Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
A fehérvérsejteket, mivel az emnt neki nagyon le, úgy hogy fel kellett függeszteni a kemoterápiáját, de most lehetett fojtatni.
Asziszem 3x1 et szed
De most meg a vasa alacsony, szóval idegbaj. És el van keseredve, hogy abbahagyja az egészet.
NHL, a te LELKED hogy van. Multkor nagyon el voltál anyátlanodva!
bocs hogy nem olvasok vissza most, de régebben irtatok a magykakaromról, és pénteken láttam egy üzletbe kiirva, hogy érkezett (bp.belváros), eszembe jutott a topik, hát szólok, hátha érdekes még
(ha igen, holnap ideirom vagy akit érdekel megirom a cimet, nehogy reklámnak tünjön, csak egyszerü baráti segitség, ennyire futja csak tőlem jelenleg
üdv:tölgy
Kedves NHL!
Emilt csak munkaidöben tudok hasznalni, de ha írsz biztosan megkapom.
Kérlek küldd el a telefonszámodat, szeretnék veled beszélni.
Üdvözlettel, harnjehu
kzoli01!
>Én is azt vallom, hogy a szervezetre kell bíznunk, hogy vívjon meg a betegséggel...<
Pontosan nem tudom mit értesz ez alatt, ilyen megfogalmazásban nem is értek vele egyet.
Szerintem komoly betegségek esetén a gyógyulás kulcsa a szakmailag és emberileg jó orvos és természetgyógyász hatékony együttmüködése, vagy legalábbis mindkettö tevékenysége a cél érdekében.
Ugyanilyen fontos a beteg megengedö hozzáállása ezekhez a tevékenységekhez. Sajnos neki a legnehezebb. Még akkor is, ha mindennel tisztában van.
Az itt megadott emilcímen nem tudtam neked írni, müködik?
Harnjehu, a 2000-07-25 12:54:38 kelt hozzászólásodat nagyon korrektnek tartom és teljesen egyetértek.
Én is azt vallom, hogy a szervezetre kell bíznunk, hogy vívjon meg a betegséggel, de ebben a kűzdelemben a szervezetet támogatni kell, mert a betegség elleni harc rengeteg energiájába kerül a szervezetünknek. (Általában maga a betegség is a szervezet energetikai egyensúlyának megbomlásának a következménye)
Ezt az energiát, illetve azokat az anyagokat, amelyek javítják a szervezet ellenálló- és regenerálódó képességét, bizony kívülről kell bevinni. Ezek az energiát adó anyagok többnyire növényi eredetűek, ezért igen is nagy szerepe van a gyógynövény alapú táplálék kiegészítőknek. Ezt egyre többen ismerik fel, és valószínűleg ezért van az, hogy a gyógynövény készítmények reneszánszukat élik.
A feleségem iszonyú nyomás alatt tart, nem tudja elfogadni, hogy mások az ember lehetőségei.
Igen, haljál meg, de ez nem megy így továvább.
Végleg leírtalak .
Aztán a szex : beszerez valami nagy tehetséget.
Szóval az álmaim vége az a sötét hátterű ovális fénylő elem, ami szuerszónikus sebességgel vonz-> az ürességbe....
Kedves Waratah,
az sokat segít, hogy anyukád bízik az orvosi kezelésben. Sok jó szakember van, remélhetöleg az ö orvosa is ilyen.
>Ezek a "válllakozók" ... amit csinálnak az mennyire komoly azt az ember nem tudja megitélni.<
Két kineziológust ismerek személyesen, róluk csak elismeréssel tudok nyilatkozni. Rendkívül korrektek, maximálisan törekednek a helyes és eredményes munkára. Egy harmadik kolléganöjükkel is tartják a kapcsolatot. Elöfordul hogy valami miatt nem biztosak az eredményeikben, ilyenkor segítik egymást a probléma valódi okát megtalálni.
Egyikük ráadásul rokonunk is, akit a feleségem révén közel 20 éve ismerek. Ö évek óta sokat dolgozik a családunkon. Teljesen megbízom benne. Nálam például olyan stresszt is oldott, aminek az okáról anyámon kívül senki sem tudhatott. Ennek lassan 2 éve, akkor még megbeszélhettem vele...
Szerintem azért is bizalmatlanok sokan a természetgyógyászattal kapcsolatban, mert azonnali csodát várnak töle. Pedig csak egy eszköz. Hatékony, de csak lépésröl lépésre lehet vele eredményt elérni. A gyógyulás során ráadásul átmeneti közérzetromlás is elöfordulhat, ami ugyanúgy természetes jelenség mint a fájdalom a seb gyógyulásakor. Ha valaki ezzel nincs tisztában, elmehet a kedve az egésztöl. Föleg akkor, amikor egyébként is minden baja van.
Tehát soha semmit nem szabad feladni. Akkor nemcsak történnek velünk a dolgok, hanem segíthetünk másokon és magunkon is.
