Megnézegettem a statisztikát. Egyrészt minden elismerésem, elég hálátlan aprómunka az ilyenek összegyűjtése. Ezzel együtt még mindig hiányzik néhány alapvető adat, ami befolyásolhatja a megítélést.
Talán az egyik legfontosabb, hogy felvettek hány százaléka került fizetős és hány százaléka államilag támogatott képzésbe.
A másik, amire később utalok is a fizika kapcsán, érdekes lenne tudni,hogy melyik tárgyból hányan érettségiztek. Persze ez a kötelező tárgyaknál (matek, magyar) nem igazán fontos, de a "kis" tárgyaknál a szám értelmezéséhez hozzá tartozik. Hiszen egyetlen diák jeles vagy kettes érettségije egy tárgyból nem ad okot a lelkesedésre vagy elkeseredésre.
A harmadik, ami nagyon érdekes lehetne, hogy az egyes egyetemekre, főiskolákra (pl. ELTE, Corvinus, SZE) hányan nyertek felvételt. (Nekem erősen hiányzik a felsorolásból a Budapesti Műszaki Egyetem. :-)))
Ismétlem ezek nekem hiányoznak a kép megalkotásához, de így is elég nagy munka lehetett a statisztika elkészítése, minden elismerésem a készítőké.
Az országos átlaggal való összehasonlítás persze egyrészt jogos, másrészt látni kell, hogy ez egy nagyon heterogén iskolaszerkezetet takar. Ha megnézzük pl. a Pisa felmérések adatait kicsit részletesebben, akkor azt látjuk, hogy egészen másként teljesítenek a gimnáziumok, mint a szakközépiskolák. Vannak ismerőseim - többen is -, akik fizetős (alapítványi) gimiben tanítanak, ott a színvonal minden elképzelhető szint alatt van. Az úgynevezett jó gimnáziumokkal viszont ezek az eredmények nem veszik fel a versenyt.
Nekem - nyilván szakmám és alapbeállítottságom miatt is - a matek átlag (2,85) lehangolónak tűnik. E mellett megkapó a nagyon magas fizika átlag, az az érzésem, hogy esetleg nem sok gyerek érettségizett fizikából - persze lehet, hogy tévedek. (Az átlag nekem arra utal, hogy valószínűleg 6 vagy 12 :-)))
Nem világos, hogy az országos átlagból miért hiányzik a földrajz? Az euritmia műás iskolákban is létező érettségi tárgy vagy csak a waldorfban?
Ugyanezt néztem, kivonatos formában. Ha megnézed, a táblázat itt is úgy van, csak fordítva emlékeztem (tehát Waldorf összevonva, többi suli csak középszint, nem emelt).
Ami statisztika készült (ha ugyanarra gondolunk), kicsit sántít, ha jól emlékszem, mert Waldorfban összevont eredményt mértek, máshol meg csak az emeltet.
Amúgy ez álami éretségi, tehát az eredmények ugyanolyan értékűek, mint máshol. Tehát az esélyük megvan, és bírják is, az a tapasztalat (legalábbis a mienk)."
Te melyik statisztikára gondolsz? Én Türkössy Szilárdét ( A magyar Waldorf iskolák 2007. évi érettségi eredményei és felvételi mutatói) olvastam, ott nem csak emelttel hasonlítja össze.
A Zsámbéki-medencében alakuló Kisgöncöl Waldorf Iskola PÓTFELVÉTELIT hirdet
A szeptemberben induló első osztályban még van hely, várjuk a jelentkezéseket a pótfelvételire, melynek időpontja egyéni egyeztetés alapján dől el. Jelentkezés Molnár Katinál: 30/6957 499 vagy a kisgoncol@gmail.com címen.
