Íme, ismét találtam egy megbúvó förmedvényt, fő céljával, a bunyevácok horvátosításával.
Számomra nem ismeretlen a szerző, ő a zombori nagybátyám egykori kollégája, Mato Matarić, ki anno a Panonija Hidrotransport hajózási vállalat igazgatója volt. A felesége pedig egy véresszájú horvát propagandista. Úgy tűnik rendelt az asszony :((...
A tollba mondó sem akármilyen figura: a horvátistenítő "Antun Mujić" Bácsbokodról.
Muity Antal horvát kisebbségi elnök. Nehéz megállapítani, hogy milyen a nemzetiségi arány, kik az igazán horvátok. A népszámlálás során száznál is kevesebben vallották magukat bunyevácnak. Ez viszont már nem tisztán az asszimilációs, hanem inkább politikai kérdés. Mások ugyanis azok, akik bunyevácnak érzik és vallják magukat, és azt a kultúrát élik. Mi itt a határ szélén különösen igényeljük a vajdaságiakkal való élő kapcsolattartást. Évente országosan is egyedülálló módon nagyszabású Prélót rendezünk, amelynek jelentősége kulturális szempontból átnyúlik a határon is. A leglényegesebb szempont pedig az, hogy mindnyájan békében, saját kultúránkat és identitásunkat őrizve, a másikét tisztelve jól megférjünk egymás mellett."
___________________________________________
Lám-lám, mibe botlottam, maga a bunyevác nép egyik élvonalbéli árulója is ilyesmiről mereng: "kik az 'igazán' horvátok", meg ilyesmiről, hogy "Ez viszont már nem asszimilációs, hanem inkább politikai kérdés."!
Mintha az elnök arra nem igazán adott volna választ, vajon a jóságos bokodiak közül hányan vallják magukat "igazán" horvátnak. Mintha a bokodiak arra adtak volna választ, ki tartja magát bunyevácnak! Méghogy "igazán" horvát ...!
Igen, igazán horvátok jellemzően élnek például Baranyában, de nem itt a mi Bácskánkban. Bokodon talán egyedül a Lamperth Mónika nagymamája, egykori kedves szomszédunk, az Ánka néni volt "igazán" horvát, rajta kívül senkire sem emlékszem, hogy horvátok lakta területről származott volna.
Milyen érdekes is ez, azt mondja az elnök: "Mi itt a határ szélén különösen igényeljük a vajdaságiakkal való élő kapcsolattartást."
Mármint hogy milyen nemzetiségű vajdaságiakkal!? Tán csak nem azokkal, akik elsősorban anyagi megfontolásból, az asszimilációs politikának köszönhetően átvedlettek horváttá!? Mert ahogy én tudom, magára valamit is adó egyéb rétegek akár a közéleti, akár a kulturális szférából fejvesztve menekülnek, mereven elzárkóznak attól az "egyedülálló" prélótól, mely rendre úgy van beharangozva, hogy "préló határok nélkül". Ezt a rendezvényt ilyen szempontból talán leginkább a határtalan pofátlanság jellemzi, különösen az "elnök" bizonyos megnyilvánulásaiban.
Ennek az "elnöknek" volt képe kísérletet tenni saját zombori nagybátyám megkörnyékezésére, hogy őt mutassa be a város prominenseinek, mint jeles bunyevácot! Na ez a határtalan pofátlanság, meg annak álszent papolása, mennyiben lényeges a "saját kultúra és identitás őrzése"!
Naná, hogy annak rendje szerint még időben el lett hajtva Zomborból a fészkes "igazán" horvát fenébe.
Baján felháborodást váltott ki, a 'bajai szlovén nép' képviselete?
Hát vajon mennyivel kevésbé orcátlan dolog az, hogy intézményesítetten folyik a horvát lakosság képviseltetése nem egy olyan bácskai településünkön, ahol horvátokat még turistaként sem látott soha senki!?
Ez attól legitimebb, mert erre akad a mindenkori horvát kormánynak financiális kerete? Ami ösztönző erőt és némi apanázst ad kollaboránsok számára?
Lekvár idők lekvár emberei kapnak szereplési, és bizonyos értelemben megélhetési lehetőséget. És ezek identitástudat égisze alatt élnek is vele :(((....
