Szervusz!
Nem latom akadalyat, hogy magyarul beszelgessunk, ha megbocsatod, ha neha vetkezem, hibazva, mivel nem elek Magyarorszagon...:) Barataink angolul is, nemetul is, franciaul is beszelnek, de szivesen kozvetitek. Az ogorog zenehez ajanlom Ritook Zsigmond szepen forditott szoveggyujtemenyet, jegyzetelt, peldasan szep, pontos munka. Ha kedvet kapnal az ogorog zene tanulmanyozasahoz, ajanlunk meg mas irodalmat is, bar a magyar bibliografia kicsit szegenyes. Azert, ha komolyabban erdekel a dolog, szepen, kenyelmesen, elkezdhetsz tanulni gorogul, nem kerget a tatar...:) Mint ahogy a magyar zene tanulmanyozasahoz is jol jon, ha valaki erti a nyelvet, a gorog tudas sem haszontalan. Van a forumon egy Tanuljunk ogorogul rovat is. Amugy mivel foglalkozol? Szeretettel varunk, es minden kerdesedre, ahogy tudunk, felelunk. Azert jo tudnod, es lehet hogy itt alkalmad lesz hozaszoknod, ha koztunk maradsz, hogy a tudomany sok nyelven 'enekel':). Amugy hogy tetszik Europa? Ugy tudom a gorog elnokseg igen melegen tamogatta, segitette a belepesetek. Nem tudom mi jo vagy rossz sul ki majd ebbol, de a tudosoknak, a tudomanyok irant erdelkodoknek igy talan tobb alkalma lesz talalkozni. Mi evente egyszer Szentjakabon gyulunk ossze, es naponta beszelgetunk az interneten. Szivesen fogadjuk az Athenba latogatokat is, tobben megfordultak igy mar nalunk, ha erre jarsz, nezz be hozzank, segitunk amiben tudunk.
Optikusan a dia pente, a dia tessaron es a dia pason szimfoniak. Akusztikusan metrumkent a diagrammaval praktizalva, tolts bort a poharamba, ha tele, (maximum) es megcsendited, aztan meg a felet felhajtom, diapason a diferencia. 1:2. Vale krasi to potiri mou,an cunkrizoume, me gemato, kai meta an adiaso me to miso potiri krasi, i diafora einai diapason, teorite pos einai to oreotero symfono diastima.Etsi sinehizoume, me to dia tessaron, ka dia pente analogia, kai tragoudane ta potirja...:)
Se tria tmimata xoristike xtes "i kyriakatiki synantisi me Aristoxeno":
anagnosi kai sxoliasmos gia to proto kommati, kai epeidi i epanalipsi kanei kalo, edo xanadiabasame oti kai stin proigoumeni synantisi mas, bebaia i parousia tou Panagioti edose diaforetiki pnoi sti syzitisi kai aformes gia nea sxolia kai symplirosi stoixeion...
Perigrafi ton duo mathimaton tou Steliou eixame gia to deytero kai trito meros. Ta perissotera eipothikan me eystoxo tropo, ara i mnimi sou toso kala leitourgei, ela pes mas to mystiko sou loipon... Krima pou eleipe o Tasos, giati endiaferonta pragmata eipothikan sxetika me ti synexeia tis mousikis kai ti diaforopoiisi. Ethnomousikologia kai arxaiomousikologia dyo oroi episis me tous opoious paixame xtes, simantiko to sxetiko arthro tou Psaroudaki...I syzitisi synexistike me pathos kai mesa sto metro, kai yposxeseis dothikan gia melopoiiseis kai theatrika erga pou exoun grafei kai pou polu tha thelame na ta gnorisoume, eos tote mporoume na arkestoume me to "Thalassa" kai ti lyra..:)
O Aristoxenos milouse se anthropous pou itan gematoi apo tetoies ennoies, ti ginetai omos me ekeinous pou akoma den einai ? Mporoun na exoun thesi anamesa sas kai epitrepontai erotiseis
«anepitreptes», opos ti einai oi "symfonies"? To eixa seimiosei xtes kai xexasa na rotiso...Pithanos na to exoume xanasyzitisei, alla i epanalipsi mitir mathiseos..:)
To mathima arxise na ginetai tora pio pukno, ennoies pou akougontai kai zumonontai xana kai xana… I synexeia kai oi leptomereies mallon sou anikoun:)
pity that Tasos was missing, we hope he will join us again later on and that practice that so much is he weeling for will start over(?)…Interesting the remarks you made during our “lesson”, like your comment over dance and the need of humans to make a code of what they see (anagi kodikopoiisis, paradeigma me asterismo kai sxolia tou filou sou).
Interesting (or “stressing” I would say:) suggestions were made both by you and Spyros for the next meetings, anxious anyway to listen to you next time revising with a unique I am sure way what up to now has been red and noticed!… Min xexnas I epanalipsi mitir kathe mathiseos, hmm…Spyros said that what we should keep in mind is "epitasis, anesis, oxytita, barytita, kinisis synexis kai diasthmatiki, topos…",please correct me if I am wrong (I have the feeling that something is missing me...:), difficult is for me to follow you some times, but I promise that soon you will have news about dance (“asemnous” or not…).
Dear Spyros,dear Karbon!
I was very pleased to hear from you all that you have learned in the first two lessons from Stelios,the introduction he has given about the phenomenon of music in general and some tips about
how to organise the material in a research work.
Unfortunately I do not have the time which is needed for a serious attempt to study this material but hopefully I shall have more in the future so that we can progress together in that interesting issue called Ancient Greek Music.
Touton d' onton gnorimon to tonieon diastima peirateon aforisai. Esti di tonos i ton proton sumfonon kata megethos diafora. Duereistho d' eis treis diaireseis* melodeistho gar autou to te imisou kai to triton meros kai to tetaron* ta de touton elattona diastimata panta esto amelodita. Kaleistho de to men elahiston diesos enarmonios elahisti, to d' ehomenon diesis hromatiki elahisti, to de megiston imitonion.
