keszsege, hogy a resztemakat kibontsa, tavoli osszefugeseket meglatva, mas mas oldalrol megvilagitva, lenyeglatasa, pontossaga, es nem utolso sorban memoriaja, aranyat er szamunkra! Maris kimondok egy kulcsszot, es eleg csak rapillantani, "ralapoz" es fejbol fujja... Vagy mikor az Arisztoxenost egy szaktarsai koze idoben elhelyezo tabalazat szuksegesseget pedzem meg, maris kesz praktikusan kigongyolni egy 'idoszlagot'. Ez fontos, mert madartavlatbol ralatas ad, osszefogja a temankat. Ha meg ezen tablazat nevei hypertext szeruen megnyilnak, eletrajzzal, muvekkel, egyre finomabb bontasban, utalasokkal, az lenne az igazi! Mashol mar mondtam, lattam egy virtualis dolgozoszobat, megtervezhetnenk Lyra-Muhelyunket, konyvtarunkat..., a forditok szobajanak kerekasztalat, ahol szakszavakat csereberelnek franciarol angolra, nemetre, olaszra,ogorogre, magyarra, ujgorogre, persze ez meg csak alom, de nem elkepzelhetetlen. Vlangopoulos a Zenepalota tudos konyvtarsa fenttart az IEMA kereteben egy ilyes zeenei fordito muhelyt, ha elegendo nyelvtudor gylult korenk, majd kerjuk a szervezeshez a tapasztalatat. Toled pedig-e pillanatban, mikor sajnos a gorog mostoha viszonyok miatt antarkologia disszertacioddal viaskodsz, nem varhatunk tobbet, mint ezen eszreveteleket, kommentart az elhangzottakrol, melyet kulon megkoszonok. Meglatod, hogy igy szep lassan elokeszited a talajt majdani tanctanulmanyodhoz, melyhez hiszem, hogy a zenen keresztul jo ut vezet.A historikus archeomuzsikologia tanulmanya targyanak tekinti a tancot. Ez valasz a kerdesre, hogy a zenet praktikus elorebb venni, vagy a tancot. A harmadik kerdesed talan az igazi, mind a kettot,parhuzamosan kell kutatni a zenet es a tancot, a regeszet es minden letezo mas tudomanyag eredmenyeit hasznositva. A meg kisse idegenul, hidegen csengo zenei szkkifejezesektol pedig ne felj, mindez lyraval a kezben majd 'jatekka' valik. Igyekszem azert majd az olvasmanyunkat boseges jegyzetekkel ellatni, mint kivanod, barcsak igazad lenne, mondvan hogy ezen ertelmezesi kiserleteket nem tartod ballasztnak. Persze vigyaznom kell, hogy valamifele merteket tartsak, ne vigyen kisertesbe a rendelkezesre allo adattomeg, hogy ratok zuditva megrikassalak, megkinozzalak, benneteket...:) Persze azert lesz majd itt "siras-rivas meg fogaknak bosz csikorgatasa", legalabbis akkor , mikor a "nomosz" egy gorog zenei forma kerul majd szoba, ami nem mas mint a sarkannyal valo viadal zenedramaja.:) Mint Arisztoxenosz mondja, a zeneben letezik egy csodalatos rend, es ahogy szeretett professzorunk, Psaroudakes hozzateszi, a zene orom forrasa. Ezt erdemes meggondolni kisse sivatagos vilagunkban!
Orommel latom, hogy uj 'levelezo' tagunk keszul tiszteletet tenni nalunk...:) Add at H.-nak udvozletemet, es tanitsd meg mielobb a forum hasznalatara.
Olel:
Spyros
Agapite Spyro, liga sxolia gia to "Kyriakatiko rantebou me Aristoxeno" opos sou yposxethikame, syntoma, giati ligos o xronos, alla prin ta xexasoume kai ayta..
Sto cafe tis Ipokratous ayti ti fora i parea itan megalyteri. O "atithasos" Tasos tarakounise ta nera, mas pige mpros kai piso, allote biazotan kai allote pali ithele pio arga, gia tin anagnosi milao tou Aristoxenou...Erixe ladi omos sti syzitisi kai anapse floga, endiaferon eixe..Endiaferousa kai i parousia tou Panagioti, etoimou na piasei ta noimata kai na sxoliasei...To Karbon ayti ti fora mallon perissotero "apon", ta liga pou thymatai (alla den apotharynetai akoma) einai, opos mou erxontai: systimaton oxtaxordon enarmonion, kinisis, synexis, diastimiki, Lasos, Epigonios...ti allo? gia ta alla den eimai sigouri, epanalipsi xreiazetai (dans l'avenir, j'espere quoi!)...
Mexri tote kai liga ellinika sxolia de tha mas enoxlousan katholou..
