Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Megtekintés Martin Heidegger a Lét és idő, 44., igazságnak szentelt paragrafusában három tételt sorol fel, amelyek szerinte jellemzik az igazság hagyományos felfogását. ... www.kmei.ro/site/joomla/images/.../PP_GergelyPeterAlpar.pdf
FLAISZ ENDRE NUSZ - NUSZ-METAFIZIKA A KÖZÉPPLATONIZMUS ÉS AZ APOLOGÉTÁK KORÁIG
Ez a könyv a görög filozófia egyik legalapvetőbb terminusának, a nusznak jelentésfejlődését követi nyomon a homéroszi eposzoktól a preszókratikus filozófián, majd Platón és Arisztotelész írásain keresztül a középplatonizmus és az apologéták koráig, azaz az i. sz. 2. század végéig. A középső platonizmus időszakából pedig Alexandriai Philón, Plutarkhosz, Numéniosz, Alkinoosz, illetve Jusztinosz munkásságát emeli ki. A görög filozófia e központi fogalma a Homérosztól Jusztinoszig ívelő mintegy ezer esztendőben a jelentésárnyalatok olyan gazdagságát hordozta, hogy tartalmát szinte lehetetlen egyetlen szóval visszaadni.
DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Dolgozatomban a görög nusz (értelem ...
Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat Erwin Rohde és Jan Bremmer szerint a homéroszi ember széttördeltsége dualisztikus képet mutat, melynek egyik énjét a személyiség látható testi formája ... ganymedes.lib.unideb.hu:8080/.../Flaisz_Endre_tezisek_magyar.pdf
Hűségben nincs alku "Lelkiismeret-furdalásom van" Devich Márton, korkep@hetivalasz.hu 9. évfolyam 22. szám, 2009.05.28 Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, ókorkutató, akadémikus, az ELTE professor emeritusa személyében először kapta meg társadalomtudós a magyar tudományos élet legrangosabb kitüntetését. A Bolyai-díj immár százezer euróval jár. - Meglepte a kuratórium döntése?
- Nagyon. Roskasztóan nagy kitüntetés ez, és lelkiismeret-furdalásom is van, hiszen azon a tudományterületen, amelyen én tevékenykedem, még számosan megérdemelték volna.
- Mi vonzotta a klasszika-filológiához, a latin és a görög nyelvhez?
- Nehéz megmondani. Gyerekkorom óta érdekelt a történelem, faltam a könyveket. A hivatás felismerése olyan, mint amikor valaki szerelmes lesz a leendő házastársába. Azt sem lehet megfogalmazni, hogy miért, mégis összeköti vele az életét, és kitart mellette. Ha visszatekintek az életemre, úgy érzem, tudományos pályámat is egyértelműen Isten vezette, egyengette.
- 1958-ban az egyetemi katedráról egy középiskolába száműzték tanítani. Mit vétett?
- Nem szívesen beszélek erről, mert semmiség ahhoz képest, amit az igazi mártírok tettek. 1956 után én is aláírtam egy kegyelmi kérvényt a halálra ítélt tanár, Brusznyai Árpád védelmében. Így kerültem az óbudai Martos Flóra Gimnáziumba, és tizenkét évig tanítottam úgy, hogy nagyon jól éreztem magam.
- Mit tanulhat a ma embere az ókoriaktól?
- Válságos korban élünk, és érdekes, hogy akkor milyen feleleteket adtak egy-egy kihívásra. Láthatjuk, hogy fel tudtak mutatni értékeket. Gondoljunk például az irodalmi alkotásokra.
- Van közülük kedvence?
- Az Odüsszeia már diákkoromban megbabonázott, de mindig is az Antigoné izgatott a legjobban. Antigonénak azért kell meghalnia, mert "értékesen" viselkedik. A világ tragikus, mert az érték eleve halálra van ítélve. Antigoné mégis példakép. Más kérdés, hogy követjük-e őt. Senki sem meri. Dicsérünk valamit, de másképpen élünk.
- Melyik az a görög filozófus, akinek munkái a leginkább hatással voltak önre?
