Kill Bill Vol. 1 Tarantino filmben egy 20 perces gyilkolászás után egy nagy vendéglőben, amikor már senki se maradt épen, Uma Thurman kiment a kertbe (téli jelenet) és a harc végén levágta a fejének a tetejét (a Hattori Hanzo katanával) egy japán jakuza főnök lánynak, akit Lucy Liu játszott.
A díszletek között a kertben volt több fából készült vizes csepegő vályú (kétkarú emelők), amelyek kb. percenként vagy hosszabb időközönként kiürültek.
Nagyon látványos részlet volt, azt sugallva, hogy a harc szünetei örökké tartanak.:)
Nem tudom, teljesen világosan sikerült-e leírnom, mi a baj.
Mondjuk van egy vízóra, ami nagagyjából másodpercenként csöpög. Teszteljük egy kvarcórával, mert nekünk van olyan. Megszámoljuk, a kvarcóra alapján mennyit csöppen 1 óra alatt. Kapjuk, 3600, eddig jó. Megszámoljuk megint fél nappal később. Kapjuk, 3844. Mert mondjuk más a hőmérséklet, máshogy szivárok a lyukon, máshogy tapad a peremhez, más a felületi feszültség, ezér kicsit változott. Harmadszor meg 3511. Egyszerűen nem elég pontos a csepegő.
viszonylag egyszerű vízórával akár 1 másodperc pontossággal is lehetséges időt mérni
Szerintem ezt nem jól gondolod. Az persze lehetséges, hogy mondjuk nagyjából másodpercenként csöppenjen egy csepp. De az, hogy ezt kellő pontossággal tegye ahhoz, hogy ezzel megbízhatóan kimérjék a napok hosszának változását, az már egész más dolog. Mindenféle szisztematikus hibája lenne, hőmérséklettől, páratartalomtól, vízszinttő, a lyuk elvízkövesedésétől stb.
A mai technológia szintjén lehetne ezeket mindenféle módszrekkel kontrollálni, termosztát, desztillált víz meg ilyenek, és belőni mondjuk 1:5000 pontosságra. De az ókorban aligha.
Ebből az következik, hogy ha azt feltételezem, hogy minden jól sikerült nekik, és hosszú távon valamennyire le tudták szorítani a szórást, akkor kirajzolódik valamennyire a ciklus. De akkor csak ugyanott vannak, mint ha az árnyék hossz ciklusát nézik. Többletet nem hoz, mert amiben a többletet hozná (néhány napon belül a változás mértéke) azt elfedné a pontatlan eszköz mérési hibája.
"Igen, tudni kellene, hogy anno mit használtak, ami a napóránál pontosabb volt?"
Leírtam, hogy
- viszonylag egyszerű vízórával akár 1 másodperc pontossággal is lehetséges időt mérni.
- ha napórád "mutatója" elég hosszú (pl templomtorony/hegycsúcs), akkor az árnyéka annyira gyorsan mozog, hogy akár ott is lehetséges a pár másodperces pontosság.
Az egyiptomi naptárnál is i.e. 3. évezredet írtak:
Az egyiptomi állam kialakulásakor, az i. e. III. évezred elején a naptári gyakorlat már bizonyos hagyományokra támaszkodott. Már használtak egy tapasztalati alapokon nyugvó parasztkalendáriumot, amely az évet a Nílus áradásától a következő áradásig számította, a közbeeső időt pedig a termelőmunka egyes szakaszainak megfelelően három részre osztotta: az áradás, a vetés és az aratás időszakára. Évek hosszú során át gyűjtött tapasztalatok vezethettek arra a megállapításra, hogy a Nílus két áradása között nagy átlagban mintegy 360370 nap telik el; ez természetesen hosszú évek átlaga, mert a Nílus áradása, amely az etiópiai hómezők gyors olvadásának következménye, az időjárási viszonyoktól függően július és augusztus eleje között bármikor bekövetkezhet. Később éppen a Nílus áradásának ingadozására való tekintettel olyan csillagászati jelenséget kerestek, amely pontosabb naptári meghatározást tett lehetővé. Ezt találták meg a Szóthisz (Sirius) heliakus felkelésének időpontjában, amely sokéves tapasztalat szerint július 19-re esik, és egyidejű a Nílus áradásának leggyakoribb kezdetével. Ekkor már nem két Nílus-áradás, hanem a Szóthisz két heliakus felkelése közötti időt tekintették a 365 napos évnek. Ezt az eredményt az egyiptomi csillagászok már az Óbirodalom idején, az i. e. XXVIIIXXVII. században érték el. Az ekkor kialakult naptár a Hold járásától most már teljesen függetlenül az évet 12, egyenként harmincnapos hónapra osztotta (amelyek kezdőnapjai már nem estek egybe az újholddal), s a fennmaradó 5 napot, a toldaléknapokat a hónapok rendjén kívül álló ünnepnapoknak nyilvánította (ún. epagomena napok). Egy játékos kedvű mítosz magyarázta meg, hogy hogyan nyerte el a Napisten a Holdistentől a 360 napos év 5 napját: azóta 365 napos a napév, és csak 355 maradt a holdévnek.
