''Megjelent a Peter Heslin klasszika-filológus által fejlesztett Diogenes nevű program új verziója (3.1.4). A Diogenes a Musaioshoz hasonlóan a TLG E, a PHI 5 és 7, illetve a Duke Documentary Papyri adatbázisok elérését szolgálja, ám a Musaiosszal szemben 1) ingyenes és szabad, nyílt forráskódú szoftver (az adatbázisok természetesen továbbra sem ingyenesek), és 2) futtatható Linux, Mac OS X és Windows rendszereken egyaránt.
A Diogenes főbb szolgáltatásai:
* Az új verzió a Perseus projekt jóvoltából tartalmaz latin és görög szótárat is (Lewis & Short, illetve LSJ), a szövegekben egy-egy szóra kattintva megjelenik a vonatkozó szócikk (és fordítva: a szócikkból közvetlenül lehet egyes locusokhoz ugrani). Ld. a mellékelt képet is!
* Szintén a Perseus projekt segítségének köszönhető, hogy mostantól ragozott szóalakokra is egyszerűbben lehet keresni. A program a keresés indítása előtt megjeleníti a keresett szó összes, az adatbázis szövegeiben megtalálható alakját, ezek mindegyikére vagy csak egyesekre is lehet keresést indítani.
* Lehet keresni két (vagy több) szó egymás környezetében (pl. azonos mondatban, 5 soron belül stb.) való előfordulását is. Meg lehet adni nem kívánt szavakat is (pl. kereshetjük azokat a szövegrészeket, ahol egymás környezetében előfordul az 'arma' és a 'virum(que)' szó, de a 'cano' nem).
* A Musaioshoz hasonlóan létrehozhatunk saját, válogatott szövegcorpusokat, és azokra szűkíthetjük kereséseinket. A TLG esetében lehetőség van korszak és műfaj szerinti szűkítésre is, a PHI esetében egyes szerzőket vagy műveket adhatunk hozzá a saját corpushoz.
* A szövegek sokféle kódolás szerint megjeleníthetők. A Musaios által görög szövegek esetében használt Wingreek mellett választhatunk (a teljesség igénye nélkül) Unicode-ot, Beta Code-ot, illetve többféle LaTeX kódolást (pl. Babel, Ibycus). A görög szövegbevitel kódolása is választható (Beta Code, Perseus, Unicode).''
''Megjelent a Diogenés nevű ingyenesen használható program 3.1-es verziója. A Diogenés segítségével a TLG (Thesaurus Linguae Graecae) és a különféle PHI (Packard Humanities Institute) CD-ROM-okat lehet olvasgatni, tartalmukban keresni.
A program legfontosabb újdonsága a beépített (latin és görög) morfológiai elemzőprogram, valamint egy latin-angol (Lewis-Short) és egy görög-angol (LSJ) szótár. Így a szövegek szavaira kattintva morfológiai elemzést és szótári adatokat láthatunk, akár internet kapcsolat nélkül is.''
Nem igaz, hogy meg sem értenék. Ez erőltetett belemagyarázás, szándékosan akarják elbutítani a fiatalokat. Voltam olyan színházi előadáson jó pár évvel ezelőtt, amelyben a szöveg kicsit szabadszájú volt, s a közönség megdöbbent, amikor valami trágárság hangzott el a színpadon, szinte egyszerre hördült fel a nézőtér. A Kurázsi mamának láttam egy igen durva változatát, sajnos nem tudtuk, milyen lesz, diákokkal voltunk, nekik sem tetszett. Még vannak egészségesen gondolkodó gyermekek, akiknek az igazi értékek fontosak. A mi feladatunk is, hogy hatni tudjunk rájuk, tudom, nagyon nehéz, naponta küzdök itt az iskolánkban is azért, hogy rendes, jóravaló felnőttekké váljanak.
"Kovács Andrea a Kart, azaz a trakhiszi nőket fekete zakóba, hozzá alsógatyába öltöztette, a Hírnöknek sárga kalapot nyomott a fejébe. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a trakhiszi nők közül kettőt férfi - Elek Ferenc és Mészáros Béla - játszik, valamint hogy a Dajkát alakító Szirtes Ági az elején kályhaezüsttel (szürke?) lefújva, hajában csavarókkal egy dobozban cigarettázik és keresztrejtvényt fejt"
ha egyszer ez a trend, akkor ez a trend. Mit tehetünk ez ellen Gyöngyvirág?
Most írja a Zindex, hogy a győri Pygmalionba direkt bazmegeléseket raktak bele - csak hogy tessen a fiataloknak. Esetleg mert másképp meg se értenék. Másképp meg se értenék?
A Karsai-Térey páros sorra készíti az átdolgozásokat mai nyelvre. Állítólag könnyebb a színészeknek megtanulni a szöveget, s a közönség is jobban érti. Szerintem tönkreteszik az eredetit. Kétlem, hogy az, aki megnézi az általad idézett darabot, megértene valamit a görög színjátszás üzenetéből. De nemcsak ők követnek el ilyen irodalmi vétséget, van aki az Egri csillagokat írta át magyarról magyarra.
