Az imént beléptem a blogomba, ahol már csak ritkán járok - többnyire akkor, ha keresek valamit. Ebbe a kis szösszenetbe ütköztem szinte rögtön. Szeretném itt megosztani, hogy vidáman induljon el ez a hét. 2015. június 30-án született - a topik akkori törzsszereplőivel. Remélem, nem bántok meg vele senkit. <3
Kalkaster felnéz a cégérre, mielőtt belépünk. - Tejivó! - mondja szinte rosszallóan, de elhallgat, mert bizonyítani szeretne. Elsősorban Juliónak, aki szerint mindig be van állítva. Elsőnek lép be hát, hősiesen, felemelt fejjel, napszemüvegét napszítta hajába tűzve. Egymás után követjük, a lefelé vezető néhány lépcsőfok kissé meredeknek tűnik. A lányok: Kalkaster, Angolbeteg és Füge Lila szinte egymáshoz öltöztek: világos farmert viselnek mindhárman, felül színes topot, napszemüveget. Angolbeteg rögtön az árlaphoz lép, szemüvege szárát rágcsálva olvassa a listát. Mi, fiúk: Julio66, Silybum és én anélkül is tudjuk, mit kérünk, hogy a kínálatot átnéztük volna. - Csokiturmix - mondom. - Túrós pite és ájsztí - mondja Julio. - Fahéjas tejberizs - így Silybum, és úgy nézünk rá, mint egy marslakóra. Kalka végül csak tejet kér ("Megszagolhatod, nincs benne pia" - veti oda Juliónak), Angbet mákos gubát, Füge tejszínes epertortát, és mindhárman egy-egy kapucsínót. - Ha szabad... - mondja félénken Füge, de hát ma mindent szabad. Ünnepelünk. Ki ezt, ki azt, de mindannyian legfőképp a józanságot. A tejivóban jópofa, színes asztalok vannak. Kettőt összetolunk, körülálljuk. Ahogy tömjük magunkba az édességet, egymáson mulatunk. Az, akinek bajuszt rajzolt a tej az ajka fölé, nevet a másikon, akinek kakaópor vagy csoki ült meg a szája szegletében. Vidám délután ez, szinte ártatlan, ez az érzés pedig jót tesz valamennyiünknek. . Ha két-három csajszi összejön, a szó perceken belül a srácokra terelődik. Angolbeteg elmesél egy történetet két idős nővérről, akik együtt laktak és gyakran összevesztek. Egyikük még nyolcvanévesen is lány volt, a másikuk évek óta özvegy. "- Neked könnyű, Jozefa, neked volt férjed! - mondta a még mindig lány. - Te tudod, mi az a boldogság!" - Angbet még a hangját is elváltoztatja, hogy utánozza az öreg hölgy hangját. - Boldogság! - sóhajt Kalkaster, és a tejes pohárral apró köröket rajzol az asztalra. - Én is a királyfit várom - tűnődik Füge -, helyette viszont csak békákat csókolgatok... Ezen kacagni kell, úgy mondja. - Fiúk, ti boldogok vagytok? - szegezi nekünk a kérdést Kalkaster. - Ha igen, mondjátok meg, hogyan kell boldognak lenni? - Ezt csak egy költő tudná megfogalmazni - nézek gyorsan Angolbetegre, aki a kapucsínóját kavargatja lassan. Megérintem a karját. - Mit? Hogy? - rezdül meg. Gondolatai még a két öreg testvérnél járnak. - Hogyan kell boldognak lenni? - ismétli meg a kérdést Julio, de a lány azt válaszolja, hogy nem kompetens a témában. - Kérdezhetsz bármi mást atommag-hasadásról, csillagászatról, a világegyetemről. A boldogságról ne kérdezz, az egy nagyobb titok! A lejárat felől zaj hallatszik, olyan, mintha valaki épp legurulni készülne a lépcsőn. Mind odafordulunk, Solo bukdácsol lefelé. Kócos hajjal, szeme alatt két kis kék folttal, csapzottan, részegen. - Csak szalonspicc... - mondja nehezen forgó nyelvvel, Silybum pedig azt kérdezi, mi történt az arcával? - Elmentem az Anonim Alkoholistákhoz - válaszolja Solo. - Kíváncsi voltam, mit tudnak, amit én nem? - Ott szerezted a monoklit? - kérdezi Julio, aki még nem adta fel a reményt Solót illetően. Solo bólint. Elmondja, hogy a kocsmában, sörözés közben jött a gondolat, hogy talán tényleg hülyeség inni, és azonnal keresett egy AA-csoportot. Épp a közelben talált is egyet, odament. Amikor azonban belépett a terembe és meglátta a tagokat, belé bújt a kis ördög. Óbégatni kezdett: - Ti itt mind!...