Nemzetgyilkos időket élünk. És ezt többféleképpen is érthetjük.
Az Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék új sorozatának, a Dimensiones Culturales et Urbariales Regni Hungariae 4-ik köteteként láttak napvilágot a Bács vármegyei szerb bunyevác jobbágyok úrbéri bevallásai. A kötethez Lukács István írt előszót, mely a műhely rovatban olvasható."
Nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó mindenkori mentalitásom visszaigazolásának, létjogosultságának tekintem Szerbia - az annyit ostorozott Szerbia ... -, egyik legújabb nemzetiségi törvényét.
Eszerint Szerbia minden elemi tanintézménye első és második osztályában, lehetővé teszik a bunyevác nyelv fakultatív oktatását. Már a tankönyvek is elkészültek, arra hivatottak ezekben a napokban mérik fel, hol mutatkozik ilyen jellegű igény.
Pár évvel ezelőtt szerettem volna indítani a BKKM-i nemzetiségi központban (székhelye Baja) bunyevác nyelvtanfolyamot, mely csupán azért hiúsult meg, mivel képtelen voltam e nyelv szakszerű oktatására megfelelő pedagógust találni :(.
Még mindig megvan annak a közel harminc főnek a névsora (tisztelet előttük), kik az ősök, az anyanyelv, kulturális értékeink iránti tiszteletből örömmel vettek volna részt egy ilyen kurzuson. Anélkül, hogy a tiszteletadáson, az önmagunkkal szemben támasztott műveltségi igényességen túl, bármifle gyakorlata haszna is lett volna ennek.
Ugyanilyen bajban voltam akkor is, amikor olyan lelkészt kellett találnom, ki képes a hagyományos bunyevác liturgia szerint misét vezetni. Morbid módon erre kizárólag megboldogult Knipf Jóska katolikus lelkész barátom volt alkalmas, ki echt sváb származásúként az évek folyásával szinte teljes mértékben elszlávosodott, jobban ismerte külön-külön a bunyevácok, szerbek, horvátok történelmét és nyelvi sajátosságait, mint sok olyan okoskodó felkent, kik csak hiszik, hogy konyítanak ezekhez a kérdésekhez.
Egyszóval szívemet öröm járja át, alig várom, hogy birtokomba jussanak azok a tankönyvek, melyek ezt a szép és nemes célt szolgálják.
Állandó kiállítást nyit Bácsalmás városa szülötte, Dulity Tibor festőművész alkotásaiból április 30-án pénteken 18 órakor a Könyvtárban. Bácsalmásról indultam, szüleim is itt élték le az életüket. Anyám Kósa Julianna házakhoz járó mosónő, mindenes. Apám Dulity Márk napszámos, majd villanyszerelő. Májkó nagyanyám, családunk lelke a bunyevác szokások és hagyományok átörökítője.
Faluvégi kölyökbanda, bátyám vezényletében, mezítláb, klottgatya, kisebb csínytevések, nagyobb bűnök, padlások és csűrök igézete, a csakazértis megmutatom bátor botorságai máig hűen őrzött szegényen is boldog gyermekkorom.
Bácsalmásról indultam és voltam ifjú legény, szerelmes és gyermekek apja, bérelszámoló, gazdasági vezető, könyvtáros, művelődési otthon igazgató, színjátszó és fotószakkör vezető, magam is nyűttem versek rímeit és a rég lebontott színpad deszkáit: jártuk más falvak bemutatkozásra és hintésre alkalmas helyiségeit, tanultam ezt-azt, leginkább képzőművészetet Rakonczai Mihály és Gellért Sándor tanáraim biztatásával, a csakazértis megmutatom bátor bátorságaival, ifjúból férfivá cseperedve.
