Novemberben lesz 6honapja,hogy bent van a ballon. Osszesen 20kg ot fogytam az 5 honap alatt aza csak 15-öt ,mert sajna 5 kg visszajött. A Ballont olyan szinten megszokta a szervezetem,hogy siman tudok zabalni ismet. Szoval nagy gaz van. A doki csak November vegere tudodtt kontroll idöpontot adni... Rettenetesen el vagyok keseredve ,mert nekem eletmentö lenne a gyors fogya... :( 180 kg rol indultam. Most rettegek,hogy vegul az is visszajön ami eddig lement.... Segitsetek kerlek..... :(
ez a harmadik nap a ballon behelyezése óta (az nulladik napnak számolom).
éjjel már jól aludtam és nem hánytam, most viszont ősembernek érzem magam, mert olyanokat büfögök. puffad a gyomrom és fáj, büfögéstől jobb, de nem tudom hogy lehet megszüntetni.
80 kilóról indultam és max 20at szeretnék leadni
alvás rosszul megy, mert csak a jobb oldalamon tudok aludni, viszont az meg már fáj
lehet hogy a hányás jobb érzés volt, mint a mostani puffadás és büfögés :(
Orulok, hogy nem vagyok egyedül😉 Hogy vagy? Elmult a hányingered?
En szerda délután kaptam meg a ballont, es szombatra lettem jól. A szerda este es a csütörtök elviselhetetlen volt szinte. Hánytam, gorcsolt a gyomrom. Mivel nem ettem, gyenge is voltam.
Pentek délutámar mar elmúlt a hányás, csak az inger maradt, ami meg most is van néha de abszolút viselhető. A diszkomfort érzés meg megvan, a gyomorszájamban olyan érzésem van, mintha veszítene valami (egy lufi😀).
Szombaton ettem először, délben egy fel tányér levest. Majd este tokfőzeléket, amit botmixerrel egy kicsit lepürésítettem.
addig actimelt ittam, az esett csak jól.
Ma reggelire egy tükörtojást ettem, 2 szelet paprikával es egy fel szelet kenyér belét. Nagyon lassan es alaposan megrágtam, jól esett igazán.
A testem annyira nem kivanja az ételt, inkább az agyam. A megszokott ízek, a családdal együtt evés hianyzik. De lassan megszokja a testem a baallont, es biztos vagyok benne hogy sokkal jobb lesz.
A folyadékbevétel nagyon nehéz, mert inni sem kívántam. Ma mar tudatosan odafigyelek ra, mert nem szeretnek kiszaradni.
Anya2budapest jól vagy mar? Elmúlt a hányás? Próbálj a folyadékbevitelre odafigyelni, az fontos!😉 Hány kilótőle szeretnél megszabadulni?
Irjal, ha van erőd es kedved! Par nap es mar emlékezni se fogunk, a berakasra😉😃☺
Nekem csütörtökön tették be a ballont. remélem fájdalmak a gyomornál és az állandó hányás megszűnik. most pokolian fáj. éjjel másfél óránként kelek fejfájással émelygéssel és a hányás jön magától ahogy letérdelek a wc elé. most pokoli.
Kedves Gyuuu, a kérdésedre megtalálod a teljesen kielégítő és körültekintő választ az itt lévő alig párszáz hozzászólásban ! Ha 500 hozzászólásra állítod a rendszeredet, egy laponelfér az egész. Igazán nem nagy ügy végigolvasni, pár óra mindössze. Én már háromszor végigolvastam az egészet : először, amikor elkezdtem gondolkodni rajta, másodszor, amikor eldöntöttem, hogy én is megpróbálom az itt javasolt Osama doktornál a salgótarjáni kórházban, harmadszor meg miután megtörtént a beültetés. Full jó ez az anyag, olvasgasd te is át, és mindent tudni fogsz!
Tisztelt Fórumosok! Kérdezném tisztelettel, ha szabad ezt ide leírnotok, hogy mennyibe kerül a beavatkozás, és melyik, erre szakosodott intézetet ajánlanátok erre?
3 hete ültették be, 21. nap indul. Reggeli súly : 90,4 kg
Összfogyás : 6,3 kg
Minden kellemetlenség megszűnt, semmi nem fáj, csak a gyomrom időnként zuborog, fortyog, morog. De ez csak hanghatás, inkább estefelé, így nem zavar a munkában de azért szóltam róla Dr. A.K. Osamának. Azonnal válaszolt, mint mindig, és a DUSPATALIN nevű vény nélkül kapható univerzális IBS-gyógyszert javasolta rá. Egyúttal leállította a napi 2 savcsökkentő Pantoprazolt napi 1-re. Némi javulás lett azóta a fortyogást illetően, de azért még előfordul néha.
Gyakrabban érzem éhesnek magam, de annyira már nem, hogy felálljak és elmenjek a hűtőig... Nem hoz lázba a kaja gondolata, nem kívánok édességet, mint hajdanán, és főleg : bárminek ellen tudok állni, az első falat után is simán otthagyom. Szóval sosincs falás, mint régen, és ehhez nem kell semmi akaraterőt produkálnom.
Ahhoz a tempóhoz képest, amit ily módon kajálásban levágok, plusz mellette mozgok is, napi 2 km a minimum, (még mindig rossz a kocsi, nincs alkatrész, így 3. hete gyalog rohanok nap mint nap a munkába...) szóval mindehhez képest alig-alig csökken a súlyom, olykor még emelkedik is... Ha grafikonon szemléltetném, akkor olyan fűrészfog-szerűen, de csökkenő fővonallal nézne ki. Amúgy pont így is híztam el, ide-oda, de akkor a fővonal mindig emelkedő volt, most meg csökkenő.
