A filozófiai és tudományos megismerés és diskurzus sajátosságai
''A görög filozófiának a kezdektől legfontosabb törekvései közé tartozott a megismerés mibenlétének tudományos igényű megragadása, valamint a megismerés fajtáinak – közöttük a filozófiai és tudományos megismerésnek – az elkülönítése és sajátosságainak a leírása.
A preszókratikus filozófiában fogalmazódik meg először, hogy az emberi megismerésnek különböző módozatai létezhetnek, melyek mind vizsgált tárgyuk, mind a vizsgálati módszer tekintetében különböznek egymástól, s a megismerésnek itt „felfedezett” problémája olyan erőteljes és meghatározó alapkérdésként hagyományozódik, mely a különböző filozófiai iskolák ismeretelméleti vizsgálódásainak végig a homlokterében áll. A preszókratikus filozófiában, elsősorban Parmenidész tankölteményében, majd Platón és Arisztotelész munkásságában egyaránt nyomon követhető, hogyan határolódnak el a megismerés és a tudás különböző fajtái egymástól. Ezzel párhuzamosan a tudás területeinek a tematizálása is megkezdődik, és az episztemológiai vizsgálódások egyik kulcskérdése lesz, hogy milyen jellegű hierarchiába szerveződnek a megismerés fajtái, és milyen kapcsolat fűzi össze a rendszer egyes elemeit. Az egyes gondolkodók a megismerés hierarchikus rendszerét és a rendszert alkotó elemek egymáshoz való viszonyát egymástól lényegesen eltérő módon fogalmazzák meg.
A kulcskérdések és alapvető problémák első részletesebb, egyszersmind a filozófiai és a tudományos gondolkodás további irányát kijelölő megfogalmazása Platón nevéhez fűződik. Platón a filozófia metódusának a kidolgozása során – egyebek mellett – a kor matematikájára is erősen támaszkodik, melynek „hipotetikus” módszerét az értelmi megismerés egyik lehetséges paradigmájának tekinti. A matematika mintájára minden egyéb tudománytól hasonló „egzaktságot” követel, s ezzel a „matematizáltságot” jelöli ki a tudomány alapvető kritériumának, s az ilyesfajta tudományokban szerzett jártasságot pedig a filozófia elengedhetetlen módszertani bevezetőjének tekinti. A filozófia módszere mindazonáltal sok tekintetben túlmutat a tudományok alapvetően „hipotetikus” módszerén, olyannyira, hogy nem túlzás a matematikai értelemhasználat mellett egy tisztán „filozófiai”, vagy platóni szóhasználattal „dialektikai” észhasználatról beszélni, mely nem pusztán tárgyai, hanem módszere tekintetében is különbözik az előzőtől.
A matematika mellett Platón kozmológiai elképzelései is fontos szerepet játszanak a filozófia és tudomány összefüggésének általános vizsgálata során, hiszen míg a matematika sok tekintetben a filozófiai módszer kidolgozásának a modellje volt, a kozmológia filozófájának azon része, melyben a filozófiai gondolkodást talán a legegyértelműbben áthatja a tudományos módszer. A dialógusokon túl végezetül azt a rendkívül figyelemreméltó s a tudomány és filozófia termékeny együttműködéséről árulkodó munkát kell említenünk, melynek Platón iskolája, az Akadémia otthont adott.
Arisztotelész az, aki – természetesen platóni és korábbi előzményekre és alapokra támaszkodva – az emberi megismerés területeit és fajtáit szabatos rendbe tagolja, s rendszerében a tudományos megismerésnek, arisztotelészi szóhasználattal az episztémé-nek külön helyet jelöl ki. Arisztotelész egy olyan elképzelést fogalmaz meg, mely a tudományos megismerésről való gondolkodást sok tekintetben máig meghatározza: véleménye szerint a tudományos megismerés alapvetően egy olyan axiomatikus-deduktív rendszer, melyben igaznak elfogadott alapelvekből, tételekből kiindulva az igaz érvelés szabályait betartva igaz következtetéseket vonunk le. Az arisztotelészi episztémé azonban az emberi tudás hierarchikus rendszerének csak egyik, bár fontos, mindazonáltal alárendelt eleme, mely csak valamifajta intuitív jellegű, alapvetően sem nem axiomatikus, sem nem deduktív észhasználattal együttműködésben képes igaz ismeretekhez jutni, s ezáltal a filozófiának teljes mértékben alárendelt.
Az egyértelmű arisztotelészi tudományfelfogás több specifikus, illetve általános kérdés pontos megfogalmazását is lehetővé teszi. a) Milyen előzményekre támaszkodik az itt vázolt arisztotelészi tudomány felfogás? b) Arisztotelész rendszeréből világosan leolvasható, hogy a tudományos megismerés alapvetően a filozófiai megismerésnek az egyik fajtája, illetve annak sok szempontból alárendelt, s ebben Arisztotelésszel mind Platón, mind a későbbi hellenisztikus iskolák egyetértenek. Felmerül az a kérdés, hogy mit tekintethetett Arisztotelész egy ilyen nagyon szabatosan megfogalmazott axiomatikus-deduktív rendszer prototípusának? Vajon a matematika, melynek az effajta alapokon álló kidolgozása a korban már előrehaladott állapotban lehetett, mennyiben szolgáltathatott mintát Arisztotelész elképzeléseihez? c) Harmadsorban felvethető, hogy azok a tudományágak, melyekkel Arisztotelész előszeretettel és sokat foglalkozik, de amelyeknek a viszonya mind az axiomatizálhatósággal, mind a deduktivitással legalábbis kérdéses, mint például a biológiai tudományok, hogyan illeszkednek az arisztotelészi rendszerbe?