Bácsalmásról indultam, s lettem országjáró, időnként kiállításaimmal Európára is kitekintő, megyei- és országos kulturális szervezetek, intézmények, rendezvények szervezője, képzőművészeti szervezetvezetője, vezetője, tanultam és tanítottam ezt-azt, leginkább képzőművészetet és világszemléletet. Bozsó János őszintesége, Diószegi Balázs, Goór Imre tömör vizuális szókészlete, Sőreg Dénes, Tóth István esztétikai világlátása, Bálványos Huba szakmai tanácsadó közszereplése, társam, Benkő Éva kemény tartása és lágy megértő embersége kísért életutamon tovább. Amit tanultam és tudok, makacsul, mindenhol, mindenkor képzőművészeti táboroktól, kiállítás megnyitóktól a baráti, családi összejövetelekig megkísérlem továbbadni, a csakazértis szolgálom bátor bátorságaival férfiból idősbé hajolva.
Bácsalmásról indultam és életem legnagyobb ajándéka és büszkesége, hogy oda visszatérhetek. Az indító közösség elé tárhatom mindazt, amit az életút során alkottam. Adhatok valamit abból, amit ott, onnan és más egyszerű és nagyszerű emberek életéből, a magyar tájból és történelmünk sodrából merítettem.
S most alkotásaimmal hazatértem vallotta Dulity Tibor.
A kiállítást dr. Benkő Éva szociológus nyitja meg. Köszöntőt mond Zalántai Endre polgármester. Az állandó kiállítás a Könyvtárban kap helyet."
Muity Mijo a bajai közélet egyik figyelemreméltó szereplője és a szerb kisebbségi önkormányzat passzív tagjaként a helyi bunyevácság egyik markáns képviselője. Ismerősei, barátai, sorstársai különféleképp értékelik tevékenységét. Az alábbi beszélgetés során sok mindenre fény derül:
- Kezdjük a kezdetekkel, hogyan lett bunyevác létére az első bajai szerb kisebbségi önkormányzat elnöke?
- Valóban, 1994-1998 között a szerb kisebbségi önkormányzat elnöke voltam. Személyes részvételemet bizonyos értelemben kényszerhelyzet szülte, ugyanis rendkívül irritált, hogy mi bunyevácok kimaradtunk a nemzetiségi törvényből, azaz nem szerepelünk az államilag elismert kisebbségek között! Mit tudtam tenni? A rendelkezésre álló lehetőségek közül választottam, így szerb önkormányzati képviselőnek jelöltettem magam. Az elnöki felkérést nagy megtiszteltetésnek vettem, és igyekeztem a lehető legtöbbet tenni e funkcióból, úgy a bajai és Baja környéki szerbek, mint a bunyevácok javára. Ekkor, régiónkban még Hercegszántón alakult szerb kisebbségi önkormányzat, mely testülettel szoros és mindkettőnk számára virágzó kapcsolatot építettünk ki. Együttműködésünk több sikert hozott, nekik nagyobb múltjuk is volt, és egyik fő elkötelezettségük a Veseli Santovcani hagyományőrző folklóregyüttes támogatása volt. Ezt mi is szívügyünknek tekintettük 4 éven át! Hasonképpen a katymári Neven Bunyevác Kulturális Egyesülettel történő együttműködést is, mely táncegyüttes oktatását a neves szabadkai koreográfus Miroslav Vojnic Maraca látta el. Ennek köszönhetően a későbbiek során, igen komoly nemzetközi kapcsolatokra is szert tettünk.
-Miért éppen szerb égisz alatt látta bunyevácként a kiteljesedés lehetőségét, hiszen környékünkön a bunyevácok lakta településeken, horvát kisebbségi önkormányzatok alakultak!?
- Mert nem kívántam egy erőszakos asszimilálási folyamat áldozatává válni, nem akartam horváttá válni, hiszen én mindig is bunyevácnak tudtam úgy az őseimet, mint önmagamat. Szerb elnökösködésem alatt is mindig kihangsúlyoztam, hogy bunyevácként töltöm be e tisztséget! A másik szempont pedig, hogy nekünk, bácskai bunyevácoknak egyszerűen nincsenek semmiféle kapcsolataink Horvátországgal, az ott élő emberekkel, ugyanakkor meg Jugoszláviában - ma Szerbia - sokunknak vannak rokonai, barátai, tradicionálisan szorosak kötődéseink, így számomra mindenképpen kézenfekvőbb volt szerb képviselőséget vállalni. Mondhatnám úgy is, tisztességesebbnek tartottam ezzel a lehetőséggel élni, de utalhatok például a nyelvi hasonlóságokra is, mert mi bunyevácok inkább beszéljük a szerb akcentust, mint a horvátot. Ez különösen ma szembeszökő, a nagy horvát nyelvreformok idején. Itt említenék meg egy számomra sokkoló szempontot, ami igazolja döntésemet. Idézek a Horvát-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság V. ülése jegyzőkönyvébõl (Eszék, 2001. január 26.): Az Országos Horvát Önkormányzat kéri, hogy a népszámlálás alkalmával magukat bunyevácoknak, sokácoknak, rácoknak, bosnyákoknak és dalmátoknak nevezõ személyek az adatok összesítése során horvátoknak legyenek nyilvánítva.