Itt a gond. Az első szimpatikus ajánlat. Ezek a "válllakozók" rendszerint nagyon szimpatikusak, pótolják azt, amit a beteg nem kap meg az állami ellátásban: meghallgatják amit mond. Csak az, hogy amit csinálnak az mennyire komoly azt az ember nem tudja megitélni.
Persze az "igazi" orvosok között is van kétballábas. Semmire nincs garancia. (Tudom ez pesszimista volt) De anyukám is az orvosi kezelésben bízik.
Kedves Valaki64!
>azzal, hogy halálfélelmünk van, csak rontunk a helyzeten.<
Ebben teljesen igazat adok neked. A félelem megterheli a szervezetet, amelyiknek egyébként is minden erejére szüksége van a betegség elleni harcban. Ezért viszont csak annak a betegnek mondják el az igazi okot, akiröl valószínüsítik hogy azt lelkileg el tudja viselni. Apám operációja után megkérdezett erröl az orvosa és nem tudtam eldönteni, melyik lenne a jobb megoldás. Nem mondta meg neki, utólag azt mondom igaza volt. Minden ember más, szerintem erre nem lehet általános érvényü szabályt mondani.
>Én nem hiszek SEMMILYEN kiegészitő szerben, csak abban, hogy a szervezetnek le kell tudni győzni a betegséget, ha elég erős hozzá, ha pedig nem, akkor előbb utóbb
elért volna más, ugyancsak súlyos betegség.<
Ezt máshogy gondolom. Az ember azért betegszik meg, mert a szervezete legyengült. Ha pedig egy csomó ok miatt ez megtörtént, meg kell szüntetni az okokat.
Automatikus védekezés, hogy a beteg ember ágyba fekszik és sokat alszik, hiszen a szervezet ilyenkor nem pocsékolhatja az energiáját munkára, energiaölö gondolkodásra, súlyosabb esetben még a külvilág ingereinek feldolgozására sem. Ha ez az öngyógyítás elég, a beteg legyüri a bajt.
Az orvosok általában csak gyógyszereket adnak, amik közvetlenül a betegség ellen hatnak vagy a tüneteket csökkentik/megszüntetik. Sok nagyon jó orvos, egyre jobb gyógyszerekkel végzi ezt a munkát. Ez azonban a szervezet segítésének csak a féloldala. Általában nem tudják kezelni a stressz következményeit és nem támogatják hatékonyan a szervezet öngyógyító folyamatait.
És itt jön a természetgyógyászat, amit olyan sokan lebecsülnek vagy a szemfényvesztök miatt elfogadhatatlannak tartanak. Ez az általánosított ítélet legalább olyan káros a betegekre nézve, mint az egészségtelen életmód.
A szervezetnek ugyanis szüksége van a lerakódott stressz oldására, amit például meditációval vagy kineziológus segítségével lehet megvalósítani. Ezenkívül fontos anyagokra is szüksége lehet az embernek, amikhez a szokásos táplálkozásával nem juthat hozzá. Ezek gyakorlatilag csak az úgynevezett táplálékkiegészítökkel szedhetök be, amikböl rengetegféle, többnyire hasznos termék van a piacon.
Hogy aztán kinek mi az optimális, azt csak komoly szakértelemmel lehet megmondani. A felesleges természetgyógyászati kezelés hatástalan és felesleges pénzkidobás.
Sok beteg félelmében belekapaszkodik az elsö szimpatikus ajánlatba, néhány félmüvelt vagy elvetemült erre rá is játszik, az eredmény többnyire csak a csalódottság és kiábrándultság.
Véleményem szerint komoly betegség esetén az orvos és a természetgyógyász együttmüködésére van szükség a minél eredményesebb gyógyítás érdekében.
A téma -amiről ez a topic szól,a cimében mindent leír.
Az,ha nem beszélünk róla,attól még létezik,-igy
ha tudjuk a diagnózist,ill.ahogy irtad-tudunk olvasni feltételezzük hogy mi a bajunk.
Persze nem szabad mindíg a legrosszabbat gondolni,ha a családtagjaink megbetegszenek.
Mindenki szervezete más, és te amit leirtál tisztában vagy sok mindennel.
Egy kicsit az előző hozzászólásaimban ,a betegségek kialakulásában jelentős szerepet tulajdonitottam a környezetszennyezésnek.....
Lehet hogy fájó pontom is,-de most remélem lesz
megelőzés!/pénz is lesz rá-nem csak M.o-on./A stressz is kiváltója lehet sok megbetegedésnek.
Egyébként aggódom édesanyámért is,- de a te godolataid pozitív megvilágitást adtak a betegségek leküzdésvel kapcsolatban.. Üdv.:Opera
Kedves Waratah, és mindenki más...A chemoterápia nem egy könnyü dolog, nekem is visszamaradt egy idegduc rongálódás, nem érzem a lábujjaimat, állitólag majd elmúlik. Nem tetszik nekem, hogy a rovatot átlengi a halál szele, azzal, hogy halálfélelmünk van, csak rontunk a helyzeten. A rákon kivül még nagyon sok sulyos betegség van, méltatlan élettel, sok szenvedéssel.Én nem hiszek SEMMILYEN kiegészitő szerben, csak abban, hogy a szervezetnek le kell tudni győzni a betegséget, ha elég erős hozzá, ha pedig nem, akkor előbb utóbb elért volna más, ugyancsak súlyos betegség.