- És karjával leírt egy félkört a levegőben. - Azt hiszitek, különbek vagytok nálam? Csak mert nem isztok...? Hát megmondom: nem vagytok különbek! Szánalmas kis bérrabszolgák vagytok, boldogtalan halálraítéltek... - és kacagott rajtuk. Mindenki döbbenten nézte. A gyűlésnek hirtelen vége szakadt, és egy alig pár napja józan új tag elkapta Solo karját és kituszkolta a levegőre. Ő még ott is hőzöngött, próbálta a másikat megsérteni, aki pedig - amikor nem látta senki - kiosztott Solónak egy jókora nyaklevest. Sajgó arcát dörzsöli, de együttérzésre nemigen számíthat. - Kérsz valamit? - kérdezi Kalkaster, és Solo azt feleli, hogy egy sört. - Azt itt nem szolgálnak fel - mondja Angolbeteg, és megsemmisítő pillantást küld felé. - Micsoda egy hely... - méltatlankodik Solo, és Silybum tányérjára néz. - Ez meg mi?! Silybum eléje tartja a tejberizs maradékát. - Tejbepapi? Beszarok. És ezt te megeszed?! - Te is kérsz? - tudakolja Silybum, de közben alig tudja visszatartani a nevetést. Az édesség, a tej mindig segít, ha az embert elkapja az ital utáni vágy. Tudjuk ezt mindnyájan. Bevetettünk mi már sok mindent az évek során, hogy csillapítsuk alkoholéhségünket, és a jelek most arra mutatnak, hogy nem küzdünk hiába. Baráti körünk kicserélődött, és bár az életünkben vannak még megoldásra váró feladatok, abban mind a hatan egyetértünk, hogy józanul egyszerűbb lesz megoldani ezeket. - Úgy érzem, azzal, hogy letettem a poharat, lezárok egy családi átkot - mondom, hiszen a felmenőim közül többeket érintett az alkoholizmus. - Régen nem volt divat leszokni az ivásról - bólint Julio -, divat volt viszont belehalni. Angolbeteg és Kalkaster mélyen hallgatnak, noha gondolataik egészen különböző helyeken járnak. - Szeretném, ha bíznátok bennem - mondja egyszerre sírós hangon Solo -, vagy törlöm magam... Szükségem van rátok! - Egy Depeche Mode-számot kezd fütyörészni. A tejivó személyzete, egy fiatal és egy régebb óta fiatal nő a falon ketyegő órára mutat. - Lépjünk - mondom az asztaltársaságnak -, itt nem éjfélkor zárnak. Míg odabent voltunk, kiadós eső zúdult a városra. Tócsákat kerülgetünk, és a nagyra nőtt fák lombjáról, amelyek alatt elhaladunk, néhány kóbor esőcsepp az arcunkba hull.
És én azért nagyon melegen ajánlanám neked, hogy látogasd meg az AA-t. Butaság valamit élből elutasítani, amit eddig csak filmeken láttál. A valóság mindig más.
Figyu S0L0! Ne kattints rá Angi mailjére, hanem csak vidd rá a kurzort. És akkor baloldalt lenn megjelenik egy kis téglalapban a mailcíme, amit megjegyzed és beírod a gmailedbe. Azért nem tudsz direktbe kattintani, mert nincs létrehozva a gépeden fiók.
Oké, remélem sikerül majd kijózanodnom nemcsak 2 hetekig nem inni.
Amúgy meglett az e-mail címed, ahogy Kalka írta, úgy megjelent. De ha most azt mondod, hogy még nem küldöd el az anyagot, akkor nem írok, mert akkor minek. Vagy elküldöd, ha most írok?
Egyébként emlékszem, hogy 2017-ben én is ezzel áltattam magam, hogy az év valami 97%-ában nem iszom, és vannak két-három hónapos száraz periódusaim is. Kevés volt. Sok összefüggőhónap kell.
A Kalkának meg a Burginak még magyarázd el, hogy ha nem látom az e-mail-címed, akkor semmilyen fiókból nem tudom bemásolni, mert nincs amit bemásoljak. Köszike.
Ami épp csak elkezdődött 10-12 nap alatt, utána lerombolod, amikor újra iszol. A tested kicsit fellélegzik, a gigád megpihen, de tudati változás nem tud elindulni. Az agy 7 hónap után tisztul ki teljesen, utána rendeződik az agyműködés, az idegpályák állapota, a neurotranszmitterek termelődése. Utána kezdődhet a szemléletváltás. Érti?
De ha már csak három hónapig tiszta vagy, elkezdődik a tudati változás. Ami felszámolja ezt a hihetetlen negativitást, ami téged maga alá gyűr. Ezt az alkohol teszi veled. Viszont küzdés és erőfeszítés nélkül ne várj csodát, azt nem tudod megspórolni. De mi segítünk neked, ha hagyod.
Nézd, estére berúgsz, elborul a fejed, és elkezdesz majd itt pörögni rajta. Maradjunk annyiban, hogy ha józan leszel (= 3 hónapja nem ittál, és nem is várható, hogy még aznap berúgsz), átküldöm.