Agriverde Riseis Montepulciano d’Abruzzo 2012. Alk. 13,5%, ára 7,90 €. Abruzzo Rómától keletre van, az Adriával határos 140 km-en. Az Appeninek közel 3 km magas csúcsai is megtalálhatók itt. A szőlővel beültetett területe 33000 hektár. Jelentős a hőmérsékleti különbség mind a nyár és a tél, mind pedig a nappalok és az éjszakák között. Manapság főleg montepulciano és trebbiano termesztésével foglalkoznak. Főleg a kisebb pincék az elmúlt 20 évben visszatértek az ősi fajtákra (pl. pecorino, passerina), ezekből készítenek kimagasló minőségű borokat. A konkrét borról: a dűlő neve Tenuta Riseis di Recastro, 250 m-rel a tengerszint felett, déli-délkeleti tájolás, 100% biológiai művelésű montepulciano d’Abruzzo, vegyes összetételű (homokos, agyagos, meszes) talajon. A szüret kézzel történt, október elején. Részben acéltartályban, részben barrique-ban érett. Gambero Rosso 2 pohár, Luca Maroni 88 pont, I Vini di Veronelli 86 pont. Natúr parafadugó. Meggyvörös szín. Visszafogott illatában nedves föld, szilva, földiszeder, prém. Kóstolva az élénk savainak köszönhetően frissebbnek hat, mint amilyennek vártam az illata alapján. Közepesen testes, ízében a szilva és a földiszeder mellett vadmajoranna és mák. A tanninok kissé "tapadósak". Lecsengése átlagos hosszúságú, füstölt sonka egészíti ki benne az ízképet. Gyenge 5 pont (83).
Érdekes, hogy a 2006-os Garamvári Lellei Syrah alkoholja csak 12,5% volt (én 2300-ért vettem 2009-ben, tehát az ára lényegében nem nőtt). Annak idején ami tetszett benne, a primer gyümölcsösség és a jó minőségű savak; amit hiányoltam, a nagyobb test és a nagyobb komplexitás. Sajnálom, hogy a Tesco nem forgalmazza (nálunk nincs Auchan vagy Metro). Szeretem a syrah-t, de ahogy elnézem, hogy milyen borokat iszom az idén, csak egy darab 100%-os syrah-t találtam (Egerből lesz). Ami az olasz borokat illeti (éppen azok vannak most nálam terítéken), nem rosszak, de ha az ár-érték arány is fontos, akkor véleményem szerint csak ajánlást követően szabad venni.
Három Syrah bort ittunk a minap: két magyart és egy olaszt. Az olasz bort még 2012-ben hoztam Velencéből: Molino a Vento Syrah 2011, szicíliai bor, 13,5% alkohol, 5-6 Euró körül volt az ára. A két magyar: Simon Egri Syrah 2009, 13,5% alkohol. Az árára nem emlékszem, a pincészetnél most 2500 körül van, Garamvári Lellei Syrah 2012, 14,5! alkohol, 2300 Ft (Auchan). A sorrend: legjobb a Garamvári, utána jön a Simon, az olasz a harmadik. A Garamvári már a Borfesztiválon is tetszett, korábban a 2006-os szűzterméshez volt szerencsém. Emlékeim szerint ahhoz képest magasabb az alkohol és testesebb lett a bor, de megőrizte a gyümölcsösséget is, a magasabb alkohol nem lóg ki. A Simon kevésbé friss, a hordót jobban érezni benne. Érdekes volt, hogy már bőven a korty után jött elő egy érdekes cseresznyésség. A szicíliai bor kicsit csalódás volt, már az illata is zártabban nyitott, kevésbé volt intenzív és komplex az íze is. Ha azt nézem, hogy szeptemberben a Garamvárit 7-esre pontoztam, akkor a Simon 6-6,5 pont, az olasz pedig csak 4.