Hát.. ezek a sorok önmagukért beszélnek ...!!!
- Létrehoztak egy bunyevác egyesületet is
- Valóban, a szerb önkormányzat támogatásával létrehoztuk a Bunyevác Túlélők Egyesületét, ami már a nevében is némi dacra utal, miszerint akadnak még olyanok, kik nem hagyják feledni, feledtetni népüket, gyökereiket. Létrejöttünk ugyan, de a működésünk inkább elméleti jellegű, lévén költségvetés nélkül nem igazán élet az élet, és támogatásokra meg nem igazán számíthatunk. Talán a mostanában még nagyobb elismerést kapott szerbiai bunyevác társadalmi szerveződések ebben is segítségünkre lesznek (lásd: Bunyevác Nemzeti Tanács megalakulása), mindenesetre általános helyzetükre tekintettel morbid lenne, ha ez így történne. Meglátjuk, mit hoz a jövő?
- Milyen a kapcsolata a bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör ( Citaonica ), a Csitanicával?
- Hát, erről nehéz indulatok nélkül szólni, a téma külön misét érdemelne! Mindenesetre döbbenetes, hogy egyesek nagyon felelőtlenül, a bajai bunyevác nép saját két kezével épített olvasókört elhorvátosították, ennek már semmi köze sincs az önmagukat bunyevácnak valló lakossághoz. Azokhoz, kiknek igazság szerint tulajdonolniuk kéne azt, ami egykor az övéké volt! A lelkem sír, ha ránézek városunk eme egykori büszkeségére,( ahol többek között - a legendás Iván bácsi tamburazenekara húzta hosszú éveken át a szebbnél szebb bunyevác nótákat), mely mai állapotában az elhagyatottság benyomását kelti ... Remélem eljön az az idő, amikor az ekörüli dolgok is tisztázódni fognak
- Most hogyan vesz részt városunk kisebbségi életében?
- Kissé zűrös a helyzetem Törvényeink szerint legitim szerb képviselője vagyok a városnak, csak éppen nem voltam hajlandó közösséget vállalni azokkal a képviselőkkel, akik meglátásom szerint kisajátították mindazt, amit jómagam és egykori képviselőtársaim megteremtettünk. Még bűnvádi eljárást is indítottak ellenem, de a vizsgálatot lezáró határozat egyértelműen igazolta tisztaságomat, mi több, mintegy 250-300 ezer forintnyi olyan kiadás maradt az ablakban, amit saját zsebből finanszíroztam! Ezek után már nehezen tudtam volna velük együttműködni, azaz nem esküdtem fel a megalakult önkormányzat tagjaként, így én pénzügyi fedezet nélkül képviselősködöm! De így, ilyen körülmények között is ápolom kapcsolataimat, többek között a zombori, bezdani, szabadkai, tavankuti, topolyai (akad még szófiai is) művészekkel, kultur- és néptánckörökkel, nemzetiségi egyesületekkel, azok prominenseivel, sorolhatnám még ..., ekként tartják természetesnek, hogy megkeressenek.
- Igaz, hogy Ön lett tavaly Szerbia halfőző bajnoka?