A zodiákus fogalmának igen nagy, babonás, asztrológiai jelentősége is volt; gondosan megfigyelték a hozzá tartozó csillagképek fel- és letűnésének idejét. Ez másrészt hozzájárult az év tartamának pontos meghatározásához is.
A fent felsorolt négy módszer (a tavaszpont, a legrövidebb árnyék, a heliakus csillagfelkelések és a zodiákus megfigyelései) együttesen az ókor különböző csillagászainak és csillagjósainak már lehetővé tette az év hosszának viszonylagos (gyakorlati szempontból mindenképpen kielégítő) megállapítását. A fenti módszerek alapján Egyiptomban már az Óbirodalom idején, az i. e. III. évezredben 365 napos évekkel számoltak, és legkésőbb az i. e.II. évezred közepén már úgy tudták, hogy az év hossza: 365¼ nap.
Egy napév igen durva megközelítéssel 12 holdhónapnak felel meg, de ez a megfigyelés már néhány év alatt csak hozzávetőleges értékűnek bizonyult: a hiba ugyanis évenként több mint 11 napot ért el. Ezen eltérés okozta nehézségeket háromféle módon lehetett megoldani: vagy bizonyos években a 12 hónaphoz egy 13-at (szökőhónapot) iktattak be, és ily módon a Hold járását hozzáigazították a napévhez: így jöttek létre a luniszoláris naptári rendszerek; vagy lemondtak a termelőmunka szempontjából amúgy sem jelentős holdfázisok figyelembevételéről, és csupán a Nap járása alapján határozták meg az időegységeket; ezek a szoláris naptárak, amelyekben csak az év napjai számának meghatározása okozott nehézségeket; és végül főként erős nomád hagyományokkal rendelkező környezetben lehetséges a Nap járásától függetlenül, tiszta holdévekkel is számolni (lunáris naptár). Az ókorban a babiloni, az ezen alapuló görög és zsidó naptárak, a Caesar előtti római naptár, és tőlük függetlenül a kínai naptár mind luniszoláris jellegűek voltak. Szoláris volt az egyiptomi, a Caesar reformja után létrejött római naptár is, amely mint ismeretes a ma érvényes naptári rendszerek nagy részének is alapja. Lunáris naptár az, amelyet Mohamed írt elő az iszlámot valló népek számára.
A holdhónapok és a napév egyeztetéséhez szükséges szökőhónapok beiktatása intercalatio kezdetben a mindenkori gyakorlati szükségletnek megfelelően történt. Ennek egyik legrégibb példája, hogy Hammurapi óbabiloni birodalmában (i. e. XVIIIXVII. század) maga a király rendelte el alkalmilag egy-egy szökőhónap beiktatását. Mezopotámiában az intercalatio mindvégig királyi jog maradt, amelyben a papok véleménye is érvényesült.