Erotisi asxeti, alla einai proi kai mou 'rthe: i mousiki i o xoros? Poia anagki proti, i mazi kai ta dyo arage..?
Oktáv (dia-pason), nagy quint (dia-pente) és nagy quart
(dia-tessaron és syllabe) az elfogadott konszonanciát (symphonia)
alkotó intervallumaik. A nagy terc és szext szerintük disszonanciát
(diaphonia) - bár elfogadható disszonanciát - alkotott. A nagy szekund,
mely a quart és quint különbsége az oktávában, az ő nézetűk szerint is
disszonáns. Ezt tekintették a hangemelkedés egységének (tonos). A quart
két-két hangjának felezését félhangnak (hemitonion) nevezték s az oktáv
és quint szerinti sorozat legkisebb egységének tartották. Ugyanezt a
hangot kezdetben diesis-nek is nevezték, ezt azonban talán a Kr. e.
6-4. században gyakorlatban volt un. <újabb enharmonia> korában annak
az 1/4 hangköznek jelzésére használták, melyet pl. e és f vagy h és c
között a hangsiklás egy nemével tényleg énekeltek. A harmonikusok 1/3
hangközének s az 1/4 különböző hányadaival való számításainak csak
elméleti jelentősége van. Ezek a görög nézetek a modern felfogástól és
érzéstől meglehetősen eltérők. Hangsor tekintetében a legősibb és
legprimitívebb s egyszersmind sajátosan görög egység, amellyel a G.
számolt, az un. diatonikus tetrachord volt, pl. - a régi G.-i gyakorlat
szerint magasabb hangról haladva a mélyebbre - e' d' c' h' vagy a g f
e. Itt a görögök szerint legkisebb konszonáns hangköz, a quart áll
előttünk abban a szerintük egyetlen lehetséges; természetes (a fül
által felfogható) tagolásban, hogy a két határhang között még csak
kettő különböztethető meg jól, még pedig úgy, hogy amíg lehet, az
osztás egész hangot ad és a maradék alant mutatkozik. Így négy hangfok
jön létre (tetrachordon, azaz négy húrhang), melyből a három felső két
egész hangot ad, a harmadik és negyedik pedig egy félhangot (diatonon,
azaz végig tonos szerinti), számokban kifejezve: 1, 1, 1/2. A két
határoló hangot később rögzítettnek (hestos, álló), a két közbülsőt
változónak (kinumenos, mozgó) nevezték s a tetrachord hangjainak két
fő-változatát, mint ők mondták, két melódiafajt (genos) különbőztettek
meg a diatonikuson kívül, a chromatikust (<színezett>), melyben a
sorrend egy kis terc és két félhang, pl. a fis f e, azaz: 11/2, 1/2,
1/2 (sőt így is: 13/4, 3/8, 3/8 és [3/2 + 1/3], 1/3, 1/3) és
enharmonikust (<hangzatban maradó>) ezzel a sorrenddel: nagyterc és két
negyedhang, pl. a f' e, azaz: 2, 1/4, 1/4. Olyan változat, mint amilyet
chromatikusnál említettünk, volt több is, ezek voltak a színezések
(chroai) - a harmonikusok elméletében. Természetesen a kanonikosok a
tetrachord 4 hangjának a viszonyát méréssel fejezték ki. A diatonikus
tetrachord (azaz quart = 4 : 3) osztása szerintük két egész hangot ad
(esetenként 9 : 8) s a félhang értéke egy 256:243 értékű <maradék>
(leimma). Azonban tudatában voltak annak, hogy ez a félhang kisebb a
valóságosnál, azaz egy tonos felénél. Megállapították, hogy ha az ő
256:243 értékű félhangjukat levágják a normális egész hangból, ennek a
húron történt lemetszése után egy 2187 : 2048 hányaddal kifejezhető
metszet (apotome) marad vissza, mely csakugyan nagyobb egy félhangnál.
Mind a három <nem>-ben többféle mérési eredményt hagytak hátra (6
diatonikus, 5 chromatikus és 4 enharmonikus). Közben szerepelnek a mai
arányszámok is, pl. 15:16 a félhangra és 4 :5 a nagy tercre. A mérések
közül Archytas-nak van legnagyobb érdeme. Látszik, hogy Aristoxenos
szimplex hangközelméletéhez képest pontosabb mérésnél (és a
gyakorlatban is) pl. a normális diatonikus tetrachord valóságos osztása
ingadozó volt, a két egészhang váltakozó nagyságú volt, maga a félhang
sem maradt eszerint mindig egyazon értéknek, továbbá, hogy a második
egész hangköz volt többnyire a nagyobbik (8:7). A tetrachord -
maradjunk általános gyakorlat szerint a diatonikusnál - azonban csak a
kiindulási egység volt. A hangsort tetrachordok egymás mellé
állításából létesítették. Legelső lépés a tetrachord megkettőzése. A
fenti példát véve: e' d' c' h a g fe. Ez az un. oktochord (8 húrhang).
