Legyen ez a Fremos szabvány szerint játszott, digitális modulüzem topikja.Ez nem azt jelenti, hogy ez a FREMO hivatalos magyar topikja! Csak kellett egy olyan hely, ahol beszélni tudunk a felmerült kérdésekről, úgy hogy azokat nem zavarjuk a többi topikon, akiket nem érint...
FREMO honlapja:
http://www.fremo.org
Igen, itt a "problémát" inkább az jelenti, hogy a "kis-nagyvasúti" szemléletmódot kicsit háttérbe kell szorítani a modellvasútival szemben. Ez több-kevesebb sikerrel működik, egyéne válogatja. De lelkesedés, na az van :)
Ezeket hallva akkor a Gyermekvasúton még egész rózsás a helyzet, nálunk szerencsére elég sok gyerkőc jár kisebb-nagyobb rendszerességgel szakkörre is (a vasutazás mellett). Mondjuk, mivel nálunk csak (ex-) gyermekvasutas lehet tag, ezért már eleve érez némi elhivatottságot a vasút iránt, a szakkör csak mélyíti a kötődést és az ismereteit.
Új jelentkező náluk is alig van, 2010. elején még 6-7 fő volt a létszám, 2011. nyarára 2 főre csökkent, bár így legalább azok maradtak, akik tényleg akarnak. (Azt megelőzően is 5-7 fő volt a jellemző létszám, ahogy tudom.)
Múlt nyár végén egy, idén pedig eddig két fővel gyarapodtunk, tehát most öten vannak.
Gyanítom, hogy máshol is - ahol foglalkoznak gyerekekkel - hasonló a tapasztalat.
A kinézésről, lenézésről a mieink is beszámoltak már, bár ez régen se volt másként. Nem trendi dolog az iskolások között, szóval kell hozzá egy adag határozottság meg már-már konokság, hogy valaki felvállalja az osztálytársai előtt.
Én sem szerettem az elméletet, de hasznát veszem mindannak, amit anno tanítottak és számon kértek. A mostani gyerekeknél viszont azt látom, hogy vannak, akik nagyon durván lázadnak ellene. Ennek viszont következménye, hogy nem tudnak eredményesen dolgozni, amint kéne a tudás, és előbb-utóbb ki is hullanak a sorból. Régről ilyenre nem emlékszem, csak sima morgolódásra.
@e94 (#4434)
Nem tudom hová jártál szakkörbe, de ezek elég durva tapasztalatok! Én 15 évesen kerültem be egy szakkörbe, tehát relatíve későn, ahol persze voltak kisebbek, de mint újoncnak, nem kellett velük foglalkoznom, ezért nem igazán tudom megítélni, hogy jó volt-e ott és akkor. Később segítettem már, de az általad leírt lenézés-lehülyézés nem volt. A szakkör létszáma kb. 5-10 fő között változott akkoriban, amihez a klub 8-12 fős létszáma is jött még.
Jól látod, hogy a magyar vasútmodellezés mai helyzete mögött az utánpótlás nevelés hiánya ott van, mert az országban összesen legfeljebb 50-75, talán 100 gyermek (10-14 évesek) jár valamiféle szakkörbe, ahol idősebbektől, hozzáértéktől, szervezett módon, átgondoltan tud(na) tanulni.
De nem csak ez az egyetlen mögöttes ok, de ez messzire visz, plusz már lett tárgyalva itt is régebben.
"A másik 3 ifjoncunk lelkesen dolgozgat a terepasztalakon és egyre ügyesebben"
Na, miattuk nem szabad feladni! (Történetesen ismerem Őket, de nem csak ezért). Az, hogy milyen kép alakul ki rólunk és a vasútmodellezésről, az rajtunk is múlik. Mi tehetünk érte és ellene is a legtöbbet.
Remélem nem fognak kimoderálni, mert már a többi topikon is írtam (és köszönöm térköz kollégának a linket ide), hogy szeretnénk, ha ennek a játéknak a híre minnél több gyerekhez eljuthatna. Elsősorban azért, hogy minél többen ismerkedhessenek meg ezzel a hobbival.
(Nyáron megyünk arrafelé, dokival már beszéltem, hogy mindenképp találkoznunk kell. :) )
A legérdekesebb, hogy mi felválalltuk és amin a legjobban meglepődtünk, nem a szándék, hanem a jelentkező hiányzik.
Miskolcon, ami valljuk be magyar viszonylatokban nem kis város, alig volt jelentkező, 4-5 gyerkőccel indítottuk be a szakkört, akikből 2 fő szépen lassan elkopott. A másik 3 ifjoncunk lelkesen dolgozgat a terepasztalakon és egyre ügyesebben. A probléma néha szerintem a fiatalságban keresendő, sokan gyerekjátéknak tartják a"vasutazást", ezt onnan tudjuk, hogy a szakköröseink mondták, hogy kinevetik őket, hogy milyen gyerekes hobbyjuk van és mennyivel menőbb a mai fiatalok körében bandázni meg minden egyéb nem nekik való elfogalaltságot űzni, de ez nem a mi dolgunk inkább a szülőké.
e94- nek:
Kornélkám igazán szédülhetnél valamikor a klub felé mert kitaláltam neked jó kis munkát, digitalizálhatsz a nagyvilágba :D
A startszettes ötlet pedig szerintem hatalmas a következő börzén hirdettjük majd neked, meg a héten szerintem a honlapra is fellökök róla valami anyagot.