Ha közben szenvednék, biztos nem volnék képes kitartani ilyen sovány eredmény láttán, de így nem gond ez sem. Kitartás, és hajrá. Ez a közel 7 kiló még nem igazán látszik, nem is érzékelhető, ruhákon is alig. Nagyon várom már, hogy lazább legyen a cucc rajtam, és valaki végre észrevegye, hogy fogytam. De úgy gondolom, az elsőhöz 10, a másodikhoz 15 kiló mínusz kell. Szóval ez a közeli reménység motivál most.
Mert kábé azt már látom, hogy 10nap múlva, 1 hónaposan nem lesz meg a tervezett -10 kiló, reálisan az eddigieket elnézve -7-8 kiló várható. Kisebb állomásnak annyit szánok hát, hogy az első hónap végén belépek a 80-asok klubjába !
Utoljára 2009-ben voltam nyolcvanas - akkor is csak átmenetileg, mert a 93 kilós akkori súlyom mellett eltört a bokám, és 6 hét fekvés után 87 kilóval álltam lábra, de 3 hónap után már ismét a 92-95 kg tartományba jöttem vissza.
Az emelkedés során pedig kb. 2005 tájékán hagytam el a 90 kilót. Akkor indult a sérvem, köldöksérvvel jelentkezett. Megműttettem 2006őszén, utána 2 hasi sérven lett 2007 tavaszára, köldök alatt-felett. Azokat nem műttettem már meg, azóta is velük élek, nem okoznak problémát, csak deformált a nagy hasam... Arra is kíváncsi vagyok, mi marad a sérvekből, ha a hasi zsír eltűnik. A köldöksérv anno 2 nap nem evés után képes volt visszahúzódni, emlékszem...
Szóval várom a változásokat, néha kissé türelmetlenül, de végül is a kedvem nem szegi semmi !
Szóval kedves Régi Gyomorballonosok ! Gyertek fel gyakrabban és meséljetek, mi van veletek ! Hogyan változott meg az életetek, mi történt azóta nálatok ? Sikerült-e a megváltozott szokásokat rögzíteni, súlyotok a későbbiekben hogy alakult, stb.
Kíváncsi lennék a topikindító Bernire, a mindentudó 2c2c2-re, és az itt előforduló valamennyi ballonterápiás sorstársra !
Elég unalmas így itt. Igazából nem is értem, hogy itt ekkora a pangás, ugyanakkor a gyomorbypass fórumok pörögnek - és a 1,5-2 milliós műtéti árak ellenére 2 éve várólisták vannak ! Pedig sokkal kockázatosabb, mint ez - nem csak drágább és késleltetett. Mondjuk lehet, hogy jóval több a problémájuk, azért figyelnek jobban évek után is egymásra, a sorstársakra. Azt vettem észre, hogy állandó jelleggel 2 probléma gyötri őket : 1. nem fogynak le olyan mértékben, mint szerették volna, illetve visszahíznak 2. nem áll meg a fogyásuk az ideális szinten és túlfogynak. Ez két ellentétes végkifejlet, és ezek között őrlődnek sokan közülük.
2 hete ültették be, 14. nap indul. Reggeli súly : 91,2 kg
Összfogyás : 5,5 kg
Minden diszkomfort érzésem megszűnt. Nincs feszítés, nyomás, hányinger, semmi. Reflux nálam nem is volt soha, most sincs. Éjjel néha zuborog a beleimben a nemtudommi, de ez csak hang, nem kíséri csikarás, fájdalom.
Megszűntek az évek óta tartó, időszakos, délelőtti hasi fájdalom panaszaim, ami a leírások szerint az IBS-re meg az epegörcsre emlékeztettek, de sosem vizsgáltattam ki, csak tűrtem.
Jóval ritkábban van székletem (napi 1, vagy kétnaponta 1, régebben a napi 2 volt a minimum, de inkább 3 - ebből is látszik, hogy mennyiségre sokat ettem ! Féltem a székrekedéstől, mert most már hónapok óta aranyeres panaszaim voltak - láss csodát, ez most éppenhogy elmúlt (!!! ki gondolta volna!!!) gondolom azáltal, hogy a belek is pihenőbbre álltak, kevesebb a munka, megerőltetés...
Beállt az étrendem :
-REGGELI : kamillatea, 1 adag ISO whey zero vaníliás v. cappucinos ital, meleg vízben (100 Kcal)
-TÍZÓRAI : éhségtől függően 0-8 db korpovit keksz, gyümölcs (0-200 Kcal)
-EBÉD : mindegy mi, de kevés (max. 400Kcal)
-UZSONNA : korpovit, gyümölcs (0-200 Kcal)
-VACSORA : 1 adag ISO whey zero vaníliás v. cappucinos ital, meleg vízben (100 Kcal)
Napi 1-2 liter vizet igyekszem meginni - bár legtöbbször úgy érzem, a fülemen jön ki és egy húzásra 2 decinél többet nem is bírok. Pedigemelni kéne 3 l körülire, tudom.
Ez ugye maximális esetben 1000 Kcal, de valami mindig elmarad. Pl. ha uzsonnázok, a vacsora már nem kell, és viszont. De pl. tegnap ebéd utánmr SEMMIT nem ettem.
Általában azt követem, hogy ha nem kívánom, nem is eszem. Ha kívánom,eszem, de lassan,megrágva,odafigyelve, és nagyon hamar eltelek. Amint eltelek, ott is hagyom az egészet.
Ha esetleg kívánnék még többet enni, mert ízlik, eszembe jut a múlt vasárnapi szenvedés, és máris nem merek többet enni.
Ezzel együtt a súlyom az egész hét alatt csak fél kilóval ment lejjebb - igaz, a második hét elején mindjárt visszaugrott rám 1 kiló - így ehhez az eredményhez végülis másfél kilót kellett ledolgoznom a héten.
Úgyhogy változatlanul elégedett vagyok, boldog és optimista. És egyre jobban érzem magam.
