Az én dilemmáim nem is ebben a körben vannak. Leginkább attól félek és tartok, hogy a félreértett Waldorf (ami ebben az országban a szabadságra nevelés helyett a szabadosság korlátlansága a pedagógusok jelentős részénél) kereteiben a GYEREK elveszíti a TUDÁS iránti természetes ÉRDEKLŐDÉSÉT. (mert ha már leszarja és nem érdekli, hogy tudjon, akkor nem is lesz a gyerekben igény arra, hogy tanuljon) elozo gondolatodat is belefoglalva, arra sincs semmi garancia, hogy a tudas iranti erdeklodeset a hagyomanyos iskolaban nem vsziti el elobb.
egyebkent, szerintem nincs szukseguk kulontanarra, de a gyakorlatot florg biztosan jobban latja. masreszt, a w szerintem nem a szabadossag korlatlansaga, a tapasztalataim szerint nagyon nem. sot.
Sáska kiejlentése valószínűleg, mint minden általánosítás, hibás.
de az bizonyos, hogy a waldorf után a létező egyetemi rendszerbe történő beépülés nehézségekkel jár. a felvételi (érettségi) előtt mindenképpen szüksége lesz a gyereknek arra, hogyha nem elégszik meg bármely oktatási intézménnyel, hogy külön tanárhoz járjon és megszerezze az "elvárt" tudást.
vagyis.
ha alternatív iskolát választ az ember, akkor vegye figyelembe, hogy a későbbiekben ezt vállalni kell.
(megjegyzem, nem alternatív iskolában sincsen semmilyen garancia arra, hogy nem lesz szüksége a gyereknek magántanárra)
Az én dilemmáim nem is ebben a körben vannak. Leginkább attól félek és tartok, hogy a félreértett Waldorf (ami ebben az országban a szabadságra nevelés helyett a szabadosság korlátlansága a pedagógusok jelentős részénél) kereteiben a GYEREK elveszíti a TUDÁS iránti természetes ÉRDEKLŐDÉSÉT. (mert ha már leszarja és nem érdekli, hogy tudjon, akkor nem is lesz a gyerekben igény arra, hogy tanuljon)
hat, tavaly Saska Gezanak volt egy jo kiakaszto mondata, miszerint alternativ iskolaba az iratja a gyereket, aki nem akarja, hogy tovabbtanuljon. nem ertek vele egyet, de a Neuwirth fele statisztikakbol eppenseggel ez is levezetheto.
Nem is értem, Kí, miért jösz az emelt szintű érettségi problémájával. Ez nem waldorf-specifikus probléma. Az egyetemeknek egy jelentős hányada úgy alakította ki a felvételi feltételeit, hogy a diákoknak általában véve nem éri meg azt kockáztatni, hogy pontot veszítsenek amiatt, hogy emelt szintű érettségit vállalnak be, ugyanis az emelt szintért aránytalanul kevesebb pont jár, mint amennyit veszteni szoktak amiatt, hogy lényegesen magasabb a követelmény az emelt szinten.
Ettől függetlenül lehet beszélni arról, hogy milyen arányban jutnak be waldorfos gyerekek az egyetemekre... Erről már volt itt szó: összetett okai vannak annak, ha a waldorfos diákok nem veszik fel a versenyt a nagy versenyistállókból kijövő gyerekekkel; főleg az, hogy az első évfolyamokban rengeteg olyan diák volt, akik a hagyományos oktatásból kibukva botladoztak be a waldorfba különböző eredetű, főleg tanulási problémáik miatt. A másik meg az, hogy kell egy kis idő, míg beáll a színvonal; rutinná válik az érettségire való felkészítés, stb. A német tapasztalat szerint a waldorfból kikerülő gyerekek felveszik a versenyt a többivel.
Az utolsó gondolatod tökéletesen igaz, csak túl általános. És azért még mindig inkább választja egy ember egy nagyon szép eszme tökéletlen megvalósítását, mint egy sokkal kevésbé szép eszme hasonló arányban tökéletlen megvalósítását. Ilyen az emberi állapot. Legalábbis én így látom.
Erre felkaptam a fejem. Pont erről volt egy parázs vita tegnap a családban. Én azt gondolom, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy melyik utat választja, ráerőltetni úgysem lehet. Járhat egy gyerek akármilyen igazságos iskolába/tanárhoz, ha otthon folyamatosan azt látja és hallja, hogy aki keményen dolgozik, az lúzer és úgyis megszakad, aki pedig ügyel rá, hogy jókor legyen jó helyen, annak táncol a világ.