Az arisztotelészi tudományfelfogás kérdéses és problematikus pontjaira a hellenisztikus korban műkődő szkepticizmus mutat rá, mely paradox módon éppen az arisztotelészi tudományfelfogás „radikalizálásával” kívánja az emberi megismerés lehetőségét megkérdőjelezni. A fennmaradt források azt sugallják, hogy alapvetően kétféle megközelítésben beszélhetünk szkepticizmusról: egyrészt egy általános, az emberi megismerés lehetőségét minden körülmények között tagadó változatban, másrészt egy ennél szűkebben értelmezett, csak a „tudományos” megismerés lehetőségét tagadó változatban. A szkepticizmusnak a kritikája – vagy egyik kritikája – tulajdonképpen az axiomatikus-deduktív rendszer további elemzéséből indul ki: egyrészt abból a megfontolásból, hogy szigorú értelemben vett tudást csakis egy szigorúan axiomatikus-deduktív rendszerek nyújthat, másrészt viszont abból, hogy egy ilyen szigorúan felépített axiomatikus-deduktív rendszer ténylegesen kivitelezhetetlen. Ezáltal a szkepticizmus akár egy anarchista, a racionalizálhatóságot és rendszerezhetőséget tagadó filozófiai tudományfelfogás ősének is tekinthető. ''
Kutatási téma: Határmezsgyék: Filozófia és tudomány az ókorban Kutatás típusa : az ELTE BTK és az Atlantisz Könyvkiadó Kft. konzorciuma Témavezető: Steiger Kornél Közreműködők: a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék részéről: Bolonyai Gábor, Horváth Judit
''Platónnal szemben hangsúlyozta érzéki megismerés fontosságát, s az emberi megismerést különböző fokozatokból (érzékelés, tapasztalat, racionális megismerés) álló folyamatként fogta fel.
A Hermeneutika - mely az értelmezés, az interpretáció tudománya - Arisztotelész korai munkája, mely eredetileg az Organonban kapott helyet. Az Organon hat könyvet tartalmaz, ennek a műnek második darabja a Hermeneutika. Az arisztotelészi logika formális természetű. Felfogása szerint a filozófia a gondolkodás tartalmaival foglalkozik. Ezek között megkülönböztetett hely illeti meg a megismerést. Arisztotelész szerint a megismerés a fogalmak összekapcsolódása mondatokká. A mondatok válfajai közül - a megismerés szempontjából - elsődlegesek az ítéletek. Ezeknek jellegzetességeit vizsgálja a műben (állító és tagadó ítéletek, egyszerűek és összetettek, az ítéletek fajai a modalitás, a mennyiség és a minőség szerint stb.) itt születnek meg azok a szabályok, amelyekre később a szillogizmusok rendszere épül. A tudás célja
Arisztotelész szerint a tudás célja az igazság megismerése. Igaznak nevezi mindazt amit a léttel bír. A megismerés az elmének az a képessége amivel kiemelni a szükségszerű okot amely nélkül a dolog nem lenne az ami. Ez a kiemelés az elvonás (absztrakció).
A tudás az érzékeléssel kezdődik, majd az emlékezéssel folytatódik. Sok emlékezés együttese fogja adni a tapasztalatot melyből az elme elkülöníti a tudás tárgyát: az általános fogalmat. Ezeknek a fogalmaknak az összeségei alkotják a tudományt, más néven elméleti tudást, amely úgy jön létre, hogy az ész elveit a konkrét tárgyakra alkalmazzuk. A tudomány ismerete azt jelenti, hogy ismerjük az okokat valamint a tárgyilag összetartozó igazságok rendszerét. Különböző okokkal különböző tudományok foglalkoznak, az első okkal a létező mint létezővel viszont csak a metafizika (alaptudomány) tudománya foglalkozik. Ez nem lehet az érzéki tapasztalás, hisz mint már fentebb ki lett fejtve az érzéki tapasztalás csupán a megismerés kezdete, hanem a spekuláció és a tapasztalatból kiinduló reduktív nyomozás. Az elvek igazsága közvetlen ráeszmélés révén tudható, egymásból való levezetéssel nem, mert akkor már nem lennének elvek.''
''Arisztotelész, amikor a „gyakorlati filozófia” kifejezést használja, filozófián az általában vett megismerést érti, szemben azzal az elméleti megismeréssel (episztémé), amelyet a matematika nyújt. Ennélfogva a gyakorlat (praxisz) fogalma a megismerésben magában megvalósuló elkülönülésre utal, nem pedig az elmélet és annak alkalmazása közötti ellentétre: a gyakorlati filozófia mint a cselekvést irányító sajátos tudás megkülönböztetődik mind a (matematikai típusú) elméleti tudástól, mind pedig az eljárási technikától (poészisz).''