"A fogyatkozó utánpótlás nevelésre jók (voltak) a vasútmodellező gyermekszakkörök"
Egyetértek, de!
A kisgyermekekhez lelkiismeretes pedagógus szakember kell. Nem jó ha, a vezető bácsi a szomszéd utcából "osztja az észt" egy ilyen szakkörön, csak azért, mert ő jó modellező és szép járműveket épít. Nem jó a gyereknek, mert magalázva érzi magát attól, ha esetleg nem tud elvégezni egy olyan feladatot, amit az ő korában még nem is lehetne tőle elvárni. (Pláne, ha azon még a többiek derülnek is, élükön a felnőttel, hogy "de béna vagy, még ezt sem tudod megcsinálni!" - sajnos saját tapasztalat.) Nem jó a vezető bácsinak sem, mert előbb utóbb elpártolnak tőle az emberek, hiszen a gyerekek a kudarcok miatt már nem szeretnek a szakkörre járni és a szülő sem látja értelmét, mert a gyerek nem tanul semmi újat, csak azt hajtogatja, hogy "nem akarok szakkörre járni!". A legrosszabb persze a vasútmodellező kultúrának lesz. Mert a vezető bácsinak a szakkör akkora presztízvesztést okoz, hogy az emberek leírják. És az emberek általánosítanak. Ilyenkor nem csak, mint szakkörvezetőt írják le, hanem mint modellezőt is. Mert rosszul csinálja! Pedig lehet, hogy egy kiváló modellezőt húznak le. Másrészt pedig a vasútmodellezést is lehúzzák; "volt itt egy szakkör, nem ért semmit, a gyerek nem akar járni, az egész egy nagy hülyeség!"
Saját véleményem, hogy a mai helyzet kialakulásához nagyban hozzájárultak a fentiek.
A mi célunk, hogy bemutassuk az embereknek, mennyi mindenhez kell egy picit érteni ahhoz, hogy az ember elkészítse a terepasztalát. És megpróbáljuk eloszlatni azt a képet, ami az átlagemberekben él, ti., hogy a vasútmodellező az az ember aki a dilikör mellett csavargatja a trafót. Erről is szól a bevezetőnk:
A fogyatkozó utánpótlás nevelésre jók (voltak) a vasútmodellező gyermekszakkörök, ahol a 10-14 éves korosztálynak az idősebbek segítettek és átadták a tudást. Sajnos mostanra alig van klub, aki felvállalja ezt...
Már nem emlékszem az üzlet nevére és címére, de arra igen, hogy a neten találtam meg őket, emailben rendeltem meg, és személyesen mentem el érte. Sokat kellet az U7 -el menni, valahol Neukölnben a zónahatár után egy megállóval kellet egy török negyedben leszállni....
Egy idősebb, szívélyes öregúr volt a tulaj.
De kb öt éve láttam már Bécsben is, a Quellenstrasse -i üzletben a polcon, igaz, rendelni nem lehetett.
Köszönöm szépen a tanácsot, tényleg így is elég súlyos, 6 vezetékből hajtottam ki, de ami a képből nem látszik, hogy lefelé a fábol kilóg egy 2 cm hosszú, és 3mm vastag rézdrót amivel rögzitem majd. A képeket nagyon várom majd este, és esetleg ha megkeresnéd / megadnád a Silflor cikkszámot az is nagy segítség lenne.
Ő fonta a fa szerkezetet én csak beborítottam, ahogy Te.
A lomb Silflor anyagból van.
Egy jótanácsom azért van: ügyelj arra, hogy kellő hossz maradjon a föld felszín alatti résznek. Az én fám nagyon súlyos lett, komoly rögzítés kell neki, különben kidől. Modul esetében meg pláne. :-)
Úgy hajtottam az ágakat, hogy ha majd lesz is rajta lomb, sejtelmesesen lehessen látni belőle ezt-azt, meg éjszaka a lámpás imitációval hamar ki lehessen szúrni.
Létrát majd teszek alá, ez csak ideiglenes megoldás, bár a kötelen is elgondolkoztam, csak úgy voltam, hogy én nem tudok kötelet mászni akkor ne is legyen :-) De kötélnek 1-2 szál cérna megfelelne? vagy fonál?
Illetve kössek rá csomókat a könnyebb mászás érdekében?
Szerintem tetszetős a fa, ha nagyon szőrözni akarok, akkor a kis bódé korlátja lehetne vékonyabb, meg a bódé padlója alatt lehetne keresztben néhány deszka, ami összefogná a valóságban, de ez csak közeli fotón tűnik fel.