Látom, hogy ballon nélkül ekkora akaraterőm soha nem lett volna, így viszont nem is nehéz. HAJRÁ !
Tegnap a vasárnapi ebédnél nem akartam, hogy a család észrevegye, hogy alig eszem (csak a férjem van beavatva) és a szokásos húsleves mellett a másodikból is ettem valamicskét. Mondjuk a szokásos adag felét. Hát egész éjféligfájt a gyomrom és aznap egy falatot sem bírtam már megenni. Viszont reggelre jól lettem, és ma délben is ettem másodikat, de most már csak a szokásos adag harmadát. Ennyitől nem fájdult meg a gyomrom. Most jól vagyok,dea vacsora úgy érzem,mais elmarad. Ezzel együtt stagnálok a 92 kilón.
Tippjeim azoknak, akik nem fogynak a kívánt mértékben :
magamnak találtam ki, mert most inkább visszaindultak a kilók, illetve stagnál a súlyom 92,5-ön. MInt arról már 2 napja megemlékeztem,hogy egy normál fogyókúránál ezek a krízishelyzetek.
Mert történik ez a stagnálás velem annak ellenére, hogy tartom a napi 1000 alatti kalóriát és tegnap már 6 km-t gyalogoltam is a jó időben...
Szóval az én gyomrom most negyedannyi kajával eltelik, mint eddig. Sőt, órákig utána úgy érzem magam, mintha fülig lennék kajával. És míg régen nem volt mindegy, mit ettem, mert a kalóriaszegényből kétszer annyit tudtam enni, mint a zsírosabb, nehezebb kosztból, most a könnyű kaja éppúgy eltelít - mert csak a térfogata számít, és ha az megvan, sürgősen fullot jelez a gyomor, és nem kívánok egy falattal se többet.
Ja, amúgy viszont sem gyomorgörcs, sem fájdalom, sem émelygés, hányinger egyáltalán NINCSEN már 2 napja. Vagyis elmúlt az általános diszkomfort érzetem is, minden olyan, mint régen - amíg el nem kezd enni az ember. Mert akkor rövid úton eltelek, és nem bírok többet enni. Tegnap az ebédem 2 dl erőleves és 3 közepes merőkanál tökfőzelék + 20 deka levesben főtt csirkemell volt. De ezzel úgy telilaktam du. 1/2 1 órakor, hogy vacsorára este 9-kor a fehérjeturmix megerőltetőnek tűnt, így nem is készítettem el.
Naszóval az a tippem, hogy mivel úgyis eltelsz egy öklömnyi kajától, az étkezést mindig tudatosan a kalóriaszegény cuccokkal kezdjed ! Pl. ma reggelire 2 tojásfehérjét és 6 karika uborkát ettem,szerettem volna még camembert sajtot és császárhúst is egy pár falatot enni, viszont mire a 6 katona tojásos uborkát magamba diktáltam, semmiből nem kívántam többet. Haa sajttalés a szalonnávalindítok, akkor is megállt jelez a gyomrom 6 katona után, de akkor háromszor annyi kalóriát vittem volna be reggelire, mint így.
Szóval indíts mindig könnyűvel, és akkor nem fogod tudni a nehezet már megkóstolni sem...
Ez egy vendéglői étkezésre, munkahelyi hidegtálra is vonatkozhat.
- senki ne remélje, hogy a 2 nap sugárhányást + 3 nap gyomorgörcsöt majd ő, az erős, egészséges megússza. Ez éppenhogy az egészséges szervezet védekező mechanizmusa ugyanis, a betolakodó idegen test feltérképezése és a harc a kilökéséért. Majd a racionális felismerés, hogy így kell tovább élni, és a fokozatos megbarátkozás a helyzettel.
- egy hét után most ott tartok, hogy minden diszkomfort érzésem odáig csökkent, hogy mindössze enni nem kívánok, és ha eszem, akkor egy fél adag krémleves után úgy érzem, hogy a fülem szintjéig teli vagyok, és ez az érzés akár 3-4 óra hosszat elkísér. Éhséget érzek ugyan elvétve vagy olykor hosszabb ideig is, de ugyanakkor annyira fullon érzem az emésztőrendszeremet, hogy meg se próbálok enni.
- és itt jön a következő fokozat : ha az éhségnek engedve, vagy a kalóriabázison magas napi szintet beállítva most elkezdeném túlenni magam, akkor pár nap szétrobbanok-érzést követően ezt is elfogadná a szervezetem, és akkor minden a régiben menne: nem tiltakozna a nagyobb adagok ellen, a fogyásnak meg lőttek. Ezért panaszkodnak páran, hogy nincs semmi haszna, mert ezt a határt is átlépték és a szervezetükkel elfogadtatták. Tehát ez az a pont, ahol meg kell hoznod a racionális döntést : azért csináltad-e ezt a tortúrát, hogy lefogyj. Mert ha igen, akkor a kalóriabázist vagy a napi bevitt kalóriamennyiséget állítsd be alkatodtól függően 600-1200 közé, és semmiképpen ne többre.