Mi lehetett Nesszosz vére? 1. Vérre emlékeztető színű és állagú anyag. 2. A gyapjú meggyullad benne. 3. Az ókori görögök által ismert anyagokból ... www.chem.science.unideb.hu/Oktatas/TKBE0001/Nov24.pdf
Jó, hogy elmenél, Ha jó, hogy élj! Jobb volna, hogy dühöm Szaggasson össze; egy halállal így Sok volna megkimélve. – Hé! Eros! – – A Nessus ünge rajtam. Hercules, Nagy ősöm, öntsd belém egész dühöd’, Szophoklész: Trakhiszi Nők Fordította: Kardos László DÉIANEIRA: Héraklész felesége Van nékem egy rézkannám, abba dugtam el Egy ősi szörnyetegnek ó ajándokát, Még lánykoromban kaptam azt a korhadó, Bozontos mellű Nesszosz nyílt sebeiből; Karon cipelte ő az embereket át Pénzért az Eunosz folyam mély habjain, Evező, vitorla, csónak nem kellett neki. S midőn atyámtól mint Heraklész hitvese, És otthonomtól első ízben váltam el, Ő vitt a válán, s hogy folyamközépre ért, Illetlen kézzel illetett; de Zeusz fia Sikoltásomra tüstént visszafordul és Tollas nyilával rálő; mellén, tüdején járt át a nyíl. A szörny zihálva haldokolt S ezt mondta még: „Vén Oineusz lánya, halld, Ha szót fogadsz, hasznodra lesz szolgálatom, Utolsó utamon, ládd, téged viszlek át; Ha te most fölfogod megalvadt véremet Gyilkos sebemből, ott ahol a lernai Sárkány setét nedvébe mártott nyílhegy ért: Varázserővel őrzi Héraklész szívét E vér, hogy bármely nőre vessen is szemet, Ne leljen benne, mint tebenned, több gyönyört.” És emlékezve erre most, kedveseim − A vért én zár alatt tartottam gondosan − Bekentem ezt a köntöst, rágondolva, mit mondott a szörny még életében; megvan ím. Héraklész és Nesszosz Page 9 9 A göndör bárány gyapja, mellyel az imént Az ékes köntöst végig kentem, nincs sehol, Eltűnt, de úgy, hogy nem más tette semmivé: Önnönmagában semmisült meg odabenn, A kövön porlott szét; hogy mindent tudjatok, Hogy s mint esett, halljátok, elmondom tovább. Abból, amit a kentaur mondott, amikor A fájdalmas nyíl átverte oldalát, Mit se feledtem − úgy emlékszem arra, mint Ha ércbe vésték volna minden egy szavát. Nos, így rendelkezett és így tettem én: A bűvös szert ne érje napfény és a tűz Ne férjen hozzá, védett zúgba rejtsem el, Mindaddig, míg a friss kenésre sor kerül. Meg is fogadtam. S most, hogy rákerült a sor, Juhnyájamból szerezve jó gyapjúcsomót, A szert a házban titkon feldörzsöltem és A köntöst összehajtva, mint tudjátok is, Hogy nap ne érje, ládikába zártam el. De szó azt el nem mondja, ember-ész soha Nem éri föl, mit visszatérve láttam ott. A gyapjukócot én a dörzsölés után Eldobtam, és véletlenül épp úgy esett, Hogy nap sütött rá; ott a gyapju áthevült És semmivé lett; elporlott a padlaton; Akár fűrészpor szitál le, amikor Gerendát fűrészelnek szét az emberek. Ilyesmi lepte ott a földet; és ahol Hevert, nyüzsögve szállott föl a búborék Mint hogyha ősszel földre loccsan sűrü must, Mely Bakkhosz isten kéklő fürtjein fakadt. A gyapjukócot én a dörzsölés után Eldobtam, és véletlenül épp úgy esett, Hogy nap sütött rá; ott a gyapju áthevült És semmivé lett; elporlott a padlaton; Akár fűrészpor szitál le, amikor Gerendát fűrészelnek szét az emberek. Ilyesmi lepte ott a földet; és ahol Hevert, nyüzsögve szállott föl a búborék Mint hogyha ősszel földre loccsan sűrü must,
Ez egy megfigyelt jelenség leírása!! Mi lehetett Nesszosz vére? 1. Vérre emlékeztető színű és állagú anyag 2. A gyapjú meggyullad benne 3. Az ókori görögök által ismert anyagokból előállítható Balog János, Schiller Róbert Acta Antiquity 2008, nyomdában. Piroluzit (barnakő) MnO 2 : az ókori Görögországban is ismert ásvány kentaurok: Ixion, a thesszáliai lapithák királyának fiai vagy unokái jelentős piroluzitkészlete
Narancs XIX. évf. 11. szám - 2007-03-15 kultúra - kritika
Nesszosz vére - Szophoklész: Trakhiszi nők (színház)
A fehér selyemmel bélelt tér hátrafelé erőteljesen rövidül, kisebbedő ablakkeretek - előttük-mögöttük járás - végtelenítik Héraklész és Déianeira palotáját. Már amennyire palota ez - oldalt frizsider, kólát kap ki belőle, aki megszomjazik. A tér bélése a dráma kibomlásával kétszer is megváltozik: először vérvörös, aztán gyászfekete. Gothár Péter erős, mindazonáltal kortalan díszletéhez hasonló és fantáziadús jelmez társul: Kovács Andrea a Kart, azaz a trakhiszi nőket fekete zakóba, hozzá alsógatyába öltöztette, a Hírnöknek sárga kalapot nyomott a fejébe. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a trakhiszi nők közül kettőt férfi - Elek Ferenc és Mészáros Béla - játszik, valamint hogy a Dajkát alakító Szirtes Ági az elején kályhaezüsttel (szürke?) lefújva, hajában csavarókkal egy dobozban cigarettázik és keresztrejtvényt fejt, látjuk: Szophoklész drámája, a Trakhiszi nők a mába katapultált. És lett belőle: utolsó jelenet egy házasságból. Karsai György és Térey János fordítása megannyi semlegesnek ható mai fordulatot használ - így aztán megtarthatja az istenek árnyékában küzdő és szenvedő emberi népséget. Gothár számos filmes - avagy hangsúlyozottan teátrális - megoldással erősíti ugyanezt a hatást (tényleg: az egyik legjobb filmrendező miért is nem rendez filmet már évek óta?): a Kar mozgatása, dalai, a beszédmód olykori eltorzítása (és tolmácsolása) is a magasztosság ellen dolgozik. Mi történik itt? Héraklész odahagyja otthonát, holmi államügyekben szólítja messze a dolga; felesége, Déianeira hűségesen és szerelmesen várja, legföljebb az tűnik föl neki, hogy másfél éve eltávozott férje ezúttal valami "végrendeletfélét" hagyott hátra, ami addig nem volt szokása. És a nép, a trakhiszi nép már susmorog; hamarosan tudhatni, hogy Héraklész csapodár volt, csak azt nem még, hogy mennyire. Az előadás egyik legjobb jelenete, amikor a Hírnök és Likhasz (ő is hírhozó) a nagyobb jutalom reményében hazugsággal vádolja egymást az asszony előtt: az egyik ablak kivágásában látunk gyorsított, majdnem-animációs filmes jelenetet. Lengyel Ferenc és Kocsis Gergely mélyértelmű, elgondolkodtató, parlamenti allúziókat keltő szópárbaja... Aztán meghozzák Héraklész szeretőjét, Iolét, a hamvas és hallgatag lányt - Ónodi Eszter Déianeirája ekkor nem hatalmas-görögös haragra gyúl, hanem elbizonytalanodik és megrendül; népe tanácsát kéri, mit tegyen most. A nép sumákol - mi mást... Iolé hallgat; Ubrankovics Júlia e néma szerepben a helyzet és a figura számos árnyalatát képes megmutatni. Ónodi modern asszonya nagy erőfeszítéssel lenyomja saját torkán a megcsalattatást - és férje szerelmének visszaszerzését célozza meg. Nincs benne gyűlölet; szeretés van, négy nagy gyerek van, hosszú múlt van, középkorúság fenyegető réme van - és fegyelmezett kétségbeesés. A Nesszosz vérébe áztatott ingről azt hiszi, valamiféle szerelmi vajákosság, amitől visszatér a hűtlen férj - ez az ő tragikus tévedése. A Kar legalábbis cinikus kétértelműséggel lendíti előre a történetet - meséli és kommentálja, gesztusban pedig leginkább kontrakarírozza: sopánkodik és pletykálkodik. A vész hallatán akkurátusan vörösre festi a falakat - később, annak rendje és módja szerint feketére. A népnek egyenként jelleme van: Rezes Judit például nem bírja a vért, Jordán Adél készséges semmitmondó, Elek Ferenc tohonyán sürgölődik, Mészáros Bélának szótolulása van. Az apja után menesztett fiú rossz hírekkel tér meg - Kovács Lehel úgy átkozza anyját, mintha nem ő dekkolt volna másfél évig teljesen érdektelenül egy dobozban a kötött kék sapkájában: hivatására, szerepére ébredt. Ónodi Déianeirája ott, előttünk válik halálra, tíz körmével tépi föl a barna csomagolópapír padlót: alatta vérvörös. Mikor végighallgatja fia feldúlt beszámolóját apja szenvedéseiről - szó nélkül távozik, egyenest a halálba. Ebből a gesztusból is hiányzik a direkt pátosz, az emelkedett "vállalás": a következtetés van levonva. Héraklész érkezik, haldokolva - nagy, vízszintes bábu. Hajduk Károly színháziasan elhörgi dühét, majd mire a nettó szenvedésre, a halál előtti totális megsemmisülésre kerül sor, már látjuk: nagy, despota ember végzi itt pocsékul. A félpucér Iolé szerepe, hogy szereptelen tárgy: puszta léte csupán ürügy, homályba vész. Héraklész utolsó parancsával még akkurátusan tönkreteszi az anyjával kapcsolatos igazságtalanságára időközben rádöbbent fiát; az még csak hagyján - és utaljuk az eutanáziaviták körébe -, hogy a segítségét követeli szenvedése végjátékában... A fiút, Hülloszt játszó Kovács Lehel csökkentett üzemmódú kiborulásának ritmusát - egy szépen fölépített alakítás végén - inkább a düh diktálja, mint a fájdalom; kivált, amikor értesül apja utolsó diktátumáról: azért kell feleségül vennie Iolét, hogy a lány "érintése" családban maradjon. De ez már legyen a következő nemzedék problémája. Én beérem egy házasság utolsó tragikus napjával, megrendülésemet fokozza az istenadta nép. Rémes. Kamra, január 18.
A szomszed ikerlanyoknak eppen errol beszeltem a minap Heraklesz kapcsan. Dolgozatot irnak. Regebben mintha en is olvastam volna valahol errol. Erdekel mit irnak rola. A spartaiakrol szolnak, hogy ismertek a ''vegyi haborut' is.
Kedves Szpirosz! Kezembe került a Természet Világa 2008. 10. száma, s volt benne egy érdekes cikk Schiller Róbert rovatában Nesszosz vére címmel. Kémiai kísérletekkel próbáltak rájönni, milyen összetételű anyag lehetett az, amelyiknek a leírt hatások megfelelnek. Majd utánakeresek, ha érdekel, nem tudom, digitalizálva megtalálom-e, ha nem, megpróbálom beszkennelni.