a sablonok hianya igazabol a matek feladatoknal erzodik. csemetem, aki fejszamolasban messze lekorozi a tarsait, ellenben nem ismeri a megoldo sablonokat, az egyszerubb feladatoknal, egyszeru iteracios megkozelitessel hozza ki a vegeredmenyt. (ennek azert en kevesbe orulok). ellenben, elonyos abban az esetben, amikor a versenyfeladat nem kifejezetten sablont igenyel, tehat az erosen gondolkodtato feladatoknal. tanarai szerint meg fogja majd tanulni a sablonokat is.
javukra legyen irva, hogy egyaltalan nem eroltetik, sot, kifejezetten erteknek tekintik ezt a sablonmentes gondolkozast.
minthogy a legkisebb gyermek most kerul iskolaba, alkalmam volt a bevezeto eloadasokon mar vegzett diakok beszamoloit meghallgatni. elonyok, hatranyok temakorben. mindegyik kiemelte, hogy mennyivel konnyedebben fejezi ki magat vizsgakon, mint a tarsaik, hogy nem okoz gondot eloadni. viszont egy mernok hallgato, (aki amugy 144 ponttal kerult be) azt mondta, hogy hatranyban van az olyan szamolasi gyakorlatokon, ahol a tobbieknek kesz megoldokulcs van a sokevi trening nyoman a kezukben, mig o minden eseteben a sajat fejere hagyatkozhat csakcsupan.
tenyleg nem egyszeru, mire is van igeny a kesobbiekben.
egyetértek a sablon ügyben. ma egy multinál baromira nincs szükség kreatív, eredeti gondolkodású emberekre. de ezzel már nekem is meggyűlt a bajom, aki sima, agy-gyalulós-poroszos állami iskolába jártam, 30 éve, szal emiatt nem fogom nem waldorfba adni őket, hátha megkímélem őket az ilyen konfliktustól. el kell dönteni: vagy kis csavar a gépezetben akar lenni az ember, vagy autonóm személyiség, és az utóbbival konfliktusok járnak, ez van. eszembe nem jutna alkatrészt nevelni a gyerekeimből, csak mert az az út könnyebb. pedig én már tudom, mennyivel könnyebb...
Érdeklődve olvasom a kérdéseket-válaszokat-gondolatokat.
Én most végignéztem az érettségi feladatokat, különösen az angolt, ami az egyik szakom is. Szerintem az érettséginek igenis mérnie kell egy műveltségi szint meglétét, igenis tudnia kell az érettségizőnek sablon-dolgokat, tényanyagot, kell hogy legyen egy közös ismeretanyag, amire azt mondhatjuk, hogy minden érettségizettnek tudnia kell. Láttam erre is, arra is példát. A magyar szerintem semmit nem mutat fel ebből, az azt méri, hogy valaki mennyire tud gondolkodni a témában, hogyan fogalmaz, érvel, milyen a szókincse stb...A matek és a töri szerintem egész jól mérte a tudást, más kérdés, hogy a matekot ugye nem lehet bebiflázni, ahhoz kell egy matematikai gondolkodás plusz az ismeretek (hogy tudja-e mi az hogy nyílt intervallum pl.) Az angol érdekes volt, helyenként inkább IQ teszthez hasonlított, de a nyugati típusú nyelvvizsgák már az én időmben is ilyenek voltak, tényleg inkább nyelvhasználat készségét mérte, mint a megtanult anygagot, talán egy nyelvnél rendjén van is így.
Én nem szeretném ha a gyerekem a Waldorf miatt nem tudná a sablonokat, nem ismerné a tényanyagot, nem lenne megfelelő lexikális tudása. A kreatív gondolkodáshoz el kell jutni, vsz, sok-sok tanuláson keresztül. Nem kérdés számomra, hogy az arányok rossz irányba tolódtak az állami rendszerben, de remélem nem esünk át a ló túloldalára a Waldorf-iskolában sem.
