hát a magánovi ugyanaz ám pepitában. de leszámítva ezt az iskolaelőkészítős hisztériát (amit a szülők nyomnak egyértelműen), egy nagyon klassz ovi. van egy kis állatsimogatójuk mosómacikkal, görényekkel, nyuszikkal, tyúkkal, kacsával stb, ahova átjárnak az állatokról tanulni.
minden csoportnak van egy kis veteményese, ahol kertészkedhetnek. a lányom csoportja pl termesztett dísztököt a Márton napi lámpás felvonuláshoz, és napraforgót, a madarak téli etetéséhez.
de madárovi lesznek idén, jönnek madarászok, készítenek odut,hogy megfigyelhessék a költést, meg ilyesmik.
idén már voltak almaszüreten, pékségben (az idei év a mesterségek jegyében telik), és minden évszakban elmennek a közeli tanösvényre megfigyelni az évszakok változását.
én meg majd minden héten elmondom az óvónéniknek, hogy ne fejlesszék agyon a gyerekemet és neee, ne küldjenek haza vele fénymásolt feladatlapokat, hogy még otthon is gyakorolhassunk, mert mi délutánonként gesztenyét gyűjtünk, figurákat készítünk, só liszt gyurmázunk, ujjal festünk, vagy ha esik, akkor esőkabátban, gumicsizmában, esernyővel a kertben tocsogunk a pocsolyákban, vagy csak egyszerűen elheverünk a kanapén, és mindenki belemélyed a saját könyvébe. ebbe nem fér bele a feladatlapozás...
és azt is valahogy elviselem, hogy a többi szülő szánakozva néz a gyerekemre, mikor megtudják, hogy ő 5,5 éves létére még sosem volt moziban, és (ó borzalom) tévét sem néz, maximum elvétve kisvakondot, és ezeket még jó darabig nem is tervezem...
ó igen. az én lányom pont évvesztes, tehát neki még 2 év van az oviból. de már most behívtak engem is az iskolaelőkészítős szülőire, ahol az orrunk alá dugtak egy munkafüzetet, hogy ebből fognak gyakorolni.
hát basszus írásjeleket kellett benne gyakorolni!!! mondtam,hogy az én gyerekemmel eszükbe ne jusson ilyen munkafüzeteket csináltatni.
különben is waldorfba szánom, hagyják már békén szerencsétlent játszani.
ez különben egy nagyon jó (egyébként magán) ovi, és utána mikor beszélgettem az óvónénikkel mondták, hogy sajnos muszáj tartani a lépést az iskolai követelményekkel, mert a többi szülő nagyon nyomja ezt a dolgot, nem akarják, hogy a gyerekük a leggyengébb csoportba kerüljön elsőben, a szégyenszemre írni nem tudók közé...
most aztán nagyon reménykedem,hoyg felveszik a lányomat 2 év múlva a gödöllői waldorfba, mert egyre ijesztőbb híreket hallok a környékbeli sulikról.
szerintetek van esélye bekerülni úgy, hogy nem jár waldorf oviba? mert csak azért, nem akarom átiratni innen, hiszen ez egy nagyon jó ovi (leszámítva a sulifelkészítős hisztit), és szeret ide járni...
Mi most indultunk, új suli, egy osztállyal. A legnagyobb fiam lett elsős. Bevallom, fel-felmerül bennem is, hogy mi lesz, ha minden igyekezet ellenére nem jön be, hiszen akármi történhet. Eddig nagyon jól megy, tetszik a gyerekeknek. Vannak kezdeti gyakorlati-szervezési kihívások, de gyorsan bele fogunk jönni. Ebben a közösségben minden családban vannak kistesók, akik szintén ide fognak járni, ezért nagyon küzdünk és hosszú távra tervezünk :). Nem mondanám, hogy minden család kaparja a küszöböt, hogy teljes szabadidejét a sulinak szentelhesse, de a többség odaadó és ezen múlik a legtöbb.
Az a legfontosabb, hogy minél több szülővel beszélgess el, ismerkedj, esetleg menj el játszóházba, szerintem az ünnepeken is szívesen látnak, minden suliban vannak kb. februártól tájékoztató estek, szóval van lehetőség, hogy felmérd a terepet.