- megvilágosodásom érinti azt is, miért nem sikerült évtizedekig lefogynom rengeteg próbálkozásom, ép eszem és közepes akaraterőm ellenére sem. Mert nem vagyok ám én egy akarat nélküli nulla - ahogy sokan a kövér emberekről hiszik. Nade ! És ez a lényeg : ma reggelre fél kilóval magasabb súllyal ébredtem, mint előző nap(!) Ha nem látom, el se hiszem !!! Mindez úgy, hogy 5 napig csak vizet ittam, 3 napja eszem valamit, de összesen napi 5-600 kalóriát sikerül nagy nehezen magamba tuszkolnom. Namost a szervezet az már csak olyan makacs, hogy rohadtul ragaszkodik a már megszerzett kilóihoz, de azt azért nem hittem volna, hogy ilyen szinten is még képes lesz erre - ennyire drasztikus kalóriamegvonást ugyanis sosem csináltam még. Ha mindez egy ballon nélküli fogyókúra lenne, akkor ma adnám fel a francba az idegőrlő éhezést és lemondást - és ennék végre megelégedésemre normál adagokat. Aztán holnap már 2 kilóval mutatna többet a mérleg, persze. A leadott 5 kiló meg 2 hét alatt 6 kilóként jönne vissza rám... Jaj, de sokszor végigéltem ezt ! Hiszen akkor önerőből tartottam magam és nem kényszerből, mint most - és ha ennyi kínszenvedés és lemondás után az ember azt látja, hogy nemhogy nem fogy, de még hízik is - hát ez mindennek a teteje, ezt túlhaladni csak elszánt azkéták képesek - ők viszont ugye eleve el sem híznak...
Most viszont nincs mese : a ballon és a fullon-vagyok érzés marad - ha fogyunk, ha hízunk napi szinten, itt nem lehet már hátraarcot csinálni és visszaadni a babaruhát. Akár ne is méredzkedjünk, mert hosszú távon a kalóriadeficit úgyis eredményes lesz, rövid távon meg lényegtelen. De azért érdekes megfigyelni és nyomon követni, hogy micsoda emberfeletti küzdelemmel kapaszkodik a szervezet a kilóiba.
És ez az a hatalmas erő, amit normál halandóként, ballon nélkül képtelenek vagyunk legyőzni.
7. nap reggeli súly 91,6 kg 1. heti összfogyás : 5 kg.
Eltelt az első hét, a legnehezebb 3 nappal az elején.
Sem a beültetés, sem az azt követő napok nem voltak elviselhetetlenek - inkább az aggodalmas és kellemetlen kategóriát képviselték.
Volt pár műtétem -bokatörés majd fémkivétel, köldöksérv már az elhízástól- és a műtétek másnapján érezhető hatalmas fájdalomhoz képest ez semmiség !
Boldog vagyok, szerencsésnek érzem magam, nyugodt vagyok és elégedett (a munkahely is remek!), tele vagyok rövid- és hosszútávú tervekkel.
Most ide le is írom, mik ezek a ballonterápia vonatkozásában :
-a következő 3 hétben összesen szeretném megfogyni ismét az első heti 5 kg-ot, így 1 hónaposan -10 kg volna a mérleg
- a második hónap folyamán összesen 5 kg a terv, így az első két hónapban -15 kg lenne a leadott súly (2c2c2 jövendölése szerint a maradék 4 hónapban ugyanennyit lehet fogyni, azaz -30 kg-nál kerülne ki a ballon).
-tételesen ezt úgy képzelem, hogy 5 hónapon át átlagosan heti 3 kg-ot adok le. Igaz, hogy ez összesen 2+5=7 hónap időt feltételez - de úgyis azt mondta a doki, hogyha minden rendben, akár 2 hónapot is túl lehet hordani a ballont. Ha esetleg kilyukad, azt látni a kék vizeletből, és simán kikakilja az ember. Nem rossz, aki így jár, az megússza a kivételt :)
A kivételkor 67 kiló körülre várom magam. És akkor majd meglátom, hogy kell-e tovább fogynom, mert a hivatalos ideális súlyom azért az 57 kg volna. De hát ugye az se mindegy, hogy ezzel jól, vagy inkább már rosszul néz ki az ember. Majd meglátjuk.
Nahát akkor itt áll a nagy terv feketén-fehéren, és itt is marad. Kíváncsi leszek, mi sikerül a valóságban majd ebből.
Most már nem jövök naponta, mert lassul a fogyás, nincsenek számottevő változások. Hetente fogok jelentkezni az aktuális súllyal és a történtekkel. Később meg már csak havonta egyszer, a hó első napján leszek úgyis mindig fordulós, akkor referálok. Kivét után még fél évig ezt folytatni fogom.
Akkor lesz itt egy teljes dokumentum egy tényleges terápiáról. Kivétel után teszek be előtte-utána fotót is.
Terv megvan, végrehajtás indul, hajrááá ! Szurkoljatok és gyertek utánam.
konszolidálódik a helyzet, ritkulóban a gyomorgörcsök (azért még elvétve, a tegnap délelőtti megszűnte óta előfordult vagy 5-6 alkalommal)
a diszkomfort érzés még megvan (kő a gyomorban, mellkasi nyomás, hányingerszerű érzés)
ez aztán garantálja,hogy enni ne nagyon tudjak.
Olyan 500 Kalóriát viszek be naponta, és ezzel most olyan napi 10-20 dekákat fogyok.
Ami nem túl jó mérleg - márhogy a diszkomfortos emésztőrendszer és az ultrasemmi kajálás együttes hatása csupán ennyi.
De remélem, hogy a diszkomfortosság idővel komforttá válik, a súlyom meg ha lassan is, de folyamatosan apadni fog. Na, hát az lesz majd az igazán jó mérleg! Kivárjuk ! ;-)
Addig is leírom nektek az elhízásom történetét. 3 gyerek megszülése után is 56 kiló voltam, aztán 30-on túl irtó lassan elkezdtek felcammogni rám a kilók.
Évi mindössze 3 kiló, de az mindig felfelé.Hiába fogyóztam, s hipp-hopp 10 év alatt ott volt egy masszív túlsúly.
Folyamatosan fogyóztam, de semmi nem sikerült,Voltam a Padosnál a Szt. Imrében 3-szor, a Visegrádi gasztro-n 2-szer. Mindig fogytam valamit, aztán hazajöttem és visszahíztam.
Végülis csak azért maradtam 100 alatt, mert a bűvös 3 jegyű súly elrettentett, így az utóbbi 10 évben a fogyásom már arról szólt, hogy hatalmas akaraterővel a 100 alatt egyensúlyoztam.
