Tesztelésből egyszer még réges-régen a loveboxra feltöltöttem egy dundi lányt, és szeretnéd tudni hogy, mennyi izmos fickó írt? Elég sok, meg is lepődtem:)
De ez még a szemtelenül fiatal és roppant kiváncsi Én voltam:)
Emlékszem, hogy tárgyaltuk ezt a telt nős topikban, de senki nem mondott neked ilyeneket, maximum te értelmezted így (vagy rosszul emlékszem, de azt biztos, hogy én nem írtam neked semmi bántót). Én speciel csak annyit mondtam, hogy nagyon ritka az, ha egy izmos férfi kifejezetten telt, duci nőt keres, tehát ne lepődj meg, ha nem nagyon fogsz párt találni. Az ilyen pasik jórészt a testükkel szintén törődő, sportos, jó testű nőket választanak. Illetve, hogy talán érdemes lenne először az ember személyiségét megismerni és aztán a külsőre koncentrálni, de tudom, hogy ez nagyon kevés embernek megy, csak hát én így vagyok beállítva, nekem a külső alapján beleszeretés, megkívánás egyszerűen nem megy. Igaz, én magamat sem a testalkatom alapján határozom meg, nem gondolom, hogy csupán egy testalkat vagyok és az alapján kéne eldöntenie egy férfinek, hogy tetszem-e neki vagy sem.
Senki nem bántani akart, én pláne nem, utálok megbántani bárkit is, csak a realitást mondtuk el. Legalábbis remélem, hogy nem vetted bántásnak.
Mivel nem is ismerjük a kinézetedet, fogalmunk se lehet, hogy mennyire vagy szép vagy nem szép, tehát ilyet fölösleges is lenne írni, hogy örülj, ha rád néznek.
Már itt is kaptam megjegyzéseket, hogy mit gondolok magamról, miért válogatok, örüljek ha valaki rám néz. Erre azt tudom válaszolni, hogy nem vagyok csúnya, buta, csak duci. Ezért pedig nem ásom el magam, hanem vállalom és azt is aki tetszik és aki nem.
Mindenkinek joga van eldönteni, választani és felvállalni azt aki tetszik neki, ebbe pedig senki nem szólhat/na bele egy kulturált világban. Tiszteljük egymást.
Nem értem miért kapnál megjegyzéseket. Hiszen mindenkinek adott, hogy meg legyen a joga szeretni valamit.
Vannak nők, akik a lelogó hájú férfiakat szeretik, és vannak akik átlagos-sportos-izmos-szétgyúrt palikért. Ez ellen megjegyzésekkel, csak magunkat szíítjuk feleslegesen.
Ha ennyire nincs téma, akkor mindig kéznél van az időjárásunk..mint az angoloknál is napi téma:) -esni fog? -igen, ma is.
Egyet értek azzal ami írtál. A külsőnél a kisugárzás még fontosabb is. De a legjobb, a nagy magabiztosság nagy testben :) éljenek a nagyon extra duci nők szexi magabiztos kisugárzásal :)
Én is édesszájú vagyok. :) Hidd el, amiket leírtál pontosan tudom és alkalmazom is. Eszembe nem jutna sanyargatni magam a különböző fogyókúrákkal, már régóta tudom, hogy az csak ideiglenes megoldás, amint abbahagyom, visszaszedem, amit leadtam vagy többet. Nem szabad a szervezetünktől megvonni mindent, a mértékletesség és az egészségesebb változattal való helyettesítés viszont hosszú távon is kivitelezhető és tartósabb eredményt hoz. :) Mondjuk melegbe biztos nem állok neki sütögetni, az tuti. :D
Nem tudom, mennyire csak az akaraton múlik ez az egész. Sokszor én is úgy érzem, hogy egyszerűen ennem kell. Van ,amikor elég erős vagyok és megállom, de ha érzelmileg nem vagyok stabil, feszült vagyok, ideges, rossz napom volt és már nem érdekel semmi, akkor kisebb az esélye, hogy ellenállok.
