Abrash!
Milyen jellegű konkrétan a gondod a profillal azon kívül, hogy "nem jó"?
Hadd ne mondjam, hogy fizetett színbemérők nekem is mondtak már olyat, hogy: "...a profilban lévő ugrások és tüskék fokozzák a profil pontosságát, ezért törekedni kell rá, hogy úgy is nézzenek ki az eszközleíró ICC-k!"
Csak annyit szóltam rá, hogy: "akkor köszönöm az eddigi munkáját, menjen vissza egy műszaki középiskolába újratanulni a műszaki berendezések alapvető működési elveit, a színmérésssel meg majd én elboldogulok valahogy!"
Az utóbbi időben legalább 35-40 méréses profilt készítettem, abból 2-3 eredményt kellett az első mérés után még finomítani, a többi eléggé korrekt lett. Legalábbis az inkjetre készített profilok. 0-255 között veszteségmentes tónusátvitelt tudnak meglehetősen sima átvitellel és többnyire jó gray balansszal. Jónéhány mérésemet visszaellenőrizve jóval 2 delta E alatti hibák adódnak a tónusskála legérzékenyebb részein, de a feketék körül is a szem érzékeléshatára körüliek a legnagyobb eltérések. Mindíg ki lehet sajtolni a médiából a maximumot. Jó példa rá a backlight, amit a szoftverek és profilok alaptudásával nem lehet használhatóra megnyomni, míg megfelelő saját kalibrációval Durával egyenértékű kifogástalan eredmény érhető el rajta.
A szoftverem már rögtön mérés után jelzi a szerinte kiszórt pontokat, ezeket újramérhetem, sőt ha az újramérés is durva hibás lenne, akkor kérésre ezeket matematikai módszerekkel belesimítja a többi mérési eredmény közé. Utólag a pontterülésen, a gradáción, a színegyensúlyi görbéken lehet mérési pontonként változtatni, de erre még az esetek 10%-ában sem volt szükségem, illetve a kritikus profilokat nagyobb mérőpontszámú ábrával átmérve szinte mindíg meggyógyultak, ha az alaplinearizációt is gondosan végeztem el.
Ami ellen nem nagyon van orvosság, az az optikai fehérítőt tartalmazó papírok hihetetlenül nagy színhőmérséklet érzékenysége: a szürkéjük "színe" telesen a megvilágító fény spektrális összetételétől függ, ezen semmilyen műszer nem segíthet. Annyi azonban jól látható a próbanyomatokon, hogy a profil 5000K-nél adja a legsemlegesebb szürkét (ahogy elvárható).
Az eddigi profiljaim nem billegnek a szürkeéken-folytonos szürkeátmeneteken, hanem eléggé szépen együttfutnak mindvégig azonos jellegű szürkében, nincsenek bennük ugrások, tüskék és más huncutságok, a nyomatok meg azt mutatják, hogy azok nem is kellenek beléjük...
A monitoros mérések közül a CRT-k általában elsőre jók, de TFT-vel viszont igencsak kínlódni kell általában.
Szimuláltam egy olyan monitort is, amit Majdnem említ, és meglehetős használhatóan ki lehetett gyilkolni a feketéből a vöröset azon az áron, hogy a mélyfekete hajszálnyit szürkébb, de ezt a fényerővel lehet eliminálni. Egyébként figyelembevéve a szem erőteljes érzékenységcsökkenését a nyomtatások feketéinek színegyensúlyában, a Majdnem féle monitorprobléma a gyakorlatban nem okoz túl durva képhibát a nyomatokon, még akkor sem, ha emiatt kissé ciánra szűri a feketéket (az emberek 85%-a semmit sem lát belőle).
A kitalált ICC elmélet egyébként szerintem igenis működőképes, ha minden a helyén van. A PS-ben a papírprofilt betöltve láthatom a gamut problémákat, előre kivédhetem őket, ezzel nem is túl nagy ördöngősség, hogy a monitor képe és a nyomat a lehető legjobban hasonlítson egymásra. A pípr bizonyos színekbn mindíg kevésbé terhelhető mint az emisszióval működő monitor, de nem igazán durva az eltérés, ha jó médiát választ az ember.
Színproblémák persze így is léteznek, de összehasonlítva a gyári profilokkal, meg a szolgáltatók méréseivel a problémák minimum egy-másfél nagyságrendnyivel kisebbek lettek (saját rendszeremben).
Még nem gondolkodtam, hogy külső kalibrációt milyen áron vállalnék, csak azt tudom, hogy az eddigi próbálkozásaim a külső mérési szolgáltatókkal nem érték meg az árukat.