Eközben olyan voltam, mint egy disznó, normálisan felöltözni sem tudtam. Aztán jött a forgófájdalom és ez mindent megváltoztatott : tudtam, hogy számomra nincs már más megoldás, mint a ballon, ha meg akarom úszni a teljes leépülést.
Nagyon örülök, hogy van ez az eljárás, mert a gyűrű és a bypass az azért csak műtét, ez meg nem. És hasonlóképp hatékony, legalábbis remélem. :)
szept. 05. 5. nap a ballonnal, ébredő súly 91,7 kg
a szervezetem úgy látszik, azonnal rácuppant a tegnap bevitt minimális kalóriára, és csupán 10 dekát eresztett el. Vasmarokkal ragaszkodik a kilóimhoz :) Ezt persze már évtizedek óta tapasztalom...
Ma délelőtt 9-kor volt utoljára, úgy tűnik tehát, hogy vééégre kifújt és végérvényesen megszűnt az előző két nap nagy mumusa, a gyomorgörcs jellegű, időnként 5 percenként, átlagosan negyedóránként jelentkező fájdalom.
A hányás után egy újabb kilökő próbálkozását adta fel a szervezetem a betolakodó kisgömböccel szemben !
Maradt az eddigi totál diszkomfort érzésből napközbenre egy tompa mellkasi nyomás, amelyet enyhe, viszont szinte állandó hányinger kísér. Mondjuk ez evés ellen remek, de megintcsak nem túl kellemes érzés.
Most késő délutánra mintha viszont ez is szűnne, jelenleg totál tünetmentesen gépelek. (hoppá, egy kicsit megint érzem).
szia 2c2c2 ! Szeretném közvetlenül is megköszönni a fórumon végzett magas színvonalú közérdekű munkásságodat ! Remélem, az enyém is hasznára lesz valakiknek egyszer, mert most eléggé áll a fórum. Érdekelne, hogy a kivétel után eltelt immáron 1 év során mi történt veled ?
szept. 4 hétfő : a negyedik nap is eltelt a kisgömböccel, s hogy nagy elődömet idézzem :
"Csapataink harcban állnak..."
Azaz bár ritkuló, de nem gyengülő gyomorgörcsökkel próbál megszabadulni gyomrom a kisgömböctől. A helyzet azonban napról-napra valamelyest javul.
Például félelmeim ellenére kifejezetten jó volt ma reggel munkába menni, és ott lenni is ! :)
Nem vették észre rajtam, hogy meggyötört és elcsigázott vagyok, ez a sminknek is betudható, meg nem is ismernek még. (én már tegnap észleltem, hogy karikás a szemem : mély, kékesszürke árnyak jelentek meg alatta)
Ugye csütörtökön volt a behelyezés, és péntek-szombat-vasárnap szobafogságban szenvedtem a háló-nappali-fürdő bűvös háromszögében, gondolataim kizárólag ekörül forogtak - ami mondjuk az állapotot nézve ez nem is csoda. Eredménynek tartom, hogy megúsztam az infúziót.
A salgótarjáni rendszeres csütörtök délutáni beültetés ezért nagyon optimálisan szervezett : mert ha minden jól megy, egyetlen pénteki napon esel csak ki a munkából!
Reggel kész felüdülés volt a busz, az 1 km gyaloglás a szabad levegőn, társalgás a kollégákkal, ügyek intézése, munka... aztán a hazaút levezető futama hasonlóképp.
Kicsit féltem, hogy a gyengeség majd leterít, ezért délelőtt kamillateával leöblítve elmajszoltam 6 db korpovit kekszet ( 22 Kal/db), megettem egy tegnapihoz hasonló körtét, és egy, azaz 1 db szilvát a kolléga által behozott 5 kilós halomból.
Finom, aromás szilva volt, és miközben ezt az egyet élvezettel majszoltam, eszembe jutott, hogy 1 hete még egy ekkora elém tett szilvahalomtól 10- 20 db-ot simán megettem volna a délelőtt során. Mint a többiek közül is sokan. De most már a második sem volt ellenállhatatlan.
Hazajőve 6 deci erőleves volt a jutalmam mint ebéd, aztán 1 kád forró víz, utána pedig 2 óra alvás. Igen jólesett, most ébredtem fel. Ja, és álmodtam is - sőt, mára virradóra, a 3-4 órás egyhuzamban alvásaim alkalmával is kétszer álmodtam. Előtte az se ment, mert kínlódva, éberen és zaklatottam csak egész rövid időket aludtam.
Most vacsira megiszom a már tervezett és ma megvett vaníliás ISO Whey ZERO-t, hát nem három, csak 1 adag jutott mára, de így elég is.
Végülis ma már összeállt a reggeli-ebéd-vacsora rendszer, összesen kb. 400 Kalóriával telt el ez a nap, az eddigi három nullás után. A kalóriákra figyelni kell mindig.
A kocsi nem lesz kész csak a hét közepén, úgyhogy a napi 2 km gyaloglás addig adott. Jövő héttől, ha sikerül, elkezdek az itthoni futógépemen gyalogolni. Napi 3 km, 40 perc, -100 Kalória, fokozatosan gyorsuló-lassuló normál sétatempó. A baj az, hogy eddig mindig abbahagytam a rendszerességet. De ha jó idő lesz, a busz-lábbusz munkába járás is jó, még szerencse, hogy a kocsi hiánya kipróbáltatta velem ezt, és tetszik.