Ebben 4 rögzített határhang van (e' c' a f). A pythagoreusok ezeknek a
számait (6-8-9-12) felséges aránynak találták, ezt vitték át a bolygók
pályájára, ez a 4 szám a <szférák zenéje>-nek arányszáma. Meg kell
azonban jegyeznünk, hogy ez a nyolc hangból álló sor a nemzeti
hangszeren, a lanton tényleg nem volt meg. A lant csak 7 hangot adott.
Hangolása pedig Terpandros előtt e' d' h' a g e d volt. Ahhoz a quarton
alapuló rendszerhez és elmélethez képest, melyet eddig kifejtettünk, -
hiszen aszerint a hangolás is quartokon és oktávokon alapul: a d' d g,
a e e' h és g c' c' f - itt a két alkotható tetrachord e' d' h' a és a
g e d két-két határhangja, e' a és a d quintek, quartok csak a közbülső
hangok (e' h, d' a stb.). Riemann ezt félhangnélküli quint-rendszernek
nevezi (anhemitonikus pentatonika) s azt hirdeti, hogy ez a már
primitív népeknél is található melodika megelőzte volna a
tetrachord-rendszert. Sőt a d e g és e g a gregorián énekkezdetekben
ennek továbbélését, ill. az ősi görög rendszerben a gregorián ének
alapjait látja. Ezt az anhemitonikus pentatonikán alapuló sorozatot
különben ugyanő a régi enharmoniá-nak is nevezi s ezzel azonosítja
Olympos ama találmányát, melyet erről a nagy zenészről emlegetnek, mint
aki a 7-hangú skálából önkényesen kihagyta a c'-t és f-et. Riemann még
egy másik, későbbről kimutatott archaizáló pentatonikát is megállapít
(f' e' c' h' a f e), amelyet, mivel 2-egészhang közök is vannak benne
(c' c' és a f), diatonikus-nak nevez s a már említett chromatikus nemet
(a fis f e) e kétféle pentatonika (a fis e + a f e) egyesítésének
tartja. A folklóré-alap oly találd és az eredmény oly egyszerű, hogy
ennek a nézetnek nehéz ellentmondani. Tény azonban, hogy a történileg
előttünk álló G.-i hangsor a tetrachordon alapul. Terpandrosról az a
hagyomány, hogy a 7-húros lírán újabb hangolást hozott be (c'
kihagyása, félhang kerülése, tehát talán e' d' h' a g f e). De végül is
az itt adott két diatonikus tetrachordnak megfelelően, utóbb
megszerkesztették a 8-húrú lírát. Az oktochord még mindig csak
középértékű ahhoz a nagy hangrendszerhez képest, melyet a görög elmélet
a hangsorról tökéletes rendszer (systema teleion) néven összeállított.
Az e'-e sorhoz fent is (a' g' f' e') és lent is (e d c H) egy-egy
diatonikus tetrachordot függesztett, végül még egy legmélyebb hangot
(A) <hozzávett> (ezért ennek a neve <proslambanomenos>). Ez az a'-A
terjedő két oktáva a görög hangrendszer. Ennek két fajtája volt. Az
egyikben, melyet ametabolonnak (változatlan) neveztek, h és a volt az
eredeti diatonikus nem szerint, a másikban, melyet metabolonnak
(változó) neveztek, h b a, azaz h és a közé beiktattak egy félhangot,
ami modulációt tett lehetővé. A rendszer közepe az oktochord. Ebben a
legmagasabb hangnak (e') a neve nete (<legutolsó>) volt, a h-é paramese
(<a mese melletti>), a-é trite (harmadik, - tehát látszik, hogy a húr
szerint neveztek és számoltak), h-é paramese (<a mese melletti>), a-é
mese (<középső>, - ez volt az egész rendszer sarokpontja, valósággal a
mai tonika értelmében s mivel a rendszer a'-A-ig megy, látszik, hogy
A-moll jellege volt), a g neve lichanos (<kisujj>, azaz, amelyikkel
pendítették a húrt), az f-é parhypate (<a hypate melletti>) és az e-ó
hypate (<legalsó>). Meg kell mégegyszer jegyeznünk, hogy az ametabolon
lényege a h és a közti egész hangkülönbség. Ezt a tényt úgy fejezték
ki, hogy az oktochord két fele közt diazeuxis (szétválasztás) van.