- Múlt év őszén, a Szabadka melletti Palicson aranyérmes halfőző lettem, és ez valóban ezzel a címmel járt! Ezzel együtt azonnal rangos gasztronómiai egyesületek dísztagjává, különféle nemzetközi főzőbajnokságok zsűritagjává váltam. Mégsem ezt tartom igazi sikernek! Azt inkább, hogy pl. a szabadkai bunyevácok legjelesebb folklóregyüttese a Bunjevacki Kulturni Centar - koordinálásomnak köszönhetően, a múlt évi bajai halfőzőnapon két ragyogó műsort is adott! A bunyevácokról ad folyamatos krónikát az évek óta Szabadkán megjelenő kalendáriumunk, a Bunjevacki Kalendar. Ebből minden évben több száz darabot szoktam díjtalanul szétosztani a bajai, és Baja környéki bunyevácoknak. Ilyenkor leírhatatlan az öröm, különösen az idősek körében, megtisztelve érzik magukat. Talán ebből is kitűnik, hogy én nem csak bajai képviselőnek tekintem magamat, hiszen minden olyan településsel kapcsolatot ápolok, ahol még élnek bunyevácok, ahol még bunyevácként akarnak élni a bunyevácok.
- Sokan kísérik figyelemmel internetes publikációit is. Beszélne erről is?
- Évek óta foglalkoztat ez a műfaj, és folyamatosan használom fel elektronikus médiáinkat is nemzetiségi kérdések publikálására, megvitatására, kutatásra és kapcsolatápolásra. Nem titok, hogy mintegy két évtizedig különböző lapok munkatársaként ténykedtem, de ebből 5-6 éve kifaroltam, azóta kevés kivételtől eltekintve kizárólag az internet nyújtotta lehetőségeket használom fel írott és fotózott anyagok publikálására. Legnagyobb büszkeségem az egyik legnépszerűbb internetes portál, az Index , mely számunkra önálló vitafórumot biztosított, Bajai Régió Fórum címen. Ennek az a sajátossága, hogy több mint 200 témakörében kizárólag saját nevük alatt jelenhetnek meg a résztvevők. A következő, kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos témaköröket gondozom, mint topic-gazda: Kisebbségi választások, Bunyevác vagyok - vagyunk még bunyevácok!, Baja-Zombor (Sombor)-Jugoszlávia, Nemzetiségi kérdések. Ezek elérhetősége: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=f&f=25 .
- Hogyan látja a jövőt?
- Az EU tagságunk valószínű egyelőre inkább visz, mint hoz.. ... Tény, hogy az előkészületben lévő kisebbségi törvénymódosítások sok kellemetlenségeket fognak okozni, meglátásom szerint a nemzetiségi bizottságok, a listázások arra lesznek jók, hogy a kiválasztottak fitogtathassák hatalmukat, hogy az olyan kisebbségek, mint pl., a sokácok, a rácok, a bunyevácok, és esetleg a svábok is halálra lesznek ítélve Kíváncsi vagyok mi változik a kisebbségi törvényben, és ha az alulról jövő népi kezdeményezés lehetősége megmarad, akkor az elkövetkező két év hatalmas kitartással és szorgalommal járó munkát fog jelenteni ahhoz, hogy eredményként a bunyevácságot a parlament által elismertessem honos magyarországi nemzetiségként!
FA"
Na trecem festivalu bunjevacki pisama strucni ziri dodelio je diplomu za najbolji tekst, Tomislavu Kopunovicu za ovu pismu, koju je otpivala Tamara Babic.
Kad smo kadgod gazde bili
Od davnima zivili smo u raju Backi salasa.
Imali smo konje vrance i dorata i cilasa.
Orali su dide nase i sijali zlatno zito.
Pravili su duzijancu na salasu svako lito.
Mi smo onda gazde bili nasi njiva i dolova.
I ledina uz salase dobri konja i volova.
Birese i nadnicare paradeske kocijase.
Postovali ko i bracu, drzali ji ko i nase.
Na vincanje krecelo se s puno konja i karuca.
Radosni su nasi bili sricna su im bila srca.
Ti svatova vise nema kugod sto su kadgod bili.
Ni zivota na salasu di su nasi gnjizdo svili.
Izblidili obicaji, nema vise ti salasa.
Ni karuca, lipi konja ni hireski kocijasa.
Sacuvajmo ono malo sto nam je od Boga dato.
Pisme, igre, obicaje i zivimo samo za to!
