Tudom nem velünk élő, de mégiscsak belinkelem :D Tegnap ilyet láttam az utcán, már idejét sem emlékszem mikor láttam utoljára, ez meg szép patinás, C-s rendszám alapján látszólag folyamatosan szolgálatban
"Egy átlagos ember körülbelül 1,2 lóerőt tud kifejteni rövid ideig, és 0,1 lóerőt folyamatosan. Egy edzett atléta 0,3 lóerős teljesítményt tud fenntartani néhány órán keresztül. Egy ló csúcsteljesítménye 15 lóerő körül van, az átlagos teljesítménye valamivel 1 lóerő alatt marad",
Amennyiben a fegyverzet hivatalosan hatástalanítva van, akkor nincs semmi gond. Itt ahogy olvasható nem a harckocsiból volt gond, hanem az éleslőszerekből és a működőképes fegyverekből.
Bár azt nem értem, hogy a Párduct miért kell eladnia.
Kösz. János. Ez annál is inkább feldobott, mert személyes élményem is van, volt a Pompidou centrummal.
1979-ben pár hetet töltöttem Párizsban az akkori francia barátnőmnél. A Pompidou centrumban egy grandiózus gyüjteményes Salvador Dali kiállítás volt és mivel Dali az egyik kedvenc festőm, természetes volt hogy egy teljes napot töltöttünk ott. Tudni kell hogy Dali nem csak festett és szobrászkodott, de rövid filmjeivel is pukkasztotta a konzervativ franciákat és spanyolokat. A rendhagyó filmjeit természetesen rendhagyó módon kellett nézni is. A filmet a terem plafonjára vetítették és a széksorok helyett beállított ágysorokon hanyat fekve lehetett "élvezni" a filmet.
Már a bejáratnál is érdekes kép tárult a belépő szeme elé. Az egyik képe, a címére már nem emlékszem, bár megnézhetném a legalább három Dali könyvemben, de most ezt mellékelem, szóval az egyik képén egy köteleken függő evő kanálban egy korabeli személyautó pihen. Ezt a képet elevenítették meg a rendezők olymódon, hogy egy óriási kanálban állt egy igazi autó és az egész a plafonról lógott az emberek feje felett, de hogy még akaratlanul is az én élvezetemet fokozzák, egy működő képes Citroen Traction Avant pihent a méretes kanálban.
Emléket is hoztam a kiállításról, mert egy élelmes keramikus megformázta az "Elfolyó idő " c, képén látható, az asztal széléről lefolyó órát, amit jópénzért meg lehetett venni. Ezzel kapcsolatos még egy sztori. Jó pár éve kint voltam Párizsban az őszi Autószalonban és a véletlen úgy hozta, hogy a szállodától nem messze egy igazi párizsi bolhapiacba botlottam. És ha már botlottam, akkor végig is jártam és megdöbbenve láttam az egyik árusnál egy "Elfolyó órát" de ez már nem kerámia volt, hanem egy nagyon preciz műanyag változat, amiben egy elemes óra mutatta a folyó időt.
Azt hiszem hogy nem lep meg senkit, hogy Kinában gyártották ezt is. Naná hogy megvettem ezt is és a mai napig mutatja a fplyó időt az irodámban. Hát így futnak össze az én emlékeim ezzel a cikkel.
Közélet
.