Ugyanilyen diazeuxis van persze a H és A között is. Ezzel szemben a
metabolon d' c' h b kapcsolásmódot összekötésnek s ezt a négyes
sorozatot synemmenoi-nak (összekötöttek) nevezték. Mikor az e'-e
oktochordhoz fent az a'-e'-t és lent az e-H tetrachordot kapcsolták,
mindkét esetben egy-egy közös hang van (e' és e). Ezeknek synaphe
(összefűzés) nevet adtak. A négy tetrachordot is külön-külön jelölték
meg. Az, amelyikben a mese volt (a-e), t. meson (a középhangok t.-ja)
volt, a tőle elválasztott, fölötte álló (e'-h) t. diezeugmenon (az
elválasztott hangok t.-ja), az a'-e' legfelsőé t. hyperbolaion (a
legfelső hangok t.-ja) és az e-H-é t. hypaton (a legalsók t.-ja). E
legutóbbi három hangjára (d c H) ismétlődött a lichanos, parhypate és
hypate név hypaton hozzátevéssel, éppúgy, mint az előbbi három hangjára
a nete, paranete és trite név, hyperbolaion hozzátevéssel.
Természetesen a diezeugmenon-csoportban e' d' c' viseli a nete,
paranete és trite nevet, míg a synemmenon-csoportban d' c' b. Ezt a
rendszert utóbb még öt tetrachord (18 hang) terjedelemre is
kibővítették; ez a 15 hang az egész latin középkorra is kiható
teljesítménye a G.-i elméletnek. Óvakodni kell azonban attól a
hiedelemtől, hogy a fent adott modern hangelnevezések (a'-A) a görög
hangrendszer hangjainak tényleges hangértékeit, abszolút magasságait
jelentenék. Mint görög nevük is csupán a húrrendszerben elfoglalt
helyüket, a melléjük tett modern nevek is csupán helyüket és szerepüket
- görög terminológia szerint <dynamis>-ukat - jelölik. Ezek tetszés
szerinti magasságba tehetők át. Az egész rendszer ábrája ez (Reinach
szerint): @ Az Antik G.-elmélet imént kifejtett hangsorrendszeréből
meglehetősen egyszerű, sematikus, mondhatni mechanikus, úton alkotható
meg az Aristoxenosnál kifejtett (de nem általa feltalált)
skálarendszer, a görög hangnemek sorozata. Szigorú szabályossága végső
rendezés eredménye. Előtte kétségtelenül nagy változatosság volt. Erről
tudtak maguk a görögök is. Egy-egy skálafajt mitikus. és történeti
neveknek tulajdonítottak, még őriztek régi elnevezéseket, melyek vagy
eltűntek utóbb, vagy a nagy rendszer egyes tagjaival azonosultak. A
harmonikusoknak a 8 hangra, azaz oktávára terjedő kithara-hangolását
figyelembevevő skála-rendszere három alaptípust mutat, melyet ők dór,
fríg és lyd nevekkel jelöltek meg. A történeti fejlődésre tanulságos
három név ez. Még hallunk itt-ott ión és aeol hangnemről, ami
természetes is, hogy volt, mert hiszen a G. és költészet szorosan
összefüggött, azonban a mechanikus rendszer ezeket már nem tartalmazta.
Az ősi ión skáláról (az enharmónikus nemben) még csak tudunk képet
alkotni, de az aeolról már nem, éppoly kevéssé a lokrisiról.
Szemmellátható a dúr zene felsőbbsége a többi valódi görög törzsi zenék
felett. Ez nemcsak hogy kiszorította a többit, hanem mikor idegen
bővülés - és pedig nagymérvű - történt, a vezető szerepét továbbra is
megtartatta. A skálák rendszere határozottan mutatja, milyen erős
második összetevője az Antik G.-nek önálló nemzeti alapja mellett e
keleti hatás. Az Aristoxenos rendszerében alapvető fríg és lyd
elnevezések s Olympos neve, akire e fajokat visszaviszik, ennek
bizonyítékai. Még vannak nyomok annak megállapítására is, hogy maguk a
keleti hangnemek is többféle fejlődésen estek át. Így a lyd hangnem,
melynek syntonos (feszes), chalaros (laza) és mixos (vegyes) fajtáiról
beszél régi anyag alapján egy kései forrásunk (Aristeides
Quintilianus). Ezekből, az eredeti lyd mellett, az utóbbi is szerepel
Aristoxenos rendszeréhen, de értelme csak az ősiség ismerete alapján
van. Az Aristoxenos-féle 8-hangú oktávarendszer szigorúan a kithara
alapján áll, a régebbiekről való hagyományok azt mutatják, hogy azok
között egészen eltérő alakú is volt, így az ugyancsak Olymposnak
tulajdonított s a syntonolyddel eléggé összevágó, tehát szintén ősi
keleti tropos spondeiason: <italáldozati hangnem> (c' h a f e), mely a
tetrachord nagy kihagyásaira mutat, de amelynek a diatonikus dór
tetrachordhoz való hasonlósága is szembeötlő. A praearistoxenosi
hangnemek rendszerét (ha lehet így nevezni, - helyesebben: példáit,
egyes fajait) felsorolja a már említett Aristeides Quintilianus (dór,
fríg, [syntono]lyd, ión, mixolyd és chalarolyd, az utóbbi azonban
kétes), ezek egyenetlenségein s töredékességén messze felülemelkedik a
dór oktochordnak Pythagoras hírhedtté vált 6-8-9-12 arányszámától is
támogatott tekintélyén s a <tökéletes rendszer>-en felépülő igen
egyszerű (az őt egész és két félhang egyszerű permutációjával alkotott)
skálarendszer. Aristoxenos dór skálája e'-e, fríg skálája d'-d és lyd
skálája c'-c terjed. Ennek a három alaptípusnak a hyper- és
hypo-hangnemek szerinti kibővítése még további 6-ot eredményez, t, i.