=====
~tonieon diastima
~tonos
~proton sumfonon
~imisou
~triton
~tertarton
~enarmonios elahisti
~diesis hromatiki elahisti
~imitonion
Touton d' eis touton ton arithmon diirimenon ton diastimatikon diaforon tis deutera ritheisi thateron meros peirateon diaskepsasthai - in de ta meri tauta diafonia te kai symfonia - lipteon te tin sumfonian sumfonou diaferein kata pleious diaforas on mia men estin i kata megethos, peri is aforisteon i ainetai ehein. Dokei de to men elahiston ton sumfonondiastimaton up' auts tis tou melous fuseos aforisthai, melodeitai men gar tou dia tessaron elatto diastimata polla, diafona mentoi panta. To men oun elahiston kat autin tin tis fonis fusin oristhai, to de megiston outo men [oun ouk eoiken orizesthai* fainetai gar eis apeiron auxesthai kata g' autin tin tou melous fusin kathaper kai to diafonon. Pantos gar prostithemenou sumfonou distimatos pros dia pason kai meizonos kai elattonos kai isou to olon gignestai sumfonon. Outo men oun ouk eoiken einai ti megisthon sumfonon diastima* kata mentoi tin imeteran hrisin - lego d' imeteran tin te dia tis anthroppou fonis gignomenin kai tin dia ton organon - fainetai ti megiston einai ton sumfonon. Touto d' esti to dia pente kai to dis dia pason, to gar tris dia pason ouk eti diateinomen. Dei de tin diastasin orizein enos tinos organou topo kai perasin. taha gar o ton parthenion aulon oxitatos ftoggos pros ton ton uperteleion barutaton meizon an poiseie tou eirimenou tris dia pason diastima kai kataspastheisis ge tis suriggos o tou surittontos oxitatos pros ton aulountos barutaton meizon an poiseie tou puthentos diastimatos* Tauton de kai paidos foni mikrou pros andros fonin pathoi an. Othen kai katanoeitai ta megala ton sumfonon* ek diaforeuson gar ilikion kai to tris dia pason sumfonei kai to tetrakis kai to meizon. Oti men oun epi men to mikron i tou melous fusis autoi to dia tessaron elahiston apodidousi ton sumfonon, epi de to mega ti imitera pos to megiston orizetai dunamei, shedon dilon ek ton eirimenon* oti d' okto megethi sumfonon diastimaton sumbainei gignesthai radion sunidein.
=====
33.Rosetta
~lipteon te tin sumfonian sumfonou
~diaforas kata megethos
~elahiston ton sumfonon diastimaton
~dia tessaron elatto diastimata
~diafona
~elahiston tis fonis
~megiston
~diafonon
~sumfonou distimatos
~dia pason
~meizonos
~elattonos
~isou
~megisthon sumfonon diastima
~anthropou fonis
~dia ton organon
~dia pente kai to dis dia pason,
~tris dia pason
~diastasin tinos organou
~topo
~perasin
~parthenion aulon
~oxitatos ftoggos
~uperteleion barutaton meizon
~tris dia pason diastima
~kataspastheisis ge tis suriggos
~surittontos
~oxitatos
~aulountos barutaton meizon
~paidos foni mikrou
~andros fonin
~tris dia pason sumfonei
~tetrakis kai to meizon
~dia tessaron elahiston
~okto megethi sumfonon diastimaton
Touton d' outos aforismenon te kai prodiirimenon peri melous an eii imin peirateon upotiposai ti pot' estin i fusis autou. Oti men oun diastimatikin en auto dei tin tis fonis kinisin einai proeiritai, oste tou ge logodous kehoristai tauti to mousikon melos* legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prososion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai. 'Epei d' ou monon ek diastimaton te kai fthoggon sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai suntheseos tinos poias kai ou tis tuhousis - dilon gar os to g' ek diastimaton te kai fthoggon suvestanai koinon estin, uparhei gar kai to anarmosto - , ost' epeidi routh' otos ehei, to megisthon meros kai pleistin ehon ropin eis tis orthos gignomenin sustasin tou melous (to) peri tin sunthesin katholou kai tin autis idiotita upolipteon einai. Shedon di faneron, oti tou men epi tis lexeos gignomenou melous to diastimatiki hristhai ti tis fonis kinisei dioisei to mousikon melos, tou d' anarmostou kai diamartimenou ti tis suntheseos diafora tis ton asyntheton diastimaton peri is en tois epeita deihthisetai tis estin autis o tropos. plin epi tosouton g' eiristho katholou kai nun, oti pollas ehontos diaforas tou irmosmenou kata tin ton diastimaton suntesin, omos esti ti toiouton o* kata pantos irmosmenou rithisetai en te kai tauton, toiautin ehon dunamin oian autin anairoumenin anairein to irmosmenon. aploun d' estai proiousis tis pragmateias. To men oun mousikon melos apo ton allon outos aforistho. upolipteon de ton eirimenon aforismon tupo eiristhai outos os midepo ton kath' ekasta tetheorimenon.
Ehomenon d' an eii ton eirimenon to katholou legomenon melos dielein eis osa fainetai geni diaireisthai. Fainetai d' eis tria. Pan gar lambanomenon melos ton eis auto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbutaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fusis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to anarmonion, teleutaio gar auto ka molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
======
~diastimatikin tis fonis kinisin
~logodous mousikon melos legetai
~prosodion
~lexeos gignomenou melous
~diastimatiki tis fonis kinisei dioisei ~asyntheton diastimaton
~eirimenon melos
~irmosmenon
~melos
~diatonon
~hromatikon
~enarmonion
A dallamok genosai:
Pan gar lambanomenon melos ton eis auto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbutaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fusis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to anarmonion, teleutaio gar auto ka molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
Meghatarozas:
Logodous mousikon melos legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai.
tin de tritin ton ritheison epi tou diastimatos adunaton uparxai sustimati pros sustima, dylon gar os ouk endehetai ta men suntheta ta d' asintheta einai ton sustimaton touton ge ton tropon onper ton diasztimaton ta men in suntheta ta d' asuntheta. Tin de tetartin - auti d' in i kata genosanagkaion kai tois sustimasin uparhein, ta men gar auton esti diatona ta de hromatika ta de enarmonia. dilon d' oti kai (tin pemtin, ta men gar auton alogo diastimati oristai ta de rito. Pros de tautas treis eteras prostheteon diaireseis* tin t' eis sunafin kai diazeuxin kai to sunamfoteron merizousan ta sustimata* (pan gar sustima) apo tinos megethous arxamenon i sunimmenon i diezeugmenon i mikton ex amfoteron gignetai (kai deiknitai touto gignomenon en eniois)* epeita tin t' eisuperbaton kai sunehes merizousan, pan gar sustima itoi sunehes i uperbaton esti, tin t' eis aploun kai diploun kai pollaploun diairesin, pan gar to lambanomenon sustima itoi aploun i diploun i pollaploun estin. Ti d' esti touton ekaston en tois epeita deihthisetai.
