Azt nehezen tudom elhinni, hogy te bárkit is sajnálsz, a veled mindig nagyon kedvesen beszélő, téged magához is meghívó In Lak'ech szomorú történetére az alkoholizmusba belehalt barátnőjéről is csak annyit bírtál mondani, hogy téged nem érdekel.
„Most odapakolok mindent a Jóisten elé, bocsánatot kérek szeretteimtől is, a Teremtőtől is minden rosszért, amit elkövettem. (…) Az Atya kimondta, hallottam, hogy szereti az energiámat, a lobbanékonyságomat, amikor pedig elbukom, akkor… nagyon drukkol nekem, hogy felálljak, menjek tovább felé. Ez Ő… Megismertem az irgalomról.” (Lackfi János nyilatkozta a közelmúltbeli szívrohama kapcsán.)
Azért is tagadják sokan hogy alkoholisták mert a társadalom megbélyegzi őket, és ezt szégyellik
még maguk előtt is. Meg az alkohol nem válogat, minél okosabb valaki annál okosabban csapja be magát, annak érdekében hogy ihasson. Olyan érveket hoznak fel ami az ivásukat támogatja,....az emberi elme* ilyen, mindenre képes,....még a valótlant is be tudja bizonyítani hogy igaz,....megteremti magának az illúziót*.
Én a mennyiséget próbáltam azon a szinten tartani ami nem árt, de ez nagyon egyénfüggő,
van aki vedelhet azt semmi baja, a másiknak meg a kis mennyiségtől is májcirózisa lesz.
Ma 21 napos vagyok, tele energiával és tervekkel, mindent meg is teszek hogy ez így is maradjon.
Mert önmagam számára Én* vagyok a legfontosabb....:)
Máig is gyakran van lelkiismeret furdalásom, hogy vajon, ha vele maradok, meg tudtam volna-e menteni? De valószínűleg nem. Legalább is eddig minden szakember (pszichológusok, pszichiáterek) azt állították, hogy nem, sőt még tovább rontottam volna a helyzeten. Ugyanis a kapcsolatunknak az volt a feltétele, hogy nincs több részegség. És akárhányszor a pohárhoz nyúlt, mindig a kudarcára emlékeztettem.
A szakításunk után több évvel a Blikkből (igen, a bulvárújságból) tudtam meg, hogy meghalt.
Te folyton ezen rugózol, mintha a felépülés szempontjából olyan nagy jelentősége lenne.
Majd amikor már huzamosabb ideje tudunk józanul élni, el lehet kezdeni feltárni az okokat, ha olyan fontosnak érezzük, de a felépülés megkezdésekor nagyjából irrelevánsak. Senki nem szokott még le az ivásról azért, mert feltárta az okait. Amúgy az okok nagyjából ugyanazok: traumaivás, a függőségre való genetikai hajlandóság, sima rákattanás, mert tetszik a hatás/ízlik a pia, vagy ezek kombinációja.
Sajnos nincs igazad. Nincs türelmem újra leírni, hogyan jártam egy orvos doktornővel, aki súlyos alkoholista volt, addiktológiai szakrendelésén alkohol és drogbetegeket "gyógyított". És úgy halt meg az alkohol okozta járulékos szövődmények miatt, hogy az utolsó pillanatáig azt állította, hogy ő nem alkoholista, bármikor le tudja tenni a poharat.
Aki egyébkén a volt párom.
Szóval kérlek ne beszélj hülyeségeket, mert az utolsó embert is elveszíted itt a topikban, aki még bizalmat szavaz neked.