Meggyőződésem, hogy ez az a terület, ahol egy (pár) fecske igenis csinálhat nyarat; ha mi azt a mintát mutatjuk - nem mondjuk, hanem konkrét eredményeket felmutatva bizonyítjuk - a gyerekeinknek, hogy a kitartó tanulás és a becsületes munka meghozza a gyümölcsét, akkor ezt ők el fogják hinni és követni is fogják, akármilyen közösségbe is kerüljenek és nem lesznek lúzerek, mert azt is megmutatjuk nekik, hogy hogy kell úgy becsületesnek és kitartónak lenni, hogy közben ne tudjanak mások kizsákmányolni.
Csak azért mertem mondani,hogy menjünk át,mert már többször rámszólt a modi mind2 topic-ban.Mondjuk én sem tudom,hogy lehet beszélgetni 1 témához ragaszkodva folyamatosan más témák æerintése nélkül,hiszen épp abból áll egy beszélgetés,hogy egyik téma hozza a másikat,és akkor 2 percenként kéne új topic-ba menni.Mint ahogy innen átmentünk a kisgyerekesbe,de aztán beszélgetés egy része oda sem fért bele. :S
Én véges mennyiségű topikot látogatok, vagyok hajlandó figyelni. Tapasztalatom szerint minden topikon (amelyik fennmarad egy ideig) kialakul egy társaság, akik elkezdenek egy idő után másról is beszéjgetni, offtopik témákról is. Hiszen mindannyian elmondjuk eszméinket és rögeszméinket arról, hogy milyen a jó iskola, milyen a jó pacalpörkölt, hogyan kell keménypapírból házat építeni, rokonai-e a szkíták a cherokee (magyarul ezt cserokínak kéne írni?) indiánoknak stb, egy idő után kimerül a téma. Ilyenkor - ha a csapat amúgy nem rossz - előbb lazán kapcsolódó területekre, majd egyre gyakrabban távolabbra is elmegy a beszélgetés. Oszt ha beesik egy-egy új, akkor visszakanyarodnak, újra elmondják a rögeszméiket, és folytatódik az offolás.
Ezzel szvsz semmi baj sincs, ha ők jól érzik magukat és a modik nem érzik messiási küldetésüknek, hogy a "tigriscsíkos boxeralsó" topik ne szólhasson a csillagmintás melltartóról, esetleg a fehér boxeralsóról se, hiszen az itt off.
Szóval én annyira nagy indíttatást nem éreztem, hogy átmenjek más topikba. lehet, hogy később majd átmegyek, de egyelőre nem tettem, bocs. Amennyi kényszeres magyarázkodnivalóm volt, azt itt megtettem, a közlési kényszeremet kielégítette, a többiek pedig legfeljebb átlépik, ha nem tetszik nekik.
Ez a "Téveszmék Mo külföld" topic.Mért nem jön át oda mindenki,aki erröl akar beszélgetni,mert ez a téma tökéletesen oda vág,meg a kiskölykös topic is szét van ezzel offolva.
Azt gondolom, hogy ne menjünk tovább ebbe az irányba, mert ez már nagyon off, de én fenntartom, hogy Svédorsz. is kemény értékválsággal küzd, messze nem csak a téli sötétség a gond, hanem az alkoholizmus, a szétesett családok, a sokszor szélsőséges individualizmus stb. Megkockáztatom, hogy egymás mellé tehető Mo-al és az USAval. Mindenhol máshogy jelenik meg a válság, van, amiben szvsz Mo. akár a legjobb, és van, amiben a legrosszabb. Ugyanez igaz szvsz a többi országra is. Ez viszont már nagyon messze vezet az iskolától.
Mindenesetre a fő mondanivalóm az volt, hogy ha saját - a többségétől eltérő - értékrend szerint akarunk élni, akkor nem szabad meglepődnünk, ha a társadalom nem úgy működik,mint ahogy mi azt jónak gondoljuk. A gyerekeinket is meg kell tanítsuk úgy élni, úgy értékelni a saját és mások életét, sikereit, hogy ne legyenek boldogtalanok attól, hogy ha a többségi társadalom nem értékeli azt, amit ők. Azt gondolom, hogy ez a waldorf iskola kapcsán ugyanúgy igaz, mint a szerzetesrendek, az elszánt állatvédők, vagy a mindent egy lapra feltevő sportolók stb kapcsán.