''Az emberi megismerés magyarázatában a filozófus abból indul ki, hogy minden megismerésünk az érzékeléssel kezdıdik. Azt állítja, hogy a fogalomalkotás nem képzetek összehasonlítása és egybeolvasztása, hanem elvonatkoztatás (gör. aphelein; lat. abstractio): az ész fogalomként elvonatkoztatja az érzékelt adatokban rejlı érthetı szerkezetet (vö. Analütika hüsztera I, 31). Az érzékek – miként a viasz a pecsétgyőrő alakját – fizikai anyaguk nélkül fogják fel a dolgokat (Peri pszükhész 424 a). Így jön létre a „képzet” (gör. eidosz aiszthéton: érzéki kép), ami nem valamiféle hasonmásszerő kép, hanem az 2 érzékek szintjén tudatosított egyedi dolog. Ezt az emlékezés közképzetté alakítja. A képzet ténylegesen érzéki (csak arra az egyedi dologra vonatkozik, amelynek képzete), de képességileg érthetı (gör. eidosz episzthéton: érthetı kép). A képzetben rejlı érthetı tartalmat a cselekvı (alkotó) ész (gör. nousz poiétikosz) megvilágítja, valóságba viszi, s a szenvedı észbe (gör. nousz pathétikosz) nyomva fogalommá alakítja. A fogalom elvont és általános: nem az egyedi dolog érzéki vonásait tartalmazza, hanem annak érthetı szerkezetét; ez viszont több azonos fajhoz tartozó egyedre is vonatkozik (vö. a fenti ábrán a konkrét kocsikerék érzéki képzetét és a kör fogalmát!). Az ész nemcsak a dolog lényegérıl, hanem teljes és kimeríthetetlen valóságáról (létérıl) is tud. Ezt a tényt Arisztotelész úgy fejezi ki, hogy az ész a dolog mivoltát (gör. to ti én einai) ragadja meg (vö. Peri pszükhész 429 b; 431 b). A „mivolt” kifejezés egyszerre jelöli a létezı fogalmilag megragadható lényegét és a fogalmainkat felülmúló létét. Emellett az ész arról is tud, hogy a létezık léte az elsı lételvben (arkhé), vagyis az isteni létben gyökerezik (vö. Metaphüszika 983 a). Ezért mondja a filozófus, hogy a lélek valamiképpen minden (Peri pszükhész 431 b). b) A logika a gondolkodás és a beszéd tudománya. Az arisztotelészi logika három nagy egysége: a fogalom, az ítélet és a következtetés tana. a) A fogalom a dolog létét a lényeg felıl kifejezı szellemi tartalom (Analütika hüsztera 97 a). A fogalom a megismerı észhez tartozik, mert a tényleges megismerés azonos a ténylegesen megismert létezıvel (Peri pszükhész 431 a). Ugyanakkor a fogalom a megismert létezıhöz is tartozik, mert annak tudatosított lényege. A fogalom tartalmát a meghatározásban (lat. definito) fejezzük ki. A meghatározás a fogalmi metszés útján a közelebbi nem-fogalom (gör. genosz) és a fajosító jegy összekapcsolása által történik. Ha például összekapcsolom az „élılény” nem-fogalmát és az „értelmes” jelzıt mint fajosító jegyet, megkapom az ember meghatározását: az ember értelmes élılény. 3 A legáltalánosabb nem- és fajfogalmak a kategóriák. A görög katégoria szó állítmányt (lat. praedicamentum) jelent. Arisztotelész tíz kategóriáról tesz említést: Kapcsolat nélkül mondott szavaink mindegyike vagy magánvalót jelöl, vagy mennyiséget, vagy minıséget, vagy viszonyt, vagy helyet, vagy idıt, vagy helyzetet, vagy birtoklást (valamivel való ellátottságot), vagy cselekvést, vagy elszenvedést (Katégoriai 4). A tíz kategória közül az elsı a magánvaló (gör. ouszia; lat. substantia), a többi kilenc a járulék (gör. szümbebékosz; lat. accidens). – A magánvaló egyrészt olyan lényeget jelent, amelyet az önmagában fennálló létmód illet meg: pl. az ember lényege, az érc lényege stb. Másrészt a magánvaló magát az önmagában fennálló létet is jelenti: pl. mindazt, amit az „embernek lenni” vagy az „ércnek lenni” kifejezés jelöl (vö. Peri dzóón mórión 640 a; Metaphüszika 1065 b). – A járulékok esetében is megvan a járulék szónak e kettıs jelentése. A járulék egyrészt olyan lényeget jelent, amelyet a máshoz tartozó létmód illet meg (pl. fehérség, nagyság), másrészt a máshoz tartozó létmódot (fehérnek lenni, nagynak lenni) is jelenti (vö. Metaphüszika 1029 b; Peri pszükhész 429 b). b) A logikai ítélet fogalmak összekapcsolása azzal a céllal, hogy a valóságról mondjunk valamit. A logikai ítélet három eleme: az alany (a latin Subiectum szó kezdıbetője alapján: S), az ítélet állítmánya (a latin Praedicatum szó kezdıbetője alapján: P) és az összekötı kapocs (lat. copula). Például: Arisztotelész szerint a fogalom önmagában nem igaz és nem hamis. Az igazság vagy a hamisság csak az ítéletben jelentkezik. Az igazság az ész és a valóság megegyezése. Igaz az ítélet, amely a létezıt létezınek, a nem létezıt nem létezınek állítja (vö. Metaphüszika 1011 b). g) A következtetés két fajtája a dedukció és az indukció: A dedukció az általános tételbıl kiindulva jut az egyedihez. Ideális formája a szillogizmus. Az egyszerő kategorikus szillogizmusban két elı-tételbıl áll: a latin Maior (Nagyobb) szó kezdıbetője alapján M-el jelzett fıtételbıl és a latin minor (kisebb) szó kezdıbetője alapján m-el jelzett altételbıl kiindulva jutunk a következményhez (lat. Conclusio = C). Példa a logikailag helyes szillogizmusra. 