Elégedett vagyok. A gyomorgörcsök és hányingerek ritkulnak, nagyon remélem, hogy teljesen megszűnnek. Most jön még ugyanilyen munkás 3 nap, pénteken meg mindig szabadnapos vagyok :) (félállás ez..) Elmegyünk a komáromi gyógyfürdőbe. Mert megérdemlem :)
A tegnapi nap volt a harmadik napom a ballonnal. Nem volt könnyebb a másodiknál, de ennek valószínűleg pszichés okai vannak: a másodikon nagy felszabadító öröm volt a hányás megszűnése, megszűnt a félelem, hogy fiaskó lesz az egész.
A harmadikon jobban tudtam figyelni a jelekre, melyek azt mutatták, hogy a szervezetem még nem teljesen törődött bele a betolakodó jelenlétébe: kb. negyedóránként gyomorszáj-tájékról induló, majd az egész gyomorra kiterjedő, kb. 10 másodpercig tartó, enyhe, de egyértelmű gyomorgörcs. Ami egy konkrétum nélküli hányingerrel párosul. Estére a görcsök ritkultak, de a fantom-hányinger nélkülük is előjött.
Most hajnal van, zubog a sav a gyomromban, és ismét jelentkeznek a görcsök. Amikre amúgy tegnap nem hatott a NOSPA sem.
Remélem, már nem lesz hosszú idő, hogy a szervezetem beletörődik a ballon létébe és feladja az ellene való küzdelmet, mert ez a háború elég kellemetlen nekem.
Ja,és tegnap ittam megint kortyonként 1 liter kamilla teát, meg megettem 1 körtét. Lédús, vajszerű, érett vilmoskörte volt, vékony héjjal, amit alaposan péppé rágtam. Nem jött vissza, jól esett. A székletem miatt ettem, meg olyan jól nézett ki, hogy engedtem a csábításnak. Nem kellett megbánnom, szerencsére.
Ma megyek először dolgozni, sajnos tömegközlekedve és gyalogosan, remélem,minden rendben lesz.
Este írok beszámolót a mai napról, ezentúl átteszem a napi beszámolót estére, mert hajnalban már a munka lázában égek. Egyedül a napi méredzkedés lesz reggel, azt meg megjegyzem estig.
Tovább fogytam. 91 -es számot a mérlegen 8 éve nem láttam, pedig mit össze nem küzdöttem a fogyásért ! De többnyire a 100 túllépése ellen hadakoztam, az volt a nagy mumus, ami már 10 éve legalább azt megakadályozta, hogy tovább nőjön a súlyom - igaz, számottevően nem is tudtam csökkenteni.
Ballonnal meg 3 nap kellett hozzá, eszem megáll ! Ilyenkor a kellemetlenségek eltörpülnek, és szárnyalok a boldogságól. Képes vagyok fogyni, és egyre jobban leszek!
Ez most egy soron kívüli plusz komment lesz, de még vannak átfogóbb tapasztalataim a leírt, napiakon túl, úgyhogy ezt osztanám meg, mások segítésére:
-a salgótarjáni klinika tökéletes szervezésű, alapos, de nem turbózza feleslegesen a dolgokat. Gondolom, ezáltal tud pénztárcabarát lenni. Pl. véletlenül se teszi be a ballont, ha valami kezeletlen probléma van a háttérben, előbb azt megoldja. Nem kell amúgy totálsteril műtő meg altatás meg ottalvás egy ballonbehelyezésnél, minthogy a tápcsatorna nem steril közeg az emberben amúgy sem, a macera meg nem olyan nagy. A tüdő, és a vágott műtétek azok persze fokozott sterilitást igényelnek, de ez nem az a kategória. Nekem délelőtt is gyorsan és flottul mentek a vizsgálatok, pedig akkor sokan voltak. Délután meg óramű pontossággal, mint írtam. Kedves a doki meg az asszisztensek is, de nem negédes-nyájasak (azt én nem is szeretem - a fizetős betegekkel sokan eljátsszák ezt a figurát) inkább megnyugtatóak és korrektek. A figyelmet és alaposságot viszont maximálisan megkapod, és ez a lényeg.
-aludni utána nem volt könnyű. A behelyezés ugye 16 órakor volt. Még minden gond nélkül hazaértünk, sőt a második etapot én vezettem le. Itthon azzal kezdődött a másság, hogy megittam nagy boldogan 2 deci vizet - ami 2 percen belül egy az egyben visszaköszönt. Nem tudtam tartósan feküdni egyik oldalamon se, a ballon nem találta a helyét, így az éjszakát végigültem, még ez volt a legelviselhetőbb pozitúra. Közben próbáltam kortyonként inni a kiszáradást megelőzendő - de ennyi is menetrendszerűen visszajött. Aztán ez így ment egész nap és másnap hajnalig. Órára pontosan akkor, ahogy itt 2c2c2 írta (66.hsz) : 36 óra elteltével abba maradt a hányás ! Aludni másnap már fekve is tudtam 1-1 órányit. Ma már, a harmadik éjszaka 4 órát is. És nekem hason is sikerül.
Éjszakai virrasztásaimat a fórum újraolvasásával töltöttem, és érdekes megfigyeléseket tettem. Túl azon, hogy mindenki más, sok tekintetben azonosak a tapasztalatok. És ezt gyűjtöttem be nektek:
- 2c2c2 hozzászólásai mind hasznosak és figyelemreméltók ! Bár igényesek és kemények, sok esetben még összetűzésig is elmennek, de utólag végignézve mindenben neki tudok igazat adni.