csak az alsó tetrachord felső oktáváját kell a felső tetrachordhoz (ez
a hyper-faj) és a felső tetrachord alsó oktáváját az alsó tetrachordhoz
(ez a hypo-faj) tenni, mindkét esetben diazeuktikus egészhanggal
egészítve ki a sort fent, ill. lent. A két új dór skála tényleg benne
is van a rendszerben, azonban a hyperdór az ősi mixolyd néven járta s
ez h'-h terjedt, a hypodór pedig a-A (az utóbbi áll. az aeol hangnemmel
azonos). A hyperlyd nem szerepelt, sem a hyperfríg, melyről azt is
mondták, hogy lokrisi. Volt tehát még hypofríg (áll. ión) g-G és
hypolyd f-F terjedelemben. A három alaptípus különbsége az, hogy a
félhang helye dór hangnemben a 3-4. és 7-8., frígben 2-3. és 6-7. s
lydben az 1-2. és 5-6. hang intervalluma, azaz a tetrachordban dórnál
alul, frígnél középen, lydnél fent van. A tetrachordon a félhangnak ez
a középen és kezdeten való kiszakítása a legfeltűnőbb keleti hatás az
Antik G.-ben. Természetes, hogy a három görög <nem>, a diatonikus,
enharmónikus és chromatikus szerint ezek a hangnemek különféleképen
tagolhatók. A három főtípus pl. ez: @ Ezek a görög skálák nem olyan
természetűek, mint a mieink. Először is dúr- és moll-skálák közti
különbséget a görögök nem ismertek. Ezek az oktávák azonkívül
diatonikus alakjukban a közönséges hangsor egyes kiszakított részei s
igazi lényegüket pusztán a félhangok eltérő elhelyezése adja,
lényegükhöz tehát az (elnevezésül is szolgáló) alaphangok abszolút
különbsége nem tartozik hozzá (mint a <tökéletes> rendszernél, itt is a
fenti modern hangjelölés csak példaértelmű). Egy tekintetben azonban -
s ez fontos mozzanat - van hasonlóság a két világ skálaértelme között.
A mediáns (terc) és domináns (quint) értelme ugyan ismeretlen a görögők
előtt, azonban a tökéletes rendszer mese hangja a skálában a modern
tonikához hasonló szerepet játszott. A dór skála a hangja, a mese körül
hullámzik az e hangnemben írott dallam. Így az első delfii himnusz g'-g
közé helyezhető dór skálájában a dallam központja az itt mese helyzetű
c'. A valóságos antik és modern parallel tehát ezen az alapon így
fejezhető ki (amit különben említettünk is már): antik dór skála e'-e =
modern a-moll a-a'. A tonika középre helyezése természetes szükséglet
az egy oktáva keretén belül mozgó kompozícióknál. A görögök
megkötöttsége itt ismét a korlátok közötti tökéletes eljárás példája,
amit más művészetükben is tanúsítanak. Aristoxenos rendszere magában
foglalja a modern zenében oly természetes fogalmát az áttételnek,
transzponálásnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár az ó 13
transzponált skálája mind az imént tárgyalt skálák neveit viseli, még
pedig 7 szóról-szóra ugyanazt, s a többi is csak éppen <mély> és
<magas> jelzőkkel van még azonfelül ellátva, az Antik G.-elmélet
transzpozíciója az egész hangrendszerre vonatkozott. Aristoxenos
elméleti eljárása az volt, hogy a mese-t a-tól félhangonként emelte
a'-ig s így 13 <transzponált> rendszert kapott, melynek középső
oktáváját az e'-e diatonikus dór alapskálára vonatkoztatta, Mivel
Aristoxenos az a ais h c' cis' d' dis' e' f' fis' g' gis' a'
mese-sorozatról azt tanította, hogy a dór a után egy-egy egész
hangmagasságban vannak az alapjelentőségű fríg és lyd <transzponált
rendszer> mesé-i, ezek a hangok h és cis, a lydtől a mixolyd félhang
távolságra van, tehát ennek mesé-je d', a hypodór, hypofríg és hypolyd
transzponált rendszerek mesé-i egészhangközökben így jönnek egymásután:
e, fis, gis. Dynamis-uk szerint ezek a hangok mind mesé-k, ellenben
thesis-ük szerint e hypate meson, fis parhypate m., gis lichanos m.
stb. az eredeti diatonikus dór skálában, azaz az eszerint hangolt
kitharán.