A Bodmer-kódex a Vatikánban: a Lukács és János evangéliumát tartalmazó legrégibb kézirat története
Hogyan néz ki a világ legrégebbi létező kézirata? Mindössze egy kis füzetnyi nagyságú papirusz lapokból áll, amelyeken Lukács és János evangéliuma olvasható görög nyelven. Ezzel a rendkívül értékes darabbal gazdagodott a Vatikáni Apostoli Könyvtár január 22-én, amikor egy amerikai mágnás, III. Franz J. Hanna XVI. Benedek pápának ajándékozta a Bodmer-kódexet - olvassuk a Famiglia Cristiana (Keresztény Élet) c. olasz hetilap február 11-i számában. Valójában 36 félbehajtott, és mind a négy oldalán sűrűn teleírt lapokról van szó, amelyekre egyszerű görög nagybetűkkel írták az evangéliumokat. Ezzel egy 144 oldalas füzetet hoztak létre készítői, amelyet ma szétválasztottak lapjaira és két üveglap közé zártak. (Ebből alakult ki a mai modern könyvforma, amit a keresztények előszeretettel használtak könnyű kezelhetősége miatt, s így lassan fölváltotta a judaista, a hellenisztikus, és a római kultúrkörökben használt tekercseket). Nagyon fontos dokumentumról van szó, hiszen az evangéliumok hitelességének újabb bizonyítékát alkotják: a kódexet Krisztus után 175 és 222 közé datálják a tudósok, míg az "eredeti" lukácsi és jánosi evangéliumok Krisztus után 60-70-ban íródtak. Ha valakinek ez a mintegy száz év ma soknak tűnne, elég arra gondolni, hogy az Iliász a maga teljességében olyan kódexben maradt fönn, amely az eredeti kézirathoz képest 12 évszázaddal később íródott - állapítja meg az Avvenire, olasz katolikus napilap február 14-i számában. Vagy például a legrégibb fennmaradt, héber nyelvű Izajás-tekercset, amelyre a qumrani barlangban bukkantak rá, négy vagy öt évszázaddal a próféta halála után másolták. De nemcsak a kora teszi felbecsülhetetlen értékűvé a Bodmer-kódexet. A papirusz vizsgálata során a tudósok döntő módon rekonstruálták az evangéliumi szövegek egyes alapvető mozzanatait. Összességében nézve az evangéliumi szöveg nagyon megbízható - éppen a Bodmer-kódex "stabil" szövegéből levezetve -, és nem Nagy Konstantin császár idejéből való (IV. század), ahogy azt ötven évvel ezelőttig feltételezték, hanem kevéssel a II. század közepe után íródott - teszi hozzá az Avvenire cikke. A Vatikáni Apostoli Könyvtárban százötvenezer kéziratot és antik kódexet őriznek - magyarázza Raffaele Farina püspök, a könyvtár prefektusa a Famiglia Cristiana hetilap hasábjain. A tudósok által p75 papirusznak, vagy Bodmer XIV-XV-nek nevezett kódexet 1952-ben fedezték föl az egyiptomi Jabal al-Tarifban, egy antik kolostor romjai közelében. 1955-ben egy svájci gyűjtő, Martin Bodmer vásárolta meg, majd szövegét hat évre rá jelentették meg (Victor Martin és Rodolphe Kasser). A kódex egy árverésen került Franz J. Hanna, elkötelezett amerikai katolikus tulajdonába, aki egy hónappal ezelőtt a Szentatyának ajándékozta azt. (Hanna feleségével Atlantában a főleg spanyolajkú bevándorlók és rászorulók számára iskolákat és befogadó központokat hozott létre). Ez tehát a Bodmer-kódex kalandos története. De vajon kié volt eredetileg? Magán-vagy közösségi használatra íródott? Carlo Maria Martini jezsuita bíboros feltételezése szerint a kódex kis mérete miatt (26 centiméter magas és 13 centiméter széles) alkalmatlan volt liturgikus használatra, ezért magáncélokra készülhetett. Sever J. Voicu professzor, az Agostinianum római fakultás patrisztika tanára azonban úgy gondolja, hogy valószínűleg egy görög ajkú helyi, egyiptomi kis keresztény közösség használta, az Eucharisztia bemutatásakor erről olvasták föl az evangéliumot. A két idézett katolikus lap közli azt a fényképet, amely január 22-én készült a Vatikáni Apostoli Könyvtárban: rajta XVI. Benedek pápa látható, amint figyelmesen, nagy érdeklődéssel szemléli a Bodmer-kódexet.
* Is the Logos title Nestle-Aland Greek New Testament 27th ed. based on the UBS text or the NA27 text?
One continual source of confusion in Greek texts has to do with the text that is collectively known as the "NA27/UBS4" Greek New Testament. For all intents and purposes, these are the same texts, as the prefaces to each edition plainly state. They were produced by the same people, with the same scholarship, even though (in print) they are intended for different purposes.
However, the NA27 and UBS4 texts are not identical. There are slight differences between the two. These occur in a few areas:
In addition, the printed editions of each differ greatly from one another. Each has its own critical apparatus, among other things. Which Text? Which texts are the Logos NA27 and UBS4 based on?
Back in the days of Logos Library System (1995-1999), there was one text: na26.lsf / na26.lix. There was also an interlinear version. This text had its genesis in the old CDWord product. Though it was known, by file name, internal identifier and title, as the NA26 text, the underlying text was, in actuality, the UBS3 Greek New Testament. When we moved to the Libronix DLS, and on to NA27/UBS4, the naming inconsistency stuck.
With the advent of the German Bible Society's Stuttgart Electronic Study Bible, however, a version of the NA27 Greek New Testament with proper casing, spelling, accenting and formatting became available. So Logos is pleased to offer electronic editions of both the UBS4 and the NA27, with paragraphing, casing, formatting, etc. of each respective print edition. These editions are included in the Original Languages Library and all configurations of Scholar's Library (including Silver and Gold). What about other morphologically tagged texts?
