PNG tervben van és esetleg Fidzsi vagy/és Salamon szigetek, de Vanuatu is nagyon tetszik. De még Ázsiában is rengeteg hely maradt amiből most valamennyit pótolhatunk.
Ausztrália és Új Zéland nincs tervben sem most sem a jövőben, bár utóbbit még csak csak megnézném de nem mostanában.
Ezt arra az esetre mondtam, ha probalnatok minel kevesebbet repulni.
Amugy a repules valoban olcsobb.
Oceania hogy jott kepbe?
Beleferhet mondjuk Fidzsi vagy Mikronezia repulovel Hongkongbol vagy a Fulopokrol, vagy atugrani Papuabol Papua Uj-Guineaba es esetleg onnan tovabb a Salamon-szigetekre?
Bar szerintem egy 1-2 orszagnal tobbet felolelo oceaniai ut, kulonosen a ti stilusotokban, inkabb kulon utat erdemel, es inkabb Ausztraliaval es Uj-Zelanddal kombinalando mint Azsiaval.
OFF: Tudtommal Sabahbol meg mehetnetek hajoval Mindanaora. En is mentem azzal, illetve volt szerencsem a 2000 korul jaro Mindanao-Sulawesi hajokhoz is joparszor.
A Iránba repülésre azért is gondoltam mert egyrészt olcsó másrészt Irán lesz az első ahol megállunk, aztán onnan szárazföld. Bár Fülöp szigetek esetében a repülés valószínű.
Igazából mindenhol off, de kezdődik egy 6 hónapos Közép és Dél Amerikai úttal és folytatódik egy 18 hónapos Ázsiaival, természetesen több hónap Indonézia is lesz benn így remélem lesz közös Pápuai túránk.
Arrol nem is szolva, hogy a szegenyebb orszagokban sok szigetre csak teherhajokkal lehet eljutni, gyakran 1-2 hetet toltve igencsak borzalmas korulmenyek kozt, egy felforrosodott femtekno budos, koszos gyomraban.
Ezt azert nem sok Oceaniaba eljuto turista vallalja be.
De ha megis, akkor szerintem igen ritka elmenyeket kaphat cserebe.
De az eldugottabb szigetekre akkor sem nagyon ment senki, mikor meg benne voltak a konyvekben.
Meg maguk az utikonyvek szerzoi sem - ezt pl magatol a legreszletesebb South Pacific Handbook veteran szerzojetol tudom.
Oceaniaban pont az a legjobb, hogy a turizmus meg a legfelkapottabb orszagokban is csak nehany konnyen elerheto kiepitettebb szigetre korlatozodik, a sok szigetbol allo orszagok nagy resze tomegturizmus altal abszolut, de gyakran barmifele turizmus altal is teljesen erintetlen.
Ugye ide kalandos kedvu hatizsakosok nemigen jarnak mert draga, a penzes turistak meg dekkolnak az udulokben.
Ergo a szigetek zome erintetlen marad turizmus altal.
Sőt, James Cook naplóját is olvashattam volna 1773-ból. :)
Nyilvánvalóan 1993 előtt is jártak már ott emberek, és írtak is róla beszámolót. De én csak egy élő emberrel találkoztam, aki maga is járt ott. A személyes tapasztalat nálam is döntőbb, mint bármilyen könyv.
A kb. 7 db házat csak a fővárosra, Avaruára írtam (ezek voltak egymás mellett, mint egy utca, a többi szétszórva a környéken). Egyébként volt ott még másik 20 ház is :)
Lenyegtelen dolgokrol nem, viszont szamomra Fidzsit es Tongat vagy, tomegturista-helyekkent leirni, vagy epp dunai lakatlan szigetekhez hasonlitani az idetevedo tajekozatlan olvasok szamara akkora ferdites, hogy az szerintem nem lenyegtelen es erdemel egy helyesbitest.
Es ha mar erdekel, 93-ban nemhogy eltem, de egyenileg utazgattam is mar.
Egyebkent Rarotongarol es a Cook-szigetekrol mar akkor is talalhattal volna kulon Lp utikonyvet is:
Ez kaphato volt a vaci utcai idegennyelvu konyvesboltban is - en is ott vettem.
Reszletesen leirja mind Rarot, mind a Cook-szk tobbi reszet is, mar akkor is eleg rendes szallaslistaval (kulonosen hatizsakosoknak) es 7 haznal joval tobbet mutato varosterkeppel.
Szoval akkor sem volt mar eppen felfedezetlen vilag vege, bar magyar szemmel az lehetett, illetve ma is annak tunhet.
Egyebkent az atlag magyar turista szamara szerintem barmelyik oceaniai szigetorszag mar egy oriasi kuriozum, tehat egy szerencses kisebbseg tagjai vagyunk akik a regioba barhova is eljutottunk.
Ezt eleg jol mutatja a forumhozzaszolasok szama is.
Fogadd el, hogy az én akkori (25 évvel ezelőtti) szempontjaim alapján Raratonga ideális választás volt. Nem tudom hány éves vagy, lehet, hogy még nem is éltél akkor, de nem hogy ilyen fórum nem volt, ahol lehetett volna tapasztalatot cserélni, de még az internet sem létezett. És mobil telefon sem volt. Meg olcsó fapadosok sem voltak, amivel emberek tömegei könnyen eljuthatnak a világ bármely részére.
Sydneyben a kollégáim közül szinte senki nem hallott a Cook szigetekről akkor, miközben a George streeten minden utazási iroda tömegével árulta az 1 hetes utakat Tongára, Fijire stb. 500 AUD-ért. Arról meg, hogy ott mennyi egyéb sziget van, és azokon mi van, érdemes-e odamenni, semmilyen információ nem volt. Volt viszont egy kollégám, aki nászúton beutazta a szigeteket, és eljutott Cookra is. Tőle hallottam először Rarotongáról, Aitutakiról stb.
Azt is leírtam, hogy látva a mostani műholdfelvételeket már nem mennék Rarotongára. Akkor alig volt néhány tucat ház a szigeten, turisták nem voltak, most meg be van építve az egész. Nyilván az egyik legfontosabb a kíváncsiság volt, hogy eljutok egy teljesen ismeretlen, még felfedezetlen helyre, ahol talán még magyar sem járt előttem.
Ma már másként gondolom, nem véletlen nem voltam arra azóta sem, miközben pl. most is megyek Ausztráliába a családdal. A mai szempontjaim alapján ezek a dél-tengeri szigetek egyszerűen nem érdekesek már.
Nem az volt a szempont, hogy jópár szigetet végigutazzak, hanem hogy egyet meglátogassak, ahol a helyiek még viszonylag háborítatlanul élnek. A többi pedig mind turistacsapda volt. Turistamentes, lakatlan sziget van a Dunán is egyébként, az nem olyan nagy kunszt :)
Az altalad emlitett masik 3 orszag mindegyike joval tobb szigetbol all mint a Cook-szk, es szerintem mindegyikukben siman lehet olyan szigeteket ralalni, ahol nemhogy sok turista nincs, de akar egyetlen egy sem.
En szemely szerint Fidzsin jopar ilyen szigeten megfordultm, a Lau-szigetcsoportban, illetve Tongan a Niuakon.