Igen, hasonló okok miatt vagyok én is kiábrándulva az önkormányzati iskolákból. Pedig ma már minden létező teszt, felmérés azt mutatja, hogy a magyar oktatás gáz, a magyar diákok nem tudják hozni az európai átlagot szinte semmiben, igazán rájöhetnének végre a döntéshozók is, hogy rossz az irány. A nyugati, északi államokban egyre inkább az a tendencia, hogy a nem waldorf iskolák is waldorfszerűek, és valahogy jobban is működik az oktatásuk.
OK. Beszélgetés meglesz. Még egy kérdésem lenne hozzátok. A waldorf sulikban milyen a tehetséggondozás? Ki tud bontakozni egy gyerkőcke ha valamiben kimagasló?
Szerintem nem. Ráadásul egy többéves közösség is becsődölhet, pedig ott már nagyobb érdek a fennmaradás, de nincs semmi garanci, hogy az elsős gyerekem itt fogja tudni végezni a nyolcadikot is. Egy induló iskolánál még nagyobb a rizikó. Beszélgetni kell a többiekkel, erről is. Hogy látszódjon, mekkora az elhatározottság.
Legalább 1 évet? Úgy érted, hogy akár többet is veszíthet? A kerettantervet megtaláltam, köszi, azt viszont nem tudom megállapítani, hogy egy közösség vajon stabil-e. Egyáltalán, lehet a mai világban bármi is stabil?
Szabad bízni, vagy nem szabad. :) El kell menni, és megnézni, aztán eldönteni. Ami necces lehet: ha esetleg becsődöl, a gyerek legalább egy évet veszít, ha államiba megy át. De ha stabil közösség viszi, nem csődöl be.
Van kerettanterv, szerintem valahol fönn van a neten is, keress rá.
Ha megengeditek feltennék néhány kérdést a waldorfban járatosaknak. Iskola felé közeledünk, és mivel a hagyományos poroszos oktatástól hasgörcsünk van, valami alternatívban gondolkodunk. És mit ád az ég, szeptembertől el is indul a lakóhelyünkün egy waldorf iskola 1 vagy 2 osztállyal. 2 kérdésem lenne: - Szerintetek szabad bízni egy ennyire friss, még nagyon kezdetleges iskolában? Nem túl rizikós-e? - Van-e a waldorf iskoláknak valamilyen kerettanterve, tantárgyi tematikája, amibe esetleg bele lehetne kukkantani?
nem gondolom hogy email téma -a konkrét esetek is egy hosszú történet részei, ráadásul rengeteg apró részlettel -úgy általánosságban meg mit? (mondjuk én sok éve Valóság és illúzió konfliktusa Csehov és Bergman műveiben címmel írtam szakdolgozatot, hol kezdjem?:)
de legfőképp nem akarnék több év, és 40 km távolságról belenyulkálni ezekbe a dolgokba, annál is inkább, mert mondom, elég sok emberre szeretettel gondolok, bármi is amúgy a véleményem
mindenesetre ha azt mondja valaki: ez egy elefánt!, vizsgáld meg alaposan, mindenoldalról, minél jobban bizonygatja, legyél annál gyanakvóbb http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=491
Óóó, bennem van sajnos indulat most is....valszínű sose fogok a higgadtan értekezők közé tartozni, járhatok akármenniy pszichodrámára meg terápiára...ált a iskolai ügyekben -főleg mivel az iskolában új lévén még én is a hülyék és alulinformáltak közé tartozom- igyekszem osztani 10-zel, de még így is sikerül néha szülőin vagy a levlistán belemásznom jó kis vitákba. És igen, van hogy nyílik a bicska, most is érlelek egy témát bedobásra..:-)) Szerencsére eddig ezek inkább apróságok voltak.
(Egyébként nem tudom pontosan miről írsz, ezért erre nem is tudok reflektálni, ezek a régi dolgok olyan nehezen tudhatók meg..)