Én nem láttam idén statisztikát, hogy őszinte legyek az érettségik közül is csak a matekot néztem meg. Azóta is gondolkodom azon, hogy jól van-e így. Tényleg két part közt hányódom, mert egyrészt a matek (közép) orcapirítóan egyszerű volt (egyik-másik feladat általános iskolai szintű), másrészt nem tudom, hogy ez baj-e. Egyrészt zsigerileg az az érzésem, hogy baj, másrészt felmerül bennem több bölcsész-ismerősöm képe... Kellene-e kicsit többet értsenek hozzá? Ki mondja meg? Nekem persze az az érzésem, hogy nem lenne baj, ha alapszinten meg tudnák különböztetni a nagy számokat is egymástól (millió-milliárd pl.), ettől nem kevesebbek lennének, hanem többek...
a tanar elmeselese szerint, a gyerek kirobbano formaban volt, erettsegire felkeszulve, mindenrol tudott beszelni, hozzaszolni, de a w diakokkal szemben sablonokban gondolkozott.
Azért ez nem egészen elfogulatlan vélemény (bár lehet igaz is.... meg nem is). Ha az x iskolából az y tanártól elment a srác, akkor kcsi az esélye, hogy azt mondja majd a derék y: mennyivel jobban tette, ha itt maradt volna, akkor kizárt, hogy ilyen jól megtanítom... :-)
Mindamellett a sablon kontra önállóság témaköre is kicsit sikamlós szerintem. Egy sor dologban (az én szakmám éppen ilyen) egy sor sablonos (elterjedt) megoldást, módszert ismerni kell, és azután jöhet a kreativitás. Mert a modern ipar (és társadalom) nagyon kevés magányos zsenire tart igényt, és sok olyanra, aki beleilleszkedik a technológiába. Egyik iparvállalatunknál - akikkel munkakapcsolatban voltunk - az egyébként nagyon jólfelkészült, értelmes, kreatív szakemberek azzal jellemezték gúnyosan azt a szakit, aki nem tartotta a technológiát: hja neki saját stílusa van... Emlékeim szerint a legnagyobb mesterek (Bach, Monet, Michelangelo stb.) is nagy mesterségbeli tudással rendelkeztek. Az impresszionisták nagyon tudtak vonalakat, kontúrokat is rajzolni (láttam ilyen vázlatot), annyira, hogy el is hagyhatták azokat. A nagy zenészek általában sokat gyakorolják a sablonos mozdulatokat a vonóval, és csak utána lesz saját kiérlelt stílusuk.
Szóval azt gondolom, hogy valami nehezen megfogható egyensúly kell a sablonok gyakorlása és a kreativitás közt.
halihó
PS. Mindamellett az étertest reparálása számomra nem a kreativitás témaköre. :-)
mindenesetre tanulsagos, amit egy w gimnazistakat tanito magyartanar mondott: egy, a gimnaziumot mar nem a wban tanulo gyerek erettsegi elott visszament a tarsaihoz, akik 12esekkent meg nem ertek es beult egy magyarorara. a tanar elmeselese szerint, a gyerek kirobbano formaban volt, erettsegire felkeszulve, mindenrol tudott beszelni, hozzaszolni, de a w diakokkal szemben sablonokban gondolkozott. ha az index hireit vegigolvastad az erettsegivel kapcsolatban, volt egy iskola, ahol a magyartanarok kicsit sertve ereztek magukat, hogy minek tanitanak ok klasszikusokat, ha nem abbol kerdeznek az erettsegin. ezen magyartanarok biztos, hogy nehezebben latnak ki a sablonokbol.
amennyire a statisztikakat lattam (azt a keveset), a w iskolakban ez a fajta erettsegi fekszik, amiben le vannak maradva, az inkabb az emeltszintu erettsegik aranya.
"Gyógyító impulzus a nevelésben" című konferencia sorozat 5. részére
A túlérzékeny alkatú gyermek és az epileptikus alkatú gyermekek
A jövő "járványa"
Mit jelent az étertest gyógyítása?
A Dr David Ritchie által felvázolt alkati típusok előfordulása gyakoribb, mint gondolnánk. Nem betegségről van szó, hanem jelenségről, amivel szülőnek, tanárnak, orvosnak bánni kell tudni.
