Igazából én csak azért jöttem, hogy néhány tévhitet megpróbáljak elosztlatni, meggyőzni senkit sem akarok, vitázni pláne nem, higgyen mindenki amit akar. Próbáltam objektív véleményt nyilvánítani, de ha valaki megszállottan hisz valamiben annak értelmetlen magyarázni. Amiket írtam, azon elgondolkodni érdemes és végiggondolni, hogy megéri-e.
Utolsó kommentár: Nálunk fix összeget kellett mindig befizetni, és a 13. évben nem engedték bejárni azokat akiknek tartozásuk volt az iskola felé. Volt osztálytársam, akit 3 hónapig nem engedtek be (az ÉRETTSÉGI évében), mert tartozott.
Nem éppen. 2 párhuzamos osztályokat (2 különböző suliból) elég jól ismerem, sokat jártunk össze, mai napig tudom, hogy kivel mi van. Hasonló tendencia.
Testvéreim jártak (azon kívül amibe én is) még egy waldorfba (2 évig). Azóta egyikük sincs waldorfban, és köszönik szépen, jobban érzik magukat, mint anno ott.
Veled ellentétben nekem van hagyományos suliban nevelkedett már egyetemista gyerekem és vannak még w sulisok.
Borzalmas az a feleslegesen sok lexikális számonkérés, amivel évek hosszú sora alatt megküzdött.
Az oktatási pedagógia ellenére széles látókörű, érdeklődő gyerek volt, maradt, bár, sok mindent kiültek belőle a lassú, módszeres poroszos neveléssel.
Fusztrált, feleslegesen leterhelt, önbizalom hiányos felnőtté lett, amit persze próbáltunk-lunk itthon ellensúlyozni.
Egy vizsgára tanulás, felkészülés belső motiváció alapján működik általában, amibe nagy szerepe van a tanulás szeretetének, a tudás vágyának. Ezt pedig a jelenlegi oktatási politika éppen kiöli a gyerekekből, a w pedig ebben erősíti őket, hogy érdeklődőek legyenek, kíváncsiak, legyen tudásszomjuk.
Emellett, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a w szülpk gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy nem tanulnak, nem kérnek számon, pedig kellene.
Nem tudsz meggyőzni, mert bőven van összehasonlítási alapom! sajnos.
a boldog pékkel még mindig jobban járok, mint az életunt, futószalagos doktorral...
nehéz dolog. amennyire látom, nem is annyira iskola, mint amennyire osztálytanító függő, hogy milyen elméleti oktatást ad a gyerekeknek és milyen számonkérés van. vannak híresen nem számon kérő tanárok és vannak olyanok, akiknél már-már hagyományos általános iskolához mérhető a házifeladat mennyiség.
az is biztos, hogy a nyelvtanítás nem tekinthető sikerágazatnak a w iskolákban.
Nagyon szeretsz általánosságban nyilatkozni a Waldorf iskolákról, holott konkrétan egyet ismersz (?), amibe jártál. Abból is valószínűleg a saját osztályodat.
Hidegkúton a sokéves trend az, hogy a végzettek 70-80%-a egyetemen, főiskolán tanul tovább, a többiek pedig valamilyen más képzésen. Az érettségi osztályátlagok rendre négyes fölött vannak. Igen sokan emeltszintűznek szép eredményekkel, humán és reál tárgyakból egyaránt. Az érettségizők komoly része előrehozott nyelvi érettségit tesz, és/vagy nyelvvizsgával rendelkezik az érettségire.
És ez nem légbőlkapott, alap nélküli szöveg, hanem valós, részben az iskolai honlapon is megtalálható adatokról van szó.
Igen, ezt a waldorf tanárok állítják, hogy milyen sok embert vesznek fel egyetemre stbstb. Saját példa: 22 emberből 3 ember ment egyetemre. Szerintem ez magáért beszél. És pl a nyelvszakosok nem keveset szívnak amiatt, hogy nyelvtant nem igazán tanultak.
Pontosan. És az általános tapasztalatok szerint a waldorfos diákok igen jól boldogulnak a "Waldorf utáni" életben, nem csak önmagukhoz képest. Csak a probléma ott van, hogy erről nincs nyilvános adat, tanulmány (pedig jó lenne), az iskolákon belül van egyfajta "követés", azaz lehet tudni, mi történt a volt diákokkal, de ez nem "hivatalos".