Valszínű, hogy kevés még a tapasztalatom, hogy jól foglaljak állást ebben a hazugság témában, és itt sem tudom biztosan, hogy olyan típusú dolgokra gondolsz-e, amikre én, de marhára érdekelne, ha vállalod, privátban szívesen elolvasnám. Most úgy látom, hogy egyre többen vagyunk amolyan inkább technokrata szemléletű szülők, akik azért nem feltétlenül fogják be, ha rést tapasztalnak a valóság és a hivatalos információk között. Ezért optimista vagyok, a többség mindig kussol, de talán egyre többen leszünk, akik nem. Persze a legjobb az lenne, ha különösebb okunk sem lenne kardoskodni...
nálad a pont, ez egy szar komment, a riszpektet leszámítva storno
azér jöjjünk ki belőle valahogyan, próbálom röviden
kézbevevés -„miért kellene mindenkinek olyan alkatnak lenni”: nem kell, sőt… -„Én se adnám a gyereket egy általam is alapított friss iskolába, aminek a jövője még erősen kétesélyes, és bejósolhatatlan”, na mi meg mindannyian pont ilyenbe adtuk:) -ott és akkor (tízéve) szvsz PONT ez a kézbevevés lett volna a tét, legalábbis ahhoz, hogy 40kgos anyukák betont talicskázzanak, számomra nem volt elég nyomós indok, hogy megépüljön egy iskola, amiben majd vagy megtanul a gyerek gyököt vonni, vagy nem, a gyökvonásról egyébként is megvan a véleményem:(
indulat meg nem az emberekkel, hanem a történtekkel szemben van bennem: -sajnálom, a rengeteg kárba veszett energiát, áldozatot ld. fenn -eléggé szerettük egymást azokkal, akik elmentek, meg jópárakat azok közül, akiket otthagytunk amikor mi tipliztünk, elég ha annyit mondok, a legjobb kókuszgolyót a gyetvánzsuzsi csinálja az egész dunakanyarban -a „boldog mosoly” és a valóság között feszüló ellentét, az ezzel járó (jobb szó híján, a rövidség kedvéért) hazudozás eléggé nyírja az embert, főleg a gyerekeket, mitmondjak, vannak erre utaló jelek konkrétan…
leginkább meg magamat sajnálom, hogy így alakult:), megazér framboos „érdekesezése” is rátett egy lapáttal, be is szóltam neki:(, prájvit hiszti, magánügy, mondom hogy storno
de ha netán tiplizel, de ha netán lesz benned indulat, én fogom „érteni”:)
Nem értem miért kellene mindenkinek olyan alkatnak lenni, aki kézbe veszi és csinálja. Én se adnám a gyereket egy általam is alapított friss iskolába, aminek a jövője még erősen kétesélyes, és bejósolhatatlan , hogy mi lesz, és ami lesz az nyilván nem csak rajtam múlik...lehet, hogy annyit nekem nem biztos, hogy megér, amennyi stresszt és bizonytalanságot ez jelent (jelen bizonytalan helyzet a váci w-ban nekem kb a felső határ, amit még elviselek, bár tudom sokak szerint most sokkal jobb mint x meg y éve). Ebben nem lehetünk egyformák, így nem is értem az indulatodat a "boldog mosollyal szopogatókkal" szemben. Ha ilyen helyzetbe kerülnék valszínű én is inkább belül próbálnám megoldani és ha végképp nem menne, akkor megpattannék innen.
"hivatalosan waldorfos magántanulók"- riszpekt amikor pár éve ennél több családnak volt problémája Vácon, szigorúan szubjektíve persze, én is felvetettem ezt a megoldást, de csak rémületet láttam a szemekben, aztán átiratkoztak a piaristákhoz egytől egyig (hehe, ez a tipikus 'mileszelhanagyleszel: kazánkovács vagy ékszerész' szindróma), valójában amúgy nagyonis rendes, jóravaló emberek lószart akarják a kezükbe venni a saját sorsukat, nyalóka ez csak, amit boldog mosollyal szopogatnak, mert éppen erről hiszik, hogy szebb is, nagyobb is, édesebb, mint a szomszéd füve na ezér mondom, szigorúan szubjektíve: riszpekt
jellemző azis, hogy mindig van, akinek fingja se, de rögtön ugrik, hogyezigymosthogy, mer ő tuggya, csak ő tudhattya a tutit
Nagyon nagy a tuljelenkezes. Iden meg olyan gyerekeket is utasitottak vissza, akik waldorf-oviba jartak, mert a testvergyerekek nagyjabol megtoltottek az osztalyt. Mindazonaltal azt tanacsolom neked, hogy ha ragaszkodsz a pesthidegkutihoz, akkor feltetlenul vidd a gyereket waldorf-oviba (ha meg nem oda jar), kulonben szinte teljesen eselytelenek vagytok.