Egy szép asszony, lélekborzolóan szép nótája prózában a sok közül (zenéjével együtt lenne az igazi). A sok, ebben az esetben valójában kevés, lévén a gyönyörű hangú énekesnő sajnos nagyon fiatalon távozott el örökre. A zenéje élteti.
SILVANA ARMENULIC - Ciganine sviraj,sviraj
Ciganine ti sto sviras
zasto moju dusu diras
da li znas za teske boli
sto mi tuga srce mori
da li znas za moje boli
sad moj dragi drugu voli.
Nekad sam bila ja
srecna i voljena
dok druga zena
nije moju ljubav uzela
druga ga miluje
on za njom luduje
a moje srce usamljeno
za njim boluje.
Nekada smo sretni bili
nasu ljubav nismo krili
mislila sam dani srece
da nikada proci nece
mislila sam dani srece
da nikada proci nece.
Nekad sam bila ja...
Ciganine sviraj,sviraj
pesmom moju dusu diraj
nek'mi tvoja pesma kaze
kad me ljubi sto me laze
nek'mi tvoja pesma kaze
kad me ljubi sto me laze.
Az idén Baján két intézményünk élén is tisztújítás történik, egyik a József Attila Művelődési Központ, másik a Szentistváni ÁMK. Személy szerint baráti kötődés okán mindkét helyen az eddigi direktorokat látnám szívesen, de hát majd a pályázatok eldöntik.
Hozzászólásom nem ezt kívánja kidomborítani, hanem az ezt közlő hír egyik mondata ütött szöget a fejembe a sajtóból, utóbbi vonatkozásában: "Mivel az intézmény specialitása a horvát nemzetiségi nyelvoktatás, egyenlő feltételek esetén előny a pedagógus szakvizsga, illetve a horvát nemzetiséghez való tartozás."
Egy: Bajaszentistvánon soha a megveszekedett életben nem éltek horvátok, Bajaszentistván az egyik legrégebbi, bunyevác történelmi múlttal rendelkező települése hazánknak!
Kettő: Ha azt írják, hogy a pályázat egyik feltétele a horvát nyelv bizonyos fokú ismerete, akkor azt mondom, üsse kő, de hogy abban az országban, ahol személyiségi jogokat sértő bárki nemzetiségi hovatartozását firtatni, akkor már igencsak elgondolkodtató a szövegtartalom :(.
(Nagyon remélem a fő aspiráns nem ért félre, hiszen mint mondottam, feltétlenül neki drukkolok :)!) __________________________________________________
Másik hír, báli szezon apropójából: meghívó a SZENTISTVÁNI BUNYEVÁC PRÉLÓRA! (Zenekar: Orasje, Cabar), stb.
Naná, hogy a rendezők, a fent említett Szentistváni ÁMK! Na most, ha ez az ÁMK annyira rá van "specializálódva a horvát nemzetiségi nyelvoktatásra", akkor miért nem SZENTISTVÁNI HORVÁT PRÉLÓ címen szól a népcsalogató nóta :(!? Tán félő, hogy így nem jönne össze a szükséges érdeklődők létszáma :(??
A Cabar, közismert és népszerű, komplex tudású bajai banda, profik, rá tudnak lazán hangolódni az itteni közízlésre.
Na de, ez az Orasje, mint egy baranyai sokac település, Versend tamburazenekara, vajon miként képes megfelelni azoknak a bácskai bunyevác elvárásoknak, melyek egészen más dallamvilághoz és repertoárhoz szoktak, mint amit a sokác/horvát módi diktál!? (Unott pofával előadni Zvonko Bogdan és Janika Balaz bunyevác nótáit, már ha egyáltalán ismerik őket :(((!?) Mert bármily hihetetlen (de mért is lenne az), bizony diktál, valahol ez is az agymosás egyik alattomos formája, olyan dalszövegekkel bolondítani a népet, melyek képesek elmaszatolni a folyamatos horvátosítási asszimiláció fennálló tényét :(.
Igaz bunyevác ember egyszerűen nem vesz részt az ilyen prélókon, ami ebben az esetben semmivel sem morbidabb, mintha a helyi cigány önkormányzat a szezonban nem cigánybálat tartana, hanem indiai bálat :(.