====
~suntheta
~asintheta
~sustimaton
~diasztimaton
~genos
Oromhir, hogy vege a tanarsztrajknak, es megkezdodhetett az egyetemen a tanitas. Vasarnapi olvasokorunk igy vendegkallgatokent beul Steljos Psaroudakes professzor Ur oraira, es az ott hallotakat itt kommentalja:
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9103586
A hetvegen Panagiotis nevnapjara meghivott minket otthonaba. Elso oromteli meglepetes, hogy a haz elott, az ut tuloldalan az Agia Barbara templom kozeleben, egy patak szelen, suru nadasra bukkantunk. Igy nem kell majd Korinthoszig elzarandokolni a syrinx keszitesehez nadert...:) Ket pulikutyaja is van, azonnal korbetereltek a vendeg nyajat, nehogy elkoszaljanak, elvesszenek. Panagiotis teritett asztallal vart, edesanyja mindenfele finomsagokat sutogetett nekunk. Panagiotis szulei idos koruk ellenere aktiv termeszetjarok, a szoba falan regi kepek, amint sorra megmasszak a gorog csucsokat...:) Igy aztan mi is nyomban "magasroptu" tarsalgasba lendultunk, mirol masrol, mint tudomanyrol es zenerol. Thasos vitte a szot, korholva a tudomanyt, mondvan, hogy ha valamire nem talalnak adatot, az szamukra nem letezik, igy mivel nehezen bizonyithato peldaul, a szerinte ketsegtelen folyamatossag a gorog zeneben az okortol napjainkig, nem nyujtanak segito kezet neki, aki arrol almodik, hogy az ogorog zenebol meritve ihletet, megujitja az ujgorog zenet...:) Bar en is haragszom a tudomanyra es meg jobban a tudosokra, de mint az illedelmes mukedvelohoz illik, megprobaltam csillapitani Thasost, hogy mersekelje fiatalos hevessegu elmarasztalasat. (Thasos fiatal kora ellenere mar hivatasos zenesz, az egyik neves gorog 'ethnik" egyuttes oszlopos tagja.)Latva azonban, hogy tuzet fogott, es minden mersekletre intes csak olaj lenne a tuzre, kihasznalva, mikor lelegzetvetelnyi szunetet tartott a tudomany szapulasaban, segelykero felkialtassal Panagiotishoz fordultam:
-Panagiote, mint nagyremenyu tudos palanta,(fizikus) valaszolj az engem is gyotro kerdesre...!
-Valszolok, persze,- mondta nagy szemeket meresztve, felkeszulve minden rosszra.
-Szerinted szamonkerhetjuk a tudomanytol a szamonkerhetlent? Latom rabolintasz*, hogy nem! Ugy bizony, tehat nem kovetelhetjuk rajt azt ami nem a dolga, mint ahogy a festot, az acsot, az uvegest sem kotelezhetjuk urkutatasra. De a tudost, ha lehet, buzditsuk csak az okok, a bizonyitekok keresesere. Szamunkra, ugy velem, nincs nagyobb szerencse annal, mint mikor ervekkel es ellenrvekkel csap ossze a gorog zene folytonossagat, es megszakitott fejlodeset hirdeto iskola. Barmelyik melle is alljunk, de akar a koztes, az ellenteteket osszehangolni kivanok taboraba is, az igy szerzett ismeretekkel szinvonalasabban ervelhetunk igazunk mellett.
Errol es masrol folyt a diskurzus,de a tobbirol megkerjuk, hogy szamoljanak be maguk tarsasagunk tagjai, Pnagiotis, Karbon, Thasos.
A vasarnapi olvasokor konnyiteskeppen a szombati 'lumpolas' utan, csak egy listat kapott, hogy gondolkozzon azon, mi erhette es erheti az Arisztoxenoszt olvasot, a szavait hallgatot, ha figyelme ellankad, mar a bevezeto elso konyvben. Akadtak akik azt hittek, ezen tanitasok egeszseget, gazdagsagot, erenyeket, hatalmat ajandekoznak a birtokosanak, es annak aki rahallgat, a szerencse is melle all. Akik ezt vartak, mondanom sem kell, mivel kivansaguk nem teljesulhet, megutkoznek, szidalmazzak a tanitot, rossz hirbe keverik. Pedig egyszeruen csak nem fogtak fol mirol szol a 'zene', es a valosagtol leesett az alluk. Ok persze meguszhattak volna ezt a kellemetlenseget, ha valaki megsugja nekik idoben mirol is van szo, igy ha tetszik marad, ha nem, fel is ut, le is ut, valljunk el bekeben...:)Ezt a gyakorlatot kovette sikeresen Arisztotelesz, Platon eloadasain okulva, ahol megtortent, hogy a hallgatosag 'becsapodott', jora varva, es csillagaszatot kapva. Igy a legjobb amit tehetunk, akarhanyszor is lezarunk egy tematikus egyseget, a kovetkezoket vilagosan felvazoljuk, nehogy rankunjon aki erre jar, mas viragot akarva szedni, utbaigazitjuk himesebb videkek fele. A kivancsiakat azonban marasztaljuk, nem titkolva, hogy ezen tanitasoktol meg nem valnak zeneszekke, erkolcsuk sem javul szemlatomast, de ha figyelnek, megerthetik, hogy nincs igaza azoknak, akik a zeneelmeletet mint haszontalant elvetik, mint ahogy azoknak sem, akik benne talaljak meg a bolcsek kovet. Ez a tanitas az 'eszeseknek' szol, de nem valaszol minden kerdesre, nem riasztoan atfoghatatlan. Igyekezettel tanulhato, muvelheto, a benne talalt rend oromet ad.
~diatonikus tetrachord
~legkisebb konszonáns hangköz, a quart
~határhang között még csak
~tetrachordon, azaz négy húrhang
~egész hang
~félhang (diatonon,
azaz végig tonos szerinti
~határoló hang, rögzítettnek (hestos, álló) ~közbülső
változónak
~kinumenos, mozgó
~melódiafaj (genos)
~diatonikus
~chromatikus ,színezett
~enharmonikus hangzatban maradó
~színezések
~(chroai)
~kanonikosok
~diatonikus
tetrachord (azaz quart = 4 : 3)
~limma,(esetenként 9 : 8) s a félhang értéke egy 256:243 értékű ~metszet (apotome) (6
~Archytas
~Aristoxenos
~szimplex
===
Hangsor tekintetében a legősibb és
legprimitívebb s egyszersmind sajátosan görög egység, amellyel a G.
számolt, az un. diatonikus tetrachord volt, pl. - a régi G.-i gyakorlat
szerint magasabb hangról haladva a mélyebbre - e' d' c' h' vagy a g f
e. Itt a görögök szerint legkisebb konszonáns hangköz, a quart áll
előttünk abban a szerintük egyetlen lehetséges; természetes (a fül
által felfogható) tagolásban, hogy a két határhang között még csak
kettő különböztethető meg jól, még pedig úgy, hogy amíg lehet, az
osztás egész hangot ad és a maradék alant mutatkozik. Így négy hangfok
jön létre (tetrachordon, azaz négy húrhang), melyből a három felső két
egész hangot ad, a harmadik és negyedik pedig egy félhangot (diatonon,
azaz végig tonos szerinti), számokban kifejezve: 1, 1, 1/2. A két
határoló hangot később rögzítettnek (hestos, álló), a két közbülsőt
változónak (kinumenos, mozgó) nevezték s a tetrachord hangjainak két
fő-változatát, mint ők mondták, két melódiafajt (genos) különbőztettek
meg a diatonikuson kívül, a chromatikust (), melyben a
sorrend egy kis terc és két félhang, pl. a fis f e, azaz: 11/2, 1/2,
1/2 (sőt így is: 13/4, 3/8, 3/8 és [3/2 + 1/3], 1/3, 1/3) és
enharmonikust () ezzel a sorrenddel: nagyterc és két
negyedhang, pl. a f' e, azaz: 2, 1/4, 1/4. Olyan változat, mint amilyet
chromatikusnál említettünk, volt több is, ezek voltak a színezések
(chroai) - a harmonikusok elméletében. Természetesen a kanonikosok a
tetrachord 4 hangjának a viszonyát méréssel fejezték ki. A diatonikus
tetrachord (azaz quart = 4 : 3) osztása szerintük két egész hangot ad
(esetenként 9 : 8) s a félhang értéke egy 256:243 értékű (leimma). Azonban tudatában voltak annak, hogy ez a félhang kisebb a
valóságosnál, azaz egy tonos felénél. Megállapították, hogy ha az ő
256:243 értékű félhangjukat levágják a normális egész hangból, ennek a
húron történt lemetszése után egy 2187 : 2048 hányaddal kifejezhető
metszet (apotome) marad vissza, mely csakugyan nagyobb egy félhangnál.