Az osztalytanito szemelye felol ilyenkor meg nincs semmi info, majd talan marcius kornyeken...
Figyeld a honlapjukat, lesznek majd tajekoztato eloadasok az erdeklodo szuloknek (koratavasztol - tel vegetol), nagyon inormativak!
3 évvel ezelőtt 7 család kilépett - osztálytanítójával együtt -a solymári Fészekből. Mindannyian waldorf múlttal rendelkeztünk, az ok az volt, hogy csalódtunk az iskolában mind emberi, mind pedagógiai szempontból. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a waldorf iskolák működése általában nem lenne jó, csak szubjektíve nekünk voltak problémáink, ott. Azóta járjuk a saját utunkat. A gyerekek most egy osztályban, rendes iskolarendben járnak iskolába, 3-4-5 osztályosak, hivatalosan waldorfos magántanulók.
Bár a régióban ebben a tanávben új iskola is alakult - Kisgöncöl Tökön - úgy tűnik, hogy az egyre nagyobb érdeklődés miatt évről évre kevesebb a hely. Néhány kétségbeesett szülő augusztus elején megkeresett minket, hogy gyemekeik nem fértek be sehova elsőbe, nem tudunk-e mi segíteni. Mivel a körülmények lehetővé teszik / hely, leendő osztálytanító megléte, stb. /, átérezve gondjukat segíteni próbálunk nekik, hogy hozzánk hasonló módon Ők is a saját utukat járhassák. Nem tervezzük konkrétan 4-6-8-13 osztályos iskola alapítását, de elvileg akár ennek lehtősége is adott lehet később, ha erre igény mutatkozik.
hát, nézd úgy, hogy sem az óbudaiba, sem a phidegkútiba nem kaptak helyet és ezért most újat gründolnak (április vége - augusztus 3 hónap, közben alapítványt összeszedni, tanítót találni, helyet az iskolának)
pilisszentlászló a világ másik felén van pcsabához képest. ne tévesszen meg, hogy mindkettő a pilisben van. és kétségtelen, elég sokan járnak be bpi w iskolákba onnan. kérdés, hogy szakítanak-e az onnan bejáró családok egy nem bejáratott új kedvéért.
Sziasztok! Szeretném a fiamat a Pesthidegkúti Waldorf Iskolába vinni jövő szeptembertől. Ha van valakinek információja arról, ki lesz az osztálytanító, esetleg ismeri őt személyesen, megköszönöm, ha ír. Az is érdekelne, milyenek a bekerülés esélyei? Köszönöm: Zelka
Új Waldorf első osztályt szervezünk a 2008-szeptemberében induló tanévre Piliscsaba/Pilisjászfalu környékén. Ha bárkit érdekel, jelentkezhet nálam előzetesen a 06203795171-es számon.
Tudod, Monca, az emberek kétfélék abból a szempontból, hogy tudnak-e a problémáikról beszélni. Én pl. el tudtam mondani az osztálytanítóknak, hogy rákos vagyok és nagyműtét előtt állok, és hónapokig biztosan nehogy nem lehet majd számítani rám, de még a gyerekeim is ki lesznek akadva... Ez egyrészt az én szerencsés természetemen is múlott -- hogy képes voltam beszélni róla -- és természetesen a közösségen, az osztálytanítókon is, mert én sem vagyok képes bárki elé odaállni, és beszámolni ilyesmiről. De mint tudjuk, embertársaink egy nagy része képtelen az ilyesmiről beszélni. Odáig sem jutnak el, hogy azt mondják, valami baj van, mert akkor már átszakadna a gát. Próbáld meg elképzelni Te magad egy ilyen helyzetben. (Elárulom, úgysem olyan, mint amilyennek az ember próbálja elképzelni, de azért mégis.) Aztán azt is próbáld meg elképzelni, hogy utána mindenki kérdezgeti, hogy hogy vagy -- és speciel nem vagy egészen jól. Mert persze nagy titoktartásra nem lehet számítani ilyenkor. Ezt sokan inkább megspórolják maguknak azzal, hogy nem mondanak semmit. És lehet, hogy valakinek semmi más látványos baja nincs, csak hulla depresziós... Az is éppen elég. Elképesztő terheket cipelnek emberek a vállukon -- és keveseknek van a homlokára írva. Illetve az is lehet félrevezető, mikor valaki látványosan rosszul néz ki... Én egyre inkább úgy látom, hogy a valódi életművészek sokkal kevesebben vannak, mint azt rosszhiszeműen feltételezni szokás.