4 A szillogizmusban csak három fogalom szerepelhet: a szillogizmus alanya, a latin Subiectum szó kezdıbetője alapján: S (a fenti példában: Szókratész); a szillogizmus állítmánya, a latin Praedicatum szó elsı betője alapján P (a fenti példában: halandó) és a mindkét elı-tételben szereplı közvetítı fogalom (lat. medium); a fenti példában: ember). Ha megsértjük ezt a szabályt, és a két elıtételben nem azonos értelemben használjuk például a közvetítı fogalmat, a fogalmi négyesség (lat. quaternio terminorum) logikai hibáját követjük el. Példa az ilyen hibás szillogizmusra: Hibát követünk el akkor is, ha a következményben túllépjük az elızmények határát. Tegyük fel, hogy valaki így okoskodik: Ami nem teremthetı és nem semmisíthetı meg, az örök. Az anyag nem teremthetı, és nem semmisíthetı meg. Tehát az anyag örök, s a teremtı Isten létének feltételezése felesleges. Ez az okoskodás azért hibás, mert abból, hogy az ember nem tud anyagot létrehozni vagy megsemmisíteni, nem következik, hogy Isten sem tudja ezt megtenni. Az indukció az egyedi esetekbıl kiindulva jut az általános érvényő tételhez. Példa: Szókratész, Platón stb. halandó. Szókratész, Platón stb. ember. Tehát némely ember halandó. Arisztotelész csak a (valamennyi egyedi esetet rögzítı) teljes indukciót tartja bizonyító erejőnek, s ezért a dedukciót többre értékeli, mint az indukciót. Következtetéseinket és egész gondolkodásunkat axiomatikus jellegő logikai alapelvek irányítják. Formai szempontból a legfontosabb alapelv az ellentmondás elve: lehetetlen, hogy egy és ugyanaz az állítmány egy és ugyanazon alanyhoz egyszerre és ugyanazon vonatkozásban hozzá is tartozzék, meg ne is (Metaphüszika 1005 b). Lehetetlen például, hogy valaki egyszerre fizikailag látó, ugyanakkor vak is legyen. A másik ilyen alapelv a kizárt (közbülsı) harmadik elve: az állításként (pl. itt van egy asztal) és az állítás tagadásaként (pl. itt nincs egy asztal) szembenálló tételek közül az egyik igaz, a másik hamis, és harmadik lehetıség nincs (vö. Katégoriai 10).''
''Arisztotelész teremtette meg a logikát, mint önálló tudományt. Ő maga még nem logikáról beszélt, hanem analitikáról. Ez a tudomány a helyes gondolkodás formáival és módszereivel foglalkozik, azt mutatja meg, hogy hogyan kell gondolatilag továbbhaladnunk valamely adottságból kiindulva, hogy igaz eredményekre jussunk.
Legfontosabb elemei:
A fogalom. Gondolkodásunk csak akkor lehet helyes, ha helyes fogalmakkal dolgozik, melyekhez definíciók útján jutunk. A definíció két részből tevődik össze. A tárgyat be kell sorolni egy osztályba, melynek általános ismertetőjegyei megegyeznek a definiálandó tárgy ismertetőjegyeivel, másrészt meg kell határoznia, hogy a tárgy miben különbözik ugyanazon osztály más tárgyaitól. Tehát egy vagy több megkülönböztető és összekapcsoló ismertetőjegyeket foglal magába.
A kategória Arisztotelész „találmánya”. 10 kategóriáig jut el, melyekről feltételezi, hogy minden más fogalom alapfogalmai. Egy dolog ezen szempontok szerint vizsgálható:
Későbbi műveiben csökkenti a kategóriák számát, emellett nem tartja őket egyenrangúnak. Legfontosabb a szubsztancia.
Ítélet: a fogalmakat ítéletekké kapcsoljuk össze. Ennek alanya az, amiről állítunk valamit, az állítmány pedig az a kifejezés, amit az alanyról teszünk. Arisztotelész az ítéleteket osztályokba sorolja: állító, tagadó, általános, különös, egyes, létítéletet kifejező, szükségszerűséget kijelentő, puszta lehetőséget kijelentő ítélet.
Az ítéletek összekapcsolásával következtetések jönnek létre, ezeken át halad előre a gondolkodás Arisztotelész szerint. A következtetés: „olyan beszéd, amelyben bizonyos dolgok megállapításából szükségszerűen következik valami más.” A következtetés mindig premisszákból és konklúzióból áll, ez az úgynevezett szillogizmus elmélet. A következtetések bizonyítássá kapcsolódnak össze, ami egy tétel kötelező érvényű levezetése más tételekből, egymással összefüggő következtetések útján. Ha ezt folytatjuk, akkor egy olyan általános tételhez jutunk, amit más nem lehet további, még általánosabb tételekkel bizonyítani. Az ilyen legfőbb tétel az ellentmondás tétel, vagyis „lehetetlen, hogy az ami létezik, ugyanakkor és ugyanabban a vonatkozásban ne létezzék.” A másik három alapelv: azonosság tétele, a harmadik kizárásának elve, és az egységes alap tétele.