Az ókoriaknak sokkal több hangjuk és akkordjuk volt, mint a moderneknek. Az előbbi három fajtát különböztetett meg (diatonikus, kromatikus és harmonikus), melyek 16 hangot variáltak. Az utóbbi csak kettő fajtát tartott meg (a harmonikus eltűnt), és a 16 hang 12-re csökkent a hangok kiegyenlítődése miatt2.3
http://w3.enternet.hu/karva/kutatas/rousseau_z.htm
Diatonika, diatonikus.
1. A görög diatonos alapszó értelme kifeszített. A genos diatonon v.
diatonikon a tetrachord két változtatható közbülső hangjának a két
változhatatlan szélső hangtól való olyan távolsága, hogy egészben két
egész és egy fél hang (1+1+1/2) sorozata jön létre, görög módra
magasról haladva a mélyhangra, pl. a g f e. Ősi (a húros hangszerrel
összefüggő) természetes ethosa szerint nyugodt, erőteljes
melódiavezetéssel jár; ezt a Kr. e. századokban lejáratta, közönségessé
s alacsonyrendűvé degradálta a másik két hangfajnak, a (síppal
összefüggő) chromatikusnak és enharmonikusnak kultusza; viszont a Kr.
u. századokban emezek már feledésbe merültek s egyedül a D. maradt meg;
- egészen a 16. századig, mikor a két feledésbe merült görög hangfaj
újból foglalkoztatni kezdte az európai muzsikusokat. Czebe. 2. A mai
zeneelméletben D. az az elv, melynek alapján a héthangú skálák be
vannak rendezve. Ellentéte: a kromatika (l. o.). Diatonikus lépés
keletkezik oly szólammozgás által, mely valamely hétfokáról a másikra
történik; diatonikus hangköz az így áthidalt hangtávolság. A
kis-szekund hangközt, megkülönböztetésül és bővített-prím hangköztől
(mely kromatikus félhang), diatonikus félhangnak is nevezik, mivel
előfordulhat a D.-án belül; hasonlóan az egészhang-lépés is csak akkor
nevezhető diatonikusnak, ha a hangközét képező hangok valamely héthangú
skála szomszédos hangjai lehetnek (e-gesz nem diatonikus egészhang,
e-fisz azonban az). A népzene és a zeneművészet legnagyobb mestereinek
nyelve, gondolatvilága túlnyomóan diatonikán nyugszik. Molnár.
http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/zeneilex/dia.txt
Enharmonion
(t. i. genos, faj) a görög zeneelmélet harmadik, értelme szerint
összhangzó melódiafaj (l. diatonikus és Kromatikus), amely éppúgy, mint
a másik kettő, a mai enharmonikus fogalomtól teljesen elütő elven épül
fel. Ez is a tetrachord két középső hangjának egyik hangolási módját
jelentik úgy, hogy a két szélső hang változatlan marad. Plutarchos és
Aristoxenos adatai összevetéséből arra lehet következtetni, hogy az E.
történetében két korszak volt. Olympos (l. o.) nevéhez az ősi
diatonikus hangolásmódnak azt a sípzenével összefüggő módosítását
fűzik, hogy a dór hangmenetben a tritét (cis') és a lichanost (g)
kihagyta. Az un. újabb E. (Kr. e. 6-4. sz.) vívmánya viszont a
negyedhang behozatala először a fríg és lyd, utóbb a dór hangmenetbe,
úgy, hogy a tetrachord hangjai ezek: a, f, (1/4-del emelt) e, e, azaz a
hangközök értékük szerint: 2+1/4+1/4. Ebben is, a két felső hang
közének értéke nagyobb a másik kettő összegénél, a pyknonnál (l. o.).
ezek a negyedhangnyi távolságok (diesis, l. o.) természetesen nem
mások, mint azok a hangcsúsztatások, amelyeket a sípon könnyű kihozni
(a lanton a lichanost s a tritét megfelelően hangolták), de
mennyiségileg alig lehet meghatározni. A Kr. e. 4. században kiment a
gyakorlatból s idejét múlta. Czebe.