A mezopotámiai naptár szerint a tavaszi napfordulónak (március 21.) az év első hónapjára, az őszinek pedig az év hetedik hónapjára kell esnie. Ha ez a holdhónapok rendjében később történt volna (ha pl. a tavaszi napforduló csak a második hónapra esnék), úgy a tavaszi napforduló előtt még egy hónapot kellett beiktatni, s az arra következő lett az év első hónapja. A sokévi tapasztalatokon alapuló megfigyelések alapján a naptárrendezést kezükben tartó szervek nyilván előre tudták, mely években fogják egy-egy szökőhónap beiktatását elrendelni, de hatalmi és gazdasági érdekek az alkalomszerű intercalatio rendszerét akkor is fenntartották, amikor kiküszöbölésének lehetőségei meglettek volna. Előbb-utóbb azonban mindenütt felváltotta az alkalmi kiigazításokat egy olyan rendszer, amelyben az évek meghatározott sorozatán (ciklusán) belül előre meghatározott sorrendben követték egymást a 12 hónapos rendes, és a 13 hónapos szökőévek. A ciklikus intercalatio számtani alapja az, hogy 1 holdév: 354 nap, egy 13 hónapos szökőév pedig 384 nap. E kétfajta év megfelelő arányban váltakozva, kiegyenlíti a 365¼ napos napévvel szemben fennálló eltérést. Ezeknek a számításoknak figyelembe kellett venniük azonban azt is, hogy a 354 napos holdév sem teljesen pontos, és arra is vigyázni kellett, hogy sem a hónapok első napjai ne nagyon távolodjanak el a csillagászati újholdtól, se az egyes holdévek a napévtől. A többé-kevésbé pontos számítások különböző ciklikus rendszereket hoztak létre.
A nyolcéves ciklus (oktaetérisz) a legegyszerűbb. Ez azon a számításon alapul, hogy 8 év alatt a hold- és napév különbsége: 8ˇ11¼ = 90 nap, azaz három harmincnapos holdhónap. Vagy másképpen kifejezve: 8ˇ354 = 2832 (a nyolc tiszta holdév napjainak száma), 8ˇ365¼ = 2922 (a nyolc napév együttes hossza), a kettő különbsége 3ˇ30 napos hónappal egyenlíthető ki. Vagy ismét más módon (az ókori csillagászok megfogalmazásában) kifejezve: 99 holdhónap = 8 napév. A görög vallástörténet egyes tényei arról tanúskodnak, hogy a nyolcéves ciklus különböző vallási és politikai ceremóniákban szerepet játszott. A csak mitikus hagyományokban élő görög múlt királyainak uralma nyolcévenként ünnepélyes megújítást kívánt. Spártai hagyomány szerint minden nyolc év lejártával (tehát amikor a Hold járása ismét találkozott a Napéval) az ephoroszoknak, e csillag- és madárjósokból lett politikai ellenőröknek joguk volt ítéletet mondani a király 8 évi tevékenységéről, és őt a delphoi szentély jóváhagyásától függően tisztjétől is megfosztani. Az olimpiai játékokat úgy tartották, hogy két-két ünnepi játék között hol 49, hol 50 hónap teljék el, tehát 8 napév, azaz 99 holdhónap.
A nyolcéves ciklus tehát a Nap és a Hold járását bizonyos megközelítéssel kiegyenlítette, de tökéletesnek nem volt tekinthető, hiszen nem vette figyelembe a szinódikus holdhónap 29½ napon felüli 44 percét, amely 8 év alatt kb. 3 napra növekedett. Ez szükségessé tette hosszabb és az előzőnél pontosabb ciklus felállítását. Így jött létre a tizenkilenc éves ciklus, amelyen belül 12 rendes és 7 szökőévet helyeztek el. Ez tulajdonképpen nem más, mint a nyolcéves ciklus megfejelése, amennyiben minden két ilyen ciklus után egy rövidebb, kétéves szakasz következik. A kétféle ciklus abban különbözik, hogy 152 évből (19ˇ8 = 152) a nyolcéves ciklus szerint 19ˇ5 = 95 a rendes év, és 19ˇ3 = 57 a szökőév, míg a tizenkilenc éves ciklusban 8ˇ12 = 96 a rendes, és 8ˇ7 = 56 a szökőév. Mezopotámiában az i. e. 360 körüli évek óta használták rendszeresen a tizenkilenc éves ciklust.