- Sok mindenben Platón, de társadalomfilozófiájával nem értek egyet. Viszont az csodálatos, ahogy például A lakoma című művében felmutatja az abszolút szépséget, és hogy miként ismeri meg az ember fokról fokra.
- A díjátadáskor Arisztipposz ókori görög filozófust idézte.
- Szerinte a műveletlen ember szegényebb, mint a koldus, mert az csak a pénznek van híján, de a műveletlen az emberségnek. Azt gondolom, hogy a tudósoknak, a tanároknak ma az a legfontosabb feladatuk, hogy a következő nemzedékeket emberségre neveljék.
- De a mai világ, a liberális oktatáspolitika milyen eszközöket hagyott erre a pedagógusok kezében?
- Szinte semmit. A tanár egyetlen lehetősége a személyisége. Nézze, volt egy "tanár", akit nem értettek meg, sőt, súlyosan bántalmaztak, keresztre is feszítettek, mégis tartotta magát küldetéséhez, és hatása a mai napig tart.
- A tudományos munka, a tanítás mellett a Magyarországi Református Egyházban is szolgálatot vállalt, a presbiteri szövetség tiszteletbeli elnöke. Hívő keresztényként, az ókor szerelmeseként a teológiával sohasem kacérkodott?
- A lelkészség soha nem fordult meg a fejemben, de a teológián gondolkoztam. Végül nem maradt rá elég idő.
- Azt vallja, üzenete van annak, ha a gazdasági válság idején egy üzletemberek által alapított díjat a társadalomtudomány képviselőjének ítélnek. Mi lenne ez az üzenet?
- Ebben a gesztusban benne van, hogy az élet több, mint evés és ivás. Az embernek szüksége van lelki táplálékra is, ami néha fontosabb, mint a testi. Amikor Leningrád ostromzár alatt volt, és az emberek éheztek, hangversenyt rendeztek.
- Csak akkor becsüljük meg a kultúrát, a tudományt, ha baj van?
- Sajnos igen, de azért sokan vannak, akik nem adják fel. Vannak értékek, amelyek védelmében nem lehet alkukat kötni. Az ember élete amúgy is tele van megalkuvásokkal, de ezek csak akkor igazolhatók, ha vannak olyan értékek, amelyekből sohasem enged, és amelyeket a humán tudományok felmutathatnak.
- Melyekre gondol?
- Például az emberségre, a becsületre, a tisztességre és a hűségre.
RITOÓK ZSIGMOND
1929-ben született Budapesten. • Latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE-n, majd 1952 és 1958 között tanársegédként dolgozott. • 1958-tól gimnáziumban tanított. • 1986-tól tanít az ELTE-n, 1987 és 1993 között vezette a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszéket. Vendégtanár volt a grazi és a heidelbergi egyetemen. • 1985 óta az irodalomtudomány doktora, 1993 óta az MTA rendes tagja. • 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2001-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerést. • Három gyermeke és öt unokája van.
Horkay Hörcher Ferenc, napijegyzet@hetivalasz.hu 2009.05.28.
Ritoók Zsigmond a bölcsészet elveszett becsületét szerezte vissza. Váratlan döntést hozott a Bolyai-díj kuratóriuma, amikor egy ókorkutatót részesített az idén már nettó százezer eurós díjban. A legnagyobb tekintélyű magyar tudományos díjat idén vasárnap adta át a köztársaság első polgára Ritoók Zsigmond professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának.
Azért mondom, hogy váratlan volt a döntés, mert a nagy közfigyelemnek örvendő elismerés révén egy pillanatra az érdeklődés középpontjába kerültek a manapság meglehetősen háttérbe szorított bölcsészettudományok. A díj kuratóriuma a döntéssel amellett tette le voksát, hogy az egymásra torlódó erkölcsi, politikai és gazdasági válságokból nem juthat ki az ország anélkül, hogy újra ne értékelné a humántudományok jelentőségét. Még az olyan látszatra tökéletesen haszontalan tudományokét is, mint amilyen a szépség tudománya, az esztétika.