Touton d' outos orismenon proton men to diastima peirateon dielein eis osas pefike diaireseis diaireisthai hrisimoous, epeita to sustima. Proti men oun esti diastimaton diairesis kath' in megethei allilon diaferei* deutera de kath' in ta simfona ton diafonon* triti de kath' in ta sintheta ton asintheton' tetarti d' i kata genos* pemti de kath' in diaferei ta rita ton alogon. Tas de loipas ton diaireseon os ou hrisimous ousas eis tautin tin pragmateian afeteon ta nun. Sustina de sustimatos toutais te dioisei tais (autais) diaforais plin mias - megethei te gar dilon os diaferi sustimatos sustima kai to [te] sumfonous i diafonous einai tous orizondas fthongous to megethos. tin de tritin ton ritheison epi ton tou diastimatos diaforon adinaton iparxai sustimati pros sustima, dilon gar os ouk endehetai ta men suntheta ta d' asuntheta einai ton sustimaton touton ge ton tropon onper ton diastimaton ta men in suntheta ta d' asuntheta. Tin de tetartin - auti d' in i kata genos - angkaion kai tois sustimasin uparhin, ta men gar auton esti diatona ta de hromatika ta de enarmonia. dilon d' oti kai (tin) pemptin, ta men gar auton alogo diastimati oristai ta de rito. Pros de tautas treis eteras prostheteon diaireseis* tin t' eis sunafin kai diazeuxin kai to sunamfoeteron merizousan ta sustimata* pan gar sustima) apo tinos megethous arxamenon i sunimmenon i diezeugmenon i mikton ex amfoteron gignetai ( kai deiknitai touto gignomenon en eniois)* epeita tin t' eis uperbaton ka sunehes merizousan, pan gar sustima itoi sunehes i uperbaton esti, tin t' eis aploun kai diploun kai pollaploun diairesin, pan gar to lambanomenon sustima itoi aploun i diploun i pollaploun estin, Ti d' esti touton ekaston en tois epeita deihtisetai.
Igazan megtisztelo az elismeres, de aminek igazan orulni fogok, ha majd bemutatod nekunk a Munkanaplodat, melybe jegyzeteled az Arisztoxenos olvasasa kozben felmerult gondolatokat.:)
[Panjotis vasarnapi olvasokorunk lelkes tagja, vegzos matematika fizika szakos egyetemista. Ebbol adodoan valasztott temaja az
empirikus es a pythagoraszi matematikus zenei iskola ellentete. Rola es Thasosrol,
valamint Karbonrol meg sok szo esik majd, remelem kitartanak mellettunk, nem riasztja el oket a gyakran zord Arisztoxenos.
Thasos elhozta
nekunk, megmutatta fuvos hangszer gyujtemenyet, ezt ha sikerul, kommentarrral egybekotve majd lathatjatok. (Neki
nyitunk majd egy aulos rovatot.) Jo peldaval eloljarva, mielott belevagtunk volna
a szoveg olvasasba, elpengettem nekik egy Pohlmann altal publikal toredeket, egy tetrachord gyakorlatocska. Amint lehet, majd mellekeljuk. Remelhetoleg
rovidesen majd mindnyajuknak lessz egy gyakorlo hangszere, ennek elkeszitesehez talaltunk segitokesz mestereket, es muhelyt a szukseges szerszamokkal.
Olvasatunk nem filologiai, hanem a zenei szakkifejezesekre koncentral. Persze ha felotlenek
mellektemak, nem megyunk el kozonbosen mellettuk, hiszen Arisztoxenosz irasa koranak tukre, a tudomany szuletesenek dokumentuma. Annak a tudomanynak, melyrol
olvashattuk, mint elso fecskei, Arisztotelesz tanitvanyai adtak
peldatarat
tartalmat
modszertant.