A kínai naptár a holdciklusok mellett egy másik, szimbolikus jellegű, hatvanéves ciklikus beosztást is ismer már az ókor óta. Ennek meglehetősen bonyolult rendszerén belül minden évnek megvan a sajátos helye egy háromszoros jelképrendszer alapján. A hatvanéves ciklusok a mitikus Huang-ti császár trónra lépésével kezdődnek (i. e. 2637)
Ez is érdekes lehet, sajnos az eredeti weboldal megszűnt, a webarchívumban találtam rá:
A Nap pályáját szegélyező csillagképeket mezopotámiai csillagászok az i. e. VII. században határozták meg oly módon, hogy a 360°-os nappályát 12 egyenlő, 30-30 fokos részre osztották, és mindegyiket egy-egy jellemző csillagképről nevezték el. Már korán megfigyelték azt is éspedig mai ismereteink szerint első ízben Mezopotámiában, de ettől függetlenül valamivel később más területeken is -, hogy a Nap delelőpontjának helyén, illetve annak közelségében az év más-más szakában különböző csillagképek láthatók. (Mivel a csillagok nappal nem láthatók, a csillagok éjféli helyzetéből állapítható meg, hogy mely csillagkép közelében delelt a Nap.) Ilyen módszerrel figyelték meg, hogy március 21-én, amikor az északi földtekén a tavasz kezdődik, az éjszakai égbolton láthatóvá lesz a Kos (Aries) csillagképe: azaz a Nap az Aries csillagképbe lép. Egy hónap múlva, április 21. körül a Bika (Taurus) csillagképébe ér. Így következnek rendre más-más csillagképek, végül a következő év március 21-én a Nap ismét a Kos csillagképével találkozik. A 12, havonként váltakozó csillagkép sávján elméletben keresztülhúzható körvonal adja az ekliptikát, a Nap látszólagos pályáját, amelytől északi és déli irányban egy 8°-os égi sávon belül helyezkednek el az egyes csillagképek: az éggömb északi felén a tavaszra és nyárra jellemző csillagképek (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz), a délin pedig az ősz és tél csillagképei (Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak). Ezek alkotják az ún. állatöv (zodiákus) 12 csillagképét, amelyeket a csillagászatban a babiloni nevek görög fordítása alapján adott latin nevekkel említenek. Ezek könnyen megjegyezhetők az alábbi hexaméteres latin vers alapján:
Igen, tudni kellene, hogy anno mit használtak, ami a napóránál pontosabb volt?
Ezt most találtam wiki ókor cikkében, a közel három órás időtartamot irreálisan hosszúnak tartom, de a szöveg alapján arra tippelek, hogy percre mérték az időt - kérdés, milyen pontossággal, de erre valószínűleg valamilyen csillagászati évkönyvben gyorsan választ lehet kapni, ha van lista a napfogyatkozások adatairól:
Az ókori kronológia biztos időpontokkal csak a Kr. e. 8. századtól pontosabban Kr. e. 763. június 15-étől rendelkezik: egy Ninivében reggel 9:33 és 12:19 között megfigyelhető napfogyatkozáshoz viszonyíthatunk. A korábbi datálásban szintén csillagászati megfigyelések, illetőleg uralkodók és évnévadó hivatalnokok (eponümoszok, Mezopotámiában limmuk) feliratai segítenek.
"Egyesével rögzíted a hálószemeket, hogy ne mozduljanak el?"
Pl négyzet alakú halászháló egyforma métetű lyukakkal: mindegyik lyuknak lehet saját neve (sorok+oszloopk, pl C3 vagy AB78) ha pl a háló 100x100 (10.000) lyukú, azzal már meglepően pontos csillagkatalógust (térképet) lehet összehozni
"hogyan oldod meg, hogy a szemek mindig ugyan azon ponton legyenek az év minden napja során, függetlenül az adott személy méreteitől"
Pl a megfigyelő szeme mindig pont a háló középpontjától merőlegesen pont egy méterre legyen,
A hálót minden este olyan irányba kell fordítani, hogy legalább két ismert csillag fénye a katalógusban szereplő két háló-lyukban látszódjon, ebben a pillanatban az összes többi csillag is a katalógusban szereplő lyukakba kerül.