Ezért aztán a leghelyesebb, ha mindenki a saját portája előtt sepreget...
A másik meg az, hogy régen bizonyított pedagógiai tény, hogy nem a papolás és a szemrehányások, hanem egyedül a jópélda hat abba az irányba, hogy valaki kívánatos irányban megváltoztassa a viselkedését. Ha egy közösség jól működik, jó a tagjának lenni, jó köztük dolgozni, akkor általában véve nincs nagy gond a feladatok elosztásával sem.
Számomra legalábbis nagy vonzerőt jelent, hogy a közös munkákon szimpatikus emberekkel jókat lehet beszélgetni. És azt hiszem, ezzel vagyunk így egy páran.
Én úgy látszik az empátiára kevésbé hajlamosak közé tartozom :-)))) Szóval érdekes zöldborsó amit írsz, és néha van is kis bűntudatom, hogy miért is nem tudok nagyvonalúbb, vagy legalább jóhiszeműbb lenni, de nekem bajom van azzal, ha azt látom, hogy vannak, akik teljesen kivonulnak. Sőt, még szóvá is teszem..biztos sokan akarnának, de nem megy, mert olyan az élethelyzetük, én ilyenkor is elvárnám, hogy legalább egy kérés, vagy tájékoztatás szintjén ez legyen lekommunikálva pl egyik szülőin: "Tudjátok, ez és ez van (vagy egyszerűen:vannak gondjaink a családban vagy bármi, közöm nincs hozá konkrétan mi, végül is) ezért nekem idén nem lesz szabad hétvégém a takarításra, megcsinálnátok helyettem is? " Ennyi. És igen, persze, természetesen.. Amíg ez nincs így megbeszélve, és valaki semmit nem csinál, addig miből gondoljam, hogy nem "lébecol" ? Persze ahol jól ismerjük egymást, osztályszinten, ezek tudott dolgok, de egyre többen vagyunk.
És hát nem hagyom abba az "izélgetést" csak azért, mert ha valaki nem úgy érzi, hogy lenne dolga, az úgysem fog megváltozni, mert ha neki joga van ehhez, akkor nekem is jogom van hozzá, hogy a saját temperamentumomnak megfelelően erre reagáljak, vagyis igenis szóvá tegyem, akár van haszna akár nincs..Természetes, hogy vannak akik többet tesznek, vannak akik kevesebbet, de a SEMMIT azért én nehezen tűröm.. Mondjuk ritka, mint a fehér holló, de azért én már futottam bele..
Passepied,
a te hozzáállásoddal szerintem nem lehet gond ebben a dologban. Ha tudod kikapcsolódásnak, vagy lazulásnak érezni, akkor jó hatású lesz, bármilyen keveset tudsz is vállalni. Csak emiatt ne moondj le erről a fajta suliról.
az igazság az, hogy nekem ez a fajta közösségi, közös felelősségvállalásai szemlélet az egyik legvonzóbb a W-sulikban (és ovikban), arról nem is beszélve, hogy mindig is kimondottan élveztem az effajta "molyolást". A munkámhoz képest (ami általában kreatív, de folyton az agyam jár csak közben, a kezem max. a billentyűzeten) ez inkább kikapcsolódás, legalábbis itthon ilyesmikkel szoktam "pihenni" - persze, mindig változó, mennyi ideje és energiája van az embernek, de nekem ez direkt tetszik.
amúgy meg bízom (igyekszem bízni) embertársaimban :-)
Volt már, hogy huzamosabb ideig nem voltam képes részt venni a közös munkákban -- pici babám volt vagy súlyos beteg voltam. Megcsinálta más. Mindig van néhány szülő, aki szívesen sürög-forog az iskolában, és futja idejéből energiájából egyaránt. Szerintem, aki nem képes erre és mégis nyomasztó elvárásnak éli meg, annak a saját magával szembeni elvárásait érdemes felülvizsgálnia. Még nem szembesültem olyan helyzettel, amikor bárkit szemrehányással illettek volna, amiért nem vett részt valamiben. A legtöbb felnőtt ember tudja, hogy nem tud bárki bármikor, bármennyit bevállalni... Ettől persze még előfordulhat ilyen konfliktus, mert empátiára képtelen emberek -- no meg élősködő életművészek bárhol akadnak. De ha én ezzel még nem szembesültem 10 év alatt 2 iskolában, akkor nagyon jellemző nem lehet.