Engem úgy általában érdekel az oktatás. Ez egy nyílt topic, az ír ide, aki akar.
Elvekről meg az embernek lehet véleménye.
Egyszer már valaki el akarta innan küldeni azokat, akik nem Waldorf hívők, vagy nem Waldorfosok, de laszavazták, mondván a másikoldal véleményét is akarják hallani.
Ráadásul engem még meg is lehet győzni, hogy valami jó, attól, hogy nem odajár a gyerekem, de nem így.
Ez mint nagyon szép és jó, csak a mai világban nem működőképes. A saját bőrömön tapasztalom nap mint nap. Lehet, hogy a gyerek marhajól érzi magát(vagy nem), de ha nem tanul meg küzdeni (önmagához mért teljesítés nem igazán tanítja meg), és legfőképpen tanulni nagyon nagyon sokat fog szívni később.
"ő a fontos" nagyon szép és jó lenne, ha így működne, de legkésőbb amikor kilép a világba meg fogja tapasztalni (elnézést a szóhasználatért), hogy mindenki leszarja. Senkit se érdekel Ő, csak az hogy mit tett le az asztalra, és lehet hogy önmagához képest sokat fejlődött, de sajnos ez senkit sem fog érdekelni akkor amikor valamilyen vizsgára készül az egyetemen. És minnél hamarább "tanul" bele az ember az ÉLETBE, ami a waldorfos rózsaszín felhőn kívül van annál kevésbé fogja megviselni. 20 évesen nehezebb már alkalmazkodni az addig megszokott dolgok tökéletes ellentétéhez.
A Waldorf alapötlet jó, a kivitelezés pocsék, és a legfőbb baj, hogy semmi köze sincs ahhoz a világhoz amiben most élünk. Én nem vagyok benne biztos, hogy burokban akarnám nevelni a gyerekem, hanem inkább szokjon hozzá ahhoz ami odakint várja, mert később sokkal sokkal rosszabb lesz.
Egészen biztos. Nincs rózsaszín felhő és itt sem nyakig tejföl minden, de a gyerekek (saját elmondásuk alapján) jól érzik itt magukat, nem utolsó sorban ezt az oktatási formát klasszisokkal jobbnak tartom, mint a frontális oktatás lexikális tudást visszaváró formáját.
Az egyén, a gyerek maga, ő a fontos, az ő képességei, az önmagához mért teljesítés...és még sorolhatnám.
Már negyedik osztályban is van házi feladat, változó mennyiségű, valóban nem annyira leterhelő, mint a hagyományos oktatásban. Hétvégére is vannak házik. És tudáspróbát is írnak, azokra is kell készülni (ötödiktől)
Az én fiam Solymárra jár ,6.-ban mentünk át,most 8.-os,és minden nap van házi feladat.Nem olyan megterhelő mennyiségű ,mint az állami iskolában,de van.Marad a délutánból játékra,sportra.
Házifeladat tanárfüggő volt. Általánosságban elmondható, hogy 8.-ig körülbelül semmiféle házifeladat nincsen, nyelvekből néha. Nálunk a epochákhoz kötődő házifeladat 10. után jött be, de akkor sem olyan volt mint egy "általános" iskolában, tanulnivaló csak a 13. utolsó évben volt.
Igenis van megbélyegzés, és igenis van kiközösítés és lenézés.
Kérdés az is, hogy a gyerekek vagy a tanár részéről? Szerintem Zso a tanár eszközeire gondolhatott, mint pl. szamárpad, a tanár fennhangon szid vagy minősít valakit, és ezt a többi gyerek is leutánozhatja tőle stb. És Zso szerint ilyen a Waldorfban nem fordulhat elő (következésképp az államiban igen). De majd megnézem a hsz-ét.
Én lentebb leírtam egy ezirányú tapasztalatomat (egy gyerek fennhangon minősítése a W.-pedagógus által), ahol véleményem szerint a W.-pedagógus idegi kimerültsége lehetett az ok, és talán az, hogy félreérthetett valami Waldorfos-alapelvet.