Nem állítom, hogy az ősemberek valóban halászhálóval csillagásztak, csak leírtam egy matek tudás nékül(!) is lehetséges csillagkatalógus és csillagtérkép készítési módszert, aminek a működését könnyű megérteni.
Pár száz ével később a csillagászok az ég-gömböt is precízen hosszúsági és szélesssségi fokokra osztották, mint a térképészek a föld-gömböt, onnantól kezdve a csillag-katalógusokban már nem kellett hálószemeket számolgatni :)
"miről beszélünk, ahhoz szöget kellett (volna) tudni mérni és bonyolult trigonometriai számításokat végezni, amiket állítólag csak a görögök tudtak elvégezni félezer évvel később. Ellenérv a piramisok építése,..."
Menj el az ókori Egyiptomba, fogj egy jó hosszú kötelet, köss rá 13 db csomót egyenlő távolságban.
Az első és az utolsó csomót szorítsd egymás mellé, és szólj az egyik segédednek, hogy a kötél mentén fusson el 3 csomó távolságra és ragadja meg azt a csomót. A másik segédet ugyanígy küldd el a másik irányba 4 csomó távolságba. Ha most megfeszítitek a kötelet, akkor a kötél egy hatalmas, PONTOSAN DERÉKSZÖGŰ háromszöget fog alkotni, a te kezedben lesz a derékszög 90 fokos csúcsa (tized fok pontossággal!)
Ezután szólsz az egyik havernak, hogy a csomóját továbbra is szorítva kezdjen el oldalazni a sivatagban amíg nem szólsz neki, hogy álljon meg. Akkor szólsz neki, amikor a pont a feje felett van a Sarkcsillag.
Ekkor újra megfeszítitek a kötelet (óriási derékszögű háromszög, egyik oldala pontosan észak-déli tájolású), mindhárman levertek egy-egy jelzőkarót a lábatokhoz, mert hajnalban jönnek a rabszolgák és elkezdik a piramis alapját ásni. Remélem érhető voltam.
Mindez kétezer évvel Pitagorász születése és a trigonomertia feltalálása előtt :)
"A katolikus egyház kb ezer évvel visszarugdosta az emberiség fejlődését."
Ehhez nem értek, de valószínűleg messze van az igazságtól. Míg a csillagászatot valóban nem épp támogatták, úgy tudom pl. a középkorban pont ők mentették át az írást-olvasást, üzemeltették az iskolákat, rajtuk keresztül születtek csodás műalkotások...
"Nem lesz fellángolás: a különböző tudományos csoportok egymás előtt titkolóznak, mert így tudnak legtöbb pénzhez jutni a poltikusoktól, a tudományos újdonságok 90 százaléka mögött vagy pénzügyi átverés/csalás vagy zsarolás húzódik meg, stb stb, tehát az egyének pénzéhsége miatt gyakorlatilag leállt az emberiség fejlődése."
Ehhez meg mondjuk, hogy értek. Olyan szinten baromság, amit írtál, hogy elképzelhetetlen. Kb. minden szava butaság, de kár is a szót vesztegetni rá, amikor ez a vége a mondandódnak: "gyakorlatilag leállt az emberiség fejlődése" Nem vagy magadnál, komolyan. Csak pár dolog, ami új: mRNS oltások, elektromos sportkocsik, James Webb űrteleszkóp, drónok a mindennapokban, 5G mobilok, gigabit internet, okostelefonok, egyre hatékonyabb napelemek, alakul a hidegfúzió, ... nem is folytatom. Nem mondom, hogy minden tekintetben a jó irányba megyünk, de hogy gyorsabba fejlődés, mint valaha, az egyértelmű. Hm, egyértelmű rajtad kívül mindenki számára. Mássz ki a kő alól, Mekk mester!
hanyatt fekszel a fűben és magad elé kifeszítesz pl egy sűrű halászhálót.
Na, és hogyan?
Egyesével rögzíted a hálószemeket, hogy ne mozduljanak el?
A hálót hogyan feszíted ki, pontosen vízszintesen, vagy adott fokot bezárva?