Fontana Candida Togale Merlot 2012. Lazio Indicazione Geografica Tipica. Alk. 13%, ára 4,60 €. Lazio (latinul Latium) 48000 hektár szőlővel, több mint 200 megengedett fajtával rendelkezik (bár ezekből csak 10-15 gyakori). A malvasia és a trebbiano a legelterjedtebb, ezekből készül pl. a Frascati (2578. hsz.) vagy az Orvieto. A vörös fajták közül a sangiovese és a montepulciano mellett nemzetközi fajták is vannak (pl. cabernet sauvignon, merlot). Vulkanikus talaj (gazdag káliumban, foszforban és nyomelemekben), nem túl meredek lejtők, viszonylag forró és száraz klíma. A konkrét borról: tiszta merlot, szeptember végi szüret, 10-12 napos napos áztatás, 1/4 részben kisfahordós, 3/4 részben acéltartályos érlelés pár hónapon át. Twin-top parafadugó. Rubinvörös szín, alig sötétebb, mint egy átlagos pinot noir. Közepesen intenzív illat földiszederrel, vaníliával, szilvalekvárral és kevés füsttel. Kóstolva közepesen testes, jó minőségű savakkal, az illatban jövő gyümölcsökkel, kevés, bársonyos tanninnal. Átlagos hosszúságú aszalt szilvás, szurokfüves utóíz. Az alkohol jól integrált. Kellően komplex, harmonikus, eléggé fajtajelleges, de nem klasszis bor; az alacsony árához képest viszont sokat nyújt. 6 pont (87).
Di Majo Norante Aglianico Biorganic 2011. Del Molise Denominazione di Origine Controllata. Alk. 13%, ára 7,70 €. Molise a 7600 hektárnyi szőlőjével Olaszország egyik legkisebb borvidéke. A legtöbb pince kevesebb mint fél hektár szőlővel rendelkezik, kettőnek van csak 20 hektár feletti területe, az egyik a Di Majo Norante. Délről Puglia, északról Abruzzo határolja. A leggyakribb fajták: montepulciano, sangiovese, aglianico; a fehérek közül trebbiano, bombino bianco és malvasia. A talaj változatos (agyag, homok, mészkő), a tengerszint feletti magasság is. Három DOC minősítésű területe van: Biferno, Del Molise és Pentro di Isernia. A konkrét borról: Campomarinoban található a Ramitello dűlő (8 ha, agyag- és homoktalaj), az ültetvény 10-15 éves, október végi szüret, 20-30 napos áztatás, részben fahordós, részben acéltartályos, majd min. 6 hónap palackos érlelés. Gambero Rosso 3 pohár, Luca Maroni 84 pont. Natúr parafadugó. Egynemű gránátvörös szín. Közepesen intenzív illatában érett cseresznye, szilvalekvár, őszi erdő, tőzegáfonya, prém. Szájban közepesen testes, megfelelő savgerinccel, az illatban jövő gyümölcsök mellett tormával. A testtel arányos mennyiségű, csak enyhén szárító tanninok. Közepesen hosszú lecsengésében kevés fahéj és rucola is. Nem egy "közönségkedvenc", de komplex, érdekes bor. És jó érzés tudni, hogy bio. :) 5 pont (86).
Tenuta Frassitelli Casa d’Ambra 2013. Alk. 12,5%, ára 13,50 €. Ischia Denominazione di Origine Controllata. Campania 42000 hektár szőlőültetvénnyel rendelkezik. A görögök már i.e. 1000 évvel ültettek itt borszőlőt (greco, aglianico), majd később a rómaiak is. A talaj vulkanikus és folyami üledékes. A napsütéses órák száma magas. Érdekes adat, hogy az itt megtermelt évi 2,5 millió hektoliter bornak csak kb. 1%-a DOC minősítésű. Ismertebb borok a Lacryma Christi (Vesuvio DOC; létezik fehér, rosé és vörös változatban is) mellett a régióból: a Grego di Tufo (fehér), a Fiano di Avellino (fehér) és a Taurasi (vörös, aglianico szőlőből, egyébként csak a Taurasi rendelkezik DOCG minősítéssel Campanián belül). A konkrét borról: Ischia egy sziget, nem messze Nápolytól. Termőhely: 500 méterrel a tengerszint felett, meredek lejtőn, vulkanikus talajon, déli-délkeleti tájolással 4 hektár biancolella. Októberi kézi szüret, kíméletes préselés, 4-5 hónapig finom seprőn tartás. Sav 6,0 g/l, maradékcukor 1,0 g/l. Natúr parafadugó. A szalma- és a citromsárga közötti szín. Illatában akácvirág, őszibarack, banán, kevés parfüm. Kóstolva közepesen telt korty kellően élénk, jó minőségű savakkal, friss gyümölcsökkel (az őszibarack mellett alma és ananász). Közepesen hosszú utóízében lime is. 6 pont (87).