Nem állítom, hogy elfogulatlanul, érdek nélkül írom ezt a jegyzetet. Számomra ugyanis azért volt személyesen is fontos az idei Bolyai-díjasról hozott döntés, mert magam is tizenöt éve tanítok esztétikát a katolikus egyetemen, és elmondhatom, hogy jó negyedszázada többek közt épp Ritoók tanár úr vezetett be engem is az antik esztétika világába. Ha visszaidézem mindig elegáns alakját a nyolcvanas évek „áporodott" levegőjében, akkor a tökéletes anakronizmus érzését kell felidéznem. Hogy mennyire időn és helyen kívüli alak volt a professzor úr a már akkor is lepusztult, pusztulni hagyott ELTÉ-n, azt jelképesen azzal az aranyozott zsebórával fejezhetem ki legplasztikusabban, melyet minden óráján komótosan maga elé helyezett, miközben az antik írók és gondolkodók elfeledett szövegeibe mélyedtünk. Elnézést a költői túlzásért, de mintha az örökkévalóság kronométerével mérte volna az időt a professzor úr a létező szocializmus alkonyán.
Vagyis e látszatra világtól elrugaszkodott tudós igazabb időt mért, mint a hivatalos világ. Ha jól emlékszem, ő mesélt az ELTÉ-n 1956-ban és azután szerzett élményeiről is. Arról, hogy verte szét a hatalom a forradalom mellett kiállt tanárokat, s hogy osztotta világosan két táborra a szabadság ügye az ókortudósokat is, Trencsényi-Waldapfeltől Borzsák Istvánig, és persze az akkori fiatalokig.
És ez az epizód már világossá teszi, hogy miért tévednek azok az oktatáspolitikusok, Magyar Bálinttal az élükön, akik azt gondolják, a bolognai rendszerű felsőoktatás lényege a piaci megrendelésre szállított alkalmas munkaerő kitermelése. Szerintük az egyetem a gazdaságért van, azt kell kiszolgálnia. Ritoók Zsigmond alakja, és a hozzá hasonló számos meg nem nevezett tanár példája (nálunk például Jelenits István képviseli ezt a generációt és ezt a szellemiséget) arra utal, hogy az egyetemi képzés több mint egy szakma fortélyainak átadása. A humántudományok ugyanis világosan kimondják, hogy a nevelés az egész embert érinti, hogy a tanár és a diák kapcsolata több mint egy egyszerű szerződéses viszony, egyszerűen szólva, hogy a bölcsészettudomány nem művelhető a lélek kiművelése nélkül.
Ráadásul, ahogy erre a Bolyai-díj felhívja figyelmünket, a társadalmi működési zavaroknak is egyik fontos oka lehet, ha egy társadalom elfeledkezik az antik-zsidó-keresztény-humanista örökségről, amelyet épp a bölcsészettudományok tudnak átörökíteni. A rendszerváltás utáni Magyarország bizony hát fordított ennek az örökségnek, a piac logikáját ítélve mindenhatónak. E társadalmi tévedésért pedig súlyos árat kellett fizetnünk. Ezért érdemes időnként odafigyelnünk a halk szavú ókortudósok mementójára.
Az elismerést vasárnap este Sólyom László köztársasági elnök adta át az akadémikusnak a Nemzeti Színházban megrendezett díjátadó ünnepségen.
hirdetés Ritoók Zsigmond ókorkutató, az MTA rendes tagja, az ELTE BTK nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára a 2009. évi Bolyai-díj kitüntetettje (Fotó: MTI) Ritoók Zsigmond ókorkutató kapta idén a Bolyai-díjat. Ritoók Zsigmond 1929-ben született Budapesten. Hazai és külföldi egyetemek díszdoktora. 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét ítélték neki, 2001 óta Széchenyi-díjas.
A Bolyai-díj célja, hogy elismerjenek egy, a tudomány területén kiemelkedő eredményt elérő tudóst. A díj tudományos területhez nem kötött elismerés, olyan magyar állampolgárságú vagy magyar származású személynek adományozható, aki nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt ért el a tudományos élet területén. Az alapítók szándéka szerint a mindenkori díjazottnak olyan tudósnak kell lennie, aki alapvetően Magyarországon éri el világszintű kutatási eredményeit és példakép a fiataloknak.