Valamint hogyan oldod meg, hogy a szemek mindig ugyan azon ponton legyenek az év minden napja során, függetlenül az adott személy méreteitől?
Tényleg, ha már itt tartunk, elfelejtettem megkérdezni a triviális dolgot.
Amiről beszélünk, ahhoz szöget kellett (volna) tudni mérni és bonyolult trigonometriai számításokat végezni, amiket állítólag csak a görögök tudtak elvégezni félezer évvel később.
Ellenérv a piramisok építése, tehát volt valamilyen gyakorlati megoldás pár száz-ezer évvel korábban is adott szög beállítására annak ellenére, hogy még nem ismerték a szögfüggvényeket?
Nyilván az ókori hajózásnál nem kellett túl nagy pontosság, csak az irányt kellett tartani, amikor szemtávolságba került a földrész, már könnyű volt korrigálni a hajót, és tudtommal csak a középkorban jelentek meg a pontosabb műszerek, mint kompassz (iránytű), szextáns és társaik?
(Wiki szerint az utóbbi csak a XVIII.sz-ban jelent meg előbb oktáns-ként, majd ezt pontosítva lett szextáns és a földrajzi szélesség mérésére volt használható.)
"Majd érdekes módon megint jött egy nagy szünet, és pár száz évvel később,"
A katolikus egyház kb ezer évvel visszarugdosta az emberiség fejlődését. És most nem csak az inkvizícióra gondolok.
Hasonló (vagy még nagyobb) hatású lehetett előtte az alexandriai könyvtár leégése.
"Talán majd jön egy új fellángolás"
Nem lesz fellángolás: a különböző tudományos csoportok egymás előtt titkolóznak, mert így tudnak legtöbb pénzhez jutni a poltikusoktól, a tudományos újdonságok 90 százaléka mögött vagy pénzügyi átverés/csalás vagy zsarolás húzódik meg, stb stb, tehát az egyének pénzéhsége miatt gyakorlatilag leállt az emberiség fejlődése.
Ha naptárat csinálunk, akkor nem a delelés magassága, hanem a delelés időpontja szükséges.
Nem így van, anélkül is megy. Elég meghatározni a magasságot minden nap, majd kirajzolni ebből a hullámot. A végső cél annak meghatározása, pontosan hány nap van a ciklusban. Ha ezt sok évig csinálják, az se számít, ha egy-egy mérés pontatlan, nem találják el a legmagasabb vagy legalacsonyabb pontokat.
A középkor utáni "modern" csillagászat leginkább az arab csillagászati megfigyelésekre támaszkodik. Annyira, hogy pl a mai csillagtérképeken a legtöbb csillagnak arab neve van.
Ez volt az egyik pont, amit kihangsúlyoztam, hogy úgy tűnik, az érdemi megfigyeléseket i.e. 15-7 századokban végezték a mai egyiptomi és hasonló területeken, majd jött egy nagy szünet, a görögök pár száz évvel később átvették és kissé továbbfejlesztették, de ellentmondásosan, a fejlettebb matematikára hivatkoztak sokan, de olvastam egy esetet, hogy a görög tudós a Föld-Nap és Föld-Hold távolságnál egy nagyságrendet tévedett.
Majd érdekes módon megint jött egy nagy szünet, és pár száz évvel később, amikor az arabok spanzolokon keresztül terjeszkedtek, kiderült, hogy ők a görög iratokat fordították le arabra, és a középkori európai csillagászok csak onnan kezdték megismerni a dolgokat. Egy-két ezer év kimaradt a tudományos szakaszból, valószínűleg a vallásháborúk miatt.
Amúgy, amit linkeltél, ott is a második sorban angolul olyasmi szerepel, hogy az arab nevek a görögből fordítottak alapján születtek.
Talán majd jön egy új fellángolás, közben találtam egy olyan forrást, ahol az illető bizonyította, hogy a régi sumér írásjelek magyarul értelmezhetőek és ebből van egy ősmagyar nyelvi forrás, de nem mélyedtem el benne.
A kvadráns/szextáns későbbi találmány, ráadásul földrajzi pozíció meghatározására szolgált, ahol nem szükséges egy másodperc pontossággal tudni a napkelte/napnyugta pillanatát.