Several morphological texts are available in Logos Bible Software Series X. But which Greek text do they use? Some are obvious (by the title of the book), others are not:
* Nestle-Aland 27th ed and Nestle-Aland 27th ed with McReynolds Interlinear o Filenames: NA27.lbxlls, NA27INT.lbxlls o Base Text: NA27, without apparatus markers o Morphology: GRAMCORD(TM) v5.5 * Nestle-Aland 27th ed (SESB Edition) o Filenames: NA27GBS.lbxlls o Base Text: NA27, with apparatus markers o Morphology: GRAMCORD(TM) v5.5 * Nestle-Aland 27th ed with Logos Morphology and Nestle-Aland 27th ed with Logos Morphology and McReynolds Interlinear o Filenames: LOGOSNA27.lbxlls, LOGOSNA27INT.lbxlls o Base Text: NA27, without apparatus markers o Morphology: Logos Morphology * UBS 4th edition with Logos Morphology and UBS 4th edition with Logos Morphology and McReynolds Interlinear o Filenames: LOGOSUBS4.lbxlls, LOGOSUBS4INT.lbxlls o Base Text: UBS4 o Morphology: Logos Morphology * The Lexham Greek-English Interlinear New Testament o Filename: LGNTI.lbxlls o Base Text: NA27, without apparatus markers o Morphology: Logos Morphology * The Lexham Discourse Greek New Testament o Filename: LDGNT.lbxlls o Base Text: UBS, paragraph formatting is a propositional outline developed specifically for this product o Morphology: Logos Morphology * Analytical Greek New Testament o Filename: AGNT.lbxlls o Base Text: UBS4 o Morphology: Friberg's Analytical Greek New Testament * UBS 4th edition with Swanson's Morphological Analysis o Filename: SNTGMUBS4.lbxlls o Base Text: UBS4 o Morphology: Swanson's New Testament Greek Morphology
Specific Differences Between UBS4 and NA27
As mentioned above, the differences are in four primary areas: punctuation, casing, spelling, and formatting. Please note that we are speaking of just the NT Bible text at this point, not front/back matter, apparatuses, footnotes, margin notes, etc.
One thing to keep in mind is that the autographs (the original Greek manuscripts as written by the NT writers) had no punctuation, no casing, no spaces, and were not formatted at all -- they were typically just a sheer block of letters on a page, or columns on a page. All of these things are later additions. Punctuation
There are areas where the UBS4 text and the NA27 text are punctuated differently. Where one has a full-stop, the other may have a semi-colon. Or perhaps one has a comma and the other does not. Casing
One result in differences of punctuation is, logically, differences in casing. Paragraphs typically start with upper-case letters, as do quotations or quoted text. As there are small disputes on paragraph breaks, casing is affected. Spelling
There are minor variations in spelling in some places. For example, in 1Co 6:3, the UBS4 text has "mhtige" while the NA27 text has "mh tige". The UBS4 text treats it as a crasis but NA27 treats it as separate words. See also Acts 17:7 or 1 Cor 9:1. Paragraph Formatting
The text is formatted differently as well. For instance, the UBS4 text (in print) has pericope heads in English, and even cross-references after the heads at points. The NA27 has none of this. Another difference is the formatting of quotations of the Old Testament: The UBS4 has these in bold, and the NA27 has these in italic. What about the NA26 and UBS3?
The NA27/UBS4 is only the latest "critical" edition of the Greek text. Prior to the release of this text, the critical text was the NA26/UBS3 text. Thus, the old Logos Library System had the NA26 text (NA26.lsf/NA26.lix). The NA26 is to the UBS3 as the NA27 is to the UBS4 text.
So what changed between NA26 and 27 or between UBS 3 and 4? Not the main Greek text. The body of NA26 is the same as that of NA27. Likewise for UBS3 and UBS4. The difference between NA26 and NA27 is in the apparatus (see below). The difference between UBS3 and UBS4 is similar. That is, the changes are all in the apparatus, not the main body of Greek text. The apparatus changes in both editions are significant. How does Metzger's "Textual Commentary" fit in?
Metzger's Textual Commentary is a fabulous book, highly recommended for anyone working with the Greek. The Textual Commentary is, essentially, an expansion of the UBS4 textual apparatus. Metzger (who was on the committee that produced NA27/UBS4) provides further information on the background of many places in the Greek NT where these variants occur. Other Differences (between print versions) Apparatus(es)
As mentioned above, the NA27 and UBS4 texts are designed to meet different needs. The primary difference between these two in print is not the main body text. Instead, each volume presents its own radically different critical apparatus.
What is an apparatus?
This is a valid question. A critical apparatus is used to record textual variants among manuscripts. There are literally thousands of Greek manuscripts, papyri, and fragments (not to mention ostraca) that provide textual evidence to NT textual critics. The apparatus is a shorthand method of providing information on which manuscripts support the accepted reading (i.e., the main body text) and which provide an alternative.
So, what is the difference?
The UBS4 Greek New Testament, in print, was designed to be used by translators. It provides information on major variants that may affect one's translation. Thus, the UBS4 apparatus is smaller, but where it does provide information on variants, it traditionally supplies a lot of information. The UBS4 has, in actuality, two different apparatuses -- the textual (or critical) apparatus and the discourse segmentation (i.e., punctuation) apparatus. In addition, a cross-reference system is also meshed in the apparatuses.
The NA27 Novum Testamentum Graece, on the other hand, is geared more toward scholars and textual critics who often have different concerns than do translators. Thus, the NA27 apparatus has information on many more variants, but it is presented in a more compact notation and often to less of a degree. It also treats variants that may not have translational significance (e.g., variants in word order or orthography). The NA27 also has a huge amount of information in the margins of the text (cross references, Eusebian canon references for the Gospels, and more).