A jelentkezéssel és a konferenciával kapcsolatos bármely információért munkatársainkhoz fordulhat az Árnika Központnál: a 06- 28- 415-650, vagy Ujlaky Évánál a 06 30 59 59 209 telefonszámon, - illetve az aranyarnika@gmail.com e-mail címen.
Nekem általában határozott véleményem van, de ezeket a tételeket nem merem véleményezni. Sem waldorf sem egyéb szempontból. Kéne tudni azt is, hogy hogyan lehet/kell értékelni az írásbelit. Nem akarom túlbecsülni a magyartanárokat (általában a pedagógusokat), de azért ez is egy szakma... :-)) Amihez én keveset értek. Elképzelhetó az is, hogy valamilyen módon megítélhetó korrekten egy ilyen dolgozat. (Ha a pszichológusoknak elhisszük, hogy a rorsasch tesztből bármi is objektíven kideríthető, akkor a magyartanároknak is elhihetjük, hogy ebből bármi is levonható.)
Kétségtelen, hogy a magamfajta reálbeállítottságú pasinak nagyon szubjektívnek tűnik a dolog.
Azt gondolom amúgy, hogy a nagy különbség nem az írásbeli-szóbelin van. Sokan szóbelin se tudják megvédeni magukat, állsápontjukat, mert stresszel, mert nem olyan alkat, mert rossz a beszélőkéje stb. Ott nagyobb különbséget látok, hogy egy bizottság (=többen) nézi meg az írásbalit, hallgatja meg a szóbelit, vagy pedig egyetlen ember. Azért azt is tudni kell,hogy a bizottság nemigen szól bele szvsz a szaktanár dolgába. (Esetleg odafigyel a válaszra, esetleg nem.) A másik az, hogy egyzserűen ninsc annyi energia, pénz, hogy minden érettségi dolgozatot sokan vizsgáljanak.
Az számomra az egyik alapprobléma, és ez már waldorfközeli kérdés is, hogy egy ilyen vizsgán mennyire lehet kreativitást vizsgálni, mérni? Ugye, ha nem tényanyagot kérek, akkor valamilyen szinten a kreativitást részesítem előnyben. De számomra a kreativitás definíciószerűen olyasmi, ami nem egyenletesen megvan, mint a 37 fokos testhőmérséklet, hanem inkább a lázra való hajlam. Az egyik ember sohase lázas, a másik pedig könnyen belázasodik, ha úgy hozzák a körülmények. Ugyanakkor senki se lázas foyamatosan, a legkreatívabb ember is egyes témákra, egyes időpontokban, összefüggésekben jól mozdul rá, máskor pedig nem. Én elég sokat vizsgáztatok, és nagyon ritkán merünk igazán kreativitást igénylő példákat kérdezni. Mert nem biztos, hogy valaki a vizsgán adott idő alatt új dolgot tud kitalálni.
Nekem nagyon furcsák az ilyen új típusú tételek, én még a tényenyagot-számotadni kategóriába estem érettségikor (18 éve :-(((( ) A mi időnkben József Attila, Móricz meg ilyen "klasszikusok" mindig voltak, de nem is lehetett akármit írni .... Most ezek a nagyok, ha jól emlékszem évek óta nincsenek, viszont nekem úgy tűnik, nehéz megbukni, mert most is volt olyan tétel, amire szinte bármit írhat a gyerek szerintem....biztos vannak elbírálási szempontok, hogy menniyre logikus, jól felépített, koherens stb az egész, de hogy konkrétan mit képvisel a szerző, azt nemigen van mire alapozva megkérdőjelezni. Szerintem. Úgyhogy ez tényelg könnyebbnek tűnik és kevesebb hátrányt jelent pl egy kevesebb tényanyagot bebiflázó waldorfosnak...ha nem verbális típusú egy gerek, az szerintem semmilyen rendszerben nem könnyíti meg a magyar érettségit....