Mind a három -ben többféle mérési eredményt hagytak hátra (6
diatonikus, 5 chromatikus és 4 enharmonikus). Közben szerepelnek a mai
arányszámok is, pl. 15:16 a félhangra és 4 :5 a nagy tercre. A mérések
közül Archytas-nak van legnagyobb érdeme. Látszik, hogy Aristoxenos
szimplex hangközelméletéhez képest pontosabb mérésnél (és a
gyakorlatban is) pl. a normális diatonikus tetrachord valóságos osztása
ingadozó volt, a két egészhang váltakozó nagyságú volt, maga a félhang
sem maradt eszerint mindig egyazon értéknek, továbbá, hogy a második
egész hangköz volt többnyire a nagyobbik (8:7). A tetrachord -
maradjunk általános gyakorlat szerint a diatonikusnál - azonban csak a
kiindulási egység volt.
A quart
két-két hangjának felezését félhangnak (hemitonion) nevezték s az oktáv
és quint szerinti sorozat legkisebb egységének tartották. Ugyanezt a
hangot kezdetben diesis-nek is nevezték, ezt azonban talán a Kr. e.
6-4. században gyakorlatban volt un. <újabb enharmonia> korában annak
az 1/4 hangköznek jelzésére használták, melyet pl. e és f vagy h és c
között a hangsiklás egy nemével tényleg énekeltek. A harmonikusok 1/3
hangközének s az 1/4 különböző hányadaival való számításainak csak
elméleti jelentősége van. Ezek a görög nézetek a modern felfogástól és
érzéstől meglehetősen eltérők.
~Konszonans, ~harmonikusok...:
a görögök
konzonáns hangoknak csakis az oktávot, quintet és quartot tekintették,
mert ezek egyszerű húrarányokkal (1 : 2, 2 : 3, 3 : 4) fejezhetők ki;
de egy másik vizsgálati irány, a harmonikos-oké, melynek Aristoxenos
(Kr. e. 4. század) a feje (már a következő korszakban) s mely a hangok
magassági különbségeit vizsgálta, először teremtett alapot rendszeres,
de egyszersmind a gyakorlaton alapuló összefoglalásra. A görögőknek ez
a kétféle vizsgálati és tárgyalási módja szintén teljesen modern. A
harmonikusok-nak is voltak olyan megállapításaik (így az egész- és
félhangok mellett harmad- és negyedhangok mérése), melyek alapvető
jelentőségűek az Antik G. felfogására. Mindkettő megegyezik abban,
hogy, a G. tényleges fejlődésének megfelelően, a húros hangszer alapján
áll. Az aulos minden túltengése mellett, e korszak vége felé és a
következő egész korszakban a G. elméleti alapja mindig a kithara
maradt; a valóságban sem történt más, mint hogy a görög művészetek
általános fejlődésmenetének megfelelően, a kitharán elért fokonkénti,
lassú vívmányokat átvitték az aulosra, illetve kihasználták utóbbinak
azt az előnyét, hogy az aulos, az állandóan egyenlő húrszámú és
egyszerre csak egyféleképpen felhangolható lanttal szemben, a lyukak
számának tetszésszerinti szaporításával nagy hanggazdagságot jelentett
s a lyukak megfelelő befödésével tetszésszerinti hangok létrehozatalát
engedte meg.
Annak az elvnek felismerése,
hogy a hang: rezgés, három 6., 5. és 4. századi -nak nevéhez is
van kötve. Lasos volt-e ez, a dithyrambos egyik nagy mestere, tehát
maga is praktikus zenész és komponista, vagy kortársa, Hippasos, avagy
a 5.-4. századi Archytas, ma már nem lehet eldönteni. A zenetörténeti
kutatás is megindult még ugyan-. csak az Antik G. periódusában, Glaukos
(5. század) és Herakleides Pontikos (4. század) műveivel. Sajnos,
mindkét irányú művekből semmit vagy elenyészően csekély maradványokat
bírunk ahhoz, hogy teljes ítéletet alkossunk felőlük; de így is
megállapíthatjuk a zenei gyakorlat és az elméleti s történeti
vizsgálódás karöltvejárását s fejlődését.
====
Ket tonus nagysagu lichanoshoz:
ditonou lihanou deomeni kai oux i favlotatai ge alla shedon i kalliszti, tois men pollois ton nun aptomenon mousikis ou panu eudilon esti, genoito... Oi men gar ti nin katehousi melopoia sunitheis monon ontes eikotos tin ditonon lihanon exorizoousi* suntonoteras gar hrontai shedon oi pleistoi ton nun. touton d' aition to boulesthai glikainein aei
Dia tessaron:
To men oun dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos.
Nincs mit hozzáfűzni, nagyon jó és lényegretörő összefoglalás a gregorián zene hangnemeiről.
Csupán egy apróság ütött szemen (nem kékült be ;o) ) az F finális-hoz a lyd hangnem tartozik, ami valóban megfelel az ógörög diatonikus ion skálának, de ezt nem szabad összekeverni, mert akkor teljes lesz a katyvasz.
A nagy szekund,
mely a quart és quint különbsége az oktávában, az ő nézetűk szerint is
disszonáns. Ezt tekintették a hangemelkedés egységének (tonos).
http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/zeneilex/gorog.txt
A tonus mint "szisztema" temahoz labjegyzet, Petyus kommentarjara varva, a gorog zeneelmeletre utalo pontok megvilagitasahoz...:)
Hangnemek
A tonalitást gregorián elméletírók (s hatásukra mindmáig a karkönyvek) a nyolc tónus rendszerével jelölik. A nyolc tónus rendszere (a görög zeneelméletre utalva, de valójában attól egészen függetlenül) a VIII-IX. században alakult ki. A dallamok zöme ekkor már közismert volt, tehát az elméletet utólag dolgozták ki azért, mert a zsoltárokat tonálisan össze kellett hangolni keretversükkel (antifonájukkal).