Ezért gondolom, hogy az elsődleges kérdés nem az, hogy Magyarországon élek-e, Izlandon vagy Kínában (bár ez is fontos), hanem az, hogy meg tudom-e élni azt az értékrendet, amit én jónak gondolok, a hely ebből a szempontból fontos. Ez pedig nagyon nagy mértékben rajtam múlik. Azt gondolom, hogy - már csak a helyzetismeret, az emberi kapcsolataim miatt is - nagyon nagy előny ott élni, ahol felnőtt, ahol szocializálódott az ember, ahol rokonai, barátai, kapcsolatai vannak, ahol tudja, hogy mit jelent, ha az utcán szembejövő görbén vagy vidáman néz rá, vagy a főnök elenged egy viccet. (Népszerű nevén ezt a helyet hívják hazának.)
E miatt szálltam be a félig-meddig offolásba, mert azt hiszem nagymértékű egyoldalú leegyszerűsítés azt írni, hogy maradj Izlandon, amíg csak tudsz, mert itthon sz@r a helyzet. Persze sok idegesítő disznóság van itthon, de a fentiek miatt azt hiszem, hogy sok szempont ad össze egy élhető életet, és jelentős érvek szólhatnak az itthon mellett is.
De hát egy waldorfosnak kell ezt magyarázzam???? :-)
ezt a három országon sztem egy napon (vagy lapon? sose tudom:-) említeni nem is lehet. mao és usa más szempontból ugyan, de keményen elcseszett helyek az élet valódi minősége, értékek szempontjából. (bár az amerikai munkamorálról éppenséggel vehetnénk példát, ott nem a megúszós középszer + helyezkedés a recept, hanem legalább korrekt tudás és kőkemény meló. évi 2 hét szabadság, az sem egyben kivéve.)
ami persze betegítő, mint sok más is. sorolhatnám estig, miért és hogyan van elcseszve az az ország. (éltem ott)
svédo-ról ezt nem mondanám, ott a sötét miatt fél 4 körül elindulnak haza a melóhelyről, max még benéznek este az emailjeikre de ennyi. (majd izlandi kollegánk elmondja, ott hogy van.)
és minden egyébben is, ami az életminőséget illeti (környezet és társadalom) magasan verik még az átlag eu államot is. persze ennek a magas adó az ára, de az sem magasabb mint a mienk. :-(
ja és a megúszós középszer az baromira nem az "ilyen élet" kategória. tisztán munkakultúra kérdése, ld. fent.
Talán paradoxnak tűnik, de egyetértek azzal, hogy nagyon komoly értékrendbeli válság van. Csak - ha reálisan nézzük - ez az értékrendbeli válság megvan az egész európai - észak-amerikai társadalomban. Ezért nem gondolom, hogy Magyarország rosszabb hely lenne harmonikus életre, mint mondjuk Svédország vagy az USA. (Közeli hozzátartozóm éveket töltött Svédországban, de vannak rokonyok az USA-ban is, Angliában is stb. stb.).
Személyesen azt gondolom, és ez érinti a w. iskolákat is, hogy meg kell teremtenünk (a lehetőségekhez képest) azt a mikroklímát a kölkeinknek (és magunknak), ahol a nekünk fontos értékrend szerint tudunk élni. El kell döntenünk (és ez nagyon nehéz döntés), hogy a karrier-típusú érvényesülés mennyire fontos nekünk, és mennyire állítjuk a gyerek elé követendő vagy elvetendő célként.
Én kicsit álságosnak érzem itt a waldorf topikban is a kétfrontos harcot: egyrészt annak bizonygatását, hogy a w. suli bizonyos - a köznapi világgal sokban ellentétes - értékrendet képvisel és mégis baromira felkészít a karrierre. Szerintem ez a fából vaskarika tipikus esete. Hasonlattal élve: aki szerzetesnek megy, az lemond a szexről más értékek kedvéért. Szerintem lehet boldog (bár nem próbáltam :-)). De azt mondani, hogy olyan szerzetesrendet csinálunk, ahol nincs szex, mert a más értékek fontosabbak, de mindenki baromira kielégül szexuálisan is... ????
...az életben már kvára nem a legjobb képességek és végzettségek számítanak, hanem vmi olyan tudás, amire inkább nem lennék büszke. abszolút azt látom, hogy a középszer + ez a bizonyos tudás (talán érvényesülési képességnek nevezném finoman) az egyetlen nyerő kombináció, a magasabb szintű tudás és alacsonyabb nyomulási képesség már kifejezetten hátrány.
Az élet már csak ilyen, nem a mi magasztos elveink szerint működik. Jelzem szvsz soha nem is a szerint működött. Amit el lehet dönteni, hogy mit mennyire tartok fontosnak. Ami viszont mindenképpen lényeges, ha szerintem az otthoni zenélés a fontos, akkor ne az autó márkáján mérjem a boldogságot. Se a magamét, se a kölkömét. Akkor örvendezzek minden jól együtt átzenélt estének, és sz@rjak arra, hogy a szomszédnak jobb a kocsija.