Ha ókori görög lennék, akkor a felkelő/lenyugvó Nap képét pl egy lyukkamerával kivetíteném egy távoli falra (egy hosszú sötét folysoró végén már szép nagy vetített napképet lehet kapni) és oda lehet állni közvetlenül a vetített képhez a stopperórával :)
Nem szabad alábecsülni az ókori barkácsolókat, gondolj csak pl az Antikitera szerkezetre.
Hipparrkhosz pl a zseniális Hérón több találmányát is messze továbbfejlesztette/tuningolta.
Szerintem simán tudta 1 másodperc pontossággal mérni pl a Nap delelése és a napnyugta között eltelt időt, pl valamilyen vízórával: https://www.youtube.com/watch?v=Nf_krPlUWvA
"A Nap magasságát delelőn sokkal könnyebb mérni."
Ha naptárat csinálunk, akkor nem a delelés magassága, hanem a delelés időpontja szükséges. A pontos pillanat meghatározásához gondolom minél magasabb "leszúrt botra" van szükség, (pl templom torony).
Pontosabban asszem szextánssal úgy mérték meg a nap magasságát (fokban), hogy addig igazítottak egy félig áteresztő tükröt, amíg a nap alja a horizontot érintette, és a tükör szögét nézték. Ebből tippeltem, amit az előbb írtam.
Off: a 'napfelkelte pillanata' nekem minimum két percre jön, nevezetesen ha merőleges a pálya a horizontra, és 15 szögperc/perc sebességgel halad (360 fok/nap), és a látszólagos átmérője 30 szögmásodperc.
"A naptár kulcsai a negyedévenkénti napéjegyenlőségek,"
Ahogy egy pontos (homok/víz?) órával ki lehet mérni, hogy melyik napra esik a napéjegyenlőség, ugyanúgy lehet ki mérni a téli és a nyári napforduló napját is (év leghosszabb/legrövidebb napja). És ha valaki számolja a közöttük eltelt napok számát, akkor már csak az a kérdés, hogy a fáraó/király/főpap/miniszterelnök döntése szerint ezt a 365-öt hány hónapra kell elosztani ahhoz, hogy legyen egy napra pontos naptárunk.
"írnak mezopotámiai, egyiptomi, arab (!) megfigyelésekről"
A középkor utáni "modern" csillagászat leginkább az arab csillagászati megfigyelésekre támaszkodik. Annyira, hogy pl a mai csillagtérképeken a legtöbb csillagnak arab neve van.
"a ma állócsillagoknak nevezett égitesteket"
Ma semmit sem nevezünk állócsilagnak, mert korszerű műszereinkkeel megállapítottuk, hogy minden csillag mozog.
De a középkorban és még régebben sok csillagot állócsillagnak neveztek, mert akkor még úgy látták, hogy a csillag-térképeken semmi sem változik a bolygók mozgásán kívül. Hiszen a legfürgébben mozgó csillag icipici elmozdulása is csak több száz év precíz megfigyelés után észrevehető, és ezer éve kevés csillagász élt 300 évig :)
"valóban több száz év megfigyelés kellett ahhoz, hogy pontosan meghatározzák a naptárat"
Egy 1-2 hónap pontosságú naptárhoz nem kell csillagász, elég néhány környéken élő öreg embert kikérdezni és egy napig rendszerezni amiket mondtak. Szó sincs több száz évnyi csillagtérkép rajzolásról.
"ha valóban több száz év megfigyelés kellett ahhoz, hogy pontosan meghatározzák a naptárat, akkor biztosan ismerték a - ha jól tudom, precessziónak nevezet"
A napéjegyenlőség ingadozása (precessziója) SOKAL gyorsabb folyamat a Föld tengelynek (több ezer éves) precessziójával. Hipparkhosz úrnak valószínűleg elég volt pár évnyi szorgos jegyzetelés: pl hány másodperc telt el ma a Nap delelése és a napnyugta pillanata között. (persze ő másodperc helyett valószínűleg homokszemben vagy vízcseppben mérte az időt)
"a források szerint csak a görögök írták le ie 2.században."