Az indukcióról Arisztotelész a következőképpen vélekedik: tisztában van azzal, hogy a különösnek az általánosból való levezetése csak ilyen bizonyítás útján soha nem szolgálhat kielégítő ismeretekkel, mert egyes jelenségek megfigyeléséből indulunk ki, és ezeket összehasonlítva és összekapcsolva jutunk általános következtetésekre. Az indukció az az eljárás amely során egy tételt megerősítünk azáltal, hogy sok egyedi eset felsorakoztatásával kimutatjuk tényszerűségét. Az indukció csak azok számára jelent értéket, akik megbíznak a tapasztalatban.''
Megprobalom megkeresni az ujgorog forditast, hogy osszevethessuk a tieddel, valamint kerdezoskodni ogorogosoktol. Jarj szerencsevel, varjuk es koszonjuk, ha hirt adsz rola, mint haladsz a forditassal. :)
Sokat küzdöttem vele, de végül is egybe vetve Passuth és Dawes fordításával, valamint a Kapitánffy- és a Liddell-Scott-féle szótárral ez jött ki nekem:
"Ezeket nem azért kezdem el mesélni, hogy kérkedjek jártasságommal az irodalom terén, hanem hogy az ily nagy tett ne maradjon bizonyíték nélküli az ezután jövendők számára..."
Igazából arra lennék kíváncsi, hogy jó-e így a fordítás, és mennyire pontos.
Még idemásolom mind Passuth, mind Dawes fordítását:
Passuth: "Ha mindennek elbeszélésébe belekezdek, ezt nem annyira azért teszem, hogy kérkedhessek írói babérokkal, sokkal inkább az a célom, hogy ily nagy tettek ne maradhassanak tanúságtétel nélkül..."
Dawes: "These deeds I am going to relate, not in order to shew off my proficiency in letters, but that matters of such importance should not be left unattested for future generations."
("Ezen tettek, melyeket elbeszélek, nem azért, hogy kérkedjek jártasságommal az irodalomban, hanem hogy az ily fontos dolgok ne maradjanak bizonyítatlannak a jövő nemzedékeinek." - saját fordítás az angol kiadásból)
''...az Areioszpagosz, amely a vének tanácsa. Kr.e. 462-ig az Árész hadisten dombján gyűlésező vének tanácsa gyakorolta a főbírói funkciókat. Tagjai általában a legtekintélyesebb, hivatalviselt arisztokratákból került ki. A másik csoportja a heliaia, amely az esküdtbíróság. Kr.e. 462-től vette át a bírói szerepkört az athéni polgárok közül phülénként sorsolt hat-ezer tagú esküdtbíróság. Tanácsokra bontva üléseztek. Az egyes ügyekben meghallgatás után azonnal döntöttek, szavazással. A tisztségviselők csoportjába tartozik az arkhón, sztratégosz és a tamiasz is. Az állam élén formálisan kilenc arkhón állt. Az első arkhón a kultikus továbbá van a hadügyeket irányító és hat törvényhozó arkhón is. Évente sorshúzással választották őket. A sztratégoszok a phülék élén álló katonai parancsnokok. A tíz sztratégoszt szavazással választották. Az első sztratégosz maga Athén irányítója is volt. A tamiasz a pénzügyekért felelős tisztségviselők. Tíz tagból állt a testületük.''
donax , a^kos, ho, poet. gen. dounakos AP (v. infr.), dat.
A. dônaki Theoc. (v. infr.): (doneô, 'a reed shaken with the wind'):--pole-reed, Arundo Donax, smaller than the kalamos (Eust.Il.1165.23), Il.10.467, Od. 14.474, Thphr.HP4.11.11, etc.; donakes kalamoio reed-stalks, h.Merc. 47.
Az uj szamitogepemen van ''kukucskalo'', most tanulom a hasznalatat. Ha kinezunk az ablakunkon a hatterben a baberfa , daphne latszik. A cserepben nadat nevelek a pansiphoz, az akropolisz egy buvopatakjanak nadjabol, donax, sarjasztotam.:)
A. well, rightly, in replies confirming or approving what has been said: as soi gar charizomai. Answ. euge su poiôn Pl. R.351c ; eug', euge poiêsantes Ar.Pax285 ; euge, euge, ô kunes, hepesthe X.Cyn.6.19 : iron., eu goun thigois an chernibôn E.Or.1602 ; euge mentan dietethên Ar.Av.1692 .
2. without a Verb, good! well said! well done! Pl.Grg.494c, al.; doubled eug', euge Ar.Eq.470 ; eug', [p. 708] euge, nê Di, euge Id.Ec.213 ; eug', hoti epeisthês Id.Nu.866 : c. gen., euge tês proaireseôs Luc.Vit.Auct.8 .
Kedves Szpirosz! Békés, boldog új évet, jó egészséget, örömteli napokat kívánok! Nálunk most kicsit téliessé vált a táj a zúzmarától, de igazi havazás még nem volt errefelé, ezt látom, ha kinézek az erkélyről:
''Megjelent a Peter Heslin klasszika-filológus által fejlesztett Diogenes nevű program új verziója (3.1.4). A Diogenes a Musaioshoz hasonlóan a TLG E, a PHI 5 és 7, illetve a Duke Documentary Papyri adatbázisok elérését szolgálja, ám a Musaiosszal szemben 1) ingyenes és szabad, nyílt forráskódú szoftver (az adatbázisok természetesen továbbra sem ingyenesek), és 2) futtatható Linux, Mac OS X és Windows rendszereken egyaránt.