Szerintem az alapbaj, amivel mesterségesen boldogtalanná tesszük magunkat, hogy valójában nem hiszünk a saját értékrendünkben. Fennen hirdetjük, hogy az a fontos, hogy kreatív legyek/legyen, művészeteket élvezzek/élvezzen, ne legyek/legyen hajtós, stresszes... majd hápogunk, hogy nem keres annyit, nem neki tapsol a társadalom, nem a Rózsadombon lesz lakása stb. stb.
Könyörgöm: nem ezért szálltunk harcba!
Bocs, de muszáj ideidéznem egy szvsz nagyon fontos mondatot az Újszövetségből:
"Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. " (Pál levele a Rómaiakhoz, 14. rész)
Vagy a Károli fordításban ugyanez:
"Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel."
én az anyagiakon kívül nagyon sok tekintetben egészen siralmasnak látom a helyzetet. az anyagiak egyrészt végsősoron nem annyira számítanak, másrészt én viszonylag rendben vagyok. (persze valszeg az előbbiből következik az utóbbi :-))csak néha esik le az állam, hogy kortársaim hol tartanak, de azzal vigasztalom magamat, hogy biztos nekik is van bajuk, csak nem anyagi :-))
én morálisan tartom nagyon súlyosnak a helyzetet és ez nagyon szorosan összefügg az iskolákkal. az iskolarendszer tükrözi, sőt felerősíti és konzerválja a társadalom állapotát. (tehát a jót is, de jelenleg inkább a rosszat)
ma magyarországon a társadalom cinikus, apatikus, környezetszennyező és amorális. ennek megfelelően az iskola is. a kontraszelekció tombol, ami azért fura, mert megversenyeztetjük a gyerekeinket egészen a gyomorfekélyig, viszont az életben már kvára nem a legjobb képességek és végzettségek számítanak, hanem vmi olyan tudás, amire inkább nem lennék büszke. abszolút azt látom, hogy a középszer + ez a bizonyos tudás (talán érvényesülési képességnek nevezném finoman) az egyetlen nyerő kombináció, a magasabb szintű tudás és alacsonyabb nyomulási képesség már kifejezetten hátrány. (és mielőtt vki benyögné, hogy savanyú a szőlő, hozzáteszem: én spec jól nyomulok, ügyesen eladom magamat, amivel kezd gond lenni, az a tudásom. túl sok ahhoz képest, amire szükség van...)
és azért az igencsak szomorú, hogy olyan megúszós minden. a gyerekek közötti felmérések is azt mutatják, hogy a 'minél kevesebb munka, minél több pénz' az életcéljuk :-(
mielőtt kimoderálnátok, jelzem, hogy a waldorf kapcsán az értékrendekről beszélgetni baromira nem off
Hmmm...Ez tényleg nem jó.Talán 2 dolgot lehet tenni.Egy jó tanárnak elvileg tudnia kell,melyik gyerek jó képességü,de lusta,és azt nem szabad hagyni elveszni,hanem kell neki adni feladatokat,noszogatni kell,és otthon is szerintem nem baj,ha a szülö keményebb,és hajtaja,hogy tanuljon többet.Nem tudom,hogy ez mennyire illik a waldorfi elméletbe,de egy jó képességü,de lusta gyereket valóban nem szabad hagyni elveszni.Egyébként az én fiam is éppen ilyen.
kapnak kulon feladatot. a gondot en inkabb ott latom, hogy a jokepessegu, amde lusta gyerek konnyen megelegszik az alappal, illetve teljesen kimarad szamara a gyakorlas intezmenye es kesobb mar nehezebben lehet a gyakorlasra ravenni.
az elso negy ev azon gyerekek szamara sem unalmas, akik mar olvasni es irni is tudnak, mire iskolaba kerulnek. egyreszt, azzal, hogy mindent sokfelekeppen megkozelitenek, valtozatos a modszer, mindent lemozognak, nagybol a kicsi fele, igy idorol idore felrazzak a lankadt figyelmet.
en 5tol erzek inkabb ilyen problemat, hogy az osztaly eleje mar nyugnek erzi a lassabb tanulast. engem meglepett, hogy ilyen korulmenyek kozott is komoly kulonbsegek keletkeznek, de sajnos elofordul.