Egyenlőre én azt látom, hogy hagymázas stílusba csomagolod a szurkapiszkát, pontosan tudva, hogy mi lesz a reakció.
Nem biztos, de lehet, hogy pont most állítasz ki magadról egy nem éppen hízelgő indexű bizonyítványt.
Viszont az már egészen biztos, hogy Te sem vagy külömb a Deákné (ez nem az:-)) vásznánál.
Amúgy pedig ha naptár kellene, akkor pontosan tudod, hogy kinek kellene szólnod, hogy bunyevác naptárad legyen. És az nem a Mijo.
Tibikém Te mondtad, hogy nem akar velem beszélni.
Kiváncsi voltam rá, hogy igaz-e ez.
Nos, alig várta, hogy hozzám szólhasson.
Egyébként, egy olyan naptárra mindig is vágytam, így komolyan gondoltam amit írtam, mivel soha sem szégyeltem, hogy őseim között bunyevácok is voltak.
Ebből kiindulva megszólítottnak éreztem magam és már előre örültem a lehetőségnek.
Persze ha nem komoly a felajánlása az más, akkor tekintsük a témát lezártnak. Nem szeretném, hogy egy törött kezű internetező váljék belőle.:-)
Nagyon örülök, hogy nyílt színen védelmezed a barátodat és kérlek, legyél vele is ugyanolyan konzekvens, mint amit ebből a hozzászólásodból kiolvastam!
Tegyél meg mindent, hogy ez a fórum méltó legyen a Baja város nevéhez!
Kérlek Tibi, nagyon kérlek!
A megszokott érintettek rövidesen számíthatnak az idén is, a Szabadkai Bunyevác Kulturcentrum által kiadott kalendáriumra.
Amint megkapom őket, telefonon jelzést adok, és lehet jönni értük. Természetesen azt a pár száz darabot változatlanul ajándékba kapják bunyevác testvéreink :).
A köztársasági emberi és kisebbségügyi minisztérium hivatalosan bejegyezte a bunyevác nemzeti tanácsot - áll a tanács által a sajtónak elküldött közleményben. Emlékeztetőül: a bunyevác nemzeti tanács április 24-ei, és július 11-ei alakuló közgyűlésén elfogadta a tanács alapokmányát és megválasztotta vezetőit, valamint a munkabizottságok elnökeit is. A tanács elnöke Nikola Babić, az alelnökök Đuro Bonjak és ime Sekulić, míg a végrehajtó bizottság elnöke Saa Bonjak lett. Az állandó munkatestületnek négy elnöke van. Etela Jerenkić-Čović az oktatást, Stevan Nemet a tájékoztatást, Mirko Bajić a hivatalos nyelvhasználatot, míg Vlado Babić a művelődési kérdéseket felügyeli a bunyevác nemzeti tanácsban."
__________________________________________________
Azon túl, hogy szívből örülök a Bunyevác Nemzeti Tanács megalakulásának, sok szeretettel gratulálok Stevan Nemet barátomnak, ki e tisztsége mellett a Szabadkai Bunyevác Kulturcentrum folklóregyüttesét kísérő zenekar oszlopos tagja is.
Kedves János, ez a Buna folyó vidékéről való származtatás nem újkeletű, mindig is ez volt afféle "alaptézis".
Ez az írás túldimenzionált, ugyanakkor óvatos is egyben: "igazolni látszik", "utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek" ...
Ez a vidék egy közbenső hely lehetett, az ezt megelőző időszakok viszont még ma is vitatottak.
Megoldódott a rejtély
[2003-07-09]
Vatikán / Szabadka
Évszázados vitáknak vetett véget egy báránybőrre írt pápai bulla. Eszerint a bácskai bunyevácok a hercegovinai Buna folyó környékéről származnak.