Egyébként azt szokták mondani, hogy az evés is egyfajta függőség, mint az alkohol, a dohány vagy a kábítószer, ezért olyan nehéz lefogyni. Plusz mivel az evés továbbra is az életünk része, mert enni mindenkinek kell, nem lehet teljesen kiűzni az életünkből, mint az alkoholt, a kábítószert vagy a dohányt, így még nehezebb a helyzet, nap mint nap ellen kell állni a kísértésnek úgy, hogy az az orrunk előtt van, bárhová megyünk.
Az anorexia, bulémia és más étkezési zavaroknál ugyanez a helyzet.
Abban igazad van, hogy segítséget hiába ajánlasz, amíg az emberben nincs meg az erős akarat ahhoz, hogy elkezdjen ellenállni, addig nem érdemes elkezdeni semmit, mert nagyon könnyen visszaesik az ember, mert az étel mindennél fontosabb. A fájdalmaknál, az emberi kapcsolatoknál, a fizikai korlátoknál is fontosabb.
Sziasztok fórumozók!:) Nem tudom, helyén való-e itt társkeresési kísérletet tennem, ha netán nem, nézzétek el nekem,csak emiatt a topic miatt regisztráltam, nem is néztem körbe eddig. Majdnem 19 éves,tapasztalatlan lány vagyok, 155cm/97kg.
Független fiút, férfit keresek komoly kapcsolatra.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, és szeretnél jobban megismerni, kérlek, írj a smoldoggo@freemail.hu címre.
További szép estét (vagy napszakot, amikor ezt olvasod:D) mindenkinek! :))
"Viszont ez az én véleményem, de ettől még úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar."
Mindenkinek van választása, ki így-ki úgy választ. Ezzel nincs is gondom. Még azzal se, aki az extra méreteket kedvelik.
Csak azzal, hogy ennyire nem kéne belassúlnia egy embernek se, hogy ennyire leszarja magát. A szó szoros értelmében.
Egyik ismerősöm: cukorbeteg, térdprolémákkal küzd, mert 130 kiló, a szeme se a régi. Egész nap 5-6 alkalommal jól bekajál és sörözik. Carpe diem. Az ő döntése.
Csak ennyire nem fontossak a szeretteink?
Másik ismerősöm valamivel soványabb, olyan helyen dolgozik, ahol nem lehet megállni az evést. Sörözik mellé rendesen. Már alig tud járni. Carpe diem.
Ennyire nem fontosak szeretteink?
-Nem tudom megállni
-De megtudod
-Nem lehet
-De-de
-Na jó, lehet, de én nem tudom
-Segíthetek?
-Ááááá
De nem ragozom. Én mikor 100 kiló fölé érek, már nem olyan jó, mint 90 kilósan. 10 kiló mennyit számít..
Hozok pár képet a kedvelőknek. +18-as képek is lesznek:)
Olgát a magyar Hölgyet nem tudtam becsatolni a nagy mérete miatt(5MB)
A suliban az volt a rend, hogy ebéd után a napközisek kint voltak délután 2-ig az udvaron, mindenki úgy foglalta el magát, ahogy akarta. Volt, aki labdázott, fogócskázott, mi sétáltunk és beszélgettünk a barátnőmmel. :) Próbált ő lassítani, de neki ilyen dinamikus, tempós járása volt, önkéntelenül is visszatért hozzá egy idő után, nem tehetett róla, hogy ez nekem túl gyors volt. :)) Néha muszáj volt sétálni, mert hideg volt és így legalább nem fáztunk kint.
Alapvetően az a véleményem, hogy egy bizonyos súlyfölösleg felett már inkább káros az emberre a túlsúly. Legalábbis én így éreztem. Holott mondom, 100 kg fölött még sosem voltam, szülés előtti napokban sem. Persze elsősorban egészségügyi gondok jönnek (izzadás, légzési nehézség, derék és végtagfájdalom, izületi fájdalom, mentsruációs és termékenységi gondok), az ember mozgása korlátozódni fog, ami magával hozza azt, hogy ettől az ember frusztrált lesz, szégyellni, majd utálni fogja magát, jön a depresszió, tehát jönnek a lelki következmények is. Ez pedig egy ördögi körré válhat, mert elég sok kövér nő azért eszik, mert ez az egyetlen dolog, ami boldoggá teszi, megvigasztalja.