Pont,hogy itt tud tanulni a saját tempójában a lassabb gyerek is,míg egy normális suliban agyon kényszerítik,viszi haza a rossz jegyeket,megutál tanulni,itt viszont nem törik le,haladhat abban a tempóban,amit bír,nem lesz megbélyegezve már kiskorban.Van sok olyan gyerek szerintem,akinek késöbb jön meg az anbíciója,persze,ha letörik fülit-farkát,akkor sosem jön meg.
Én épp azon aggódom,hogy egy jobb képességü nem fog tudni kibontakozni egy olyan osztályban,ahol vannak olyanok is,akik kissé elmaradottabbak,mert nem hiszem,hiába rugalmas a tempó,szerintem nem tanulhat meg írni-olvasni 1 év alatt itt valaki.Lehetséges,hogy van olyan gyerek,akinek a 4 év marha hosszú idö,és rettenetes unalmas ez így.Erre lennék kíváncsi,hogy ezt hogy oldják meg.
És ha pl az egyik gyerek mondjuk egy hagyományos iskolában már kissé elmaradottnak számít,de ide befér,a másik gyereknek meg iszonyat jó az agya,és egy osztályban vannak,akkor ezt hogy oldják meg?Sajnos erre nem jöttem eddig rá,pedig itt is ez van.Akkor mondjuk a jó képességü megtanulhat mondjuk 4 helyett 2 év alatt írni-olvasni?Mert nálunk nem hiszem,max több olvasni való anyagot hoz haza,mint a lassabb.
mondhatni, ez a legnagyobb hatranya a w suliknak. az ambiciozus gyerekeknek lehetoseguk van a maximum eleresere, de a tobbinek ... azoknak az utolso ev eleg nehez.
Van annyinak képessége. Ami kicsit más, hogy a Waldorfban nem rugdossák végig a gyereket, ha akarja, ha nem. Tehát nem préseli ki belőle senki a tudást, a tanárok megadják a lehetőséget, de önmagától, saját akaratából kell tanuljon, kényszer nincs. Ez nehéz dolog, nem megy mindenkinek, van aki jobb eredményeket ér el (látszólag és alkalmilag) nagy nyomás alatt.
Nade a képességeik felmérése után tudnak olyan arányban emelt szintüre menni,mint a másik iskolákban?Mert ok,hogy felmérik,és aki jó,az le tud érettségizni abból,amiböl jó emelt szinten is,de arányaiban van annyi diáknak erre képessége annyi tantárgyból,mint máshol?Nekem ez a legfontosabb kérdés,mert úgy gonolom,ma már alap,hogy az embernek jó dipómája legyen.Anélkül csak robotolhat az ember semmi pénzért.Nem ezt szánom a fiamnak.De ha tudom,hogy ez a fajta iskola megadja azt a tudást,amit a másik,és közben a gyerekek boldogok,szeretnek tanulni,megtanu´lják szeretni egymást ahelyett,hogy bántsák egymást,akkor ez mindenképp jobb.
az általános szociális élet sajnos itt sem mindig rózsás.
sok gyermek ül a számítógép, tévé előtt, sokan "plázáznak", ahol ugyancsak "játéktermek" töltik az időt, vagy csak úgy ... (persze ez főleg nagyobb városokra igaz)
Az szerintem nem csalogatás, hanem egy hibás táblázat. A Waldorfos gyerekek általában jól érettségiznek, aki emelt szintre megy, az is, mert nagyrészt ők és tanáraik együtt föl tudják mérni a képességeiket, lehetőségeiket.
Akkor végülis egy jó Waldorf iskolával meg lehetne oldani a boldog gyermekkort,és tudásban is felkészít rendesen.Akkor már csak ki kell derítenem,hogy milyen a györi w.suli.Azért az kicsit furi,meg megingatja a bizalmam,hogy olyan adatokat tesznek közzé csalogatás céljából,ami nem igazán fedi a valóságot.
Én sem mentem el innen, nehogy félreérts. Pedig volt néhány lehetőségem. Csak sajnos, bár a világ nagy átlagában nagyon jó hely ez, valamint nálunk vannak a legjobb Waldorf iskolák is, meg tényleg itt vagyunk itthon stb. azért elég gáz a helyzet, anyagilag, kulturálisan, a tudás megbecsülésének (nem csak anyagi értelemben) tekintetében, stb. És jelenleg nem látom az alagút végét, valamint ebben a pillanatban úgy tűnik, akinek Európa bármelyik részén van biztos helyzete, a legrosszabbkor jönne most haza.
Megszoktam én is sokmindent, csak azért ez elég kiábrándító hogy ezzel kell magamat spannolni, hogy megszokom úgyis. :(