Ismét eljött az ÉV BORA választásának ideje. Az általam 2015-ben kóstolt borok közül a legjobb vörös a Camille Cayran Châteauneuf du Pape 2011 (2980. hsz), a legjobb fehér a Lesence Dulcis No1 2011 (2961. hsz), a legjobb ár-érték arányú bor pedig a Château de Passedieu Côtes de Bourg 2009 (2986. hsz) volt. Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok minden kedves topiklakónak!
Castello Monaci Médos Malvasia Nera 2013. Alk. 13,5%, ára 7 €. Puglia (Apulia) területén már kb. 3000 éve termesztenek szőlőt, a világ egyik legrégebbi borvidékéről beszélünk. Viszonylag sík vidék, főleg agyag, homok és mészkő a talajalkotók. Az éghajlat forró és száraz, ezért engedélyezett az öntözés. 106000 hektár szőlőültetvénnyel rendelkezik. 25 DOC van, közülük ismertebb a Castel del Monte, a Salice Salentino (2926. hsz.) és a Primitivo di Manduria (2781. hsz.). Nagyon sok szőlőfajta van itt: aleatico, bombino, malvasia nera, montepulciano, negroamaro, primitivo, sangiovese és uva di troia. A konkrét borról: a médos (görögül) vagy medus (latinul) azt jelenti, hogy Médiából (történelmi terület Ázsiában) való. A Castello Monaci saját területeiről (Salice Salentino, ez Puglia déli részén van) való szőlőt dolgoz fel. 100% malvasia nera di Lecce. A szüret a kora reggeli órákban zajlik. Kontrollált hőmérsékleten erjesztenek. Acéltartályokat használtak ehhez a borhoz, fahordót tehát nem látott. Gambero Rosso 2 pohár, Luca Maroni 90 pont, I Vini di Veronelli 88 pont. Twin-top parafadugó. Egynemű meggyvörös szín. Intenzív illatában kókuszreszelék, vanília (érdekes, hogy ezek barrique-jegyek, de a bor nem volt hordóban; lehet, hogy chipset és/vagy aromásító élesztőt használtak), friss ringló és cseresznye. Van az illatában egy kis zsálya is. Kóstolva eléggé testes, minőségileg és mennyiségileg korrekt savakkal, "kompakt" cseresznye, áfonya, friss és aszalt szilva. A testtel arányos mennyiségű, omlós tannin. Viszonylag hosszú lecsengésében a gyümölcsök mellett kávé. 6 pont (89).
Cantina Dorgali Vigna di Isalle Cannonau di Sardegna 2012. Szardínia (Sardegna) földtani szempontból Itália legidősebb része. Korábban még a szárazföldhöz csatlakozott, ma már sziget. A főníciaiak már i.e. 900 évvel ültettek borszőlőt a szigeten. A XIII. században a spanyolok telepítettek itt még ma is fontos fajtákat: cannonau, monica és giró. Ezekből akkor még főként édesborokat készítettek. Gyakori fajta még a nuragus (más néven nuraghi) és a vermentino. A 40 ezer hektár szőlő 2/3-át a vörösbort adó fajták teszik ki (a leggyakoribb a cannonau). A konkrét borról: Isalle dűlő (350 méterrel a tengerszint felett), köves, gránittartalmú talaj, 4500 tőke/hektár, 100% cannonau. Októberi szüret, 10-15 nap áztatás, 3 hónap barrique, majd 3 hónap acéltartályos érlelés, szűretlen. Alk. 14,5%, ára 7 €. Agglomerált parafadugó. Közepes méretű, gyorsan eltűnő buborékok. Áttetsző rubinvörös szín, minimális barnulással. Átlagos intenzitású illatában ribizlilekvár, csipkebogyótea, garrigue. Szájban közepesen testes élénk, finom savakkal, málna és aszalt meggy ízekkel. Kevés, bársonyos tannin. Érdekes, hogy nem egy "testépítő" bor, málnás-pemetefüves íze mégis hosszan kitart. Érdekes (és értékelendő) az is, hogy a 14,5-es alkohol észrevétlen marad. Ilyennek tudok elképzelni egy csúcskadarkát. 7 pont (90).