A Diogenes főbb szolgáltatásai:
* Az új verzió a Perseus projekt jóvoltából tartalmaz latin és görög szótárat is (Lewis & Short, illetve LSJ), a szövegekben egy-egy szóra kattintva megjelenik a vonatkozó szócikk (és fordítva: a szócikkból közvetlenül lehet egyes locusokhoz ugrani). Ld. a mellékelt képet is!
* Szintén a Perseus projekt segítségének köszönhető, hogy mostantól ragozott szóalakokra is egyszerűbben lehet keresni. A program a keresés indítása előtt megjeleníti a keresett szó összes, az adatbázis szövegeiben megtalálható alakját, ezek mindegyikére vagy csak egyesekre is lehet keresést indítani.
* Lehet keresni két (vagy több) szó egymás környezetében (pl. azonos mondatban, 5 soron belül stb.) való előfordulását is. Meg lehet adni nem kívánt szavakat is (pl. kereshetjük azokat a szövegrészeket, ahol egymás környezetében előfordul az 'arma' és a 'virum(que)' szó, de a 'cano' nem).
* A Musaioshoz hasonlóan létrehozhatunk saját, válogatott szövegcorpusokat, és azokra szűkíthetjük kereséseinket. A TLG esetében lehetőség van korszak és műfaj szerinti szűkítésre is, a PHI esetében egyes szerzőket vagy műveket adhatunk hozzá a saját corpushoz.
* A szövegek sokféle kódolás szerint megjeleníthetők. A Musaios által görög szövegek esetében használt Wingreek mellett választhatunk (a teljesség igénye nélkül) Unicode-ot, Beta Code-ot, illetve többféle LaTeX kódolást (pl. Babel, Ibycus). A görög szövegbevitel kódolása is választható (Beta Code, Perseus, Unicode).''
''Megjelent a Diogenés nevű ingyenesen használható program 3.1-es verziója. A Diogenés segítségével a TLG (Thesaurus Linguae Graecae) és a különféle PHI (Packard Humanities Institute) CD-ROM-okat lehet olvasgatni, tartalmukban keresni.
A program legfontosabb újdonsága a beépített (latin és görög) morfológiai elemzőprogram, valamint egy latin-angol (Lewis-Short) és egy görög-angol (LSJ) szótár. Így a szövegek szavaira kattintva morfológiai elemzést és szótári adatokat láthatunk, akár internet kapcsolat nélkül is.''
Nem igaz, hogy meg sem értenék. Ez erőltetett belemagyarázás, szándékosan akarják elbutítani a fiatalokat. Voltam olyan színházi előadáson jó pár évvel ezelőtt, amelyben a szöveg kicsit szabadszájú volt, s a közönség megdöbbent, amikor valami trágárság hangzott el a színpadon, szinte egyszerre hördült fel a nézőtér. A Kurázsi mamának láttam egy igen durva változatát, sajnos nem tudtuk, milyen lesz, diákokkal voltunk, nekik sem tetszett. Még vannak egészségesen gondolkodó gyermekek, akiknek az igazi értékek fontosak. A mi feladatunk is, hogy hatni tudjunk rájuk, tudom, nagyon nehéz, naponta küzdök itt az iskolánkban is azért, hogy rendes, jóravaló felnőttekké váljanak.
"Kovács Andrea a Kart, azaz a trakhiszi nőket fekete zakóba, hozzá alsógatyába öltöztette, a Hírnöknek sárga kalapot nyomott a fejébe. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a trakhiszi nők közül kettőt férfi - Elek Ferenc és Mészáros Béla - játszik, valamint hogy a Dajkát alakító Szirtes Ági az elején kályhaezüsttel (szürke?) lefújva, hajában csavarókkal egy dobozban cigarettázik és keresztrejtvényt fejt"
ha egyszer ez a trend, akkor ez a trend. Mit tehetünk ez ellen Gyöngyvirág?
Most írja a Zindex, hogy a győri Pygmalionba direkt bazmegeléseket raktak bele - csak hogy tessen a fiataloknak. Esetleg mert másképp meg se értenék. Másképp meg se értenék?
A Karsai-Térey páros sorra készíti az átdolgozásokat mai nyelvre. Állítólag könnyebb a színészeknek megtanulni a szöveget, s a közönség is jobban érti. Szerintem tönkreteszik az eredetit. Kétlem, hogy az, aki megnézi az általad idézett darabot, megértene valamit a görög színjátszás üzenetéből. De nemcsak ők követnek el ilyen irodalmi vétséget, van aki az Egri csillagokat írta át magyarról magyarra.