Ugyanakkor nem szeretem az általánosítást, amivel én is minden nap találkozom. Ismeretlen emberek feltételezik rólam, hogy ekkora túlsúllyal (ami mozgásban még csak nem is korlátoz, jó persze minimálisan igen, mert tornászgyakorlatokat nem tudnék csinálni, de minden hétköznapi dolgot meg tudok tenni különösebb gond nélkül) tuti magas a vérnyomásom, a koleszterinszintem, meg biztos minimum kialakulóban van a cukorbetegség valamelyik típusa nálam. Holott a legutóbbi vérképem alapján, ami kb. egy éves, minden értékem a legnagyobb rendben van. A vas a szervezetemben kicsit sok (mert minden második héten vagy brokkolit vagy spenótot ettem és úgy látszik, kicsit túlzásba vittem )), illetve az az értékem volt alacsony, ami azt mutatja, hogy a napi szénhidrátbevitelem mennyi. A házidokim is teljesen meg volt lepődve, gondolom ő is arra számított, hogy rossz lesz a leletem és még egy csomó helyre kell küldenie.
Ez is egy skatulya, amitől jó lenne megszabadulni, de nincsenek illúzióim, az emberek ugyanúgy osztályozni fognak mindenkit, ahogy eddig és általánosítani anélkül, hogy megismernék az illetőt.
Viszont ez az én véleményem, de ettől még úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar. Ha valaki a mértéktelen evést választja vagy azt gondolja, hogy számára az evés az életben a legélvezetesebb dolog, a következményeket is választja és ha úgy ítéli meg, hogy neki ez megéri, akkor tegyen így. Ha valakinek ez nem jó, úgyis segítséget fog kérni, vagy tesz saját maga ellene valamit. Ezért úgy gondolom, hogy meggyőzni valakit a saját nézőpontomról nem érdemes és nem is kell, mert lehet, hogy neki más életcélja van, más a fontossági sorrendje, mint nekem, nem erőltethetem rá a saját véleményemet. Legfeljebb elmondhatom, hogy valami szerintem miért jó vagy miért rossz és rábízom, hogy változtat-e a véléményén vagy sem.
Teljesen mindegy, hogy valaki születése óta beteg vagy csak szimplán örökli a zsírpárnákat és per vagy az első gyermeke után ragadt rajta egy 40-es, attól még ez nem egészséges, bárki bármit mond, az még nem rosszindulat, csak javaslás.
Hiszen senki nem akadályozhatja meg, ha valaki a túlzott a jólétet választja(zsír-szénhidrát-zsír kombót)
Lehet fitt vagy nem fitt, ez nem vicces.
Itt nem beszélhetünk egészségről, csak az ebből kifakadó betegségekről.
És van aki vallja azt, hogy carpe diem, egyszer élünk. De, hogy?
Még egyszer mondom, hogy szépek a telt nők, de ha van lehetőség rá, akkor alakítsa az ember az alakját, olyanra amilyet szeretne nézni magán.
Úgy értettem, azért akar fogyni, mert nem talál párt és abban reménykedik, ha fogy, akkor megtetszik majd valakinek. Ilyen is van. Amit írtál, azt is elfogadom. Mindenkinek van olyan periódusa, amikor változtatni akar magán valamit vagy nem érzi jól magát a bőrében és ezért egészségesebb életmódra vált. Nincs ezzel semmi baj. Az mindenkin meglátszik, hogy összhangban van magával vagy nincs, nem fogadja el magát. Ez meglátszik a kisugárzásán is.
Nagyon örülök annak, hogy a ducibb alkatot preferálod.
Ez így van. Én már 14. éve vagyok a férjemmel és volt olyan időszakom ,amikor nem akartam fogyni, volt, hogy akartam. Most épp olyanom van, hogy egészségesen akarok élni, egészséges és fitt akarok lenne, az alkat hozzá tökmindegy. :)
Igaz, én teltként sosem gondoltam azt, hogy elsősorban az alkatom határozza meg, milyen vagyok, vagy az alapján kell párt választanom. Az én férjem például úgy szeretett belém, hogy ő alapvetően a vékony vagy normál testalkatú lányokat preferálja. Egy nő viszont nem csak egy test, egy alkat, hanem egy önálló személyiség is, ha azt a partnere nem találja vonzónak, abból nem is lesz hosszú távú kapcsolat.