- a 32. hsz. Backhardtól egy komplikáltabb eset, de hasonló tapasztalat
- a 45. hsz. Vacaktól szintén korrekt
-a 47. hsz. elrettentő. Ilyen is van, mert kockázata mindennek van, de ennek a beavatkozásnak nem nagyobb, mint egy áltag endoszkópiának. Persze az az 1 a tízezerből, aki éppen problémás, nem lesz boldog attól, hogy a többi 9999-nek kutya baja. De csak ezért nem érdemes lemondani azokról az előnyökről, amivel járhat. Én pl. konkrétan 25 éve cipelt, mára 40 kilós súlyfeleslegemre akkor hoztam meg a halálos ítéletet, amikor az idén tavasszal elkezdett fájni a forgóm. Hosszabb gyaloglások után húztam a lábam. Éjszakánta még most is sugárzik a forgófájdalom. Hát én ha lehet, nem akarok tolószékben megöregedni, nekem annál még a halál is jobb. Ha sikerül, azt is bánom, hogy életem legszebb 25 évét (33-58) ilyen ormótlanul éltem, nem tudtam normálisan felöltözni sem, csak szégyenkeztem egyfolytában és fogyóztam hiába mindvégig. Úgy néz ki, hogy mindhárom gyerekem esküvője 2-5 éven belül lesz, és nem akarok így vagy még ígyebbül megjelenni a családi plénumok előtt mint örömanya. És mindezeknek sokkal inkább elborzaszt a kockázata, mint egy endoszkópiáé. :)
- ribipeti bejegyzései is korrektek és irányadók : 53. 59. 306.
- 71. Krean, szintén korrekt tapasztalatokat sorol, bár nehezebb az esete
- vassteréz esete, ami leginkább elrettentett előzetesen, mert az totál kidobott pénz és macera és reményvesztés. De most utólag és a többiek tapasztalatait is végignézve azt mondom: én is így jártam volna, ha ma megeszem azt, amiről ő beszámolt szombati kajaként, meg holnap-holnapután a többit,amit felsorolt. Csodálom, hogy egyáltalán képes volt ezeket megenni, én tutira kihánynám, de rágondolnom is nehéz, nemhogy magamba erőltetni. Ha valaki egy ilyen behelyezés után nem tartja az 1-2 hét folyadék-pépes étrendet, akkor naná, hogy rosszul lesz és tönkremegy a gyomra, lassú felépülés helyett. Kettejük nézeteltérésében egyértelműen 2c2c2-nek adok igazat. És ezért senkit ne rettentsen el az ő esete, mert ennyit és ilyeneket enni nem szabad (átlagban nem is tudsz), és akkor várhatóan minden úgy alakul, normál protokoll szerint, mint a többségé.
- kééklufi és lufinfo és Trex59 végig hasznosakat írnak
- törölt nick is az átlagos várható tapasztalatokat éli meg : 301.
- lc324 negatív tapasztalatai megint nem a többségével azonosak, de erről persze én még semmit nem tudok mondani saját tapasztalatok alapján. Talán csak annyit, hogy a hozzászólásai semmi segítséget nem nyújtanak, inkább pattogóak és követelőzőek. Nagyon nem szimpatikus a stílus és a hozzáállás, minden megnyilatkozása "bicskanyitogatóan" szemtelen, arrogáns, leszóló. 180 kiló meg amúgy is extrém súlyfelesleg, ez már bypassos tartomány. ( Gondolom, férfi az illető, a nők azért jóval empatikusabb hozzászólók szoktak lenni).
Nagyjából ennyit soron kívül - a naplót meg folytatom, bízva a jobb holnapban :)
A tegnapi második nap összességében már jóval kellemesebb volt, mint az első - egyszer sem hánytam, hányingerem ritkán de előfordult, de ezt elfojtottam, véletlenül sem provokáltam a hányást. A gyomorszájam, gyomrom enyhe görcsökkel fájdogált egész nap és éjjel is. Megittam összesen 1 liter kamilla teát, félóránként 1 korty alapon. Kábé ugyanennyiszer pisiltem, fél-1 deciket talán. Éjszaka is óránként, nem is értettem.
A súlyom, amennyit csökkent, megint csak a folyadékmérleg mínuszának tudom be.
A család főzött, én csak instrukciókat adtam. Jól csinálták, mert amúgy sem gyakorlatlanok. Épp csak a sütit szerettem volna magam csinálni, de arra sem tudtam rávenni magam. Mert túl az enyhe fájdalmakon és idegi fáradtságon, mindkét nap lázasnak éreztem magam, de egyszer sem voltam az : a mért értékek 36,5-36,9 között mozogtak. De a folyamatos kínszenvedés és a beköszöntött hűvös idő sokszor borzongatott, ettől lehetett lázas-érzetem.
Azt tervezem, hogy a mai nap a görcsoldásra fogok bevenni Nospát. És továbbra is a kamillatea marad mint étkezési fő szám. Hétfőn meg már majd beszerzek Iso Whey Zerot , vaníliásat, http://isowheyzero.hu/ és ezt eszem háromszor, langyos vízzel összerázva. A bypassosok is ezt eszik, hogy ne épüljön le az izomzatuk. Szerintem finom, és adagonként 100 Kalória. Ezzel az ivós 2 hetet ki lehet húzni, remélem.
Mert evésre még mindig nem tudok rágondolni sem - annak ellenére, hogy utóbb már néha éhesnek éreztem magam.
Most például, így vasárnap hajnalban a fotelben ülve zuborog a sav a gyomromban és éhes vagyok - de még azt a korty kamillát is úgy kell magamba erőltetnem.
Nem mondom, hogy kellemesen vagyok, holnap reggel pedig már jelenésem lesz a munkában. Szerencsére a kocsink is bedöglött, így busz és 1 km gyaloglás vár rám. Na, legalább elindul az edzés - aminek most még a gondolata is nehezemre esik :)
Nem adják ezt ingyen, no. Mindenesetre nem panaszkodom, mert tegnap hajnalban még attól tartottam, hogy nem múlik el a hányinger, és ugrik az egész projekt.