Mi lehetett Nesszosz vére? 1. Vérre emlékeztető színű és állagú anyag. 2. A gyapjú meggyullad benne. 3. Az ókori görögök által ismert anyagokból ... www.chem.science.unideb.hu/Oktatas/TKBE0001/Nov24.pdf
Jó, hogy elmenél, Ha jó, hogy élj! Jobb volna, hogy dühöm Szaggasson össze; egy halállal így Sok volna megkimélve. – Hé! Eros! – – A Nessus ünge rajtam. Hercules, Nagy ősöm, öntsd belém egész dühöd’, Szophoklész: Trakhiszi Nők Fordította: Kardos László DÉIANEIRA: Héraklész felesége Van nékem egy rézkannám, abba dugtam el Egy ősi szörnyetegnek ó ajándokát, Még lánykoromban kaptam azt a korhadó, Bozontos mellű Nesszosz nyílt sebeiből; Karon cipelte ő az embereket át Pénzért az Eunosz folyam mély habjain, Evező, vitorla, csónak nem kellett neki. S midőn atyámtól mint Heraklész hitvese, És otthonomtól első ízben váltam el, Ő vitt a válán, s hogy folyamközépre ért, Illetlen kézzel illetett; de Zeusz fia Sikoltásomra tüstént visszafordul és Tollas nyilával rálő; mellén, tüdején járt át a nyíl. A szörny zihálva haldokolt S ezt mondta még: „Vén Oineusz lánya, halld, Ha szót fogadsz, hasznodra lesz szolgálatom, Utolsó utamon, ládd, téged viszlek át; Ha te most fölfogod megalvadt véremet Gyilkos sebemből, ott ahol a lernai Sárkány setét nedvébe mártott nyílhegy ért: Varázserővel őrzi Héraklész szívét E vér, hogy bármely nőre vessen is szemet, Ne leljen benne, mint tebenned, több gyönyört.” És emlékezve erre most, kedveseim − A vért én zár alatt tartottam gondosan − Bekentem ezt a köntöst, rágondolva, mit mondott a szörny még életében; megvan ím. Héraklész és Nesszosz Page 9 9 A göndör bárány gyapja, mellyel az imént Az ékes köntöst végig kentem, nincs sehol, Eltűnt, de úgy, hogy nem más tette semmivé: Önnönmagában semmisült meg odabenn, A kövön porlott szét; hogy mindent tudjatok, Hogy s mint esett, halljátok, elmondom tovább. Abból, amit a kentaur mondott, amikor A fájdalmas nyíl átverte oldalát, Mit se feledtem − úgy emlékszem arra, mint Ha ércbe vésték volna minden egy szavát. Nos, így rendelkezett és így tettem én: A bűvös szert ne érje napfény és a tűz Ne férjen hozzá, védett zúgba rejtsem el, Mindaddig, míg a friss kenésre sor kerül. Meg is fogadtam. S most, hogy rákerült a sor, Juhnyájamból szerezve jó gyapjúcsomót, A szert a házban titkon feldörzsöltem és A köntöst összehajtva, mint tudjátok is, Hogy nap ne érje, ládikába zártam el. De szó azt el nem mondja, ember-ész soha Nem éri föl, mit visszatérve láttam ott. A gyapjukócot én a dörzsölés után Eldobtam, és véletlenül épp úgy esett, Hogy nap sütött rá; ott a gyapju áthevült És semmivé lett; elporlott a padlaton; Akár fűrészpor szitál le, amikor Gerendát fűrészelnek szét az emberek. Ilyesmi lepte ott a földet; és ahol Hevert, nyüzsögve szállott föl a búborék Mint hogyha ősszel földre loccsan sűrü must, Mely Bakkhosz isten kéklő fürtjein fakadt. A gyapjukócot én a dörzsölés után Eldobtam, és véletlenül épp úgy esett, Hogy nap sütött rá; ott a gyapju áthevült És semmivé lett; elporlott a padlaton; Akár fűrészpor szitál le, amikor Gerendát fűrészelnek szét az emberek. Ilyesmi lepte ott a földet; és ahol Hevert, nyüzsögve szállott föl a búborék Mint hogyha ősszel földre loccsan sűrü must,
Ez egy megfigyelt jelenség leírása!! Mi lehetett Nesszosz vére? 1. Vérre emlékeztető színű és állagú anyag 2. A gyapjú meggyullad benne 3. Az ókori görögök által ismert anyagokból előállítható Balog János, Schiller Róbert Acta Antiquity 2008, nyomdában. Piroluzit (barnakő) MnO 2 : az ókori Görögországban is ismert ásvány kentaurok: Ixion, a thesszáliai lapithák királyának fiai vagy unokái jelentős piroluzitkészlete
Narancs XIX. évf. 11. szám - 2007-03-15 kultúra - kritika
Nesszosz vére - Szophoklész: Trakhiszi nők (színház)
A fehér selyemmel bélelt tér hátrafelé erőteljesen rövidül, kisebbedő ablakkeretek - előttük-mögöttük járás - végtelenítik Héraklész és Déianeira palotáját. Már amennyire palota ez - oldalt frizsider, kólát kap ki belőle, aki megszomjazik. A tér bélése a dráma kibomlásával kétszer is megváltozik: először vérvörös, aztán gyászfekete. Gothár Péter erős, mindazonáltal kortalan díszletéhez hasonló és fantáziadús jelmez társul: Kovács Andrea a Kart, azaz a trakhiszi nőket fekete zakóba, hozzá alsógatyába öltöztette, a Hírnöknek sárga kalapot nyomott a fejébe. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a trakhiszi nők közül kettőt férfi - Elek Ferenc és Mészáros Béla - játszik, valamint hogy a Dajkát alakító Szirtes Ági az elején kályhaezüsttel (szürke?) lefújva, hajában csavarókkal egy dobozban cigarettázik és keresztrejtvényt fejt, látjuk: Szophoklész drámája, a Trakhiszi nők a mába katapultált. És lett belőle: utolsó jelenet egy házasságból. Karsai György és Térey János fordítása megannyi semlegesnek ható mai fordulatot használ - így aztán megtarthatja az istenek árnyékában küzdő és szenvedő emberi népséget. Gothár számos filmes - avagy hangsúlyozottan teátrális - megoldással erősíti ugyanezt a hatást (tényleg: az egyik legjobb filmrendező miért is nem rendez filmet már évek óta?): a Kar mozgatása, dalai, a beszédmód olykori eltorzítása (és tolmácsolása) is a magasztosság ellen dolgozik. Mi történik itt? Héraklész odahagyja otthonát, holmi államügyekben szólítja messze a dolga; felesége, Déianeira hűségesen és szerelmesen várja, legföljebb az tűnik föl neki, hogy másfél éve eltávozott férje ezúttal valami "végrendeletfélét" hagyott hátra, ami addig nem volt szokása. És a nép, a trakhiszi nép már susmorog; hamarosan tudhatni, hogy Héraklész csapodár volt, csak azt nem még, hogy mennyire. Az előadás egyik legjobb jelenete, amikor a Hírnök és Likhasz (ő is hírhozó) a nagyobb jutalom reményében hazugsággal vádolja egymást az asszony előtt: az egyik ablak kivágásában látunk gyorsított, majdnem-animációs filmes jelenetet. Lengyel Ferenc és Kocsis Gergely mélyértelmű, elgondolkodtató, parlamenti allúziókat keltő szópárbaja... Aztán meghozzák Héraklész szeretőjét, Iolét, a hamvas és hallgatag lányt - Ónodi Eszter Déianeirája ekkor nem hatalmas-görögös haragra gyúl, hanem elbizonytalanodik és megrendül; népe tanácsát kéri, mit tegyen most. A nép sumákol - mi mást... Iolé hallgat; Ubrankovics Júlia e néma szerepben a helyzet és a figura számos árnyalatát képes megmutatni. Ónodi modern asszonya nagy erőfeszítéssel lenyomja saját torkán a megcsalattatást - és férje szerelmének visszaszerzését célozza meg. Nincs benne gyűlölet; szeretés van, négy nagy gyerek van, hosszú múlt van, középkorúság fenyegető réme van - és fegyelmezett kétségbeesés. A Nesszosz vérébe áztatott ingről azt hiszi, valamiféle szerelmi vajákosság, amitől visszatér a hűtlen férj - ez az ő tragikus tévedése. A Kar legalábbis cinikus kétértelműséggel lendíti előre a történetet - meséli és kommentálja, gesztusban pedig leginkább kontrakarírozza: sopánkodik és pletykálkodik. A vész hallatán akkurátusan vörösre festi a falakat - később, annak rendje és módja szerint feketére. A népnek egyenként jelleme van: Rezes Judit például nem bírja a vért, Jordán Adél készséges semmitmondó, Elek Ferenc tohonyán sürgölődik, Mészáros Bélának szótolulása van. Az apja után menesztett fiú rossz hírekkel tér meg - Kovács Lehel úgy átkozza anyját, mintha nem ő dekkolt volna másfél évig teljesen érdektelenül egy dobozban a kötött kék sapkájában: hivatására, szerepére ébredt. Ónodi Déianeirája ott, előttünk válik halálra, tíz körmével tépi föl a barna csomagolópapír padlót: alatta vérvörös. Mikor végighallgatja fia feldúlt beszámolóját apja szenvedéseiről - szó nélkül távozik, egyenest a halálba. Ebből a gesztusból is hiányzik a direkt pátosz, az emelkedett "vállalás": a következtetés van levonva. Héraklész érkezik, haldokolva - nagy, vízszintes bábu. Hajduk Károly színháziasan elhörgi dühét, majd mire a nettó szenvedésre, a halál előtti totális megsemmisülésre kerül sor, már látjuk: nagy, despota ember végzi itt pocsékul. A félpucér Iolé szerepe, hogy szereptelen tárgy: puszta léte csupán ürügy, homályba vész. Héraklész utolsó parancsával még akkurátusan tönkreteszi az anyjával kapcsolatos igazságtalanságára időközben rádöbbent fiát; az még csak hagyján - és utaljuk az eutanáziaviták körébe -, hogy a segítségét követeli szenvedése végjátékában... A fiút, Hülloszt játszó Kovács Lehel csökkentett üzemmódú kiborulásának ritmusát - egy szépen fölépített alakítás végén - inkább a düh diktálja, mint a fájdalom; kivált, amikor értesül apja utolsó diktátumáról: azért kell feleségül vennie Iolét, hogy a lány "érintése" családban maradjon. De ez már legyen a következő nemzedék problémája. Én beérem egy házasság utolsó tragikus napjával, megrendülésemet fokozza az istenadta nép. Rémes. Kamra, január 18.
A szomszed ikerlanyoknak eppen errol beszeltem a minap Heraklesz kapcsan. Dolgozatot irnak. Regebben mintha en is olvastam volna valahol errol. Erdekel mit irnak rola. A spartaiakrol szolnak, hogy ismertek a ''vegyi haborut' is.
Kedves Szpirosz! Kezembe került a Természet Világa 2008. 10. száma, s volt benne egy érdekes cikk Schiller Róbert rovatában Nesszosz vére címmel. Kémiai kísérletekkel próbáltak rájönni, milyen összetételű anyag lehetett az, amelyiknek a leírt hatások megfelelnek. Majd utánakeresek, ha érdekel, nem tudom, digitalizálva megtalálom-e, ha nem, megpróbálom beszkennelni.