Én mindig teltebb voltam, legalábbis általános iskola második osztályától. Akkor hirtelen nagyon sok szaladt fel rám, szerintem a hormonjaim akkor kezdtek el megbolondulni. Mert anyám már előtte diétáztatni kezdett, én meg a heti három tesi mellett jártam néptáncra, aerobicra és a tanároknak tartott heti két délutáni tesi órára (anyám tanár volt, így bevettek, mert kell az nekem). Szóval sosem volt olyan nap, hogy ne mozogtam volna. Ebéd után pedig 1-2 órát sétáltunk a barátnőmmel kint (ő iszonyat gyorsan sétált, nekem majdnem futnom kellett mellette, hogy lépést tartsak vele), mielőtt bementünk tanulni a napközis csoporttal. Nagyon sokat mozogtam és mégsem fogytam semmit. Azóta vagyok telt, de 100 kg fölé sosem mentem, még 9 hónapos kismamaként sem.
Viszont voltak olyan időszakaim, amikor a közelében voltam és éreztem akkor, illetve utólag, mikor már fogytam olyan 10-15 kg-ot, hogy az akkori állapotomban nem éreztem olyan jól magam. Pedig a szervezetem hozzá volt szokva a terheléshez, hisz évtizedek óta ilyen az alkatom.
Most is van rajtam azért felesleg, de jóval kevesebb, plusz a rendszeres sportnak köszönhetően egy része nem zsír, hanem izom, aminek köszönhetően sokkal könnyebben mozgok. Illetve megszűntek a kis derék meg hátfájásaim. Amik előtte állandóan jelen voltak, annyira, hogy észre sem vettem, mikor jelentkeztek. Amikor viszont teljesen elmúltak, már láttam, hogy akkoriban nagyon kellemetlen volt ez az állandó fájdalom.
Nagyon sokáig tartott, míg elfogadtam magam, bár még talán most sem megy ez teljesen. Talán az egyetemre kerülésemnél kezdődött az egész, viszont a harmincas éveimre értem el oda, hogy tényleg szeressem is magam így, ahogy vagyok.
Van aki nem elégedett magával és a kilóival, legyen az sok vagy éppen túl kevés, mert olyan is van. És olyan is van aki nincs egyedül, de mégis le szeretne fogyni. Sok félék vagyunk
Volt már rajtam 120 kg feletti lány is, és kaptam levegőt :D
A testépítő vs duci analógia nem feltétlen helyes, mert nem hasonlítható össze. A testépítő intenzív edzést végez, azaz alkalmanként rövid ideig nagyon nagy súlyókkal dolgozik, míg ő is 100 kg felett van, ez az izületeket nagyon igénybe veszi. Ha azonban valaki mindig is duci volt, akkor az izületei hozzá vannak szokva a nagyobb es folyamatos, de nem rendkívüli terheléshez. Persze megint más ha valaki viszonylag rövid idő alatt megy fel 60ról 120 kilóra, akkor az izületei "lemaradnak", és fitt sem lesz. De ha mindig is duci volt, de mellette mozgott vagy mozog, akkor jó erőben lesz, mert nagy súlyt kell mozgatnia és ezt régóta. Szóval duci és duci között is van különbség.
Én sem preferálom a vékony nőket, de ha már az anatómiát boncolgatjuk, akkor a zsírpárnák nem csak kifelé türemkednek hanem ellenkező írányba is. Tehát befelé is.
Ezért ennek vannak kockázatai hosszú távon. Nyomja el a belső szerveket.
Tételezzük fel, ha ránehézkedek kivülröl a mellkasodra(100 kg) akkor te sem veszed természetesen a levegőt..
Két hét kórházi kezelés után viszont sokkal kellemesebb egy túlsúlyosnak mint egy véznának, nemtől függetlenül.
Nemrégiben voltam egy kb 110 kg lánnyal, engem nem gyözött meg a híres fittségéről, bár valóban vaskosak a lábaik, de ugyanakkor 3 kis sovánka lánykát cípelnek azokon a lábakon. Minden lépésnél erőemelés, a térdek és a csípő gyilkosa..