A Bolyai-Díj Alapítványt - amely az első jelentős magánkezdeményezésű tudományos elismerés Magyarországon 1945 óta - 1998 májusában magánvagyonukból hozták létre neves magyar üzletemberek: Karsai Béla, a Karsai Műanyagipai vállalatcsoport tulajdonos-vezérigazgatója, Lantos Csaba, az OTP korábbi vezérigazgató-helyettese, Somody Imre, a Pharmavit korábbi tulajdonos-vezérigazgatója és Várkonyi Attila kockázatitőke-befektető. A kezdeményezéshez csatlakozott Alexander Brody, író, szerkesztő, reklámszakember, a reklám világszövetség korábbi elnöke.
A kitüntetett személyéről egy független bizottság dönt, melynek vezetője a mindenkori köztársasági elnök, tagjai pedig a magyar tudományos élet kiemelkedő személyiségei. A bizottság tagjai közül hetet a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelöl, további hetet pedig a Bolyai-díj alapítói delegálnak.
Bizony nem art az ovatossag. A minden bizonnyal joszandeku konyvismertetes szerzojet, aki Evian elo, magyar szarmazasu villamosmernokno, megteveszthette az egyetemi tanulmanyaival buszkelkedo, ambiciozus fiatalember, aki nem kisebb feladatra vallalkozott, mint hogy eszveszto utemben kiadjon mindn ogorog szerzot. Aki egy kicsit is jaratos az okortudomanyban, az tudja, hogy egy okori irasmu kiadasa, egy tudos palya megkoronazasa, eletmu. Szerzonk, bar itt nem szabadna errol szolni, de jelezni kell, mint intest, ugyanazzal a hevvel robbant be a politikai eletbe, mint a tudomanyba, a neonaci es az konzervativ iranyzat kozti Neppart szovivojeket, fercpolitikabol es alokortudomanybol vegyitett retorikaval. A tuzzel jatszo, kalandor szemelyiseg, most az anarchistak gyujtjak fel konyvkiadojat, de ne adj isten, hogy hatalomra keruljon, met annak is tuzvesz a vege, hol a meg nalanal is szelsosegesebbek, kiknek utat nyit, lesz az aldozata.
Kár, hogy rühellem a Micimackót. Igazából ne lett volna az rossz, csak Micit és Róbert Gidát kellett volna valahol az elején főbe lőni.=) De ha megint nekirugaszkodom a görögtanulásnak, begyűjtöm Harry Pottert ógörögül, azt bezzeg befejezték. Igaz, még magyarul sem olvastam... =)
''Vannak emberek, akik sok mindenhez értenek. Van, aki tud verset faragni, villanykörtét becsavarni, krumplit pucolni. Van, aki beszél franciául, oroszul, németül és angolul. Van, aki fel tudja sorolni a világ legmagasabb hegycsúcsait csökkenő sorrendben. Van, aki pötyög valami hangszeren, és időnként megnyer egy-egy kvízversenyt, vagy felállít valamilyen világrekordot. És volt Lénárd Sándor.
A polihisztor más. Ő mindezt a tudást egy személyben és egyszerre gyakorolja. Ezért lehetséges, hogy az ilyen ember írásának illata van, íze, muzsikája, éghajlata. Az ilyen ember 12 nyelven beszél, olaszul, németül, angolul és magyarul publikál, újságot szerkeszt, orvosként praktizál, latinra fordítja a Micimackót (Winnie ille Pu), majd görögül is belekezd, de mivel időközben meghal, abbahagyja.''
''A görög nyelv tezaurusza, a Thesaurus Linguae Greaecae (TLG) a homéroszi epikától 1452-ig terjedő időszak görög irodalmi szövegeit tárolja (3700 szerzőtől hozzávetőlegesen 91 millió szót tartalmaz). Az 1972 óta létező TLG belső csatolórendszerével megváltoztatta a klasszikafilológusok kutatási szokásait.''
A. Georgiades irasait es kiadoi tevekenyseget igen kritikusan kell fogadni. Az okori zenerol kiadott konyvei , melyeket alaposan megvizsgaltam, hasznalhatatlanok, megbizhatatlanok. Mervado tudomanyos korokben eltanacsolnak a kiadvanyainak forraskent valo hasznalatatol.
