Az értesítést, hogy megjelent a könyv abban a pillanatban kaptam tőled email-ben, amint épp a szöveget írtam. Úgy akartam írni, hogy a "Napokban fog megjelenni egy könyv Albániáról", de örömmel írtam át jelen változatra. A temetése napján. Borzongató volt...
Szörnyű lehet most nektek,fogadjátok őszinte részvétemet!
Sajnos nem találkozhattunk személyesen,csak többször beszéltünk telefonon.Úgy volt,hogy idén nyáron sikerül eljutnom Albániába,és összefutunk,de meghiúsult a terv.Nagyon segítőkész,jó ember volt,sokkol a hír.
2013 nyarán feleségemmel két hetet töltöttünk Albániában. Lényegében az Ő segítségével készültem az útra, nem kis várakozással. Persze az oldalt továbbra is követtem. Olvastam sorait, segítőkészségét, emberségét és objektivitását. Nem tudtam, hogy idős-e vagy fiatal, alacsony vagy magas, viszont Én mindig kivételes tisztelettel és szeretettel gondoltam önzetlenségére és segítőkészségére. Ismeretlenül is hiányozni fog. Nyugodjék békében.
Nem olvasok naponta fórumot, így Bettytől most kaptam meg a hírt, nagyon lesújtott. Azt terveztem, hogy a megjelent könyvemet épp most fogom majd ajánlani, de -bár Betty még erre is figyelt- most nem ennek van itt az ideje. Majd azért felteszem, de egy biztos: szakmai lektorálásaik és kiegészítéseik -ahogy Betty is írta- elmondhatatlan nagy segítséget jelentettek. A könyvben persze ott vannak, személy szerint is megköszönve, és ez most már egy emlék, egy emlékezés is lehet...
Mélységes fájdalommal tudatjuk, hogy Jani Haverja, született Visy Rafael Lajos szeptember 6-án eltávozott közülünk. Súlyos balesetet szenvedett, melyet nem élt túl.
Ma végső nyugalomba helyeztük itteni barátai közelségében, abban a zónában, ahol mindig is élt itt Albániában.
Fia, aki időközben nagykorú lett, és én, a felesége tovább visszük hagyatékát, és folytatjuk a munkát, melyet szeretett Albániájáért végzett.
Ebben a pillanatban kaptam a hírt a szerzőtől, hogy az alábbi könyv most került a boltokba. A szerző Joó András, ismertebb nevén Pó Apó – Nem csak az albán tengerpart című könyvével tizennegyedik utazásos könyvét írta meg – Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Malajzia, Borneó, Szumátra, Jáva, Celebesz, Bali, Pápua és a Fűszer-szigetek, valamint Grúzia, Örményország és Bosznia-Hercegovina után.
A könyvet Rafi lektorálta és az én blogbejegyzéseim is a tartalom részét képezik.
Most jártuk meg a Langarica kanyont. Sok helyen térdig ér a víz. Osumiban a mászocipő tuti telerohan vízzel és 1 hónapig száradna utána úgyhogy vizicipő.
Még azt szeretném megkérdezni, hogy az Osumi kanyontúràt vizicipőben vagy túrabakancsban szerencsésebb megtenni véleményed szerint? Valamint a Valbona hágó túrára kimondottan túrabakancsot javasolsz, vagy edzőcipő is elegendő szerinted? Köszi. Màr izgatottan várjuk a csütörtöki indulast😃.