A nyolc tónus tana szerint a dallamok négy alaphangon helyezhetők el: D, E, F, G. A D-dallamok nagyjából a későbbi eol-dór hangnembe, az E-dallamok a frígbe, az F-dallamok az iónba, a G-dallamok a mixolídbe sorolhatók.
Minden alaphanghoz (finális, a gregorián dallamok utolsó, befejező hangja) azonban két tónus tartozik, egy autentikus és egy plagális. A hangnemre nézve tájékoztat a finálison kívül a domináns hang (tenor, túba, recitáló hang, tartóhang), amely a második legfontosabb hang. Minden autentikus hangnemben a recitáló hang (domináns) öt hanggal (kvint) a finális fölött található, a plagális hangnemekben a domináns a finális fölötti harmadik hang (terc). E szabály alól akkor van kivétel, ha a recitáló hang H-ra (ti) esne. Ekkor a domináns kis szekunddal feljebb kerül (dó). A dallam hangterjedelme és dominánsa dönti el, melyikhez soroljuk. Az autentikus hangnemek magasabbra nyúlnak a finális fölé, a plagális hangnemek a finális körül helyezkednek el.
tónus
alaphang
domináns
hangterjedelem
1. tónus
D
A
C-d
autentikus
2. tónus
D
F
A-a
plagális
3. tónus
E
c
D-e
autentikus
4. tónus
E
A
C-c
plagális
5. tónus
F
c
F-f
autentikus
6. tónus
F
A
C-c
plagális
7. tónus
G
d
F-g
autentikus
8. tónus
G
c
C-d
plagális
A tónusok lényegét egyes középkori tankönyvek mintadallamokkal érzékeltették. Egy ilyen példasort összehasonlíthatunk a fönti táblázattal, s ennek alapján összevethetjük a motivikus tartalmat a fenti képletekkel.
Oc-to sunt be-a-ti- tu-di-nes. (Nyolc a boldogság.)
A négy autentikus és a négy plagális skála nyolc hangnemet, nyolc modust jelent. A modus az adott alaphangra épülő skálát és annak minden lehetséges kombinációját jelenti, tehát egyszerre jelent magasság szerint sorba rendezett hangokat és az azokból felépíthető végtelenül sok dallamot. Ha e hangokból éppen zsoltáréneklésre alkalmas dallamokat szerkesztünk, a zsoltártónusokhoz jutunk.
A IX-X. században a dallamok tonalitásában jelentős változás következik be. Ebben két ok játszhatott össze: a dallamérzék stílusváltozása és a tónuselmélet megalkotása. Ezért olyan dallamokat komponáltak, amelyek megfeleltek az ???előírásoknak”. Vagyis a fő- és mellékhangok jól mérlegelt egyensúlya, a tónusra jellemző fordulatok helyett a finális és a domináns hangsúlyozása, az ambitus teljes kihasználása jellemzi a tónust. A tónus ambitus-határa áthágható, s akkor egyetlen fix pont marad: a finális. Ezzel viszont az autentikus és a plagális közti határ végleg eltűnik, s a modern értelemben vett dór, fríg stb. skálák jönnek létre. Az ilyen dallamok már nem is sorolhatók be a nyolc tónus rendszerébe, általában római számokkal és ennek megfelelő görög nevekkel jelöljük az összevont tónusokat:
1-2. tónus
I.
Protus
D
dór, eol
3-4. tónus
II.
Deutorus
E
fríg
5-6. tónus
III.
Tritus
F
Dia tessaron limmahoz:
dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos
Touton d' onton gnorimon to tonieon diastima peirateon aforisai. Esti di tonos i ton proton sumfonon kata megethos diafora. Diaireistho d' eis tres diaireseis* melodeistho gar autou to te imisu ka to triton meros kai (to) tetarton* ta de touton elattona diastimata panta esto amelodita. Kaleistho de to men elahiston diesis enarmonios elahisti, to d' ehomenon diesis hromatiki elahisti, to de megisthon imitonion.
Touton d' outos aforismenon tas ton genon diaforas othen gignontai kai on tropon peirateon katamathein. Dei de noisai ton sumfonon diastimaton (to) elahiston to katehomenon ta ge pleista upo tettaron fthongon* othen di kai tin prosigorian upo ton palaion eshe...(tina di taxin pleionon ouson noiteon; en i isa ta te kinoumena eisi kai ta iremounta en tais ton genon diaforais. Gignetai d' en to toiouto oion to apo mesis ef' upatin* en touto gar duo men oi periehontes fthoggoi akinitoi eisin en tais ton genon diaforais, duo d' oi periehomenos kinountai). Touto men oun outo keistho. ton de sughordion pleionon t' ouson ton tin eirimenin taxin tou dia tessaron katehouson kai onomasin idiois ekastis auton orismenis, mia tis estin i mesis kai lihanou kai paripatis kai upatis shedon gnorimotati tois aptomenois mousikis en i tas ton genon diaforas angkaion epsikepsasthai tina tropon gignountai. Oti men oun ai ton kineisthai tina tropon gignontai. Oti men oun ai ton kineisthai pefikoton fthongon epitaseis te kai aneseis aitiai eisi tis ton genon diaforas faneron. tis d' o topos tis kiniseos ekaterou ton fthongon touton lekteon. Lihanou men oun esti toniaios o sympas topos en o kineitai, oute gar elatton afistatai mesis toniaiou diastimatos oute meizon ditonou. Touton de to men alaton para men ton idi katanenoikoton to diatonon genos (oux) omologeitai, para de ton mipo suneorakoton sughoroit' an epahteon auton* to de meizon oi men sughorousin oi d' o. Di; in de gignetai touto aitian, en tois epeita rithisetai. Oti d' esti tis melopoiia ditonou lihanou deomeni kai oux i favlotatai ge alla shedon i kalliszti, tois men pollois ton nun aptomenon mousikis ou panu eudilon esti, genoito... Oi men gar ti nin katehousi melopoia sunitheis monon ontes eikotos tin ditonon lihanon exorizoousi* suntonoteras gar hrontai shedon oi pleistoi ton nun. touton d' aition to boulesthai glikainein aei, simeion d' oti toutou stohazontai, malista men gar kai pleiston hronon en to hromati diatribousan, otan d' afikontai pote eis tin armonian, eggus tou hromatos prosagousi sunepispomenou tou ithous. Pei touton men oun epi tosouton arkeito* o di tis lihanou topos tonieos upokeistho, o de tis paripatis dieseos elahistis. oute gar eggitero tis upatis proserhetai dieseos oute pleion afistatai imiseos tonou. Ou gar epallatousin oi tpopi, all' estin auton peras i sunafi, otan gar epi tin autin tasin afikontai i te parupati kai i lihanos, i men epteinomeni i d' aniemeni, peras ehousin oi topoi* kai estin o men epi to baru parupatis, o d' epi to oxi lihanou. Pei men oun ton olon topon lihanou te kai paripatis outos oristho, peri de ton kata ta genoi te kai tas hroas lekteon To men oun dia tessaron on tropon exetasteon, eite metreitai tini ton elattonon diastimaton eita pasin estin asummetron, en tois dia sumfonias lambanomenois legetai* os fainomenon d' ex ekeinon duo tonon kai imiseos, keistho touto an einai to megethos.