Nagyon nehéz napon vagyok túl. Első nap volt a ballonnal: minden bevitt vizet kihánytam, plusz öklendeztem üresjáratban is. Érezhetően a ballont akarta kihányni a gyomrom. Délutánra megjött a sav is, habos - nyákos vizet hánytam vissza, a végére vagy 3 alkalommal is -még a legutóbbi hajnalinál is- véralvadék-szerű komponensek voltak benne. Mondjuk mintha szilvát ettem volna, és annak a héja-húsa jönne vissza. Csak ugye 3 napja nem ettem semmit, ebből gondolom, hogy ez csak vér lehet.
Tegnap vagy 5x fürödtem melegvízben,kádban, ezzel próbáltam túlélni és relaxálni.
Semmilyen testhelyzet nem volt jó. Éjjel végigolvastam ismét a fórumot.
Köszönök minden bejegyzést, külön azokéit, akik a többiek segítése is motivált. Ebben élen járt 2c2c2, úgy látom, ő egészségügyben dolgozik, és széleskörű tapasztalatai vannak minden tekintetben, minthogy az angol szakirodalmat is végigtanulmányozta. Ezért az ő bejegyzései kivált hasznosak.
Túl a perpill rosszulléten állandóan attól paráztam, hogy az én makacs szervezetem sem fogja elfogadni a ballont, és akkor rengeteg hátrány ér : egyrészt munkahelyet váltottam és hétfő lesz az első tanítási napom, vicces lenne, ha nem mennék. Másrészt a ballon kivétele 500 ezer Ft kidobását, egy csomó tortúra és szenvedés hiábavalóságát, egyúttal a belátható időn belüli eredményes fogyás reményének befulladását jelenti,
ami így együtt jó nagy veszteséghalmaz.
Tehát ez nem szabad, hogy bekövetkezzen. Ma reggelre okos szervezetem belátta, hogy a ballon jófiú, és sokkal kevésbé agresszíven támad. Hajnalban aludni is tudtam, hason is (!!!), és a reggeli víz még nem jött vissza, fél óra alatt sem. ami rekord.
Férjecském most kamillatea ötletével állt elő, amit jónak tartok, mert nyugtat, gyulladást csökkent és a székletet is lazítja.
A súlyom is tovább csökkent, mint látható. Egyáltalán nem vagyok éhes, a kaja gondolata is elborzaszt.
Holnap reggel elmesélem nektek a mai nap történéseit, bizakodva a legjobbakban !
szép jó reggelt, ez lesz az első teljes napom ballonnal - lassan kifáradok, kedélyem romlik.
Reggel bevettem egy Cerucal hányáscsillapítót, mert bár valaki azt írta, semmi értelme, mert ami ki akar jönni, az ki is fog - de szerintem azért egyáltalán nem mindegy, mikor és mennyi jön a bevittből vissza.
Ha perceken belül, ahogy az éjjel történt velem, akkor pl. sem maga a víz, sem a vízzel bevitt gyógyszerek (gyomorvédő, meg egyebek, ha vannak - én napi 1 szívritmus-szabályzót szedek még, évtizedek óta) nem képesek felszívódni. És magából a vízből sem marad benned semmi, márpedig én nem kaptam infúziót és nem is készülök rá. Szóval a Cerucal 1 deci vízzel bennmaradt, fél órára rá ment utána a Pantoprazol meg a Concor, szintén 1 deci vízzel - ebból fél óra eltelte után, most buktam fel egy kortynyi keserűt. Éjjel Nesteát ittam, az mind visszajött, és sokkal kellemetlenebb volt ízre így visszafele, mint a víz. Úgyhogy ma maradok a tiszta víznél, megpróbálok óránként 1 decit lenyomni.
A súlyom 2,6 kg rekord csökkenést jelez - de gondolom, ennek java a víz, amit kipisiltem meg kiizzadtam a tegnapi, forró nap során - viszont nem pótoltam belőle vissza semmit.
Aludtam egyet, és arra ébredtem, hogy fájdogál a gyomrom, és hányingerem van. Inni nem merek, üldögélek a fotelben, netezek, így valamivel jobb. Kedélyem jó,bár a holnapi napra tervezett sütés-főzés a családnak alighanem rájuk marad, mert én hasznavehetetlen leszek. Na nem baj, csak hétfőn tudjak munkába menni. :D
Na már aggódtam, hogy nem történik velem semmi, amikor visszaköszönt a 2 deci víz. A gyógyszer szerencsére már felszívódhatott, 20 perce volt rá. Könnyű hányás volt, jött és ment. Nem erőlködős, nem fullasztó, stb. A hányások ásza volt :D
Tegnap délután ettem utoljára, és ma reggel ittam utoljára.
Indulás autóval Tatáról : 12 óra
Érkezés Salgótarjánba : 16 óra
Gyomortükrözés, leletek egyeztetése, kábítás, behelyezés, élesztés : 16-17 óra
Indulás haza : 17óra
Párkányig férj vezet, onnantól én.
Érkezés haza : 21 óra
Nos, én még eddig nem hánytam, nem fáj semmim, hazajőve ittam 2 dl vizet és bevettem a Pantoprazolt. (ez savcsökkentő, eddig csak reggel ettem, mostantól egy darabig kétszer kell.)
Kissé megijedtem, hogy tükrözéssel kezdtünk, mert ha nem lesz jó a gyomorbelsőm, hiába mentem - de gyönyörű volt, és ennek két okból is örülhettem most : hogy meggyógyultam, és hogy akkor most jöhet a ballon.
Jött is, a kábító injekció mit sem ért, mert frankón végigkövettem, mi történik velem : vagy 4 nagy fecskendőnyi oldattal töltötték fel a ballont a bendőmben.
Imént lefeküdtem vele hasra, az is megy. Nem látszik és nem feszít és nem fáj, talán csak egy kicsit olyan, mint a Piroska és a farkasban : mintha kövek lennének a gyomromban a nagymama helyett :) De nem zavaró igazán.
Minden nap igyekszem beszámolni a történtekről, így nekem is lesz egy naplóm itt :)
