Jenő! Tetteid, emberséged, eberiességed méltatásához egyrészt kevés, másrészt kicsit elfogult vagyok. Ezért e helyen és időben "csak" békés megnyugvást kívánok Neked és kedves, szeretett családodnak is. Nem búcsúzom, mert - bár a képernyő-hiányod pótolhatatlan lesz, de - lélekben mindig együtt leszünk. Z (egy az igazi barátaid közül)
Tényleg nehéz ilywenkor bármi nagyon okosat mondani.
Nekem hirtelen eszembe jutottak Jenő bakijai.
Azt hiszem igy marad meg emlékezetünkben.
Emléked örökké élni fog Jenő! Azt hiszem ezzel nem túloztam.
Soha nem szerettem Knézy Jenőt,annak ellenére sem, hogy anno nyertem a hétfői -régen megszűnt- TS Magazinban tőle egy Edberg teniszcipőt és adidas melegítőt. Zavart, idegesített a tudálékos, "mindent mindenkinél jobban tudok" stílusa, de amikor Zelinka Ildikó a Telespotban bemondta a halálát ledöbbentem, pedig tudtam a betegségéről, és arról, hogy gyógyíthatatlan.
Vitray, Gyulay és Gulyás mellett az ő közvetítésein nőttem fel, szerettem meg a sportot. Úgy érzem, valami jóvátehetelen történt a halálával, nagyon nehéz feldolgozni minden személyes korábbi érzéstől függetlenül.
Amikor Ihász Gábor meghalt, arra gondoltam, hogy miért nem X, vagy Y halt meg helyette (a konkrét neveket inkább nem írom le, ma is élnek). Most hasonló jutott az eszembe.
amikor tavaly a választási műsorokon Jenő is részt vett, annyira furcsának és komolytalannak tűnt, hogy az ő szájából sportolók és csapatok helyett politikusok és pártok nevét halljuk. pedig profin, jól csinálta, de mégis. egy évvel később gondoltam csak bele, hogy ez mennyire nem igaz, Jenőt sokkal komolyabban lehetett venni, mint az összes politikust együttvéve.
Nyugodjék békében! Most az egyszer igaza van Sinkovics-nak, az ember a saját fiatalságát vagy a fél életét is siratja most... Már semmi sem lesz a régi...
Közvetítésein nőttem fel.......
Hiányozni fog.
El kell ismerni, belőle mindig sugárzott valami vidámság, kedves humor, hogy tán Ő volt a legfelkészültebb, kimagasló verbalitású s - s mi a legfontosabb- a legszenvedélyesebb -Magyar- sport riporter.
És ez szerintem hatalmas pozitívum, mert sportolni nem lehet szenvtelenül, a sportot megszerettetni nem lehet higgadt érveléssel. Néha üvölteni kell, hogy "eeeeembereeek mivaaaaaan ittt!!!!"
Ez pedig a maiakból hiányzik.
Szegényebb lett a világ.
Több generáció nőtt fel rajta... Lehetett szeretni,nem szeretni,de mindig okot adott arra, hogy beszéljenek róla.
Mindig mindeki figyelt rá. Sohasem lesz többé hozzá hasonlóan sokoldalú, felkészült sportriporter.
Sohasem lesz többé még egy igazi Knézy Jenő.
Mindenkinek megvannak róla a saját emlékei. Egy hang, egy kép, egy-egy pillanat.
Sohasem lehet őt elfelejteni.
Mindig itt lesz közöttünk,mint minden nagy ember.
Knézy Jenő olyan személyiség volt, aki örökké velünk marad. Számomra a legutóbbi nagy magyar sportélmény a 2000-es magyar-orosz olimpiai vízilabda döntő volt, amit Knézy Jenő kommentált csodálatosan.
Isten veled, Jenő bácsi és őszinte részvétem a családnak!
Nem szerettem Knezyt, legalabbis ezt tartottam magamrol, mindig mondogattuk, hogy csak k nezi, de nem k latja amit kozvetit a bakijait rohogve kritizaltuk, mar jo ideje azonabn kezdett hianyozni, plane, hogy a kozvetitesek szinvonala bamulatos sebesseggel esett, bar a melyponton (Palik) talan mar tul van.
Szoval valahogy ugy ereztem, meg kell kovetnem Knezy Jenot, es oszinten sajnalom, hogy eltavozott. Nyugodjek bekeben!
Bar elcsepelt es talan sokan cinikusan megmosolyogjatok, de imadkoztam erte.
tisztelegni szeretnénk jenő emléke előtt. valaki töltse fel valahová a hyva suomi c. számot, amit a gangsta zoliék csináltak. ez most nem jogsértés szerintem.
Nehéz bármi értelmeset írni ebben a helyzetben.
Talán egy személyes élmény:
1990. VB döntő Olaszországban. Előre keseregtünk, hogy Vitray unalmas közvetítése elé nézünk és akkor megszólalt egy jól ismert hang: "Bonaszéra tutti, jó estét, jó szurkolást!" ... és akkor megelégedve dőltem hátra. :o)
Mint a legtöbben én sem ismertem személyesen Jenőt (és remélem nem haragszik rám, hogy így hívom), mégis tegnap este óta sokszor elszorult a torkom. Csak most próbálom megfogalmazni miért is.
Most értem meg, hogy ebben az érzelmileg sivár és érdektelen világban miért fájhat ennyire egy ilyen veszteség.
Valaki írta korábban, hogy töröljék a gyalázkodó topikokat, mert kegyeletsértőek. Bár én nem olvastam, szerintem maradjanak fent ezek az írások. Legyen emlékeztető mindenkinek, hogyan fogadjuk azt, ami kirí a megszokottból. Hogyan reagálunk, ha valaki igazán mer önmaga lenni. Ha valaki visszaolvassa a korábbi hozzászólásait csak annyit gondoljon végig: vajon én megteszek-e mindent ami tőlem telik? Átélem-e valójában ami velem történik és szívből teszem-e dolgom?