Ehhez mar nem is eleg egy fazek, hanem konderok kellenek. Lattam tegnap egy dokumentum filmet, ahol emberevo benszulott leszarmazottak kertek unnepelyes diszbe oltozve bocsanatot, egy hajdan, az osapaik altal elfogyasztott lelkesz ukunokaitol, visszaszolgaltatva stolajat,bibliajat. Utanna hatalmas konderokban rotyogtatott, orias veloscsontokkal ekes etkeket foztek a kibekules oromere. Megkerjuk Musat, hogy hozzon Jakabra akkora konderokat, amibe te is belefersz, nyakiglab Petyus! :) Az unokaim majd igy bocsantot kerhetnek az unokaitoktol, hogy ozene levesbe foztelek ossze benneteket. :)
Touton d' eis touton ton arithmon diirimenon ton diastimatikon diaforon tis deuteras ritheisis thateron meros peirateon diaskepsasthao - in de ta meri tauta diafonia te kai sumfonia - lipteon te tin sumfonian eis tin episkepsin. Fainetai de diastima sumfonon sumfonou diaferein kata pleius diaforas on mia men estin i kata megethos, peri is aforisteon i fainetai ehein. Dokei de to men alahiston ton sumfonon diastimaton up autis tis tou melous fuseos aforisthai, melodeitai men gar tou dia tessaron elatto diastmata polla, diafona mentoi panta. To men oun elahiston kat' autin tin tis fonis fisin oristai, to de megiston outo men [oun] ouk eoiken orizesthai* fainetai gar eis apeiron auxestai kata g' autin tin tou melous fusin kathaper kai to diafonon. pantos gar prostithemenon simfonoun diastimatos pros to dia pason kai meizonos kai elattonos kai isou to olon gignetai sumfonon. Outo men oun ouk eoiken einai ti megiston sumfonon diastima* kata mentoi tin imeteran hrisin-lego d' imeteran tin te dia tis antropou fonis gignomenin kai tin dia ton organon - fainetai ti megiston einai ton sumfonon. Touto d' esti to dia pente kai to dis dia pason, to gar tris dia pason ouk eti diateinomen. Dei de tin diastasin orizein enos tinos organou topo kai perasin. taha gar o ton parthenion aulon oxitatos fthoggos pros ton ton uperteleion baritaton meizon an poiseie tou eirimenon tris dia pason diastima kai kataspastheisis ge tis suriggos o tou surittontos oxitatos pros ton tou aulontos barutaton meizon an poiseie tou rithentos diastimato* tauton de kai paidos foni mikrou pros andros fonin pathoi an. othen kai katanoeitai ta megala ton sumfonon* ek diaferouson gar ilikon kai diaferonton metron tetheorikamen, oti kai to tris dia pason sumfonei kai to tetrakis kai to meizon. Oti men oun epi men to mikron i tou melous fusis auti ta dia tesaron elahiston apodidosi ton sumfonon, epi de to mega ti imetera pos to megiston orizetai dunamei, shedon dilon ek ton eirimenon* oti d' okto megethi sumphonon diastimaton sumbainei radion sunibein.
===
Rosetta 20.
~diafonia
~sumfonia
~dia tessaron
~elahiston
~megiston
~dia pason
~meizonos
~elattonos
~isou
~megiston sumfonon diastima*
~antropou fonis
~fonis organon
~dia pente kai to dis dia pason
~tris dia pason
~organou topo kai perasin
~parthenion aulon
~uperteleion baritaton meizon aulon ~kataspastheisis ge tis suriggos o tou surittontos oxitatos pros ton tou aulontos barutaton meizon an poiseie tou rithentos diastimato*
~paidos foni
~andros fonin
~dia pason kai to tetrakis
~mikron
~dia tesaron
Egy kis kitero. Emlitettuk Arisztoxenosszal a tonust, es azt is, hogy ket fogalmat jelolnek ugyanazzal a nevvel. Egyfelol egy diasztemat, a dia teszaron es a dia pende leeneklesenel erzekelheto kulonbseget, melyet Arisztoxenosz munka hipoteziskent tizenket reszre oszt, a fele a feltonus, hat moria (diesis), harom moria az 1/4 tonus (tetartimoria), negy az egy harmad tonus. Azt mondjak, hogy a gorog diasztemak vilagaban a tonus volt az alapmertekegyseg. Az egy moria a dodekatimorio.
A masik tonus fogalom nagyobb rendszerekre utal, melyre, melyben ehelyezve a kisebb osszekapcsolt, kotott, szisztemak megszolalnak.