Alcesti Edesia Grillo 2013. Sicilia Denominazione di Origine Controllata. Szicília a legnagyobb szőlőtermelő régió Olaszországban a maga 130 ezer hektárjával (összehasonlításul: itthon összesen kb. 70-80 ezer hektár szőlő van). A görögök már i.e. 700 évvel ültettek borszőlőt a szigeten. Az 1980-as évek közepétől egyre inkább áttevődött a hangsúly a mennyiségi szemléletről a minőségire. A talaj vulkanikus eredetű. A szőlőterületek legnagyobb részét őshonos fajták teszik ki. A fehérborokat elsősorban a catarratto és a grillo, a vörösöket a nero d’avola és a nerello adja. A konkrét borról: 1975-ben telepített grillo, szeptemberi kéziszüret, 10-12 órás áztatás, majd kontrollált hőmérsékleten (15 ºC) erjesztés, 6 hónapos acéltartályos érlelés. Luca Maroni 87 pont. Alk. 13%, ára 5,40 € (25% engedménnyel). Agglomerált parafadugó. Szalmasárga szín halványzöld reflexekkel. Tűhegynyi buborékok. Közepesen intenzív illatában körte, banán, frissen vágott fű, margaréta. Kóstolva közepesen telt korty, korrekt savak. Ahogy az illatában, úgy az ízében is keverednek a gyümölcsös és a vegetális jegyek; leginkább egy szürkebarát & olaszrizling házasításra hasonlít. Átlagos hosszúságú lecsengésében egy kis vajasság zsályával. Nem abszolút száraz érzetű. 5 pont (84).
Most négy hónapon át olasz borok jönnek. 12 olasz borvidékről adok rövid áttekintést, mielőtt egy onnét származó borról írok. Ezek a borok a megfizethető (ált. 2-3 eFt) kategóriából lesznek, remélhetőleg találok köztük néhány jó vételt. A leghíresebb olasz borvidéket, Toszkánát kihagytam, mert egyrészt onnét már több bor is szerepelt, másrészt ismertsége okán a leginkább túlárazott. Igyekeztem olyan pincéket és borokat választani, amelyekről még nincs magyar nyelvű információ a neten.
Klumpp Cuvée Nº1 2012. Száraz biobor a németországi Badenből. Lemberger, spätburgunder és st. laurent fajtákból készült, 6 hónap barrique-ot kapott. Alk. 13%, ára 13 €. Csavarzár. Gránátvörös szín, a koronában lilás árnyalattal. Intenzív illat ringlóval, vadmeggyel, áfonyalekvárral és nedves avarral. Kóstolva közepesen testes, az illatban jövő gyümölcsök (leginkább aszalt formában); savai élénkek, érdekesek (hasonlítanak a 2957. hsz-ban szereplő tannatéra, de messze nem keltenek annyira extrém benyomást). Közepes mennyiségű, nem agresszív tannin. Az alkohol nem lóg ki. Inkább ételhez ajánlható, mint önmagában fogyasztásra. 6 pont (88).
Maczkó Villányi Chardonnay 2013. Villányi védett eredetű classicus száraz fehérbor. Alk. 13,5%, ára 1 eFt (Tesco, akciós ár; akció nélkül 1,4 eFt). Maczkóék (apa és fia) 15 hektáron gazdálkodnak, ebből 13 hektár Villányban, 2 Siklóson van. A chardonnay-ből készül barrique változat is. Préselt parafadugó. Szalmasárga szín. Közepesen intenzív illatában sárgadinnye, körte, őszibarack és petrezselyem. Szájban közepesen telt korty sok friss, lédús gyümölccsel, finom, borsikafüves fűszerességgel, hibátlan savakkal. Lecsengése átlagos hosszúságú, nem abszolút száraz, kis vegetálisság egészíti ki a gyümölcsöket. Az alkohol jól integrált. IWAS-score 5/5.
Chateau Teleki Villányi Cabernet Sauvignon 2011. Villányi védett eredetű premium száraz vörösbor. Alk. 14,5%, ára 2 eFt (Tesco, akciós ár; akció nélkül 2,6 eFt). Natúr parafadugó. Gránátvörös szín, kevés közepes és nagy buborék kitöltéskor. Normál intenzitású illat feketecseresznyével, vaníliával, cassisszal és fahéjjal. Kóstolva eléggé testes friss földiszederrel, áfonyalekvárral és édesfűszerekkel. A savak minden szempontból kifogástalanok. A fajtának megfelelően nagy mennyiségű, bársonyos, csak enyhén szárító tanninok. Elnyújtott, nem csontszáraz érzetű, szedres-áfonyás lecsengés minimálisan érződő alkohollal. IWAS-score 4/5-5/5.