Lazar Ivan Krmpotić kandidátus, a vajdasági Györgyén plébánosa a Vatikánban fellelte azt az dokumentumot, mely igazolni látszik a bunyevácok eredetét. Eddig ugyanis azt feltételezték a kutatók, hogy a bunyevácok a földbe vájt lakhelyekről, lázadó természetükről, esetleg egy folyóról kapták a nevüket. Az utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek – mondja Krmpotić atya, a szabadkai székhelyű Ivan Antunović Intézet egykori igazgatója. A pápai levéltárban megtalálták azt a bullát, melyet Matija Dulićnak tulajdonítanak. Az akkor már a határőrvidékre települt Dulić törzs kiemelkedő egyénisége 1773. május 6-án meglátogatta Rómában XIV. Kelemen pápát s áldását kérte népére. Térképpel díszített báránybőr dokumentumról van szó, melynek széljegyzetében a Dulić nemzetség családfája is megtalálható. Eszerint Ivan Dulic, Matija Dulić dédapja még az őshazában született egy Buna nevű folyó partján. Mind a térkép, mind pedig a családfa arról tanúskodik, hogy a szóban forgó bunyevácok a Buna folyó forrásának környékéről származnak.
A templomban megszentelt új kenyérrel köszöntötték az elöljárókat
[PN 2003-08-19] Katymár
Sikeres volt az aratás, jöhet rá az áldomás! Mindennapi kenyerünket sújtotta az aszály, az árát pedig hamarosan emeli a muszáj. A gondok ellenére vidám hangulatban telt el szombaton a Duijanca.
Menettánccal és kólóval csalogatták az aratók a falu népét a szombat délutáni ünnepségre.
Duijanca a neve annak a népszokásokon alapuló egyházi és világi rendezvénynek, amelyet a bácskai bunyevácok az aratás befejezése után tartanak meg. Ilyenkor ad számot az aratók munkájáról a tavalyi vezető páros. A templomban megszentelt új kenyérrel köszöntik az elöljárókat és hajnalig tartó dínom-dánommal, kólózással adnak hálát a terményekért.
Katymáron 1993-ban újították fel ezt a hagyományt. A 310 évvel ezelőtti betelepítés óta ez a számadás és a számvetés, az eladó sorban lévő leányok kikérésének, a hozománnyal kapcsolatos megállapodások megkötésének ideje is. Mint azt Bartos Istvánné, Matija néni köszöntőjében elmondta, a katymári Neven Művelődési Egyesület a szabadkai Bunyevác Kultúrközpont táncosai és koreográfusai segítségével állította össze az idei műsort. Természetesen felléptek a helyi óvodások és iskolások is, horvát és német táncokat bemutató önálló programmal.
Szép Katalin, az egyesület titkára délután megnyitotta a látogatók előtt a közösségi házban berendezett 150-200 éves használati eszközökből, viseletből, bútorokból álló bunyevác szobát. Jánosity István a horvát fohászkodás után megszentelte az új kenyeret.
Az első cipót az aratóbál védnökének, Hebők Béla polgármesternek unokája nyújtotta át. Szép Katalin és Bartos Istvánné koszorút helyeztek el Mijo Mandić katymári születésű népi tanító és a bunyevácok egyik legjelentősebb néprajzkutatójának emlékművénél.
Az aratókoszorút idén Horváth (Vidović) Katica néni vette át, akit egy évig az aratás királynőjének kijáró tiszteletben részesítenek. Ezután hajnalig tartó mulatság vette kezdetét a községháza mögötti téren.
Végtelen sajnálatomra nem áll módomban beszámolni ezekről a fellépésekről, lévén én nem vettem részt a nagy rajcsúrban.
Az elmúlt hetek rossz hangulata mellett, egy olyan téves hír is kedvemet szegte mindennemű ünnepléstől, ami egyik legközelebbi barátom szombat délutáni autóbalasetes haláláról szólt, mely hír csak másnapra cáfolódott, hála a sorsnak e barát életben maradt.
Remélem Király Laci ígéretének megfelelően készített felvételeket, melyekből ha kapok, közszemlére teszem majdan őket úgy szabadkai, mint szántói vonatkozásban.
Külön mindenki figyelmébe ajánlom e népünnepély programjából részint a Szabadkai Bunyevác Kultúrcentrum Ének- és Táncegyüttese fellépését (két alkalommal is), valamint a hercegszántói Veseli Santovcani néptáncegyüttes műsorát Baján, a Szentháromság téren 15-18 óra közötti folklórműsorban.
Menettánccal és kólóval csalogatták az aratók a falu népét a szombat délutáni ünnepségre.