A tonus ket egyenlo felre osztasa lehetelen, mindazonaltal a zenematematikusok kedvenc gyotrodese volt, es e celhoz kozelitve, bar soha el nem erve, ragyogo matematikai felfedezeseket is tettek. Megkockaztathato talan az is, hogy e megoldhatatlan problema megoldasara tett erofeszitesek lenditettek elore a tudomanyt, a matematikat, eletet adva neki. Persze mintha leteztek volna tudatosan 'szemfenyveszto' kisereletek is, hogy az ellenfeleket nehez helyzetbe hozzak. Ilyen az ullo es kalapacs alkiserlet, mely persze visszjara, kigondolojuk ellen fordul! Mindig kibujik a szog a zsakbol! Ez Panagiotis felsegterulete, matematikus, analitikus, kritikus elmet kivan, de Szabo Arpadban meg ennel is tobbre talalt a tema, amit en jobb hijan tudomanyos kolteszetnek nevezek, az intuicio, a filologiai alapossag magasiskolajanak. Nem elegedve meg csupan az egyszeru konstatalassal, hogy a pelda lehetetlen, a problema moge nezve azt kereste, hogy vezethet el a hamis kiserlet az igazsaghoz. Persze a pythagoraszi mese szep, elso hallasra belatasra csabitja a gyanutlanokat, de tipikus kozelitessel konnyeden elfogadni, vagy ugyanilyen gyorsan a hasznalhatatlan legendak vilagaba utalni,- mint kiderul a kesobbiekben,- nem celravezeto. Zarojelben megjegyezve, Thasos baratunk ugyancsak nagy szemeket meresztett, mikor azon publikaciokra hivatkoztunk, melyek bizonyitjak a kiserlet lehetetlenseget, az ullon aranyos sulyu kalapacsokkal kicsengetni a szimfoniakat, a dia tessaront, a dia pentet, a dia pasont. Ebbol is erezheto, hogy zenesz korokben milyen erosen elnek hamis legendak. De egy mai zenesznek, nemcsak a megszokas, a tekintelyelv alapjan valo 'tenyek' elfogadasa teszi tuskesse az okori zenei tanulmanyokat, hanem az is, hogy mas filozofiaval , fogalomrendszerrel el, meg ha azok neha megteveszto modon hasonlitanak a maiakra. Ezen is ezert okkal megutkozhet Thasos, mert nem tobbet es nem kevesebbet mondunk, mint hogy eddig szerzett tudasa a zenerol,- kicsit persze sarkosan fogalmazva,- az ogorog zenehez erve haszontalan. Sot kifejezetten akadaly, mert nehez megszabadulni a beidegzodott gondolatoktol. Ezen allitas kezdetben engem is meghokkentett, de ugy a tudos West, mint professzorunk Psaroudakis is megerositi, alahuzza, nyomatekositja. Elfogadni persze nem kotelezo, de erdemes tunodni rajta.:) Igy kezdodik Az okori gorog zene cimu alapkonyv eloszava, vagy az egyetem indito eloadasa: felejtsetek el ezen teruletre lepve amit eddig tudtatok, az okori zeneben csak ballaszt. Persze ez ellen lehet berzenkedni, de az amugy gyors felfogasu, eszes, zeneiskolai es hangszeres gyakorlattal rendelkezo diakok is hallatlan nehezen tudtak kovetni az eloadasokat, mert valami szokatlannal, ujjal talalkoztak. Ezen vizsgakra nem lehetett rutinbol, feluletesen keszulni, aki elbliccelte az orakat, akar csak egyet is kihagyva, elvesztette a fonalat, es ertetlenul allt a vizsgakerdesek elott. Psaroudakes turelmes, gondos vezetese, eloadasanak hallgatasa nelkul szinte lehetetlen volt tulelni a vizsgat. Thasos erre persze joggal szogezi nekem a kerdest, mi haszna belolem, hisz nem tagadva, mikor csak lehet elismetlem, szemelyemben az ogorog zenet mukedvelo modon kozelito figurara talaltak, mig neki lektorra volna szuksege nyomban, nem holmi amatorre! :)Es erre csak egy magyar mondassal valaszolok neki: Segits magadon es az Isten is megsegit! A mi isteneink, szent-szornyeteg kutatoink: West, Polmann, Siamakis, Psaroudakes, ha nem is megkozelithetetlen elefantcsonttoronyban ulve irjak veretes tanulmanyaikat, de meggondoljak kire, mikor es miert pazaroljak az idejuket. De ha valaki egy lyraval a kezeben kopogtat be hozajuk, es latjak, hogy zenelmeleti kerdesektol nyugtalanul, egy almatlan ejszaka utan keresnek valaszt fogas kerdesre, hat leultetnek az asztalukhoz, bort is toltenek a poharunkba, a tudosok mellet mindig van egy tudossasszony, aki terul-fordul es a szellel belelt tarsasag ele, akik mindenfele elhetetlen es ehetetlen elmeletekkel vidulnak, finomsagokat varazsol. Higyjetek el tapasztalatbol szolok, meg aztan, nem dicsekveskent mondom, hogy lektorunk nem hivatalosan, de baratsagunknak rangot adva, segitojenek szolit (boitos).Tarsasagunk 'haziasszonya', Amerso is nagy faba vagta a fejszejet, az archeologia utan szandekszik elvegezni az egyetem okorzenei studiumat, hogy a kesobbiekben mindezt hasznosithassa, egy gyereklany kortol ot kisero kivansagert,- a tancccal szeretett volna foglalkozni vilageleteben - igy tanctorteneti tanulmanyokat valaszt masodik szakanak. Vele egyutt en is, mert ne, vendeghallgatokent ujra beulok az egyetemi orakra,folfrissiteni, leporolni, ujra rendbe szedni most mar 'erettebb' fejjel a tanulnivalot. Akinek kedve, ideje van hozza, kovethet minket, beszamolunk a hallottakrol...:) Amerso barati tarsasagunkat meghivta, szivesen latja otthonaban is, igy, mivel diakokrol van szo, ahol szamit a kiadas, egy kavezoban, ahol talalkozunk, bizony az arak nem az o penztarcajukhoz mertek, igen borsosak. Thasos azt javasolja, hogy ritkitsuk a kavehazi osszjoveteleket, otthoni kornyezetben, ugyanebbol a penzbol ehetnek is, ihatnak is, internetezhetnek is kedvukre. Javasolja, hogy az erre szant penzt gyujtsuk ossze egy perselybe (koumbara). Meglatjuk... megfontoljuk a dolgot, Amerso maris kesz arra, hogy kiprobalja rajtunk szakacsmuveszetet...:) Egy recep eleje:
Ha ket tetrachordot egy fazekban osszefozunk-fuzunk... talad ki Petyus a veget! :)
u.i.: Thasos szombaton szuletesnapi bulira hiv bennunket, Isten eltesse!:)
Touton d' outos aforismenon te kai prodiirimenon peri melous an eii imin peirateon upotiposai ti pot' estin i fusis autou. Oti men oun diastimatikin en auto dei tin tis fonis kinisin einai proeiritai, oste tou ge logodous kehoristai tauti to mousikon melos* legetai gar di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion di kai logodes ti melos, to sugkeimenon ek ton prosodion ton en tois onomasin* fusikon gar to epiteinein kai anienai en to dialegesthai. Epei d' ou monon ek diastimaton te kai fthongon sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai sunestanai dei to irmosmenon melos, alla prosdeitai suntheseos tinos kai ou tis tihousis - dilon gar os to g' ek diastimaton te kai fthoggon sunestanai koinon estin, uparhei gar kai to anarmosto -, ost' epeidi touth' outos ehei, to megiston meros jai pleistin ehon ropin eis tin orthos gignomenon sustasin tou melous (to) peri tin sunthessin katholou kai tin tautis idiotita upolipteon einai. Shedon di faneron, oti tou men epi tis lexeos gignomenou melous to diastimatiki hristhai ti tis fonis kinisei dioisei to mousikon melos, tou d' anarmostou kai diimartimenou ti tis suntheseos diafora tis ton asuntheton diastimaton peri is en tois epeita deixthisetai tis estin autis o tropos. plin epi tosouton g' eiristho katholou kai nun, oti pollas ehontos diaforas tou irmosmenou kata tin ton diastimaton synthesin, omos esti ti toiouton o kata pantos irmosmenou rithisetai en te kai tauton,toiautin ehon dunamin oian autin anairoumenin anarein to irmosmenon. Aploun d' estai proiousis tis pragmateias. To men oun mousikon melos apo ton allon outos aforistho. upolipteon de ton eirimenon aforismon tupo eiristhai outos os midepo ton kath' ekasta tetheorimenon.