Egymás közt mi is Crazy Jenőnek hívtuk őt és most jövök rá, hogy miért. Nehéz úgy beülni tárgyilagosan közvetíteni, hogy közben szurkoló is vagy és viszont. Neki sikerült.
Nélküled Vári bődületes csavarja is "csak" egy lenne egy profi klasszis mozdulataiból. Veled úgy éltük át, mintha mi magunk lőttük volna az orosz hálóba a labdát, mintha mi magunk nyertük volna az olimpiát.
Köszönök Neked mindent, amit Veled együtt élhettem át! Köszönöm a kifogyhatatlan sportszeretet az őszinteséget, a nyíltságot, a sportolói tartást! Köszönöm.
Fáj, hogy itthagytál bennünket, nagyon hiányzol!
g.
Knézy Jenőt többen szerették vagy éppen nem szerették. Én az Ő sportközvetítésein nőttem fel, és számomra "A SZÍNVONALAT" is jelentette.
Általa gazdagabb lettem, és ezt köszönöm.
Egyik legendásan közismert mondását "Jó estét, jó szurkolást", amíg élek úgysem feledem.
Most egy pillanatra megállok, és fejet hajtok előtte.
Dióbél
Isten nyugosztalja Knézy Jenőt!
Tegnap délután volt egy rossz érzésem. Egy máskor csendes óbudai utcában sétálgattam és az egyik utcára néző ablakból tisztán kihallatszott egy legendás Knézy-összeállitás.
Akkor még nem tudtam mi történt, de már sejtettem.
Nagyon rossz volt.
Láttátok a Bárdos Andrást a TV2-n? Úgy adta elő a halálhírt, mintha bedugult volna az M5-ös.
Felháborító volt!!!!!!
Arcátlan!
Hát nincs benne semmi részvét????!!!!!
Áá
Semmi nem jut eszembe, sokkol ez a dolog.
Egy emlék inkább: Nagyon régen volt (15 éve vagy több) kisgyerekként néztem tv-ben vmi meccset és a közvetített kép kezdett szakadozni, romlani. Jenő mikor megkapta a hírt, hogy mi itthon nem igazán látjuk a képet, egy pillanat alatt átváltott rádiós közvetítésbe. Azt hiszem akkor figyeltem oda rá először tudatosan mint Knézy Jenő. Hihetetlen volt az a zsigerből jövő profizmus nála...
Első találkozásom Knézy Jenővel ha jól emlészem 10-11 éves koromban történt a Csepel SC labdarúgó stadionjában egy családi vasárnapon. Életem első autogramját tőle kaptam. Hófehér öltönyben Ő volt a SPORTRIPOTER aki konferálta az eseményt. Jól emlékszem minden gyerek és felnőtt sorbaállt a tribünről konferáló "nagy ember" előtt.
Nemcsak magasságával tűnt ki a tömegből, hanem a sporthoz való hozzáállásával, szeretetével is. Felnőtt koromban már nem szerettem mert úgy éreztem, hogy bizonyos csapatoknál részrehajló, de tiszta szívből kívántam Neki hogy meggyógyuljon.
Sajnos nem adatott meg neki a lehetőség, hogy az athéni olimpiát közvetíthesse, de emlékeinkben tovább fog élni. Nyugodj Békében Knézy Jenő!
Misu69
Nagyon szurkoltam neked s hittem ,hogy sikerül legyőzni a legyozhetetlent. Szívemből sajnálom, hogy nem sikrült. Őszinte részvétem a hozzátartozóidnak. Nagyon fogsz hiányozni ebből a minden tekintetben elvacakosodó világból. Sokszor mondják ,hogy mindenki pótolható , de te pótolhatatlan leszel. Nagyon fogsz hiányozi nyugodj békében Jenő.
Magyar Nemzet
Mindig azok mennek el korán, akikre számítani lehet. Mindehol, mindenben… Akik nem tesznek semmi mást, csak vannak. Megbízhatóan. Ha erről beszélnek nekik, nem értik, miről van szó, eszükbe sem jut, hogy amit ők tudnak, az manapság különleges.
Mindig azok mennek el korán, akik csak komolyan képesek tenni a dolgukat. Akik tudják, mi a fontos, és mi nem az, akik képtelenek elviselni a felkészületlenséget, a trehányságot, a lustaságot, a felületességet, akiknek a gondolataiban nem az elmúlás jelenti a halált, hanem az örök emberi értékek semmibe vétele.
Mindig azok mennek el korán, akik szeretik az életet, akik megtalálják a nagy rohanásban a pillanat szépségeit, akik mindennél többre tartanak egy jó pohár bort, egy baráti gesztust, érzik, hogy mit ad a lemenő nap látványa, a tenger morajlása, tudják, kérkedhetünk akármekkora hatalommal, a természet erősebb nálunk.
Mindig azok mennek el korán, akiknek a legtovább kellene velünk maradniuk, hogy lássuk, tudjuk, mennyire fontos a tartás, a nagyvonalúság, hogy segítsenek fölülemelkedni a percemberkék alattomos, sunyi támadásain, hogy erőt meríthessünk ahhoz, hogy önmagunk maradjunk.
Knézy Jenő. 59 éves volt. Negyven esztendeje – még mérnök hallgatóként – egy Keleti Károly utcai lakásban, gombfocizás közben arra intett bennünket, a vereséget nehezen tűrő tizenéveseket, hogy méltóság nélkül nem megy. A győzelem fontos, de a tartás mindennél lényegesebb.
Knézy Jenő így ment el. Korán. Nagyon korán.