A fenti dolgot egyedül csak Hipparkhosz íra le, a többi görög valószínűleg csak röhögött rajta, mert abban az időben a hivatalosan még a szférákat tanították.
természetesen akármilyen szűrőn keresztül is csak a legnagyobb napfoltok láthatók. Azaz nem minden évtizedben van ilyen. Most pl. a 3359-es számú folt a legnagyobb a Napon, de messze nem szabadszemes.
Adjunk egy esélyet a jade kőnek: vékonyra csiszolt lemezen át talán látható ilyen szuper napfolt. Ha nem, akkor nagyon sokadmagammal tévedek, pl. Balázs Béla csillagásszal, aki egyetemi előadáson említette ezt az eszközt (ő "zséd"-nek mondta.) De persze nem a konkrét szűrő az érdekes, hanem maga a jelenség. Tényleg nem várná az ember, hogy ilyesmi látszódjon is.
Adjunk sok esélyt a Meteornak: nem látom okát annak, hogy kételkedjek az amatőrcsillagászok által beküldött észlelésekben, hiszen egymást is ellenőrzik (forrás: a Meteor folyóirat példányai). Ha mégis hazugság, akkor ez valami ordas nagy összeesküvés. Amelyben én is benne vagyok. És még csak nem is tudom ezt magamról. (Eszméletlen, hogy mire képesek egyesek: megpillantják a Jupiter holdjait (szabad szemmel!), a Fiastyúk 8., 9. csillagát, a Vénusz sarlóját, a Vénusz által vetett árnyékot, a nappali Vénuszt, sőt nappali Jupitert, stb.)
Adjunk meg minden esélyt magunknak: ha jön a "nagy" (https://spaceweather.com/ követését tudom ajánlani), akkor napfogyatkozás szemüveggel megpróbálható az észlelés - a látásvédelmi szabályok betartásával.
Azt gondolom, hogy nem a nap-éj egyenlőséget mérték közvetlenül, hiszen nem volt jó órájuk. Hanem a Nap magasságát (vagy árnyékot) delelőn. Ebből persze következtetni lehet a nap-éj egyenlőségre is.
A Nílus áradása inkább inspiráció - hiszen nagyon fontos volt nekik - mint segítség a naptárhoz. Arra persze rájöttek, hogy a két dolog szoros kapcsolatban van.
Jó naptárat készíteni könnyebb - de messze nem triviális - feladat. A napokat lehet számolni, a delelő Nap magasságát (szöget a horizonthoz képest) viszonylag könnyű mérni. Ezzel már meg lehet határozni, nagyjából hány nap van egy évben. Persze óra nélkül egy év távlatában messze nem olyan pontosan, hogy abból naptár legyen.
Sok év alatt viszont meg lehet határozni, hány nap egy év, és minél tovább csinálják, annál pontosabban.
Azt is fel lehet ismerni, hogy az állócsillagokhoz mért nap nem ugyanannyi, mint a Naphoz mért. Persze nem feltétlenül tudják, miért, de a tényt mérni és naplózni lehet. Ez is segít, lehet nézni, közvetlenül napnyugta vagy napkelte közelében hol látszanak csillagképek. Persze jó nehéz erről úgy gondolkodni, ha nincs meg a Nap körüli keringés meg a Föld forgása mint modell. De okos emberek voltak, sok összefüggést felismertek, úgy is, hogy nem mindig volt világos, mi a mélyebb oka.
Persze a Holdat is nézték, de az inkább nehezíti a jó naptárhoz szükséges felismeréseket. Viszont ezzel lehet előre jelezni a napfogyatkozásokat, amire az egyiptomi papok állítólag képesek voltak. Gondban lennék, ha nekem kellene megcsinálni. A modell birtokában nyilván rájönnék, de kellene dolgoznom vele rendesen. Úgy, hogy nincs viágos keringési, forgási modell, nagyon okosnak kellett lenni.
Volt olyan görög tudós, aki rájött arra is, hogy az évszakok és a földtengely szöge az ekliptika síkjához képest összefügg, de amennyire tudom, ez a tudás nem vált széles körben elfogadottá.