Regarding the Tischendorf Apparatus and how it compares -- well, the Tischendorf apparatus is massive in comparison to both of these. It is fairly much exhaustive, at least for the material Tischendorf had at hand. That is why Tischendorf is valuable. However, at the same time, none of the manuscripts recovered in the past 140 years are treated at all in Tischendorf's magnum opus. The serious, thorough text critic will want to use NA27 and supplement it with Tischendorf when more exhaustive information is required. Other Differences
Other differences are primarily physical. That is, the UBS4 in print is typically in a maroon ("ox blood") leather or faux-leather cover, while the NA27 is typically black. The sizes are different -- NA27 typically has wider margins than the UBS4. In the U.S., when buying a print Greek NT, one typically has to look hard to find an NA27, while finding UBS4 texts is pretty easy.
The Bodmer Papyrus Private collecter Martin Bodner, pictured here with an ancient papyrus thought to be the oldest known copy of two Biblical gospels, owns one of the most extensive private libraries of ancient manuscripts. The papyrus has been sold at auction to a private buyer and delivered to the Vatican.
The Bodmer Papyri are a group of twenty-two papyri discovered in Egypt in 1952. They are named after Martin Bodmer who purchased them. The papyri contain segments from the Old and New Testaments, early Christian literature, Homer and Menander. The oldest, P66 dates to c. 200. The papyri are kept at the Bibliotheca Bodmeriana, in Cologny, Switzerland outside Geneva. In 2007 the Vatican Library acquired two of the papyri, P74 and P75, which are kept at the Vatican Library.
The Bodmer Papyri were found in 1952 at Pabau near Dishna, Egypt, the ancient headquarters of the Pachomian order of monks; the discovery site is not far from Nag Hammadi. The manuscripts were covertly assembled by a Cypriote, Phokio Tano of Cairo, then successively smuggled to Switzerland,[1] where they were bought by Martin Bodmer (1899-1971). The series Papyrus Bodmer began to be published in 1954, with notes, introduction and French translation. The Bodmer Papyri, now conserved in the Bibliotheca Bodmeriana, in Cologny, outside Geneva,[2] are not a gnostic cache, like the Nag Hammadi Library: they bear some pagan as well as Christian texts, parts of some thirty-five books in all, in Coptic[3] and in Greek. With fragments of correspondence, the number of individual texts represented reaches to fifty.[4] Most of the works are in codex form, a few in scrolls. Three are written on parchment.
Books V and VI of Homer's Iliad (P1), and three comedies of Menander[5] appear among the Bodmer Papyri, as well as gospel texts: Papyrus 66 (P66), is a text of the Gospel of John,[6] dating in the early third century, in the manuscript tradition called the Alexandrian text-type. Aside from the papyrus fragment in the Rylands Library Papyrus P52, it is the oldest testimony for John; it omits the passage concerning the moving of the waters (John 5:3b-4) and the pericope of the woman taken in adultery (John 7:53-8:11). P72 is the earliest known copy of the Epistle of Jude, and 1 and 2 Peter. Papyrus 75 (P75) is a partial codex containing most of Luke and John. Comparison of the two versions of John in the Bodmer Papyri with the third-century Chester Beatty Papyri convinced Floyd V. Filson "A comparison of all three, which had their origins in Egypt, shows that there was no uniform text of the Gospels in Egypt in the third century".[7]
There are also Christian texts that would become declared apocryphal in the fourth century, such as the Infancy Gospel of James. There is a Greek-Latin lexicon to some of Paul's letters, and there are fragments of Melito of Sardis. Among the works is a Christian Vision of Dorotheus, son of "Quintus the poet" assumed to be the pagan poet Quintus Smyrnaeus, written in archaising Homeric hexameters, the earliest Christian hexameter poem (P29). The earliest extant copy of the Third Epistle to the Corinthians is in Bodmer Papryri X.
The collection includes some non-literary material, such as a collection of letters from the abbots of the monastery of Saint Pachomius, raising the possibility that the unifying circumstance in the collection is that all were part of a monastic library.[8]
The latest of the Bodmer Papyri (P74) dates to the sixth or seventh century.[9]
Beginning in 1954 the Bodmer Library began its series of publications that made editions of the papyri available to scholars, with edited text and French translation and introduction.
Vatican acquisition
Plans announced by the Foundation Bodmer in October 2006[10] to sell two of the manuscripts for millions of dollars, to capitalize the library, which opened in 2003, drew consternation from scholars around the world, fearing that the unity of the collection would be broken.
Then, in March 2007 it was announced the Vatican had acquired the Bodmer Papyrus XIV-XV (P75), which is believed to contain the world's oldest known written fragment from the Gospel of Luke, the earliest known Lord's Prayer, and one of the oldest written fragments from the Gospel of John.[11]
The papyri had been sold for an undisclosed "significant" price to Frank Hanna III, of Atlanta, Georgia. In January 2007, Hanna presented the papyri to the Pope. They are kept in the Vatican Library and will be made available for scholarly review, and in the future, excerpts may be put on display for the general public. They were transported from Switzerland to the Vatican in "An armed motorcade surrounded by people with machine guns."[12]
* List of New Testament papyri * Bodmer Library
Notes
1. ^ A. H. M. Kessels and P. W. Van Der Horst, "The Vision of Dorotheus (Pap. Bodmer 29): Edited with Introduction, Translation and Notes", Vigiliae Christianae 41.4 (December 1987, pp. 313-359, p 313. 2. ^ Some papyri from the same provenance escaped Martin Bodmer and are conserved elsewhere. Sir Alfred Chester Beatty acquired some of the material, and further material is at Oxford, Mississippi, Cologne and Barcelona. For convenience scholars call these as well, "Bodmer Papyri". (Anchor Bible Dictionary). 3. ^ Texts in the Bohairic dialect of Coptic had not previously been known older than the ninth century (6. p 51. 4. ^ Anchor Bible Dictionary. 5. ^ Menander's Dyskolos (P4), Samia and Aspis (at Cologne). 6. ^ John 1:1-6:11, 6:35b-14:26 and fragments of forty other pages of John 14-21. 7. ^ Filson 1962: 52. 8. ^ Kessels and Van der Horst 1987:214. 9. ^ Filmer 1962:52. 10. ^ Sale of Bodmer Papyri. 11. ^ Bodmer Papyrus: History Becomes Reality 12. ^ "Earliest Gospels Acquired by Vatican", by Jennifer Viegas, Discovery News, March 5, 2007
References
* Anchor Bible Dictionary 1:766-77 "Bodmer Papyri". * Robinson, James M. 1987. The Story of the Bodmer Papyri, the First Christian Monastic Library (Nashville) Includes an inventory of the Bodmer Papyri.
