igen, csak az üres színházzal ellentétben itt láthatóak az akkori emberek is, szerintem ezért ütősebb kép.
na de ez ízlések és pofonok. :)
na igen, önmagában Detroit is ezért jött létre, mert a futószalag sokkal nagyobb hasznot hozott, mint ahogy előtte gyártották az autókat. az tette tönkre, ami létrehozta.
En egy kicsit konnyebben teszem, mint Te (nem azert, mert hasmenesem van, hanem mert kifele haladok belole).
Anno irodalombol tanultuk, hogy a romantikanak ket fajtaja letezett, a reakcios es a halado. Az egyik a multba menekult a jelen problemai elol, a masik a multbol meritett (kovetendo) peldat a jelen szamara. Az emlitett fotok persze nem romantikusak, de ahogy neztem oket, valahogy a fenti dilemma jutott eszembe. Vagyis hogy a jelen jol erzi magat onmagaban es egyre ritkabban kivancsi a multra.
Igen, de engem mégis inkább az elhagyott, romos, de láthatóan valaha lenyűgözően szép és fényűző színházak gondolkoztattak el. Hiszen nem volt ott háború, sem természeti katasztrófa, csak egy gazdasági válság, ami óta már ment jól is amerikának, még ha konkrétan Detroitnak nem is feltétlenül. Nekem az jutott eszembe, hogy úgy néz ki, minden csak annyit ér, amekkora hasznot hajt, és ez olyan lehangoló.
Igen, a szerző egy most 23 éves fiatalember, és ezek még fiatalabb korában született írásai, szóval, amit mondasz, az biztosan benne van. Nekem szimpatikus, mert én a vulgaritás mellett érzek benne mélységet is, és valahogy őszinte is, vagy inkább azt mondom, hogy hiteles(nek tűnik).
Azt hittem válaszoltam, de nem jelent meg. Akkor mégegyszer. Lényegében én is nyugdíjasra hasonlítok talán a leginkább. Olvasgatok, császkálgatok, kiállításokat nézek, de egyre riktább, hogy valami igazán lázba hozna. A fényképezgetésem úgy zajlik, hogy kitalálom, ízlelgetem, és végül többnyire nem csinálom meg. Mások dolgainak a véleményezéséről leszoktam, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek magának kell tudnia, hogy mit miért csinál. Szóval többnyire csendben vagyok, csak nézelődök inkább.