Ehomenon d' an eii ton eirimenon to katholou legomenon melos dielein eis osa fainetai geni diaireisthai. Fainetai d' eis tria* pan gar to lamvanomenon melos ton eis tauto irmosmenon itoi diatonon estin i hromatikon i enarmonion. Proton men oun kai presbitaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fisis prostughanei, deuteron de to hromatikon, triton de kai anotaton to enarmonion, tekeutaio gar auto kai molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.
=======
~diastimatikin kinisin
~logodous
~logodes melos,
~epiteinein
~anienai
~irmosmenon melos
~asuntheton
~geni
~diatonon (Proton men oun kai presbitaton auton theteon to diatonon, proton gar autou i tou anthropou fisis prostughanei)
~hromatikon (Deuteron)
~enarmonion. (Triton de kai anotaton to enarmonion, teleutaio gar auto kai molis meta pollou ponon sunethizetai i aisthisis.)
Agapite Karbon! :)
A vasarnapi randevu Aristoxenossal valoban 'fesuletlenebb', izgagabb volt, Tasosnak koszonhetoen... es ettol lett erdekes, mint mondod, valoban izgaga termeszettel koveket hajit a teoriai diskurzusba, altalaban 'nyugalmat' eroltetnek magukra az ilyes temakrol filozofalok, es gyakran allovizbe ful a vita, a beszelgetes. A gorog dialogusok kiegyensulyozott hanghordozasa, stilusa mogott azonban erzekelheto, hogy ez dinamikus egyensuly, egymasnak feszulo, igen nagy szellemi erokkel, es gyakran indulatakkal. (Miert, ma tan maskepp van? Pillants a tudos maszkja moge, es elkepedsz!:) De hat a hurt is ketfelol kell fesziteni, hogy zeneljen, csak mikor elpattan, ertjuk meg igazan, hogy a zenei harmonia, mondhatnank a beke, ellentetes erok egymasnak, -egymastol nem fuggetlenitheto - feszulese. Thasos mint mondod, valoban olajat ont a tuzre, ettol megelevenedik a diskurzus. Egyetertek veled, hogy Panajotis jelenlete, kiegyensulyozottsaga, keszsege, hogy a resztemakat kibontsa, tavoli osszefugeseket meglatva, mas mas oldalrol megvilagitva, lenyeglatasa, pontossaga, es nem utolso sorban memoriaja, aranyat er szamunkra! Maris kimondok egy kulcsszot, es eleg csak rapillantani, "ralapoz" es fejbol fujja... Vagy mikor az Arisztoxenost egy szaktarsai koze idoben elhelyezo tabalazat szuksegesseget pedzem meg, maris kesz praktikusan kigongyolni egy 'idoszlagot'. Ez fontos, mert madartavlatbol ralatas ad, osszefogja a temankat. Ha meg ezen tablazat nevei hypertext szeruen megnyilnak, eletrajzzal, muvekkel, egyre finomabb bontasban, utalasokkal, az lenne az igazi! Mashol mar mondtam, lattam egy virtualis dolgozoszobat, megtervezhetnenk Lyra-Muhelyunket, konyvtarunkat..., a forditok szobajanak kerekasztalat, ahol szakszavakat csereberelnek franciarol angolra, nemetre, olaszra,ogorogre, magyarra, ujgorogre, persze ez meg csak alom, de nem elkepzelhetetlen. Vlangopoulos a Zenepalota tudos konyvtarsa fenttart az IEMA kereteben egy ilyes zeenei fordito muhelyt, ha elegendo nyelvtudor gylult korenk, majd kerjuk a szervezeshez a tapasztalatat. Toled pedig-e pillanatban, mikor sajnos a gorog mostoha viszonyok miatt antarkologia disszertacioddal viaskodsz, nem varhatunk tobbet, mint ezen eszreveteleket, kommentart az elhangzottakrol, melyet kulon megkoszonok. Meglatod, hogy igy szep lassan elokeszited a talajt majdani tanctanulmanyodhoz, melyhez hiszem, hogy a zenen keresztul jo ut vezet.A historikus archeomuzsikologia tanulmanya targyanak tekinti a tancot. Ez valasz a kerdesre, hogy a zenet praktikus elorebb venni, vagy a tancot. A harmadik kerdesed talan az igazi, mind a kettot,parhuzamosan kell kutatni a zenet es a tancot, a regeszet es minden letezo mas tudomanyag eredmenyeit hasznositva. A meg kisse idegenul, hidegen csengo zenei szkkifejezesektol pedig ne felj, mindez lyraval a kezben majd 'jatekka' valik. Igyekszem azert majd az olvasmanyunkat boseges jegyzetekkel ellatni, mint kivanod, barcsak igazad lenne, mondvan hogy ezen ertelmezesi kiserleteket nem tartod ballasztnak. Persze vigyaznom kell, hogy valamifele merteket tartsak, ne vigyen kisertesbe a rendelkezesre allo adattomeg, hogy ratok zuditva megrikassalak, megkinozzalak, benneteket...:) Persze azert lesz majd itt "siras-rivas meg fogaknak bosz csikorgatasa", legalabbis akkor , mikor a "nomosz" egy gorog zenei forma kerul majd szoba, ami nem mas mint a sarkannyal valo viadal zenedramaja.:) Mint Arisztoxenosz mondja, a zeneben letezik egy csodalatos rend, es ahogy szeretett professzorunk, Psaroudakes hozzateszi, a zene orom forrasa. Ezt erdemes meggondolni kisse sivatagos vilagunkban!
Orommel latom, hogy uj 'levelezo' tagunk keszul tiszteletet tenni nalunk...:) Add at H.-nak udvozletemet, es tanitsd meg mielobb a forum hasznalatara.
Olel:
Spyros
Agapite Spyro, liga sxolia gia to "Kyriakatiko rantebou me Aristoxeno" opos sou yposxethikame, syntoma, giati ligos o xronos, alla prin ta xexasoume kai ayta..
Sto cafe tis Ipokratous ayti ti fora i parea itan megalyteri. O "atithasos" Tasos tarakounise ta nera, mas pige mpros kai piso, allote biazotan kai allote pali ithele pio arga, gia tin anagnosi milao tou Aristoxenou...Erixe ladi omos sti syzitisi kai anapse floga, endiaferon eixe..Endiaferousa kai i parousia tou Panagioti, etoimou na piasei ta noimata kai na sxoliasei...To Karbon ayti ti fora mallon perissotero "apon", ta liga pou thymatai (alla den apotharynetai akoma) einai, opos mou erxontai: systimaton oxtaxordon enarmonion, kinisis, synexis, diastimiki, Lasos, Epigonios...ti allo? gia ta alla den eimai sigouri, epanalipsi xreiazetai (dans l'avenir, j'espere quoi!)...
Mexri tote kai liga ellinika sxolia de tha mas enoxlousan katholou..
Erotisi asxeti, alla einai proi kai mou 'rthe: i mousiki i o xoros? Poia anagki proti, i mazi kai ta dyo arage..?