Ha valaki rákos, annak tudnia kell, mert az nem igaz, hogyha eltitkolják előle, nem tudja, csak örlődik magában, és megszünik az őszinteség a családban.Régen nem mondták meg az orvosok, most a kezedbe nyomják a szövettani eredményét, csak olvasni kell tudni... Elképzelhető volt-e, hogy az én apukám, aki gégerákban halt meg, nem tudta, hogy miért fogy le 9o-ről 5o kg-ra?Nem kell örökösen a problémákkal foglalkozni, hanem a kiutat kell megpróbálni megtalálni.Hátha van...
A környezetvédelemi előirások be nem tartása,-be nem tartatása hosszú távon hozzájárulhat bizonyos betegségek,-többek között rák kialakulásában...
Jó lenne ha a jövőben ezt megértetnék azokkal,akik arra hivatkozva hogy erre nincs pénz
elutasitották ezt a szakmát...
A megelőzést,és a tudásformálást sajnos nem vették számitásba-azok -akik egyszemélyileg,vagy épp tudatlanságból döntöttek róla,-BIZOM benne,hogy a jövőben ez nem igy lesz.....
Én szeretnék azokon segiteni,akik már tudják hogy a betegségük oka a rák.
De sajnos ez nem mindig akkor derül ki,amikor lehet segiteni rajta. Lehet hogy jobb is ha a panaszainkat ,vagy családtagjaink panaszát nem mindig azzal azosositjuk...
Nagymamám nem tudta, hogy mi a baja,-mi is az utolsó pillanatban tudtuk meg!!!- igy "Ő" soha nem tudta meg a betegsége okát.
Talán jobb is.... mert megijedt volna.
Nem tudom,hogy ha rólam diagnosztizálják ,-szószerint ki mondja meg nekem....
Itt a családtagoké a szereposztás..Nem könnyü,de bizni kell a tudományban.
Nehéz téma,-de aki ebben megbetegedett, a családtagok kitartása,együttérzése sokat segit!!!!
Elnézésést -hogy ilyen indulatos voltam,-de elkeseritenek azok az okok,-amik kiválthatják ezt a szörnyű betegséget.......bár mint környezetvédelmis szakember- nem mindig a vegyi károsodás, -napjainkban inkább a stressz okozza,ill váltja ki a betegséget a 2o-55 éves korosztály között... NAGY A PÁLYAKEZDŐK,- ÉS A NEGYVEN FELLETIEK BIZONYTALANSÁG érzete.........
Szerintetek a környezetvédelemi szakma kor és pénz kérdése??????????????????????????????????????
Itt ma,-főleg bizonyos blokkokban, -nagy a lehetősége,hogy bárki beteggé váljon..........
Nem politikai okokból- hanem a munkahelyekért folytatott-élet halál aktusban...
L e h e t Valaki szép,és okos, ez bizony a legnagyobb baj-jön a visszafolytás,-ami ha nem akar meghalni Valaki,igen sokba kerül..
Sok értékes ember került olyan emésztőbe,-amit
nem érdemelt meg....
Ha kérdeztek - majd válaszolok erre is,- hohgy miért.........
Semmiféle pártnak nem voltam tagja, de sajnos a gyerekek is meghalnak ha a fejük fölött a szülők
állandóan veszekednek,és rossz példát nyújtanak..
A fő cél,hogy senki ne betegedjen - a politikai egyensuly,az emberek biztonságérzete!!!- ha ez nincs belepusztulunk...................rákban,vagy egyéb nyavajákban!!! KINEK?KIKNEK TESZÜNK JÓT EZZEL!!!!!!!!!!
Bátor vagy. Az én anyukám a legoptimistább szövegből is a legrosszabbat olvasná ki. Ha azt mondja neki egy orvos, hogy "milyen jól néz ki" akkor arra gondol, hogy neki már haldokolnia kellene és ennek ellenére néz ki jól. (pedig tényleg jól néz ki)
Elvittem egy többoldalas szerkesztett változatott az itt olvasott levelekből az Anyukámnak. Úgy vettem észre, örült neki, talán megfogad vagy megfontol több itt elhangzott tanácsot, és még kérdése is van: Hallottatok arról, hogy a piros kemo-kezelés vége felé előfordult még valakinek egyéb szervi problémája (pl. leállt veseműködés, szívpanaszok, stb.)?
A kemoterápia mosolya.
Anyukám, mint rendes "bejáró beteg" ma reggel is megjelent kemora, de az egész osztályon nem volt szabad ágy, csupa igazi bentlakó beteg . Illetve ez csak a női szakaszon. A férfiaknál szabad volt egy ágy!!! Anyukám megkérdi "fiúk, szabad lesz ez itt egy infúzió erejéig?" Amíg csöpögött a lé, addíg folyamatosan kapta a bókokat is.
Remélem ameddig nevetni tud, addig nincs nagy baj.