Ezert a lazas igyekezet a meghatarozasok keresesere, negy ot fogalommal, mint peldaul anesis, epitasis, tasis, oxititam barutita, valo hosszas bibelodes. A megismeres utjanak szabatos rogzitese szinte maniakusan visszatero motivum. Egy szkeptikus mai tudosno megjegyzese, hogy ok meg hihettek a MODSZER, a "bolcsek kovenek megleleseben, mig ma mar a tudomany kepviseloi gyakran a megismeres elott tornyosulo athaghatatlan falrol beszelnek a konferenciak szuneteben vagy a haloszoban, a torhetetlen logika helyett a "hitre" apellalva. Valamit megsejthetett mar ebbol Arisztoxenos, mikor riasztoan hosszu bevezetoje utan, mely gyakran eles kirohanasokkal tarkitott,
hebehurgya szaktarsait ostorozva, mikor a bevezeto utan a surujebe vag, a szisztemak vilagaba. Itt megtorpan, mondvan, ne varjatok tolem, hogy mindent lefednek a gondolataim, barmilyen okos meghatarozasokat is talalok, a valosag mindig okosabban kibujik a renszerezes halojabol. Ezert a belatasunkra, a hitunkre apellal, es nem tehetunk mast, mivel o a legtudosabb okori zenesz, kovetjuk fejtegeteset. Es itt valoban tanui lehetunk azelott sosem latott
hallott gondolatok szuletesenek. ( Tasos baratunk itt, termeszetehez hiven, nem tudta magaba folytani csodalkozasat, hihetetlennek
tunt szamara, hogy Arisztoxenosz elott nem letezett
zenetudomany kiteljesedett formaban. Panagiotis azonban, aki termeszettudomanyos tanulmanyai melle az okori filozofusok muveit is elolvasta, megerositette, hogy tudomanyrol Arisztotelesz ota beszelhetunk. Mint emlitettuk, Panagiotis a matematikusunk, tole varjuk, hogy amennyire lehet, tisztazza Arisztoxenosz viszonyat a zenematematikahoz. Arisztoxenosz ketsegtelenul ismerte a titkos
tanokat, "vandorevei" alatt osszebaratkozott Philolaossal, szulovarosa Tarentum (Taras) is szamos jeles muzsikussal dicsekedhet, bolcs fejedelmuk Architas, aki fontos zeneelmeleti felfedezeseket is tett, maga Arisztoxenosz is zenesz csaladbol szarmazik. Egyesek a napi politikaban keresik a matematikus-empirikus viszaly okat, de akadnak, akik , bar ez eleg hihetetlen, magat Arisztoxenoszt is "rejtozo" pythagoreusnak titulaljak.
Arisztotelesz zsenialis tanitvanya Arisztoxenosz, aki nem atallotta azonban mesteret szidalmazni, mikor nem o, hanem az illobb szavu Theophrastos orokolte az iskolat.Eloerzetem, hogy Thasossal meg sok gond lessz...:), fuvos lelek, mindenre erzekenyen
reagal, hajlamosan a szelsosegekre, hol azt panaszolja, hogy tul gyorsan, par pillanattal kesobb hogy tul lassan haladunk a szoveggel, egyszer csupan az okori szovegre szeretne tamaszkodni, mellozve a forditast,maskor meg az okoriakat vetne tuzre. Ugy erkezik, hogy sok dolga miatt csak par percre ul le mellenk es a vegen ugy kell "eluldozni". Hogy ne akassza meg szuntelen az szoveg felfejteset, rabizzuk hogy hangosan olvassa, igy par percre megnyugszik akozott ingadozva, hogy tul husszu es tul rovid a napi penzum. Es ekkor en erelyesen, harmat koppantva az asztalra viszaterelem a tisztelt tarsasagot Arisztoxenoszunkhoz, mai fogalmaink az otthoni szotarazashoz:
~diatonon
~chromatikon
~enharmonion
~megethon
~schimaton
~dia pason
~kinisi
Ez az eloszo elejenek kulcsszo gyujtemenye, szo eri meg Lassost, tole egy szigma nelkuli Demeter himnus maradt rank... Es ismetelten arra intjuk Thasost, az eloszotol ne varjon tobbet, mint ami a dolga, tehat bevezetest, vagy ha ugy tetszik elriasztast a kesobbiektol! :) Erdekes tema lenne ha valaki megvizsgalna, szamonkerne Arisztoxenoszon a modszeret, kutatasi tervet, hol es mennyiben tartja be az eloszoban igerteket, hol ter el ettol?Az okori szovegeket mindig kicsit fentatassal kell kezelni, nem leven szellemi magantulajdon, nem tudhatjuk hogy a szovegek
tovabbadoi mit tettek
az eredeti szobeli eloadasssal, hol hagytak el belole, mit illesztetek
hozza a magukebol? De ha bebizonyosodna, hogy Arisztoxenos kovetkezetesen vegrehajtja amit iger, akkor meglehet, hogy kozel kerultunk az eredetihez, mely valoszinuleg egy egesz napos, talan harom megszakitassal elmondott eloadas. A roptekbol,"mint azt megmondtam, kerdesekre valaszolva,"stb. kitunik, hogy hallgatosag elott, a pillanathoz is alkalmazkodo
eszmefuttatasrol
van szo. Es ha ellenorzitek, egy nap, kenyelmes olvasassal, harom szunettel elolvashato a Harmonica Stichia.(Napkeltetol napnyugtaig harom muvet nezhetek meg a szinhazi versenyeken.) Arisztoxenosz szamtalan, talan negyszaznal is tobb muvet irt. Persze nem kell ettol megriadni, ezek a konyvek mint tekercsek ertendok, tehat harminc mai oldalnal nem tobb szoveg.
I am very pleased to meet you again so that we can talk over again about all these beautiful things concerning the Acient Greek Music.We can continue our study of Aristoxenos' "Harmonic Elements" and i am both anxious and happy to see you again.