Kétszer. Megnéztem a neten is, de úgy néz ki, pont arról nincs fenn fénykép. Igaz, nem keresgéltem sokáig, mert a kezemben lévő papírkönyvek (NA27, UBS4, Metzger) egyértelműen állítják, hogy a "monogenész theosz" szövegváltozat ebben a papiruszban megtalálható. Ha van kedved tovább kutakodni fényképért, keress rá a "Bodmer Papyri" vagy a "p66" szóra a hálón.
Erdekes lenne ''istenes'' szoosszeteteleket is megnezni. Bruno Snell ad erdekes magyarazatot a theoria szora, A szellem felfedezese cimu konyveben. Mar nem emlekszem pontosan, de mintha a szokapcsolatot a latas es az isten szavakkal ertelmezne.
Már válaszoltam erre az Asszír történelem topikban.
3.Mit jelent az Isten szo szoszerint a gorogben
"A görög Theosz szó Istent jelent, és érdekes történeti háttere van, amiből pusztán egyetlen csöppnyi töredéket érdemes a napvilágra hozni. Már az Íliászban előfordul, ami nyílván azért meglepő, mert a korai ‘politeista’ görögségről az a hivatalos elképzelés, hogy nem hitt semmiféle egyetemes elvben, hanem minden egyes emberi aspektusnak megfeleltetett egy-egy Istent. Azonban tudjuk, jól, hogy a korai görög panteon istenei korántsem mindenhatóak, például nem ők teremtették a világot, nem képesek megtörtént eseményeket meg nem történté tenni, stb. Ők maguk is ki vannak téve valamiféle ‘sorsszerűségnek’ amihez feltétlen igazodniuk kell. Ebben a gondolkodáskörben veti fel magát a gondolat, hogy lennie kell hát egy olyan rendező elvnek, amely mindezt irányítja. Ez az amit Theosz kifejezéssel takar már Agamemnón is, mikor így szól: “ Mindent maga végez az Isten .” A Theosz szó etimológiai rokonságot mutat a görög telosz szóval, ami azonban célt jelent. Láthatjuk, hogy az Isten tehát valami olyasmi, a korai görögség számára is, ami a céllal összefügg. Természetesen a keresztény Isten ennél sokkal konkrétabb, hiszen egy zsidó hagyomány Istenképébe kapcsolódik bele. Az Isten teremtette az eget és a földet [Genézisz 1.1.], az összes élőlényeket [Gen.1.24.], és magát az embert is az Ő hasonlatosságára [Gen.1.27.]."
''Az ókori fordítások közül azok jelentısek az újszövetségi szöveg hagyományozásának szempontjából, amelyek régebben keletkeztek, mint a rendelkezésünkre álló görög kéziratok. Ezeknek a fordításoknak olyan görög szöveg szolgált alapul amely számunkra már elveszett. Ebbıl a szempontból a legfontosabbak a szír, latin és kopt fordítások. A szír fordítások közül megemlítendı a Vetus Syra, amelyet Evangelion Da- Mepharreshe (szétválasztott evangélium) 4 néven is ismerünk. Ezt a fordítást két kéziratból ismerjük: Syrus Sinaiticus (a megnevezés a lelıhelytıl származik) és Syrus Curetonianus (a megnevezés a kézirat kiadójától származik). A Pesita és a Philoxeniana (lásd az 1. 4. 3 pontot) már nem különösen fontos az újszövetségi szöveg hagyományozása szempontjából.''
A. thee LXXDe.3.24 , Ev.Matt. 27.46, PMag.Lond.121.529, etc.; but classical in compd. names, Amphithee, Timothee:--God, the Deity, in general sense, both sg. and pl. (ei kai epi theous kai eti mallon epi theon harmozei metapherein Plot.6.8.1 ), th. de to men dôsei to d' easei God will grant . . , Od.14.444; oude ken allôs oude th. teuxeie 8.177 , cf. 3.231, Il.13.730 (also theos Zeus Od.4.236 , 14.327); th. kai agathê tuchê Pl.Lg.757e , cf. Timocl.3 D.; sun theôi Il.9.49 , S.Aj.765, etc. (less freq. xun tôi th. ib.383); sun th. eirêm<*> non Hdt.1.86, cf. 3.153; sun th. eipein Pl.Prt.317b : so in pl., sun ge theoisin Il.24.430 ; ou toi aneu theou Od.2.372 ; ou theôn ater pi.P.5.76; ek theophi Il.17.101 ; huper theon against his will, 17.327; an th. thelêi Alex. 231 ; th. thelontos Men.Mon.671 : in pl., an theoi thelôsin Alex.247 ; theôn sunethelontôn, boulomenôn, X.Eq.Mag.9.8, Luc.Macr.29; ei orthôs ê mê, th. oide Pl.Phdr.266b , cf.R.517b, etc.; in oaths, th. istô S.OC522 (lyr.), etc.; pros theôn Hdt.5.49 , D.1.15, etc.: tous theous soi bless you! good heavens! for heaven's sake! M.Ant.7.17 , Arr.Epict.2.19.15, al.; ton th. soi ib.3.7.19, al.: qualified by tis, Od.9.142, etc.; ouk aneu theôn tinos A.Pers.164 (troch.), E.Ba.764; kata theon tina Id.IA411 , Pl. Euthd.272e; kata theon pôs eirêmena Id.Lg.682a : doubled in poets, theon theon tis aglaïzetô B.3.21 , cf. Diagor.1; theoi theoi tôn adikôn melousi E.HF772 , cf. Paus.Gr.Fr.203; theoi (Cret. thioi) as an opening formula in Inscrr. (sc. tuchên agathên didoien), Leg.Gort.1.1, IG 12.52, etc.: sg., th. tuchê ib.5(2).1, etc.: in Prose also with the Art., ho th. pantôn an eiê aitios Pl.R.379c , cf. Lg.716c, etc.; ta pros tous th., ta para tôn th., X.Mem.1.3.1, 2.6.8.
