Valóban rengetegen eltűntek, Zsiványnak írtam nemrég, hogy adjon életjelet, de nem válaszolt. Persze lehet, hogy már a cím az, ami nem él. Bízzunk ebben.
Edith Piaf önéletrajzában leírja, hogy az alkoholtól való szakítása nehezebb volt, mint a kábítószerről való leszokása. De olyan sokunknak sikerült már, ha nagyon erős vagy, neked is sikerülhet.
Főleg arra gondoltam, amikor mentális leépüléssel vádoltalak meg, hogy általában meglehetősen érzéketlen vagy mások szenvedése iránt, hogy belerúgsz a földön fekvőbe (Merengő). És nem érzékeled, hogy ez nem helyénvaló.
Amikor nem fejlődünk, akkor általában csak rövid ideig stagnálunk és utána leépülés következik, ezt mindenki tudja. De a folyamat nagyon sokáig meg/visszafordítható. Egy évtizedek óta tartó alkoholbetegség, amikor nem tesznek a gyógyulásért semmit, vagy csak nagyon keveset, nagy pusztítást tud véghez vinni a pszichében. A való életben is ismerek ilyet, sőt személyes megélésem is van ebben korábbról.
Dicséretes, hogy józanság-, avagy pihentetési naplót vezetsz, de nem elég az üdvösséghez.
Az elszigeteltség ezen felül is csak még jobban beszűkíthet téged, ha sokáig tart. Ezért lenne nagyon fontos a helyi AA-t meglátogatnod, és ott kapcsolatokat teremtened. Van a városodban gyűlés, az égvilágon semmit nem veszíthetsz, ha megnézed magadnak.
Nem érzem úgy veszélyes lenne a józanságomra ő jelenleg.
Hosszú évek óta beszélgetek vele, főleg egy másik topikban, sokat.
Akkor is beszélgettünk ugye amikor még én is lángoltam a pokolban, alkoholban ázva.
Szóval szerintem valahol érthető hogy kiemelten érdekel hogy áll a piával, mert állítása szerint tényleg le akarja rakni, alkoholnaplót is vezet, napra pontosan hogy mikor ivott mikor nem.
Széthullott, idült alkoholisták nem vezetnek ilyen precízen naplót a szeszmentes napokról.
Szóval én még hiszek benne IS.
De ha zavarja őt az érdeklődésem, nyugodtan megírhatja IDE, s megígérem hogy nem fogom tőle megkérdezni hogy mi újság....magányos, teljesen egyedül van, sokat jelent neki a fórum.
Kicsúszott a kezemből az irányítás, és ez indokolatlanul kikészített. Szó szerint belebetegedtem, hogy jóga téren bizonytalan volt a hogyan tovább pár hétig, és nem tudtam felgyorsítani a folyamatot. Ezt nagyon el kell engednem, ezt a türelmetlenséget. Csak fölösleges szenvedést okoztam vele magamnak, miközben tényleg van mit csinálnom, mert beindult az irodalmi élet körülöttem, és szerkeszteni is kell.
Most egy kicsit elfáradtam, bezuhantam lelkileg. A jógával kapcsolatban lassítanom kell, de ez jó.
Köszönöm szépen érdeklődésedet, jól vagyok, már több, mint egy hét eltelt és azóta sikerült nem fogyasztani semmit. :) Viszont nem nagyon szeretnék ennyire számolni minden percet, igyekszem nem nagyon rátekeredni erre a dologra. Elfoglalom magam, szépen rendezgetem az itthoni elmaradt, elhanyagolt(?) dolgaimat, ház, kert stb. Jó kedvem van, nagyokat alszom, nem vagyok depis szerencsére, gyerekek, család sok örömet adnak :):). Most hétvégén lesz egy családi összeröffenés, direkt vállaltam a sofőrködést is, szóval igyekszem tudatosan is kerülni bármilyen helyzetet, ahol elcsábulhatnék.
Tudom hogy nem volt kevés amit ittam, és azt is tudom, hogy visszafordítható a dolog, hiszen azelőtt teljesen normális viszonyom volt, illetve szinte nem is volt az alkoholhoz. Át kell fordítani a gondolkodásomat és érzem, hogy még ez az a pont ahol meg tudom tenni akár az egészségemre, akár a szociális kapcsolataimra, munkára stb tekintettel. De ezt mindenkinek magának kell csinálnia, az alkohol elleni küzdelem, minden kért és kapott külső támogatás és segítség ellenére elég magányos 'szakma'.
A józanságom kezdetén, engem is érdekelt néhány sorstársam helyzete (Még ma is, de ma már sokkal kevésbé). Mivel abban az időszakban a legfontosabb az volt, hogy ne igyak, ezért az egész életem e köré épült fel. Természetesen ennek részei voltak itteni fórum tagok is. Ezért megtudom érteni Burgit. A különbség csak annyi volt, hogy nekem sikerült ezt a kommunikációt privát úton rendezni és nem a nyilvánosság előtt. Akikkel anno szorosabb kapcsolatban voltam, még ma is megbízok.
Az AA ban nagyon sokszor elmondták anno, hogy csak addig szabad foglalkozni alkoholista barátunkkal, ameddig az nem sodorja veszélybe a saját józanságunk.
Más, Angbet teljesen őszintén leírta a saját szomorú történetét, aztán később véleményt írt egy aktív alkoholistáról. Szerintem a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, főleg úgy hogy Angbet évek óta józan!
