Én is arra tudok tippelni, hogy a klór nem barátja a tömítésnek. Csak én rendszeres fogyasztóként nem éreztem ki a csapvízből. Egyébként nekem nem volt bajom a pesti csapvízzel, pedig gyakorlatilag egész felnőtt életemben azt ittam. És most sem érzek semmi különöst, ha néha azt iszom.
Sokkal maradandóbb élmény volt az az ivóvíz, amit nagyapám hordott Rákócziújfaluból, az artézi kútból, mert náluk az ásott kút elnitrátosodott. Sokan csak húzogatták a szájukat, de szerintem nem volt azzal semmi baj, főleg nyáron, amikor a szorgos játszás, meg kertbensegítés után belekortyolt az ember a jó hűvös konyhában.
Most próbaképpen megtöltöttem az MH kulacsomat az itteni csapvízzel (jó nagy kisváros, nem klóros, nem büdös, de eléggé kemény a víz), illetve az orosz katonai kulacsomat is. A tovarisoké hasonló stílusú, csak más az alakja, meg nem szürkésfehér, hanem fekete a gumitömítés a kupakjában. Amúgy a tovarisok sokkal célszerűbben oldották meg, az ő kulacsukat nem a csajkába kellett belepasszítani, hanem hosszúkásabb, van rajta vastag vászon tok, aminek a leffentyűjénél fogva fel lehet akasztani az övre, és akkor áll, mint Katiban a gyerek. (vagy: mint fasz a lakodalomban) A magyar az karabineres, viszont a derékszíjon koloncol, zörög, és veri az ember seggét. Az oroszt ráadásul jól be lehet vizezni, és akkor elég sokáig hűvösön tartja a tartalmát.
Miközben írtam, eszembe jutott, hogy van énnékem még egy szerb katonai kulacsom is, ez gyakorlatilag egy vastagfalú zöld kocka petpalackból. Nincs benne se tömítés, se fém. De azért a JNA-ban nem bízták a véletlenre: "Ne drzati na vatri".
Majd este, meg egy-két nap múlva érzékszervi vizsgálatot tartok.
Gyerekkoromban a pesti vizet kb. meginni nem tudtam, ha látogatóban voltunk a rokonoknál, de az főleg a brutális klórozás miatt volt. Nem lehetett ezzel összefüggésben az alu kulacsos történet? Nagyanyáméknál meg annyira lágy volt a vezetékes víz, hogy az meg a szomjat nem oltotta. Szerencsére az udvarban még volt tiszta vizű kerekes kút.
Egy időben elég sokat járkáltam ki bóklászni, meg fotózgatni Ócsára, amikor nagyon tele lett a tököm a cégnél. Úgy kb. a madárvártánál indítottam a kört, aztán a turjánost megkerülve ballagtam vissza a faluba, meg elüldögéltem itt-ott, szóval kb egésznapos program volt. Többnyire a szabvány honvédségi kulacsomat vittem, ami a leszerelésnél véletlenül nálam maradt.
Ha Pestről vittem csapvizet, akkor az már reggel Ócsára érve kulacsszagú volt, nem is annyira az alumíniumtól, hanem inkább a kupakban lévő gumitömítéstől. Baja nem volt estére sem, attól eltekintve, hogy volt egy jellegzetes szaga. De ha a madárvártánál lévő pumpás kútból töltöttem meg, ami pár méter mélyről, a tőzegből / tőzegben szűrt vizet adott, akkor az teljesen kóser volt még az egész napos kulacsban lötyögtetés után is. Volt amikor otthon, este ittam meg a végét, se íze, se szaga, se semmi nem volt, kb. olyan állapotban maradt, mint amikor megtöltöttem.
Úgy rémlik 1987 fagyos telén - éppen amikor leszereltem a seregből - láttam, hogy a Baross tér és (akkor még) Mező Imre út sarkán lévő Zöldért kirakatában nem bírták az éjszakai mínuszokat a literes Pepsi Cola üvegek. Ahogyan megrepedtek a fagyás során, kihabzott a cukros-szénsavas lélötty, és abban a pillanatban megfagyott hab formájában. Elég szürreális látvány volt, főleg hogy mind a nyakánál repedt meg.
A petpalackos víz tisztaságáról: történt egyszer, hogy szénsavmentes vizet előre megfontolt szándékkal (jégakkunak) betettem a -12 fokos, ** fagyasztóba este. Reggel kiveszem: lötyög. Mi van? Mérgesen leraktam az asztalra, ahogy odaütődött, recsegve-ropogva kásává fagyott. Vagyis annyira tiszta volt, hogy simán túlhűlt, nem lévén kristálymagok benne, ami körül megindulhatott volna a fagyás.
"Gyakorlatilag meg szerintem egy darab sem. Valami rémlik, hogy a bepalackozott cucc halad valamilyen sugárforrás előtt, bár könnyen lehet hogy keverem valamivel."
A petpalackos vizet simán le lehet fagyasztani egy jégtömbnek, akár jégakkunak is megteszi. A dobozos sört viszont nem célszerű a fagyasztóban felejteni, tapasztalatból hallottam, hogy kb. a fele megadja magát. Aztán meg kocsmaszagú a hűtő, amikor leolvasztják takarításilag.