b. theoi, opp. andres, patêr andrôn te theôn te Il.1.544 ; hon Xanthon kaleousi th., andres de Skamandron 20.74 : in Comparisons, theoisin is' ethele phroneein 5.440 ; theois enalinkia mêdea Od.13.89 ; also in sg., theôi enalinkios audên Il.19.250 ; theos hôs 5.78 ; hôs te theos 3.381 : prov., theos pros anthrôpous, of an 'angel's visit', Herod.1.9.
c. of special divinities, nerteroi th. A.Pers.622, S.Ant.602 (lyr.); enerteroi th. Il.15.225; hoi katôthen th. S.Ant.1070; th. ouranioi h.Cer.55 , A.Ag.90 (anap.); hoi dôdeka th. Ar.Eq.235, X.Eq.Mag.3.2, IG22.30, etc.; ma tous dôdeka th. Men.Sam.91; in dual, tô siô (Lacon.), of Castor and Pollux, nai tô s. X.An.6.6.34, HG4.4.10, Ar.Lys.81: so in Boeot., of Amphion and Zethus, nei tô siô (leg. thiô) Id.Ach.905.
d. ho th., of natural phenomena, ho th. huei (sc. Zeus) Hdt.2.13; ho th. eneskêpse belos Id.4.79 ; eseisen ho th. (sc. Poseidôn) X.HG4.7.4; of the sun, Hdt.2.24, A.Pers. 502, E.Alc.722; dunontos tou th. App.BC4.79; the weather, ti dokei ta tou theou; Thphr.Char.25.2.
e. Astrol., theoi,= asteres, Jul. Laod.in Cat.Cod.Astr.8(4).252.
f. theos (sc. Hêlios), name of the 9th topos, Rhetor.ib.163, etc.
2. metaph., of abstract things, to d' eutuchein tod' en brotois theos te kai theou pleon A.Ch.60 ; hê phronêsis hagathê th. megas S.Fr.922 ; th. gar kai to gignôskein philous E.Hel. <*>60; ho ploutos tois sophois th. Id.Cyc.316; phthonos kakistos th. Hippothoon 2.
3. as title of rulers, theôn adelphôn (sc. Ptolemy Il and Arsinoe), Herod.1.30, etc.; Ptolemaios huparchôn theos ek theou kai theas OGI90.10 (Rosetta, ii B.C.); Antiochos hotôi theos epônumon gignetai App.Syr.65 ; theos ek theou, of Augustus, OGI655.2 (Egypt, 24 B.C.); th. hêmôn kai despotês IPE4.71 (Cherson., ii A.D.).
b. = Lat. Divus, Mon.Anc.Gr.10.4, Str.4.1.1, etc.; hoi en theois autokratores,= divi Imperatores, IG12(1).786 (Rhodes).
c. generally of the dead, kai zôntos sou kai eis theous apelthontos PPetr.2p.45 (iii B.C.); theois chthoniois,= Lat. Dis Manibus, IG14.30,al.
4. one set in authority, judge, to kritêrion tou th., enôpion tou th., LXXEx.21.6, 22.8; theous ou kakologêseis ib.22.28(27).
II. theos fem., goddess, mête thêleia theos, mête tis arsên Il.8.7 , cf. Hdt.2.35, al.; tois theois euchomai pasi kai pasais D.18.1 , cf. 141, Orac.ib.21.52; esp. at Athens, of Athena, Decr. ap. And.1.77, Pl.Ti.21a, etc.; ha Dios theos, Zênos hê th., S.Aj.401 (lyr.), 952 (hê Dios thea ib.450); of other goddesses, pontia theos Pi.I. 8(7).36 ; hê nertera th.,= Persephonê, S.OC1548, etc.; of Thetis, Pl. Ap.28c; of Niobe, S.El.150 (lyr.), Ant.834 (anap.): in dual, of Demeter and Persephone, ta toin theoin psêphismata Ar.V.378 (lyr.); oud' edeise tô theô And.1.125 ; freq. in oaths, nê tô theô Ar.Lys.112 ; ma tô theô Id.Ec.155 ,532.
III. as Adj. in Comp. theôteros, divine, thurai th., opp. kataibatai anthrôpoisin, Od.13.111; choros th. Call.Ap. 93, cf.Dian.249, D.P.257. (Derived by Hdt.2.52 fr. tithêmi ( [kosmôi thentes ta prêgmata] ), by Pl.Cra.397d fr. thein. Etym. dub.) [In Ep. (twice in Hom.) and Trag. (E.Ba.47, 1347, al., not in Com.), as monosyll. by synizesis, theoi Il.1.18 , Thgn.142; theôn h.Cer.55 , 259; theois Thgn.171 ; theoisin Od.14.251 ; theous h.Cer.325 : even in nom. theos before a vowel, E.Or.399 (cf. Pors. ad loc.), HF347; in Pi.P. 1.56 apptly. a short monosyll.]