egyrészt tényekre is tanítják, de én ezt most w-tól függetlenül finoman szólva két esélyesnek tartom, pontosabban az elv jó, de sztem nem működik. ezt írtam róla máshol:
ez írásban, egy mindenki által bevallottan szubjektív értékelés mellett nem működik. ez a szóbelin működik, ahol interakcióban kell a gyereknek megvédeni az álláspontját _több_ ember előtt.
itt meg leírod, amit akarsz és egy totál szubjektív "ellenőrzésen" múlik, hogy elfogadják-e az érvelésedet, vagy kivágják. sztem ez a nagy dumás, némi fellengzős hantázásra is hajlamos, magabiztos gyerekeknek előnyös, akiket szóban meg lehetne fogni, de írásban nehéz. a kicsit csendesebb, talán kicsit szokatlanabb gondolkodású gyerekeknek ez baromi nagy csapda.
mondom ezt úgy, hogy a nagypofájú-kidumálós tipusba tartozom :-)
részleteket inkább hagyjuk, épp most dühöngtem, hogy milyen hüje tételek voltak. látom én a szándékot, hogy gondolkodtatni akarják a gyerekeket, de az értékelés annyira szubjektív ezeknél, hogy sejtésem szerint a nagy dumájú, magabiztos gyerekeknek kedveznek ezek az elemzős dolgok.
Hajrá! Miből érettségizik, tesz-e emelt szintűt valamiből, illetve mik a további tervek?
Persze ha nincs kedved, ne válaszolj, nem akarok a magánéletetekben vájkálni. Ugyanakkor érdekes lehet a topik szempontjából, ha egyetlen esetből nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni. (Esetleg ha az osztályára nézve tudsz adatokat, az már kicsit általánosabb, bár még mindig egyedi - egy iskola, egy adott összetétel a tanároknál, gyerekeknél.)
Egy link arról, hogy mennyire nem igaz, hogy szakirányú emelt szintű felvételit várnának el az egyetemek, (és arról, hogy maguk a döntéshozók is látják, hogy mekkora baj ez).
Egyébként ha igaz volna, hogy szakirányú emeltszintűvel lehet csak bejutni jobb egyetemekre (ahogy néhány nagyon exluzív szakkal kapcsolatban igaz is), akkor sem kell kétésgbeesni, mert a jelenlegi érettségi rendszer olyan, hogy félévente lehet ismételni, változtatni. Továbbá az állami iskolákban tanuló diákoknak a jelentős hányada is külön felvételi előkészítőkre jár, kemény pénzekért, hogy az ilyenekre bejuthasson, és csak egy-két elit gimnáziumból jutnak be szinte automatikusan -- a legjobb tanulók!
Végre sikerült elolvasnom ezt a linket (valami baj volt az adobe readeremmel), de nem egészen értem, mire kellett volna rájönnöm ennek alapján. Nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan oktatási forma, olyan oktatási intézmény, amiből mindenki 100%ig elégedetten távozik, és a felsorolt pozitívumok számosabbak voltak, mint a negatívumok.
Tény, hogy a waldorfban nagyobb hangsúlyt fektetnek a humán műveltség megszerzésére. Az viszont elég esetleges, hogy pl. egy ideig nem volt igazán jó a matektanár az iskolánkban --, de ez állami gimnáziumokkal is előfordul. Az én generációm természetesen nem waldorfba járt (akkor még nem volt itthon waldorf), és amikor az egyetemen logikát kellett tanulni, az derült ki, hogy a diákok nagy részének abszolút hiányoznak a matematikai alapjai. Minimális matematikai alapjai! Aztán mikor a relativitás-elméletről kellett tanulni, akkor az derült ki, hogy a minimális fizikai alapjai is hiányoznak... Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon gyenge általában véve a gimnáziumi reál-oktatás. (Állítólag fizikatanár-hiány van...)
Ezek a gyerekek, akiket meginterjúvoltak, két negatívumot emeltek ki: 1) a naivitást 2) a reál képzés fogyatékosságait.
