Józanodásom kezdetén, gondoltam hogy nyílt kártyákkal játszom és új életemben büszkén közöltem hogy alkohol problémáim voltak, később rájöttem így indítani nem jó, mert könnyen előítéletek születnek. Ismerkedni se jó így, mert nem az őszinteségemet értékelte az a bizonyos személy, hanem pont ellenkezőleg. De lehet hogy ettől akkor éppen megijedt. Vagy egyszer valaki visszamondta a tőlem hallottakat. Nagyon könnyen megbélyegeznek ám, erre gondoltam.
Pont azok a legveszélyesebbek, akik a legközelebb állnak hozzánk. Tapasztalat. Ettől még persze el kell mondani nekik, de benne van a pakliban, hogy összevesztek, és jön a nagy bosszúállás.
Oké, de az értetlenség még nem visszaélés. Visszaélés az, hogyha mondjuk később terjeszti, hogy én alkoholista vagyok, és ezt a megbélyegzést domborítja ki, nem azt, hogy x ideje józan vagyok, tehát mintegy visszájára fordítja a történetet. Ezt el tudom képzelni gusztustalan féreg embereknél, akik szándékosan rosszat akarnak nekem. Esetleg ilyesmi történhetett Juliónál is. (Mondjuk velem is megtörtént, most hogy ezt így végiggondoltam).
A normális(=nem alkesz) emberek általában nem értik ezt az egészet....én nem is szeretek a normális emberekkel erről beszélgetni.
Az értelmesebb emberek tudják hogy egy felépülő alkoholista nem ihat, de legalább ekkora rész van aki csak néz boci szemekkel hogy te a holdról jöttél hogy nem iszol? Meg oké hogy sokat ittál valamikor de egy kicsi ital nem árt senkinek, stb.
Azt se értik sokan hogy ez nekünk küzdelem, nem inni. Csak néznek, hogy mi ezen a küzdelem? Nem iszol és kész, mi ezen olyan nehéz?
Szóval nagyon fárasztó erről laikusokkal beszélgetni. Így én próbálom ezt el is kerülni, viszont nem titkolom. Ez fontos.
Megkérdezhetem, hogyan éltek vissza vele? Én nem tapasztaltam ilyet, és nem is nagyon tudok róla fogalmat alkotni, azért kérdem. Nálam max nem értették, hogy ez miért jó nekem.
Jól csinálod, a józanságot ápolni kell. Egy pici tanács, bizonyos idő után nem kell ezt mindenkinek elmondani. Nem biztos a hogy kívülállók is megértik a problémát. Tudom milyen dolog ez, az elején én is fűnek fának dicsekedtem, s voltak akik vissza éltek vele.
Egyébként optimista vagyok a józansággal kapcsolatban jelenleg, az most szépen halad előre, türelem. Vastagszik alattam a jég, én pedig táncolok rajta tovább. Idő kell.
Ezt felejtettem el amikor 15 hónap után visszaestem. Hogy "táncolni kell" folyamatosan, foglalkozni kell a józansággal akkor is amikor már úgy érzed túl vagy rajta. Egyetlen mentségem van : először józanodtam akkor ki huzamosabb időre. S beszakadt alattam a jég.
Még mindig fiatal vagy, ha sikerül végleg letenned.
2015 április 19.-én egysoros görkorcsolyával elestem, ripityára tört a bal könyököm, 3 szor operálták, a második alkalommal megsérült egy ideg is, ami miatt nem tudtam emelni a kézfejem. 3 hét kórházban, aztán kb. 5 hónap után visszanőtt ugyan az ideg, persze soha se lesz tökéletes. Józanul is sérülékenyek vagyunk.
Én akkortájt őrülten és vakmerően sportoltam, beakartam pótolni az elpocsékolt időt. Ilyenkor ha nem tudunk fékezni, akkor az életünk lassít helyettünk.
Kétségtelenül, de veszélyes a boldogság forrását valami önmagunkon kívüli dologhoz kötni. Mert az mindig változik, jön és megy, és a boldogság egy pillanat alatt átfordulhat boldogtalanságba és szenvedésbe. A valódi boldogság szerintem mindig belülről fakad, és nem függ külső körülményektől.
"A lejárat felől zaj hallatszik, olyan, mintha valaki épp legurulni készülne a lépcsőn. Mind odafordulunk, Solo bukdácsol lefelé. Kócos hajjal, szeme alatt két kis kék folttal, csapzottan, részegen."
Úgye ez már lassan 10 éve volt. Elnézést S0I0, de nekem ez a rész tetszett legjobban a fikcióból.