Egyszer láttam egy tudományosfantasztikushogyankészül kisfilmet az ásványvizek palackozásáról. Az egy dolog, hogy az egész folyamatnak élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelőnek és zártnak kell lennie. De emellett a palackozásra kerülő vizet valamilyen igen durva csírátlanítási eljáráson küldik át, most nem emlékszem, hogy valami gammasugárzás féle, vagy ózonos kezelés volt-e. De úgy elméletileg egy-két életképes baktériumnál több nemigen maradhat benne. Gyakorlatilag meg szerintem egy darab sem. Valami rémlik, hogy a bepalackozott cucc halad valamilyen sugárforrás előtt, bár könnyen lehet hogy keverem valamivel.
Az viszont biztos, hogy a konyhapolcom aljában, normál szobahőmérsékleten és fényviszonyok között tárolt petpalackos Szentkirályi évek alatt sem változik. Nem zöldül, nem zavarosodik, nem fosat, és még én is élek, pedig előfordul, hogy letekerem némelyiknek a nyakát.
"a csomagolás napfényérzékenysége (hiszen le kell bomlania tőle!)"
Speciel aki "feltalálta" a "lebomló műanyagot", azt Emberiesség elleni bűntettért addig ütném, amíg fel nem döglik.
A dolog ugyanis egyfelől nem szól másról, mint az UV-stabilitást okozó adalékok elhagyásáról, illetve az UV-nek ellenálló (drága) műanyagok helyett az óccsó, szétesők elterjesztéséről.
Másfelől ami elsőre baromira kényelmes (ti.: "eltűnik" a széthullajtott szemét), az valójában annyit tesz, hogy csak a szemnek láthatatlan mikroműanyaggá esik szét.
Amivel aztán olyanokat lehet kezdeni, hogy belélegezni, megenni-meginni... egyvalamit viszont többé NEM lehet vele tenni: összegyűjteni és ártalmatlanítani.
Anno a 8 napos eltarthatóságú sört a gyárban is, a kocsmában is jórészt az udvaron tárolták. Nyáron is. Ahogy a palackozott ásványvizeket, a szódásballont, az üdítőket szintén. Ja, és a ponyvás IFA platóján is volt vagy 50 °C. Fura módon akkor sem buggyantak meg. Ma meg a pasztőrözött dobozos cuccok kb csak attól mennek tönkre, ha a hőhatástól megpukkan a dobozuk. Az ásványvizek olyan szinten vannak szűrve, hogy nincs mi megromoljon benne.
Erősen összekeveri, egybemossa a legjobb élvezeti érték, a munőségmegörzés, s a fogyaszthatóság fogalmakat.
A legtöbb újélelmiszert a csomagolás napfényérzékenysége (hiszen le kell bomlania tőle!) okán nem szabad napon tárolni. Persze a tényleg gyorsan romlékonyak, a hűtést igénylő húskészítmények, tejtermékek más téma. Vagy az ellenkező előjel, a fagyvédelem( az italoknál). Az sem csak az élvezeti érték elvesztése miatt van, hanem egysuerűen balesetvédelem..
A beteszed az fogalmilag nem azonos azzal, hogy benne is hagyod, a kocsival meg a tűző napon parkolsz egész nap. Amúgy meg nyilván kiteszi mindenki valami hűvös helyre a cuccot, akinek egy csöpp józan paraszti esze van. Merhogy ki akar pisameleg ezt-azt inni egy verőfényes nyári napon. :-)
" De rövid távon meg minek, beteszel a csomagtartóba két zsugor Szentkirályit, osztjóvan."
Ez nálunk nyáron is hamar megromlik. Az "ásványviznek "? nevezett , co2 vel dusitott dolgok 28C felett ,akár 6h alatt is megromlanak. A csomagtartóban meg lehet akár 50C is.
Ezért kellene hútve tárolnod, vagy forralnod , esetleg Neomagnol stb.....
Még nem volt óraátállítás. Gondolom. Téli napon történhetett
Miskédi Laci bácsi negyed hétkor fölriadt álmából. A betyár mindenit, igyekeznem kell, mert negyed nyolckor már a hivatalban kell lennem. Könyvelni. Na gyorsan mosdás, fogmosás. Teavizet föltenni.
Gyakorlatilag desztilláltvizet állítasz elő, annak a hosszabb távú fogyasztása nem túl egészséges. Főleg nyáron, amikor a fokozott izzadás miatt amúgy sincs teljesen egyensúlyban a só-víz háztartásod. A lecsapódó vízbe kerülő szennyeződésekről nem is beszélve, minden adott egy jó megfostosodáshoz, meleg, por, mosogatás (higiénia) hiánya, stb. Rövid távon nyilván nem olyan vészes dolgok ezek, meg haza is tudsz jönni, amikor kezdesz rosszul lenni. De rövid távon meg minek, beteszel a csomagtartóba két zsugor Szentkirályit, osztjóvan.