Általánosságban szokott felmerülni az a kérés/figyelmeztetés, hogy a szülők idővel ne vonuljanak ki az iskola életéből teljesen. Való igaz, hogy vannak szülők, akik hamar belefáradnak, a kezdeti lelkesedés túl gyorsan elapad. Én mindig azon a nézeten voltam, hogy mégis jobb ezt mindenkinek a saját lelkiismeretére bízni. Akinek nincsen, arról úgyis leperegnek a szemrehányó felhívások, akinek meg van, az úgyis részt fog venni -- amennyire képes. Képességünkön felül meg hába vár tőlünk bárki bármit.
Én erős túlzásnak érzem ezt a periféria-kérdést. Az én tapasztalataim szerint (főleg ovis, de most már némi iskolás is) vannak tevékenységek, amelyek a gyerekekkel közösen végzendők, mint pl (bocsánat de nem tudom tételesen felsorolni, illetve nem is teljesen azonos mindenhol) évnyitó, évi kb három kirándulás vagy rendezvény (Mihály-nap, Márton- nap, tavaszi kirándulás) (ezekre is minél nagyobb a gyerek, annál inkább csak a gyerekek mennek szülők nélkül), adventi bazár, egy nyár-ünnep (évzáró), esetleg farsang (bár ez is csak az oviban néha-szülők kívánsága lapján- szülős program, nekünk idén pl délelőtt volt csak a kölköknek.) Szerintem ez nem olyan sok, ha a gyerke kedvéért valaki ennyi hétvégi napot (vagy sokszor csak szombat délutánt-pl nyár ünnep esetében) nem hajlandó áldozni a programokra, akkor valóban nem Waldorfban a helye, mert nagyon más szemlélete lehet. Más kérdés, hogy évnyitó, évzáró és minimum egy anyák napi, vagy egyéb ünnep máshol is van.
Amitől esetleg "sok" lesz a program, azok inkább azok a munkák, tevékenységek, amelyek az iskola fenntartásáról vagy az ünnepek előkészítéséről szólnak. Ilyen például a bazári készülődés, a teremdíszítés farsangra-már ahol van ilyen, az iskola feldíszítése az évnyitóra -nyárünnepre, a nyári karbantartási munkálatok, a szokásos takarítás..Ezeken nyilván nem kötelező részt venni, és nem tudom elképzelni, hogy egy gyerek perifériára szoruljon azért, mert az anyukája soha nem takarít..Ez nem szokott a gyerekek szintjére lekerülni, maximum a szülők között lehet belőle nézeteltérés, de én még erre sem láttam példát. Én nagyon faksznis vagyok és szoktam ezen fortyogni, de én is belátom, hogy aki dolgozik az kevesebbet tud bent lenni ilyen okokból, ezért én is azt gondolom, hogy ha valaki például bevállalja a takarítás ráeső részét (ez ugye előre tervezhető és hétvégén is végezhető munka-kb négy óra, egy húszfős csoportban félévente 1x), illetve keres a sokféléből évente egy-két olyasmit, ami fekszik neki, (például horgol pár karácsonyfadíszt a bazárra vagy visz egy csokor virágot a nyár ünnepi díszítésre), akkor már nálam oké....persze lehet bent tölteni a fél életet, mert mindig van valami csinálni való, de ez egyáltalán nem elvárás. Én pl most jobban ráérek, ezért valószínűleg idén többet fogok tudni aktívodni, de lehet, hogy jövőre már dolgozom és nem fog menni, akkor majd aktívkodik más én meg csinálom a kötelező minimumot.
hm, bocs, megoldhatatlan Tényleg perifériára kerül a gyerek, ha dolgozik az anyja? Ez elég furcsa, és ijesztően is hangzik. Azt értem, hogy ideje esetleg kevesebb van anyának az iskolai életben részt venni, tehát kimaradhatnak dolgokból, de szemléletben is lenne ilyesmi bizonyos iskolákban?? Ez valahogy nekem megint nem áll össze, persze, olvasmányélményeim vsz. fényévekre lehetnek a valóságtól.