Én személy szerint azt gondolom, hogy részben a bevett előítéleteket ismételgették. Elég sok ilyen korú fiatalt ismerek, és nem csak a waldorfosoknak vannak sokkoló tapasztalataik az egyetem első évében. Lényegében mindenkinek nagy a kontraszt: az egyetemen nincsenek tyúkanyó-tanárnénik, nagyon kevés a személyes kontaktus a tanárokkal, iszonyú mennyiségeket kell időnként bebiflázni egyszerre, és ha nem tudod a vizsgára, nincs pardon... Ezen mindenki átesik, aki valaha egyetemre jár.
A naivitás-témához még annyit tennék hozzá, hogy 1) az a pszichológiai alaptapasztalat, hogy azok az emberek sokkal jobban bírják a stresszt, akiknek megvolt gyerekkorukban a szeretetteljes védőburok, mint azoknak, akiknek nem volt meg még akkor sem. Mindenki utálja a stresszt, az is, akinek megvolt, meg az is, akinek nem volt meg. Utóbbiaknak kisebb a kontraszt. De ebből hiba levonni azt a következtetést, hogy de jó nekik, hogy ők már korán megtanulták! (Mert valójában éppen fordítva van). Ez egy hibás következtetési séma, amibe a meginterjúvolt diákok is beleestek. Nem kell nekik elhinni.
2) Bzonyos szempontból azonban tényleg elég életidegen a waldorf, ezt elismerem. Már párszor elmondtam, hogy milyen nyomasztóan prűdnek találom időnként a légkört. Ha ezt a részét nézzük: ilyen szempontból is sokkoló lehet egy másfajta közegbe belépni... Ezt én sem tartom üdvözlendőnek. Ámbár olyan nagyon nagy kárt nem hiszem, hogy okozna. Ráadásul ez tipikusan olyasmi, ami nem annyira az iskolán mint intézményen múlik. A szülői körnek a jellemzője, a családoké. (Azt hiszem, az én gyerekeim pl. ezt a megrázkódtatást meg fogják úszni. :-))
Annak van szüksége különtanárra, aki amúgy nem szeret tanulni. Azok, akiket különtanárhoz járatnak, holott nem volna rá szükségük, általában unatkoznak az órán. Normális képességű, tanulni szerető/tudó gyereknél nincs szükség rá.
"Az én dilemmáim nem is ebben a körben vannak. Leginkább attól félek és tartok, hogy a félreértett Waldorf (ami ebben az országban a szabadságra nevelés helyett a szabadosság korlátlansága a pedagógusok jelentős részénél) kereteiben a GYEREK elveszíti a TUDÁS iránti természetes ÉRDEKLŐDÉSÉT. (mert ha már leszarja és nem érdekli, hogy tudjon, akkor nem is lesz a gyerekben igény arra, hogy tanuljon)"
Sok-sok éves waldorfos tapasztalataim alapján el sem tudom képzelni, hogy mire gondolsz. (Ha az állami iskolákról írtad volna ezt, akkor jobban érteném.) A waldorfban éppenséggel a gyereknek a természetes érdeklődése az egyetlen motivációja a tanulásra -- érdemjegyek ugyanis nincsenek. A szabadosságot meg végképp nem értem. A "szabadosság" kifejezést szexuális konnotációkkal szokták használni, a waldorf meg inkább az ellenkező hibában marasztalható el (prüdéria miatt ti.). Te mit értesz itt szabadosság alatt?
Amit meg az elején írtál: minden évben meghallgatom, hogy az iskolánkból hány diákot vettek fel a felsőoktatásba és egyáltalán nem érzem, hogy aggódnom kellene.
Az látszik a hozzászólásaidból, hogy nincsenek személyes tapasztalataid, és ezek hiányában inkább előítéletekre támaszkodsz.
Egyik egyetem sem írja elő az emelt szintű érettségit feltételként. Az emelt szintű érettségi +7 pontot ér, ez az egyetlen oka, amiért az érettségizők emelt szintre mennek. De jellemzően csak egy tárgyból, mert csak 1x jár a +pont.
